Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

r 1S68. AUGUSZTUS t 3 Kádár elvfárs beszéde a nagygyűlésen (Folytatás az L oldalról.) dűl igaz és helyes álláspont­ját, népünk érdekeit képvi­seljük és fejezzük ki. Nenány szót szeretnék szó'fii a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Kínai Kom­munista Párt vezetői közötti vitáról, amely az egész nem­zetközi kommunista mozga­lom és a kínai vezető elvtár­sak vitája. Mi a kínai vezető elvtársak álláspontját elutasítjuk. Eluta­sítjuk mindenekelőtt elvi meg­győződésből, mert megítélé­sünk szerint a kínai vezető elvtársaknak a legutóbbi idő­szakban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxista— leninista, hanem dogmatikus és szektás. Elítéljük és eluta­sítjuk gyakorlati 'okokból, mert Leninnel együtt azt valljuk, hogy a szocialista for­radalomnak soha sincs szüksé­ge forradalmi frázisokra, min­dig többet ér egyetlen hétköz­napi, gyakorlati tett, amely előbbre viszi a szocialista for­radalom ügyét, mint száz for­radalmi frázis. (Taps.). — Eb'téljük a kínai vezetők frakciós módszereit, azt, hogy mindenütt, ahol erre alkal­r műk nyilaik, megkísérlik a bomlasztást a<z egyes testvér- pártokon bélül. Mélyen elítél­jük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pártok vitamódszerei közé és nem vezethet jóra. A vita a kínai elvtárssakikai nem tegnap kezdődött, de ko­rábban nem a nyilvánosság előtt folyt, őszintén meg kell mondani azt is, hogy nekünk, az egység híveinek bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehetőségig türelemmel voltunk, mert nem akartuk mélyíteni a vi­tát. Azt akartuk, hogy a ve­zetők közötti nézeteltérés ne terjedjen ki a tömegekre. Mi volt az eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak eljárásunkat rosszul értelmezték, ők min­denféle útan-módon terjesz­tették véleményüket, állásfog­lalásukat. Központi Bizottságunk he­lyesen járt el, amikor a lehe­tőségek határáig nem folyta­tott nyűt vitát. Minden hasonló esetben így fogunk eljárni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védetaiezését, eb­ből indulunk ki. Nem mód­szerünk, hogy . egy vitás kér­désből azonnal nyilvános vi­tát, presztízskérdést csinál­junk, mert véleményünk sze­rint így nehezebb a kérdések elvtársias tisztázása és rende­zése. Aki tehát türelmetlenke­dett, mert sokáig nem kapott tájékoztatást' bocsásson meg nekünk és kérem, utólag ért­sék meg eljárásunk indítékait. Most más a helyzet. Ha a kínai elvtársak vitázni akar­nak, nyugodtan vitatkozunk velük, mert meggyőződésünk, hogy ha ezeket a kérdéseket őszintén, világosan párttagsá­gunk és népünk élé tárjuk, akkor pártunk és népünk a mi marxista—leninista állás­foglalásunkat fogja támogat­ni, nem pedig a szektás, dog­matikus pozíciókat. (Nagy taps.). Ehhez azt is hozzáfűzöm, amiről a Központi Bizottság­ban már beszéltünk, hogy most, miután nézeteltéréseink Sajnos olyan stádiumba jutot­tak, hogy a nyilvános vita szükségszerű és elkerülhetet­len, meg fogjuk védelmezni és mindenütt képviselni fog­juk igazságos és helyes állás­pontunkat. Amit a kínai vezetőknek meg kell érteniok Természetesen nem akarunk arra berendezkedni, hogy a magyar munkásosztályt és a magyar népet reggeltől estig és estétől reggelig egyes kínai vezetők dogmatikus frázisai­val traktáljuk. Az a vélemé­nyünk, hogy amit az elvi vita megkíván, azt tegyük meg, egyébként pedig igazi forra- dalmi feladatainkkal, szocia­lista iparunk; fejlesztésével, termelőszövetkezeteink és me­zőgazdaságunk erősítésével>t a tudományos kutatás fejlesz­tésével, kultúrpolitikánkkal foglalkozzunk; azokkal a fel­adatokkal, amelyeknek meg­oldásával a leforradalmibb és a leghelyesebb választ adjuk mindenféle dogmatikus frá­zisra. Ezzel akar népünk fog­lalkozni! (Nagy taps.). Szeretnék egy másik kér­dést is felvetni Központi Bi­zottságunktól, állami életünk vezetőitől párttagságunk, mun kásosztályunk, népünk na­gyon sok szépet és jót hal­lott kínai teetvérpártunkról, annak történelmi harcairól, Kína nagyszerű népéről. Szeret ném megmondani elvtársak, hogy ebből semmit sem vo­nunk vissza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot vívott, helyes irányvonal alap­ján nagy utat tett meg. A kí­nai nép nagyszerű nép, test­vérünk a Kínai Népköztársa­ság. a szocialista világrendszer országai közé tartozik. Mi változatlanul tisztelettel és megbecsüléssel vagyunk a kínai testvérpárt tömegei, a nagy kínai nép iránt és szi­lárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézeteltéré­sünk a kínai vezetőkkel, ez történelmi értelemben átme­neti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommu­nizmus kapujáig és a kommu­nista társadalomba. (Taps.). A kínai vezető elvtársaknak terifiészetesen meg kell érte­ni ök egy-két dolgot. Az elvi nézeteltéréseken túl például azt, hogy bár kínai testvérpár­tunk — taglétszámát tekintve — hatalmas párt, a kínai ve­zetőknek is tudniuk kell, hol végződik az ő pártjuk, és hol kezdődik más ország munkás- osztályának pártja1. Ne akar­ják a kínai vezetők átvenni a Magyar Szocialista Munkás­párt tagságának marxista kép­zését, mert ebből semmi jó sem származna. (Taps.). Ezt bízzák a .mi párttörvényeink szerint megválasztott és erre jogosult szervre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságára. (Nagy taps.). Volt egy kis konfliktusunk sajnos, állami vonalon is a kínai ‘ elvtársakkal. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én »Megjelent levelét ugyanis mi [ Magyarországon — ahogy mindenki tudja — akkor nem nyomtattuk ki, mégpedig azért, mert pártunk Központi Bizottságának megítélésére tartozik, hogy más pártok dokumentumaiból mit, mikor tart célszerűnek kinyomtatni. Úgy véljük, mivel nem mi voltunk a címzettek, az elemi illendőség is megkívánta, hogy a címzett határozza meg, mi­kor és hogyan szándékozik vitatkozni a feladóval. Meg­győződésünk, hogy a kommu­nisták, a kommunista pártok egysége kizárólag a marxiz- mus-leninizmus elvi alapjain jöhet létre, erősödhet és fej­lődhet. S ez az egység nem erősödhet, csak gyengülhet, ha dogmatikus és szektás né­zetek alapján akarjuk megte­remteni. (Taps). Elvtánsak! Néhány évvel ezelőtt pártunk és népünk harcba szállt az 1956-os ellen- forradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa Népköztársasá­gunk törvényes rendjét, hely­reállítsa szocialista államun­kat és tovább haladjon a szo­cialista társadalom építésének útján. Ez volt a harc fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revizionizmussal és az ellen- forradalmi felkelés kirobban­tóival szálltunk harcba, ha­nem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a szemé­lyi kultusz jelent, a szocialis­ta törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szektaria- nizmussal, az élettől és a nép­től való elszakadással. Ez har­cunk belső logikája és törvé­nye. Harcbaszálltunk a tör­vénytelen perek gyakorlatá­val, a megalapozatlan gazda­sági tervezéssel és általában mindazzal, ami a személyi kultusz káros maradványa. Változatlanul az a felada­tunk, hogy dolgozzunk a párt- élet, a magyar közélet de­mokratizálásáért, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesz­téséért és további kibontakoz­tatásáért. Aki most a szemé­lyi kultusz és a személyi kul­tusz módszereinek ügyvédje­ként lép fel a Nemzetközi Kommunista Mozgalomban, az ne számítson ránk, mert nekünk, pártunknak és né­pünknek untig elege volt a személyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni. (Nagy taps). A személyi kul­tusz elleni harccal is a szocia­lista építésért, népünk béké­jéért és jólétéért küzdünk. Ami a világbékéért folyta­tott harcunkat illeti, most bi­zonyos oldalról vitatják, hogy az helyes-e? Márpedig ha el­határoztuk, hogy felépítjük a szocialista társadalmat, ha el­határoztuk, hogy népünk éle­tét még gazdagabbá tesszük, fokozzuk jólétét, hogy sok mindent megteremtünk, ami ma még nincs meg, akkor eh­hez< a harchoz az is hozzátar­tozik, hogy megőrizzük né­pünk, és a népek békéjét. Ho­gyan lehet a szocialista társa­dalom teljes felépítésén dol­gozni, a népnek jobb életet biztosítani, ha egyszersmind nem óvjuk meg, nem erősít­jük a béke általános ügyét? Aki Magyarországon a szocia­lista társadalom erőteljes és lendületes építésének á híve, annak ugyanakkor a béke hí­vének keli ler^nie, mert a ket­tő egymástól elválaszthatatlan. Továbbra is as államok békés egymás mellett élése elvét támogatjuk Mit jelent a háború elkerül­hetőségének elve? Marxista- leninista álláspontot, amely a jelen korszak tudományos elemzésén alapszik és amely­nek egyik fő tétele, hogy az imperializmus . természete ugyan nem változott, de az imperializmus és a népek helyzete változott, azért ko­runkban a világháború többé nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen. Ilyen viszonyok kö­zött minden kommunistának, minden forradalmi munkás­pártnak legelső feladata har­colni a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés el­vének győzelemre viteléért. (Taps). Azért vagyunk a béke meg­őrzésének és a békés egymás mellett élés elvének hívei, mert bízunk szocialista társa­dalmi rendünk fölényében, hisszük, hogy a szocialista rendszer erejével és a szocia­lista országok alkotómunká­jával az imperialistákat rá tudjuk kényszeríteni a békés egymás mellett élésre. Hisz- szük, hogy rendszerünk erejé­vel, , népeink alkotó munká­jával a gazdasági versenyben is fölénybe kerülünk és győ­zelmet aratunk a kapitalista társadalmi rend felett. Vita folyik néha még arról is, hogy hány szocialista or­szág van. Vitázni persze lehet s mi vitatkozunk is a jugo­szláv elvtársakkal pártjaik programjának egyes tételeiről, de végeredményben az ésszerű utat járjuk. A szocialista Ju­goszlávia szomszédunk, és ha normális viszonyra törek­szünk az Egyesült Államok­kal, miért ne törekednénk sokkal inkább normális és jó­szomszédi viszonyra a szocia­lista Jugoszláviával, amely itt van mellettünk, határos ve­lünk és sorsközösség is össze­köti népeinketl Ha tehát az átmeneti né­zeteltérésektől eltekintünk, mindenképpen már 14 olyan ország van a világon, ahol a társadalmi rendszer alapja szocialista. Nagyszerű dolog ez! (Taps). Elvtársak! A békés egy­más mellett élés eszméjét Le­nin adta a kommunistáknak, s a XX. kongresszus fejlesz­tette tovább a megváltozott erőviszonyoknak megfelelően. A kongresszus óta eltelt hét esztendő minden ténye ennek az elvnek az igazságát, ere­jét és nagyszerűségét bizonyít­ja. Nagyon jól tudjuk, hogy a békés egymás mellett élés elve a különböző társadalmi rendszerű. országok békés egy­más mellett élésére vonatko­zik, de egyben harcot is je­lent az ideológia, a gazdasá­gi verseny területén és sok egyéb területen. Mi továbbra is az államok békés egymás mellett élése mellett vagyunk és bízunk abban, hogy az ideológiai vitában, a gazdasá­gi versenyben a szocialista társadalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az impe­rializmust. Gondoskodunk biztonságunkról Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a hon­védség megfelelő színvonalá­ról gondoskodunk, mert erre az érvek sorában feltétlenül szükség van. Ilyesmivel ugyan nem jó tréfálni, de úgy áll a dolog, hogy az imperialista vezetőknek hiába dugjuk az orruk alá, mit mondott Marx, Engels, meg Lenin (derültség), nemigen veszik figyelembe, mert ha figyelembe Vennék, nem imperialisták, hanem kommunisták lennének. Ha viszont eléjük tesszük Marx, Engels, meg Lenin írásait és tudják, hogy az eszmék mö­gött valóságos, kézzelfogható erő áll, rögtön tüzetesen kez­dik tanulmányozni Marxot is, Engelst is és Lenint is. (Élénk derültség, taps). Moszkvában a három tár­gyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselői aláírták a részleges atomcsendre vo­natkozó egyezményt. (Nagy taps.) Alkalmunk volt már a tárgyalás közben is kifejezni véleményünket. Helyeseltük, hegy a tárgyalások megkez­dődtek, örülünk, hogy a megállapodás létrejött és a Iá­inak. Bejelenthetem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Magyar Népköztársaság is alá fogja írni ezt az egyezményt. (Hosszantartó nagy taps.) Tudatában vagyunk annak, hogy ez részeredmény. De ez is fontos. Először is a légkör nem szennyeződik tovább, s ez az egész emberiség érde­ke. Másodszor: a megállapo­dás egy lépés előre az atom­fegyverkísérletek teljes betil­tása, mindenfajta atomfegyver megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés, a hideg­háború felszámolása felé. Jó­zanul tudjuk mérlegelni azt az utat, azt a nagy harcot és erőfeszítést, amely még az emberiségre vár. amíg elér­hetjük az atomfegyver teljes betiltását és megsemmisétését, az általános és teljes leszere­lést a hidegháború teljes fel­számolását és a tartós béke kivívását. De azért tfessíük meg az első lépést, hogy utá­na megtegyük a többit. Az atorocsend- egy ezimén yt így értelmezzük és ezért helye­seljük. A világ békeszerető népei üdvözlik a megállapodást. Ez érthető is, hiszen oly sok évi harc után végre most meg­termetté első gyümölcsét azok­nak az embereknek az erőfe­szítése, akik a béke ügyéért a Föld minden országában küz­döttek. Biztos, hogy ez a si­ker új erőt ad százezreknek, millióknak, hogy még nagyobb egységben, még nagyobb erő­vel harcoljanak a békéért, hogy ezen az úton új és új győzelmeket arathassanak a népek. A megállapodást el­lenzik az Egyesült Államok és Nvugat-Németország leg- reakciósabb körei, ellenzik a francia nagyhatalmi soviniz­mus megszállottjai és sajná­latos módon ellenzi ezt a meg­egyezést a Kínai Népköztár­saság kormánya. Persze, az indító okok különbözőek. A lényeg azonban az, hogy a Föld összes országaiban mind­azok a politikái áramlatok, társadalmi rétegek és körök üdvözlik ezt a megállapodást, amelyek hívei a békének. Üd­vözöljük mi is, mert a mi or­szágunk, a mi népünk is a békepolitika, híve. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Befeje­zésül építőmunkánkkal ve­retnék foglalkozni. Azt hi­szem, sem külpolitikai „eidé- sekről, sem a mi párt- és kor- mányüldöttségünk szovjet­unióbeli útjáról nem lehet szórni anélkül, hogy ne beszél­nénk belső építő munkánkról. Párttagságunk, öntudatos dolgozóink őszinte és meg- győződéses hívei irányzatunk­nak Azt várják tőlünk, hogy a nemzetközi fórumokon, a pemze^íőzi kommunista moz­galom összejövetelein és a külpolitikai aktusokon is a helyes, - marxista—leninista vonal mellett és a békét szol­gáló javaslatok mellett ad­juk le pártunk, kormányunk szavazatát. Pártunk szavaza­tának súlya a nemzetközi kommunista mozgalomban és kormányunk szavazatának sú­lya a külpolitika kérdéseiben egyenes arányban áll népünk belső harcának, belső építő munkájának eredményeivel. Építőmunkánk tehát nem­csak népünk egyre jobb életé­nek előfeltételeit teremti meg, hanem nemzetközi jelentősé­ge is van. Az igazság az, hogy például vezető amerikai kö­rök a Magyar Népköztársasá­got és még inkább annak kor­mányát ma semmivel sem szeretik jobban, mint Í956- ban. Most mégis másképpen néznek reánk. Miért? Mert meggyőződtek arról, hogy a Magyar Népköztársaság él és erősödik az ő óhajaiktól és kívánságaiktól teljesen függet­lenül, s ezt a tényt tudomásul veszik. A Szovjetunióban tett hosz- szú utunkon természetesen vártuk a hazai híreket is. Amikor például megérkeztek hozzánk a Statisztikai Hiva­tal adatai népgazdasági ter­vünk első félévének teljesí­téséről nagyon na°v figye­lemmel olvastuk. A második félév feladatai Iparunk az év első felében tervét csak 99 százalékra tud­ta teljesíteni. Mi mégis azt tartjuk: figyelembe véve, hogv a nagyon hosszú, nem várt tér miatt egész népgaz­daságunk hallatlan nehézsé­gek közepette kezdte az első negyedévet, az eredmény nem rossz. Amikor láttuk a sta­tisztikai jelentésből, hogy 1 az iparban, a szállításban az el­maradás jelentős részét le­küzdöttük, a mezőgazdaság­ban az időszerű munkákat ki- elé 'ítő eredménnyel végezték, a felvásárlási terv az első fél­évben megvalósul, külkeres- keuelmi mérlegünk az első leievben a várakozásnál jobb volt, az állami iparban az egy munkásra eső átlagbér csak­nem 3,3 százalékkal, a kifize­tett összes munkabér pedig 7 százalékkal ,növekedett, s a lakosság összes pénzbevétele 7 százaiéival, a kiskereskedel­mi forgalom 7 százalékkal emelkedett az egy év előtti­hez képest, azt mondtuk, hogy az első félév mégis eredmé­nyes volt. az év előttünk álló részé­ben nagyon komolyan kell dolgoznunk. A tennivalóikat Központi Bizottságunk tegnap nyilvánosságra hozott határo­zata pontosan megszabja. Véleményem szerint, ha a második negyedben kibonta­kozott lendületet tovább tud­juk fejleszteni, minden lehe­tőségünk megvan, hogy ért az évet — amely egyébként öt­éves tervünk középső és sok tekintetben kulcsesztendejé — a gazdasági építésben is nagyon jó eredménnyel zár­juk. Ehhez mozgósítanunk kell erőinket. S ha megenge­dik, ezúttal erőink felsorolá­sát pártunkkal kezdem. Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt méltó­nak bizonyult történelmi kül­detésére, amelyet- mint a ma­gyar munkásosztály f rrf.önl mi élcsapatának be kell töl­tenie. Pártunk marxista—le­ninista párt, ‘ ideológiailag, politikailag és szervezetileg egyaránt egységes. Egészsé­gesen fejlődik és erősödik, ve­zeti és irányítja, társadalmunk, országunk életét, népünk te­vékenységét. Visszatekintve az elmúlt évekre és erőt me­rítve abból, milyen hallatlan nehézségeket küzdöttünk le, abból, hogy belső rendünk megtámadhatatlan. a Magyar Népköztársaság nemzetközi presztízse barátok, közömbö­sök és ellenségek előtt hatal­masam növekedett, ’ pártunkra az a feladat vár, hogy még ■nagyobb energiával, elvileg még szilárdabban és követ­kezetesebben vezesse új és új győzelmekre a gazdasági és a kulturális építést. A párt a md fő erőnk! (Taps.) Növekszik népi államunk szervezett ere­je is. A jelenlegi egészséges, jó viszonyok közepette a párt nem egyedül, nem izoláltan dolgozik, -hatnem úgy. hogy nyugodtan és nagymértékben támaszkodhat tömegszerveze­teinkre, a szakszervezetekre, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségre, a nőtanácsokra és a többi társadalmi és tömeg­szervezetekre. Pártunk épít­het és számíthat a Hazafias Népfront-mozgalomra, ■ annak bizottságaira, aktivistáira. Nagy erőt jelentenek az ön­tudatos* élenjáró dolgozók, a szocialista brigádmozga­lom résztvevőinek sok­százezres serege, azok az emberek, akik nemcsak sza­vakkal, hanem cselekedetek­kel és a példamutatás erejé­vel is erősítik népünkben a szocialista gondolkodást, a társadalmi felelősségtudatot, és segítik építőmunkánkat. Bizton támaszkodhatunk ar­ra az erőre, amely** interóa- • ■■ k, in nacio­nalista kapcsolataink jeleate- nek. Elsőként említem a most még szilárdabbá vált ma­gyar—szovjet barátságot, har­cunk egy fő támaszát (nagy taps), a szocialista országok »népeinek, a nemzetközi kom­munista mozgalomnak egyesí­tett erejét, a függetlenségért harcoló egykori gyarmati né­pek és a szabadságukért még harcoló gyarmati népek egye­sített erejét, a békéért harco­lók egyesített erejét. Ez né­pűink harcának rendkívül fontos támasza. A belső építés kérdé­seiről . szólva, még egy­szer megemlítem a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csát. örvendetes, hogy az el­múlt ülésszakon törekvéseink általános irányában* az együtt­működésünk bővítésére irá­nyuló szándékban egyetértés volt közöttünk, és jó lehetősé­gek vannak arra, hogy okos és helyes politikával, elgcindo- lásaink egyeztetésével, a KGST-ben tömörült országok népgazdaságát külön-külön és valamennyit együtt ' gyors iramban fejlesszük. Ha összehasonlítjuk Magyar- ország helyzetét valamely tő­kés ország helyzetével, meg­állapíthatjuk, hogy ^nálunk néphatalom van, a nép élet­színvonala a múlthoz képest jelentékenyen ■ növekedett Tény, hogy például a lakbér, a közlekedési díjak tekinte­tében, a társadalombiztosítás­ban, a kultúrában és számos más vonatkozásban rendkívül nagyot léptünk előre, és sok­kal többet vívtunk ki népünk számára, mint amiről egy ka­pitalista ország dolgozói egyáltalán álmodozhatnak. Magyarországon ' az étejroi- szerárak átlagosan alsóm-■«•*>»>. bak. mint a tőkés országok­ban De az igazsághoz tar­tozik az is — ha fejlett tőkés ■v1 '’okkal hasonlítjuk össze (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom