Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-22 / 247. szám, Első kiadás
MAPL0 1963. OKTOBER Bt Jelenkor-est a Városi Művelődési Házban LENIN MUNKATÁRSA Vasárnap este hét órakor kort ünnepő irodalmi est, a termében. Az irodalmi estet tóttá meg, majd Bárdosi Ném sét. örsi Ferenc Kincses Bara tett fel három részletet. Csór András mutatkozott be a péc versével. Takáts Gyula három Jenő beszélt a közönséghez, e válaszoLt egy adomával. A m István, Pál József, Weöres Sá fel műveiből, Bertha Bulcsu fokozataiéval ismertette meg gulatosan egészítette ki Bánky Az irodalmi est vendégei — Fodor András, Takáts Gyula, Tersánszky Józsi Jenő és Weöres Sándor vasárnap érkeztek meg városunkba. Délután három órakor a Jelenkor szerkesztőségében baráti beszélgetésen találkoztak a pécsi Írókkal és költőkkel. Itt beszélgettem Takáts Gyulával, akit a pécsi közön ség már festőként is megismert — április 28-án nyílt meg városunkban színesrajz- kiállítása. Most is készül egy kiállításra Kaposvárott, és a jövő évben válogatott verseskötete jelenik meg a Szépirodalmi Kiadónál, melyet ő illusztrál. Takáts Gyulától meg kérdeztem, hogyan fogalmazná meg a költészet és a festészet kapcsolatát? — A versekben a kép szintté egyenrangú igénnyel lép fel a lényeg kifejezésénél a ritmussal. így a festészet — festői fantázia formájában — nagyon fontos a költőnél, és kezdődött az ötéves Jelen- Városi Művelődési Ház nagy- Tüskés Tibor főszerkesztő nyi- eth János olvasta fel két ver- nya című kötetéből elevení- ba Győző versei után Fodor si olvasóknak Pannónia című verse után Tersánszky Józsi gy gyakran feltett kérdésre űsor második felében Pákolitz ndor, Thiery Árpád olvasott egy új novellájával, a ,,Rend a közönséget. A műsort han- József zongaroművész játéka, magában a versben is. A versben elválaszthatatlan a zene és a kép. — Mi a véleménye a Jelenkorról? — Igen nívós és színes folyóiratnak tartom. Sok esetben érzékenyebben foglalkozik a ma modernnek mondott kérdésekkel, mint többi folyóiratunk. És mégegy: a szervezés kérdésével többet kellene törődnie, mert a jó nívójú lap több előfizetőt érdemelne. Fodor András is elismerően nyilatkozik a folyóiratról: — A legorganikusabb folyóiratnak tartom. Amit a szerkesztés megvalósít, az nem erőltetett és nívós. Ha végignézi valaki csak a tartalom- jegyzéket, már abból is látja, hogy az írások nem esetlegesen kerültek egymás mellé, vagy egymás után. Fodor András a fiatal költő-nemzedékhez tartozik. Meg kérdeztem, mi a véleménye a nemzedék-vitáról? Három és fél évi szabadságvesztésre ítélték az ittas sorompókezelőt Ez év július 26-án napközben több esetben is fogyasztott alkoholt és este 6 órakor alkoholos befolyásoltság alatt vette át a szolgálatot Bagó József szigetvári MÁV pályaőr. Bagó József feladata, hogy a .fonatok áthaladása előtt a sorompót kellő időben leengedje. A kérdéses napon éjfél előtt két perccel értesítést kapott. hogy a 2408-as sebesvonat Barcs felől érkezik és Szigetvár irányába halad. Az értesítés után Bagó József nem engedte le a sorompót, holott a vonat már két kilométerre megközelítette az őrházat. Ugyanebben az időpontban Szigetvár felől Hóból irányába haladt motorkerékpárjával R. István húsz éves fiatalember. Mivel a sorompó nem volt le- e-medve nyugodtan hajtott és a vasúti átjáróban összeütközött a 70 kilométeres sebességei érkező vonattal. Az ütközés lendületétől a motoros a szerkocsi és az első személy.- k'vsj közé esett, ahol a kerekeit alá került és a vonat halálra roncsolta. A vonat az őr mütközés színhelyétől csak 2 ■’ méternyi távolságban tudott megállni. A baleset idő- p mtiában a véralkohol-vizs- g'lat eredménye szerint Bagó prvhe-közepes alkoholos be- f ’"éoltság alatt állott. A Pécsi Járásbíróság a napókban hozott ítéletet Bagó József bűnügyében. Bűnösnek mondotta ki foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntettében, ezért három év és hat hónapi szabadságvesztésre valamint foglalkozásától való három évi eltiltásra ítélte. Az <*,Bn 5,csapolás“ Illésen A Csongrád megyei Üllésen b'ért a mintegy másfél éve tartó kutatások első gyümölcse. s vasárnap megkezdődött £ ..szüretelés” az 1-es számú fc ' * környékén — ahol nem- r'”en még a szőlő levét csurgatták hordókba — most az (ív-fr-i határ értékesebb „ne- c1'"' [o'’, az ország területének eg’*ík legfinomabb olaja bűze" a hatalmas tartályokba. A kút teljesítménye alapján az év végéig csaknem háromezer tonna finom — több ir!r't ötven százalékban ben- 7; "* tartalmazó — könnyűolaj ké'-'ü innen finomítás után a gr'~*kbe. motorokba. Ugyancsak vasárnaptól éjjel-nappal lobogó fáklyaként égetik el az olajjal együtt kiáramló földgázt. — mindaddig, amíg az üllési gázmező tervszerű kiaknázásáról illetékeseit sem. döntenek. — Az új költő és író generáció mindig mást akar csinálni, mint az elődük — ez törvényszerű. Nem elég viszont, hogy csak helyet követeljenek maguknak. Ezt nem lehet proklamációkkal kiharcolni, hanem bizonyítani kell. Bizonyítani csak művekkel lehet. Ez volt a hibája a Pécsett tartott országos költő-találkozónak is: csak helyet követeltek, műveket nem mutattak fel. 1961-ben jelent meg kötete Fodor Andrásnak. Azóta irt versei a jövő év elején jelennek meg, Szomjúság címmel a Magvető Kiadó gondozásában. Tersánszky Józsi Jenő, az örökvidám író is megjelent a társaságban, a legfrisebb és hajdani történetek elmondásával fokozta a beszélgetés vidámságát. A legőjabb, jubileumi Jelenkorról ezt mondta: — Átolvastam ezt a Jelenkort. Ha van remény — csak a perif ériákon... Fáradhatatlanul dolgozik a hetvenöt éves író: a közeljövőben várja két kötete megjelenését, a Nagy árnyakról bizalmasan című kötet folytatásán dolgozik, országjárása során is összegyűjtött már egy újabb kötetre valót, és egy másik kötetben pedig Adyról szeretné elmondani mindazt, amit eddig elhallgattak — mint sem hazudjanak. Tersánszky Józsi Jenő — az irodalmi estre menet — elmondja, hogy csak egyszer járt Pécsett. — Még katona voltam. Rövid ideig voltunk itt — aztán mentünk egyenest a Doberdó- ra. Annyit jegyeztem csak meg a városról, hogy szép... Az irodalmi est kezdetére érkezett meg Weöres Sándor. <3 verset küld az olvasóknak — a gyerekek számára készült az irodalmi est szünetében: Korán kelni, énekelni nincsen annál vigabb semmi. Dáliaalvó jóbarátom neked is csak ezt ajánlom. S. Nagy Gabriella — NEM BESZÉLEK túlságosan gyorsan? — Nem, csak folytassa ... — és Alekszej Petrov ics Pirogov Leninnel együtt töltött éveiről beszél a Nádor Szálló 211-es szobájában. Alekszej Petrovics több hetet töltött Magyarországon és három napig ismerkedett Péccsel és Baranyával... — Akkor kerültem Lenin közelébe, amikor a szovjet kormány 1918 márciusában Petrográdból Moszkvába költözött. A Kremlben dolgoztam a Központi Végrehajtó Tanács ban. Ott is laktam 1918-tól 1921-ig. Lenint mindennap lát tam, gyakran hallgattam beszédeit, sokszor találkoztam vele, pedig egyszerű ember voltam, szüleim egyszerű mun kásemberek. Megvárja míg leírom, aztán így folytatja Alekszej Petrovics: ■— Talán ott kezdeném, hogyan találkoztam először Leninnel. A forradalom első év fordulóját ünnepeltük a moszk vai Nagy Színházban. A nézőtér zsúfolásig megtelt munkásokkal, vörös gárdistákkal. Mindenki látni, hallani akarta Iljicset. Mint általában az már lenni szokott, nagy volt a zajongás, esak akkor lett ha lálos csend, amikor megjelent Lenin, de csak egy pillanatig tartott. Tapsorkán követte a csendet, ö — mint általában mindig — gyors, apró léptekkel igyekezett a hosszú elnök ségi asztalhoz és leült a szélső székre. — Emlékszem, Lenin lehajtott fejjel ült és valamit jegy zett. Mi tapsoltunk... Aztán láttam, hogy előveszi zsebóráját, türelmetlenkedett. ívJj éljeneztük, — de éreztem a magatartásán, hogy nem kedveli az ovációitat. ALEKSZEJ PETROVICS emlékezetében már leszűrődtek az apró részletek és kialakult belőlük Lenin alakja a maga egyszerűségében, szerénységével és nagy, körültekintő tudásával. „Azt hiÍJÍenei A pécsi zenei oktatás kezdeteként az 1788-as esztendőt jegyezték fel. Mint Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs című könyvében olvashatjuk, ebben az évben alakult meg a városi zeneiskola. Alapításakor úgy szerepelt, mint a nemzeti iskolához (elemi iskola) csatolt muzsikus iskola. „Hosszú ideig úgy működött, mint az akkori városi elemi iskola egyik tagozata. Igazgatója a nemzeti iskola mindenkori igazgatója volt, a város a zeneoktatást egy-egy kiválóbb zenészre bízta. Zongorát, hegedűt, orgonát és fúvóshangszereket tanítottak a zeneiskolában. Volt saját orgonája is a zeneiskolának.” Tehát 175 esztendeje működik városunkban hivatalos állami rendszerű zeneoktatás. A Zeneműmészeti Szakiskola a Zeneiskolával együttesen készül e jelentős évforduló megünneplésére. A már eddig is megjelent dokumentumok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy ez az évforduló nemcsak magyar vonatkozásban jelentős kultúrtörténeti esemény, de talán közép- európai vonatkozásban is. Az ünnepségeket november végére, december elejére tervezik. A megemlékezés középpontjában szakmai találkozások és hangversenyek állnak. Az évforduló ünnepségeire örömmel készül a Zeneművészeti Szakiskola zenekara és a Liszt Kórus is. Antal György, a kórus vezetője, a Szakiskola igazgatója mondotta ezzel kapcsolatban: — Az utóbbi időben talán úgy látszott, hogy hűtlenek vagyunk ahhoz a stílushoz, amely pedig a leginkább közelfekszik a mi oratóriumprofilunkhoz, éppen ezért tűztük műsorra a Magyarországon ezúttal először felhangzó Hündel-oratóriumot, melynek címe: Az igazság és az idő diadala. Magyar fordítását most készíti dr. Vargha Ká| roly főiskolai tanár. A részle- ! tes műsor kidolgozása egyéb- I ként folyamatban van. A zenei oktatás 175. évében tovább gazdagodott városunkban a fiatalság zenei nevelése. A Janus Pannonius Leánygimnáziumban ének-zenetagozatú osztály kezdte meg működését. A múlt év decemberében megszületett terv vslóraváitá- sához a gimnázium igazgatósága értékes és hathatós támogatást kapott Kodály Zoltántól, aki személyesen tárgyalt ez ügyben a Művelődés- ügyi Minisztérium illetékeseivel, —• eredménnyel. Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon mi a célja ezeknek az új típusú osztályoknak? Semmiesetre sem szakember-képzés. Ez a művészeti gimnázium zenei tagozatának a feladata. De a Tanárképző Főiskola énektanszéke, a felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek sokkal kedvezőbben fogadják az alapos zenei műveltséggel rendelkező hallgatókat. És ha nem is megy a tanuló az említett főiskolákra, mint orvos, mérnök vagy szakmunkás is csak hasznát látja annak, hogy korszerű, alapos zenei műveltséget kapott a középiskolában. A 175 év előtti pécsi zeneiskoláról azt olvastuk, hogy saját orgonával rendelkezett. Ugyanakkor furcsa véletlen, vagy talán nem is véletlen, hogy Pécsett, ahol világhírű orgonagyár is működött, ma nincs egyetlen olyan terem, amelybe orgonát építettek volna. Igaz, hogy régebben nem volt kimondottan hangverseny céljait szolgáló épület, mint ma. Hangverseny- termünk, — melynek sokoldalú kihasználása indokolja létét, — eddig nélkülözte az orgonát. Most a zeneművészeti Szakiskola orgonájának felújítását olymódon végzik el, hogy egyben alkalmas hangversenyorgona is kerüljön a LisztzterejnJbe. Az orgpoa minden igényt kielégítő 33 változatos, 3 manualos, elektromos szerkezettel megépített hangszer lesz, mely lehetőséget nyújt a városunkban élő, vagy ide látogató orgonamű- vészeknek a mintegy 400 éves orgonairodalom gazdag alkotásainak bemutatására, egyúttal újabb színnel gazdagítja városunk zenei életét. Az orgonát már készíti a budapesti gyár és ennek az évnek végére jelentős részét be is szerelik. Áprilisra teljesen kész hangszer áll a Lisz-teremben, amelynek színpada a beépített orgonával méginkább a hang- versenyterem levegőjét fogja árasztani. szem éppen ezt akarja hallani: Milyen volt Lenin? Milyennek ismertem meg ott, a Kremlben?” — Mindig szerény volt és nem szerette a feltűnőséget, pedig mennyire csodáltuk nagyszerű tudását. 1918 novemberében az első évfordulón az eredményekről ’-eszelt előttünk. Nagy politikai szám vetés volt, értékelte a belső és a külső helyzetet. Mindent fejből mondott. Máskor nállottám papír nélkül beszélni, de beszéde nem volt rögtönzött, éreztük, hogy mély, sokoldalú előkészület előzte meg. Beszédei világosak és érthetőek voltak és mindig őszintén feltárta az igazságot, a való helyzetet. Az igazsággal fogta meg a hallgatóságát és a mély tartalommal. Képes volt átfogni az eseményeket és jóelőre látta kimenetelüket. Minden hallgatósághoz megtalálta a megfelelő hangot, előadásmódot. Amikor be szélt, a teremben halálos csend volt, pedig sokszor jelen voltak olyan személyek is, akik nem értettek egyet Leninnel. — A IX. pártkongresszuson, 1920 márciusában közeledett Lenin ötvenedik születésnapja. A küldöttek tudták ezt és több felszólaló méltatta Lenin érdemeit a kongresszuson. Lenin felállt, szót kért. — Elvtársak! Elég az ilyenfajta felszólalásokból. Most már ideje, hogy hozzáfogjunk a pártkongresszus elé kitűzött fontos feladatok megvitatásához. — És mi történt erre? — Nem hallgattak rá, ós folytatták dicséretét. Erre Lenin elhagyta a kongresszusi termet. De ezzel még nem zárult le az ügy. Abban az időben jelent meg nálunk a Kommunista Internacionálé című folyóirat. Ebben közölték Gorkij méltató cikkét Leninről ötvenedik születésnapja alkalmából, Irodalmi, költői mű volt ez, amely megragadó módon beszélt Lenin érdemeiről. Amikor Lenin elolvasta a cikket, javasolta, hogy a folyóiratnak ezt a számát ne adják ki. — Az 1920-as év elején a kremli pártbizottság felelősségteljes munkával bízott meg. Nekem kellett kiállítanom az új tagkönyveket a Kreml pártszervezete tagjai számára. Megkaptam a jegyzéket a pártbizottságtól, hozzá az új tagkönyveket és ami kor végigfutok a névsoron, megakad a tekintetem fijies nevén. Képzelheti, mit éreztem. Nekem kell kiállítani 11- jics tagkönyvét. Be kell vallanom, ez engem nagyon felizgatott, hiszen nem mindenkivel esik meg ez. FOGTA A TAGKÖNYVET és minden igyekezetével azon volt, hogy pontosan és a lehető legszebben írja bele Lenin nevét. A dolgozószobáiéban az elvtársak köréje gyűltek és figyelték, hogyan rajzolja a betűket a tolla. AzKi mit tud a múzeumokról? Pirosarcú úttörők ültek a nézőtéren a Városi Művelődési Házban vasárnap délelőtt. A gyerekek közül talán azok szurkoltak legjobban, akik a játékot vezető Várady Géza felszólítására felmentek a szín padra és iskolánként öt főnyi csapatukkal részt vettek a múzeumi vetélkedő döntőjében. Harminc pajtás foglalt helyet a színpadon, s kezdetét vette a „múzeumi ki mit tud?” A gyerekeknek nemcsak a régészeti dolgokkal, a város műemlékeivel, a népművészet különböző ágaival és eszközeivel kellett tisztában lenniök, hanem a régen használt tárgyak nevét és felhasználhatóságát is ismemiök kellett. Egy-egy fogasabb kérdésnél a nézőtéren is magasba lendültek a karok. Az eredmények nagy felkészültségről tanúskodtak. Egy kislány fejből sorolta az élő népművészek nevét, s azt, hogy melyikük milyen „szakmában” jeleskedik. Egy aprócska szőke fiú pedig dátumszerű pontossággal felelt arra, milyen népek is jártak ezen a vidéken a történelem folyamán. — Ennek a vetélkedőnek az a legnagyobb eredménye, hogy a pécsi múzeumokat még sohasem kereste fel annyi úttörő és középiskolás mint a vetélkedőt megelőző napokban — mondja Várady Géza, a városi tanács népművelési osztályának munkatársa. — Kis füzet, ceruza mindegyiküknél volt, s szorgalmasan feljegyeztek mindent, amiről gyanították, hogy kérdés lesz a vetélkedőn. A végeredmény megnyugtató: az első helyen végzett Bercsényi utcai általános iskola huszonnyolc ponttal győzött, s a többiek sorrendben csak egy-egy ponttal maradtak egymás mögött. A döntőben tizenöt egyéni versenyző vett részt. Délután a középiskolások vizsgáztak. tán elérkezett a pillanat: Számot kell adni a tagkönyvnek? Mi legyen a száma Lenin párttagsági igazolványának? — Lenin mégiscsak a vezérünk a köztársaság első embere. szeretett elvtársunk, csakis az 1-es számot kell bejegyezni a tagkönyvébe. Már már hajlottunk erre az elhatározásra, amikor az idősebb elvtársak közbeszóltak: Tenin szerény ember, nem szereti, ha kivételt tesznek vele. egészen bizonyosan nehezts’ :. ha az ő tagkönyvébe az i számot írnák. Halig?tfam juk és így került az iq ványába az 527-es szám i 11 Moszkvában jár, a Lenin . ' - zeumban megtekintheti . a párttagsági igazolványt, .vj~ lyet én állítottam ki. Alekszej Petrovics részi; alt azon a történelmi jelentő erű társadalmi munkán is, amelyen Lenin is megjelent és dolgozott. Még 1919-ben május 1-én a kazanszki vasutasok társadalmi munkát ke? de ményeztek, hogy enyhítsenek az ország gazdasági nehézségein. Lenin ezt a kezdeménye zést nagyra értékelte és egy év múlva, 1920. május 1-én a Kremlben is megszervezték a társadalmi munkát. — Éhesen, rosszul öltözötten mentünk dolgozni a Kreml udvarára, ahol el kellett távolítani a junkerek, a cári tisztek „hagyatékát”. Lan gyos tavaszias idő volt, és a Kreml valamennyi dolgozója serénykedett, és egyszer meg-_ jelent Iljics az udvaron.* Gyors, apró lépteivel odajött hozzánk és bekapcsolódott a munkába. Egy nehéz gerendát akart felemelni... Lenin ekkor már ötven éves volt, de nem is annyira a kor, mint a betegsége viselte meg. — Odamentünk hozzá és rá akartuk venni, hogy ne emelgessen ilyen súlyos tárgyakat Lenin nem hallgatott ránk, folytatta a munkát. A pihenők alatt viccelődött velünk, II- jicsnek igen jő humora volt — és együtt énekeltünk vele... ALIG MÜLT húsz éves akkoriban Alekszej Petrovics és a fiatal forradalmár lelkesedésével vett részt a mozgalomban. Mondja is: — Abban az időben nem éreztem az egész dolog nagy történelmi jelentőségét. Olyan egyszerűnek tűnt minden, olyan természetesnek! Én csak annyit tudtam, hogy nekem ott a helyem Iljics mellett. Csak most, közel fél évszázad távlatából tudom, mi is történt akkor, aminek magam is tevékeny résztvevője voltam. A vallomását Leninről rövid életrajzával fejezi be. Mindig felelős beosztásokban dolgozott, mindig ott, ahová a párt és a szovjet kormány küldte. Legutoljára az Ukrán Állami Ellenőrzés minisztero volt, ebből a beosztásból ment nyugdíjba és most már csak a pártmunkával és egyéni kedvtelésével foglalkozik. — Képzelje ej — és mosolyog —• öregségemre jött meg a tehetségem. Mert Alekszej Petrovics mostanában festeget. Már nyolcvan képe van, és vásznon örökíti meg élményekben gazdag. 66 éves élete egszebb emlékeit. Gáldonyi Béla Népművelési ottliou épül Szaván Befejezéshez közeledik Szaván a művelődési otthon 1961-ben elkezdett építkezése. Eddig 450 000 forintot költöttek az épületre, melyben nagyterem, színpad, klubterem, továbbá öltöző és könyvtár lesz. A további munkákhoz még mintegy 60—70 000 forintra van szükség. Az épület környékét parkosítják és egy gyermek- játszóteret építenek. Közvetlenül a kultúrház mellett korszerű üzletházat létesít a Siklós és Vidéke Földműves- szövetkezet.
