Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
F B6J. SZEPTEMBER 15. 3 Pécs közlekedéséről Pécs a gyorsan fejlődő városok közé tartozik. A fejlődés ütemére jellemző, hogy lakossága a következő években előreláthatóan mmegy 5—6000 bevándorlóval növekszik. A közlekedés kizáróan az autóbuszokra épül. Kétségtelen, hogy ez a megoldás kor- . szerű, ha a gyakorlatban még nem is teljesen problémamen- v tes. Meddő volna arról polemizálni, hogy villamos vagy nem villamos”, mert az idő ezt á kérdést már eldöntötte. Pécs autóbuszparkja naponta több mint 100 ezer embert szállít, lényegében min dennap „megmozgatja” a város csaknem egész lakosságát. Az utasoknak pedig ez a nagy száma nem kis feladatot ró a közlekedéssel foglalkozó, azt irányító szakemberekre. Ha nagy általánosságban megállapíthatjuk is, hogy Pécs közlekedését sikerült alapjaiban megoldani, mégsem hunyhatunk szemet számos kérdés felett, amelyek nem egyszer bosszantják az utazóközönséget. Lassú a közlekedés. Nem arról van szó, hogy az áutó- buszok utazási sebessége túl lassú — bár néhány vonalon ez is probléma, — hanem inkább arról, hogy különösen a délutáni csúcsforgalom idején, sokat kell a megállóknál várakozni. Ez aztán azt eredményezi, hogy a megállóknál sokszor 100 főnyi tömeg is összegyűl és ha az autóbusz megérkezik, szinte közelharcot vívnak a feljutásért. A város adottságai — a szűk utcák és a szükséges útjavítások — csak tovább növelik a problémát, amiről minden utazó pécsi lakos tudna beszélni. Kétségtelen az, hogy a város lakosságának fejlődése és a város autóbuszparkjának növekedése nincs egymással arányban. Jóval kevesebb au- tóbuszunk van, mint ameny- -s\nyi a gyors, kényelmes köz- - lekedéshez szükséges lenne. Az IKARUS-gyár egyelőig nem képes a számszerűségen lényegesen változtatni. Köztudomású az is, hogy autóbuszaink szinte az egész világon kedveltek és a kemény valutát hozó exportigényeket is teljesítenünk kelL Tehát az adott gépkocsiparkkal kell a lehető legjobban megoldani a város közlekedését. Ennek pedig első követelménye: a lehetőséghez mér-' ten az összes autóbuszt üzemeltetői kell. De ez sem egyszerű. Nem, mert alkatrészhiány miatt most is 17 autóbusz áll! Ez a 17 autóbusz pedig sokban javítaná a város közlekedését. A PKV anyagbeszerzői szinte Budapesten „tanyáznak” és igyekeznek a szükséges alkatrészeket beszerezni több-kevesebb sikerrel. De az alkatrészhiány szinte krónikus, s ennek következménye, hogy hónapokon, éveken keresztül a kocsiparknak egy jelentős része áll. Ez pedig súlyos hiba, amelyen gyorsan és feltétlenül változtatni kell „Nincsenek autóbuszok? Órákon keresztül ott parkíroznak a Hunyadi út elején, miért nem küldenek azokból?” — hallani nem is egyszer az első hallásra tetszetősnek tűnő javaslatot. Az autóbuszok va- lóbaín ott parkolnak. Ezek azonban „pihenő” járművek. A gépkocsivezetők közül sokan osztott műszakban dől- goznak, s pihenési idejükre állítják gépkocsijaikat parkírozásra a Hunyadi út elejére. Egy másik, sokszor elhangzó javaslat: miért nem állítják ritkábbra a 27-es járatot, számtalanszor 5 percenként üresen jönnek. A szakemberek véleménye erről a következő: a 27-es járat az egyetlen városi belső járat. A forgalomfelmérés azt bizonyítja» hogy ezen a vonalon utaznak f. legtöbben. Hogy néha üres? Lehess *nert városi belső járat lévén, az utasforgalma, illetve ] az autóbusz telítettsége 3—i | megállónként változik. Ha j egy megállót üresen, vagy fé- I lig telve tesz meg, a másik megállónál már tömeg várja. Kétségtelen, hogy a PKV dolgozói nagy munkát végeznek a közlekedés jó lebonyolításáért, s nem egyszer bebizonyították hozzáértésüket. A problémák egy része — mint például a gépkocsiállomány számszerűsége, alkatrészhiány — rajtuk kívül áll. A problémák másik része — bár az I elsőnek függvénye, — mégis megoldásra vár. Kétségtelen, hogy akad követelmény a forgalomirányítóknál. A forgalomirányítás rugalmasabbá tételével kiküszöbölhető jónéhány visszásság. | De ehhez az szükséges, hogy a forgalom irányításával megbízottak sokkal /.szemfülesebben” tevékenykedjenek. Időszerű lenne megvizsgálni néhány körjárat bevezetésének nem először felvetett lehetőségét, gondolatát is. A gazdaságosság kérdése tervgazdálkodásiunk egyik alap pillére. A Pécsi Közlekedési Vállalatra is szigorú pénzügyi fegyelem kötelező. Ez így helyes. Egy gondolat azért megvitatásra érdemes lenne. Nevezetesen: a gazdaságosság elve néha lassítja a város közlekedését. Autóbuszt csak akkor „küldenek”, ha az megfelelő mértékben kifizetődő. Esetenként meggondolandó lenne: ha a nyereség nem is éri el a kívánt szintet — mégis üzemeltetni a járatot. Természetesen ezt csak abban az esetben, ha nem befolyásolja lényegesen a gazida- ságosság elvét A jobb, gyorsabb, kényelmesebb közlekedésért nem egy gondolatot, javaslatot lenne érdemes alaposan megvitatni. Szó volt már régebben a lépcsőzetes munkakezdésről, ami jelentősen javítaná a közlekedést. Pécsett közel 20 000 tanuló jár iskolába, jelentős hányada autóbusszal. A hivatalok, intézmények és iskolák munkakezdése egyidőben van. Ha például az iskolák csak egy fél órával kezdenék később a tanítást. már ez is érezhető javulást hozna. Felmerül a gondolat — ahol lehetséges — trolijárat bevezetésére. A troli gyors, nagy tömegeket tud szállítani, kevésbé zajos, nem szennyezi a levegőt. Egy város közlekedése troli nélkül ma már szinte elképzelhetetlen. A mohácsi Farostlemezgyártói jó ötszáz méterre hatalmas méretű építkezés folyik. A lánctalpas daru gólyacsőre lenyúlik, több mázsás betonlapot emel a magasba. Porzik, zúg a betonkeverőgép, a transzportőr fekete gumiszalagján kavics surran, hosszú vashuzalokat vagdosnak rozsdás ruhájú emberek, teherautók gördülnek a telepre cementtel, téglával rakottan. Amikor a felvonulási épület előtt megállók, eszembe jut Fáy elvtársnak, a Farost- lemezgyár igazgatójának egy régebbi megjegyzése: „Ha csak egy hónappal előbb fejeződne be ez az építkezés, sokezer dollárt nyernénk vele”. Vajon tudják-e, „érzik-e” ezt az építők, a Komlói Építőipari Vállalat mérnökei, technikusai, munkásai? És ha igen, akkor mit tesznek érte? — Szocialista szerződést kötöttünk — mondja Füzes József pártbizalmi. Az építés- vezető irodájába vezet, vastag dossziét szed elő a polcról. Sorban olvassa az aláírók nevét. — A Farostlemezgyár, mint építtető, az ERDŐTERV, mint tervező, a generálkivitelező Komlói Építőipari Vállalat, az Épületvillamossági Szerelő, a Vízfűtésszerelő, az Általános Szerelőipari Vállalat, a FÉMMUNKÁS, valamint a kecskeméti Lakatosipari Vállalat. — Mi szerepel a szerződésben? — A FUNDER, vagyis a lakkszórós üzemrészt eredetileg december 31-ére keOett Ami belső szervezéssel megoldható, ne mulasszuk el, igyekezzünk pontot tenni a végére. Ami pedig a belső szervezéssel függ össze — tegyük szóvá! Tegyük szóvá a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumnál, hogy ebben az évben szükségünk lett volna 30 új autóbuszra és mindössze kilencet kaptunk, s ha még hozzá is jutunk néhányhoz, még mindig messze elmarad a szükségestől. Az alkatrészhiány is az utazóközönségen „csattan”, félórákat, órákat vesz el a pihenési időből. Jó lenne, ha egy „magas szintű” brigád megvizsgálná Pécs közlekedésének jelenlegi és várható problémáit, s alaposan felmérné a szükségleteket. Mert „helyileg” a problémát gyökerében megoldani nem lehet. Garay Ferenc Erőteljesebb lépésekkel a kultúrforradalom útján! Népművelési tanácskozás Szigetvár ott Tegnap délelőtt népművelési tanácskozást tartottak a szigetvári járási művelődési házban. Megjelent az értekezleten Szabó József, a járási pártbizottság titkára, Szentirányi József, a megyei párt- bizottság ágit. prop. osztályának munkatársa, Kovács János, a járási tanács elnöke és az érdekelt vezetők. A széksorokban a szigetvári járás községi párttitkárai, falusi tanácselnökei és tanácstitkárai, illetve a járás pedagógusai foglaltak helyet teljes létszám ban. A többszáz főnyi hallgatóság előtt Lemle Géza, a megyei tanács népművelési csoportvezetője tartott előadást Kulturális forradalmunk so- ronlevő feladatai címmel. A felnőttoktatás kiemelkedő szerepe Lemle Géza azzal kezdte beszámolóját, hogy a tanács Á csillaggarázsban... ! kozás nem mindennapos ösz- [ szetétele meghatározza a mon í danivalóját is. Utalt az j MSZMP VIII. kongresszusának határozatára, amely a j kultúrforradalom, a tudat- | átalakítás egyre növekvő sze- i repét húzta alá. I A tudat átalakítása nagyon I bonyolult, hosszadalmas és | fáradságos folyamat, s sok alkotórészből tevődik össze. Valamennyi alkotóelem közül a felnőttoktatás a legfontosabb. Nemcsak azért, mert ez nyújt a legtöbbet, hanem azért is, mert a megye falusi lakosságának mintegy fele még nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Noha rosszul állunk e téren, nem léptünk fel az azonnali frontáttörés igényével. Viszont: a jelenlegi létszámnál több dolgozónak kellene általános, illetve középiskolába járni. Gyors emelkedésre azonban csak akkor számíthatunk, ha a falu vezetői példát mutatnak a tanulásban. Ez már azért is fontos, mert falusi pártvezetőségi tagjaink, illetve tanácsi, KISZ és nőtanácsi vezetőink általános műveltségi szintje sem kielégítő, és nem felel meg a növekvő követelményeknek. S hogy még tisztábban láthassunk: ha körülnézünk a járás tsz-eiben, találhatunk néhány olyan főkönyvelőt, sőt agronómust is, akinek nincs meg a 8 általánosa, vagy éppen csak annyi van. Elképzelhetjük, milyen nehezen látják el a munkájukat. És azt is, hogy amíg ők nem tanulnak. nem lehet az emberektől várni, hogy tömegesen jár janak a dolgozók iskolájába. A kulturált életmódért Lemle Géza megállapította, hogy nemcsak több felnőttiskolásról, könyvolvasóról, színház- és mozilátaga'tóról van szó, mégcsak nem is az előbbiek mennyiségi összetevődé- séről. Minőségileg több a célunk: az új kultúrember kialakítása; A szocialista kultúrember kialakulását már nem anyagi tényezők akadályozzák falun. Elmehetünk nagyon sok lakásba. A legtöbb fiatalabb házaspárnál azt látjuk, hogy nagy értgsk van a szobákba zsúfolva, a forintösszeget nézve tehát minden megtalálható. Viszont, ha körülnézünk azt láthatjuk, hogy sokan csak azért vettek könyvet, mert szép páros kötése van aranyozott | betűkkel, s ez nagyon jó! fest a kombináltszekrényben. A fal j védőkről giccses szarvasok oög I nek ránk. az emberek öltözéke drága ugyan, de nem elé;: ízléses. A kultúrember fogalmához tartozik a rendszeres kéz- és fogmosás, a kellő higiénia betartása, az ésszerű életmód | és táplálkozás stb. Voltaképpen az egész ember átalakításáról van szó, ezért bonyolult és olyan nehéz a kérdés. A kultúremberek kialakításához ugyancsak a vezetők példamutatása szükséges. Nem törekedhetünk az emberek esztétikai nevelésére abban a faluban, ahol a község közepét üde parkocska helyett trá- gyás Mbaleigelő foglalja' el, ahol az iskolaigazgató szekrényének tetején sokéves bros- súrák porosodnak, vagy a kultúrtermet többszöri használat után sem takarítják ki. és szemetes teremben rendezik meg a legújabb mozielőadást. He görnyedjen a pedagógus válla Lemle Géza miután vázolta a népművelés különböző tennivalóit, megjegyezte, hogy ön magában a vezetők példamutatása sem elég, szükség van az összefogásukra is. Hogy a. sokat emlegetett felnőttoktatásnál maradjunk: a kicsiny falvakban rendszerint a falu egyetlen pedagógusa járja végig a községet, s próbálja tanulásra bírni 3z embereket. Ez persze nem megy könnyen, és egyébként is sok időt rabol ©1, ezért ha tizenöt ember feliratkozik a listára, a sók agi- tációba belefáradt pedagógus boldog, mert ezzel a létszámmal már kezdeni lehet, ezt már „fönt” is elfogadják. Ha nemcsak a pedagógusok agitálnák az embereket a tanulásra, ha az ilyen konkrét toborzásokon a pártszervezetek. tanácsok, KISZ és nőtanácsi vezetők is részt vennének, nemcsak a pedagógus vállát szabadítanák meg a gömyesztően sok tehertől, hanem eredményesebb lenne a munka is, példánknál maradva néhány év alatt talán front áttörést érhetnénk el a felnőtt oktatásban. Ezért mindenképpen összefogásra, az egy célért folyó munka összehangolására kell törekedni, mert csak így javíthatjuk meg a munkát; MIT TETTEK ERTE? volna átadni. A tél miatti lemaradás következtében azonban úgy látszott, hogy jövő év tavasza előtt nem tudjuk a vállalást teljesíteni. A szerződésben megígértük, hogy szerelésre készen november 31-én levonulunk. A TRAFÓT szeptember húszadika körül teljesen kész állapotban adjuk át, a hőközpontnál három napot takarítottunk meg, a gőztáwezetéket is szerelésre már átadtuk — magyarázza Füzes József. A szocialista szerződésben miínden fél vállalta, hogy egymás kezére dolgozik, segíti egymást és munkaterületet biztosít az alvállalkozóknak. örvendetes dolog egy ilyen szerződéskötés, de vajon a dolgozók hogyan vélekednek róla? Először a vasbetonszerelők brigádvezetőjétől, Lakatos Istvántól érdeklődöm. — Célprémiumot is tűzött ki nekünk a vezetőség, de sajnos képtelenek vagyunk teljesíteni a feladatot. Kevesen vagyunk. Készítjük a lakkszórós üzemrész felfüggesztett falvasait és lemezvasait, az elszívótorony helyiségét, az előregyártott elemekhez szükséges vas szereléket... Szóval sok ez kilenc szakmunkásnak és hat segédmunkásnak. A teljesítésünk 130 százalék, de huszonöt ember kellene, hogy mesítariaázumk a munkával. — De Lakatos elvtárs — biztatja a pártbizalmi — valahogyan azért meg kellene oldani! — Nézze, ha még adnának segédmunkást mellénk, akkor előbbre lennénk. Fel kellene bontani egy kubikos brigádot és felét ide adni. Én például három segédmunkást is tudnék magam mellett foglalkoztatni. — Lakatos elvtárs tud a szocialista szerződésről? — Hallottam valamit, de pontosan nem tudnám megmondani ... A főépület közelében egy befelé igyekvő embert csípek el. Csoboth Antalt, az Andrási brigád tagját. — Engem ne tessék kérdezni, mert én csak június közepe óta vagyok itt — válaszolja. — Azt tudom, hogy szocialista brigád címért küzdünk, de a szerződésről... Rázza fejét, elmegy. Fodor László, a lánctalpas daru kezelője az országban sok építkezésen dolgozott már. — A szerződésről nem tudok, de azért jól megy a munka itt. Bár a födémek behelyezése mehetne gyorsabban is. A betonozás is lassú, nincs az a lendület, ami kellene. — Jöjjön fel a tétőre, akkor megmagyarázom — lép hozzánk Wéber István művezető. A tetőn Pintér János kubi- kosbridádja betonoz. Sajátos dolog itt, hogy tíz centi átmérőjű falat kell megtölteniük, ami nagyon nehéz és cseppet sem kifizető munka. Naponta öt köbmétert tudnak betonozni és akkor heten 155 forintot keresnek a norma szerint. A daru csak az épület feléig tudja beadni a betont, a tetőn többször karolni kell. A Pintér brigád bizony hihetetlen erőfeszítést tesz, hogy időben végezzen a munkával. Schrenk András ácsbrigádja már könnyebb helyzetben van, jobban tudnak haladni. — Azért nyomjuk, mert nyakunkba jönnek a betonozok — mondja Lichtmesz János a brigádvezető, helyettese. — Akit a Pintérék utolérnek, befalazzák — nevet Mo- zsonics János ács. — Szóval a munkával azért kell sietni, mert Pintérék utolérik magukat. Bólintanak. így van ez rendjén, mindenkit hajt az utána következő. — Termelési tanácskozás mikor volt? — fordulok Wé- berhez már lent az udvarban. — Három hónapja. — És miért nincs versenytábla, miért nem közölték az emberekkel, hogy szocialista szerződést kötöttek? — Van, de vasárnap leverte róla a papírt a vihar. Nem gáncsoskodni akarok, de a szocialista szerződés megkötésével még csak egyik részét oldották meg a dolognak. Megkötötték „felső szinten”, ismerik a mérnökök, az építésvezetők, a beruházási osztályok, igazgatók, de nem ismerik a munkások. Jó dolog persze, hogy nagyon becsülő'' tesen dolgoznak, jó dolog, hogy még az esőben is kitartanak és megtesznek mindent, amit az építésvezetőség kér, de éppen a brigádra „lebontott” versenyszellem hiányzik. Az emberek többet dolgoznak, ha több pénzt kapnak, ám ez így túlságosan leegyszerűsíti a vezetés munkáját. Nem kevesen panaszolják például a dolgozók közül, hogy a 150 embert szállító ÉPFU-kocsi- kon nincs ponyva, vagy ha van, akikor cafatos, rongyos, áznak, fáznak alatta. Az építésvezetőség pedig nem lép fel erélyesen munkásai érdekében. Nem függ ez össze azzal, hogy a szocialista szerződést is csak „magasabb szinten’’ tárgyalták meg? Kétségtelen, hogy a komlói építők a FUNDER korábbi befejezéséért mindent megtesznek. Ezt láttam, tapasztaltam Mohácson. Még jobb lenne azonban, ha a munkások között is állandóan élesztenék, szerveznék, irányítanák a versenyt és „rangot” is adnának neki. így lenne igazán előrevivő a szocialista szerződés és talán így lenne még előbb készen az épület is. Szüts Istváa
