Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
1963. AUGUSZTUS 31 NAPLÓ 3 „Reformtanterv alapján kezdjük az új tanévet" Beszélgetés Márk Bertalannal, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatójával A Pécsi Tanárképző Főiskolán is mint az ország többi felsőoktatási intézményében — az oktatási reform irányelveinek szeEemében folyik az oktatás az 1963—64-es tanévben. Milyen változások lesznek az új tanévben a pedagógusképzés „műhelyében”, a Tanárképző Főiskolán? Erről beszélgettünk Márk Bertalan elvtárssal, a Pécsi Tanárképző7 Főiskola igazgatójával. i — Refonmtanterv aüiapján kezdjük el mi is az új tanévet — monőotfea a főiskola igazgatója — .egyelőre csak az első évfolyamon, a felsőbb évesek számára, pedig az átmeneti tanterv figyelembevételével folyik az oktatás. Az új tantervűnk nem hoz szervezeti, vagy szerkezeti változást a pedagógusképzés rendszerében, csupán tartalmi változásokat foglal magában. Az egyes szakokon a szaktantárgyak anyagát két évi kemény mánkéval átdolgoztuk és az új; követelményeknek megfelelően korszerűsítettük. Ez az új anyag jobban figyelembe veszi az általános iskolák igényeit. Kimunkálásához szükség volt a gyakorló pedagógusok, a szakfelügyelők és tudományos intézett dolgozók bevonására, sőt megkérdeztük főiskolánk végzett hallgatóit is. — A főiskolai hallgatók számára jelent-e könnyítést a reformtcénterv? — A négyéves és -háromsza- kos képzés keretei még nem változnak meg az új tanévben. Az 1963—64-es tanévben ránk, a főiskola oktatói karára hárul az a feladat, hogy a kétszakos képzésre való áttérés kérdéseivel és problémáival foglalkozzunk, amely a hallgatók számára csökkenti a túlterhelést és lehetővé teszi az elmélyültebb szakmai munkát. A reform tanterv alapján a könnyítésit az jelenti a hallgatók számára, hogy tananyagukból kikerültek az elavult anyagrészeit, így például biológiából az aránytalanul nagy rendszertani anyagot mintegy tizenöt százalékkal sikerült csökken- tenünk. Az új tanterv reálisan állapítja meg a hallgatók heti óraszámát. Igaz, hogy van néhány tanszék, ahol új tantárgyat tüntet fel a tanterv, ez azonban nem jelenti azt, hogy az óraszám emelkedni fog. Kétnapos tanulmányi kiránduláson voltak a szigetvári járás termelőszövetkezeteinek elnökei. Az utat augusztus 23-án és 24-én tették meg. Voltak Keszthelyen és Bala- tonbogláron. Keszthelyen megtekintették az agrártudományi főiskola tangazdaságát. Látták, hogyan állítják elő a különböző hibrid kukoricákat. Látták azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy minél korábbi fajtát termesszenek és ez mégis a lehető legnagyobb termést adja. Ezt fel is jegyezték. Nekik is jó lenne néhány korai fajta különösen azokra a területekre, amelyekbe kukorica után búzát vetnek majd. Megnyerte a tetszésüket a Halié féle vetésforgó és a területek kettős hasznosítása is. És az itatásos borjúnevelés! Voltak tsz elnökök, akik mindjárt melegében kijelentették; ha építenek a járásban ilyen itatásos borjúnevelőket, akkor náluk építsenek először. És itt látták az adagolt legeltetést is. Uj dolog lett volna nekik a szakaszos, villanypásztoros legeltetés is, de ezen a legújabb módszeren ugyancsak elcsodálkoztak. Itt egyszerre csak hatvan centis sávot kapnak a marhák. Ha ezt a sávot lelegelték, csak akkor mehetnek tovább. így aztán egy szem fű sem megy pocsékba. Meg is hivták a kísérleteket folytató adjunktust; jöjjön el hozzájuk a sziget— Vizsgarendszer szempontjából milyen változásokat követel meg az új reformtantervi — Vizsgarendszerünk egyszerűsödni fog. Korábban a halligatókmak egy-egy félévkor, vagy év végén küejnc- tizemegy vizsgát kellett lieten- niök. Most az új tanterv — amely mint mondottam csak az elsőévesekre vonatkozik — a félévek utáni vizsgák számát hatban maximálja. Változott a reformtantervban az államvizsgák jellege is. Korábban a szakanyag fele ál- laimvizsga-atnyagként szerepelt, most az új vizsgarend- szer szerint viszont szigorlatokkal fogják zárná hallgatóink a szakanyagot. így államvizsgát három tárgyból — filozófiából, pedagógiából és a szaktárgy tanításának módszertanából — kell tenniök végzős hallgatóinknak. — A gyakorlati képzésben lesz-e változás az új tanévben? — Nem Jesz lényeges változás a gyakorlati képzés területén. Az eddig jól bevált kiképzési rendszerünket továbbra is folytatjuk. A megnövekedett hallgatói létszám miatt az eddigi gyakorlóiskolánk nem tudja teljes egészében ellátni a gyakorlati kiképzést, ezért szükségessé vált, hogy a város egyes általános iskoláiban is végezhessenek gyakorta® tanítást főiskolánk felsőbbéves hallgatói. — Mennyivel növekedett a hallgatói létszám és ez milyen feladatok elé állítja a főiskolát? — A fennálló tanátrszükség- let miatt a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése alapján főiskolánkon is tovább növeltük a hallgatói lét- számot. A nappali tagozat első évfolyamára az idén több mint 350 hallgatót vettünk fel és ezzel hallgatói létszámunk 1150 fölé emélkedett. A levelező tagozaton több mint 900 elsőéves hallgatónk lesz, így a létszám 2700 felett lesz a levelezőtagozaton is. A létszámnövekedés által keletkezett egyik feladatot úgy oldottuk meg, hogy az eredeti leg gyakorló iskolai célokra épült új főiskolai szárnyrészt főiskolai célokra fogjuk felhasználni. Az új épületben tanszékek, szemináriumok és élőadói termék lesznek. Az oktatói kar is kibővül. Szeptemberben főiskolánkon húsz új oktató kezdi meg munkáját a megnövekedett hallgatód létszám miatt. — Mikor lesz a tanévkezdés a Pécsi Tanárképző Főiskolán? — Mivel az építkezések még nem fejeződtek be az új épületrészeken, így a szokásos tanévkezdési idő helyett, később nyitjuk meg az 1963— —64-es tanévet. Reméljük, — hogy az építő vállalat szeptember közepéig befejezi a munkálatokat és szeptember 16-án sor kerülhet a tanévkezdésre. Az előadások és az új esztendő munkája szeptember 16-án reggel 8 órakor kezdődik. A tanévnyitó ünnepségünket ugyanezen a napon délután 4 órakor tartjuk a főiskola dísztermében, ahol sor kerül majd néhány idősebb pedagógus aranydio- lomáinak kiosztására is — fejezte be nyilatkozatát Márk Bertalan elvtárs. Bartó László Francia kiállítás Pécsett A Telemechanique francia gyár kiállítással egybekötött gyártmánybemutatót tart szeptember 6-án délután 2 és 4 óra között a DÉDÁSZ pécsi üzlet- igazgatóságának kultúrtermében, a Légszeszgyár utca 13. szám alatt. A gyár foglalkozik az emelő és szállító berendezések villamos felszerelésével, kapcsolók, relék és működtető jelző szerelvények gyártásával, A gyártmány-bemutató alkalmával a francia gyár mérnöke a helyszínen bemutatja a készülékeket és felvilágosítást nyújt. Majd magyarul beszélő, színes filmet mutatnak be a gyár termékeiről. A kiállítás megtekintésére és a bemutatóra a pécsi üzemek csoportos látogatásokat is szerveznek. Pécs 2. szz Téglagyárba félveszünk 2 Fö BÁNYÁSZT és 2 FÖ KEMENCEMUNKÁST. Jelentkezés; Rákóczi út 11. Munkaügyi osztály. vári járásba és segítsen bevezetni ezt a módszert néhány termelőszövetkezetbe. Jártak a Növényvédelmi Kutató Intézetben is. Itt régi ismerőssel találkoztak — a burgonyabogárral. És itt látták, hogyan irtják a burgonyabogarat biológiai úton. Csóválták is a fejüket a furcsa nevű poloskák láttán, amelyek felzabálják a burgonyabogarakat. Az intézetben ezeket a poloskákat szaporítják és ha lesz belőlük elég, kapnak a termelőszövetkezetek is. Különösen a somogy- apátiakat, somogyhatvaniakat érdekelte, mikor kaphatnak már ilyen poloskát, mert ha lehetne, ők akár azonnal vinnének haza néhányszáz darabot, ha már többet nem adnának. Nagyon érdekes volt a klíma-kamra is. Itt látták bizonyítva azt, hogy a kártevő rovarok életfunkcióját a fény és a hő határozza meg. Ha a szövőlepkének megfelelő fényt és hőt biztosítanak, akkor az eltér a szokásától és korábban bebábozódik. Dús volt a program. A sok nézésben elfáradtak, de másnap ismét szívesen ment mindenki. Másnap ugyanis Bala- tonboglárra ment a külön- busz. Amit itt láttak, az is ámulatba ejtette őket. Négyszáz hold újtelepítésű szőlőt mutattak nekik. Mind Lenz Moser telepítésű volt. Ez igen! Ezt aztán lehet géppel művelni. Ez a zsibótiakat érdekelte elsősorban, hisz na- gyobbmérvű szőlőtelepítés itt lesz a második ötéves tervben. És hogy ezt nagyüzemi módon telepítik majd, arra biztosíték a balatonboglári látogatás. A bogiáriak gyümölcsöse is érdekelte a szigetváriakat. Hogyne érdekelte volna, hisz náluk is több helyen: Mozs- gón, Somogyapátiban, Nagydobszán és Somogyviszlón lesz nagyobb gyümölcsös. Hogy milyen módszerrel telepítik majd ezeket a gyümölcsösöket? Természetesen a legfejlettebbel, olyannal, amilyent Balatonbogláron láttak. Csodáltáig a szőlőt, csodálták a gyümölcsöst és bizony nagyot néztek, amikor a gazdaság vezetői arról beszéltek, hogy náluk a holdankénti termelési érték 19 500 forint. Amikor ezt meghallották, ösz- szedugták a fejüket és megpróbálták emlékezetből összehasonlítani a járás és a gazdaság adatait. Az összehasonlítás azt mutatta; sok még a tennivaló és a lehetőségek is óriásiak. Magas a balatonbog- láriak 19 500 forintos holdanKészulődés az iskolaévre A Jókai téri új, modern könyvesboltban mindenütt becsomagolva várják a tanulókat a füzetek és egyéb szükséges iskolaszerek. Pál István ötödik osztályos, Hernádi Zsófi negyedik osztályos pécsi és Tóth Gyula szentegáti kisdiák veszi át a füzetcsomagját. Mintha otthon volnánk... TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS Diegó Ortis elvtárs fekete keretes, lila üvegű szemüveget visel. Napbarnított arcát ez megkomolyítja, de mosolya, élénk mozgása arról árulkodik, hogy még eléggé fiatal ember. Pedig hazájában, Kubában, ő a mezőgazdasági dolgotok szakszervezetének országos titkára. — Ez nálunk a legnagyobb szakszervezet — mondja. — Négyszáztizenkétezer tagunk van! De fiatalok társai is, akikkel együtt érkezett hazánkba a MEDOSZ Központi Vezetőségének meghívására. Az alacsonytermetű néger, Adalberto Martinez, aki az egyik megyében dolgozik, mint szakszervezeti titkár és Vicente Brito, a szakszervezet elnökségének tagja. Egy hét Magyarországon, ebből két nap Baranyában. Szűkén az eddigi látogatásuk mérlege. De ezek a napok sok élményt jelentenek számukra. — Munka és szocializmus! Ezt látjuk itt maguknál — ösz- szegezi a tapasztalatait Diego Ortis. — Mintha csak otthon lennénk! Nagyon jól érezzük itt magunkat. Felelevenednek az elmúlt napok emlékei. Látogatás Ireg- szemcsén, a kísérleti gazdaságban, Tamásiban, az erdőgazdaságnál és a gépállomáson. De a legfrisebb és legkedvesebb emlék most a bólyi. Egy napot kénti termelési értéke, ezt nehéz lenne behozni egyhamar, de megállapodtak mindany- nyian abban: azért már most tehetnek valamit, hogy a járásban átlagosan legalább elérjék a 3000 forintot. Két nap! Nem sok. De elég ahhoz, hogy egy bizonyos területen kinyissa az emberek szemét, ráirányítsa a figyelmet valami fontosra. Erre volt jó a szigetvári járásbeli tsz- elnökök kétnapos tanulmányi kirándulása. Ha csak annyi eredménnyel járt ez a kirándulás, hogy egyik-másik helyen bevezetik az itatásos borjúnevelést, az adagolt legeltetést, az új módszerű szőlő- és gyümölcstelepítést, akkor megérte a fáradságot, a költséget. Ez az eredmény pedig meglesz, hisz maguk az érdekelt tsz-elnökök kérték a járás vezetőit: ha lehetne: akkor telepíthessék a szőlőt úgy, ahogy azt Balatonbogláron látták, ők biztatták a járásiakat arra is, hogy hívják meg az adjunktust, aki az adagolt legeltetést bevezette. Tanulmányi kirándulás volt. Jó lenne több ilyen tanulmányi kirándulást szervezni. Ezek a látogatások nemcsak azzal a haszonnal járnak, hogy más tájat ismernek meg az emberek, hanem általában új, jobb módszereket is hoznak haza magukkal. Szalai János töltöttek itt el, megismerkedve a gazdaság dolgozóinak életével, munkakörülményeivel. Este pedig egy gyűlés keretében találkoztak a b.ólyiakkal. Lelkes, baráti hangulatban. A megjelentek mindenre kíváncsiak voltak, hogyan élnek, dolgoznak a kubai emberek, hogyan harcolnak hazájuk szabadságának védelméért. És Diego Ortis állta a kérdéseket, elmondta mindazt, ami érdekelte a gyűlés résztvevőit. Virágok és ajándékok fejezték be a baráti találkozást, meg a felejthetetlen érzés: — Nagy szeretettel fogadtak bennünket Bolyban. Ez nagyon jól esett nekünk — mondják. De ezt tapasztaltuk az egész országban. Mindenben a segítségünkre vannak barátaink, kísérőink, mindazok, akikkel találkoztunk és beszélgettünk. Mert mi sok mindenre kíváncsiak vagyunk! Szeretnénk a szakszervezeti munka tapasztalatait hazavinni magunkkal. Mi érdekli őket? Milyen a szakszervezet felépítése, milyen módszerekkel dolgoznak, hogyan oldják meg nálunk az érdekvédelem biztosítását, milyenek a szociális körülmények a mezőgazdasági munkahelyeken, hogyan folyik a kulturális tevékenység. Ezt kérdezgették May Józseftől is, a MEDOSZ megyei titkárától. És tart a rögtönzött tapasztalatcsere, nem fogynak el a kubai barátok kérdései. Pedig még hátra van egy program, kirándulás Harkányba. Szaporodnak a tapasztalatok és aa emlékek. Lesz miről beszámolni otthon kubai barátainknak. Egy kérés búcsúzóul: — Kérem adják át köszörié- tünket és üdvözletünket mindazoknak még egyszer, akikkel az önök megyéjében megismerkedtünk és barátságot kötöttünk! — fordíttatta le a tolmáccsal Ortis elvtárs. íme átadjuk! — Mitzki — Lottősorsolds Harkányban A 42, 45, 67, 78, 88 volt az az öt szám, amelyet a tegnapi lottó-sorsoláson Harkányban kihúztak. Ami a húzás után következett, már alig érdekelte a medence szélén egymás mellett pré selődő vendégeket, az előkészületek an nál inkább. Mert ki ne győződnék meg arról szívesen, hogy egy ilyen sorsoláson teljesen kizárt a csalás lehetősége? A sorsolás tulajdonképpen azzal vette kezdetét, hogy rázendített a pécsi Bohém zenekar, s felcsendültek Hajas Béla vidám ritmusai. — Sláger avatás! kiáltott be valaki, Balázs Boglárka táncdalénekes bejelentette az új számot. Címe: „Csak három harminc” és arról szól, hogy a lottó-főnyereményhez csak pénz és egy kis szerencse kell. — Szerencse kéne nekünk is! — sóhajtottak fel sokan, s szerencsének tartották volna azt is, ha bekerülhetnek a sorsolási bizottságba, s megkaphatják a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság lottó- ba'báit. A belépőcédulák számai alapján „kisorsolt” öt vendég is az emelvényen volt már, amikor még egyszer ellenőrizték, hogy meg- vannak-e 1-től 90-ig a lottószámok, majd bezárták a kis műanyag-gömböket és kezdődtek a nagy pillanatok. — Tessék kérem a kart megforgatni és egy számot kihúzni. Tóth István négy szer is megforgatta a szerencsekereket, oda—vissza, majd kinyitotta a plekszi gömböt. — Balkézzel! — kiáltotta valaki a fürdömedencé bői. A szám azonban már Tóth István kezében volt: a 67- es. A második számot Ják Márkné, bajai asszony húzta ki. — Azt hittem, hogy legalább négyesem lesz — morgott egy férfi a közelben, — de úgy látom, lemondhatok róla. Ha nő nyúl a számokhoz, hát vége. — Na, mit mondtam, — szólalt meg újra, amikor a 42- est jobbkézzel magasra emelte az asszony. — Oda a szerencsém. A babona hevében, Lapos József budapesti fiatalembert, már egész kórus biztatta: — Csak-bal-kéz- zel! Csak-bal-kéz- ze 11 Így sikerült ballal a 78-as. A 88-at Toka István pécsi fiatalember húzta ki, a közönség határozott kívánságára a „már sik” balkezével, a 45-öt pedig Malinger József sióagárdi lottózó emelte ki a gömbből. — Jaj, négyesem van, jóságos isten, négyesem van! A lelkendezés az ötödik szám kihúzása után a Lepke bisztróban tört ki, de csakhamar kiderült, hogy a négyes nem más, mint egy papírra írt szám, melyből szenzációt akart csinálni egy jókedvű pincér. Szenzáció nem lett belőle. A szenzációt ezután már a Baranya megyei Kiskereskedelmi Vállalat divatbemutatója jelentette, melyet konfekciós árukból rendeztek meg a szabadtéri színpadon, s Balázs Boglárka vidám dalai, mert ezeknek őszintén és szívből tapsolt a dal szerint kevés pénzű, kis szerencséjű harkányi közönség. II. AL
