Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-14 / 189. szám

öfls. AUGUSZTUS 14. 3 A pártpropaganda szolgálatában Kétszáztízezer forint értékű kiadvány negyedévenként A Kossuth Könyvkiadót a párt hozta létre azzal a meg­bízatásai, hogy a pártkiadvá­nyokat. folyóiratokat népsze­rűsítse, terjessze az alapszer­vezetekben, segítse a párt­propaganda 'munkát, az esz­mei, ideológiai tevékenységet Nem kis feladatot ró ez azok­ra az elvtársakra, akik me- gyeszerte segítik mint ter­jesztők, hogy a pártkiadvá­nyok eljussanak a párttagok­hoz és a pártonkívüliekhez egyaránt. Míg az elmúlt esz- tenaoóen a megyei kirendelt- sp negyedévenként 135 ezer forint értékű könyvet é® fo­lyóiratot értékesített, az idei tervük negyedévenként 210 ezer forint értékű kiadvány értékesítése, melyet az első félévben maradéktalanul tel­jesítettek. Előreláthatóan az évi értékesítés összege eléri ma.d az egymillió forintot is. A megyei kirendeltség mun­kájáról érdeklődtünk Laky Rudolf elvtárstól, a kirendelt­ség vezetőjétől. — Milyen a kapcsolat a me­gyei kirendeltség és a párt­alapszervezetek között? — A megyében mintegy 500 pártalapszervezettel dolgozik együtt a Kossuth Könyvkiadó kirendeltsége. A kapcsolatunk az évek során alakult ki és elmondhatom, hogy többsé­gükkel jól együtt tudunk dol­gozni, kölcsönösen segítjük egymás munkáját. Mi igyek­szünk biztosítani, hogy alap­szervezetekbe eljussanak mindazok a klasszikus művek, népszerű és oktató füzetek, folyóiratok, szépirodalmi könyvek és propaganda anya­gok, melyeket a Kossuth Könyvkiadó megjelentet és amelyeket a pártszervezetek, párttagok igényelnek. Meg­szűnt az, hogy bármilyen ki­adványt ráerőltessünk az alapszervezetekre. Rendszere­sen felhívjuk a figyelmüket az érdekes és fontos kiadvá­nyokra, időben tájékoztatjuk őket a várható megjelenések­ről. Rendszeresen felmérjük a pártbizottság segítségével az alapszervezeti igényeket, azokat jegyzőkönyvekben rög­zítjük. Igyekszünk maradék- ta'anul biztosítani azt, amit tőlünk kérnek. Az alapszervezetek segítsé­günkre vannak a különböző kiadványok terjesztésében. Saját lehetőségeiket figyelem­be véve vállalják bizonyos mennyiségű folyóiratok, köny­vek eladását. Az évek során sikerült kialakítanunk a köl­csönös bizalom légkörét a ki­adó és az alapszervezetek között, melynek segítségével eredményesen tudjuk meg­szervezni együttműködésün­ket. — Persze a terjesztés során van.mk nehézségek is. Az egyik legfontosabb feladat a pár* folyóiratainak a terjesz­tése. Míg a Pártéletet igen szép számban tudjuk eladni a megyében, addig a Társa­dalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle és a Világosság című fo'vői ratokból kevesebb fogy a kelleténél. Gondot okoz az, kegy kevesen fizetik elő a fo­lyóiratokat. a legtöbben pél­dányszámonként vásárolják azokat és ez nehezíti a ter­jesztés folyamatosságát. A másik probléma, amely még mindig jelentkezik az alap- szervezr'éknél, az elszámolás megoldása, az anyagi fegye­lem biztosítása, a kiadványok megőrzése, az eladatlan pél­dányok időben való vissza­juttatása a kirendeltséghez. — Milyen új könyveket, kiad­ványokat terjesztenek jelenleg? — A Kossuth Könyvkiadó minden évben tartogat vala­milyen kellemes meglepetést az olvasói számára. Arra tö­rekszik, hogy a marxizmus— leninizmus kérdései iránt ér­deklődők igényeit messzeme­nően kielégítse. Ez évben Le­nin összes művei harma­dik kiadásának megindításá­val örvendeztettük meg olva­sóinkat. Ez a marxizmus— leninizmus klasszikusai soro­zatban az egyik legfontosabb mű. A sorozatot 55 kötetre tervezték és eddig két kötet telept meg. Még ebben az év­ben megjelenik a harmadik kötet is. A megye viszonylag kevés példányszámot kapott, meg kell gondolni, hogy ho­gyan osszak el az igénylők között, mert igen nagy az ér­deklődés. Elsősorban a párt- szervezetek, a könyvtárak igé­nyeit kell kielégíteni, mert így jutnak majd a legtöbben hozzá a sorozathoz, de bizto­sítjuk az egyéni megrendelők részére is. Megjelent a Világ- történet 3. kötete is, mely iránt igen nagy az érdeklő­dés, a rendelkezésünkre álló mennyiség kevésnek bizonyul. Sokat sorolhatnánk a leg­újabban megjelenő szépirodal­mi könyvek közül, amelyek iránt nagy az olvasóink érdek­lődése. Ilyenek Urbán Ernő: A nagy kaland, György Ist­ván: Soha többé, Mészáros— Mikes: Hogy mik vannak cí­mű alkotásai. Sokan vásárol­ják a 4—8—10 forintos olcsó kiadványainkat is. A közel­jövőben új esztétikai és filo­zófiai tárgyú könyvek jelen­nek meg klasszikusok tollá­ból is, mely jelenleg a könyv­piacon hiánycikknek számít. Előkészületben van Battag­lia: A második világháború című könyve is. — Hogyan készül a kirendelt­ség a pártoktatás anyagának terjesztésére? _— Már júniusban megkez­dődtek az előkészületek a pártoktatási anyagok terjesz­tésére. Az oktatási anyagok megrendelése előfizetéses mód szerrel történik. A jelentke­zéseket figyelembe véve kell az alapszervezeteknek meg­rendelni a pártoktatási anya­gokat. A feladatokról időben tájékoztattuk a pártalapszer- vezeteket. Előreláthatóan 15— 16 ezer tananyagot juttatunk majd el a pártoktatás részt­vevőihez. Újdonság lesz az idén az az olvasókönyv, amely a pártoktatásban megjelenik. Ez tartalmazza a különböző irodalmak jegyzékét és az egyes témák rövid tartalmát. Az elmúlt évek tapasztalatai arra hívják fel a figyelmet, hogy az alapszervezetek nem kellő időben rendelik meg a tananyagokat, pedig a késői megrendeléseket nem tudjuk figyelembe venni. Ezért fel­hívtuk a figyelmet a megadott j határidők pontos betartására. — Milyen problémák jelent­keznek a kirendeltség munká­jában? — Kiadványaink külső for­májukban és tartalmukban megfelelnek olvasóink igé­nyeinek. Segítik pártunk ide­ológiai, propaganda tevékeny­ségét, az eszmei offenzíva ki­bontakozását. Sajnos azonban sokszor a vásárlók nem a tar­talmat, hanem a könyvek árát nézik és egy-egy könyvért sajnálják a pénzt. Tapasztala­tunk az, hogy itt nagy jelen­tősége van a terjesztők mun­kájának. Az ő feladatuk meg­magyarázni könyveink érté­két, jelentőségét, felhívni a különböző munkaterületen dolgozó emberek, értelmisé­giek. gazdasági vezetők fi­gyelmét az olyan kiadványok­ra, melyek munkájukat, ideoló giai fejlődésüket elősegítik. Ezért kell megjavítani a ter­jesztők munkáját, olyan elv­társakat igénybe venni, akik sokat olvasnak, műveltek, van tekintélyük az emberek előtt és így segíteni tudják olvas­mányaik kiválasztását, a könyvvásárlást. Ez nehéz fel­adat, de az évek során mind magasabb színvonalra kezd emelkedni a terjesztői muu- ka. Egyre inkább háttérbe szo­rítjuk azt a nézetet, mely a terjesztésben csak az anyagi hasznot nézte. Elmondhatom, hogy a nagyüzemekben igen sok könyvet, kiadványt vásá­rolnak, azonban a falusi alap­szervezetek terjesztési mun­kája nem kielégítő. Ezt sze­retnénk még a közeli jövőben megjavítani! — Mitzki — Játék- és hangszerbemutató kiállítás nyűt a Sportcsarnok­ban. A Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vál­lalat negyedik negyedévi áruiból bemutató kiállítást rende­zett. A kiskereskedelem szakemberei a kiállításon látottak alapján már most megrendelhetik a karácsonyi vásárra a nagyközönség igényeinek legmegfelelőbb játékokat, hangsze­reket és egyéb ajándéktárgyakat. Újcipőmodellek Uj modellek gyártására készül fel a Komlói Helyi- ipari Vállalat cipőrészlege. A korábbi modellek minősége ellen kifogás ugyan nem me­rült fel, de a fazonok egy kicsit ódivatúak voltak. A vállalat nemrég hat férfi és négy női cipőmodellel neve­zett be a budapesti .,börzé­re’’, ahol az Országos Cipő­nagykereskedelmi Vállalat szakemberei kiválogatták a közeljövőben gyártásra ke­rülő fazonokat. A vállalatnak ebben az esztendőben még 22 ezer pár cipőt kell legyártania. Erre már csak a rendelést várják, mert anyagellátásuk már biztosítva van a férficipck- höz. A női lábbelikhez szük­séges parafát és bélésanya­got eddig még nem tudták beszerezni és ez meglehető­sen nagy gondot okoz a mű­szaki vezetőknek. „Magasodik" a Göntér csúcsa TÍZ ÉVVEL EZELŐTT a siklósi Göntér hegyet mind­össze 28 hold szőlő ölelte kö­rül. Azzal sem lehetett na­gyon dicsekedni. Most a hegy olyan, mint egy zöldruhás basa, még a lábait is hosszú indájú tőkék borítják. — Villányi szakemberek ér­keztek ide és az ő irányítá­sukkal telepítettük be a kör­nyéket — meséli Lackovics Miklós, a Villány-Siklósi Ál­lami Gazdaság központi ker­tésze. Elindulunk a dombra, ame­lyen a felfelé vezető, nagyon elhanyagolt úton kívül min­dent meg lehet csodálni. — Eddig körülbelül 50 mil­lió forintot fektetett a telepí­tésbe a gazdaság — magyaráz­za tovább a központi kertész PÓTÉRETTSÉGIZŐK Anikó most is a fi­zika könyvet lapoz­gatja, amikor beko­pogok hozzá. — Diódák, trió­dák ... Sosem gon­doltam, hogy éppen ezt húzom ... Most már tudja. Bármelyik pillanat­ban kész arra, hogy papírlapra odavará­zsolja a megszokott szerkezet vázát. — Lehetetlenség, hogy most újra ezt kapjam, de június eleje óta méltányo­lom a valószínűség­számítást. Milyen lány tulaj­donképpen ez a vi­dám-szomorú Anikó? Szorgalmas? — Ta­lán. Rendszeres? — Nem hiszem. Szereti a szépet? — Minden bizonnyal. Kedves, mosolygós ... Legjel­lemzőbb tulajdonsága mégis az, hogy tizen­nyolc éves... — Twiszt? — Remek tánc! Csak itthon gyakoro­lom, négyszemközt anyú szabótükrével. A nyilvánosságot nem szeretem. Az érettségin is az volt a baj... — Csak nem azt akarod mondani, hogy az érettségin is az volt a baj, hogy a ta\nárok meg az el­nök ... Anikó elneveti ma­gát: — No igen, ezt a tízéves Öcsi méltá­nyolja, más nem. De olyan jó lenne, ha csak egy kicsit is sajnálnának! Ha azt mondom, hogy a rá­dió nem volt inekem szimpatikus, és pont azt húztam, azt mond ja még a nagymama is, hogy „lusta kö­lyök!”, pedig ő az egyetlen, aki szívére veszi az én iskolai „bajaimat”. Mit lehet itt tenni? — Talán meditálni azon, hol dolgozol majd... — Fogalmam sincs. Tovább tanul\ni nem akartam eredetileg sem. Az éppen, hogy jó rendű végbizo­nyítvány nem jó ajánlólevél... Gon­doltam arra, hogy ápolónőképző-tanfo- lyamra megyek. Egészségügyi poli- technikás voltam. Az is lehet, hogy iro­dista leszek. Egy évig várok, lekéstem a pótérettségi miatt minden felvételt. * — K. J. itthon van? — Nincs. Dolgozik. — És a vizsga, a pótérettségi? — Nem érdekes túlzottan. — Hogyan? — Nem érdekes, mert már dolgozik és továbbra is dolgozni fog. Arra az egy napra majd szabad­ságot kap és kész. — És tanult vala­mit? — Persze. Néha, munka után. — Nem kellett vol­na várni egy kicsit a munkábaküldéssel? — Minek? Az apja most tudta beszer­vezni a gyárba. Egye­lőre segédmunkás, majd választ egy szakmát. — Nem lett votna jobb. ha szak-gim­náziumot végez? — Az régen volt. Akkoriban még en­gedtük, hogy ilyene­ket mondjon, hogy ő művelt lesz, lepipál­ja az apját. Ki is akartuk venni a gim­náziumból, de akkor meg idecsődítette az osztályfőnököt, hát hagytuk... — S most... Elé­gedett a munkahe­lyén? — Azt mondja, ke- ressán csak kicsit jobban, itthagyja a házat, azért is ta­nulni fog. — Miért nem si­került az érettségi vizsgája? — Valami könyvet keresett állandóan. Mit tudom én hova szórta el vagy ő vagy a többiek ... („Nehéz lesz!” — figyelmeztettek az is­kolában. „Rossz csa­ládi körülmények, ré­szeges szülők. K. J. anyja most láthatóan józan volt, de kissé rosszindulatú. A ka­puból még hallottam, hogy rákiabál vala­melyik kisebb gye­rekre. A kislány bőg­ve kiszaladt az ud­varra. * K. Erzsi puskázott. A tippet nem tudom honnan kapta, de — és most ötszáz hold szőlőnk van. A régieket is felújítottuk, nincs abból már egyetlen régi tőke sem. Hogy mennyi terem most? — Száz hold. De ennek a termését is alig tudjuk el­helyezni. Az országos átlag fe­lett vagyunk. Holdanként több év átlagában 30—31 mázsát szüretelünk. A domb tetejéről jól látni a szőlőerdőt Az új telepítések már mind a korszerű kordon - és Moser-művelésüek. — Az országos átlag nyolc­szorosát szeretnénk elérni, holdanként hatvan mázsát termelni — mondja kísérőm. A PRÉSHÁZ mellett Kauder József, a siklósi üzem göntéri üzemvezetője fogad. — Száz—százhúsz embert foglalkoztatunk most is — mutat félkörben — az „érés alá kapálást” végezzük. Ki­szabadítjuk a tőkéket, leve­gőssé tesszük a fürtöket, hadd érje a napsugár. Bár ez a mai idő is... Gondterhelten néz a szür­kén felhős égre, amelyik bár­melyik pillanatban megereszt­heti csatornáit. — Ha jó két hétig melegen sütne a nap... — kockáztatja meg szerény kívánságát Honfi József, a Gontér veteránja. Honfi bácsi tizenegy éve dol­gozik itt, ő még emlékszik a 28 holdas gazdaságra is. — Bizony, nagyon szépek a fürtök, s duzzadtak a szemek. Ha eső lesz, félő, hogy kipat­tognak, de ha forró lesz a föld. akkoj- rekordtermés Ígér­kezik. Meg is adtunk kérem mi ennek a szőlőnek mindent, amit csak kívánt. Még a sajá­tomét sem kezeltem volna job­ban. Én például permetkészítő vagyok. Hogy mennyi perme- tet készítettem idén? ... Hát vagy 600 hektolitert. Nem is betegek a tőkék. — Utódja van-e a szőlő­munkában, Honfi bácsi? — Akad, nem is kevés. Há­roméves iskolát végzett Gungl József, Fábiáncsics Lászlóné, Ádám Pálné. Sok fiatal dolgo­zik itt, akik ebben a munká­ban is maradnak. — Szakmunkások lesznek — mondja az üzemvezető. — Há­roméves iskolát végeznek. Kell ide az erő, mert szüret­kor legalább százötvenen for­golódnak a sorok között — Tízéves a gazdaság sző­lészete, de híre mégis öreg — veti közbe Honfi József. — A mi borunkat Belgiumban, Franciaországban, Svédország­ban is dicsérik. Mint később megtudom, a siklósi pince levét tényleg zsák a külföldiek Ízlelgetik, 5k jobban ismerik talán, mint a magyarok. A Göntér borát ugyanis egy cseppig a külke­reskedelem vásárolja fél. — Hát akkor az üzletekben árult ^siklósi rizling”, nem biztos volt a siker­ben. Az alsó-szok­nyát biztosan nem nézik meg. Mindösz- sze ez maradt ki a számításból, hogy ezt a puskát nem lehet feltűnés nélkül hasz­nálni ... Erzsi sajnálkozik: — Pedig az írás­belin bevált az egyik nek. — Miért kellett ezt csinálni? Egyáltalán nem készültél fel? — De, csak nem voltam mindenben biztos. Én nagyon izgulós vagyok. — És a vizsgán? Elkerülhetetlen volt, hogy használd? — Nem, azazhogy igen. Sejtettem a „Holt lelkek” sze­replőinek a nevét, csak nem voltam benne biztos. Meg kellett nézni. Jól sej­tettem a neveket, de akkor már késő volt. Felfedezték. — Most hogy állsz az anyaggal? — Tudom. Most már meglehetősen biztos vagyok. Sze­retnék már ma túl lenni rajta. Még több, mint három hét.,. Mókásan hunyorít egyet: — Puska nem lesz ám! Nyiltszemü kis­lány. Ilyen „fellegek­be törő csalás után” akaratlanul is keres az ember egy kis su­nyiságot a tekinteté­ben, de nem talál. S. Nagy Gabriella ennek a földnek a szülötte? — érdeklődöm. — Sokszor tiltakoztunk — vakarja fejét az üzemvezető, — az a bor lehet, hogy siklósi vagy a környéken terem, de nem a mi borunk. A miénk... Íz, csíny, tűz, zamat van a göntéri hárslevelűben, az olasz rizlingben, a rajnaiban. — Az első osztály B. cso­portjába sorolták, tehát kiváló minőségű — mondja szaknyel­ven a pincemester. — ÉS A JÖVÖ? Magasodik-e Göntér hegye? — 1965-ig négyszáz holdat telepítünk még — veszi elő az irodában a terveket a fő- kertész helyettese. — Ennek a területnek a forgatása kö­vetkezik most A telepítés munkája, a betonoszlopok árát is beleértve, újabb 30—35 mil­lió forint De ez még csak a kezdet 1967-re már a Göntér környékén ezerötszáz hold sző­lő lesz. Az Akasztófa dűlőben, a Zuhanyán, a régi siklósi he­gyen — De vajon nem túlságosan nagy pénz ez, amit szőlőtele­pítésbe ölünk? — Most a száz holdról kb. 2500 hektoliter bort nyerünk. — számol hangosan az üzem­vezető. — Ennek az ára öt­millió forint A ráfordítás hozzávetőleg kettőszázezer. Munkabérrel, anyaggal, „ca- kumpakfc”. Számítsa ki most már az elvtárs, mennyit jöve­delmez ez a vidék! Hol van az a mezőgazdasági termék, ami ennyi földön ennyi mil­liót hoz? SehoL — Egy hold szőlő telepítése 115 ezer forintba kerül. Nem mondom, sok pénz — veszi át szót Lackovics Miklós. — Ám azt is látni kell, hogy három év alatt teljesen megtérül a befektetett összeg. Ezen a nagy területen — vág kezével a környező dombokra — halá­los vétek nem szőlőt termel­ni! GÖNTÉREN már zsendül a szőlő. Apró, piros, kék pon­tok, asszony és lányfejek, de­rekak hajolnak a sorok között. Óriási zöld szőnyeg fekszik alattunk és ha jövőre eljö­vünk? ... Már valahol készí­tik azokat a betongerendákat, amelyeket itt állítanak fel, már valahol gyártják a száz és ezer méter hosszú drótokat, amelyekre a hajtások felfut­nak, s itt a szemekkel együtt „érnek” azok a szőlőt szerető munkáskezek, amelyek majd leszüretelik Göntér aranyszínű levét. Szüts István Gyakorlott központifűtés­szerelőt felvesz a Pécsi Porcelángyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom