Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

1983. SZEPTEMBER 5. W API-A 3 Csak egy íél óra? Rekordíeljesitmények az állami gazdasási silózási versenyben Baranyaiak a verseny élén MESSZIRŐL magasodik a pécsi 400 ágyas klinika épü­lettömbje. A szabad szombat előtti napon, délután egy óra tájt nyitom ki az egyetemi városrész építkezését a Tanár­képző Főiskola íelőii részen elzáró drótkerítés kapuját. Az óriási betonoszlop-csarnokon sietek végig, a lépcsők durva, még el nem simított fokain az udvarba. A főépület melletti árokban egyedül csákányoz- gat Borovácz István. — Hol vannak a társai? — kérdezem a fal mellé támasz­tott ásókra nézve. — Egy elment WC-re, a többiek a túlsó oldalon dol­goznak. — Ma meddig tart a mun­kaidő? — Nem tudom pontosam- Fél négy vagy háromnegyed négy­kor fejezzük be, azt hiszem... A hatalmas épület mellett felvonók zümmögnek, egy szorgalmas csapat műkőlapok- kal borítja a falakat. Opova István ácsművezető és Pam- sász Imre brigádvezető köze­leg beszélgetve. — Hány ember ment el péntek lévén az építkezésről a munkaidő vége előtt? — állítom meg a művezetőt. — Nem mennek el innen az emberek, letöltik rendesen a napot —, mondja Opova Ist­ván. — Mindössze öten kér­ték, hogy... Lábadi Antal főépítésvezető irodájában megnézzük a bér­jegyzékeket. Valóban csak öten vették előbb fél a fize­tést és távoztak el délben a munkahelyről. — A dolgozók hetven szá­zaléka vidéki — magyarázza a főépítésvezető. — Egész hé­ten nyújtott műszakban dol­goztak, vasárnap majdnem mindenki itt volt- Csak az kapja meg előbb a fizetését és csak az mehet el, aki a művezetőtől igazolást hoz, hogy ledolgozta a heti mun­kaidejét. Szerintem emberség sérdése is. Vannak például Vas megyeiek, a Fehér-bri­gád. Két hete nem voltak ott­hon ... — Hogyan teljesítették a július—augusztusi tervet? — Hat—hétszázezer forintos lemaradásunk van. * A MAGASLATI ÚTON lévő OTP-házaknál, a II/1-es épí­tésvezetőség birtokolja a terü­letet. Kilencven ember dol­gozik itt, mintegy 10 brigád, s egyáltalán nem látszik a „pénteki” műszak az emberek mozgásán. Ruppert Antal épí­tésvezető véleménye szerint nálunk egyáltalán nem fordul elő, hogy valaki korábban el­távozzon. Mindjárt ki is szól a művezetőnek, behívják. — Egy embert elengedtem bevásárolni — mondja May János — egyébként megva­gyunk. — Hány százalékos a terv­teljesítésük? — Július—augusztusban mintegy 20 százalékos lemara- dácunk lesz — teregeti széj­jel a terveket az építésvezető. — Ötven ember kellene még! Harminc szakmunkás! Két "izakban is dolgoztunk, de sokszor nincs elég ember a két műszakra­* PÍMMER BÉLA, a Jókai úti építkezés vezetője kéri, hogy várjak egy kicsit, amíg tárgyal. Addig sétálok és aka­ratlanul is szemem az iroda asztalán heverő bérjegyzék­re esik Látom, már hatan felvették fizetésüket, pedig csak három óra körül jár az idő. — Ezek Meszesen dolgoz­nak, s hogy ne kelljen nekik bejönniük, azért kapták meg előbb — világosít fel később az építésvezető. Nálunk nincs elmenés. Éppen a múltkorá­ban akasztottak fegyelmit a nyakamba, amiért előbb elen­gedtem embereket. — Meddig tart a munkaidő önöknél? — érdeklődöm. — Háromnegyed ötig. Sajnos, az a mintegy száz­harminc—százötven dolgozó azonban, aki a Jókai úti épít­kezésen dolgozik, negyed—fél órával hamarabb abbahagyja a munkát a fizetés miatt. Az építésvezetőség dolgozói­nak be kellene fejezniök a 20 tantermes iskolát, amivel saj­nos elmaradtak. Kétséges az is, hogy a lakásoknál tudják-e tartani a határidőket. * MESZESRE, a Komlói Épí­tőipari Vállalat „birodalmá­ba” sietek ezután, még mun­kaidő letelte előtt. A 2/1-es építésvezetőség dolgozói nagy erőfeszítéssel készítik a szén­tröszt legényszállását. Mint­egy 42 ember vakol, falaz, szereléseket végez­— Ki ment el? — teszem fel itt is a kérdést, de ugyan­csak megnyugtatnak — mind­össze egy ember kéretőzött el Félsőszentmártönba. * HÉTFŐN reggel 7 órakor — tekintettel arra, hogy Mar- czi József munkavezető sze­rint akkor kezdenek — ismét a meszeá építkezésen járok. Kíváncsian nézem, hogy a szabad szombat után, mikép­pen kezdődik el itt a munka Minden bizonnyal jól, hisz itt kevés a vidéki dolgozó. Ítéle­temet azonban úgy látszik el­hamarkodtam. Negyed nyolc­kor is még áll a habarcskeve­rő. — Ha nekik jó, akkor áH- hatok még egy fél órát — kiabál az egyik szaki és dü­hösen veri le a gumicsövet a vasról. — Igyekezzünk! — noszogatja társait. A felvonó mellett csoportos „beszélge­tés” folyik, s két embert is látok, akik most surrannak fél az épületre vezető lépcső­kön. Bizony, mire munkába állnak, eltelik még egy jő negyedóra. Nem szabad azonban azt hinni, hogy valaki nem termel itt már korán reggel, egy ács szorgalmasan igazítja a zsalu­zást, egy „szaki” földet lapá­tol az árok mentén. * A JÖKAI ÜTI építkezésen csak fél kilenckor kezdik a termelést, szabad szombat után így jön ki a lépés. Fél nyolckor már a gépkezelők a munkahelyen vannak, a mal­terkeverő „begyújtva” várja a kőműveseket­— Egyedül lapátol? — for­dulok a gépet kiszolgáló se­gédmunkáshoz, mire gyorsan választ kapok, társa elment a szakszervezetbe, csak ké­sőbb érkezik majd a helyszín­re. Megvárom a fél kilencet, s nem hiába, fél kilenckor valójában még senki itt nem kezd el dolgozni. Vannak ugyan kőművesek az épüle­ten, de többen még csak „ké­sőbb” érkeznek. A darus fül­kéje is üres — s bár nem tu­dom, aznap volt-e betonozás, de, hogy még elkel ilyesmi az épületeken, az biztos. * TÁVOL ÁLLJON tőlem a szándék, hogy most kimond­jam, az építők lazsálnak, nem dolgoznak, s ezt tették pénte­ken délután és hétfőn reggel is. Ilyesmit nem lehet állíta­ni. És nagyon is igaza van Lábadi Antal elvtársnak, ami­kor az építők nagyon derekas helytállására, a sokszor fá­rasztó vasárnapi műszakra is felhívja a figyelmet. Vannak emberek, akik két hétben csak egyszer látják családjukat, s ez sem könnyű dolog. Nincs építőiparunk még annyira gé­pesítve sem, hogy ki lehetne jelenteni, az építés „séta mun­ka”. De talán éppen az ő ér­dekükben kellene a mimikát jobban megszervezni, jobban ellátni anyaggal, s eszközzel, s éppen az 6 pénztárcájuk érdekében kellene betartani pontosabban a munkaidőt is. Nem hiszem, hogy bármelyik kőműves is örülne, annak, ha a falon csak nézegetni kelle­ne, mert ha már ott van, ak­kor dolgozni akar. A Jókai úton már csíráját láttam az előregondoiásnak és ez jó kezdet, ám ott sem megy zök­kenő nélkül. Helyes lenne ta­lán bizonyos emberek — elő­készítők — munkaidejét úgy megszabni, hogy mine a mun­kások zöme beér, addigra le­gyen készen minden, ami a munkavégzéshez szükséges. Szüts István Az állami gazdaságokban a nyár végén verseny indult a silókukorica, illetve a silónak vetett különböző keverékta- kanmányok gyors betakarítá­sára. Általános törekvés or­szágszerte, hogy szeptember 10-re gödrökbe, árkokba te­gyék mindenütt ezt a kitűnő teleltető takarmányt. A siló­kombájnok kezelői közül több százan neveztek be a verseny­be és számos gazdaságban máris rekord teljesítmény szü­letett. A verseny első he­lyezettje jelenleg Erdőst Jó­zsef (Bogádmindszenti Álla­mi Gazdaság), aki 24 300 má­zsa silótakarmányt vágott le és aprított össze gépével. A A BAJOK az almával kez­dődtek — legalábbis így me­séli a Biblia — s a folytatás sem volt kellemesebb, mert lám a gonosz Erisz a mulato­zó lakodalmas népség közé hajította „a legszebbnek” föl- iratú almáját s a megveszte­getett Páris ítélete miatt porig égették Tróját. Ennyi baj az alma miatt!? Sajnos nemcsak ennyi! Mert az ördög törődne a paradi­csomi gyümölccsel meg Erisz almájával, ha nem lenne a viszály istennőjének ma itt Pécs körül egy teljes almás­kertje. Igaz, a tulajdonjog részletesebb elemzése után ki­derül, hogy ez a gyümölcsös nem is annyira a görög is­tennőé, mint inkább a Pécsi Állami Gazdaságé — de, hogy a fondorlatos Erisznek valami köze mégis van hozzá, az biz­tos. Már a telepítésnél nagy vi­ták alakultak körülötte. Egy­szerűen azért, mert a 300 hol­das gyümölcsös nagyobbik ré­sze sík, gépi művelésre és második Kovács János (Sá­torhely—Bólyi Állami Gazda­ság), a 20 820 mázsás, a har­madik pedig Balogh Alajos (Bogádmindszenti Állami Gaz­daság) 19 500 mázsás teljesít­ményével. A legutóbbi jelentések sze­rint az állami gazdasági siló- zó-brigádok az egész termés­nek körülbelül 75 százalékát takarították be eddig. Köz­vetlenül ' befejezés előtt tar­tanak ezzel a fontos és most már igen sürgős munkával Baranya, Bács-Kiskctn, Tol­na megyében, valamint Bé­kés és Csongrád megye több gazdaságában. nagyüzemi gabonatermelésre alkalmas részen fekszik. A te­lepítés idején még nem szü­letett meg az úgynevezett 6-os törvény, amely a gabonater­mesztésre alkalmas földek, te­hát gabonaszükségletünk ha­zai fedezésének nagy célját elérni segítő törekvések, vé­delmében készült és pontosan körülírja, milyen területekre telepíthetők a gyümölcsösök. (Azonpal hozzá kell tenni a törvény nem merev, tehát adott alkalmakkor, bizonyos helyi viszonyok között értel­mezése a helyi vezetőktől függ). Közben a gazdaság cse­re útján hozzájutott a gyü­mölcsös földjének folytatását alkotó kisebb táblához és ezt is betelepítette. Ez azonban már a hatos törvény megje­lenése után történt — így még több bonyodalom származott belőle. Igaz, hogy a föld-da­rab a gazdaság egyéb gabona­termő részeitől távol esik, így a géppel való művelés költ­ségei igen magasak lettek volna, de talán, ha a gazda­ság vezetősége körültekintőb­ben jár el, kevesebb lett vol­na a bonyodalom. MINDENESETRE a gyümöl­csös megvan — tavaly a ter­més kilencven százaléka export minőségű volt, és az idén is megadja holdja a negyven mázsát, holott még a teljes termőre fordulás, te­hát a „teljes kapacitású ter­melés” csak két év múlva következik. Néhány számtani művelet és azonnal kiderül, hogy az almatermelés jövedelmező, sőt, az egyik legjövedelme­zőbb termelési ág, még akkor is, ha külkereskedelmi értékét és jelentőségét nem számít­juk. A gyümölcskertészek sze­rint természetesen a gyü­mölcsösöket is jó földbe kell telepíteni, nemcsak a gépi művelésre alkalmatlan domb­oldalakba. Nem ragaszkodnak a sík területekhez, de szeret­nének minél több gépi műve­lésre alkalmas enyhe domb­hajlatot elfoglalni. Valószí­nű ez még hosszú vita lesz különben a gyümölcs- és a gabonatermelők között. Min­denesetre egyelőre még fon­tos és objektív okok —, ame­lyek miatt a hatos törvény is létrejött — indokolják a gyü­mölcsösök „dombra űzését”. Ugyanakkor azonban mesz- szi távlatokban kell gondol­kozni: a nagyüzemi gyümölcs- termesztés kialakításáról. Mi­előtt ezzel a problémával fog­lalkoznék, szükségesnek lát­szik néhány szót ejteni a Pé­csi Állami Gazdaság józsef- majori almáskertjéről. A Mo­hács felé utazók bizonyára már elégszer megcsodálták a gyümölcstől roskadozó törpe- almafákat. A gyümölcsös nagy része törpe-fákból áll, de van benne közép-törzsű tele­pítés is. Timon Béla, a gaz­daság főkertésze elmondotta, hogy a törpe-fák nemcsak azért előnyösek, mert lénye­gesen könnyebb a szedés, a lombbal való munka és a permetezés, hanem azért is, mert korábban fordul termő­re. : lint a közép-törzsű, az egy holdra eső tőszáma is jó­val meghaladja a másikét. A középtörzsű egy holdra eső tőszáma 60, a törpéé 170. t ­Magyar—bolgár barátsági est Pécsett Bulgária felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából magyar—bolgár barátsági es­tet rendez a Hazafias Nép­front Pécs városi Elnöksége a Városi Művelődési Házban szeptember 7-én este 6 órai kezdettel. A programban Ambrus Edit Jászai-díjas színművésznő bolgár költő versét adja elő. majd dr. Kot­ta János a Pécsi városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa mond ünnepi beszédet. Felszólal atz ünnepségen a budapesti bolgár nagykövetség képvise­lője is. Ezután két filmet mutatnak be a bolgár nép éle téből. A felszabadulási ün­nepség alkalmából a bo’sár nép életét bemutató kiállítás nyílik a Városi Művelődési Házban. Azonban még ez a szám is eltörpül a szinte hihetetlen­nek ható Bouché-Thomas módszerű telepítés egy holdra eső hatszázas (!) tőszámához képest. BOUCHÉ-THOMAS fran­cia kertész módszere a sö­vényszerű telepítés, a csemeté­ket nem függőlegesen ülteti a talajba, hanem 30 fokos dőlé­si szöggel. A tőről nevel egy hajtást, amit szintén 30 fokos dőlési szögben az ellenkező irányba hajtat- így idővel egy összefüggő, a tapasztalatok szerint rendkívül jó termést adó sövény alakul ki. A gyümölcskertészek egyébként ezt a módszert „a gyümölcs- termelés rakétájának” neve­zik. A hírek szerint nem is méltatlanul, hiszen a Kerté­szeti Főiskola Bouché—Tho­mas módszerrel telepített al­mása már három éves korá­ban 80 mázsás termést ho­zott. A pécsi gazdaság moz­gékonyságára jellemző, hogy már ők is így telepítettek be egy területet. A gyümölcsösnek egyébként a sík, tehát gépi művelésre alkalmas részei hoznak na­gyobb termést. Ez természetes is, mert munkaerőhiány miatt sokszor a szükséges munkákat csak ott tudják elvégezni, ahol géppel tudnak dolgozni. Másrészt a síkabb részeken a talaj ereje is jobb, nincs kité­ve az erózió káros hatásának. A gazdaság tervei között szerepel egyébként, hogy a gyümölcsösben jövőre egy részt kísérletképpen vegyszer­rel gyomtalanítanak. A ta­pasztalatok szerint az ötéves­nél idősebb almafákra nincs káros hatása a hungazinnak. (őszibaracknál más a hely­zet, az őszibarack nem bírja a vegyszeres gyomirtást!) Szeretnének a pécsi gazda­ságban egy nagykapacitású gyümölcs-kombinátot létesíte­ni, amely a tervek szerint nemcsak a gazdaság, hanem a környező tsz-ek termését is osztályozza, csomagolja, expe­diái ja. És itt kell visszatérni a nagyüzemi gyümölcster­mesztés távlataira. Az ötéves terv keretében 210 ezer hold gyümölcsöst telepítünk Ma­gyarországon. Ezt a telepítést csak úgy szabad elvégezni, hogy közben a nagyüzemi ter­melés lehetőségeit megteremt­jük. Itt nemcsak a gépi_ mű­velésről és a nagy termés­hozamok eléréséről van szó, hanem a szállítás lehetőségei­ről is. Ez pedig a gyümölcs esetében nagyon fontos. Más­részt létre kell hozni az úgy­nevezett központi „gyümölcs­kombinátokat”, ahol lehető­sék nyílik a szakszerű táro­lásra, osztályozásra, csomago­lásra. Ezeket pedig csak nagy kapacitású üzemekkel lehet megoldani (csak így gazdasá­gos), PÉCS kétségtelenül kitű­nő központ ebből a szempont­ból, alkalmas földjei, jó ha­gyományai megvannak a gyü­mölcstermeléshez s remélhe­tőleg a józsefmajori almás is kitűnő terméseredményeivel fogja feledtetni a körülötte zajlott vitákat s Pécs kör­nyékén még sok modernül ke­zelt, a józsefmajorihoz ha- onló gyümölcsöst telepítenek. Lázár Ervin JKey&z&Lal a — Ne tessék meg­mondani anyukám­nak, de én ... én ezt nem élem túl, é\n a vonat alá vetem ma­gam. — Ugyan Karcsi, hogyan mondhatsz ilyet! — nézett meg- döbbenten az asszony a széken ülő, zo­kogó fiatalemberre, aki e pillanatban hu­szonhat éves kora ellenére ólydn, mint egy elesett kis gye­rek. — Hallgass rám, Karcsi! — próbálta vigasztalni, de érez­te, hogy ez most tel­jesen hiábavaló. — Karcsit megbántot­ták, s az ilyen ér­zékeny lelkű embe­rek nehezebben vi­selik el a bántalmat. Jó néhány éve isme­ri Karcsit. Tudja ró­la. hogy egészen pi­ciny korában lemdnd tak róla az orvosok, hiszen az agyhártya­gyulladást nehezen élik túl a kicsik. S ha életben marad­nak is, egész életre meglesz a nyoma. — Karcsi életben ma­radt. Édesanyja or­vostól orvoshoz, kór­házból kórházba vit­te, hogy a gyermek visszanyerje hallását, és beszélni tudjon. Karcsi meglett fia­talember, hall, ha ‘nem is annyira tisz­tán, mint mások, és beszél, ha ez na­gyobb erőfeszítésébe is kerül. Tizenegy éve dol­gozik. Először a pa­pája felügyelete mel­lett a Megyei Építő és Tatarozó Vállalat festő műhelyében. Aztán a papa elke­rült onnét. Karcsi pedig továbbra is cipelte a f esté kés edényeket, segített a mázolásnál. S most itt ül összetörtén az ismerősnek öntve ki szívét, hiszen a ma­mát 'nem szabad ide­gesíteni, a mamá­nak beteg a szíve. De valakinek csak el kell mondani, hogy őt kitették a festő műhelyből, elkerült az ácstelepre, ott nehéz gerendákat ci­pel és minden szó nélkül ötven fillér­rel csökkent az óra­bére is. — Hát bántottam én valakit, hogy ve­lem így bdnnak? — Miért ? ... — Nyugodj meg Karcsikám, menj szépen haza, majd beszélek valakivel az ügyedben. Másnap az asszony bekopogott szer­kesztőségünkbe. — Tanácsért jöt­tem, hogyan segíthet nénk rajta — mond­ta miután elmesél­te Karcsi bánatát. — Én a festő mű­helybe, áhCMinét egy­szer elküldték többé vissza nem megyek — hajtogatta Kar­csi, amikor megkér­deztük. mi volna a kívánsága. — El és el onnan, mert ott engem nem néznek ember­nek. Beteges va­gyok, nem bírok gerendákat cipelget- ni, de van ott köny- nyebb munka is. El­megyek onnét bár­hova, bármilyen se­gédmunkára ... — Szeptember el­sejétől foglalkoztatni tudnánk — mondták az Albertfalvi Koz­metikai Cikkeket Gyártó Vállalat pé­csi telepén. Karcsi körülnézett a gyár­ban, s azt mondta szívesein menne. Ezután kerestük fel Németh elvtár­sat, a Megyei Tanács Magas- és Mélyépí­tő Vállalatának igaz­gatóját. — Nagy a forga­lom a város utcáin. Nem akartam, hogy valami baleset ér­je, ezért tettük át régi munkahelyéről. Arról nem tudok, hogy az órabére csők kent volna, de utá­na nézek, és ha így van, intézkedem. De értsenek meg en­gem is. Az építőipa­ri vállalatoknál nincs könnyű munka. Ami esetleg adódna, oda megrokkant embe­reket kell tennem. Mit csináljak vele? Nem százszázalékos munkaerő... Ezt nem is vitat­juk, csupán arról van szó, hogy ezen a szerény, szorgalmas fiatalemberein segí­teni kell. S ha nincs más mód rá, tegyék lehetővé, hogy szep­tember elsejétől hoz­zájárulással megkap­hassa munkakönyvét és új munkahelyre menjen. S még va­lami: tizenegy évig dolgozott a vállalát­nál, ezért több em­berséget is megér­demelne. Mindketten el­mondtuk érveűnk?* emberien, megértőén. T’ísnap Karcsi je- 1 :tkezctt a felmon­dó levéllel. S akik találkoz­tak Karcsival, mind azt kérdezték, miért akar elmenni. — Hát nincs itt jó helyed? — kérdez­ték azok a munka­társak is, akik né­hány (nappal előbb még morgolódtak, hogy bizony nem cipekednek helyette, mert ugye a vállalat „nem szociális in­tézmény”. Az igazgató elv­társ leültette, kér­dezgette, beszélget­tek. Talán az élet­ben első ízben eny- nyi ideig. — Nem történt semmi, hiszen megái lepődtünk már ab­ban, hogy Karcsi munkahelyet vál­toztat, csupán meg­szólalt a szív. Az pedig azt mondta: tizenegy év után nem engedhetjük el. — Mások talán jobbak, emberségesebbek, mint mi vagyunk? Karcsinak maradnia kell. A napokbatn talál­koztam vele. — Maradok —■ ez volt az első szava. Aztán arról beszélt, hogy munkabeosztá­sa meg az órabér is rendeződött. És Kar­csi nevetett. Szemé­ben nyoma sem volt a megbántott- ságnak, a szomorú­ságnak. Eltűnődtem. Mi­lyen egyszerű is az élet! Törvényes ke­retek között, de ’ Hvvel. Csak azt nem értem, hogy ez időnként miért olyan nehéz? Cscpányi Kalamin Erisz almáskertje — Józsefmajorban A

Next

/
Oldalképek
Tartalom