Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

»63. AUGUSZTUS 4. IAPIO 3 Egy kémény halála Mögöttünk: betonlkerftés, előttöaik száz méternyire utol­só perceit éli egy kémény, amely az első világháború ki­törésekor kezdte meg békés pipálását. A kemencékben fe­Több ezer mecseki bányamunkás üdül idehaza és külföldön Ezelőtt tíz évvel könnyű volt megállapítani hogy egy üzembén hányán' és merre üdültek. Manapság igen ne­héz pontos adatokat szolgál­tatni erről. A pécsbányatelepi Széchenyí-aknán néhány perc alatt harminc embert számolt össze az üzemi bizottság tit­kára, akik valamelyik külföldi társasutazás keretében töltik el a szabadságukat. S hányán töltik még rajtuk kívül kül­földön a nyarat? Nehéz lenne megmondani, a belföldi ma­gánnyaralásokról nem is be­szélve. t A Mecseki Szénbányászati tröszt ezidáig — az első félév­ben — 616 szakszervezeti be­utalót adott ki a dolgozóknak valamelyik hazai üdülőbe. Nyolcvanhat bányász vett igénybe szanatóriumi beutalót és negyvenegyen utaztak kül­földre beutalóval. A trösztnek Bélatelepen — festői környezetben — saját üdülője van. Eddig 134 fel­nőtt vette igénybe a bélatele- pi nyaralót, ugyanakkor a nyári szezonban háromszáz gyermeket is üdültetnek Béla- telepen. cserélje be *** rádiód SZEPTEMBER 30-IG 1500 Ft feletti rádióvásár­lásnál 150,— Ft-tól 550,— Ft-ig terjedi) áron bevált­juk régi készülékét! Felvilágosítás a szaküzletekbcn! héren izzottak a téglák, a Szi­geti úton katonák masíroztak, s énekelték: 32-es baka va­gyok én ... Évtizedeken át itt magasodott, hozzátartozott a környék panorámájához. Szá- montartották a pilóták, akik a régi repülőtéren fel- és le­szálltaik gépeikkel, katonai tér­képeken szerepelt, s ha az utóbbi években a kemencék üresen ásítoztak is, a kémény kissé ugyan meghajolva, de állt. Két évvel ezelőtt kimondták a végítéletet, s hosszú keres­gélés után akadt három bátor jelentkező az ércbányától, akik vállalni merték a leom­lasztását. O.tt sürögmek most a kémény körül. Molnár István, a képviselő, feje búbjáig kor­mosán. ö ment fel tegnap a kémény belsejébe, hogy hozaá- erősítsék a sodronykötelet, mintegy biztosítékul, hogy merre dőljön. Tóth F. Győző és Sári József mérnökök, a szakember Újvári József uta­sításait hallgatják, aki ma reggel valósággal „idecsöp­pent” és meg kell hagyni, na­gyon jó, hogy itt van. Nyolc évig dolgozott a kéményépítők nél, ott volt, amikor a hőerő­mű 100 méteres kéményét fel­húzták, s egynéhány omlasz- tást is megért már. Az ő irá­nyításával. bántották ki a ké­mény déli részét, s ducolták alá a derékvastagságú geren­dákkal. A Szigeti út, a Fémipari Vállalat udvara megtelt kí­váncsiskodókkal. Most öntik le benzinnel a dúcolásit, s máris lángragyúl. • Utoljára füstöl a kémény. Mikor rop­pan meg az óriás? Egy perc, két perc? Izgalmas pillanatok. S a sodrony szemlátomást en­ged, ereszkedik. Ropogva ég a fa, s roppan a kémény, aztán mint egy óriás szálfa, eldől az udvarban, darabokra hullva. Felnőttek, gyerekek szalad­nak közelebb. Én a legény- szálláson lévő TV-antennát keresem tekintetemmeL Ezt jelölték meg a dőlés irányául. Pontosan úgy fekszik, az el­nyúlt téglahalmaz. Eloltják a parázsló gerendamaradványo­kat, a Fémipari Vállalat ve­zetői a kéményboptóklkal együtt megnyugodva haza­mennek. A paneflházon az Utol só emelet lapjait emeli be a daru, a Szigeti úton kirándu­lók kocsijai száguldanak. A jó öreg kémény mindezt már nem látja. Született 1914- ben, a háború napjaiban, s le­bontatott 1963-ban, egy békés augusztusi napon. „Béke po­raira”. Égető kérdések egy mészégető kemence körül „Kiállta a próbát a szamár- kúti ikeraknás mészégető ke­mence. Kedvező kő- és szén­ellátás esetén a régi hatezer tonnás kemencékkel szemben, évi 10—12 000 tonna kiváló minőségű mész égetésére al­kalmas.” Ez a kis hír három-négy nappal ezelőtt látott napvilá­got a lapunkban. Másnap azt mondja valaki: — Hogyan írogathatnak ilyesmit ősszé, hiszen ez a ke­mence megbukott, eleve elfu­serált beruházás. Nézze meg a telepvezetőt, maholnap ideg- szanatóriumba vonul, kérdez­ze meg a munkásokat, hogyan vélekednek. Bármi legyek, ha az naponta 100 mázsánál töb­bet termel, talán még annyit sem. Nevetséges, de még kő sincs hozzá. Ezt írja meg. Nos, ha a kis hír ilyen vitá­ra ad alkalmat, hát nézzük, mit mondanak a tények. Ez a négy és fél millió forintos beruházással épült félautomata ikeraknás kemence június elején kezdte meg a próbaüzemelést. Azzal a céllal épült, hogy több és jobb minőségű meszet éges­sen, mint a körkemencék. Mit , tudunk a tervezőjéről? Előttem egy levél, ami jú­nius 26-án kelt a" Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Fő­osztályán. „A Péntek László vezetésé­vel közreműködő tervezőgár­dát a mészégető szakmában, mint az egyik legilletékesebb szaktervezőt ismerik el. Így a személyi kiválasztás szeren­csésnek mondható. Külön fi­gyelemmel kell lenni arra, hogy a szamárkúti kemence­típus méreteinél és kapacitá­sánál fogva olyan megoldás, amely a tanácsi ipar igényeit KISARUHAZ VAJSZLÓN Már javában vásároltak a vajszióiak az új, emeletes kis áruházban, amelyet tegnap délelőtt nyitottak meg a falu­ban, amikor Zrínyi Miklós a helyi körzeti földművesszövet­kezet elnöke a társadalmi munkát' emlegette: — Ezt nem tartja számon senki — mondta — mert ki is gondolna rá éppen a leg­nagyobb munkában, hogy fel­jegyezze ki, mennyit dolgozott munkaidőn túl, ' önszántából. A sámodi tsz szerelői pénte­ken éjjel egy órakor hegesz­tették a szönyegbemutató áll­ványt í .; a boltiak is sokáig dolgoztak, hogy időre meg­nyithassuk az áruházat. A ta­nács hídgyűrűket adott és az áruház előtt befedhettük az árkot..: soroljam még? Mert lenne miről beszélni ... Bizony lenne .:: például ar­ról. hogy Vajszló is, mint min den fejlődésben lévő község követeli a szebb, a választé­kosabb ellátást. Kinőtte a ré­gi ruházati boltot, már áru­ház kell másfél milliós áru­készlettel, hiszen negyedév alatt egymillióért vásároltak cipőt, ruhát, nyakkendőt és ágyneműt. Ez az áruház 800 000 forintos költséggel épült és már tavaly ét akar­ták adni a forgalomnak, de az építő ktsz-ek jóvoltából fél évet késtek vele. A megnyitásnál kétszázan szorongtak á bejáratnál. — Mit vettek? Minden kelendő volt... konfekció öltöny és perzsa szőnyeg, nylon fehér­nemű és papucs-cipő. Olyan sok volt a vásárló,, köztük a vidéki is, hogy délben ki kel­lett nyitrii a szemben levő cukrászdát. Itt várták meg a buszt, a Moszkvicsot, a von­tatót. aszerint, hogy kit mivel vittek haza az ünnepélyes megnyitóról. Az áruházban egyenruhás lányok is kiszolgáltak. Ke­reskedelmi iskolások, akik egyhónapos nyári gyakorla­tukat Vajszlón töltik. Ök vol tak az alkalmi manökenek is, bemutatták a legszebb női ruhákat és állták a kíváncsis­kodó férfiak tekintetét. A megnyitóval kezdődött el a vajszlói kereskedelmi mar- pok programja. Tegnap este színészek műsora, divatbemu­tatóval, ma gyermekműsor, holnap vásár a vas- és műsza­ki boltban és egész héten vá­lasztékos kiszolgálás minden vajszlói üzletben. Ormánság központjában a földművesszövetkezeti keres­kedelem is lépést akar tar­tani a fejlődéssel... Gáldonyi lenne hivatva kielégíteni, így a megvalósítása a helyiipar mésztermelésének műszaki fej­lesztésében jelentős eredmény nek számít... ... A szamárkúti ikeraknás kemencénél — amennyiben a most folyó próbatermelés be­váltja a számított gazdaságos- sági és kapacitásbeli, vala­mint kedvezőbb munkakö­rülmények irányában támasz­tott várakozásokat — a taná­csi ipar alaptípusává jelöljük ki s ez esetben még további öt ikerakna építését fogjuk kezdeményezni.” Tehát a minisztérium illeté­kes osztálya elismeri a terve­ző szaktudását, s felcsillantja azt reményt is, hogy amennyi­ben a kemence beválik, má­sutt is építenek. Beváltotta-e tehát a remé­nyeket? Vagy elfuserált be­ruházás talán? Látszatra az. Évi 10—12 000 tonna meszet vár tőle a népgazdaság. Ez napi 30—33 tonna mészterme- lés. Ennyit még egyik nap sem égettek vele. Július 12-én 280 mázsa, 13-án 220, s az úgynevezett jó héten, ami 12- től 19-ig tartott, összesen 1678 mázsa meszet égettek. Na ugye itt van, mégis csak valótlan volt a hír, hogy ki­állta a próbát! — mondhatja bárki. Nézem a technológiai utasí­tásban meghatározott műszaki feltételeket s ezek közül a két legfontosabbat, a szenet és a követ Azt mondja a tervező — hivatkozva a másutt üzemelő hasonló típusú kemencék gya­korlatára —, hogy 5—24 mm- es szemnagyságú 4400 kaló- riás szénnel kell fűteni a ke­mencét Van ilyen szene a szamár­kúti telepnek? Nincsen. Eleinte, azon a bi­zonyos „jó héten is” még pé­csi diószénnel tüzeltek, amit 60 százalékban dudarival ke­vertek. De elegendő mennyi­ség nem volt belőle. Közben a szénmosó rekonstrukciója miatt a diószén szállítása megszűnt. Jelenleg aknaszenet rostálnak, keverik a dudari­val, de a mai nappal augusz­tus másodikén mindössze két napi széntartalékkal rendel­keztek. Tehát itt az egyik hiba: Nem tudják biztosítani a kemence folyamatos üzemelé­sét, nem tudják kellő hőfokon tartani. S mi van a kővel ? Itt a kemence a kőbánya tö­vében. A bányában 50i—100 évre elegendő kőmennyiség van. Az ikeraknás kemencét a technológiai utasítás szerint szennyezés mentes, 12—16 centiméter átmérőjű szemcsé- zett darabos mészkővel kell megtölteni. — Jelenleg annyi kövünk van, hogy vasárnap reggelig talán elég lesz — mondja Pusztai Lajos elvtárs, a telep­vezető. — És azután mi lesz?-— Én is ezt kérdezem. Az ami eddig is volt. Nem tud­tunk elég mennyiségű és meg­felelő minőségű követ biztosí­tani s ez zavarta a folyamatos üzemelést. — Nem lehet kérem így dolgozni — mondja a kőfejtő brigádvezető. Maholnap azt sem tudjuk, diótörők vagy mákőrlők vagyunk-e. Egyszer 12-es, máskor 16-os, aztán 8-as, vagy 20-as követ kérnek tőlünk. S mindössze tízen va­gyunk. Három ember beteg. Ott állunk a kőfal tövében. Tőlünk jó kétszáz méterre van a gurító, ahonnét a követ a kemencébe öntik, a meddő hányó pedig háromszáz mé­terre. Tiz ember végzi a kő­fejtést, a törést, a szállítást. Naponta fejenként legalább 20 kilométert gyalogolnak. De ők látják el kővel a körke­mencét is, így naponta 110— —120 mázsa követ kell ki- termelniök és kétszáz méter távolságba elszállítani. Ti­zenkét tonna kő termelése jut egy emberre napontaY Ennek felét az előírásnak megfele­lően apróra kell törniök. Fi­zikai lehetetlenség. Ilyen módszerekkel nem képesek biztosítani az ikerakna folya matos ellátását. Mi lenne a megoldás ? Nem váratnak a válasz- szal, már mondják is, hogy legalább még 10—15 ember kellene és szét kellene válasz­tani a termelést és a szállí­tást. Itt a rengeteg meddő; attól is folyamatosan meg kellene tisztítani a bányát, és kellene egy rosta vagy egy zúzógép. Ha a kemencében nem tudnak állandó megfe­lelő hőfokot tartami, ha nem tudják mindig megtölteni kő vei, akkor a mésztermelés megbukott. Készül már ennek a bányá­nak a rendezési terve, s ta­lán egyszer sorra is kerül a jobb munkaszervezés megva­lósítása. De addig mi lesz? Azt mondják a telepvezető idegei is felmondják a szol­gálatot, ha ez tovább így megy. Ezért sürgős segítséget várnak az Építőanyagipari Egyesülés vezetőségétől, mert kő és szén nélkül valóban megbukik az ikeraknás ke­mence. És ez a munkásoknak sem és a népgazdaságnak sem érdeke. S ha megnézzük, hogy az egy hónaid próbaidő alatt hányszor álltak víz, vil­lany, szón, kő hiányában, ak­kor nyugodtan mondhatjuk a kemence kiállta a próbát. Te­hát nem a konstrukcióval van baj, hanem jobb munkaszer­vezéssel kell megoldani a kemencék folyamatos üzemel­tetését. Csépányi Katalin A vajszlói kisáruház belülről Megszüntetik a népgazdaság számára szükségtelen növények termesztését Elkés&ult a mezőgazdaság előzetes 1964. évi terve 'A megyei tanácsok és a termeltető vállalatok javasla­tainak figyelembe vételével a Földművelésügyi Miniszté­riumban elkészült a mezőgaz­dasági termelés előzetes 1964. évi terve. A szántóföldi nö­vénytermesztési terv három fő célt tűz ki: a hazai ke­nyérgabona-szükséglet teljes kielégítését, a takarmány­helyzet bizonyos mértékű ja­vítását és az ipari növények termelésének növelését. A két első célt főképpen a maga­sabb terméshozamok révén kell elérni. Az ipari növények termesztésének fejlesztése vi­szont olyannyira fontos, s most fokozottabban előtérbe kerülő feladat, hogy ezeknek a vetésterületét is bővítik. Ennek érdekében a jövő év­ben egyáltalán nem, vagy csak az eddiginél kisebb terü­leten termelnek egy sor, a népgazdaság számára szükség­telen és nem eléggé gazda­ságos növényt. | A termelési szerződések alapján a mezőgazdasági üze­mek eddig több olyan mag­félét állítottak elő. amelyek nehezen illeszthetők be a nagy üzemi gazdálkodás kereteibe. Munkaigényesek, géppel nem művelhetők, terméshozamuk kicsi, így termesztésük nem gazdaságos sem a népgazda­ságnak, sem az egyes üzemek­nek. Közülük tíznek a. ter­mesztését a jövő évtől kezdve teljesen megszüntetik. Ezek nagyrésze olyan kertimag — mint a borágó, a mangold, a feketegyökér — amit árunö­vényként itthon egyáltalán nem használnak, s eddig a teljes magtermést exportál­ták, de alacsony devizaho­zammal. Ezeken kívül nem foglalkoznak a ricinus terme­lésével sent, mert az ipar számára szükséges n.ennyiség nagy részét eddig is impor­tálni kellett, s kifizetődőbb, ha az egészet külföldrő szerez­zük be. A gazdasági magvak között is vannak olyanolt, a bükköny félék, néhány pillangós és hü­velyes — amelynek a deviza­hozama alacsony. Ezeknek az exportját fokozatosan, a már megkötött szerződések lejár­tával pedig teljesen megszün­tetik, s csak a hazai takar- mánytermesztéshez szükséges mennyiséget állítják elő. En­nek a 12 féle növénynek • a magját jövőre már 100 000 holddal kisebb területen ter­melik, mint az idén. A vetés- terület csökkentése módot ! ad arra, hogy a megmaradja mennyiséget a legkedvezőbb természeti és közgazdasági viszonyokkal rendelkező tá­jakon állítsák elő. A felszabaduló 100 000 hold lehetővé teszi a gazdaságosan termelhető és külföldön is jól értékesíthető növények vetés­területének növelését. \ i > f

Next

/
Oldalképek
Tartalom