Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-28 / 227. szám

1963. SZEPTEMBER 28. IVAPLÓ A legjobbak között A bólyi és a mohácsi tsz pártszervezetének munkáját tárgyalta meg a mohácsi járási párt-végrehajtó bizottság Közel háromórás vita volt a mohácsi járási párt v. b. ülésén, ahol a bólyi Kossuth és a mohácsi Uj barázda Tsz pártszervezetének termelést irányító és ellenőrző tevékeny­ségét tárgyalták meg. Jó volt ez a vita, sok hasznos dolgot hozott felszínre. A bólyi Kossuth már régebb óta jó termelőszövetkezet, a mohácsi Uj barázda most küz­dötte fel magát a jók közé. És ebben a pártszervezeteknek is „e entős szerepük van. A bólyinak abban, hogy állan­dósították az eredményeket, a mohácsiaknak abban, hogy sikerült feltornászniok ma­gukat a jók közé. Mohácson például két évvel ezelőtt mind össze hét párttag volt a ter­melőszövetkezetben. Ma már harminckettő. Mohácson két evvel ezelőtt még nem nagyon bíztak a gazdasági vezetők­ben, ma már felzárkóznak a pártszervezet és a gazdasági vezetők mögé. Vita volt arról: a bólyialk állandóan azt mondják, hogy náluk évek óta negyven— negyvenkét forintot fizetnek munkaegységenként. Ezt han- boztatják mindig. Volt, aki azt mondta: nem helyes, volt, aki azt vallotta: igenis nem baj az, ha a gazdasági eredménye­ket előtérbe helyezik és ezt támasztják alá politikai neve­lő munkával. Elvégre a szo­cializmusban az a cél, hogy az emberek minél jobban élje­nek. Ez az igazság, természe­tesen azzal kiegészítve, hogy a pártszervezetnek mindent el kell követnie a gazdasági ered mények mellett, hogy az em­berek tisztán lássák az előt­tük álló célt. Hosszú vitára adott okot az is, hogy a jelentésben azt ír­ták: Bólyban csak papíron van meg a 36 fős aktívahálózat és ennek bizonyítására felhozták: mindössze egyszer hívták ösz- sze ezeket az aktívákat. Ples- konics elvtárs, a tsz párttit­kára megválaszolt erre a kér­désre: igaz, csak egyszer jöt­tek össze, de az is igaz, hogy ezeket az aktívákat szinte na­ponta felkeresi kint a munka­helyeken, elmondja a felada­tokat. És ezek az aktívák dol­goznak. Ez a lényeg, nem pe­dig az, hogy van-e erről jegy­zőkönyv vagy nincs. Felvetették azt is: a bólyi pártszervezetben sok a tisztá­zatlan nézet. Ez igaz. A párt­titkár el is mondta: azelőtt a következőképpen zajlott le a taggyűlés. A . párttitkár el­mondta a beszámolót, legfel­jebb egy-k^t semmitmondó hozzászólás hangzott él, meg­szavazták a határozati javas­latot és kész. Mindenki ment a dolgára. Nem vitatkoztak, mert féltek, hátha olyat mon­danak, ami nem helyes, amit nem' látnak tisztán. Ma már nem félnek ettől. Nyíltan ki­mondják a véleményüket, még akkor is, ha az nem helyes. És vitatkoznak. Van, amikor első alkalommal nem sikerül a meggyőzés, de ha nem si­kerül elsőre, sikerül a máso­dik, harmadik alkalommal. Ez a helyes: mondják ki véle­ményüket, ne hordozzák ma­gukban ferde nézeteiket. Pleskonics elvtárs, amikor a pártszervezet munkájáról volt szó, nagyon szépen ezt mondta: véleménye szerint a tsz-pártt’tkár is gazdálkodjon, a tsz-elnök, agronómus és könyvelő is politizáljon. Ha e kettő együtt jár, akkor nem marad el sem a gazdasági, sem a politikai eredmény. Nagy igazság van ebben is. Mert tisztán politizálni és tisz­tán gazdálkodni egyszerűen lehetetlen. Megszívlelendő ez minden pártszervezetben. A párttagok élen járnak a termelésben is. Mindkét ter­melőszövetkezetben példák bizonyítják, hogy a párttagok átlagos munkaegysége 10—15 százalékkal magasabb, mint a pártonkivülieké. De mindkét pártszervezet sokat tesz az új agrotechnikai módszerek be­vezetéséért is. Mindkét tsz- ben jó eredménnyel alkalmaz­ták a nyári mélyszántást, az állványos szénabetakarítást és vegyszerezést. Bólyban például májusban az állványos széna­szárítást és a vegyszeres gyom irtást tárgyalta a pártszervezet taggyűlése. És nem. eredmény­telenül. A tsz 1000 szé- naszárító-állványt vásárolt és az őszi futrinkakár elkerülésé­re aldrinos szuperfoszfátot al­kalmaztak. A mohácsi Ujba- rázdában a pártszervezet és gazdasági vezetés felvilágosí­tása alapján 17—23 000 tő ku­koricát hagytak a tagok, a búza 67 százaléka intenzív volt, állványon szárították - a széna nagy részét és 50 hold kukoricát vegyszerrel gyomta- lanítottak. 1 Mindkét termelőszövetkezeti párttitkár idejének nagyobb részét a tagok között tölti el. Ismerik a tagok véleményét. Ez nagyon helyes. Azonban ebben a két tsz-pártszervezet- ben is van még tenni való. Nagyon jól megoldják például az őszi, tavaszi, nyári kam- pályfeladatokat. Jól mozgósí­tanak. Előfordul, hogy meg­kérik a főkönyvelőtől a fél­éves mérleget, ezt ismertetik, mint például a mohácsi tsz- ben, vagy megtárgyalják, ho­gyan lehetne a kiesést pótol­ni, mint a bólyi termelőszö­vetkezetben, de bizonyos kér­dések itt sem kerülnek még napirendre. Pedig meg lehet­ne tárgyalni például azt: ho­gyan lehetne növelni a búza, a kukorica hozamát, hogyan lehetne itt, vagy ott az ön­költséget csökkenteni, mit le­hetne tenni a gyorsabb malac- és borjútevelés érdekében és így tovább. A v. b. hosszú vita utáo megállapította: mindkét párt­szervezet eddig jó munkát végzett, most tovább kell lép­nie és a kampányfeladatokon túl a tejtermelés önköltségé­nek és más egyéb, nagy hord­erejű problémák megoldására is gondot kell fordítani. A határozat egyhangú volt: az eddigi jó munkáért elismerés és dicséret illeti mindkét tsz- pártszervezet vezetőit és tag­jait. Szalai János A Mecsek északnyugati oldalán jó minőségű mészkő vet találtak. A bánya szom­szédságában mészégető kemencéket építenek. A két nagy teljesítményű égető rövidesen elkészül. Foto — Kácsor László felv. KÍSÉRLETI MŰHELY CSAK TISZTELNI lehet azokat az embereket, akik va­lami olyant hoznak létre, — amit még senki más. S ha ez az „új” mindennapi életünk megszépítését, a munka köny- nyebb és gyorsabb elvégzését szolgálja, még nagyobb a tisz­A színház ajándék műsora a Bőrgyárban Tegnap délután a Pécsi Bőrgyár Művelődési Ottho­nában a színházi bérletek szervezésével kapcsolatban a pécsi Nemzeti Színház mű­vészei ajándékműsort adtak a déli városrész dolgozóinak. Az előadásra eljöttek a Pécsi Bőrgyáron kívül a Cement­ipari, a Húsipari, a Kertészeti Vállalat, valamiint az Agrá- ria Keményítőgyár dolgozói is. A kultúrterem zsúfolásig megtelt és a több mint 300 főnyi közönség nagy élvezet­tel nézte végig a pécsi fiatal színészek színvonalas műso­rát. Pécsi Ildikó, Bállá Olga, Csányi János és Cselényi Bé­la magánszámai ragadtatták tapsra a dolgozókat. Nagy tét szést. aratott Péter Gizi és Latabár. Kálmán táncos ének­száma. de Galambos György­nek, mint konferansziénak is közönségsikere volt. Az előadás előtt és után a Pécsi Cipőnagykereskedelmi Vállalat nagyszabású kiállí­tással lepte meg a dolgozó­kat. Több mint 460 különbö­ző mintájú cipőt mutattak be a közönséginek. Nehéz Bors Ferencet megta­lálni. Az egyik asszony a ta­nácsnál látta, a fűszerbolt előtt álló kislány viszont erő­síti, hogy Németi felé robogott a motorjával. A tsz-irodában azt mondják, Bosta felé ment, de lehet, hogyt útközben el- ugrott a cukorrepásokhoz. On­nan kerítik végül elő. — Éppen Szilvásra indul­tam, mert látom, hogy nem esett sok eső, dolgozhatnak a traktorosok. Ezt akartam meg­beszélni velük. Szilváson huszonkét trakto­ros szánt és vet. A traktorok két műszakban mennek. Az Utosokat három vetőgép kö­veti. — Nagyon rendes a trakto­ros-gárda nálunk — vala­mennyien a termelőszövetke­zet neveltjei. A szalántai termelőszövet­kezetben minden traktoros megtalálja számítását. Átlag­ban havi. kétezer forinton fe­lül keresnek, de a legköny- nyebb munkát végző tsz-ta- gok is megkeresik a 900 fo­rintjukat. De meg is fognak minden munkát! Most a cu­korrépa-szedés foglalja le őket. Az aszonyok azon ve­szekednek a traktorosokkal, hogy kinek a cukorrépáját szántják ki előbb! — Nem akarok dicseked­ni, de éppen most néztük: azt hiszem szátötven mázsás cu­korrépatermésünk lesz. Most hordattam le két 1340 négy­szögöles területről az egész répatermést. Lemérjük és az lesz a biztos, amit a mérleg mutat. Teljes egyetértésben Szalántán az egyéni érde­keltségre építenek. Tavaly olyan területeket is megmű­veltek a tagok — bizonyos természetbeni részesedésért, — amelyeket géppel egyálta­lán nem lehetett volna. Eze­ken a helyeken zöldség ter­mett, melynek kilóját hét forintért ac^ta el a tsz, majd­nem teljesen o pótolva ezzel a gabonában keletkezett kiesést. Dohányt például csak azért termelnek tizenöt holdon, hogy az asszonyoknak az év min­den hónapjában adhassanak munkát. S ez a munka még akkor is, amikor más csak simítják a dohányleveleket, 900 forintot hoz kinek-kinek havonta. — Egy pártaktíván, ahol panaszkodtak egyesek, hogy a parasztok nem akarnak egy tapodtat sem előremenni a megkezdett úton, példaként elmondtam, hogy egyéni ko­romban volt egy pár lovam. Amikor egy alkalommal a föl­dünkre indultunk a felesé­gemmel, megijedtek egy egé­szen sekély ároktól, s nem akartak rajta átmenni. Előbb betakartam a szemüket, úgy próbáltam átvezetni őket. Nem sikerült. Akkor eszembe ju­tott, hogy nem messze onnan van egy répás, odaküldtem a feleségemet néhány levélért. A lovak minden lépésnél kap­tak egy marék ’ répalevelet, amikor az árkon átértek, me­Németiben, — ahol lakom, —, hogy nem szeretnek dolgozni a kommunisták. Gondolhat­ják, hogy minden erőmet ösz- szeszedtem, hajnalban keltem, későn feküdtem, de megmu­tattam, hogy tudok olyan ter­mést produkálni, mint a leg­jobb gazda. Elmentem Ká- tolyba kukoricavetőmagért. Én értem el a következő évben a legjobb átlagot. Amikor lát­ták, hogy dolgozni is tudok, már elismerőbben kezdtek be­szélni rólunk. Akkor azt gon­doltam, hogy tanulni is kel­lene. Mint párttitkár tanfolya­mokat végeztem, többször vol­tam pártiskolán. Idén végez­tem el az. egyévest. Most készül a mezőgazda- sági technikum második osz­tályába. — Ha tudnák, hogy örülök! Hiszen elvileg korábban is megszerezhettem volna a kö­zépiskolát, csak éppen nem jutott idő rá. Volt olyan idő­szak is, amikor a pártkáde­reknek csak a hajsza jutott. Az ellenforradalom idején égő gyertyákkal, kötelekkel keresték lakásán néhányan. Szerencsére a jóbarátok is jöttek és ezek sokkal többen voltak. Majdnem annyian, ahány tagot ma a szalántai termelőszövetkezet számlál, ahol Bors Ferenc elnökhe­lyettes és párttitkár egysze- mélyben. — Régen volt már ez, jobb elfelejteni! — Tisztességes emberek közül engem senki sem akart bántani, legjobb egyetértésben vagyok velük ma is. n. írt­telet irántuk. A Baranya me­gyei Építőipari Vállalat újí­tóinak kísérleti műhelyében ilyen emberekkel találkoztam. A műhely a vállalat köz­pontjának udvarán van. Nagy testű gépek zúgnak, vasat ka­lapálnak az egyik műhelyben, a másikban egy kisebb szer­kezetet állnak körül — hom­lokra tolt siltes sapkájuk és szótlanságuk szinte mutat­ja: itt ezen a szerkezeten va­lami nem stimmel... A kísérleti műhely létre­jöttének története van. Csiha Ferenc, és Juhász La­jos még Budapesten a Ganz Hajógyárban ismerték meg egymást. Mindketten mérnö­kök, a gépek szerelmesei, — gyorsan egymásra találtak. Később a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodá­jához kerültek. Ott ismerked­tek meg — hozzájuk hasonló gondolkodású és tettvágyú — két másik mérnökkel Eszenyi Ervinnel és Kosa Pállal. S amikor a panelüzemet ter­vezték, négyen utaztak Pécs­re. A négy mérnök munkájá­nak oroszlánrésze van ab­ban, hogy ez az új üzem lét­rejött és ma már „futószala­gon” gyártja a panelokat, „al­katrészt’’ a pécsi emberek új otthonának.. Befejezték a panelüzem ter­vezését és — maradtak. Jól megértették egymást és úgy gondolták: szükség van itt rájuk. Nagy a vállalat száz­féle építkezésen dolgoznak — van itt tennivaló bőven. — A gépek mind nagyobb szerepet kapnak az építkezé­seken s ba valahol újat, a munkát meggyorsító „mód­szert” lehet bevezetni, akkor áz építkezés ilyen terület — mondja Juhász Lajos; Kísérletezzünk, de ugyan­akkor segítsünk azoknak az embereknek is, akik új öt­lettel, javaslattal akarják^ a munkát meggyorsítani, köny- nyebbé tenni — határozták el s erről beszélgettek az igaz­gatóval. A vállalat igazgató­ja egyetértett velük. öröm­mel fogadta a négy gépész- mérnök javaslatát. — Itt ez a kis műhely, igaz, gépek még alig-alig, de majd... Kezdjék el! — mondta az igazgató. ÍGY JÖTT LÉTRE a kísér­leti műhely — 1960-ban. De a műhelyhez lakatosok is kellenek. Volt vállalkozó. A három Jóska — így emle­getik azt a lakatosbrigádot, amelyik elsőnek vállalta, hogy segít a négy mérnöknek: Per- kecz József, Egervári József, Mizerák József; Két esztergapaddal, egy marópaddal és egy fúrógéppel láttak munkához» Azóta? A műhelyt kibőví­tették, kerültek bele .új gé­pek is. Juhász Lajos egy kimuta­tást vesz elő. Felsorolva ben­ne a sok-sok újítás, ötlet, ami már a gyakorlatban segíti az építők munkáját. Huzalegyengető gép meg­szerkesztése. toronydaru toló- pad;; s Eddig 14 újítás, gon­dolat öltött itt konkrét for­mát. — A legújabb? — Tanulmányúton voltam Lengyelországban. Ott lát­tam, hogy a betonvázas épít­kezéseken — mint nálunk az ■új-mecsekaljai hétemelete­sek. vagy mint az állcgpás mellett épülő kilencemeléte- sek — nem fazsalukat hasz­nálnak a betonoszlopok „ön­tésekor”, hanem egy más módszerrel dolgoznak. A fa­zsalu nem korszerű már, meg sok fát is igényel — itt vala­mit tenni kell. Elmés szerkezetet dolgozr tak ki. „Betonvákuumozás” a neve. Vas-zsalukat használ­nak, a zsaluba öntött beton­ból a vizet kiszivattyúzzák. A betonoszlopnak a kötés; ideje a régi 3—4 nap helyett az új módszerrel 40—50 perc. A zsalut leveszik az oszlopról és már önthetik is a másik oszlopot ugyanezen zsaluk fel használásával; Egy komplex zsalu a szívó­géppel együtt már elkészült. Rövidesen az építkezéseken is gyorsítja a munkát. A zsalukat Juhász* Károly nyugdíjas lakatos készítette —, Károly bácsi már 64 éves kitűnő szakember. Azt mond­ja, hogy ő nem akar nyug­díjba menni, mert ez a mun­ka nagyon tetszik neki. Uj, érdekes. Most a szakipar gépesíté­se az egyik nagy feladat. — Könnyebbé kell tenni a fes­tést, a burkolást a parkettá­zást, a bádogosok munkáját Nekem is. Eszenyinek is — mondja Juhász Lajos — „hobbynk” — van. Eszenyír otthon elkészítette a 326-os to­latómozdony modelljét, 1:86-os méretben. A kis mozdony 708 alkatrészből áll s minden al- • katrésze leszerelhető. Én is modellezek. Az egész világ igépmodellekről szóló fo­lyóiratait gyűjtöm. „Hobby” ez? Talán. De higgye el, — hogy a modellezés során egy sor olyan ötletre jön rá az ember, amit a munkában is hasznosíthat. Többször ösz- szejövünk este vagy nálam, vagy a másik kollégánál és akkor a család ki van tiltva a szobából. KÍSÉRLETI MŰHELY. Ma már 7 tervező és 17 lakatos dolgozik együtt. Mérnökök, tervezők, lakatosok. E,gy ;,ko­hóban” a tudás, a tapaszta­lat, az új szeretet e — az or­szág gyorsabb építéséért fo­lyó szenvedélyes munka. Garay Ferenc t gint megkínáltuk őket. Sze­rintem az emberek is így vannak: ha egyéni érdekeik fűződnek a munkához, a ne­hezet is szívesen végzik. Mi éppen ezért sokat adunk ar­ra, hogy érdekeltek legyenek. Nemrég felszámoltuk az órabéresdit, nálunk minden teljesítményre megy —, de ugyanakkor arra is ügyelünk, hogy megfizessük az embere­ket. Kukoricatörésnél például jó hatvan forintra jön ki egy napszám a munkaegy­ségért kapott pénzzel és a természetbeni juttatással együtt. Hát kell ennél szebb kereset? A silózásnál egy-egy gyalog munkásunk száz mun­kaegységet kapott egy hónap­ra. Ez — akárhogy is számo­lom — háromezer forintos ke­reset. És nem kellett se a bányába, se a gyárba menni érte... Érthető, hogy a szalántai termelőszövetkezetben nincs munkaerőhiány és mostaná­ban nem volt baj a munka­fegyelemmel. Bors Ferenc szerint igen rendesek a szalántai embe­rek. A tsz-tagok viszont azt mondják, hogy elégedettek a vezetéssel. A tagság és veze­tőség között közvetlen, bará­ti a kapcsolat. — Hajdanán persze volt, aki másképp vélekedett rólam azért, mert kommunista let­tem- Egy időben elterjedt

Next

/
Oldalképek
Tartalom