Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-07 / 209. szám

1983. SZEPTEMBER 7.

niAPLd

3

Van elég1 tüzelő!

Sorbanállnak az emberek — 22 ezer vagont fogyaszt Baranya Növekedett az iszapszén kereslete

Nagyon is ellentmondásnak tűnhet mindenki előtt, hogy van elég tüzelőnk, mégis sorban kell érte állni. De hagyjuk „sorára” a dolgot, minden kiderül később.

A Pécs-Szekszárdi Tüzelőanyagot Értékesítő Vállalatnak Pécsett két nagy telepe van, egyik az Alkotmány utcában, másik a Mártírok útján. A Mártírok útján lévő nagy telepen van ugyan brikett — itt egyébként kizárólag orikettet tárolnak, — de már mindet eladták. A napi értékesítésre csupán az a mennyiség kerül, ami aznap érkezik, mintegy 100 tonna. Az Alkotmány utcai telepen is van szén, de nem olyan, ami az igényeknek megfelelne. Korlátlanul lehet kapni hidasi brikettet, pécsi rostált aknaszenet és komlói diót, viszont hiánycikk a mányoki brikett és az iszapszén. Megrendelést iszapszénre az irodák már csak októberi szállítási határidővel fogadnak el.

A helyzetet látva, sokan kétségbeesve kiáltanak fel: „Itt a tél és nincs tüzelőnk!”

Mit mutatnak a számok ?

Baranya megyében a TÜ- ZÉP-nek minden járási székhelyen van telepe és a járási székhelyeken kívül Villányban, azonkívül 12 nagyobb községben a földművesszövetkezeteken keresztül is adnak el a lakosságnak tüzelőt. Baranya megye egy évben 20 ezer vagon szenet és 2 ezer vagon fát tüzel el, Pécs, mint legnagyobb fogyasztó, ebből mintegy 11 500 vagont.

Az elmúlt, rendkívül kemény télen a szokásos 20 ezer vagon helyett kb. 25 ezer vagon szenet igényeltek. Nyilvánvaló ezek után, ha idén is ilyen kemény tél lesz, akkor 25 ezer vagon tüzelővel „jól meg lehet úszani” a telet.

Nézzük meg hát, eddig mennyi tüzelőt tárolt a lakosság és a közületek a megyében, illetve Pécs városában! A kimutatásokból és eladási és szállítási bizonylatokból kiderül, hogy Pécsett augusztus 30-án 6918 vagon

tüzelő már a pincékben várja a fogcsikorgató időt, a megyében pedig összesen 13 400 vagon tüzelő van már a helyén. A megye lakosságának zöme tehát máris el van látva tüzelővel, méghozzá nem is gyengén, mert a múlt évihez viszonyítva kb, 20 százalékkal többet vettek máris, mint ami be volt tervezve, és azelőtt szokásos volt.

A számokból viszont az is kiderül, hogy — ha Pécsett összesen egy évben 11 500 vagon tüzelő fogy el, akkor naponta 38 vagonnak kellene a telepekről elfogynia.

Naponta 60 vagon tüzelő

Ennyit, nem kevesebbet vásárol pillanatnyilag a pécsi közönség. A szállítással, vagonnal, munkaerővel „bírható’, napi 38 vagonos mennyiség helyett tehát 60-nal visznek el. Ezért áll aztán elő olyan helyzeb hogy a telepekre be- éx'kező készletekre ki lehet akasztani az „eladva” táblát, s szinte készlet nélkül állnak az összes TÜZÉP-telepek. Az emberek joggal félnek attól, hogy ismét kemény tél jön és igyekszenek bebiztosítani magukat. A TÜZÉP-telepeken aztán már hiába magyazáz- zák, hogy „emberek értsék meg, októberben, novemberben, decemberben is lesz szén”, a tüzelőt mindenki szereti a pincéjében látni.

Hogy naponta 60 vagon szén fogy el. arra álljon itt az alábbi kis tábla, amiből még a kétkedő olvasó is meggyőződhet a valóságról.

ELADÁS 1963. szeptember 5-én.

Brikett 2103 mázsa

Hidasi brikett 221 „

Pécsi m. r. akna 1801 „

Komlói dió 19 „

Iszapszén 2021 „

Koksz 99

Öszesen: 6269 mázsa,

tzaj, 626 tonna szén.

Senki előtt sem lehet kétséges, hogy ilyen ütemű felvásárlást egyetlen kereskedelmi szerv sem képes huzamos ideig bírni, ilyen esetekben sorbanállás következik. Am nézzünk egy kicsit széjjel a minőség alakulása fölött is!

Több iszapszeoet!

A kalóriális minőség tekintetében a szenek szerkezete nem romlott semmivel sem a múlt évhez viszonyítva, A pécsújhegyi szénmosó és szénosztályozó rekonstrukciója folytán azonban pécsi kockaszenet nem lehet kapni. Annál inkább pécsi rostált aknaszenet, aminek azonban szemnagysága 10—100 mm. Ez is inkább „elvileg”, mert 70 százaléka aprószemű. Igaz, hogy kalóriaértéke magas, mégsem az „igazi”, a pécsiek szemében. A mányoki brikett is a gyár részleges üzemszünete miatt nem került olyan menyiségben a vásárlók elé, mint kellett volna.

Az iszapszén pedig, kevés. Csodálkozni fog az olvasó, ha leírom, naponta 200 tonnát hoznak el az AKÖV teherautói, mégis kevés. Négyszáz tonnára lenne szükség naponta. Az emberek annyira megkedvelték a pécsi iszapszenet, hogy az év első hét hónapjában 10 ezer tonnával vettek többet, mint például 1961-ben. És vennék, vennék, vennék, ám a teherautók rakodóképessége szab határt a kívánságnak. Ezért nem fogad el a TÜZÉP, csak egy hónapi késedelmes szállítással megrendelést iszapszénre.

Pécsről — Pécsre vagonban ?

A pécsi iszaptavakban kb. 200 ezer tonna szén fekszik. Pécs szükséglete ebből egy évben 8000 vagon, de csak 4 ezer érkezik. Miért? A szénnel teli 12 tó közül csak hat tóból bányásszák gépi úton sarabolóval a szenet, a többiből kézi úton kell kitermelni. A tavaknál használatos döntőhíd, amely megkönnyíti az iszap elszállítását, jelenleg átalakítás alatt áll. A gépkocsiknak a tavak területére kell behajtaniok és ott megrakodik iszapszénnel, hogy onnan kiszállíthassák. Egyszerre azonban nem tud annyi gépkocsi bemenni a tavakba, hogy többet, mint a napi 200 tonnát kiszállíthassák. A többi iszapszén vagonba kerül és megy az ország különböző tájaira. A nagyobb meny- nyiségi átvételt csak úgy tudná a TÜZÉP megoldani, ha vagonban szállítanák egy iszaptelepre a szenet, ott azonban újból gépkocsira kellene rakni, tehát megdrágulna a szállítás miatt a szén. Sajnos — a pécsi széntröszt a várossal karöltve — még nem tett meg minden tőle telhetőt az iszapszén gyorsabb, könnyebb, gé- pesítettebb kitermelésére. Valahogy olyan helyzet alakult ki, hogy szénhegyeri ülünk, de didergünk. Persze, ez túlzás, de most sokkal többet el lehetne adni, ha megoldódott volna már az iszapszén nagyobb mennyiségű kitermelésének és helybeli elszállításának problémája.

Mit hoz a tél ?

Összefoglalva a tényállást, elmondhatjuk, van szenünk, ha nem is olyan „darabos” minőségben, mint múlt évben, s mindenkire jut bőven. Egyetlen embernek sem kell fázni télen. Arra van szükség, hogy illetékesek megoldják Pécs város megnagyobbodott iszap- szénigényének kielégítését és akkor senki sem panaszkodhat.

Szüts István

SZÁZKILENC JELÖLT

Orvosi ügyelet

Pécs mj. város biztosított dolgozói részére ügyeletes orvosi szolgálatot tartanak 1963. szeptember 7-én (szombaton) du. 14 órától 9-én (hétfőn) reggel 7 óráig a következő helyeken:

I. kerület részére:

Az uj-meszesi körzeti orvosi rendelőben. Telefon: 51-81. Járó betegek részére rendelés 9—10, és du. 15—16 óráig. (Szombat du is).

II. kerület részére:

A Városi Rendelőintézetben

(ügyeletes orvosi szoba) Telefon: 30-00. Járó betegek részére rendelés de. 10—11. és du. 16—17 óráig. (Szombat du. is.)

III. kerület részére:

A Petőfi u. körzeti orvosi rendelőben. Telefon: 25-88. Járó betegek részére rendelés de. 8—9, és du. 14—15 óráig. (Szombat du. is).

Ha a megadott telefonszámok nem Jelentkeznek a hívást a 08- nak (Posta) kell bejelenteni.

Százkilenc hivatásos gépkocsivezető-jelölt ismerkedik a sofőr szakmával a KPM Autóközlekedési Tanintézetben, negyvenketten Pécsett és huszonheten Siklóson. A sofőrjelöltek harminc órát tehergéplcocsin, tizenöt órát személygépkocsin vezetnek oktatók irányítása mellett. Elméleti és gyakorlati, szerelési ismeretek elsajátítása után gépkocsivezetői vizsgát tesznek. Képen: Horváth György hallgató és Szőke János szakoktató vezetési óra előtt a kocsi olajszintjét ellenőrzik.

RINQEN

NEM VOLT különösebb célom, csak úgy kedvtelésből sétálgattam keresztbe-kasba a magyarbólyi téglagyár területén. Megrohantak a gyermekkor emlékei, amikor szívesen csatangoltam a közeli téglagyár kubikgödrei között. Jókat fürödtünk a mélyvízű gödrökben, kavicsokkal dobáltuk a nádasmenti békákat. S ha megéheztünk, loptunk néhány cső gyenge kukoricát és futottunk fel a ringre, az öreg Lajkó bácsihoz. Leemeltünk egy kapszlit és jó pirosra sütöttük a csöveket. Érdekes, szép világ volt az. A mezítlábas. klottgatyás gyerekkor világa.

A téglagyár üzemvezetője kísért végig a telepen. Magyarázta, hogy téglát voltaképpen már nem is égetnek, két évvel ezelőtt áttértek a' mészégetésre, s ezenkívül cementlapkákat és kútgyűrűket készítenek. Sorolta a termelési adatokat, de én nem tudtam megjegyezni, minduntalan elkalandoztam gondolatban, a ringen futkostam, lábaimat

Péntek, reggel 8 óra. Leállnak a gépek, mindenki abbahagyja a munkát, csak a hatalmas hordók forognak tovább monoton egyhangúsággal. Minden reggel ebben az időben ugyanez történik a Pécsi Bőrgyár krómos műhelyében. A dolgozók reggelihez készülődnek. A mai reggeli időszak azonban eltér a megszokottól. Az emberek nem a kijelölt helyük felé tartanak, ahol reggelijüket szokták elfogyasztani, hanem az alagsorban lévő műhelybe igyekeznek.

A megszokott jókedv hiányzik a munkások arcáról, az élcelődéseket a komolyság váltja fel. A műhely közepén piros drapériával leterített asztal, mellette három szék. A dolgozók helyet foglalnak a faragógépek körül fekvő bőrrakások tetején és feszült csendben várakoznak, míg az asztal melletti székeket elfoglalja a társadalmi bíróság.

Ma a krómos műhelyben a reggeli időszaka alatt komoly dolgokról kell határoznia a vállalat társadalmi bíróságé- nak. A vádlott egy fiatal nő, aki több ízben meglopta munkatársait.

— A társadalmi bíróság a mai napon tárgyalja T. J.-né, krómosi dolgozó ügyét —, nyitja meg a tárgyalást Fe- rencz János elnök. T. J.-né lépjen a bíróság elé!

— Pár pillanatig tartó csend, majd egyik dolgozó közli, hogy a vádlott nem jelent meg.

— A társadaümi bíróság T. J.-né jelenléte, nélkül is megtartja a tárgyalást, — jelenti be Ferencz János.

Az elnök ismerteti a vádat a hallgatókkal. T-né az elmúlt héten társnőjétől, akivel együtt iolgozik, ellopott egy műbőrből készült övét és egy esernyőt. A vád egyelőre csak eny- nyi, de mögötte jóval több van. Az alig 27 éves asszony már évek óta dolgozik a gyárban. Hanyag munkája miatt többszöri figyelmeztetésben részesült és majdnem végigdolgozta már az összes műhelyt a vállalatnál. A marhaboxból normacsalás miatt került alacsonyabb munkakörbe, onnan az apróbőrkikészítőbe, majd az üveglaposba és így a krómos műhelybe, ahol végülis a társadalmi bíróság elé került.

— Kérem a dolgozókat, mondják el véleményüket T. J-néről. Különösen azok szóljanak hozzá, akik érintettek az esetben, — mondja a társadalmi bíróság elnöke.

— Két kulcsom volt az öltözőszekrényemhez — mondja Kőszegi Dezsőné, miután szót kért a bíróságtól. — Az egyiket odaadtam T-nének és így történt, hogy az elmúlt héten ellopta az övemet és az esernyőmet.

Kőszeginé után egymásnak adják a szót azok a dolgozók, akik együtt dolgoztak a vádlottal. Elmondják, hogy már jóval előbb rajtakapták egyszer T-nét pénzlopáson, de könyörgésére eltekintettek feljelentéstől. A műhelyből már több alkalommal veszett el különböző ruhanemű és tötíb- kevesebb pénzösszeg.

— A társadalmi bíróság határozathozatalra néhány percre visszavonul — jelenti be az elnök a tanúk meghallgatása után.

A pár perc szünet alatt néma csendben várakoznak a dolgozók. Kivátncsian várják, milyen ítéletet hoz a bíróság munkatársuk ügyében.

És a határozat példamutató. Azonnali hatállyal, fegyelmi úton javasolják Bérei Pál igazgatónak, aki a tárgyaláson jelen van, hogy mondjon fel T. J-nénak.

— Teljes mértékben egyet értek a társadalmi bíróság határozatával — mondja Bérei Pál igazgató. — Aki saját munkatársait meglopja, nem való közénk. Azokat a dolgozókat károsította meg, akik mindenben segítségére voltak. Segítették magánéletében és megosztották vele még reggeliadagjukat is. Helyesnek tartom a határozatot. Szeretném azonban megemlíteni, hogy nemcsak ő hibás, hanem azok is, akik pénzüket, ruhájukat és egyéb holmijukat őrizetlenül hagyják, alkalmat adnak az ilyenfajta embereknek a lopásra. Kérem, hogy ezután nagyobb éberséget tanúsítsanak, és a mellékelt eset legyen egyben intő példa is.

Közben megjött a hír: T. J- né az idegklinikán fekszik. Reggel nagyobb mennyiségű gyógyszert vett be öngyilkos- sági szándékkal.

Nem mert munkatársai szemébe nézni és bevallani: „Igen vétettem ellenetek, és igyekszem a hibáimat kijavítani!” Fertői Miklós

kapkodva a forró kapszlik között. Végül is a „trettni” (a ring feljárója) felé vettem az utam.

Az alsó „rundi” mellett gyalulatlan deszkából készült kispad és egy hokkedli, amely asztalt helyettesített. A kapszlik között Paddi János- né rakta az apró porszenet a lyukakba. Bal kezében a kampó, jobb kezében a szeneslapát. A nyitott tűzlyukak ból fejmagasságig fel-fel- köhint az alattunk levő láva. Széngáz terjeng a ringen. Nekem szokatlan, Paddiné rá se hederít. Az ajtó melletti polcon egy néprádió, Debussy A tenger című művét sugározza. Hátrább, ahol már nem tüzelnek, az egyik lyukon bableves suhog a fazékban.

A MUNKA tempósan folyik. Dolgoznak alul és dolgoznak felül. Jobb oldalon rakják be a mészköveket, — ahogy haladnak előre, úgy halad utánuk a tűz, hátrább szedik, hordják ki a hófehér égetett meszet. Paddiné leteszi a lapátot, kettőt-hármat csapkod a tenyerén és oda áll az ajtó mellé friss levegőt szippantani. A széngázt említem neki, hogy milyen kibírhatatlan.

— Szokás dolga az egész, — legyint hátra a füstölgő lyukak felé — én föl se veszem. Ennyi füst köll is a tüdőbe, legalább nem romlik meg.

— Hogyhogy asszony létére fűtő lett?

— Nem éppen fűtő, hanem vizsgázott téglaégető, — helyesbíti kérdésemet megnyomva az utolsó két szót.

— Igaz is, hisz valamikor a téglaégetőket mester címmel titulálták —, próbálom helyreállítani az egyensúlyt.

— ügy bizony, — bólint Paddiné.

— Mióta éget?

— ötvenhét óta, de egy éve múlott, hogy meszet égetek.

— Kereset?

— Most vékony a boríték. Téglánál négy-ötszázzal is többet kaptam.

— Több meszet kell égetni;

— Mindig vannak technikai akadályok. Ha kő van, akkor szén nincs, ha szén van, akkor kő nincs, ha met? mind a kettő van, akkor huzat nincsen, — dohog homlokát ráncolva.

— A huzat is hiánycikk?

— Még csak az a hiánycikk, mert az lenne a legfontosabb. Az őszi-téli idő amikor hűs a levegő, úgy- ahogy hagyján, de nyáron, a nap belesandít ebbe az öreg kéménybe, azt akkor fűtsön, aki tud.

A KÉMÉNYEN sokáig elbeszélgetünk, visszakanyarodunk a régi tulajdonos, Árvainé idejébe, amikor egészen

kevés téglát égettek a magyarbólyi gyárban. Paddiné is mesél az életéből, hogyan lett téglaégető a szigetvári gyárban, hogy elhagyta az ura, két piciny lánykájával maradt egyedül. Egyideig maradt Szigetváron, de mire iskolások lettek a gverekek átköltözött Magyarbólyba. Lakást kapott a gyárban, az iskola közel, s mind a két kislány napköziben lehet. Egyszóval minden rendben van, elégedett a munkájával ésf az életével.

— Szeret itt lenni? — kérdem tőle. és figyelem az ár-; cát.

— Meg vagyok elégedve.' ügy veszem észre, hogy a főnökök is velem, meg a munkatársak is. De nem haragszik, most muszáj tüzelnem .; ;

A trettni előtt teherautó búg, szállítja a mészkövet, majd egy Zetor pufog elő két pótkocsit vontatva. A vontatóval meszet hordanak Be- remendre. A rakodómunkások dicsérik az égetett, mész minőségét, ami egyben az égető mester dicsérete. Amikor visszatér Paddiné, megkérdem tőle:

— Selejt szokott-e lenni?

•— Volt már az is, de hogy pontosan a Paddiné az oka neki, olyan nem fordult elő: A múltkoriban is kérem- szépen, megkaptuk a bükkös- di követ, de senki nem mondta, hogy annak 200 fokkal erő sebb tűz kéne, mint a bere- mendinek. Hát ki akkor az oka, ha selejt is lett benne? — néz rám kérdően feltartva a fejét.

Csak bólintani tudok, hiszen igaza van teljes mértékben. ö biztos nem tehet róla, elvégre is technológiai uta sítás nélkül nem szabad csodálkozni a selejten. Mondogatja tovább is a néha előforduló selejtek okait. A rádióból elcsendesül a Debussy szám és Liszt egyik zongora- játéka kezdődik. Azon tűnődöm, vajon Paddiné figyel-e a zenére?

— Szereti a komoly zenét? — intek a rádió felé.

— Ugyan már. — csodálkozik el a kérdésen, nevet is rajta. — Csak azért nyekereg itt a fülembe, hogy megtudjam a pontos időt, amikor mondja. A tramburazenét —< meg a cigányzenét azt igen. Traxnburán .én is tudok muzsikálni. De most mennem kell az alsó rostélyokhoz ..;

FÜRGÉN kanyarodik. a szantér ajtók felé, hogy rend- betegye az alsó tüzeket is. Sokáig állok még a ring kijáratánál, nézem a szomszédos kukoricaföldet. A fejemben apró mozaikok. De jó is lenne gyenge kukoricával . futká- rozni az öreg Lajkó kapszli- jai közötti

Gazdagh Istvá»