Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

iuaplA 3 S983- SZEPTEMBER 11. Október 26-ra befejezzük a vetést Nagy mennyiségű csapadék esett le a megyében az el­múlt napokban. A sásdi járásban például egy hónap alatt — ebben nincs benne a péntek—szombat—vasárnapi eső — 209 milliméter hullott le, Máriagyűdön pedig vasárnap estig 390 millimétert mértek. Egy hónap alatt annyi csapadék hullott le Máriagyűdön, mint azelőtt egy év alatt. A sok csapadék megnehezíti a mezőgazdasági munkákat, de maga az a tény, hogy jóval nagyobb területek vannak felszántva, mint az előző év azonos időszakában, lehetővé teszi, hogy október 26-ig befejezzük a búza vetését is. De lássuk, mit mondanak erről a járások vezetői? BRUCK JÓZSEF, a pécsi járási tanács elnöke: — Az idei eredmények is arra figyelmeztetnek, hogy igyekezni kell a vetéssel. És jó talajba kell vetni. Tavaly 2000 holdat nem tudtunk be­vetni, s amit elvetettünk, az sem a legjobb tenmóst adta. 19 tsz átlaga például 8,3 má­zsa búza volt holdanként. Ez nagyon kevés. Voltak olyan tsz-eink is, amelyekben csak 5 mázsát takarítottak be egy egy holdról. Az idén lényege­sen több talajmunkát végez­tünk, mint az elmúlt évben. Ez könnyíti a munkánkat. Viszont a búza 39- százaléka kapások után kerül Ez nehe­zíti a vetést, mert például 1302 vagon termésre nincs szállítási kapacitásunk. Re­méljük, hogy ezt a szállítási kapacitáshiányt is sikerül meg oldanunk. Mindent elköve­tünk, hogy október 26-ra min­den mag és jó minőségben a földben legyen, takács József, a mohácsi járási tanács elnöke: — Augusztus 10-re végez­tünk a cséplésseL Ez nem­csak annak tudható be, hogy több volt a gép, a kombájn, hanem sajnos annak is, hogy kisebb volt a termés, mint az elmúlt évben. Mi 8700 holdat előkészítettünk már vetésre. Elvetettünk már 700 hold ta­karmánykeveréket, 1600 hold őszi árpát és befejeztük a repce vetését. Nagyon meg kell fognunk, hogy október 26-ra minden mag a földben legyen. Kevés a kétműszalcos traktorunk. Mindent elköve­tünk, hogy az előírt mennyi­ségű gép minél élőbb két mű­szakban dolgozzon. Ez érdeke mindenkinek. Reméljük, hogy ezt megértik azok is, akiket arra kérünk: üljenek traktor­ra, segítsenek a mezőgazda­MARENTCS JANOS, a siklósi járási pártbizottság titkára: — 13,6 mázsát terveztünk és 9 mázsát takarítottunk be. Jelentős a kiesés. Még sze­— rencse, hogy az aprómagvak jól fizetnek és a pénzbeli ki­esés egy részét ebből pótolni tudják a termelőszövetkeze­tek. Tavaly ősszel bizony egy kicsit megkéstünk a vetéssel. És akikor mindenáron vetet­tünk. Volt olyan tsz, mint a turonyi, ahol az intenzív bú­zát 90 kálóval vetették hol­danként Persze, hogy nem lett jó termés, ráadásul még meg is késtek. Idén jobban állunk a munkákkal, bár még ez sem mondható kielégítő­nek, nem lehetünk elégedet­tek. Az őszi árpa talajelőké­szítése majdnem kész, a bú­zának a talajt viszont csak 30 százalékra készítettük elő. Itt szorít bennünket a cipő. Biz­tos vagyok benne, hogy meg­értik a termelőszövetkezetek: végre saját búzából kell biz­tosítani az ország kenyérellá­tását és ennek szellemében is dolgoznak. Ha minden lehe­tőséget kihasználunk, akkor be tudjuk fejezni a vetést október 26-ra. BENEDEK ANDRÁS, a sásdi járási tanács elnöke: — Tavaly 2600 kh-t tudtunk bevetni. Ez évben ennék nem szabad . megismétlődnie. 15 370 holdon végeztünk szán­tást eddig és 7500 hold vető- szántásunk van. Ez kevés. Kevés kétműszakos gépünk volt. Most mindent elköve­tünk, hogy felkutassunk trak­torosokat Szeretnénk, ha az üzemek is megértenék nehéz­ségeinket és nem gördítenek akadályt az elé, hogy néhány dolgozójuk egy bizonyos ideig a mezőgazdaságnak segítsen. Most minden azon múlik: tud­juk-e a gépeknek legalább fe­lét két műszakban üzemeltet- ni. MAJZIK JEREMIÁS, a pécsváradi járási tanács elnöke:­— Nálunk még 170 hold tarlóhántás vissza van. Öfalun és Kisújbányán. Nehezen le­het ezeket a területeket meg­közelíteni. A búzának 16 szá­zaléka kerül csak kukorica után. Ez megkönnyíti a mun­kánkat. Viszont megnehezíti az, hogy kevés a traktorosunk. Nemrég néztük meg ezt a kérdést néhány községben. Kiderült, hogy ebben a né­hány községben tíz olyan trak torost találtunk, aki raktáros vagy éppen kocsis. Ezeket is bevonjuk a munkába. Har­mincöt traktorost kell még beállítanunk, hogy a terve­zett mennyiségű gép két mű­szakban dolgozhasson. Viszont harminckét traktorosunkat most viszik be katonának. Jó lenne, ha ezeket a traktoroso­kat mondjuk két hónappal későb vonultatnák be. Nagyon sokat jelentene ezeknek a visszamaradása legalább két hónapra, az országnak is, a járásnak is. Felmértük a já­rás helyzetét és úgy látjuk, hogy október 26-ra el tudunk mindent vetni.. KOVÁCS ISTVÁN, a szigetvári járási tanács elnöke: — A burgonya-betakarítás jól megy. A napraforgó és a kukorica betakarításával azon ban probléma lesz. A napra­forgó az esős időjárás miatt lassan érik. A kukorica is. Nálunk a kenyérgabonának 47 százaléka pillangós, 19,5 száza­léka kukorica, 12,5 százaléka gabona és 20,6 százaléka egyéb növények után kerül. 4200 hold őszi árpa alá elő van készítve a talaj. Már vetet­tünk is őszi árpát, sőt Paita- poklosiban már zöldell is. Problémánk van azonban a vetőmaggal és a gépekkel Hiányzik még 12 vagon őszi árpa és 21 vagon búza-vető­magunk. A gépállomásokon 25 erőgép szinte állandóan javítás alatt áll Gyorsítani kellene a gépek kijavítását. Persze, éhhez hozzájárulna a jobb alkatrész-ellátás is. Van a szigetvári gépállomáson olyan tsz-gép, amelyhez más­fél hónapja nem kapnak al­katrészt. Pedig magyar gyárt­mányú gépről van szó. Jobb munkát és gyorsabb munkát kell végezniök a gépállomá­soknak is ahhoz, hogy október 26-ra mindent elvessünk. A veszteségidő és a munkaszervezés Nem lehet kétséges, hogy abban az üzemben folyik jól a termelés, ahol a veszte­ségidőket és azok okait állan­dóan kutatják, elemzik, és okait megszüntető intézkedé­seket hoznak. A veszteségidők kutatásának és elemzésének egyik legjobb példáját Pécsett a Sopiana gépgyárban találhatjuk meg. Az érdekesség kedvéért aláb­biakban ismertetjük a veszte­ségidők tábláját. Lakatosmühely: ’ 1962. I. félév 1963. I. félév az összes munkából produktív 87,34 % 87,88 u/o nem termelő munka 12,66 % 12,12 % Esztergaműhely: az összes munkából produktív 92,60 % 83,86 % nem termelő munka 7,4 % 16,14 % öntöde: az összes munkából produktív 86,48 % 87,20 % nem termelő munka 13,52 % 12,00 % A fenti kimutatásból mind­járt kiderül, hogy ebben az Üzemben csökkentek a veszte­ségidők, bár a forgácsoló mű­helyben a múlt évihez szem­ben növekedtek. Miért jó a veszteségidók ilyen irányú elemzése? Mert a gazdasági vezetők láthatják belőle a munkaszervezés hibáit és azonnal intézkedhetnek. Még mélyebb elemzés folytán az is kiderül, kinek a hibájából álltak elő a veszteségidők. A lakatosműhely 12,12 százalé­kos improduktivitása mögött 4,30 százalékban az rejtőzik, hogy ennyi időt a dolgozók tétlenségben töltöttek, olvas­tak, ettek, vagy beszélgettek. Mintegy 3 százalékban vá­rakoztak, s 4,74 százalékban nem tartózkodtak munkahe­lyükön. A hibát itt is ki le­het küszöbölni. A munkanapfényképezések, egész műhelyrészekre kiterje­dő elemzések után születnek meg az intézkedési tervek a hibák kiküszöbölésére s bi­zony nem egy helyen a pré­mium is veszélyben forog. Egy-egy ilyen, negyedéven- kint, sőt, havonkint végzett „felmérés”-hez 3—4 ezer mé­rést végeznek el a szakértők s ezek szerepelnek iránytű­ként az üzemszervezés számá­ra. A Sopiana gépgyárban pél­dául csakis az élőmunkával való gazdálkodás elemzése mutatta meg hol kell javítani s ennek köszönhetik, hogy például a várakozási idők 1962-höz képest csökkenést mutatnak. Sokezer forint megtaka­rítás a széntrösztoéi Többek között a munkanap­fényképezések és a veszteség­idő mérései nyomán vezették be például a Mecseki Szén­tröszt üzemeiben a négy-ne- gyedes munkavégzést is. En­nek lényege, hogy a munka­helyen váltják egymást a dol­gozók s mindenki egyformán 6 órát tölt a bányában. Amíg azelőtt a háromharmados be­osztással 18 órát dolgoztak a bányászok három műszakban, most 24-et dolgoznak a négy műszak ideje alatt. Egyénen- kint azonban senki sem vé­gez megfeszítettebb munkát — nem is követelik tőlük — csupán a szervezés lett jobb. A fejtések koncentrációja folytán csökkent a nyitott vá­gathossz, csökkentek az improduktív műszakok, az anyagfelhasználás, tehát vég­eredményben ugyanazon munkavégzés mellett olcsób­ban bányásszák a szenet, mint korábban. A veszteségidők mérése tehát ilyen konkrét gyakorlati hasznot hoz, ha a gazdasági vezetők tudnak kö­vetkeztetni a mérésekből. A mecseki bányákban évék­kel ezelőtt egyike volt a leg­komolyabb problémáknak a munkahelyek üres csillével való ellátása. Emiatt nagyon sok állásidő keletkezett. A jó szervezőmunka eredménye­képpen ma már ezek a prob­lémák csak ritkán jelentkez­nek. A munkanapfényképezésekből itt is már ebben az évben több, mint 100-at készítettek. Felmérték például, hogy az első negyedévben még a pé­csi tröszt 26 munkahelyén a kötelező 420 percből 313 per­cet dolgoznak csak a bányá­szok. Rámutattak az elemzés­ben, hogy 5ß perc a ki és beszállásra „megy el”, míg 48 percig szervezési hibából és a dolgozó hibájából áll a munka. A komlói Zobák-ak- nán hat csapatnál mutatkozott komoly tel jesítijiénydif feren­da. Az időelemzés kimutatta, hogy miként lehet ezt kikü­szöbölni. Ugyancsak ennél az aknánál derítette fel a mun­kanapfényképezés, hogy az egyik csapat úgy építette be a TH-gyűrűket, hogy nem volt meg a vágat megfelelő mére­te s emiatt a másik csapat­nak 230 perc felesleges mun­kát kellett végeznie. Vasason az egyik csapat régebb óta gyengélkedett. Az elemzés itt is kimutatta, hogy a belső szervezetlenség a munka hely­telen elosztása akadályozza őket teljesítményük növelésé­ben. Legutoljára Zobákon a második szint 8-as telepi vá­gatában bővítés készült. A veszteségidő négy napos vizs­gálat után 26 százalékot mu­tatott. Aho nine- ü/emi leimeres Sajnos a pécsi bőrgyárban már csak szórványos eset a veszteségidő hasonló, mély elemzése. Igaz, itt is meg tud­ták mondani a munkaügyi osztályon, hogy amíg tavaly az első félévben 879 óra munkakiesés volt üzemük­ben, addig 1963 első félévé­ben 1204, de már azt, hogy egyes üzemrészekben mennyi a produktív és mennyi az improduktív munka, már nem. Az idei 1204 órás kiesés ugyan nem sok, az összesen ledolgozott óráknak mintegy 0,01 százaléka, de ha üzem- részenkint vizsgáljuk, mégis azt kell mondani: lehetett vol­na belőle kevesebb is! A munkanapfényképezések itt is divatosak, de már közel sem olyan nagy számban, mint a másik üzemeknél. Ebben az évben mindössze négy-öt eset­ben nyúltak ehhez a fontos „iránytűhöz”. Pedig sok min­dent ki lehetne deríteni, hiszen az új angol gép esete is bizonyította. Ezt a nagytelje­sítményű gépet nemrég állí­tották munkába. A mellette dolgozók mindössze 55—60 százalékot tudtak elérni, Sen­ki sem tudta mi lehet az oka, de a munkanapfényképezés rávilágított, hogy a gyakor­latlanságból adódik a norma alatti munkavégzés. Egyébként azon a napon amikor az elem­zés folyt, 100 százalék fölöt­ti teljesítményt értek el a gép mellett dolgozók. Feldol­gozták a festékszórók, a da­rusok, a portalanítók munká­ját is, de ezek inkább cSák helyi esetek, nem mutatják az egész gyárra, vagy legalábbis egy-egy üzemrészre vonatkozó dolgokat. A veszteségidők mérése, vizsgálata, elemzése népgaz­dasági terveink teljesítésének egyik fontos eszköze, a taka­rékosság olyan módja, amely legnagyobb eredményekkel kecsegtet. A ’reszteségidők mérése az üzemszfervezés se­gítője, s az ember munkájá­nak könnyítője. Bevezetését minden gyá­runkban, üzemünkben ren­delet írja elő, azzal élni kell. Gazdasági vezetőink követel­jék meg mendenhol alkal­mazását! Szüts Isván Vihar után Villányban Pontosan fél óra alatt — asárnap kora délután — 24 íilliméter csapadék hullott Hiányra. Hétfő reggelig szá­molva az utóbbi nyolc nap- n 120 millimétert mértek. -Itíor volt ilyen — borzalmas árt okozó — esőzés? Senki em emlékszik rá. A község jútvonalán, a Tolbuchin úton 51szakadt az úttest, az árkök íeg teltek vízzel, iszappal, öldhányások, betongyűrűk, ordalék, kicsavart fák, rossz ibosok. deszkadarabok szara­iét mindenütt. A pusztítás ’egdöbl entő. A villányiak azt mondták héttel ezelőtt: „Még a is szőlőfürtok terem­olyan termésünk lesz az » Mi lett belőle? Wéber Imre, a Siklós—Vil- íyi Állami Gazdaság pinee- sstere: — Piros víz zúdult le a sző- lombokról... \ villányi „vörös”, á kaijar- , az opportó... Megpattan- í a szemek és a szőlőlé ei- gyült a vízzel, iszappal, m támadta a szőlőt a pe- íoszpóra, a lisztharmat, nem e fagy sem. Végre egy 'an esztendő, amikor Vil- íy kiugrik a szőlőtermelés- n. Az állami gazdaság, a ■melőszövetkezet nagyon bp reményekkel várta a szü­retet. De ez a vasárnapi özön­víz Száz vagon szőlőt várt az állami gazdaság. Holdanként 32—34, — itt-ott negyven mázsát. Wéber Imre sóhajtva nézeget ki az ablakon: az eső — hétfőn egész nap változat­lanul esett és esett. Minden egyes napi késés — egy-egy vagonra való szőlő-kárt je­lent. Szerdán — de ha jó idő lesz — már kedden megkez­dik a szüretet. A hagyomá­nyos előszüret nélkül... Ló­fogat kevés, a vontatók nehe­zen jutnak ki a felázott tatai­ra. És az emberek? Térdig érő sárban szüretelnek majd. De mindegy: meg kell menteni, ami menthető. A község árkai már rég tisztításra, felújításra vártak. Az Aranyfácán vendéglő előtt például az árok jóformán tel­jesen feltöltődött az úttest szintjéig. A községben — ko­rábban megkezdődött egyéb­ként a csatornázás — az ár- kc kát kiásták, teherautók hordták a betongyűrűket is, de sajnos ez a katasztrofális vízözön rázúdult a községre és a munka félbeszakadt. Ma úgy néz ki a falu, mint­ha ostrom alatt állna. Joggal feltételezhetnénk, hogy a la­kosság talpon van és igyek­szik az utcákat megszabadíta­ni a tömérttelen mennyiségű víztől, iszaptól, hordaléktól. . A Tolbuchin úton — egy da­rus teherkocsi — a gyűrűket emelik ki az iszapból. Odébb vödrökkel merik a vizet egyiK ház pincéjéből és élő-láncot alkotva öntik ki tartalmát az úttestre: tizenöt embert szá­moltam itt össze, ők is a csa­tornázást végző Komlói Épí­tőipari Vállalat, munkásai. Ti­zenöt ember...! A tanácsháia sarkán öt-hat nézelődő figyeli egykedvűen a pécsi tűzoltók csoportját, akik egy ház pin­céjéből szivattyúzták a vizet. A szivattyú közben elromlik — a bámészkodók röhögne^. — Hol a falu férfinépsége? — kérdem. — Aratás van a tsz-bcn... — Na ne mondja! Most? Fő­leg esőben? — Az egész falu kint van az utcán, össze lettek erődít­ve — mondja egy másik férfi. — Egyetlen „csődületet” sem láttam... — jegyzem meg, mire a férfiak vállat vonnak és hallgatnak. Aztán egyik megszólal: — Kettőszáz forintot fizet­tem községfejlesztési adót. Mi­ért nem csinálták meg belőle a csatornát... ? — És most azért -nem dol­gozik senki az utcákon, mert „adót” fizettek?.. _ . Egy idősebb férfi körbevág: — Nekem az asszony mond­ta a múlt hétjn, kezdjük el a szüretet. Vasárnap jön az eső, kiállók az udvarra és vö­dörbe szedem a fyrtöket a vízből. Még csak föl sem kell mennem a hegyre, ki a szőlő­be. A víz „házhoz szállítja” a szőlőmet... Jót nevetnek, aztán elfor­dulnak és tovább bámulják a tűzoltókat, akik nyakig sá­rosak és álmosak, fáradtak. Ebben az utcában van a szö­vetkezet irodája is. „Új Al­kotmány” Termelőszövetke­zet’ — ez áll a táblám. Az ablakokban emberek, nők kö­nyökölnek és tétlenül bámul­ják a darus-kocsit. Mintha az utcák, járdák nem is a köz­séghez tartoznának, mintha azokon nem a helyi lakosság közlekedne. Csak azok rémül- döztelc, akiknek pincéjük meg­telt vízzel. Szaladtak tűzoltók­ért, szaladtak a tanácsházára, kétségbeesve. Tanácsháza... Sárkány Ferencné a tanács­elnök. Idős, fáradt asszony, in­tézkedik — már amit tud s amennyire egyedül képes. De talán ... többre is képes len­ne. — Miért nem mozgósítja az embereket?1 — Ma küldtük ki az Idé­zést. Délutánra már jönnek... — Hányán? — Talán összejön ötven em­ber ... — „Talán”? A községnek 2500 lakosa van. Számolja le a férfiakat ebből. Azokat is, akik az állami gazdaságban, vagy másutt dolgoznak. Ak­kor is marad és van is itthon több száz... Ismét telefon cseng, lófoga­tot sürget valahonnén, közben a gépállomásról jön egy sá­ros, csizmás férfi. — Cső kellene elnökasszony, hogy a pincéből kiszivattyúz­zuk a vizet.., Ez már nehezebb ügy. — Hány ház rongálódott meg? — Tíz-tizenöt. De kilakol­tatni csak a gyógyszertárból kellett, szerencsénkre :— vála­szolja Sárfcányné, s közben tárgyal cső-ügyben, majd ami­kor egy pillanatra magunkra maradunk, elmondja, hogy a megyei tanács azonnal kiutalt 50 ezer forintot ároktisztítás­ra, 100 ezret pedig a meg­rongálódott lakóházak javítá­sára. Ez a gyors segítség na­gyon szép gesztus a megyei tanácstól. — És a járás? — Két műszaki ember jött a járási tanácstól. Kint van­nak a faluban, most mérik fel a kárt... Arra gondolok, hogy a kár­becslés még várhatott volna, vagy ha nem is, de legalább még néhálny ember segíthet­ne a járási tanács kiküldöttje­ként az élnökasszonynak. Any- nyi itt a tennivaló, hogy az ember azt sem tudia hirtelen, mihez fogjon: le kellene ve­zetni a vizet az utcákról, fo­gatokat berendelni hordalék­szállításra, segítséget adni a tűzoltóknak ... miegymás. De nem megy. Az utcán találkozom Vas István rendőrőrmesterrel, ő a körzeti megbízott. Az el­múlt éjszaka csak két órát ha aludt. Hol a falu egyik vé­gén, hol a másikon találkoz­tam vele. Most a Damjanich utca sarkán sikerült vagy öt embert elcsípnie, hogy az át­kot egy kicsit fellazítsák és utat Engedjenek a víznek. Ez sem az 'ő dolga lenne, — de segít ott, ahol tud. — Délelőtt a kocsmából húztam ki egyik községi ve­zető embert, hogy jöjjön, in­tézkedjék, segítsen. — Ki volt az?' Legyint, nem mondja meg. De látom az arcán, hogy — joggal — dühíti ez a tehetet­lenség, amely most uralja a falut. És a lakosság passzi­vitása is persze, amelyre nem talál eléggé elítélendő kifeje­zést. El is hiszem. Van arra törvény, hogy a lakosságot — ilydn természeti csapás esetén — mozgósítani lehessen. Nem éltek vele. A járási tanács is több segítsé­get adhatna, még hozzá úgy* hogy kezében venné a helyre- állítási munkát erélyes szer­vezéssel és intézkedéssel, ha már erre az idős asszonyra szakad itt minden gond és baj. Rab Ferenc t •s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom