Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

4 IVlAPIÖ ms. augusztus n. ? „Ha per, úgymond, hadd legyen per../* Amikor tanúnak citálják a szamarat — Már nincs ügyvéd, aki elvállalja értesítése: korábbi per iratai jelenleg a Legfelsőbb Bíróságnál vannak, azok je­lenleg nem szerelhetők”. Most a lep'.elsőbb bírák Is megtud­ják majd, milyen az a magya­rok istene... Az úi beadványon 120 fo­rint értékű illetékbélyeg! (Ed­dig 560 forint.) Ha írásom cí­méül Arany János A fülemüle című versének sorát idéztem, akkor hadd folytassam e vers­ből vett másik idézettel: „De hol is akadna ügyvéd, Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja7” S Sz. Jánosné minden iró­niától meintesen új beadvá­nyának elején ezt Írja: „Fér­jemmel együtt felkerestem több ügyvédet, hogy ezen pe­remben képviseljen, de mind egybehangzóan nem vállalta. Így hát magam indulok el ke­resetemmel.” Riadtan mene­külnek már az ügyvédek, ha Sz Jánosné a láthatáron meg­jelenik. A bíróság nem menekülhet el előle. Beadványában az egyik szomszédhoz írt levelének má­solatát is csatolta: „Ismétlem, ha a határ közöttünk a jelen­legi állapot szerint marad, annak nincs akadálya, hogy a szomszéd úr felé hajló fa­ágakat levágja, bár nem hi­szem. hogy árnyékot vetne, mely esetleg ártana.” Perben van az összes szomszédokkal, zaklatja őket és mindezek után így ír az egyik szomszéd­jának: „Meg kell őriznünk mi öregek a két szomszéd közötti mindenkori békességet.” Hát ezt a „békességet" nagyon po­foncsapta Sz. Jánosné. Mér, rajzol, centiz minden­ki, akinek földje szomszédos Sz. Jánosnéével. Az összes szomszéd hiteles papírok után szalad, amivel igazolják, hogy a föld az övék, s annyit hasz­nálnak s nem többet, mint amennyit a telekkönyv mutat. Az összes szomszéd estén­ként asztalhoz ül és körmölik az igazukat, s az írásokat 10 forintos illetékbélyegekkel a bírósághoz küldik. Már nem­csak Sz. Jánosné fizet» fizet­nek a szomszédok is! A bíróság földmérőt küld a szomszédok földjére. Sz. Já- nosnénak eszébe jutott még egy érv s azt 10 oldalon, ap­ró. gyöngybetűs szép írással pótlólag megküldi a bíróság­nak. A bírák már elsápadnak ha apró, gyöngybetűs, szép írással írt levelet tesznek elé­jük. Most már a bírák is ír­nak Sz. Jánosnénak: „Felhív­ja a járásbíróság felperes fi­gyelmét, hogy a bíróságnak feladata a peres felek vitáinak eldöntése, melyben bizonyító-1 kok adják az alapot, nem pe- I dig az egyik fél minden más­nap érkező saját beadványa, ezért szükségtelen, hogy fel­peres hosszú és felesleges be­adványok küldözgetésével ve­gye el a pert intéző tanács­vezető idejét." 1962 július 13. — tárgyalás. Bíró, ülnökök» stb... és 11 idézett fél! Pro és kontra, es­tébe nyúló viták, majd ítélet: „A megyei bíróság nem ad helyt felperes keresetének ... felperest kötelezi a bíróság, hogy a szakértő részére 200 forint szakértői díjat fizesse W., A pereket elvesztette» s ismét fizethet. (Eddig 760? fo. int) De Sz. Jánosnét nem olyan, fából faragták, hogy csak úgy ukmukfukk abbahagyja, amit elkezdett. 1962 augusztus 3. — Sz. Jánosné perújítási kére­lemmel fordul a bírósághoz a 7 szomszéd ellen indított pe­rében. Megérkezik az apró, gyöngybetűs, szép írással irt «dig 40 oldalas kérelem, amely ben a többek között ezek oí-, vashatók: „ ... mert az ósz-a szes peremben tárgyaló bírák* összefogásszerüen mind elfo­gultak voltak.., mert a per­ben szereplő megtévedt ügy­védek. mérnökök is, elfogult a bíró úr, annak barátai, kol­légái ... a perek tele vannak hamis mérnöki vázrajzzal, ha­mis alperesi, illetve ügyvédi adattal, hamis tanúvallomá­sokkal...” Nincs a földön igaz ember Sz. Jánosné sze­rint Senkisem mond valót csak 6. Lassan már nemcsak ügyvéd, de bíró sem akad, aki „felvállalja” az ügyet. De az ügyet mégis tárgyalni kell — ez a törvény. Már tár­gyalták, de nem fejezték be 1963 június: újabb 34 oldalas levelet hoz a posta, Sz. János­áénak ismét eszébe jutott egy érv, apró, gyöngybetűs, szép írással írt kérvény... HA MAJD az ítélet elhang­zik, ki tudja, mit talál ki is­mét Sz. Jánosné. Nem kell félteni, ha több mint 3 éve pert perre veszít s még min­dig nem unta meg! „Milyen szép dolog, hogy ' már ma Nem történik ttyes lármái Össze a szomszéd se zördSX, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pör- tül..* De még a bíróság épülete is „elsápad”, ha a postás hozza az apró, gyöngy betűs, szép írással írt újabb kérvényt. Lesz, erre a nyakamat te­szem... Mert Sz. Jánosnét nem olyan fából faragták, hogy csak úgy ukmukfukk abbahagyja, amit elkezdett, Garay Ferenc Először íe azt kel elmondanunk, hogy nagyon cso­dálatos dolog történt ugyanis a Kragulecet beutalták a Balatonra üdülni. Nem ez a csodálatos, hanem az, hogy a Krcgulec levelet irt nekünk a Balatonról. A levél így kezdőd, hogy „Hogy a roseb”! Azt hiszem az lesz a leg- jőb, ha ismertetyük a teljes levelet, amejjet a Kragulec irt. íme, hát ezt irta: „Jiogy a roseb! Belétek is meg a Balatonba is. Nem azért mert mindeggyik bő betűvel kezdőd, hanem azár, mert biztos vagyok bene, hogy bene van a kezeitek eben az ügyben. It lakok ugyannis Siófog ée Balatonszéplag között. Tegnap a feleségemmel elmentünk a Hableány éterembe, valamit fogyasztani. Fogyaztottunk is a fele­ségem 1-gy én pedig 2-kilót. Biztos vagyok bene, hogy ü béreltétek fel azt a 140 centis pincért, akinek a markába kerültüng. Sajnosénak a pincérnek a testmagasságával egyenes arányban ál az udvariasága minek következtében azt kelet neki mondanom, hogy: „Idefigyejjen maga egy negyed zsiráf, mér nem megy maga árkuzba, otan nagy péndzért mutogathatná magát, mint a világ legkisebb és legudvariatlanabb pincérét”. JVIaga nem fog engem so- kájjig szidni — mondta erre a pincér és kihozta a rendelt halászlét. És igaza lett. Ától kezdve nem szituk a pincért, mert kelet az energia a halászlére. Száz halászlé! Egy roseb. Meg vagyok győződve diznó banda, hogy a szakács is a ti emberetek. Mert ha nekem lene diznóm az akikor gülönb moslékot ene mint ami eben a HABLEÁNY-bann halázlé címén 16 forintér megetetek volna velünk, ha megetük volna. Ez a halászlé sárga volt. Sok sárgát láttam már de sárga halászlét még nem. És a ize olyan volt, hogy megértettem, hogy sárga. Ez egy őszinte becsületes halászlé, legalább nem tagaggya le, hogy 6 mijen. Az- armyát annak a takácsnak! És disznó banda aszúszem azt fett intéztétek el, hogy ne lehesen kapni iten tojást meg paradicsomot, mert köztudomású, hogy a Balaton melet minden van, miért épen én nem kaptam. Épen ezér, ha hazamegyek szét­csaplak beneteket.” Hit kedves zerkesztö bácsi ezt irta ez a Kragvttec. Asztszi hogy mink direkte azért elutaztunk a Balatonra, hogy őneki borsot törgy&k az óra alá. Hát tévedés! Helyes­írás-Tudósi becstíletzavunkra kijelentjük, hogy az a HAB­LE ANY-beli pincér nem a mi felzólitásunkra udvariatlan, hanem eredetileg zületésénél és képeségeinél fogva és bizonyára direkte tízért ment pincérnek, mert otan a pok­róc modorát elsőosztályuan gyümölcsöztetheti. Másrészt kijelentjük, hogy a szakácshoz sincsen sémi közünk a ha láziét a saját zakáilára főzi olyannak amilyen. Ezenkí­vül a tojáshoz és a paradicsomhoz sincsen sémi közünk. Egyelőre a Pancákal együt azt tanulmányozuk, hogy milyen köveket, milyen elrendezésben és menyit raknak a pécsi kirakatokba a kirakatrendező bácsik. Edig Dttna- kamcsot, baralfőt, mangánt és vegyes zúzalékot láttunk! A Pancák azt Is megfejtette, hogy miért raknak a kiraka­tokba követ. Nyilván azér, monta a Pancák, mart így jobban Iá dk, hogy a kövekhőz képest mijen szép az ára és a vevő nagy ob örömei vásárol. Vagypedig akad egy olyan marha is aki a követ akargya megverő, mert asA- szi, hogy ez a pécsi koh-i-naar. Tiszteletei: Flajbáa Javítják a toronyórát Pécs városi Ta­nács házának tor­nya m agasan a vá­ros többi épülete fölé emelkedik. Ed­dig az emberek megnézték nemcsak szépségéért, kecses­ségéért, hanem ezért is, mert órája a pon­tos időt mutatta. Né­hány héttel ezelőtt azonban hol késett, hol sietett, s nem­csak 10—15 percet, hanem fél. süt egy órát is. — A több mnirít 40 éves óra régi szerkezetű, elavult csapágyait újra kell hegesztenó, fogaske­rekeit ki kell javí­taná. — mondta Takács Árpád, a tanácsház gondnoka. — Az órát a Nádor Szálló halijában lé­vő elektromos óra hajtja. Ha a Nádor óra impulzusai lias- súbbodnak vagy gyorsulnak, úgy las sulnak. Illetve gyor­sulnak a városházi toronyóra fogaske­rekei, ezáltal késük» vagy siet az óra. A Finommechanikai Vállalat embere* már egy hónapja javítják. Hogy med dig tart, sajnos nem tudjuk. munkaidő után jártunk ott) de a kontárkodás az tény. Az történt, hogy Dirják György, Türdér utcai lakos kérésére Pásztiék elvállalták a festést. Jó néhány napot dolgoztak a szobákon — sze­rintük mindig csak munkaidő után. — Mit kaptak érte? — Pénzt — semmit, csak kaját, öt liter bort és cement­lapokat ... Viszont a szabálysértési ha­tóságtól kaptak nyolcszáz fo­rint büntetést fejenként és a megbízót ia büntet­ték, amiért törvénytelenül vet­te igénybe a kontárokat * A hatóság — nagyon helye­sen — megbünteti az ilyen maszekollókat de azért azt is látni kell, hogy a kontár­kodásnak bizonyos piaca van. Az állami vállalatok, szövet­kezetek vagy nem vállalják el a munkát (nincs kapacitás, nincs anyag — mondják!) vagy csak későn, olyankor, amikor az illetőnek az már nem megfelelő. Kénytelen igénybe venni a kontárokat, így nemcsak az az egyedüli megoldás, hogy ellenőrizzük és megbüntetjük a kontárokat, hanem biztosítani kell a la­kosság igényeinek gyors, pon­tos, minőségi és lehetőleg nem méregdrága kielégítését. Enélkül a büntetésnek nem lesz és nem is lehet foganat­ja... Gáldonyi Béla legalább 1600 forint értékű kontármunkát találtak nála. Itt a jegyzőkönyv mellé mintát is vettek a kontárko­dásra felhasznált anyagokból. Ezek szolgáltak tárgyi bizo- nyífékul a tárgyalásnál, amelyen 1500 forintra büntet­ték meg a női szabót. Nem messze innen — a 43 szám alatt — Kovács László- né kontárkodott. Itt is akadt tárgyi bizonyíték bőven, leg­alább 1200 forint értékű. így aztán ennyi lett a birság. végösszege U. A következő kontárkodás­nak három szereplője is van. Pászti József és két társa szobafestést vállalt munkaidő után — maszek alapon. Rájöt­tek — és ebben segédkeztek a. maszekotok is. Ugyanis fel­tűnt az Építőipari Szövetke­zetnek — ahol a három festő dolgozott —, hogy gyakran hiányoznak a munkahelyükről. Csak nem másutt használják fel munkaerő feleslegü­ket?! És a gyanú egyre érle­lődött, míg végre ellenőrzés lett belőle. — Éppen befejezték a ma­szek munkát, amikor rájuk i nyitottunk — mondja a sza­bálysértési előadó. — Azt nem tudtuk bizonyítani, hogy mun­kaidő alatt dolgoztak, mi is — Erdős? Erdős? — Isme­rem, de én avval nem csinál­tatok semmit — mondja Hu­szár és reménykedik, hogy megússza a dolgot — Akkor hát jegyzőkönyvbe vesszük, hogy nem dolgoztat vele — és az előadó már sző- vegezné is a hivatalos papírt, amikor Huszár mégiscsak em­lékezik, hogy „megbízást ad­tam nyolc pár női szandál elké­szítésére”. Vagyis bedolgozót alkalmaz. Magániparos — ál­lami alkalmazottat tart Tör­vénytelen dolog, ezért bünte­tés jár. A büntetést pedig könnyű kiszámítani. Nyolc pár szan­dál darabonként negyven fo­rint, az összesen 320 forintos kontárkodás. Ennyi pénzbün­tetés kinéz Erdősnek, de nem ússza meg Huszár sem, mert a törvény szerint: „kisiparos az iparát csak saját személyé­ben gyakorolhatja”. * A Szőlő utcában egyszerre két női szabó is lebukott Ko­va csls Lászlónét a Szőlő ut­ca 24 alatt az egyik kontárel­lenőr jelentette fel. Az elő­adó pedig helyszínen ellenőriz­te a jelentés valódiságát. Igaz volt. Kovacsisné akkor is varrt, vagyis tettenérték. Iparengedélye nincs, mégis Eldugott kis ház a Kazinczy utcában a 3/1 alatt Csöpp udvar, az is tele zölddel és sok ajtó, ami mögött nem ép­pen egészséges lakások búj­nak meg. Az egyik szoba- konyhás lakásban él Erdős Gyula, a Pécsi Vegyesipari Vállalat cipésze A látogatás most hivatalos: feljelentés ér­kezett ellene, hogy kontárko- dik. Tóth Miklós, a II. kerü­leti tanács szabálysértési elő­adója a helyszínen vizsgálja meg a feljelentés valódiságát Tettenérés után jegyzőkönyvez és kitűzi a tárgyalást, ítéletet hoz és megbírságolja a vét­kest. De hol vagyunk még ettől! * Erdősné fogad és mutatja a parányi műhelyt ahol a férje maszekot — Nincs ebben semmi tör­vénytelen — mondja és a fér­je is erősíti, aki időközben előkerüL — Huszár Antal vá­sározó cipész kisiparos részé­re készítek a szabadságom alatt néhány női szandált ö adja az anyagot én pedig párját negyven forintért elkészítem. Egy kis zsebpénz ez, de nem szabálytalan. Csupán — kontárko­dás —. Mert Erdősnek nincs iparengedélye, ő munkaköny­ves alkalmazottja egy válla­latnak. Nem vállalhat ilyen rendszeres ipari munkát. A jegyzőkönyvet aláírja és a sza­bálysértési előadó siet a kis­iparoshoz ... KONTÁROK. perest a megyei bíróság köte­lezi a fellebbezési eljárás megfizetésére is.” Ejnye, nem lesz ez már sok a jóból? A felperes által 1000 ! forintra taksált perérték — I ami a valójában az 500 forin­tot sem igen éri el — immár perköltséggel, illetékbélyegek­kel a perértekjnek közel a fe­lére rúg. S ezt mind a felpe­resnek ikell fizetni. De nem oda Buda! —* mondja a felperes, és nem nyugszik. Az a fránya 12 négyszögöl az én jussom még akkor is, ha nem ismerik el! Utána megyek én az igazsá­gomnak, mert az az igazság, amit én mondok és állítok, s nem az, amit a földmérők meg a bíróság firkál. 1961. január 25-én újra asz­talhoz ül. és apró, gyöngybe­tűs, szép írással most már nem néhány sort, h,1nem ke­rek 10 oldalt sűrű sorokkal tele ír, közölvén: „Elveszett perem perújítását kérem, mert I .. .ügyvédem nem képvisel engem odaadóan...” Sőt: „... aztán a földmérő mérnök által készített vázrajzon a vitatott terület még rosszab­bul, mint fordítva van beraj­zolva ...” Még egyszer elolva­som, de nem értem, mert el­képzelni sem tudom, mit je­lenthet az, hogy >,még rosz- szabbul, mint fordítva* A kérvény hátán az 50 forintos illetékbélyeg (Ezzel együtt eddig 300 forint!) A kérvény mellett egy papír csatolva, amelyben egy másik ügyvéd jelentkezik a felperes védel­mében. A papíron 10 forintos bélyeg. (Eddig 310 forint) De erre már újra fr az al­peres is. „Kérem nevezett perújitási kérelmét mint alap- talc\nt elutasítani* — ez az írás lényege. Indok: mert ké­relmét a törvényben meghatá­rozott 3 hónap után terjesz­tette elő, men semmi új tényt nem tartalmaz. Újabb tárgyalás 1961. Janu­ár 26-án. Bíró, ülnökök, jegyzőkönyvvezető, felperes, alperes, ügyvédek — meg a drága idő. ítélet: „A járás­bíróság a perújitási kérelmet elutasítja, és kötelezi a per- újítő felperest az alperes ügyvédje kezéhez 110 forintot fizessen meg." (Eddig tehát 420 forint!) Eddig lenne az a bizonyos tengeri kígyó, de most jön a hosszabbítása. A felperes nem nyugszik bele a perújítási ké­relem elutasításába; hanem ; fellebbez! „A perújítást elren­delni kérő beadványom eluta­sítása ellen fellebbezéssel élek* — írja újabb apró, < gyöngyhetűs, szép írással és indokait mintegy tíz sűrűn te­leírt oldalon tárja a bíróság elé A kérelem hátán a 20 fo­rintos illetékbélyeg. (Eddig 440 forint!) Később eszébe jut, hogy még nem írt le mindent, apró, gyöngyhetűs, szép írás­sal irt újabb 5 oldalt hoz a posta. Tárgyalás 1961 április 12-én, majd berekesztve, folytatva ismét 1961 április 25-én, ahol pécsi járásbíróság ítéletét a megyei bíróság helyben­hagyja’’. kötelezi a perújító felperest, hogy a perújított alperes kezéhez 45 forint fel­lebbezési eljárási költséget fi­zessen meg. (Eddig 485 fo­rint.) S a végítélet: „Ez ellen az ítélet ellen további felleb­bezésnek helye nincs* Vége, kész. ez a téma be van fejezve — gondolhatná valaki, aki belenyugodna az igazságba és a „tovább nincs”- be. DE SZ. JÁNOSNÉT nem olyan fából faragták, hogy csak úgy ukmukfukk abba­hagyja, amit elkezdett. Most jön csak a java! Most jön az igazi pereskedés! S immár nem egyetlen szomszédja el­len, hantim 1962 augusztusá­ban mind a 7 déli szomszéd­ját beperli azzal, hogy bizto­san azok is elcsíptek vala­mennyi földet — összesen mintegy 60 négyszögölet, mint írja — az övéből. A bead­vány egy kiló. rajzok, vázla­tok, kérelmek, nyilatkozatok, apró, gyengybetűs, szép írás­sal, mindössze csekély 45 sű­rűn írt oldal. Az ”új ügy” ele­jén a bíróság iktatójának kis AZ ÜGY, amely immár a tengeri kígyót is megszégye­nítő hosszúságúra inőtt, egy egészen egyszerű, szinte min­dennapi esetből adódott. Kez­dődött azzal, hogy Sz. János­né és két rokona az elhalt fivér után mintegy 4200 négy­szögöl földet — részben sző­lőt — örökölt. A hagyatékot az örökösök arjnak rendje és módja szerint háromfelé osz­tották. Sz. Jánosné azonban amikor az örökölt földet jobbról is, balról is alaposabban meg­nézte, rádöbbenni vélt, hogy az ő földrészéből a déli szom­széd már az elhalt fivér ide­jében is 12 négyszögölet, jog­talanul birtokolt. Ha a fivér nem törődött véle, majd most ő rendibe teszi ezt az ügyet, és nem hagyja a 12 négy­szögöl föld hasznát — egy szilvafa és egy mandulafa van rajta — másnak. Asztalhoz ült, és apró, gyöngybetűs írás­sal kérvényt kanyart tott~ a pécsi járásibírósághoz, amely­ben kérte: a 12 négyszögöl földet is az 6 nevére írják, mert az a cudar déli szom­széd már eddig is évtizedekig húzta abból jogtalanul a hasz­not. Rövid, néhány soros kér­vény volt csupán, alatta a dátum: 1960. május 17. A per- érié k: 1000 forint. Az ügy elkezdődött immár 3 éi\e, s ma sincs nyugvópon­ton. A pár grammnyi kérvény az éveik során 5 kiló® akta- halmazyá dagadt... A KÉVtVÉNY tehát megér­kezett a bíróságra, iktatták, szignálták» sorra került. Ki gondolta volna ekkor még, hogy ez ae ártatlannak látszó akta annyi bosszúságot okoz majd évek során mindenki­nek, akinek csak valami kö­ze is lesz hozzá. Igen ám, de a dSl szom­széd — az alperes — i» tu­domást szerzett a dologról, .J^Ogy az ő földjéből 12 négy­szögölet az új örökös el akar perelni, ő is sietett egy bead- ' “vényt Imi, amelyben tanúk­kal állítja a maiga igazát Sőt,, újainak hívja még a szama­rat is, írván: A szamarak hosszú éveken keresztül ezen a 12 négyszögölön legeltek, és már az én jogelődöm is — tudva, hogy a földrész az övé — tüskés dróttal elkerítette. Miért tette volna, ha nem az övé. Én pedig tőle vettem a földet* Váltig hangoztatja, hogy a 12 négyszögöl az övé, s ahhoz semmi köze a hirte­len lett örökösnek, a felperes­nek. De. hogy biztos legyen a dolgában, a Mérnöki Mun­kaközösséggel felméreti a földjét. Beadványában írja: „A terület a mérés alapján az én ingatlanomhoz tartozik, tehát a felperes keresete jog­alappal nem bír* A bíróság annak rendje sze­rint kitűzi a tárgyalást, és igazságügyi szakértőt is küld a helyszínre. Az igazságügyi szakértő pedig „lekontrollálta a földmérési munkaközösség felmérését és azt helyesnek találta”. A pécsi járásbíróság ennek alapján „felperes ke­resetét elutasítja” és intézke­dik, hogy a felperes fizessen alperesnek 15 napon belül 100 forint perköltséget. Gondolni, hogy ezek után a „ne haragudjon szomszéd, de azt hittem. hogy...” bocsá- natkérésnek beillő magyaráz­kodás következik. De Sz. Já­nosnét nem olyan fából farag­ták ... Fellebbez! „Téves az elsőfokú bíróság ítélete, tény­megállapítása, kérem kerese­temnek helyt adni, s az al­perest kötelezni, hogy az ed­dig felmerült összes perkölt­ségei nekem fizesse meg* X fellebbezés mellett fényképek arról, hogy hol is legelt az a bizonyos szamár. De erre már ír az alperes is. térképpel — maga rajzol­ta — igazolja, hol is emelték azt a drótkerítést a szamár miatt. i960 június 20-án tárgyalja a fellebbezést a pécsi megyei bíróság. Bíró, ülnökök,__ jegy­zőkönyvvezető, tanúk, ügyvé­dek és képviseltjeik töltik a drága időt — pro és kontra folyik a vita. Végül döntés: yÁz adapta Ionul fellebbező fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom