Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-18 / 218. szám

ÖÍS. SZEFTGMBER 18 MAPLÓ 3 Miért állnak egyes építkezések? A Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat­nak megyénkben nem keve­sebb, mint 70—80 építkezése van. Ugyanakkor a vállalat dolgozóinak létszáma 800 fő. Nem nehéz elosztani a dol­gozók létszámát az építkezé­sek számával, hogy megkap­juk az eredményt: egy épít­kezésre átlagosan 10 ember jut. Természetesen túlságosan egyszerű volna így végezni a számítást és nem is lenne igaz, ha átlagosan 10 fővel számolnánk. Vannak ugyanis a vállalatnak építkezései, amelyek sokkal több embert | kívánnak, mint az átlagos 10. Ilyen volt például a nemrég befejezett mohácsi gépgyár szociális létesítménye, vagy a szigetvári konzervgyár két­milliós raktárépítkezése. Le­hetetlen lett volna a saját, új telephelyüket is ilyen kevés emberrel felépíteni és nem tételezhetjük fel azt sem, hogy a kökényi bekötőúton, amely 1,7 milliós munka egy tucat­nál kevesebben dolgoztak volna. Van ahová jut, van ahová oem! Csakis úgy lehet egy-egy helyen felemelni a létszámot, ha a másik helyről elveszik. A vállalat nem is tehetett mást, mint egyes építkezésein egészen minimális létszámot foglalkoztatni, vagy leállítani az építkezést A vállalatnak 15 olyan munkahelye van, amelyen anyag vagy ember hiányában áll a munka. Igaz, hogy ezek nem annyira fon­tos és nem nagy összegű be­ruházások, de mégiscsak ab­ba kellett őket hagyni. Arról most ne is beszéljünk, amit el sem kezdtek, mint például a szászvári és sellyei útépí­tést, inkább azokról, amiket elkezdtek, de nem tudnak időben befejezni. A vállalat az első félévben 7 millió fo­rinttal maradt le tervteljesí­tésében, és július—augusztus hónapban sem hozott be any- nyit tervlemaradásából, hogy éves feladatait elvégezhesse. A mezőgazdaság részére ebben az évben 13 millió forint ér­tékben építenek istállókat, magtárakat, górékat, sertés­szállásokat. Az épületek kö­zött nem kevés akad, ahol megkezdődött ugyan a mun­ka, de nem folyik a kellő ütemben. Egyetlen kőműves egy magtáron Mint a siklósi járási tanács mezőgazdasági osztályán el­mondották, volt olyan építke­zésük a járásban, ahol egyet­len kőműves dolgozott csak a magtáron. Idős ember volt, de szorgalmasan falazott, ám a magtár építése nem haladt mégsem előre. Érthető is, hisz egy ember, csak egy ember. A vállalat a negyedik ne­gyedévben 111 ember hiányá­val számol és az évi lemara­dás behozásához még 346 em­berre lenne szüksége. Felvető­dik tehát a kérdés, vajon ér­demes volt-e ennyi munkát (70—80-at) elkezdeni, ha nincs biztosíték az időbeni befeje­zésére. A népgazdaságnak, de a vállalatnak is nagy kára származik abból, ha az épít­kezések elhúzódnak, ha tető nélkül áll az épület, vagy az alapokba folyik be a víz. Kötbér vagy kezdés ? A vállalat vezetői azt mondják — és ebben igazuk is van — hogy a munkákat el kell kezdeni, mert másképpen súlyos kötbéreket kell fizet­niük. Az is igaz, hogy adott­ságaik nagyon rosszak, gépe­sítés, anyagellátás területén egyáltalán nem kényezteti el őket sem a tanács, sem az OT. Munkahelyeik, ha lehet, még széttagoltabbak, mint a minisztériális építőiparban, a dolgozók szociális ellátottsága sem megfelelő (Pécsett mun­kásszálláson összesen 32 em­bert tudnak elhelyezni). Az építkezésekhez szükséges anyagot (szerelékek, lakatos- ipari munkák, egyéb) 90 nap­pal előbb kell megrendelni s még a sürgős anyagokat is 30 nappal az építkezés megkez­dése előtt. Ugyanakkor az év elején kapacitásuknak csak tört része volt lekötve a kü­lönböző tanácsi vállalatok és szakosztályok hibájából. Sok építkezésre még júniusban sem volt tervük, tehát ha ezekhez még hozzávesszük az ember- és anyaghiányt, akkor nem nehéz elképzelni, hogy nincsenek rózsás helyzetben. Koncentrálni a munkát! Nem varázslatos tanács, amit a jövő esztendőre adha­tunk, de hasznos dolog: ke­vesebb építkezést kell elkez­deni és a kevesebbet előbb befejezni. Ahogyan a külön­böző szintű tárgyalásokból meg lehet ítélni, emberük jö­vőre sem lesz több. Gépesítés­sel sem mehetnek előre, mert szeptember 15-ig meg kellett volna rendelni a gépeket 1964- re, de a tanács még nem dön­tött e határidőig a keretek­ről. Kétséges tehát, hogy az Országos Tervhivatal elfo­gad-e majd késedelmes meg­rendeléseket, illetve elfogad- nak-e a gyártó vállalatok. Helyzetük tehát 1964-ben sem lesz semmivel sem kedvezőbb, sőt, tervük 70 millióig is emelkedhet Mit tehet ilyen esetben egy vállalat? Nyilván azt, hogy koncent­rálja erőit és egy-egy építke­zésre teljes erővel felvonul. A tervek szerint jövőre is 13 millió körül kell mezőgazda- sági jellegű építkezésbe kez­deniük, Fécsváradon 3 mil­lióért tatarozni kell állami házakat, több utat kell építe­niük és lehetne sorolni to­vább tervfeladataikat, amelye­ket az ideihez hasonló kö­rülmények között kell majd végrehajtani. Ezt pedig csakis jó munkaszervezéssel a meg­levő erőknek rendkívül gon­dos csoportosításával és szét­osztásával lehet megoldani. Szüts István Sellye, Pellérd es Kovácshida esélyesek a „Baranya legtisztább, legkulturáltabb községe 1963" címre A Baranya megyei Taná­cson a közelmúltban tartották a Baranya legtisztább, legkul- turáltaibb községe 1963 — cím­ért indított verseny félévi értékelését. A versenyben el­sőiként a Vöröskereszt-szer­vezetek értékelték, hogy a házak számához viszonyítva, hol nyerték el legtöbben a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú tábláit Felmérték, hol a legrendezettebbek a középü­letek, tsz-majorok, melyik községben tették legszebbé, legkultuxálta'bhá a közterüle­teket, és hol a legmagasabb az egy főre eső társadalmi munka értékei Az első félévi eredmények alapján a nagyközségek ka­tegóriájában Sellye, a kö­zépnagyságú községek között Pellérd, a kisközségek kö­zül pedig Kovácshida esélyes a megtisztelő címre. Az első kategóriában Sziget­vár és Szentlőrinc, a második ban Szőkéd és Bicsérd, a har­madikban pedig Magyarmecs- ke és Lapáncsa került a má­sodik illetve harmadik helyre. A verseny végső értékelésére és a jutalomosztásra 1964. tavaszán kerül sor, ahol a mostani eredményeket dön­tő mértékben módosíthatja az a tény, hogy a közös gazdasá­gok, jövedelmeikhez mérten milyen arányban járultak hoz­zá községük fejlesztéséhez, Idejében elvetünk Fürge traktorok szaladgálnak a mezőn. Itt cukorrépát szednek, ott megkezdték a kukorica törését, amott burgonyás zsákok ágaskodnak a földön. Mindenütt takarítják be a termést és készítik elő a a jövő évi betakarítást. Mag hull a földbe, traktor ereszti acélkqrmait a talajba. Egyszerre készül a természet az új életre és a lassú halálra. SZIGETVAR A szigetvári termelőszövetkezetben őszi árpát vetnek. Szeptember 20-ra szeretnék az őszi árpa vetését befejezni. Bíznak benne, hogy ez sikerül. SZEDERKÉNY Különös szerencse, hogy a Karasica Gyöngye Termelő- szövetkezet főagronómusát, Bakó Mátyást az irodában ta­lálom. Ilyenkor ugyanis az agrcnémus rendszerint a föl­deket járja — s erre, ebben a nagy munkaidőben szükség is van. Bakó Mátyást valami hirtelen kimutatás elkészítése szorította a négy fal közé. De délután már ő is kint lesz a földeken. — Vetünk teljes erőből. A korai vetést semmivel sem le­het pótolni- Tavaly tizennyolc mázsás búzaátlagunk volt, az idén még rágondolni is rossz, milyen keveset adott. És ezt nemcsak az időjárás okozta. A korai vetésű búzáink az idén is megadták a tizenhét mázsát. Amit meg késve ve­tettünk, az csak hetet adott. — Mennyit vetettek az idén? — Elvetettünk száznegyven­öt hold őszi árpát, százhuszon­hat hold búzát és ezen a hé­ten még kilencvenkilenc hol­don földbe kerül a mag. Kézzel teleírt papírlapot vesz elő. Ez a tsz ütemterve és ezt mindenáron teljesíteni akarják. Korán akarnák vet­ni és jól akarnak vetni, mert ez a jövő évi jó termés alap­ja. Közben folyik a szerves- trágyázás is, csütörtökre, ha minden jól megy, végeznek a silózással is. A harminc hold krumplit három nap alatt föl­szedik géppel és november elsejétől tizenötödikéig végez­ni akarnak a kukoricatöréssel is. — A gépeknek sókat kö­szönhetünk. Például a vetés is csak géppel megy. A négy vetőgép napi száz holdat tud elvetni. Csak olyan helyen vetünk lövontatással, ahol a traktor nem tud eljárni­— Egyszóval az előírt időre befejezik a vetést? — Ha ilyen marad az idő, előbb szeretnénk. SZAJK Öröm ránézni a szépen élő- készített földre. A traktoros nyílegyenesen vezeti a gépet, időnként hátranéz a vetőgép­re rendben van-e minden. A szajki Úttörő Tsz táblája ez. A traktoros Zsifkovics J-isef és a gépkísérő Kerner Már­ton azt mondják megállás után, hogy gyorsan kérdezzek, mert délre be akarják fejezíli ezt a táblát. Hát az szép mun­ka lesz — gondolom — ahpgy végignézek a még vetetlen jó­kora sarkon. — Készen is leszünk délre, ha nem hiszi, jöjjön vissza tizenkettőkor. Sietni kell, mert elmaradtunk kicsit az esők miatt. De már én magam a hatvanadik holdnál tartok. Péntekre be akarjuk fejezni az ősziárpa-vetést. — Körülbelül hány hold őszi árpája lesz a tsz-nek? — Úgy százötven, százhat­van hold. — Mennyit tud ezzel a gép­pel elvetni naponta? — Ha nem kell hurcolkod- nl, húsz—huszonkét holdat. Tegnap tizennyolcat csinál­tam, mert át kellett álliii egyik táblából a másikba. Az is kiderül, hogy virra­dattól késő estig mennek a gépek­— Ameddig látunk, me­gyünk. Pénteken már hozzá akar­nak kezdeni a búzához. Csak az idő ilyen maradjon! GYÖNGYÖSMELLÉK SZÉKELYSZABAR A székelyszabari Úttörő Tsz már a kukoricaszedést is meg­Az egész városban csak a Geisler Eta Leánykollégium­ban teljes az összhang a Ja­nus és a Leöwey Gimnázium között Egyébként kibékíthe­tetlen riválisok. Tavaly több, mint harminc leöweysta lányt magamra haragítottam — az iskola padlástermének, a ,,Ba­golyvárnak” lakóit — a III. e. osztályt, csupán azért, mert íí róluk szóló riport elé az előzményeket is odaírtam: a Janus Gimnáziumba szeret­tem volna ellátogatni, de az egész iskola moziba ment, így esetit a választásom a leö- weysta III. e. osztályra. Azóta is tart a harag. Ráadásul, most kollégium-nézőben is két „Ba­golyvár” lakót kö6zönthetek egy perc alatt. Az egyik Dé- csi Erzsébet, a kollégiumi ta­nács elnöke, a másik Schmidt Mária, a kollégium fegyelmi naplójának vezetője. Nos, tairtják-e a nagy „haragot”? Décsi Erzsi komoly, szem­üveges, értelmes lány. Em­lékszik e cikkre, már isme­rősként köszönt. Schmidt Má­ria kicsit bizonytalan, talán már el is felejtette az inci­denst. — Á! Mi kollégisták igazán nem tartottuk sérelmesnek azt. hogy a Janus után kö­vetkeztünk. Itt akkor örökké telhetnénk — rr>'dja Erzsi, aztán hosszú magyará­zatba fog, hogy ők itt össze- •irtoznak, együtt dolgpznak. &gg $a boll égilunhaii az elsősök. Vajojn melyikük­nek legnagyobb a honvágya? Szőke, félénk kislány si­ratja Kdskúnmajsát és a ma­mát éjszakánként a második emelet 9-es hálójában, Sz. Ko­vács Irén, akinek Pécsett csak egyetlen egy ismerőse van. De lesz több is, és akikor nem ír majd hetenként tizennégy levelet a régi barátnőiknek. — Még hiányzik egy ideig a kis ház, a testvérek, de Irén el­határozta, hogy megismeri a várost, és meg is szereti. Tu­lajdonképpen nem a kedves, otthonhagyott tárgyak a fon­tosak, hanem az, hogy itt Pécsett ő vegyi-gépészeti tech­nikus lesz. És jó az is, hogy itt törődnek vele, fontos fel­adatokat bíznak rá: porta­szolgálatot, ebédlőszolgálatot, és az is nagyszerű, hogy a hálószobát ők tartják rendben. Az elsősök még feülönvo- nulnak. Kicsit szégyenük is, hogy nem olyan magabizto­sak, mint a többiek. Jövőre már ők is jókedvű beszámoló­val kezdik az első hetet, bát­ran és vidáman rendezkednek a szekrényben, a hálóban, és attól sem riadnak vissza, hogy — azokhoz a lányokhoz hasonlóan, akiket most cso­dálkozva néznek — megcsu- pálják a kollégium szilvafáit egy kis uzsonna felfrissítés érdek-ben ... Jövőre? Sokkal élőbbé- ■ • Gabriella kezdte. — Harminc hold korai ku­koricánk volt, azt szedtük le, a többi még nem érett és kü­lönben is, a legfőbb munka nálunk is a vetés. A székelyszabariaknak 420 hold a búza és 240 hold az őszi árpa tervük. — Körülbelül a jövő hét végére végzünk az árpavetés­sel és akkor kezdjük a búza­vetést. Szerencsére gépprob­lémánk nincs. Ha ilyen marad az idő, akkor okvetlenül vég­zünk a járástól kapott határ­időre, október huszonhatodi­kéra. A silózást már el is végez­ték és ebben a tsz-ben külö­nös gondot fordítottak a búza elővetemény megválogatására. Legnagyobb része borsó, ló­here és siló után kerül a földbe, csak harminc holdat vetnek kukorica után. Ez az a bizonyos korai kukorica, amelynek földjét azonnal a leszedés után előkészítik a vetésre. Persze azért egy kis baj is van, mert a tagság egy része a háztáji szőlőkben szüretel Gyorsan le kell szedni a sző­lőt, és ezért aztán meglehető­sen nehéz munkaerőt találni. Szerencsére azonban kevés a háztáji szőlő­Az ÉM. Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat központi raktárába 3 fő ANYAGMOZGATÓT felvesz. Kereseti lehetőség 1300—1500 forintig. Jelent­kezés: Központi Raktár, Pécs, Felszabadulás útja 14. t A gyöngyösmelléki termelőszövetkezet asszonyai trágyát teregetnek. Mögöttük már ott áll a traktor szántásra készen. mindegy, hogy ki, melyik is­kolába jár, A Bagolyvár tehát rendben van. Décsi Erzsi, mint elnök, mi lyen feladatokat teljesít'; Hosz szú lenne felsorolni, tény az, hogy egyik irányítója a kol­légium életének. Négyszázhu- szonkét lány problémáit, ké­réseit tolmácsolja, munká­jukat szemmelitartja. Irá­nyít, intézkedik, megbeszél. — Persze, nem egyedül csi­nálom. A munkatermd vezető­ség segít, nekik pedig a pri- mérközösségek vezetői. Tehát valóságos kis állam­formában éltnek itt a lányok. Van büntetőtörvénykönyvük, de még tanulmány-értékelő bizottságuk is. A büntetőtörvénykönyv ha­talmas nagy füzet, ők fegyel­mi naplónak nevezik. Bqnme van a szabályzat, a vétségek felsorolása és a kiszabandó büntetések is. Aztán jönnek a rubrikák: név, bűntett, bünte­tés, kitöltötte. A fegyelmi nap lót Schmidt Mária vezeti. Bar­na, nagyszemű lány, és nem jogász lesz, hanem gyógysze­rész. Ö mondja el, hogy mi számít a kollégiumban fe­gyelemsértésnek : — Kimenő-késés, rendetlen­kedés a saJemcium alatt, ren­detlen háló, és utcai ablafcba­ülés. — Mi a büntetés? — Kimenőelvonás, televízió­nézés és táncolás eltiltása. Na gyobb vétség esetén a kollé­giumi tanács élhet a kizárás jogával is. — Mi volt a legnagyobb fegyelemsértés — kérdem Schmidt Máriát, aki erre bol­dogan újságolja, hogy tavaly nem volt „súlyos” eset, idén meg teljesen üresek a rubri­kák. — Még én sem számoltam átlagot idén — közli Sátrán Ilona, a tanulmányi felelős, ö a Janus Gimnázium IV. c. osztályának tanulója. Csopor­tonként és összesítve számol heti és havi átlagot. Büszkén mondja, hogy tavaly a Geis- ler-kollégium átlaga volt a leg magasabb: 3,7. — És a tanulmányi felelős milyen rendű tanuló? — Két négyesem volt, te­hát 4,8 átlag — felel szaksze­rűen. Három ismerősöm tehát már van, az ő segítségükkel megismerhetem a kollégiumi életet. Elmondják, hogy idén zökkenőmentes volt az évkez­dés, az elsőosztályosok egy nappal előbb jöttek, és min­denkit elhelyeztek. Elmond­ják az* is, hogy megérkeztek az üveglapok, és a jövő héten a folyosókat is dekorálják. Megszólal egy csengő var­iabel a sötét folyosón, s két percen belül tele az igazga­tód szoba. Alacsony, fekete kislány hoz egy papírt névsorral, vasár­nap Damic-pusztára mennek társadalmi munkára, a kér­vényt kell aláírnia Bodnámé igazgatónőnek. Levente Teri hazautazást engedélyt irat alá. Rücker Anasztázia későh küld te el szülei kereseti igazolását, most nem tudja, mennyit fi­zet a kollégiumi ellátásért. Köpeczi Edit csak annyit fűz hozzá, hogy ő is ugyanezért jön. Az ötödik kislány renge­teg ellenőrző könyvet hoz. Est is Bodnárodnak, a 423 lány pécsi mamájának kell alá­írnia. A csengetés az nzsomna­szünetet jelentette. A tanuló­szoba mégsem kihalt, sokan hajolnak könyvük fölé. Töb­bek között egy filic-sündiszhó is, aki gazdáját helyettesíti az uzsonna időtartamára. Tele lett a folyosó, minden szek- rényajtó nyitva, a lányok a hazai csomagból rendeznek pót-ebédeliésf. Egy-két kislány magányosan rágcsálja a zsiroskenyeret. Ok

Next

/
Oldalképek
Tartalom