Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-09 / 185. szám

4*­MPL9 1983. AUGUSZTUS #. AZ IILEXtKESEK OÚLcilZ&ltiak „Tamtam a Virágcsokor környékén” Ki keli kapcsolni a hangerősítőt Július 4-én megjelent sajtócikk­ben Tóth László Nagyvárad utcai lakos panaszolta, hogy a Virág­csokor Étterem kerthelyiségében játszó zenekar igep hangos es ez­zel zavarja a kornyéken lakók nyugalmát.. A 323 600/1947. B. M. sz. rende­leté előírja, hogy az állami ven­déglátóipart egységek lakott te­rülettel közvetlenül szomszédos kerthelyiségeiben 22 óra után hangerösítő (mikrofon) útján ze­nét vagy egyétb műsort szolgál­tatni nem szabad. Az étterem környékén lakók nyugalma érdekében a fenti ren­delkezés alapján felhívtuk a Pécsi Vendéglátó Vállalat igazgatóját: utasítsa a Virágcsokor Étterem üzletvezetőjét a fenti rendelkezés betartására. Egyben figyelmeztes­se. hogy zeneszolgáltatást 22 óra után esak csendesen, hangerősítfl nélkül, a dobolás 22 óra előtt Is csak hangtompítóval történhet. Herbst Ferenc, a városi tanács v. b. kér. osztályának vezetője. „Vandál eljárás voH” Szakfelügyelet mellett végzik ezentúl a gallyazást A Dunántúli Napa július 24-i számában megjelent levéllel kap­csolatban a következőket állapí­tottam meg: A közutak mentén haladó táv­közlő vezetékek megbízható mű­ködése érdekében a vezetékek mellett lévő fákat gallyazni kell. A gallyazás elsősorban az útfenn­tartó szervek (Közúti Igazgatóság, tanácsok, magánosok stb.) fel­adata. a posta gallyazást csak akkor végez, ha az érdekelt szer­vek felszólítás ellenére nem galy- lyáztatnak és a fák gallyai a hír­közlés biztonságát veszélyeztetik. A jelen esetben is a postára há­rult a gallyazás kötelezettsége, melyet megfelelően képzett mun­kaerő hiányában az érdekelt poe- tamüszakl fenntartási üzem a nyári szünet idejére felfogadod diákgyerekekkel végeztetett el. A diákok általában a szakképzett postai vonalfelvigyázó felügyelete alatt dolgoztak, de a kérdéses na­pon az irányítást ellátó dolgozói halaszthatatlan ügye miatt szo­ciális okokból szabadságolni kel­lett. Bár a vonalfelvígyazó a diá­kokat eltávozása előtt a gallya­„Mostohagry erekek* Nincs pénzügyi fedezet A Napló július 4-1 számában megjelentekre az alábbiakban vá­laszolok: 1 A Zsigmond utca fjlső részén még hiányzó ' vízvezeték kiépíté­sére a kerületi tanács pénzügyi fedezettel nem rendelkezik. Az utcában a vízmű közkutat állított fel, tehát a lakosság Ívó­vízellátása sok más utcához ha­sonlóan biztosítva van. A vízve­zeték kiépítése csak akkor tör­ténhet meg, ha a vízmű hálózat- fejlesztési tervében erre pénzügyi fedezetet tud biztosítani. A meredek utca vizes makadám burkolatát az esővíz kimosta. Ezen gyökeresen segíteni csak az útvonal bitumenes burkolattal va­ló átépítésével lehet. A kerületi tanácsnak erre a célra nincsen pénzügyi fedezete, mert az útfel­újítási hitelt központilag kezelik és elsősorban a főbb útvonalak korszerűsítésére használják fel. Ezért a Zsigmond utca átépítésé­re csak a későbbi években ke­rülhet sor. Arató Ferenc, az I. kér tanács, v. b. ép. éa közi. csop. vez. Alkalmi hiánycikkek! zás szakszerűségére és a baleset­védelmi rendszabályokra vonat­kozóan Ismételten kioktatta, azok a napi feladat mielőbbi befeje­zése érdekében a gallyazást nem a kioktatás szerint ét a postai szabályzatokban előirt módon, ha­nem esztétikailag it kifogásolha­tóan végezték él. Hasonló etetek elkerülése vé­gett utasítást adtam ki, hogy a távközlő vezetékek melletti fák gallyazásához az érdekelt posta- műszaki szervek szakfelügyletet feltétlenül biztosítsanak. A szó- imnforgó cikk azonban túlzáso­kat is tartalmaz. Az érintett fák egy része nem tervszerűen tele­pített akácfa volt, hanem mitgról keit és gyökérről sarjadt akác- bozót, melynek jelentős részét az útárok karbantartása során egyéb­ként is kiirtották volna. A cikkben említett nyárfának a vezetékek közé nyúló ágait meg­felelő létra ás gallyazó szerszám hiányában nem távolították el. Az érdekelt üzemvezető ellen a dlákgyermekek felügyelet nélküli foglalkoztatása miatt eljártam. PAAL JÓZSEF tg. műszaki vezetőhelyetlest \ „Érik a szőlő, hajlik a vessző ...Valahogy így kezdődik ez a régi szüreti dal, ami ezúttal mérhetetlen bosszú­sággal tölti el a szajkiakat. Mert az odáig rendben van, hogy érik a szőlő, hi­szen itt az ideje, de annyi bizonyos, hogy a vessző nem a saját jószántából „hajlik” a szajki Úttörő Tsz szőlőskertjeiben. Na­gyobb részt az Építőanyag- ipari Egyesülés, kisebb mértékben a tsz szőlésze­ti brigádvezetője ludas a do­logban. Az történt ugyanis, hogy a szajkiak kísérleti szőlőte­lepítésre szánták el magu­kat, amihez speciális „beton­karókat” rendeltek a fen­tebb említett vállalat mo­hácsi gyártó-telepén. Nem is olyan keveset és nem is olyan olcsón. Egész ponto­san 6937 két méter húsz centis betonoszlopot vásárol­tak meg 317138 forint és húsz fillérért. Ennyire pre­cíz, fillérre pontos számla után ki gondolta volna, hogy pontatlanság is becsú­szik a vásárba. Azzal kezdődött az egész, hogy a már említett szőlé­szeti brigádvezető, kissé „slendrián” módon vette át a nagymennyiségű betonosz­lopot. BÍrálgatta ugyan, hogy az oszlopok egyik-má­sikán hiányzik az a bizo­nyos kilenc lyuk, ami arra való, hogy a fokozatosan nö­vekedő szőlővesszőt egy-egy „emelettel” feljebb segítse, de aztán belenyugodott á dologba. Annál is inkább, mert a gyártótelep vezetője ott helyben bebizonyította, hogy „sablonelkenődésű ce­menthártya felületről’* van szó, amit egy közönséges szeggel át lehet ütni. — így la, — bizonyította is mindjárt és tényleg ki is lyukadt az a sablonelkenő­désű cementhártya. Igen ám, de esak egy oszlopon próbálta ki tudományát a telepvezető és ebből szakadt aztán minden baj a szajki- akra. Még az ősszel gyanút­lanul beásták egy szálig az oszlopokat a tőkék mellé és érthető lelkinyugalommal várták a „rügyfakadás” ide­jét Az meg is jött időben és szárba szökkentette a szőlő zsenge vesszőit, aztán ami­kor az első lyukig növeked­tek, egyszerre ütött be a „krach”. A derék brigádve­zető hiába osztotta szét a szögeket, a cementhártya maradt. Egymás után púpo­Kicseréljük A Napló június 14-1 számának > „Plajbász Karcsi” rovatában a) siklósi szikvizüzemmei kapcsolat- J ban előfordult egészségügyi rau-) lasztást cikkezte ki. Ezzel kap- \ caolatban közlőm, hogy az ügyet i kivizsgáltam és a mulasztókkal > szemben a fegyelmj felelősségre-1 vonást alkalmaztam. írásbeli meg- > rovást a telepvezetővel és szóbeli j feddést a szikvíztöltóvel szemben. I Ugyanakkor Intézkedtem, hogy) a siklósi szlkvizüzemből kikerülő 5 szikvlzes-üvegek javítása, karban- < tartása, mosása megtörténjen és i erre egy embert állítottam be. 1 A fentiekkel kapcsolatban sze- < retném megjegyezni, hogy ami-) kor a szikvíz tőlünk kikerül, azt / a lakosság pincékben és egyéb ( helyeken tárolja, Illetve hűti, töb- í bek között előfordulhat, hogy az \ egészségügyi követelményeket < megszegve, evés alkalmából nem> pohárból, hanem közvetlen szájba? vétellel a csőről isznak szódát és i ezáltal a csőbe bekerült étel- > vagy húsmaradék is okozhat töl-1 tés utáni szennyeződést és jelen< esetben Is ez fordulhatott elő ? Meg kell azt mondani, hogy saj- < nos sok mulasztást követnek el > a viszonteladó üzlethálózat dől- > gozól is, mert a szlkviz kiszolgá- < táaa előtt kötelesek meggyőződni! arról, hogy az üvegben szennye- ? ződésmentes szikvíz van-e és j nyilván, ha esetleg Ilyen előfor- < dúl, azt nem szabad forgalomba kiadni, hanem vállalatunknak azt vissza kell származtatni üvegmo- / sás végett. Az Ilyen esetleges' visszáru helyett vállalatunk min-1 denkor pótlást biztosít. il Dr. Lapos Sándor, a Baranya megyei Sztkvfz- és/. Szeszipari Vállalat igazgatója.' Meggyorsul a postai forgalom Csökkennek Július 11-én Megjelent cikkre az alábbiakban adjuk meg válaszun­kat: Pécs város területen a tejboltok­ban és a tejet árusító fűszerbol­tokban kannatej és palacktej ke­rült forgalomba. Az ipar és a ke­reskedelem minden törekvése ar­ra irányul, hogiy a tejet árusító boltok minél nagyobb mennyiségű palackozott tejet hozzanak forga­lomba. Ez azért is fontos, mivel a palackiéi értékesítésének foko­zása egészségügyi szempontból előnyösebb. Sajnos, a fogyasztó közönség egy része a palacktej vásárlásától idegenkedik. A ta­pasztalatok szerint nem is a tej érával kapcsolatos probléma áll fenn, hanem inkább a 4 forintos üvegbetéttel. Ezért sok helyütt követelik, hogy az általuk vitt tejeskannába a palacktejet a bolti dolgozók öntsék át. Az átrendezéssé! kapcsolatosan közöljük, hogy ez nem tartozik osztályunk hatáskörébe, A sörrel kapcsolatosan el kell mondanunk, hogy az osztály irá­nyítása alá tartozó vállalatok ne­gyedéves keretszámmal rendelkez­nek, amelyet az egységek részére lebontanak. A lebontott sörmeny- nyiséget a söripari vállalat a bol­tok részére túránként szállítja ki a kiírásnak megfelelően. Ez a mennyiség azonban, figyelembe véve a nyári meleg időszakot fo­lyamatos árusítás esetében, a havi mennyiség mintegy 10—15 napra biztosítana teljes ellátást. A visz- Szalévő időszakban azonban a boltok nem tudnának a fogyksztó- közonség részére sört kiszolgál­tatni. Ezért történik az, hogy a megkapott sörmennyiséget napok­ra osztják be. Kedvezőtlenebb a helyzet a palackozott sör tekinte­tében. mivel az ipar kapacitás- hiányában nagyobb mennyiséget a jelenleginél letermelni nem tud. A hordósör árusításával kapcso­latosan el kell mondanunk, hogy a vendéglátó egységekben vagy az egység söntésénél minden al­kalommal ki van függesztve, hogy milyen sört mérnek. (Szalon, Ki­nizsi. stb.). A porköltkávé árusításával kap­csolatosan a Bk. M. által kiadott 151/1959. sz. utasítása lehetővé te­Kflzlemón.r A külföldön történt fekete- ílmlő megbetegedésekre való tekintettel az Egészségügyi Mi­nisztérium legújabb rendelke­zése érteimében, himlő elleni védőoltásban kell részesíteni azokat a külföldre utazókat, akik Európán kívüli országokba vagy Lengyelországba, illetve Svédország területére kívánnak utazni. A külföldre utazni kí­vánó pécsi lakosok védőoltását a városi Közegészségügyi Jár­ványügyi Állomáson (Pécs, Me­gye u. ‘21.) hétfő, szerda, pénte­ki napon délelőtt 8 és 10 • óra között végzik. A" védőoltásra jelentkezők vigyék magukkal személyazonossági igazolványu­kat. útlevelüket. Nem kell olta­ni p/.okeí a személyeket, akik a nemzetközi forgalomban érvé­nyes, három évesnél nem ré­gibb keletű himlő-oltási bizo- ^fcívanjiyai rendelkeznek, _ szí, hogy a tejboívokban csoma­golt pörköltkávét hozzon forga­lomba az Elelmiszerkereskedelml Vállalat. A város területén lévő tejboltokban a pörköltkávé érté­kesítése folyamatban is van. A fenti rendelkezés azonban a tej- ivókban történő pörkaltkávé áru sitására vonatkozóan nem nyújt lehetőséget. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek mellett a tejivók mellett mindenütt üzemel élelmiszerbolt, ahol pörkdltkávé beszerezhető. A Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszer Főigazgatósága enge­délyezte a pörköltkávé árusítását a cukrászdákban is. Hogy eseten­ként egyes egységek nem rendel­keztek pörköltkávéval, ez telje­sen az egységek vezetőjén mú­lott, mivel esetenként nem kellő mennyiséget rendeltek, vagy azt elmulasztották. Ezzel kapcsola­tosan utasítottuk a Vendéglátó Vállalatot, hogy a kezelésében lé­vő cukrászdák részére minden esetben biztosítson megfelelő mennyiségű pörköltkivét és el­lenőriztesse. Herbst Ferenc, a városi tanács v. b. kér. oszt. vezetője. A Napló Július 14-én megjelent cikkében foglaltakat megvizsgál­tam és megállapítottam: Jelenleg három pénzfelvevő munkahely áll a közönség rendel­kezésére. A folyamatosan dolgozó munkahelyeknél 4 órai munka után munkaközi szünetet kell biz­tosítani, melynek megoldása lép­csőzetesen történik. A munkaközi szünet pontos időpontját meg­állapítani nem lehet, mert min­dig a forgalom alakulásához iga­zodik és forgalomfelfutás esetén ez az idő eltolódik. Valószínűleg az újságcikkben említett eset is akkor történt, amikor az egyik kezelő munkaközi szünetének tartása céljából a fel­vételi ablakot lezárta. Előzőleg az ott álló felektől az utalványokai és csekkeket be kell szednie az ott dolgozó felvevőnek és ezek felvételének megtörténte után tárhatja le az ablakot. Az újságcikk azon kitétele, hogy egy órát, félórát kell várni az egyes ablakoknál és ötvenen álltak az egyik felvevő munka­helyen, túlzásnak tűnik és az utóbbi években a legnagyobb for. Qaiml időszakban sem tapasztal­tunk ilyen nagymérvű torlódást, A tevélfeladdsra és értékcikk- vásárlásra az önkiszolgáló beren­dezés és a képeslap-automatákon kívül nagyforgalmú Időben öt ablak, illetve felvevőhely áll a felek rendelkezésére (kettő a táv­iratfelvételnél, három 5, 6, 8-as ablak a nagycsarnokban). A töme­ges feladása küldemények feladá­sára a 6 és 8-as ablak van kije­lölve. Forgalom emelkedése esetén « Pécs 1, postahivatal mindent el­követ. hogy azt gyorsan levezes­se, viszont a forgalom lebonyolí­tására a- jelenleginél több munka­hely nyitására az elhelyezési kö­rülmények között nincs lehetősé­gem, másrészt annak gazdaságos- sági szempontból való kihaszná­lása sem lenne biztosítva. , Itt megjegyezni kívánom, hogy 1 munka meggyorsítása szempont- < íáöói a posta 1963. évtől kezdve) fokozatósan rátér a kezelés gé­pesítésére, ami feltétlen az egyes \ munkamozzanatok gyorsabb vég­zését fogja eredményezni. Azt, hogy a Pécs 1. postaniva- j tálnál a felek az egyes szolgál- j tatásokat mettől meddig vehetik 1 a nap folyamán Igénybe, a nagy-1 csarnok bejárata előtt baloldalt S kifüggesztett „Szolgálati rend" 1. i Hivatalos órák dm alatti része, < valamint a főbejárat előtt elite- Igézett nagyalakú postahivatalií tájékoztató nyújt megfelelő tájé­koztatást. KANTOR SÁNDOR tg. fOTQ. vezető h. Meg kell váltanom Meg kell téríteni Az Állami Gazdaságok Értesítő­jének vm. «Vf. ÍZ. (1981. 111. 27.) 5 számában közölt 7/19*1. (HL 15.) < sz. korm. rendelet szerint az dolgozó, aki munkaviszonyát tel- i mondással stb. megszünteti, ha a \ részére kiadott új munkaruhaí vagy védőruha Juttatási Ideje még < nem járt le, a ruházatnak a hát- < ralcvö időre eső értékét megtéri- \ leni tartozik. £ ruha viszont a j dolgozó tulajdonába megy át. BABTA JÁNOS, a Bök kősói Állami Gazdaság j igazgatója. ## sodtak, görbültek el rajta a hitvány szögek. Persze, hogy lóhalálban menesztet­tek futárt a gyártelepre, mert a fürge szőlővessző nem mutatott hajlandóságot arra, hogy végig várja a kínlódásukat. Természeténél fogva a felsőbb emeletre „törekedett” mitsem sejtve az ott ólálkodó újabb aka­dályokról. Jöttek ám a gyáriak. Kézi- furdanccsal, faragószerszám­mal, meg effélékkel felsze­relve, ellepték a „bakháta­kat” és olyan zene-bonát csaptak, hogy zengett tőle a környék. Még egy „agregá- tort” is bevetettek, de mi­haszna. Legfeljebb csak any- nyit értek el vele, hogy ha lyukakat nem is, de törött betonkarókat annál többet „termeltek”. Végül valami „kengyelhuzalozással” is kísérleteztek, de abbahagy­ták, mert ahhoz meg az „utánfeszítést” kellett volna megoldaniok. (Az oszlopok kiemelését már meg sem kísérelték, mert tönkre ment volna vele az egész szőlő­kultúra.) Valamit azért mégis ki­talált a gyártó vállalat. Azt, hogy a felelősséget erő- nek-erejével a szőlészeti brigádvezetőre testálta, de az se hagyta magát. A gyár­telepvezető azt állította és állítja ma is, — hogy az osz­lopok átvevője „észlelte” a lyuk-hibákat, mégis elszállí­totta az oszlopokat Amaz meg azt állítja, hogy a lyuk- hibás oszlopokért a vállala­tot terheli a felelősség. ügy néz ki, hogy egy do­logban mind a két fél „ártatlan’’. A vállalat azért mert úgy mond, — a szőlő oszlopot új termékként első­ízben gyártotta, s ilyen for­mán kellő gyakorlattal nem is rendelkezhetett. A másik fél azt állítja, hogy az új szőlőkultúrát elsőízben kí­sérletezik ki, tehát nem vá- dolhatók semmiféle mulasz­tással. A bekövetkezett károkért ezek szerint az „új szőlő­kultúra” tervezőjét lehet csak felelősségre vonni. Miért „talált ki” olyat, ami­hez honi viszonylatban még nincsenek meg a megfelelő gyártástechnológiai doku­mentumok. Mert azért gon­doljuk csak meg: szőlőosz­lopot előállítani csak úgy ukmukfukkra, nem akár­milyen feladat. Bonyolult dolog az kérem. 1 — M — — Az én időmben nagyon szépen jártak a lányok meg a legények. De nem is volt ám olcsó! — emlékszik öz­vegy Fazekas Józsefné. ami­kor a szebényi népviseletről érdeklődöm. — A tízes években volt a legszebb a szebényi viselet. Most minden más, a ruha is meg mi is ..; De elmondom én sorjában a ruhákat áruk­kal együtt, ha kell. — Ha egy lány tisztessége­sen fel akart öltözni, ahhoz kellett legalább 7—8 fodros, fehér alsószoknya. Mi pöndő- nek hívtuk. Aztán búcsúra mindig úgy kikeményítettük, hogy amikor bevonultunk a nagymisére, a szoknyazörgés­től alig lehetett hallani a pap szavát. Akkorjában sok lány volt, talán ötven is. Egy- egy alsószoknyában tíz rőf gyolcs is benne volt. Az al­jára széles csipkét varrtunk. Ezzel együtt belekerült annyi­ba, mint a felső szoknya fele. Pedig az sem volt ám akár­milyen! Némelyik háznál még lehet belőle találni, de kevés van, ez az újmódi szoknya már nem olyan ... „Aljas kázsmér” volt, külföldről ho­zatták a boltosok minden szín­ben: piros, zöld. kék, fehér, sáraa, bordó alapon koszorúk- tüsökrózsák. sokféle virá­gokkal. Ebből Is kellett a kö­ténnyel együtt 10 rőf. Majd­nem. egy forintba került rét­Mennyibe került a népviselet? je. A szoknyához vettünk na­gyon szép, rojtos, színes, nyak­ra való keszkenőt, darabját 6 és fél forintért. Minden szoknyához másikat. Egymaga majdnem egy mázsa búzába került. Abban az időben a búza mázsája 8 forint volt. El kellett adni egynéhányat... Pláne ahol nagy volt a csa­lád ... Némelyik zölden el­adta. hogy Szent Istvánkor a búcsúba új ruhában menjen a nagy lánya vagy a legény­fia. — Sok darab kellett egy lány öltözékéhez? — Bizony sok. A fehér slin- gelt kötény, a röpikének neve­zett finom selyem blúz, a hozzávaló díszek, síkok, csip­kék nem maradhatnak el. Eze­ket mindig a mohácsi boltok­ban vettük. Már tudták, mi­kor beléptünk a boltba, hogy megjöttek a szebényiek. Ren­geteget vettünk. az árából ki­került volna egy szoknya. Hímzett szalagokat a rozma- ringosan fonott'hajunkra kö­töttük fényes tarés síkkal. Az­után a fehér bodrok, a tiláng- li kis fodros szoknya a blúz alá, meg a tíz—tizenkét soros fényes gyöngy is hozzátarto­zott a farttfnfchoz.. — Megvette e*t minden tó vagf c*ak a módosabbak? — Még a legszegényebbje is beszerezte. Elment inkább cselédnek vagy az uradalom­ba, de nem maradhatott le, minden évben megvette az 0gy vagy két öltözet ruhát. Bi­zony egy teljes öltözék bele­került két esztendős növen­dékmarha árába, de volt, hogy ki se futotta. Az igaz, hogy ezek a ruhák kiszolgál­ták egész életében. Ha férj­hez ment, már nem vett ma­gának, szép sorjában elhor­dozta a régieket. A bársony gyöngyös cipő meg a gyön­gyös papucs is Soltéig eltar­tott, mert csak ünnepnapon hordtuk a templomba meg a bálba. Hétköznap a mezőre jó volt mezítláb, vásznas- szoknyában. Az ünneplés öl­tözködésnél hiúk voltunk. A bársonycipőért képesek vol­tunk 50 krajcárral is többet adni, csakhogy minél jobban csikorogjon, meg sárgaréz pat­kó- legyen a sarkán. Bezzeg most már öreg vagyok, elmúl­tam hetven .;; — töri meg az emlékezést. — A legények milyen ru­hában jártak? — Hű, azoknak is szép volt az öltözékük, A mostaniak nem vennék fel. tudom, Fehér gyolcs gatyában jártak, a szá­ra tizenkét szélből volt. Rőf je 40 krajcárba jött. Varrtak hozzá szép inget, a dereká­ba és az ujjába 3—4 szél anyagot hagytak. Az aljára csipkét varrtak, az elejét is csipkével díszítették, meg szí­nes gombokkal. Fekete hím­zett ebelaszti kötényt is hord­tak, lencsés bársonyból ké­szült testhez álló pruszüikkal. Legalább 40 rőf csillogó díszí­tőszalagot varrtak rá, meg fényes dugasz.gombokati Fe­kete kalapot tettek a fejükre, csakúgy rezgeti rajta a sok „rözgőstű”, Fekete lakkszárú, sallangos, rézpatkós csizmát húztak. Ez atz öltözék is bele­került egy fiatal állatba, pe­dig csak nyári; A .téli még többe kóstált. Zsinoros fekete atlasznadrágot viseltek, de az 20-—25 esztendeig is nadrág volt. Hétköznap sima ellenzé­sen szabott bársonynadrágok­ban jártak. A nagy kabát is fekete zsinoros volt, ménkő nagy gombokkal díszítve, a belsejét legtöbbször pirossal bélelték. Volt alája kis rékli darazsa® bársonyból. A kabát­zsebből bokros, fehér csipkés- keszkenő lógott ki. Ha már vőlegény, volt, a színes, min­tás kázsmér keszkenőt a menyasszony adta; Amikor megházasodott, nem hordott se bokrétát, se keszkenőt, ak­kor mór úgyis jó volt;;. Szebény elég gazdag község-, nek számított, jó termőföld­je volt. és mindenkinek akadt néhány parcella; Annit a föld hozott, jóformán csak ruhá­ra költötték. A bútort a szü­lőktől örökölték. Áriáról fiú­ra szállt a két-három ágy, a sublót meg a láda. Még most is találni a faluban a múlt század elején készült ruhás ládákból. Az élelemmel is ta­karékoskodtak; —1 Édesanyám is tett mirh­áiig kukoricalisztet a kenyér­be, hogy újig elég legyen. Ki­húztuk a telet valahogyan. Akkorjában még nagy cserép­fazekakban főztünk három lá­bon, sasókán. Sok zssuppföde- les ház is volt akkof- Meg is szólták egyszer az egyik csa­ládot, amikor férjhez adták a lányukat és gyönyörű sárga cipőt vettek neki, hogy zsup- pos a háza, de a lányának sárga cipőt vesz; Még egy emberöltő sem telt el azóta, és teljesen megvál­tozott a közsség. A viselet is emlék lesz lassan. Ha nem szavahihető emberek mesélné­nek a múltról, talán mi, mai fiatalok, csak falusi romanti­kával átszőtt mesének hin­nénk. B. E. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom