Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-13 / 214. szám

RlAPiO

1963. SZEPTEMBER O.

Gyermekszínjátszás,

vagy irodalmi színpad?

ENCSI az ördög, és Laci a Félzsiráf az én kis barátaim. Két éve ismertem meg őket Ördög és Féüzsiráf minőségben, az úttörőház előadásán. Encsit mozgékonysága, röpködő sötét fürtjei, nagy, fekete szeme, hangjának csinta- lansága tette Ördöggé. Ezt a szerepet egyenesen az ő számára írták. Lacival baj volt eleinte; iosőzuI tanult, barátságtalan, megközelíthetetlen volt, sokan már fogyatékos gyereknek tartották. Az ő életében éppen a Félzsiráf-meg- bjzatás hozott változást. Bíztak benne, feladatot kapott, szükség volt rá. Az úttörőház előadásából, az „Óriáscirkuszból” nem lett volna semmi, ha ő nincs, mert zsiráf nél- kül nincs Oriáscirkusz. Lacit ez boldoggá tette, és minden erejével igyekezett, hogy méltó legyen szerepének fontosságához. Év végi bizonyítványa jó rendű volt, pedig a hatodik osztályig javarészt kettes, néha épphogy csak hármas bizonyítvánnyal vergődött el.

Ez két éve volt. Az „Öriás- cirkusz” hatalmas sikert aratott a gyerekek körében: a közönség nem fért el az úttörőházban, az előadást a városi művelődési házban kéMétt tartant Nagyon tetszett az ifjú közönségnek a tábortűzi játék és az Oriáscirkusz. Sokkal jobban, mdnt évekkel ezelőtt a komoly, díszlstes János vitéz. a Mátyás király úti iskola tanulóinak produkciója. Pedig, ha a gyerekek igénybevételét és a produkció nagyságát nézzük, a János vitézre kellene esküdni S mégsem esküszik arra senki i t;

KÉT ÉVE egy Heikes pedagógus-gárda kidolgozta a gyermekszínjátszás új útjait, és meg is valósították az ÓriásI$gtf 20—24 (okosak a hőmérsékleti maximumok

A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint egyelőre „szomorkás jellegű” marad az idő. Pénteken a napsugárzást még zavarja a gyakori félhőátvomiláa, esőre azonban — a déli megyék kivételével — sehol aem keli számítanunk.

Az esztendők többségében

szeptember 20. körül észrevehető javulás mutatkozik az időjárásban és — rendszerint — szept. utolsó 4—5 napján bekövetkezik a nyár emlékeit idéző szép időszak, a vémasz- szotiyok nyara. A meteorológusok a közönséggel együtt bizakodással tekintenek a „jó időjárási hagyományok” remélhető teljesedése elé.

cirkuszban. Minden gyerek szeret játszani, és szerepelni. A játék-igényét társasán vagy egyedül is kielégítheti. A szereplés-vágy már nehezebb kérdés. Ha az iskola rendezett' egy nagyobb szabású, .komoly” előadást, ott kevés gyerek juthatott szerepléshez, és a szereplők sztárrá váltak. Maradjunk az előbbi példánál; a János vitézt fényképes tablók hirdették, a városban sokan mutogattak Iluskára, Jancsira és Bagóra, akiket felismertek. A gimnáziumban is hatalmas álmélkodás fogadta őket egy évvel később; suttogások, csodálat, a nagy produkció elismerése. És ez mellett az irigység. Nem voCt helyes tehát az eddigi módszer. Groteszkül és szánalmasan hatottak ezek a gyerekek a színpadon bajusszal, parókával, kirúzsoaott szájjal, kifestett szemöldökkel. És nem utolsó sorban az előadás is gyenge volt, a közönséget csak a hallatlan nagy erőfeszítések ha tották meg.

A öriáscirkusz igazi, lelkes sikere abban állt, hogy helyesen kapcsolták össze a játékot a szerepléssel. Az előadás egyetlen hatalmas társasjáték volt, amibe beleszólhatott a gyerek-közönség is. Nem volt fényképes tabló, a szereplők nevét sem hirdették kd, minden gyerek egy társasjáték résztvevője volt. Az Óriáscirkuszt létrehozó pedagógus- gárda örömmel könyvelhette el munkája eredményességét: megtalálták a helyes utat. És ezzé] be is fejeződött minden a averek-színjátszással kapcsolatban, mert tavaly már irodalmi -népitánc műsort láttáink az úttörőház előadásán, az idei tervekben m irodalmi színpad szerepek

MIÉRT HALLGATTAK EL

ilyen hamar a gyerekszínjátszással? És miért éppen most, amikor már megismerték a helyes utat? A válasz egybehangzó: Nincs olyan gyerekdarab, ami megfelel ennek a célnak. Ezzel az érveléssel nem lehet vitatkozni: valóban kevés a gyermekszíndarab, és az n kevés sem jó. Erre a mese- és gyermek-darab írók figyelmét kell felhívni. S amíg áss ő segítségük megérkezik? Addig sem kellene tétlenül állni, hiszen rengeteg társasjáték van. amit ügyesen, szellemesen össze lehat állítani úgy, hogy többet adjon a rajgyűlések társasjátékainál és ez meT.ett szolgálja a gyerek- színjátszás ügyét is.

Ez nem jelenti azt, hogy ne legyen irodalmi színpad. Üj- ból a gyerek-közönség viselkedésével kell érvelnem: az úttörőház idei előadásán már nem volt semmi kontaktus a közönség és a szereplők köRészvét

ZsupszH! Hirtelen kicsúszott alóla fél lába. Felső teste derékszögű fordulatot téve előrelendült, miközben belekapott a levegőbe, majd nagy puffanással elvágódott a járdán. A kalapja, mint a tengelyéről levált kerék, görgött néhányat, és hasrafordulva el csendesedett, akár ga -dó ja az imént.

Mikor lassan magához tért, egy jóságos szempár lcék- lett előtte, egyre tisztábban kiemelkedve egy veres arc hústömegéből.

— Megütötte magát? — kérdezte részvéttel. íme a bűnös. Ég egy jókora sülttök-héjat rúgott le a járda szegélyéről az úttestre.

Az áldozat most értette meg a vele történteket. S mint tárcsázás után a berregés, monoton

egyhangúsággal

szitkozódni kezdett. Furcsa, de félre nem érthető szavakkal adva kifejezést nemtetszésének a köztisztaságot illetően. Először csak a járókelőket szidta, akik mindent eldobálnak. Aztán azokat szidta közvetlen szavakkal, akik elhanyol- ják a járdák tisztán tartását,

A jóságos ember csak hallgatta. Nem szólt közbe egy szót sem. Csupán a port veregette le emez ruhájáról, nem kímélve tarka zsebkendőjét.

S mert a korholó szavak nem ütköztek ellenállásba, elült lassan a harag. Ekkor döbbent rá, hogy köszönettel tartozik a segítőnek. — Bocsásson meg uram, hogy

zsémbeskedtem, hisz önnek köszönettel tartozom, amiért felsegített.

— Nem tesz semmit — mondta a jóságos szerényen.

— Mert nem takarítanak rendesen. Meg kellene bírságolni minden házfelügyelőt — harsogta újból belemelegedve.

— No-no. Ne izgassa fel magát.

Az áldozat elcsendesedett. Megtapogatta sajgó testrészét, b iccegve eltávozott. A jóságos fejét csóválva nézett utána.

Ez is inkább a lába alá nézne, mintsem takarításról filozófál. Még, hogy meg kell bírságolni, aki nem söpör rendesen — fortyant fel. örüljön neki, hogy épségben maradt. S mérgesen befordult az ajtón. Dörmögé- sétől visszhangzott a kapualj.

Ö volt a házfelügyelő.

Köves Imre

[ zött. A nézőtér állandóan moz- j gott, hullámzott, morajlott, a j szavalók gyerekhangja időnként teljesen elveszett. Most is név nélkül szerepeltek a gyerekek, de a hangulat nem oldódott fel, a színpad és nézőtér két teljes különálló világ maradt. Encsi, az ördög is szavalt egy csomó verset, biztosan szereti is a költészetet, de érezte, hogy az a tavalyi társasjáték egészen más volt. Azért, mert játék volt A komolyság, a versek — szép dolog, az is kell, de a játék elengedhetetlen. KeCl az irodalmi színpad is, de a pedagógusok a megmondhatói annak, hogy nem rajong minden gyerek a versekért, különösen az alsóbb osztályok tanulód nem. Általános iskolában még nem beszélhetünk irodalom-szere tetrői, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy olvasni szeretnek. „Sok gyereknek szenvedélye már általános iskolában is a versmondás” — érvelhet valaki. Igen, elismerjük, de csupán a szereplés miatt, mert a versmondás maradt meg egyetlen szereplési lehetőségnek. Így visszaértünk oda. ahonnan elindultunk: szereplési lehetőséget kell biztosítani a gyerekeiknek úgy, hogy ne legyenek káros következményei: a közönség ne érezze magát alárendeltnek, hanem aktívan vegyen részt a színpadon zajló játékban. Az irodalmi színpad ezt nem helyettesítheti, hiszen nem is lehet célja. Az irodalmi színpad feladata: megkedveltetni a verset, a könyvet, az olvasást — de úgy, mint egyetlen gyermek-szereplési lehetőség ezt a feladatát nem teljesítheti.

Gyermekszínjátszás vagy

irodalmi színpad? Mindkettő. Egyformán ikell mindegyik. Az a két év előtti lelkes pedagógus-gárda ne hagyja abha a megkezdett munkát, mert a gyerek-színjátszás így marad a régiben. S az vétek volna...

S. N. G.

Megkezdődik az etika-oktatás

Pécsett lesz az első etikai konferencia

Az idei tanévben valamennyi pedagógusképző szakon, a jogi karon és az orvostudományi egyetemeken

megkezdik a marxista etika oktatását.

Az előadók és a hallgatók munkájának könnyítésére a Művelődésügyi Minisztérium hamarosan jegyzetet ad ki. Az ebben tárgyalt főbb elméleti kérdések lényegében megegyeznek az etika tudományos kutatása alatt felvetődött elméleti problémákkal. Ezekről tanácskoznak majd szeptember 18 és 21 között Pécsett rendezendő I. Országos Etikai Konferencián, amelyen az egyetemek és főiskolák marxizmus tanszékednek etika-előadói, valamint a társadalomtudományi kutató intézetek képviselői vesznek részt. Meghívták az értekezletre A. F. Siskint, a nemzetközileg ismert neves szovjet filozófust, aki előadást is tart.

Először a betűk birodalmában.

Foto: Aczél

Megnyílik

az üzemi vezetők akadémiába

Munkalélektani szabadegyetemi előadássorozat indul

„Üzemi vezetők akadémiája” címmel, munkalélektani szabadegyetemi előadássorozatot indít a TIT pedagógiai és lélektani szakosztálya, a városi pártbizottság ipari osztálya, valamint Pécs város Tanácsa.

A terv szerint a szabad- egyetemi előadássorozat keretében összesen tizenkét előadást tartanak neves budapesti, valamint pécsi szakemberek a pályaválasztási és pályaalkalmassági vizsgálatok problémáiról, a szakmai oktatásról, a képzés, szakmai oktatás és nevelés témaköréből,

továbbá az üzemi pszichológia problémáiról.

Az üzemen belüli munkával összefüggő kérdések közül érdekesebb témák lesznek: a munkahely körülményei; szerszámok, gépek szerkezete; a miunkatanulás folyamatának elemzése; a munkaidő helyes elosztása; a munkafolyamatot gátló tényezők, és azok elleni védekezés (automatizmusok, monotonia, telítődés, balesetezés); hajlam, érdeklődés, ismeret, készség, képesség szerepe a munkában; a munkához való jó viszonyulás pszichés feltételei;

a munkát motiváló tényezői helyes alkalmazása.

A szabadegyetemi előadás- sorozatban szó lesz a munkával összefüggő üzemen kívüli kérdésekről is, mint például: a munkahely megközelíthetősége; a lakásviszonyok; a második műszak; a mellékfoglalkozás; a családtagokhoz való viszony; a baráti kör; a dolgozó társadalmi viszonya.

Az előadásokat a váró» tanács nagytermében tartják meg kéthetenként csütörtökön este 6—8 óráig. Az első előadás megtartására október 24-én kerül majd sor.

(Római vízvezetékek rßeeiett

Mindig tudtuk, hogy van-1 nak, hiszen egy római várost elképzelni sem lehet jól megépített utak és vízvezeték nélkül. Csak nem láttuk őket. Azaz hogy itt-ott láttuk is, csak nem akartuk elhinni. Különösen azóta, hogy a Rákóczi úton találtunk egy utat, meg is csodáltuk, mint római építményt, aztán tovább ásva lefelé, kiderült, hogy bizony középkori. Tovább haladva, végre előkerült a római út is, de a csalódás nyomán támadt kételkedés még most is megmaradt sokakban.

Valahogy így vagyunk a vízvezetékekkel is. Az 1926— 27. évi csatornázás alkalmával tömérdek vezetéket ástak ki, vágtak át és dobták ki hányára a csöveket, feketét, szürkét, vöröset, rózsaszínűt, sekélyen és mélyen elhelyezettet, csupaszföldbe fektetve, téglák közé ágyazva, vagy éppen vaskos falakba rejtve. A munkálatok gyorsasága miatt csak keveset írtak le és még kevesebbet gyűjtöttek be a múzeumba és hozzá még a feljegyzések is kurták, nem terjednek ki részletekre. Hol a mélység, hol az irány hiányzik, a beágyazás pedig a legritkább esetben van jelezve. Végül teljes volt a zűrzavar, hogy római, középkori, török vagy későbbi a lelet.

Évek óta már újra felszaggatják utcáinkat a vizesek, gázosok, kábelosok, egyik mélyen, a másik sekélyen és a jó pécsiek az árkok, földhányások között botladozva, szitkozódva mégis csak szakítanak egy-egy percet, hogy van-e ott valami régiség, fal, ékszer, edény, esetleg tele pénzzel, mert ez ma Baranyában napirenden van.

így aztán lassan fény derült a város vízvezetékrend- szeire is és ma már bizonyossággal tudjuk elkülöníteni q 1

rómait, a középkorit, újkorit.

Sopianae a hegy lábánál hosszan elnyúló település volt és a völgyek forrásait sorra fogták fel, vezették égetett agyagcsöveken palotáikhoz és a mai „történelmi városrész” területén tömörebben épített központhoz. A Jakabhegy lábánál, Patacson száz méter hosz- szan tártak fel csöveket. Sötétszürkék, 40 centiméter hosszúak, - egymásbailleszté süknél oltott mészel tömítet- ték, nagyon jó kidolgozásúak.

Vasasról az állomás melletti forrás vizét elvezető csövek kerültek a múzeumba. Sötétszürkék, vaskosak, nem vallanak mesteri munkára. Ezt a két típus került elő a városban is.

A Sallai utcában különböző szögek alatt keresztezve az utcát, egész sor vezetéket vágtak át. Az 50. számú ház sarkán tömör római falba ágyazva hármat, a Ferenc szobor előtt, az 52-es szám előtt egyet-egyet szintén római falban. Az utóbbi a Szigeti kapun kívül volt és a vízárkot keresztezte. Az utca tengelyét 60—75 és közel 90 fokban metszették úgy, hogy elosztó pontjuk a Szent István tér 5—7 számú telkén volt. Római eredetüket elhelyezésük, védőburkolatuk és kidolgozásuk kétségtelenné teszi. Egészen hasonlók a va- sasi lelethez. A bennük lerakodott úgynevezett „vízkő” pedig a nagy csatornát, az Apuae ductus-t jelöli.

A Dóm északi főfala mellett húzódó és rég ismert csatornára is most derült fény. A Dóm nyugati előterében öt méter mélyen tárták fel. Nagy, fehér mészkőlapokra építettek két falat, azt ugyancsak nagy kőlapokkal fedték be. Üledéke alul négy centiméter vastagon íehék, laza mésziszap, i

ilyet találtak • Sallai utcai I vezetékekben is. A csatornában e fölött még kalcit (kristályos mészkő) is van egy centiméter vastagon. Finom szemcséjű homok fedi rétegesen ezeket 25—30 cm vastagságban. Mésziszap hosszabb- idejű használatra mutat és arra, hogy a Hunyadi úton, esetleg az Antónia utca 1. számú telken levő forrásból kapta a vizet A kalcit viszont karsztos eredetű forrásra utal. A homok már csak akkor került bele, mikor használaton kívül volt a csatorna.

A Hunyadi úti forrás vizét egy másik csatorna a Széchenyi térig hozta be. Ez még ma is ad vizet a Gyógypedagógiai Intézet kútjához, A Ku- lich Gyula u. 2. számú ház udvarán levő kúthoz azonban már csak ritkán jut el, pedig a harmincas években még bőven ömlött. A Déryné utcán a széntröszt székháza előtt kövek közé ágyazva 20 méter hosszan ástak ld római csöveket. Kidolgozásuk egyezik a vasasi és Sallai utcai leletekkel.

Ugyanilyen típusú csövek — falba ágyazva — a Rókus dombon is napvilágra kerültek, a Rodostó utcától kezdve legalább 40 méter hosszúságban. Lehet, hogy a Rókus-for- rás medencéjébe vitt vizet — bár a Rókus ma önálló forrás — de lehet, hogy a csirkekeltető állomás hatalmas épületébe, melynek alapja római, felmenő falad XVIII. századiak.

A Tettye-forrást i* felhasználták Sopianae lakói ivóvíz szerzésére. Római falak, épülettörmelék jelzik ottani munkájukat és az a nagy csatorna, mely ma a fölös víztömeget hozza le a Szt. Vince utcába. Az Ady Endre utca kezdetén szintén átvágtak egy

ilyen csatornát. A 3 számú ház előtt pedig csöveket ástak ki, melyek az utcát keresztezik. Az Ágoston téren kellett lenni egy nagyobb tárolómedencének, Valószínűleg innen indult ki az a vezetéki melyet a Nagy Flórián utca 8. számú ház bontásakor találtak, 80x40 cm kövekből, téglákból és piros, betonkeménységű habarcsból készült falban. A 7,5 cm belső átmérőjű fekete cső ferdén szeli át az utcát és a Líceum épülete felé folytatódik. A patacsi típushoz hasonló kitűnően készített cső. Ugyanitt vaskos durvakidolgozású csövek darabjait is találták, és 1962- ben a Kossuth Lajos utca sarkánál két épet, melyek szintén a Líceum felé mutattak.

A Tettyéről még egy Aquae ductus indulhatott, melynek felső szakaszát csak kevés nyom jelzi, a Tettye utca végén a lejtőn egy tufa-réteg, a 47. számú ház kertjében forgatáskor szétrombolt, nagy mészkőlapokból épített csatorna vastag kalcit lerakódással. Bent a városban a Megye utca 17. szám előtt fekete csövek mutatják a vezetéket, az Anna utca és a József utca között egy pár — mélyről előkerült — fekete cső, a megyei tanács székhazának északi falában nagy római téglákból épített csatorna igen vastag kalcitlerakodással. Végül a Jókai utcában 1.—5. számú házak előtt kövek közé ágyazott római vízvezetéket találtak, mely a Teréz utca sarkán álló ház alatt folytatódott. Szintén a Patacson megismert vezetékekhez hasonlít.

így bontakozik ki előttünk lassan a római város képe és foglal el új, meg újabb terű-» leteket, melyekről eddig még semmit sem tudtunk.

Somogyi Gézi