Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-13 / 188. szám
4 ÍA0I9 »63. AUGUSZTUS MC 1 Még az ősszel megnyílik a pécsi képtár A hét H&ptfan feiiadik kérdése PAcs zenei éldtl Végre új otthonra talál a pécsi modern képtár a volt Dózsa Étterem épületében! A Magas- és Mélyépítő Vállalat kőművesei szorgalmasan dolgoznak a termekben, s Vörös György, a vállalat műszaki osztályának vezetője szerint talán még szeptember 30, a szerződésben előírt határidő előtt végeznek a munkával. Elújságolta, hogy korszerű légfűtéses, sárga es zöld fényt ontó fénycsövekkel felszerelt termeket adnak át a múzeumnak. Ez — mármint a sárga és zöld fény keveréke — all a legközelebb a természetes megvilágításhoz. Mint tudjuk, a képtár sok éve vajúdó problémája volt a városnak. Ha visszaemlék- szünk, olyan hangok is hallatszottak, hogy Siklósra kellene szállítani a képtár anyagát. Viharos tanácsülési felszólalások, sok harc után jutottunk el oda, hogy a képek Pécsett maradtak, külön épületet kaptak, amelynek átalakítása a városi és megyei tanácsnak is tetemes összegébe került Végre, csaknem egy éves szünet után ősszel ismét elgyönyörködhetünk Dési Huber István, Derkovits, Egry József, Ferenczy Károly, Kerns- tock Károly, Martyn Ferenc, Mednyánszky László, Rippl- Rónai, Rudnay, Szőnyi, Vasza- ry és mások alkotásaiban. Talán nem leszünk ünnep- rontók, ha néhány megjegyzést teszünk az épület közeli átadása alkalmából. Az első: a képtár két kisebb terme nem megfelelő kiállításra, különösen a középső ablaktalan helyiség alkalmatlan e célra. A második: bár lesz képtáMegyénkben és Pécs városában fokozatosan növekedik az üzemi étkezésben résztvevők száma. 1957-ben 22 ezer dolgozó, 1958-ban 27 ezer, 1959- ben 30 ezer, 1960-ban 33 ezer, idén az első félévben pedig naponta mintegy 36 ezer dolgozó vette igénybe az üzemi étkeztetést. Pécsett és a megyében ez év második negyedében a vendéglátó egységek és az üzemi konyhák több mint 2 millió nyolcszázezer adag ebédet adtak el. ötven üzemi konyhával rendelkező vállalatnál átlagban a dolgozók 29—30 százaléka étkezik az üzemben. Nagyobb_ üzemeinkben, mint a Dohánygyár a. dolgozók 57 százaléka, a Bőrgyárban 54, a Bm. Építőipari Vállalatnál 35, a Komlói Épitőipari Vállalatnál a dolgozók 46 százaléka üzemi konyhán ebédel. Az üzemi konyhák sokat fejlődtek az utóbbi években. De éppen azért is, mert a családokban szaporodott a keresők, vagyis a dolgozók száma, s az üzemek dolgozói i* egyre inkább igénylik a déli meleg ételt, a konyhák kapacitása nem mindenütt biztosítja a dolgozók zavartalan étkeztetését. Különösen a belváros területén probléma a közétkeztetés. A jelenlegi éttermek zsúfoltak, a Tejbisztrót is eléggé szűkre méretezték. Ezen a problémán segít ugyan az, hogy több vendéglátó egységből előfizetéssel vagy anélkül is meleg ételt vihetnek a családok, de mégis szükség lenne egy olyan étteremre, amely a közétkeztetés jelenlegi gondjain enyhíteni tudna. A statisztikai hivatal tavaly felméréseket végzett és megkérdeztek 1335 munkást és alkalmazottat. A kérdőívekből kiderült, hogy a családok 68 százaléka mindennap ebédet főz, 40 százaléka pedig. vacsorát. 23 százaléka csak vasárnap főz ebédet, ami azt íelenti, hogy hétköznap űzetiii konyhákon étkeznek. runk, továbbra is megmaradnak raktározási gondjaink. Mivel a képtári anyag egy része későbbiekben is raktáron marad — a három helyiség kicsiny arra, hogy a több mint ezer festményt, vázlatot, szobrot, stb-t kiállíthassuk — s miután a raktárak zsúfoltak, felhős homlokkal nézünk á jövő elé. Mi lesz ha a festők, műgyűjtők és mások újabb képeket adományoznak a városnak, mint ahogy Gábor Jenő Pécsről elszármazott budapesti festőművész is ajándékozott nemrég vagy húszat? Márpedig számítani lehet a példa folytatására, mert a pécsi képtárnak — a vidék legértékesebb képtára lévén — jó híre van! A harmadik: bár lesz képtárunk, gondolni sem merhetünk olyan kiállításra, mint aminőt Székesfehérvár produkált. Mint ismert, Székes- fehérvár teljes Csontváry Kosztka Tivadar kiállítást rendezhetett, mert vannak hozzá termei. Jellemző a tett nagyságára, hogy korábban Brüsszelben, Leningrádban, Belgrádban és másutt rendeztek Csontváry Kosztka kiállítást — nagy sikerrel —, Budapest még nem vállalkozott teljes Csontváry kiállításra. Bár nem akarunk a fővárossal konkurálni, — a Nemzed Galéria anyaga összehasonlíthatatlanul gazdagabb és értékesebb a pécsinél — mégis megkérdezzük: Pécsnek nem lehetnek „székesfehérvári” tervei? Vajon a vidék legértékesebb képtára cím nem kötelez bennünket a székesfehérvári példa követésére? összegezhetjük az elmonA háziasszonyok gondjain sokat segített az elmúlt években a forgalomba hozott félkész ételek, előre csomagolt és mélyhűtött húsáruk. Probléma azonban, hogy a kereskedelmi egységek nem mindenütt rendelkeznek kellő hűtőgépekkel s igy nem alkalmasak az előre csomagolt ételek árusítására. Ilyen nagy városban, mint Pécsett is, meggondolandó, hogy nem lenne-e érdemes egy olyan boltot létrehozni, amely a város minden részéről könnyén megközelíthető és kimondottan félkész és mélyhűtött ételeket árusítana. dottakat Noha a* flj épölet nagyon hasznos, és több éves gyötrelmes problémát old meg, csak átmenetileg alkalmas a célra. Ezért amikor az új képtárat felavatjuk, nem felejthetjük el, hogy amit tettünk, az csak a kezdet lehet. A jelenlegi épület már a külseje és környezete miatt sem megfelelő, csak a szabadtéri színpaddal szemben felépítendő új múzeumi tömb jelenthet a képtár számára végleges megoldást. Azon a helyen — műemléki negyed lévén — még a környezet is ideális a képtár szempontjából. Mivel tudjuk, hogy a múzeumi negyed felépítése súlyos milliókba kerül, nem követelhetjük a bajok azonnali orvoslását. Van ellenben olyan tény is, amivel ma sem lehet megbékélni. Bár hamarosan befejezik az átalakításokat, az utcai frontról még nem telepítették ki a konyhát. Annak dacára, hogy júliusra ígérték, a költözésből nem lett semmi, és a Pécsi Vendéglátó Vállalat főkönyvelőjének bizonytalan válaszaiból ítélve nem is lesz egyhamar. Ott marad még talán decemberben is, azután, hogy a képtárat megnyitják. Ez az a váratlan üröm, ami régvárt örömünket elrontja. Nem az anyagi javak elsőbbsége, hanem a képtár és konyha szokatlan összeházasítása ellen emelünk kifogást. Miközben Egry balatoni tájképeiben gyönyörködünk, nem kívánjuk a paszuly terjengő illatát. Minden a maga idejében és maga helyén, a jó ebéd sem rossz — a képtártól távoleső vendéglőben. Magyar László Szerkesztőségünk klubjában Antal György zeneigazgatóval, a Filharmónia zenekarának művészeti vezetőjével Pécs zenei életéről, problémáiról folytattunk beszélgetést. A pécsi zenei élet nem mindig áttekinthető, időnkét a szervezetlenség jeleit véljük felfedezni, s zeneoktatás és az élő hangversenyélet kapcsolata néha eset legesnek tűnik, különösen ha figyelembe vesszük a zenei kö rökből származó szubjektív vé leményeket. — Pécs város zenei életét ki szervezi, milyen intézmény végzi az elvi és gyakorlati irányítást? — A zenei életnek nagyon sok gazdája van. A hangversenyéletet az Országos Filharmónia irányítja, a zeneoktatást részben a Művelődésügyi Minisztérium, részben a tanács. A szórakoztató zene irányítója és gazdája az Országos Rendező Iroda. Meg kell jegyeznem, hogy olyan a világon nincs, hogy az egészet egy szerv fogja össze. *— As embereknek néba as as érrése, hogy a Táros zenei élete stagnSi, a a legkorszerűbb müvek bemutatásának terén lemarad ..« — A hangversenyélet nem véletlenül alakul. Éves tervet készítünk jmely részben a mi javaslataink, részben a Filharmónia lehetőségei alapján alakul ki. A tervet végleges meghatározása előtt a tanácsok, pártbizottságok, a szakszervezet és a zenepedagógusok bevonásával nyilvános vitára bocsátjuk. — Ezeket a terveket nem mindig érezzük korszerűnek és elég újnak olyan értelemben, ahogyan az Irodalomban és a képzőművészetben új művekről beszélhetünk. Pécsi szinten minden évben megjelenik néhány új Irodalmi alkotás, és bemutatunk néhány kiemelkedő festményt Is a közönségnek. Úgy tűnik, mint ha ezen a vonalon a zeneművészet lemaradna? — Mi embereknek játszunk. Vamnak olyanok, s igazság sze rint ez a többség, akik azt mondják, hogy a XIX. századnál véget ér az érdeklődésük. Olyanok is akadnak, akik azt kívánják, hogy a XX. század második feléből mutassunk be műveket. A konzervatívok gyakran nem is tudják, hogy mitől félnek, mert amikor Beethoven mellett egy XX. szá zadi művet is játszunk, feloldódnak az ünnepi hangulatban. Ebben a pillanatban a pécsi zenekar képes a maximumot nyújtani, de csak egy olyan fokon, ami nem haladja meg a technikai felkészültségét. Zenekarink tagjainak többsége szakiskolát végzett, míg a fővárosi zenekarban általában akadémiát végzettek foglalnak helyet. Azt sem sza bad elfelejtenünk, hogy szervezett koncert élet nálunk csak 1950 óta van. és nagyon sokat kellett bepótolnunk. A zenekarnak és a közönségnek Sztravinsky ötven évvel ezelőtt íródott művei is újak voltak, s 53-ban például Kodály Psalmus Hungaricus című mű-» vét dadogva játszotta el a ze-» nekah. Nyíltan megmondták; Ilyent még nem játszottunk, kicsit idegen... Külföldi szerzőknél problémát jelentenek .* jogdíjak is... Nagy problémánk azonban maga a zenekar. A zenészek túlterheltek, mert ugyanazok játszanak a színház és a filharmónia zenekarában ... — Hány állandó, főfoglalkozAt sú tagja van a Filharmónia zenekarának? p — A filharmónia zenekaré* ban 05-en játszanak, ebből 29- en a színházi zenekarnak is tagjai. A fennmaradó 36 zenész sem jelent azonban teljes értéket, mivel a színházban, mint kisegítő zenészek működ nek, mivel a színháznak kevés a 29 ember. A filharmónia ze rtekarának havonta 12 szolgálata van, ami annyit jelenti hogy évente 144, és 40—50 koncert. Tehát nincs elég próbaidőnk ahhoz, hogy egésze* új műveket tanuljunk, és mutassunk be. Maximum Bartók és Kodály. Persze bemutatunk mi Honeggert Is, de egy erre tuméző lengyel komponista erre azt mondja, hogy mi as ördögöt akarnak maguk Honeg gerrel? De Pécsnek Honegger még esemény. Az út nyilvánvalóan az önálló Filharmónia zenekar felé vezet, de egyelőre sem elég pénzünk, sem elég zenészünk nincs. Az első lépés talán az lenne, ha a színház zenekara 42 tagú lenne; tehát kapna 13 státuszt. <-> A magyar neneszerzésbea újabban bizonytalanság, és nyu gáti orientáció kapcsán talajta- lanság tapasztalható •.. — A zene népi gyökereitől többen elszakadtak... A valódi helyzetet nehéz felmérni, mert a vitás művek nem mindig jutnak el a bemutatóig.. I — A helyzet talán a szórakoz tató zene területén a legkéie- sebb? — Átvesszük a Budapesten feldobott nemzetközi zsargont. A lemezről megismert nyugati dzsesszt nem éppen reális összehasonlítani az élő zene hanghatásával. Gershwin egy jő zeneszerző, és a Gershwin-szerű egyéniségek is, ezt az irányt bátrabban lehetne felhasználni a tömegek szórakoztatására, de ez sem egyszerű dolog. Ha én a szimfonikus zenekarral akarom játszani, négy szakszo- font kell beállítanom, s négy jó szakszofonos ebben a városban nincs. Ahhoz, hogy jő szórakoztató zenét adjunk az embereknek, a zenészeket maximálisan ki kell képeznünk. Prágában már két lépéssel előbbre vannak, mert nemcsak határozatot hoztak, hanem a képzést is megkezdték. Egyébként az az érzésem, hogy nyugaton is több stílus van, tehát nemcsak az, amit nálunk elkaptak, és nyugati címén terjesztenek. Tegnap hallgattam éppen a szomszédból átszűrődő twistet, hát... Aki táncol rá, kibírja, hiszen táncolni nem lehet Beethovenre, de hallgatni nehéz ... — válaszolta Antal György zeneigazgató. Bertha Buies* Pulykanagyságú sasfiókák a Duna menti erdőben Magyarországon — az ornitológusok megfigyelései szerint — mintegy húsz-huszonöt réti sas-pár fészkel. — Többségük a Duna déli szakaszát övező ligeterdőkben és Mohács-szigeten tanyázik. A holtágak, a csendes öblök és a nádasok bőséges táplálékot nyújtanak a hatalmas madaraknak. A hazánk ban élő legnagyobb sasok ezek: testbosszúk 85—95 centiméter és kiterjesztett szárnyuk fesz- távolsága meghaladja a két métert. Fiókáik ugyancsak rendkívüli nagyságukkal tűnnek ki. Az erdészek és a vadászok hetek óta figyelik a réti sasok fészk'-lőhelyeit, hogy számbavegyék a szaporulatot. A bédai es a kara- pancsai erdészetek területén már feltűntek a jellegzetesen csokoládébama tollazatú fiókák. — Szabad szemmel és messzelátón át figyelve négy-öt kilósakra becsülik, vagyis akkorák, mint egy-egy fejlett pulyka. Mire teljesen felnőnek, csaknem megkétsze reződik a testsúlyuk. Már a „ld- csiny”-ek is portyájának a vizek felett: bókára, siklóra, madarakra vadásznak, de ha más zsákmány nem akad, megelégszenek a döghallal is Fülledt, meleg nap köszöntött ezen a reggelen is a lakótelepre. Az erkélyekre kirakták ágyneműt, asszonyfejek tűntek fel itt-ott az ablakokban. Egyik lépcsőházból harsogó gyerekhad vágtatott elő és eltűntek a telep mögötti grund irányába, hogy a bokrokat, gödröket, vízmosta homoküregeket ezúttal ismét t^'tokukba vegyék. A széles mű- út túlsó oldalán hosszú kocsisor várakozott a benzinkútnál. Külföldiek átutazóban, pécsi autótulajdonosok — gyerekkel, asszonnyal, csomagokkal megrakodva — a Balatonra készültek, lomha Warszsawák vitték hivatalos útra a fővárosba az üléseken helyetfog- laló tisztviselőket Az egyik bérház szuterinjében DÉDÁSZ-villianyszerelők dolgoztak, a házak végén kubikosok hosszú árkot ástak különböző csöveknek. Valahomnét egy furcsa, ijedt kiáltás hallatszik, de a hang bizonytalan volt, elnyomta az úton haladó kocsik dübörgése. A kubikosok azonban felfigyeltek, egyik-másika eldobta a lapátot, és megindultak a hang irányába. — Segítsenek emberek! Mentőket! Asszonyok rohantak hamay az ablakokhoz, — Van itt telefon? — Szemközt a benzinkútnál; 11 Ketten is átvágnak a műúton. Egy asszony — aki a boltból jött hazafelé kenyérrel, tejjel, gyümölccsel a kosarában — annyit látott, hogy a szuterin lejáratából egy embert kidobtak a ház elé. A test ernyedten zuhant le a földre, úgy tűnt, nincs benne élet sem. De egy pillanat múlva a vasléposő legfelső fokán már megjelent egy zömök, izmos, fiatal férfi, és rávetette magát az élettelen alakra. — Segítsenek emberek! Mentőket gyorsan! :■ -inr Itt? í: 4 túlsó Boár Ernő segédmunkás kétségbeesve kiáltott. Aki a földön feküdt, Ki- ticsics László volt, ugyancsak a DÉ- DÁSZ szerelője. Szeme lehunyva, arca, ajkai elkékülve — teste mozdulatlan. Boár Ernő megpróbálta az állát lehúzni, hogy a száját kinyithassa, jle hiábavaló minden erőfeszítés. Csák néhány perc, talán kettő vagy három, és a klinikai halál után « — Laci! Mi van veled?! Lacikám! Boár hangja megcsuklik, nem tudni, sírvafakadt-e, vagy az izgalom és a forróság csapja ki a verejtéket az arcára. Most kezelte jével próbálkozik. Ujjait az alsó fogsorra, másik kezét a felsőre erőlteti, és így — látszólag a legdurvább módon — feszíti szót Kiti- csics állkapcsát. De ezt így kell csinálni, más módszer nincs, mint ez* ezt tanulta az üzemben a baleseti oktatáson. Amint" szétfeszíti Kiücsdcs száját, középső ujjával benyúl, és a tarokra merevedett nyelvet kihúzza. Most már a fulladástól talán megmenekül:.: Mesterséges légzést alkalmaz, a körülötte álló férfiak, asszonyok pedig szorongva figyelik. Boár izzad, liheg, szemét törüld és motyog valamit, de senki érti. Csak tornásztatja az élettelen végtagokat, gépiesen, fáradhatatlanul; « Megérkezik a mentő: — Áramütés? —» Igen — lihegi Boár. aztán tekintete megnyugszik, el is mosolyodik kissé: Kiticsics Laci lélegzik, megmozdul. Boár visszahozta a „túlsó partról...” A szuterinban helyezték el a traíó- áTkxnásti . Kiticsics wsaisig» * tm£y. meghibásodott. Utána ráeresztik a feszültséget, és most ki kell próbálni. — Tartsd ezt oda;;: — mondja Kiticsics Boár Ernőnek, és kezébe ad egy szigetelt drótot, amelynek másik végét Boár az NKI biztosító csapjához érint. Kiticsics a vezeték másik végét, a segédreléhez nyomja, és abban a pillanatban felkiált: — Oh ..: ! !! Oly gyorsan roskad össze, hogy a feje koppan a betonon. Boár szinte megkövültén áll a földön fekvő szerelő fölött, de a megdöbbenés csak néhány másodpercig tart. Aztán ölbefcapja Ki- ticsicset. A vaslépcső, amely felvezet a külszínre, keskeny és meredek. Itt lent van negyven fok hőség. Tudja, hogy Kiticsics nyelve görcsbe rándult az áramütéstől, elzárta a torkát, feltétlenül a nyelvét kell kiszabadítania először, és persze friss levegő kell ehhez ::; Boár fölt amázza magát a vaslétrán, de az utolsó néhány foknál már nem bírja érövéi, illetve egy utolsó lendítéssel kidobja Kiticsics Lacit a ház elé:.. így történt. Négy—öt perc elég arra. hogy az áramütéses sérült meghaljon — fulladástól: Ezt a néhány percet Boár Ernő — ki még csak nem is villanyszerelő — gyorsan, határozottan kihasználta, tudta, mit kell tennie, Boór is Ijeült a mentőautóba. <— Barátja? — kérdezte útközben az ÖTVÖS: — Igái; Barátom; Két gyereke is van;.. Boár remeg a mentökocsiban; Csak nézi eltűnődve Laci fáradt, megviselt arcát. De lélegzetei-., szabályos::, „ __i_____i ^ Rab Ferenc H arminchatezren étkeznek Baranyában üzemi konyhán Vj étterem kellene a belvárosban — Minden negyedik család csak vasárnap fős ebédet