Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-30 / 254. szám
f t9S3. OKTOBER 30. llAPlö 3 ülést tartott a megyei tanács r A jövő évi összesített költségvetést vitatta meg tegnap a Baranya megyei Tanács ülése, és 412 millió forint végösszeggel jóváhagyta. A napirend feletti vitában felszólalt dr. Tényi Jenő, az egészségügyi állandó bizottság elnöke és a szigetvári kórházban tapasztalható aggasztó helyzetre hívta fel a figyelmet Dr. Huszti Sándor, a pénzügyi állandó bizottság elnöke arról beszélt, hogy a költségvetés összeállításánál figyelembe vették az állandó bizottságok tagjainak javaslatait. Fülöp János tanácstag arról szólt, hogy a költség- vetés évről évre egészségesen emelkedik és ez szocialista társadalmunk fejlődését bizonyítja. Nagy Sándor tanácstag megemlítette, hogy Öcsár- don két pedagóguslakásra lenne szükség, mert jelenleg a tanárok Pécsről járnak a faluba, és így nem tudnak rendszeresen részt venni a falu kultúrájának fejlesztésében. Ehhez kapcsolódva dr. Görcs László, a művelődési állandó bizottság elnöke elmondotta, hogy nemcsak Öcsár- don, másutt is hiányzik a megfelelő pedagóguslakás és ezt a feladatot csakis fokozatosan lehet megoldani. Film a cigányokról Jakab Sándor, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője válaszában elmondotta, hogy évről évre jelentős összeget biztosítanak pedagóguslakások vásárlására. Így ebben az évben is a Művelődésügyi Minisztérium adott : egymillió forintot, de hozzá- t járulnak ehhez a községfej- ' lesztési alapból, valamint a ] költségvetésben tartalékolt ; összegekből is. így például Ócsárdon házat vásárolnak napközi otthonnak, ami ugyan csak közoktatási célokat szolgál. Ezután szünet következett. A második napirendi pont előtt filmet vetítettek a tanácstagoknak a baranyai cigányok életéről. A filmet a megyei tanács filmművészeti körének tagjai készítették. Tartalma szorosan kapcsolódik a második napirendi ponthoz, amelyben Palkó Sándor elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke ismertette a cigány- kérdés megoldásával kapcsolatban elvégzett feladatokat és a további munkát. Szervezzék meg a patronálást A megyei tanács két évvel ezelőtt társadalmi bizottságot alakított, amely községről községre pontosan felmérte a cigányok számát, lakáshelyzeI tét, foglalkoztatását, egészség- ügyi és táplálkozási viszo- I nyait, de azt is, hogy a környező lakosság milyen előítéletekkel viseltetik irántuk. Már eddig is jelentős feladatokat oldottunk meg, azonban mindez még nem elegendő ahhoz, hogy a cigányság életkörülményeit gyökeresen megváltoztassuk. Még mindig sok az előítélet, különösen a munkahelyeken és a munkáltatók legtöbbször alacsony fizetést biztosítanak számukra. Ezért tapasztalható, hogy a cigányok vándorolnak, jobb munkakörülményeket keresnek. Jól foglalkoznak a cigányok elhelyezésével Mohácson és a Vízügyi Igazgatósághoz tartozó munkaterületeken, ahol közülük nem egy brigádvezetői beosztásban dolgozik. Palkó elvtárs javasolta, hogy szervezzenek a munkahelyeken vegyes brigádokat és a szocialista brigádok patronálják a cigány dolgozókat. A letelepítéssel kapcsolatban elmondotta, hogy Baranyában 13 000 cigány, 2867 család él, 2551 épületben, amely közül csak 833 éri eí a kívánt színvonalat. Egy év alatt mindössze 180 családnak tudtak lakást biztosítani és ezzel csökkent a 325 közös lakásban élő cigánycsaládok száma. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az új lakáshoz jutottak erejüktől függően igyekeznek szobájukat jobban berendezni. Legfontosabb a letelepítés Palkó elvtárs javasolta, hogy a tanácsnak a jövőben ne csak házhelykijelölési joga legyen, hanem biztosítsák számára a telekjuttatási jogot is. Elmondotta, legfontosabb feladat most a letelepítés, hogy felszámolhassák a putrikat és a cigánytelepeket, ezenkívül meg kell szervezni oktatásukat. alapismereti tanfolyamokon és általános iskolákban, biztosítani kell a közös művelődési lehetőségeket. Mohácson például bevonják őket a művelődési otthon munkájába, Ócsárdon 15 cigány tagja van a KISZ-alapszervezetnek, Aba ligeten, Szágyon együtt szerepelnek a kultúrcsoportok- ban a falu többi fiataljaival. — Az eredmények mindig arányosak a ráfordított energiával, mint ez tapasztalható Versenden, Görcsönyben és Bogádon — mondotta Palkó elvtárs. A megyéi tanács ülése ezután határozatokat fogadott el a cigánylakosság életkörülményeinek további megjavításáról, a munkábaállítás fokozásáról, a letelepítésről, a kulturális és egészségügyi feladatok megoldásáról. Városunk egyik legforgalmasabb terén, a Széchenyi téren, az IBUSZ épületének tetején nagyméretű neonreklám szerelésén dolgoznak. A lottót propagáló neonreklám a város éjszakai kivilágításának is „fénypontja” lesz. Léi> if elvételek Baranyáról Az elmúlt hetekben több légifelvételt is készítettek Baranya és Pécs, idegenforgalmí- lag legszebb vidékeiről. így Járai Rudolf, a Magyar Távirati Iroda fotóriportere járt Márévár, Komló, Pécs, Siklós, Mohács és Villány felett, majd második légiútja során lefényképezte Sellyét, Szigetvárt, Abaligetet, Orfűt, Magyarher- telendet, Sikondát, Mecsek- nádasdot, Óbányát, Öfalut, Pécsváradot, a Tóvölgyet, A légifelvételeket először Aba- ligetről, Siklósról, Harkányról és Sellyéről készülő színes leporellókban helyezik el. A leporellókat' a közeljövőben közreadják. Ezenkívül légifelvételek tarkítják a Baranyáról készülő térképet. A térképekhez tájékoztató füzetet is mellékelnek. A téli csata előtt Termelési tanácskozások a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál Ezernyolcszáz munkás dolgozik a télen — Egy hónapra leáll a panelgyár Napjainkban tartják a termelési tanácskozásokat a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál. Itt beszélik meg azokat a feladatokat, amelyek még az év hátralévő két hónapjában megoldásra várnak, s egyúttal ezek a tanácskozások a „téli csata” megnyerésének előkészítői is. A vállalat építési és szerelési terve idén 381 millió forint volt. Az ipari termelési terve 44 millió forint, vagyis összesen 425 millió forint értékű munkát kell végezniük. Az év első három hónapja rendkívül rosszul sikerült, ezért a munka dandárja a második, harmadik és még a negyedik negyedévre hárul. S talán legnehezebb a negyedik negyedév lesz, hiszen ha ma még kedvező is az időjárás, ki tudja mit rejteget a november és a december. A harmadik negyedév végéig összesen 311 millió forint értékű munkát végeztek az Építőipari Vállalat dolgozói. December 31-dg még további 110 millió forint teljesítésével kéül számolniuk, ahhoz, hogy a módosított tervet sikerrel teljesíthessék. Ez lényegében több, mint a tavalyi negyedik negyedév tervfeiadata volt. De többet vár a város a vállalattól a lakások átadását illetően is. Az idei lakásépítési tervben 728 családnak kell megfelelő lakást adná. Október elsejéig 483 lakást átadtak tulajdonosaiknak. Újévi ajándékként még további 245 lakás áta- adósához kell a megfelelő befejezési munkákat élvégezni. Ezek a lakások jelenleg olyan készültségi fokon állnak, hogy a szakipari munka további jobb megszervezésével biztosítani lehet az átadási határidő betartását, s valószínű, hogy 10—13 lakással többet is sikerül befejezni. A feladatok egyik része tehát: az idei tervet sikerrel teljesíteni, a másik rész pedig a jövő évi munka jó előkészítése, ahogy a vállalatnál mondják a „téli csata” megnyerése. Minden évben gondot jelent az ópítőmunkások téli foglalkoztatása. Ez a vállalat szempontjából is jelentős, mert nagyban elősegíti a következő év munkáját, s a dolgozók részére is előnyös, ha nem kell fagyszabadságon tölteniük idejüket. A 2700 dolgozóból legalább 1800 főt szeretnének a téli hónapokban foglalkoztatni. Ezért már most megkezdték a bolgárkertben azoknak a házaknak építését, ahol körülbelül 120 lakás belső munkáit végzik a télen A Jókai utcában ugyancsak 72 lakást, az egyetemi építkezésen az „A” szárnyat, Harkányban a kórházat, a Magaslati úton pedig a 48 OTP lakást 'kell még idén olyan készenléti állapotba hozni, hogy a belső szerelési, festési munkákat a tél folyamán elvégezhessék és a jövő év első hónapjaiban 330 lakást tudjanak átadni. Ez a feladat nemcsak, a műszakiakra ró nagyobb terhet, hanem a téliesá- tést előkészítő munkásokra, kőművesekre, ácsokra is, hogy az épületek mielőbb tető alá kerüljenek. S nem kisebb feladata van az alapozási munka kát végző 900 dolgozónak sem. Ezeket a miunkákat az időjárás még fokozottabban befolyásolja, éppen ezért a munkaidő jobb kihasználása, a szép idő „megnyergélése” rendkívül fontos. Januárban egy hónapos nagykarbantartásra leáll a panelgyár. Aztán újra megkezdi az üzemelést, így a gyár dolgozóinak előreláthatóan biztosított a téli munkájuk, s 1Ö0 lakás panelélemeánek legyártása vár rájuk. Ha ezt sikerül a téli hónapokban elkészíteni, jelentős segítségnek számít a jövő év 900 lakásos tervének megvalósításában. Harmada kán vasárnapi műszakot tartanák az építőmunkások. Ez lesz idén a nyolcadik munka-vasárnap, s összesen 5—6 millió forintos termelést jelent a vállalatnak. Ha ezen a vasárnapon a munkaidőt jól kihasználják, sikerül behozni azt a felszázalékos lemaradást, ami a harmadik negyedévből maradt vissza. Két hónap van hátra. S most A népes begördül az első vágányra. Az aprócska fülkékből fekete, szénparos emberék ugrálnak ki. Mind egyformák. Legalábbis nekem. — Itt vannak a „cseh legények”, — int Fórrai Lázár a befelé igyekvő embereikre, majd kéri társát, Vingenfeld Ádámot, hogy hívjon be közülük néhányat a körletvezetői irodába. Hatan lépnek be, s „rang” szerint mondják a nevüket: — Balogh László frontmester — Svehár Péter frontmes- te — Szabó István vájár. (— A Nurmi, — szól közbe valaki ■ — Kádár Antal vájár. — Toldi Ferenc vájár. — Bicskei Mihály csillés. (— A fő aknász úr, — hallik a megjegyzés.) — Mi már találkoztunk, — nézek Bicskeire. — Azt nem hiszem, — kémleli az arcom — nem láttam még magát. — Együtt ittunk a fűszerüzlet előtt. — Csak azt ne mondja. Én nem is szoktam inni, — védekezik nevetve. Társai is erősítik, hogy a Bicskei nem iszik, legfeljebb tejet. Később elmondom Bicskeinek, hogy tavaly jártam a gyalus fejtésben, s ott beszélgettünk, még az újságban is megjelent a fényképe. Persze, — öt a hoonioSZÉNPOROS EMBEREK kára — így már más, de nem a kocsmában. A közbeszólásokat is tisztázzuk. Kovács az üzemi csapatban futballozik és a Nurmi nevet a lelkes drukkergárda „akasztotta” a nyakába, állítólag igen gyorsan fut a pályán. A főaiknász úr titulus nem került terítékre, de any- nyi bizonyos, hogy köze van Bicskei szorgalmához. Bicskei cigánygyerek, s amikor tagja lett a Nagy Dezső vezette szocialista brigádnak, elhatározta a többiek biztatására, elvégzi az általános iskolát. Tavaly egy esztendő alatt végezte el az első kettőt, most a harmadik-negyediket járja. Még annakidején tréfálkoztak vele: — Tanulj Bicskei, még fő- afcnász is lehet belőled. — Valószínű így lett Bicskei Mihályiból főaknász úr. S mivél a „felismerés” is megtörtént, beszédesebbek lettek az önberek. — Hogy érzi magát Nagy Dezső brigádjában? — kapacitálom Bicskeit. — Én jól. Ritka egy brigád a Dezsőé. Igyekszünk és keresünk. — Mennyit? — Három és felet, — dör- zsölgeti az ujjait, majd elmondja, hogy nagyon kell a béresét, hárem gyereke van, az egyik beteges és a felesége sem tud dolgozni. — Csak lakást adnának, — sóhajt bánatosan, — és ne csinálnának kivételt. — Hogyhogy? — Lassan két éve várok lakásra, de van olyan ember, aki néhány hónapja jött ide és már kapott is. A fatelepen dolgozik... — Igaz ez? — kérdem a töb biektől. — Igaz, — bólintanak. Vingenfeld, de a körletvezető is bizonyítja, hogy Bicskei nagyon rászorult a lakásra, s ha valaki megérdemli, akkor ő igen. Állítólag a legközelebbi elosztásnál nem hagyják ki a névsorból. Erre a szakszervezet is ígéretet tett. Hamarosan minden embert közelebbről is megismerek. Egy külön kis regény mindenki élete. Vingenfeld Ádám lánycsóki fiú, akit az egyenruha csábított annakidején a bányászok közé. Forrai Lázár a bukovinai Hadikfalváról került a komlói bányába. Kádár Antal Mórahalmáról jött, most legényszállóban lakik, autója van. Egyedül Kovács származik bányász famíliából, az apja is az volt a szászvári bányában. Nagy Dezső brigádja „híres”. Állandóan a legkomolyabb munkahelyeken lehet őket megtalálni. A gyalus fejtés után őket osztották be a cseh-rendszerű fejtési telepekre. A brigád létszáma 190, zömében fiatalemberek. A fejtés hossza 100—120 méter, egyszerre 32 munkahelyen fejtik a szeneit, s naponta 120—130 vagon a termelésük. Ritkaság ilyen munkahely és ritkaság ekkora létszámú szocialista brigád. Vajon mit tudnak egymásról? Hogyan „hangolják össze” terveiket, céljaikat? A brigádnapló sok mindent elárul. — Makra vájár a krónikás —, de mégsem teljes a kép. Végül egy ártatlan kis kérdés alapján villantanak elő valamit. — Min nevetett utoljára? — kérdem Kovácsot. — A frontmesteren, amikor veszekedett a gépészekkel... Hirtelen mindenki magyarázza a veszekedés okát. A gépészeti művezető megjelent a munkahelyen és valamit csináltak a kaparón, mert ki- kapcsoltatta fél "órára. Ezen veszekedtek Svehár Péterrel. — Ne akkor akadályozzanak bennünket, amikor minden megy flottul. Közben a középső tárnok ki voltak szedve, még baj is lehetett volna belőle ... — Valamivel jobb összhang kellene az „iparosokkal”. r— Legutóbb is nem adtak Üresét, pedig egész „eugra" való állt az aknán. Az ember szól a szállítási felvigyázónak, akkor még neki áll feljebb ... Mondják a magukét. Harcolnak a percekért — Nem azért széliünk le, hogy heverjünk. Már nem kéEL kérdeznem, mondják ők kérdés nélkül is. A keresetre terelődik a szó. Mindenki sorolja, hogy mit vásárolt az elmúlt évek során. Ilyen válaszokat jegyezhetek fél: ház, autó, motorkerékpár, bútor, külföldi út. Úgymond „szegény ember” egy sem akad Nagy Dezső brigádjában. Az autóról megoszlik az emberek véleménye, van aki védi, van aki akkor sem vásárolna, ha ezer forintért adnák. Ugratják egymást, Kádár Lászlót veszik céLba és tréfálkoznak, hogy autót azt tudott szerezni, de asszonyt még nem. Sokáig tartott még a kötetlen és vidám beszélgetés, s még tovább is elhallgattam volna ezeket a jó kedvű szénporos embereket, de valaki beszólt, hogy menjenek fürödni, nemsokára kezdődik a termelési tanácskozás. Bicékéi invitált kifelé menet, hogy legközelebb a cseh- fejtésben látogassam meg őket. — Ilyent még úgyse látott, — reklámozta munkahelyüket. Legközelebb odamegyefc. Gazdagít István minden pere drága az építőipaiban, mert ki tudja, hogy két hónapból hány munkanapra jut jó idő. Ez a két hónap az utolsó hajrá, ahol minden műszakitól, de minden egyes dolgozótól tudása legjavát követelik meg a feladatok. Vonatkozik ez a minőségi munkára, amely a nyári hónapokban is elég sok kívánni valót hagyott maga után — s ez nemcsak a dolgozóknak jelent megterhelést, hanem a vállalatnak is —, s vonatkozik a fokozott munkásvédelemre is. Ezért a vállalat vezetősége célprémiumot tűzött ki azok részére, akik a téli munkák előkészítésén dolgoznak. Az esős idők a fagyok nehezítik a munkahelyek biztonságosságát s nagyobb figyelmet, egymás iránti fokozott felelősséget követelnek a műszakiaktól, a dolgozóktól. Ezeket a problémákat vitatják most a termelési tanácskozásokon. Bizonyára nem lesz haszontalan ezen megbeszéléseken továbbra is népszerűsíteni azokat a dolgozókat, akik a szocialista munkaversenyben a tervszerűbb, jobb munkában eddig is élenjártak, s példát mutattak társaiknak. Ezek a tanácskozások még sok olyan hasznos kezdeményezés színhelyei is lehetnék, ahol a dolgozók javaslatokat tesznek a munka jobb megszervezésére, a tervteljesítés, a „téli csata” megnyerésének kellé előkészítésére, biztosítására Kiszedték a cukorrépát a lothárdi Búzakalász Tsz-ben. Mintegy 250 mázsás holdankénti termésre számítanak. Már csak a szállítás van hátra.
