Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

NJUPLÖ ms. október n 1 Köztudomású, hogy Nem­zeti Színházunk feladata ^egy­magában valóra váltani azt a sokrétű művészi munkát, ami a fővárosban legalább tíz színház között oszlik meg. Egyaránt műsorán kell sze­repelnie tehát operának és ba­lettnek, klasszikus drámának és új magyar bemutatónak, operettnek és elgondolkoztató mondanivalójú színműnek, és természetesen nem hiányozhat a legkönnyebb fajsúlyú, szó­rakoztató zenés vígjáték sem. A kérdés minden előadás ese­tében az, hogy a maga műfa­ján és igényességi határain belül mi az, ami a közönség elé kerül és azt milyen művészi fokon valósítja meg? Pénteken este a könnyű műfaj került sorra és mind­járt elöljáróban éknomdhat- juk, hagy ezúttal sikeres volt a színház darabválasztása. Va­lóban nagy közönségsikert aratott, önfeledt kacagást és kellemes szórakozást nyújtott Gyárfás Mi idős, Viski András és G. Dénes György zenés vígjátéka, a Férfiaknak tilos, mely lendületes, ötletes, a da­rab stílusához illő komédiázó előadásban került a közönség elé. Férfiaknak tilos Jóval Igé­nyesebb a hasonló műfajú, közelmúltban látott társainál. A librettóban dicsérendő írói értékek csillannak meg, etn- berábrázolása mélyebb, hu­mora is jólesően tartalma­sabb. Mondanivalóját, „az el­múlás és a jövő vígjátéki üt­közetét” viszonylag épkézláb cselekmény, szellemesen per­gő dialógusok, szívből nevet­tető és minduntalan tapsot ki­váltó poének juttatják kifeje­zésre. Négy leánytestvérről szól a történet, akiknek ódon bútorokkal és tömérdek órá­val teli lakásába már egy év­tized óta nem tehette be lá­bát férfi A legidősebb vén­lány, Zsófia akarja így meg­óvni húgait a külvilág lesel­kedő veszedelmeitől, csalódá­saitól. Ennek a pókhálós „erő­dítménynek” az életébe, ahol órás famíliáról lévén szó, perAyi pontossággal meg van az ideje a sétának, az ebéd­nek, a pihenésnek és a zene- hallgatásnak — hoz váratla­nul döntő változást egy va­sárnap délelőttön a legkisebb lánytestvér, a 18 éves Júlia nagy izgalmat keltő elmara­dása. Kiderül, hogy könnyebb baleset érte, de szerencsére akadt egy fiatal orvos, aki se-- gítségére sietett és akit Jú­lia, nem törődve nénje zord ellenállásával, meghívott ebédre. Az egyetlen délutá­non, néhány óra alatt leját­szódó cselekmény azt a gyö­keres átalakulást, az emberi viszonyokban végbemenő vál­tozást mutatja be, amit a fér­fi, dr. Kovács Pál megjelené­se okoz. Ezt a' mulatságos alapszituációt fokozza és bo­nyolítja tovább hozzáértő kéz­zel az író, segítségül híva a cselekménybe szervesen bele­ágyazódó, dallamgazdag, kife­jező muzsikát. Amikor a II. felvonás elején kifogy a meg­kezdett lendület, új fordulat­tal és Ötlettel pergeti tovább a bonyodalmakat: Zsófia an­nak érdekében, hogy elűzze a házból a batolakodó, konok férfit: fellángoló szerelmet színlel. Ebbe aztán belekap­csolódik a férfiért reszkető két másik vénlány is, és talán ez a jelenet, az ötletesen meg­komponált quartettel, vala­mint a nyelvöltőgető célzatos­ságot sem nélkülöző tánccal együtt a darab, és egyben az előadás legsikerültebb része A III. felvonásra már csak a párok végső egymásratalálása marad, a méreg-szituáció eről- tetetten hat és ezúttal a hu­mor is vérszegényebb, de az A Pécsi Filharmonikus Zenekar hangversenye A gordonkaverseny első helyezettje Pécsett Amikor megjelentek a Pécsi Filharmonikus Zenekar évad­nyitó hangversenyét hirdető falragaszok a pécsi utcákon, közreműködőként még csak ezt közölhették: „Az 1963. évi nemzetközi Pablo Casals ver­seny díjnyertese”. Azóta a fia­tal gordonkaművészek magas- színvonalú vetélkedése befe­jeződött, méghozzá olyan szo­ros eredménnyel, hogy a zsűri az igazságos döntés érdekében három első díjat adott ki. így a pécsi hangverseny pia kátj ára Is behelyettesíthető már a közreműködő művész neve: Mihail Homicer szovjet gordonkaművész, aki az első helyet szerezte meg Budapes­ten. A fiatal szovjet ese&Esta már csütörtökön városunkba érkezett és részt vett a zene­kar próbáján. Alkalmunk volt vele elbeszélgetni, hogy még pódiumra lépése előtt bemu­tathassuk őt a zenekedvelő pécsi közönségnek. — Harkovban születtem 1935-ben. Szüleim is muzsika­szerető és művelő emberek: a zongora és a gordonka a hangszerük. Nem csoda hát, hogy magam is ezek közül a hangszerek közül választottam és zenei tanulmányaimat 1949- ben Kuseviczkij professzornál kezdtem meg a gordonka- tanszakon. A moszkvai Csaj­kovszkij -konzervatóriumban képeztem magam, ahol aspi­ráns lettem. Jelenleg a moszk­vai Filharmónia szólistája va­gyok és a konzervatórium ta­nára. — Eddig milyen zenei ver­senyeken vett részt? — Most szerepeltem har­madszor nemzetközi zenei versenyen. Első alkalommal 1955-ben Prágában I. díjat nyertem, majd 1962-ben a moszkvai Csajkovszki j-verse­nyen a III. helyen végeztem. Nagy örömömre szolgált, hogy ez évben eljöhettem. Magyar- országra és én is részese le- ús®am * Eatoto Gasaift mié“ kére rendezett nemzetközi ze­nei versenynek. — Milyen tapasztalatokat szerzett a budapesti zenei ver­senyen? — A nagyon színvonalas és érdekes versenyen különböző országok és iskolák résztvevői mérték össze tudásukat, ezért a verseny, véleményem sze­rint, nagyon erős volt. A 37 jelentkező is azt mutatja, hogy milyen nagy érdeklődés kísérte a budapesti zenei ver­senyt. Két nagyon tehetséges, fiatal magyar csellistát ismer­hettem meg: Mező Lászlót és Perényi Miklóst — A gordonkaverseny díj­nyertesét milyen művészi ter­vek fog lallMztatják ? — Még ebben az évben több önálló koncerten szeretnék szerepelni Moszkvában, vala­mint más városokban és kül­földön is. Szívesen hangver­senyeznék újból Magyarorszá­gon is. Természetesen pilla­natnyilag legközelebbi hang­versenyem foglalkoztat, me­lyet az önök barátságos kis városában tartok. Ennek mű­során Saimt-Seans Gordonka­versenyét szólaltatom meg. — Szerepelnek repertoárján magyar szerzők müvei is? — Természetesen. Első he­lyen kell megemlítenem Ko­dály Zoltán művét Miaradan- dó élményt jelentett számom­ra a nagy magyar mesterrel való találkozás, akinek élete és munkássága példakép előt­tem. A hangversenyen, amelyet vasárnap délelőtt az egyete­misták, hétfőn este pedig a nagyközönség számára ren­deznek meg, Sulyok Tamás vezényli a mintegy 80 tagúra kibővített Pécsi Filharmonikus Zenekart. A műsoron szere- jel még Lendvay Tragikus nyitánya, Bartók Két arckép című műve, Graef Tildy köz­reműködésével. valamint De­bussy népszerű szimíónikus alkotása, A tenger. ss sbí ist úgylátszik már elmaradhatat­lan twiszt a fináléban ismét dörgő tapsokat arat. És ezzel voltaképpen el­mondtuk azt is, hogy a Fér­fiaknak tilos előadása sikeres, valóban szórakozást nyújt. Ez a színészek minden elis­merést megérdemlő, egészsé­ges humorral komédiázó já­tékának köszönhető. „vén- lány-hármas” uralja a színpa­dot, az író bőségesen gondos­kodott arról, hogy vérbő víg­játéki figurákat teremtsen. Takács Margitot, Bízsa Évát és Koós Olgát sokféle szerep­ben láttuk már, tehetségüket is gyakran volt alkalmunk méltatná. Mostani együttes ala kításuk olyan teljesítmény, ami a maga műfajában kima­gasló. Takács Margit a csa­ládfő-kisasszony Zsófia szere­pében zord és kérlelhetetlen. Ellenállhatatlan humora ak­kor tetőzik, amikor színlelni kezdi a dr. Kovács iránti sze­relmet. Cso-cso-szánt parodi­záló párnáratérdelése és „áriája” dr. Kovácshoz a leg­emlékezetesebb pillanata az előadásnak. Hasonlóképp jel­legzetes figurát teremt a szemtelen-kisasszony Piroska szerepében Bázsa Éva. Neid köszönhetjük egyébként a da­rab hangulatához illő, és mint már említettük, ötletes, szatirikus hangvételű tánco­kat Iróilag is leggazdagabban ábrázolt figura Franciska, az érzékeny-kisasszony. De ahogy Koós Olga ezt az elesett, szá­nandó, ugyanakkor szeretni­való vénlányt ragyogóan egyé­ni komikai készségével meg­eleveníti, az messze túlnő az író elképzelésein. A mindhá­rom felvonáson következete­sen végigvitt jellemábrázolá­sa, otromba mozdulatai, fél­szeg járása, tájékozatlansága és lázadása, nyüszítő sírása, legfőképpen pedig „az anyai etűdök” elzongorázása és el- éneklése újból azt bizonyítják, hogy milyen sokoldalúan te­hetséges Koós Olga. Alakítása igazi telitalálat. A fiatal pár iróilag is szimplábban megraj­zolt figuráját Bállá Olga és Dobák Lajos kelti életre. Bal­ia Olga a szerep korlátái kö­zött kénytelen megelégedni azzal, hogy fiatal, üde és csi­nos, kedvesen játssza a sze­relemre ébredt nagylányt, aki szembe mer szállni nénje zsarnokságával Énekhangja még gyengécske, de biztonsá­gosan mozog a színpadon és ez is nagy erény. Dobák Lajos játssza dr. Kovács Pált, a fe­nevadat. Természetesen • csak Zsófia számára fenevad, a többiek, elsősorban Júlia, a hódító, a sértések özöne elle­nére is konokul vagy inkább hűségesen kitartó férfit látják benne. Dobák számára új ez a szerepkör, de örömmel ta­pasztaltuk, hogy tehetségesen oldja meg feladatát. Egyéni­ségének megfelelően nem ope- rettes hősszerelmest játszik, hanem az „okos” férfit, aki hallatlan türelmével és kitar­tásával nyeri meg végül is a csatát. Láthatóan Dobák szá­mára is kellemes és jóleső ez a kis kirándulás a vígjátéki szerepbe, hiszen így alkalma nyílik rokonszenves tehetsé­gének eddig ismeretlen olda­lát is megmutatni. Rövid epi­zódszerepében Szalma Lajos ezúttal is megnyerő, nagyon emberi alakítást nyújt, játéka őszinte. Szivler József rende­zése nem törekszik különö­sebb attrakciókra. Egyszerűen a lényegre törő, a humor mellett az emberi jellemáb­rázolásra is gondot fordít, ép­pen ezért sikeres. Jó tempót diktál, legfeljebb helyenként lehetne a kelleténél harsá­nyabb hangokat az előadás egészének nagyon ízlésesen mértéktartó színvonalára le­faragni. Vincze Győző hangu­latos díszletképe, Majoros Teréz és Gyurász Ferenc jel­mezei, Léka László maszkjai segítenek megteremteni a já­ték hangulatát. A klslétszámú zenekar Laky György irányí­tásával hibátlanul látja el fel­adatát. És végül mégegysxer, ami­vel kezdtük: a Pécsi Nemzeti Színház feladatai közé tartozik az ilyen igényesen szórakoz­tató, vidám, zenés játékoknak színrevitele. örültünk, hogy ezúttal nem csalódtunk, nem bosszankodtunk. Szeretnénk, ha a közönség, »színház és a kritika ilyen egybehangzó vé­leménye születhetne meg a színház más produkcióiban is. Dr. Nádor Tamás Kőműves, vtev«ceték-«ae- relő, tetőfedő szakmunká­sokat, kubikosokat (brigá­dokat is) rakodókat és segédmunkásokat alknhniiz a Bm. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Pécs, Zsoinoy Vilmos u. 4—6. ez. Vidékiek részére szállást biztosítunk* Marhára, örűlüng a Pan- cággal hogymég csak az el­ső oztájba járunk, mert- mivel másodikba járni már igennagyon veszéjes dolog. Itt van a zén drágalátos öcsém a Misi, akiről talánn már tecet halam egy igen elenszenves alak sajnos, nem is tudom hogyann került a családba mert maholnap már 8-óc éves lesz és nem isz, — nem dohányoz, sőt még a ziskolába sem bukót meg eccer sem. Szóval ez a Misi másodikba jár és a múltkor sírva monta apukának, hogy ő nem tugya megcsinállni a le egét. Apuka nagyonn cso­dálkozol, és azoiuU igen nay képűjén azonta: Na nesirgy fijacskám majd apuka se­gíti neked. Miről van szó? Hát aról volt szó, hogy ci­negét kelet rajzolni vala­mint azt, hogy mit esz a ci­nege: szökését, hernyót, bo­gárt. Apuka megpróbált na­gyonn ügyessen egy cinegét rajzolni a Misinek — ekor megérkezet anyuka belené­zet a rajzba és azonta: Mijez Károj (apukát is Károjnak híják, mint engem) már te is absztrakt létéi? Apuka erre igen kljabált, hogy ez nem absztrakt, hanem igen­is ezt meglehet ismerni sz­egy cinege. Erre fogattak anyukától, hogy nemlehet megismerni és tőbektől meg kérdezték: mijez. Aválazok így alakultak: Nagymama: Dinozaurusz, Pancák bácsi: a Zarany Kerék törcsapo- lója, Pancák néni, Nőji ka­lap, Kragulec néni: a Széc­henyi tér térképe, Kragu­lec bácsi: Így láttya a ré- zeg a világot, én nagyonn megsajnátam apukát és oszt akartam mondani egy tas- madárra hasonlítt a rajz, de mikor megnéztem nem mer­tem mondani sémit, anyira ronda volt. Egyáltalán látál te már cinegét — kérdez­te tolle anyuka? Kiderült, hogy nem látót Ezennkivül megin um egy nagyszerű javaslatunk az építész bácsiknak, aki ónak idején falbaépítet esőcsator­nát építetek a Jókai utcai zövetkezeü házakba, és- most bontydk ki, mivel ec- cerüjen nem jő és vitatkoz­nak hogyann ke lene megcsi nálnl. A kővetkezőképen ja vasoljuk. Atetőről egy csö­vet kel a levegőben elvezet­ni és azonn szabadon fáj­jon a víz a legfelső emelet magasságából. Ez azért is jó, mert a kitűnő termofor kémények követkesztében, ha szél van, nem lehet a házban fütteni, mert visza- jön a füst, tehát ha a lakók láttyák, hogy a vizt him- bájja a zél azonal kinyitják a zablakot és nem fulladnak meg a füstben. Amennyiben a vérmesebb lakók feldü­hödnek minqvár a lefojó alá álhatnak zuhanyozni — te­hát a házon ketős. Jaés a levelek. Nagyon büzge vagyok mertmostann egy kislány irt nekem 1-gy levelet. Aszittem zerelmesle- vél, desajnos csak a közvi- lágit.tásra vonatkoz. így: — „Láttad-e már este Pécset, az Uzsok utcát? Nem? Na, ne ijedj meg, nem is látha­tod. hacsak nem viszel ma­gaddal zseblámpát. Belváros, modern házak és afrikai sö­tétség. A Petőfi utcától a Jászai utcáig egyetlenegy lámpa sem ég Nem vagyok valami félős kislány, de — mondhatom nagyon megköny nyebbültem, amikor kiér­tem az utcából. Nem tu­dom a .^illetékesek” milyen célból nem világítják ki ezt a szép utcát? Aztánn mégegyp&r leve­let kaptam, de nagyonn meg kérem a levélíró bácsikat és néniket, hogyha nem göz- ügybenn leveledzenek. ha­nem magánsérelembőll ki- fojőlag. akor irgyák alá a nevüket, hogy necsak engem mggyanak ódalba! (Többek közöt a fázós kisfijú, akinek a zapukájjával a drávasza- bolcsi kendergyárban ki­toltak.) Aztán az Autóközié kedési Vállalat is Irt, hogy 13-1 levelemben megírt Hoszúhetény—Pécs közöt történő buszforgalomról irt levelemben nincs igazam) mert az igaz, hogy van zsú­foltság és le is maradnak néha, de ez tejjesen rencer télén és ennek következté­ben (mennyek a francba a dumámmal, monta a Pan­cák.) Vizont tőben nem vá- lazoltak a bírálatra többek közöt a Zikra nyomda semi de ezt meg is értem, mert épen a bon a zámban ame- jikben megírtam, hogy a meghívóból! kihagyták az i betűt, a másik óldalonn egy eimben kihagyták a Cseh­szlovákból az o betűt. EZ még nagyobb megtakarittás a nébgazdaságnak, i hogy én is takariccsak, így Írom alAi Tszteltels Plajbsz Kreál RIPORT - LÁTATLANBAN Ilyenkor egy traktorost meg találni?! Rögtön sejtettem, hogy baj lesz — színét se fo­gom látni Kapási Sándornak. Pedig akárhol esett szó trak­torosokról, mindenütt csak ezt hallottam: Hát ez a Kapási, ahogy ez dolgozi k, az már nem is igaz! De még mennyire igaz! Már Kővágót»ttösön vagyok — a betonútról egy salakozott út egyenesen a falu szélén ál­ló tsz-irodába vezet — és azt mondja a helybeli „Hegyalja” Tsz elnöke, Egédi Balázs Fe­renc: — Tudja, ami jót el lehet mondani egy traktorosról, azt én mind elmondhatom ma­gának a Sanyiról. A tsz-elnök barna, nagyon jóképű, bajuszos férfi. Ügy harmincévesnek nézem. Nem akarom neki elhinni, mikor azt mondja: jövő héten megy férjhez a lánya. Az elnök elé­gedettnek látszik, pedig hát ez a tsz nem állhat valami jól — gondolom magamban, — itt van közelben az üzem, biz­tos csupa öregek a tagok. — Hát bizony... százmegy- venhárom tagunk van, ebből öt, aki fiatal. A faluban hat- vanhárom családnak van bá­nyásza. S a szomszéd faluban is, Bakonyán — mert kiderül, hogy Egédi Balázs Ferenc ott h *nm5, - btmamm Iádból járnak a bányába, —1 férfi alig akad a tsz-ben. — De az asszonyok tat tesz­nek magukért. — Mikor itt volt a esává- zás. zsákolná kellett. Mi még csak kiállítottuk az öt férfit. Aztán jöttek a bekanyaiak. Csupa asszony. Mlég a mieink is ottmaradtak, mondván, hogy férfi keü ide... De nem kellett ügy elintézték azok az asszonyok a zsákolást hogy öröm volt nézni. — És a vetés? — Halványan emlékszem ugyan, mintha a töttösi tsz nevét láttam volna már a ve­tést elvégző tsz-ek listáján, de ezek után nem nagyon aka­rom hinni. — A vetést? Október máso­dikén befejeztük. — Ezt nem értem. Hogyan’ — Azért jött, nem? A Sa­nyi miatt — Igen, a Kapási! — Na látja, ahol ó dolgo­zók, ott nem is lehet máskép­pen. Még a vetés elkezdése előtt mondtam néki: Sanyi­kéin, szeretnék az elsők kö­zött lenni. Azt mondta: jó. És október másodikén befe­jeztük. Nyolcvanegy hold őszi árpát kébszáztíz hold búzát és tíz hold őszi keveréket. Ott ahol kellett, le is poroztuk. — Nem lehetne ezzel a traktorossal beszélni. !— Nehezen. Átment Bodára segítené. Ott még vetnek. Bár jobban szeretném, ha itt len­ne. — Miért? — Mert, ha a Sanyi Kt van, az biztosíték — akkor megy a munka. Nálunk mindent 6 vetett már három év óta és mindent ő aratott — Mégis mondjon r(3a va­lamit! — Nem is tudom, hol kezd­jem. Talán ott, hogy száz szá­zalékig megbízható, sót ha lehet azt mondani egy em­berre, hogy száztíz százalékra megbízható, akkor a Kapására lehet. Kapási Sándor a srontlő­rinci gépállomás dolgozója. A körzetesítés következtében már három esztendeje Kővá- gótöttöeön dolgozik. Traktoros a felesége is, a fia is. Egy Be­lorusz gépe van, s amikor azt kérdeztem az elnöktől, jó gép-e, azt válaszolja; a Sanyi keze alatt még a rossz gép is megjavulna, de ez különben is jó. Miért jó traktoros ez az em­ber? Talán, ha találkoznék vele, sokkal jobban el tud­nám mondani. De így is sok minden kiderül: Kapási Sán- don majdnem mindennap egy műszaknorma helyett másfe­let csinál meg. Ha éppen sür­gős munka adódik, s már'kel­lene haza mennie, soha nem nézi as áráéért, nem csóválja a fejét; megy és megcsinálja, ö maga töri a fejét hogyan lehetne a legegyszerűbben megoldani, a leggazdaságosab­ban megszervezni a munkát Mindig megy — de egy fölös­leges lépést sem tesz a gépé­vel. S ez u másik dolog — a gép. ügy ismeri a traktort, mint a tenyerét s szereti is, mert akármi hibája van, ha lehetséges, egymaga kijavítja. — És nemcsak a magáét! A mi tsz-ünk traktorosai még fiatalok, tapasztalatlanok. Ha valami hiba van a gépükkel* Kapási Sándor mindig szívesen segít nekik megcsinálni, — akár munkaidő után is. Azt szokták erre mondani, hogy Kapási Sándornak a vé­rében van a munka. S nem csoda, hogy a tsz-elnök ilyen­kor, mikor elviszik valahová máshova segíteni nemcsak azt tartja számon, melyik fa­luban dolgozik Kapási Sán­dor, — de azt is, hogy melyik dűlőben. Ki tudja, mikor lesz rá szükség. S Kapási Sándornak csak egy szót kell szólni, máris pontosan, kitűnően megoldja a feladatát. Ezért tudott a töttösi tsz másodikára végez­ni a vetéssel, és ezért em' ége­tik megyeszerte Kapási Sán­dort, mint Baranya egyik ieg< jobb traktorosát Lázár Enfgjj i k FÉRFIAKNAK TILOS Zenés vígjáték-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom