Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-03 / 205. szám, Első kiadás

1963. SZEPTEMBER 3.

NAPLÓ

3

Az Araráttól a Mecsekig

EGYMÁS MELLETT ültünk . a szerkesztőség klubszobájában. Meleg volt, mindketten megizzadtunk. Körülöttünk magyar, orosz, német szavak keveredtek. A fogadás hivatalos ,része már befejeződött Elhangzottak a kölcsönös üdvözlő beszédek, feltették a legérdekesebb kérdéseket is, melyekre megkapta min denki, a választ. A Szovjet— Magyar Baráti Társaság küldöttségének tagjai ekkor már egyénileg ismerkedtek a szerkesztőség munkatársaival.

Én is szomszédomhoz fordultam. Megkértem, írja fel nevét jegyzetfüzetembe. Ja- kov Gajkevics Csakmacsan állt a név a papíron. Ezután udvarias kérdések következtek:

— Hol dolgozik?

— Jerevánban, egy alumínium gyár mérnöke vagyok.

Arra gondoltam, hogy megkérdem tőle, hogy tetszik neki Pécs, ahol immár három napot töltött el a csoporttal. De másként szalad ki számból a kérdés:

— Volt már Pécsett?

— Igen! Tizennyolc évvel ezelőtt!

Egy pillanatra meglepődöm. Erre nem számítottam, rliszen akkor errefelé háború dúlt. Mit csinált vajon ez az ikkor húszegynéhány ’ eszten- iős jereváni fiatalepiber. Pé- :sertt?'Hoáy került ide? Mi- vözben leverte a hamut a kö- /etkező cigarettáról, szinte jelemerengve a lassan felfelé ekeredő füstbe, mintha abból xeresné a múlt emlékeit, be- izélni kezdett:

— ÖRMÉNYORSZÁGBÓL zárrpazom. Családom ott élt, :n is ott születtem, de később lkerültem Bulgáriába. Ott anultam az egyetemen, mér- lök lettem. De nem sokáig lolgozhattam, mint ifjú mérők, mert kitört a háború. Ez aagával sodort engem is. Sokig nehéz volt az élet, de zután végre megérkeztek a zovjet csapatok, felszabadult tulgária. Én a szovjet csapajkkal tartottam tovább. 1944 szén megalakult az I. Bolgár [adsereg, mely a III. Ukrán ‘ront oldalán részt vett a né- íet fasizmus elleni harcban, nnek a hadseregnek lettem

hadnagya. Mint mérnökem- ert a műszakiakhoz osztottak e. Egy autójavító részleg pa- -csnoka lettem.

Egységünk Belgrád felől in- rlt meg a Duna mentén Ma- , ro.rszág felé. A Dunántúl- Mohácsnál érkeztünk, itt

keltünk át a Dunán. Azután a Di’áva mentén nyomultunk nyugat felé, egészen Nagykanizsáig. Mintegy 100 kilométeres frontszakaszon álltunk szemben a németekkel.

Három hónapig nem történt semmi, álltánk az árkokban. Aztán egyszer csak elszabadult a pokol. A németek támadtak. Nagy harc kezdődött, mindkét oldalon sokan meghaltak. De sikerült áttörni a németek frontját és előrenyomulni észak felé. így érkeztünk el Pécshez. A várost már nem védték a németek, a szovjet és a bolgár csapatok tovább vonultak a Balaton felé.

ÉN AZT A PARANCSOT KAPTAM, hogy a város déli határában, az országút mentén állítsam fel az autójavító részleget. Egy öreg malom volt ott. Ekkor már jártak ide a parasztok is őröltetni. Kezdetben féltek tőlünk, nem mertek velünk beszélgetni. De hamarosan megbarátkoztunk velük, mivel látták, hogy nem igaz az a sok rágalom, amit rólunk hallottak. Mi nem bántjuk őket. Sőt, segítettünk nekik zsákokat behordani, a kocsikat megemelni, ha néha- néha beragadtak a sárba. Ok lettek a mi első magyar barátaink.

Megbarátkoztunk a malom dolgozóival is. Emlékszem a gazdára. Istvánnak hívták, a másik nevét már elfelejtettem Nagyon szigorú ember volt. Én mindig azt hittem, hogy haragszik ránk, mert nem igen beszélt, inkább csak dolgozott. De rövidesen kiderült, hogy tévedtem. Szívesen vette a segítségünket, sőt gyakran meghívott magához ebédre. Akkor az egész családjával együtt, egy asztalnál étkeztünk.

— Hogy milyen volt akkor Pécs? Nagyon szép városnak találtam. Tudja akkor esett a hó és a Mecsek fehéren csillogott. Tetején az üdülőszálló. Engem mindig az Ararátra emlékeztetett. Ott is, a hegy oldalában, ahol még nincs az örök hó,- van egy ilyen rész, mely. a maguk Mecsekjére hasonlít. Ott is áll egy ilyen szálloda, oda is kacskaringós szerpentin út vezet fel.

— LEGSZEBB EMLÉKEIM közé tartozik az, amikor a háború végén mi, szovjet és bolgár katonák találkoztunk azokkal a jugoszláv, magyar és bolgár partizánokkal, akik a Dráva mellől és a hegyekből érkeztek Pécsre. Hideg idő volt, nagy pelyhekben hullt a hó. A mi egységeink a Széchenyi téren álltak fel és itt fogadtuk a partizánokat. Felejthetetlen találkozás volt, melynek örömét a németek feletti győzelem adta meg.

— Négy hónapig éltem itt akkor. Azután továbbmentünk, rövidesen véget ért a háború és én hazautaztam Jerevánba. Azóta is ott élek.

— És most lehetőségem nyílt újra eljönni ide. Nagyon megváltozott az a kis kedves város, amire én emlékeztem. Nagy város lett. Higgye el a Széchenyi téren kívül szinte semmit sem ismertem meg! Meg akartam keresni azt a malmot, ahol állt a mi autójavító részlegünk. Három barátommal egy egész délután bolyongtunk arrafelé, de nem találtuk meg. Sok az új ház, nagyon szép ez a város. Sokáig tartott, míg újra visszaérkeztem ide, most érzem igazán, hogy érdemes volt mindezért harcolni! Higgye el ez nem frázis, ezt én érzem, aki akkor, a háború viharában éltem itt, amikor még senki sem tudta, csak remélte, hogy milyen lesz a jövő!

Elnyomta a cigarettát, mely soha nem fogyott ki a kezéből, ismét elgondolkodott. Én is becsuktam jegyzetfüzetemet. Arra gondoltam, hogy nem mondott semmi különöset. Nem volt hős, aki tankokat semmisített volna meg, vagy akinek csodatette egymagában szabadította volna meg a várost az ellenségtől. Csak ott állt a város határában, az országút mentén és javította a kocsikat. Azért, hogy azok száguldj anak előre az ellenség ellen. Ö meg nézte a várost, megismerkedett lakóival. És nem felejtette el őket.

KÖRÜLÖTTÜNK a beszélgetések lassan befejeződtek. A vendégek készülődtek a távozáshoz, búcsúzkodtak. Mi is elbúcsúztunk egymástól. Egy jelvénnyel ajándékozott meg, melyen kék felhők között az Ararát hóborította hegycsúcsa látható. Aztán a többiekkel együtt ő is elindult először Budapestre, aztán vissza Jerevánba. A Mecsektől az Araráthoz indult, magával víve a második látogatás újabb felejthetetlen em lékeit.

Mitzki Ervin

Mit fogyássá Baranya lakossága ?

Alacsony a kenyér-, magas a tejtermékfogyasztás Sokat költünk konzervekre és édességekre

Baranya az ország jó jövedelmű megyéi közé tartozik. Az egy lakosra jutó évi jövedelem jelentősem meghaladja az átlagost és végeredményben csak két megye előzi meg a jövedelmek vonatkozásában: Komárom és Pest.

A kedvező jövedelmi szint

arra enged következtetni, hogy a megye lakossága a különféle árucikkek fogyasztásában is magas fejátlágot mutat.' Természetesen nem mindem árucikkre vonatkozik ez egyaránt, mert a jövedelem mellett a fogyasztás mértékét számtalan egyéb tényező is befolyásolja.

A vásárolt kenyér mennyiségét illetően Baranya megyéink között csak a második csoportba tartozik. Egy főre eső kenyérfogyasztás alig több, mint 80 kilogramm évenként, holott Zalában, Vasban, Komáromban, Nóg- rádban, Borsodban ez a 90 kilogrammot is meghaladja. Péksüteményt illetően a megye a Dunántúl összes megyéihez hasonlóan magas fogyasztónak minősül.

A vásárolt kenyér mellett nyilván még dívik a házi sütés is. Ezt kifejezésre juttatja a vámőrlésiből a lakosság fogyasztására megmaradó liszt mennyiségének aránya. Baranya nem lévén jelentős búzatermelő, itt • vámörlésből származó liszt mennyisége sem jelentős. Ha összegezzük a gabonafogyasztást, akkor éppenséggel megállapíthatjuk, hogy ez Baranyában viszonylag alacsony, mert fej- átlaga az évi 140 kilogramm alatt marad, szemben például Somogy 160, kilogramm feletti fogyasztási fej átlagával.

A cereáliák alacsony fejátlagával szemben Baranya lakossága szívesen fogyasztja az értékes állati fehérjékben dús élelmiszereket. Csak néhány példát ezzel 'kapcsolatban. Az egy főre jutó vajfogyasztás Baranyában 92,4 dekagramm, tejből évi 53 liter, sajtból 58,5 dekagramm jutott minden egyes lakosra. A vidéki — Budapesten kívül élők — fejátlaga a felsorolt cikkekből 69,8 dekagramm, 18,9 liter, illetve 42,3 dekagramm. Különösen feltűnő a magas tejfogyasztási fej átlag, amit egyedül Budapest fogyasztása mül felül. A vaj és sajt fogyasztásában Baranya verseny

Tanácskoznak a küldöttek

A Hazafias Népfront szeptember 5-én összehívja a VI. Magyar Békekongresszus küldötteit és megbeszélik, hogyan szervezzék meg munkájukat, beszámolóikat és kapcsolataikat a dolgozókkal. A küldöttek közül, mint ismeretes, Gálos Antalnét, a Pécsi Kenderfonógyár fonónőjét beválasztották az Országos Béketanács elnökségébe is. A küldöttek a Hazafias Népfront vezetőivel együtt részletes programot állítanak össze a következő hónapok munkájáról, baráti találkozókról.

társai Komárom és Veszprém illetve Győr is.

Ugyancsak magasak a húsfogyasztási fej átlagok is.

Húsból

és húskészítményből

Baranya népe annyit fogyaszt, mint az országos átlag, annak ellenére, hogy eb- j ben Budapestnek igen komoly szerepe van. Vágott baromfiból Baranyában az évi fejátlag közel egy fél kilogramm, szemben a vidéki negyed kilogrammal. Hasonló a helyzet a tojás fogyasztásában is, hiszen az évi 20 darab — amiben persze nincs bent a saját termelésű tojás — kétszerese az országos vidéki átlagnak és amelyik közül egyedül Komárom múlja felül a baranyaiak fej átlagát. Húskonzervből 55 dekagramm a fej átlag, ami 15 dekagrammal magasabb az országos fogyasztást tükröző értéknél- *

Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Baranya a sörfogyasztásban magas értéket mutat. Az egy főre jutó évi

45,5 liter kevesebb, mint amit Komárom, Veszprém sőt Nógrád megyékre is ki tudunk mutatni.

Baranya népe nem fogyaszt étolajat. Az egy főre jutó évi fogyasztás mindössze 2 deciliter, Baranyában inkább zsírral főznek, bár ennek fogyasztási fejátlaga sem túlzottan magas.

Magas viszont a cukor fogyasztás, meghaladja a 20 kilogrammot, ennél magasabb csak a három északi megyében. Igen kelendők a minőségi konzervkészítmények. Az egy főre eső főzelékkonzerv fogyasztás 130 kilogramm, paradicsomkonzervből 68 deka fogy lakosonként. Különféle konzervekre évenként fejátlagban közel 110 forintot költenek a baranyaiak, ami 25 forinttal több, mint a vidéki átlag.

Sokat költünk édességekre, fejenként közel 200 forintot. Ez 30 forinttal több, mint az átlag és nem sokkal kevesebb, mint a Komárom megyei fejátlag. Feltehetjük a kérdést, mit vásároltak ezért a baranyaiak? Főként csokoládét; fejenként 85 dekagrammot, cukorkát 217 dekagrammot, nougatot 63 dekagrammot, lisztes árut (nápolyit) 158 dekagrammot, továbbá 15 dekagramm kakaót és 5 dekagramm reggeli italt. Minden édesség féléből a baranyai egyfőre jutó fogyasztás magasabb, mint a vidéki átlag és a többi megyék közül legfeljebb Komárom fogyasztása múlja felül, kivéve a cukorkánál, amelynek fogyasztása a mezőgazdasági jellegű megyékre igen jellemző.

A külföldi hal (szardínia) fogyasztása országszerte Baranyában legmagasabb- A fejátlag 9 dekagramm, kétszeresé az országos fogyasztásnak.

Gyümölcslé

fogyasztásban is vezet a megye, Komáromban ugyan 77 dekagrammal több gyümölcslét fogyasztottak. A fűszerfélék fogyasztása is magas, fejenként 4,3 dekagramm tea, 15 dekagramm kávé, 31 dekagramm paprika, 4 dekagramm bors és több mint egy kilogramm citrom fogyott fej átlagban. Valamennyi az országos értéket messze meg haladja és á jobb jövedelmű Komárom sem • minden bért5 múlja felül Baranya fogyaák-0 tását.

Dr. Ruisz Rezső

Gerendákból épült járdaszerkezet Szigetváron

Mint ismeretes, Szigetvár jórésze ingoványos talajon terült el, imgovány vette körül magát a várat, sőt süppedékes volt a talaj a váron belül is. Ezért az épületeket — magát a várfalat is — cölöpökre, gerendarácsozatra alapozták, míg a várudvaron gerendákból ösz- szerótt utakon közlekedtek. A közelmúlt napokban — a vízvezetékfelújítási munkák közben — magában a községben is felfedezték a hat-nyolc cm átmérőjű gerendákból épült utakat, 120 cm mélyen a jelenlegi talajszint alatt. A község történetéhez újabb adalékokat szolgáltató, fából épült útszakaszokat a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársai lefényképezték, dokumentálták.

(RvfyiviCi

Szombat este, szürkület van.

Megáll a taxi Uj-Meszes egyik bérháza előtt. Düny- nyögés, mormogás ... öreg bányász kászálódik ki a kocsiból. Tétován körülnéz, aztán elindul. A lépcsöházban eléje siet a felesége, nem éppen lelkes hangulatban:

— Jó, hogy hazatalálsz! Délben elmentél! Lehelj ra;m! •*Az i öreg motyog és a kocsi felé mulat:-t—''-Regina ... Ott van a szép Regina ... Óvatosan bánj vele!

Még csak ez hiányzott. Az isszony kitör:

— Ügy?! Szóval nőd van! És még idehozod! Hogy vén fejeddel nem sül ki a szened!

Odcugrik a kocsihoz, fel'ntja az ajtót.

A hátsó ülésen hatalmas ioboz: Álba „Regina” ...

Dr. Horvát Olivér, a biológiai tudományok kandidátusa, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztályának botanikusa, a napok- - ban érkezett haza kilenc hetes , külföldi tanulmányútról.

— Eleinte kötelességből, később már szenvedélyből mintlegy 33 éve kutatom a Mecsek növényvilágát — mondotta. — Eddigi munkám során 170, a Mecsekre nézve új fajt fedeznem. fel. Foglalkoztam azzal is, hogy milyen talajon, milyen éghajlati . adottságok mellett,- milyen növények, élnek együtt, milyen növénytársulások fordulnak elő. Az elmúlt évtizedben pedig a Tudományos Akadémia megbízásából fel is térképeztem a'z egész Mecsek erdei növénytársulsait, A Mecseken túlmenően olyan nagyszabású összehasonlító . növényföldrajzi munkára, mint á mos tani, még riem volt alkalmam. Ez az qt . tette lehetővé, ,h<?gy olyan . hegyek között járjak, ahol a Mecsekhez .hasonlóan délies. szubmeditterán tölgyesek. bükkösök, gyertyános tölgyesek és gesztenyések találhatók.

— A 63 napos tanulmányút során mely országokban járt és milyen távolságot tett meg?

— Mivel két külföldi kongresszuson is részt vettem, köny Jnyű helyzetem volt, mert több ' országból jött meghívás és sok

63 napkiilfölclöu

helyen ismerősöket is üdvözöl hettem. Vonaton 6000 kilométert, gépkocsin pedig 4099 kilométert tettem meg. Jártam Ausztriában, . Svájcban, Nyu- gat-Németországban, Olaszországban és Jugoszláviában. Bécs körül a magyarföldi jellegű növénytársulások hazájában, a Lajta hegységben s a Bécs környéki borvidéken is jártam. Érdekes, hogy a bécsi (erdőben olyan növényfajokat találtam, amelyek eddig elkerülték az ottani kutatók figyelmét. Utam egyik legfelejthetetlenebb állomása a svájci Jura hegység volt. Neusatel- •nél a hegy fekvése éppen olyan, akár a mi Mecsekünket látná az ember, csak az' 1400 méter magas’heev lábaihoz tó simul a szántóföld helyett.

— Olaszországi tartózkodásom egyik érdekes epizódja, nem kapcsolatos hivatalos úti- célommal. A vonatban az olasz Catania nevű városka egyik neves zeneszerzőjével utaztam. Amikor megtudta, hogy pécsi vagyok, felragyogott az arca. Elmesélte, hogy nagyon szereti a magyarokat, s hogy esy pécsi kórus, amikor Cataniá- ban járt. az ő szerzeményét adta elő meglepetésként. Milyen kicsi is a világ!

,— Szicíliában a tengerparti mélyszinten húzódtak Olaszország legszebb, narancs- és citromligetei valamint. az örökzöld tölgyövezet, ami hiányzik nálunk. Bár délebbre van tőlünk, az 1400 méter magas Ab- ruzzokon lévő. bükkösök növényzete nagy hasonlóságot mutat a mieinkkel.

— Jugoszláviában a Fruska- gorán és a belgrádi Avalán is

I úgy éreztem, mintha itthon j járnék. Sokat megtaláltam a |. Mecsek, balkáni jellegű fajai közül a dél-ausztriai Klagen- I fúrt ban is. így az irodalomból j jól . ismert növények egv részét eredeti környezetükben ismerhettem még.

— Mennyire' gondozottak a külföldi erdők?

— Az ősnövényzetet sajnos csak igen magasan találtam, mert akár odavaló, akár nem csak a gazdaságossági szempontot vették figyelembe és mesterségesen elfenyvesítették a közép-európai Alpokat, így az eredeti lomberdőre csak kevés helyen bukkantam. Nálunk éppen az a Mecsek különlegessége, hogy megtalálható az ősnövényzet. A Mecseki Erdőgazdaságot is dicséret illeI ti,, mert- viszonylag, sokkal gon

dozottábbak a mi erdőink, mint amerre jártam.

— Milyen növényeket látott, amelyek botanikai szempontból különösen megragadták a figyelmét.

— A nálunk kertekben illatozó szegfű vadon terem a Jura hegység mészkő szikláin, s az Etnán számos olyan növényt láttam, ami a hely különleges fekvése, elszigeteltsége következtében csak ott található. Szinte uralta a hegyoldalt az etnai sóska,, borbolya cserje, s a nagy. sárgavirágú,

! különlegesen szép etnai rekety- 'tye virág. Jugoszlávia és Ausztria halárán az égbenyúló-fehér dolomitsziklák közelében dú-s szurdokerdők.. díszlenek, tele ritka balkáni- -növényekkel, rendkívül mutatós vastaghúsú- kövirózsákkal. Emlékezetesek még . a Fiume közelében lévő

: Rab-szigetén látott örökzöld tölgyek, vad citromfák is.

— A hasonló körülmények között élő cserjék, virágok közül parkjaink szebbé, változatosabbá tételére honosíthatnának-e néhányat a kertészek?

— Okvetlenül. Nagyon sok fagy- és szárazságtűrő növénvt láttam, amely az itteni klímát is biztosan kedvélné: Sziklakertjeinket nem távoli alpesi, hanem dél-európai alpesi tájak daravirágaival, varjúháj fajaival. Havas szépével' stb. tehetnénk vonzóbbá. A fák közül a keleti gyertyán, a bomló bükk és a törökmogyoró érdemelné meg, hogy a pécsi parkokba kerüljön.

— Mikor dolgozza fel és hova kerül a tanulmányúton összegyűjtött anyag? ’

— A hosszú útra körülményes lett volna magammal vinni a gyűjtött növényeket, így az ottani intézmények meg ígérték, hogy preparálják és az ideszállításáról is gondoskodnak. Már várom az első csomagot Pád-iából, Cataniá- ból, Belgráditól. Zürichből. A gyűjtemény a pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztályának törzsgyűjteményébe kerül majd összehasonlító anyagként.

— Remélhetőleg nemsokára itthon is találkozhatok új ismerőseimmel, mert a külföldi tudósok nagyra becsülik a mi tudományos eredményeinket, s annyira érdeklődnek a délkelet-európai növényvilág iránt, hogy a Nemzetközi Növénytani Társaság 1965-ben itt kívánja megtartani kongresszusát. Természetesen útjuk egyik fontos állomása a Mecsek lesz — mondta él dr. Hordát Olivér, 63 napos külföldi útjáróL

Wesztl Mártái