Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
r »63. AUGUSZTUS t MAPL^ A lakosságnak nyáj toll szolgáltatások helyzete Ülést tartott Komló város Tanácsa A lakosságnak nyújtott szolgáltatásokról tárgyalt tegnap délelőtt Komló város Tanácsa. Részletes beszámolót terjesztettek a tanácstagok elé, amelyben ismertetik a városi szolgáltatás jelenlegi helyzetét. Komlón a lakosság igényeit a Helyiipari Vállalat, a Fodrász KTSZ. valamint a Hosszűhetényi KTSZ hivatott kielégíteni. Sajnos, ezek a szervek nemcsak a városban, hanem a sásdi és a pécsváradi járás területén is rendelkeznek szolgáltató egységekkel. Ez a megosztottság a vállalási határidők meghosszabbításához vezet. Másrészt a szolgáltató vállalatok és szövetkezetek szívesebben termelnek központi árualapra. szívesebben fogadnak el közületi megrendeléseket, — mert azok nagyobb értékű munkát, jobb tervteljesítést jelentenek. Ugyanakkor az iparpolitikai terv kategorikusan kimondja, hogy a lakossági szol gáltatást biztosítani kell még akkor is, ha az a vállalat részére kedvezőtlen, esetleg ráfizetéssel jár. Általában a Helyiipari Szolgáltató Vállalat, valamint a ktsz-ek igyekeznek a lehetőségekhez mér ten a legjobban ellátni Komló lakosságát, azonban gyakran bosszantó hiányosságok akadályozzák a rendszeres és folyamatos szolgáltatást. Így például az írógépjavító részlegnél foglalkoznak töltőtoll javítással is. A lakosság igényeit nem tudják kielégíteni, mert nincs alkatrész és így az első félévben mind össze 292 (!) forint értékű munkát végezték. A bognár részlegnél szervez téik meg — az év elején — Pénteken indul az őszibarack-export Ezen a héten megkezdődik a mecseki őszibarack exportja. A pécsi földművesszövetkezet és a Pécsi Állami Gazdaság közösen állít ki egy vagont, benne hatvan métermázsa őszibarackkal. A vasúti kocsit jegelik- s így megy Csehszlovákiába. Az őszibarackon kívül zöldpaprika, paradicsom és uborka utazik külföldre, mégpedig a Német Demokratikus Köztársaságba. Zöldpaprikát Csehszlovákiába is visznek. a tű zifaf űré&zelést. A gép egy ideig működött, most azonban felújításra vár. Közeleg az ősz, ezért a vállalatnál sürgősen gondoskodni kell a fűrészélőgép kijavításáról. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ahol a vállalat bátran kezdeményezte a szolgáltatást, ott hamarosan kialakult a fióküzlet új vevőköre és eredményesen működik. Példa erre a kökönyösi és a ken derföldi méretes férfi- és női szabó részleg, ahol a minőséggel elégedett a környék lakossága. A napirend feletti vita mutatta, hogy helyes volt tanács ülés elé vinni a szolgáltatás helyzetét. A felszólaló tanácstagok a ma még meglévő és bosz- szantó hibákkal foglalkoztáik, egyben javaslatot tették azok kijavítására. Simon László arról beszélt, hogy a rádió és televízió javító részlegnél Purdőn részlegvezető igen jó szakember, ugyanakkor reggelenként több, mint egy órát adminisztrációval tölt el. Ezalatt több készüléket is kijavíthatna jó minőségben. Foglalkozott a magas rezsivel. Egy tűzhelylapot említett példának, amelyből később bírósági ügy is lett. Eredetileg 480 forintot számláztak le a kicserélésért. Az első bírósági tárgyalás alkalmával már kétszáz forintot elengedtek a számlából, majd végül is 91 forint lett a számla vég összege. Ezzel kapcsolatban említette meg Lackó JVü- mos, hogy milyen szolgáltatás és számlázás az, ahol így lehet alkudni? Oszvald János a festőrészleg munkájáról beszélt. Javasolta, hogy a festők osszák be munkájukat úgy, hogy délután is a lakosság rendelkezésére álljanak. Sokan szívesen vennék, ha a szobafestők délután dolgoznának és emiatt nem kellene esetleg szabadságot kivenni. Gábor Balázs a szolgáltató részlegeknél dolgozók munkakörülményeit tette szóvá Ma még áldatlan a helyzet. A Részlegek fele felvonulási épületekben, kedvezőtlen körülmények között dolgozik. Gallusz József a kontárkodásról szólt. Véleménye szerint, ha csökkentenék a rezsi-kulcsot, kevesebb lenne a kontár munka. Az a tapasztalat, hogy sok időt és nem egyszer el nem végzett munkát számolnak fel, ami növeli a számla végösszegét. Érdemes lenne ezzel a kérdéssel a pártszervezeteknek is foglalkozni és fegyelmezett munkára serkenteni a dolgozóikat. Buzási Sándor ugyanezt a kérdést feszegette és elmondotta, — hogy a kontár egy húszasért elvégezte azt, amiért a vállalat 140 forintot kért. Többen beszéltek az anyaghiányról — a beszámoló is foglalkozott vele — és Balogh István feltette a kérdést: Hogyan van az, hogy az állami vállalatnál hiányzik az üveg, a kisiparos pedig azonnal beüvegezi az ablakot, ha szólnak neki? A vitát Árokszállási Károly elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese foglalta össze. A szolgáltató részlegek az utóbbi időben eredményes munkát végeztek, sóik feladatot megoldottak. Azonban tovább kell lépni előre, hogy a lakosság igényeit maradéktalanul kielégítsék. Javasolta, hogy a tanács utasítsa a végrehajtó bizottság elnökét: járjon el a megyénél, a felettes szerveiknél, hogy a Helyiipari Szolgáltató Vállalat számára minél előbb megfelelő telephelyet biztosítsanak. Már ez egymagában javítja a szolgáltatásokat. Másik javaslata: a megyei tanács ipari osztálya és Komló város Tanácsa ipari szakigazgatási szerve vizsgálja meg a tanácsülésen a tanácstagok részéről elhangzott panaszokat, észrevételeket, helytelen számlázásokat és az eredményről tájékoztassa a tanácsot. Mind a két javaslatot elfogadták. Ugyancsak egyhangúan el- gogadták a három határozati javaslatot is. Az első kimond ja, hogy létesítsenek autószerviz szolgálatot a Helyiipari Vállalat motorszerelő részlegénél és hozzanak létre csaJk a lakosságot szolgáló festő és mázoló brigádot és valósítsák meg a délutáni munkát. A tanácsülés felkérte a KISZÖV Baranya megyei elnökét, hogy készíttessen Komló területére hálózatfejlesztési tervet és ehhez biztosítsa a szükséges anyagi feltételeket. Végül úgy határozott a tanácsülés, egyetért az ipari állandó bizottság javaslatával. hogy különítsék el a szolgáltatást az árualapra tör ténő termeléstől, mert a kettő kölcsönhatása kedvezőtlen a lakosságnak nyúitott szolgáltatások minőségére és mennyiségére is. Négyszemközt az építésvezetővel: Még az idén átadják a bolgárkerti panelházakat ÚGY SZÜLETETT MEG ez a riport, hogy a „kétszázhu- , szőnötök” egyike — fiatal- ! ember, ifjú házas — az Olim- I pia .teraszán megszólított és a ! következőikre kért meg: — Nézze meg barátom a bol gárkerti építkezést. Lesz-e I azokból a lakásokból énekes S koldus az idén vagy sem? ! Meg aztán annyi mindent be- ! szélnek: bevezetik a távfűtést, í mások pedig azt állítják, hogy ( csak a jövő télre. Mi igaz ebből? Kicsit ingerült volt, de ezen csodálkozni nem lehet. A bolgárkerti panelházakban akad majd tanácsi lakás is, de többnyire szövetkezeti tulajdonba mennek át. Akik éveken át gyűjtik a pénzt egy szövetkezeti társulásra és kilincselnek, várakoznak és reménykednek, bizony gyanakvással fogadnak mindent hírt, következésképpen — türelmetlenek is. öt panelháznak kellett volna elkészülnie még a múlt esztendő végére. Hogy nem lett belőle semmi? A lemaradás nem az építők tehetetlenségén múlott, amint ezt téves hírekre alapozva egyesek állítják. Ez a részleg, amely a paneleket építi és amelynek vezetője Wolf István, a múlt év szeptemberében kezdte el a munkát. A terv: három panelépület, egyenként 45 lakással. Szeptember végén azonban bekövetkezett az emlékezetes — tragikus kimenetelű — robbanás kint a panelgyárban. A berendezés egy része tönkre— Fokos! Hol a kréta? Most nem kell megenni, nem lesz számtan óra. űrökké ezzel húzzák, pedig m.ndig kéznél van a kréta! Ügylátszik itt a földön ezt a hajuani bűnt sosem hajlandók megbccsájtani. Fokos mérgében hatalmas monogramot. és dátumot kanyarít oda a frissen gyomlált sínpár belső, rozsdás oldalára. Érdekes — tűnődik — miért csak a sín teteje fényes? Persze, nát lekoptatják a vonatkere- kefc — igy mondta a Hoszú- lábú, de nem hajlandó neki e.hinni, mért kiröhögte őket. Mindjárt az első nap, de még csak a másodikon hahotázott nagyot, amikor meglátta a kulacsot, szappant és törülköző . .. — Hé, Fokos! Ne meditálj annyit ott! Gyönyörű szép, hosszú szulákok várnak itt rád, meg békafű ... Mindig siessen! Nem szeret sietni. Áh, nem azért, mert lusta, dehogyis! Csak olyan hamar készülnek el egy-egy sínpárral, hogy a többiek már e brigádnak csúfolják őket. te ez még hagyján, mindig sü\űbben hangzik el. hogy ,m ' nem kell megenni, nem tV -ímtan óra!” Ügyetle- ni,. kászálódik. odabaktat 0 onts íjához, s az első kiirtott' szulákoi a nyaka köré edig én mától fogva a kasz összes krétáját meg- gom u-zson-náz-ni! Nnna! A kréta-ügyet hatalmas ae// PALYAMUNKASOK" vetés zárja le. Fokos bátyja még megjegyzi: — Nagy voltál, öregfiú, most már senki nem hány- torgatja fel... .— Fokos szeme örömmel villan egyet, két kézzel csupálja a gazt és nagy ívben hajít el minden csomót. Ez jó terep, nincs tarack. Ahhoz csákány is kell, őt meg nem engedik csákányolni. A Hosszúlábú mindig azt mondja, hogy „te még csak egy perc múlva leszel tizenkét éves, örülj, hogy itt lehetsz!” Hát igen, ez a korhatár is! De jó, hogy a bátyja legalább itt van! Vele meg az a baj, hogy nem engedi laposra verni i'a Hosszúlábút. Szóval sok baja van egy ilyen legifjabb munkásnak, nem akarják méltányolni. Még szerencse, hogy a munka az megy! Józsi bácsi mindig megdicséri a brigádot, sőt, külön őt is. A hosszú önvigasztalás után Fokos egészen elégedett lesz. Kiszámította azt is, hogy négy hét alatt 940 forint nyolcvan fillért keres, bátyjáéval együtt az 1881 hatvan. Ez a huszonnégy méteres sínpár is kész. Lehet ebédelni. Hosszúlábúék már szorgalmasan rágnak, Fokosék még a kulaccsal és szapannal bajmolódnak. Hiába, első nap nem is ebédeltek. Arról valahogy megfeledkeztek, hogy az a fű nem tiszta, és hogy a sínek mellett nincs miiiden ötszáz méteren vízcsap. Hosz- szúlábúék nem mosnak kezet, csak megtörlik egy rongyban. Fokos ezt nagy véteknek tartja. Olyannyira, hogy nem is bánja már, ha nevetnek az ő „fürdésükön”. Ebéd közben Fokos a domb- hajlatot kémleli. Ha jól látja, azok ott almafák, és országút mellett állnak: közvagyon. Nagyszerű, holnap almakom- pót lesz az ebéd utáni csemege. Azokból a zöld diókból is lehetne egy kicsit hazavinni, anyu a múltkor a szomszédéból kapott egy receptet: hogyan kell zöld-diót télire eltenni. Fintorít egyet: ö abból nem enne semmi pénzért, hogy néz az ki? A dió csak diónak jó... Anyu, ezt komolyan gondolta volna? Igen, Fokos mamája egyszer már megkóstolta ezt a dióbefőttet — és jó volt. Most majd magpróbálja ő is. Fokos, nem tudom, mit szól majd hozzá, hogy meglepetését elrontottam? Nem tudja meg úgysem, mamája olyan tapintatos. Azt hiszem, még túlságosan is: a vacsorát — az előzetes megrendelések alapján —. már elkészítette a két „munkásnak”, s most a holnapi ebéden töri a fejét. Egyedül az almakompót a biztos. Már-már ráfoghatnám, hogy elkényezteti ezt a két gyereket, de hát hiszem akkor most valahol nyaraltatná őket és eszébe sem jutna, hogy füvet tépni küldje a fiait. Rászorulva nincsenek erre a Fokos által pontosan kiszámított 1881 forint hatvanra — ez biztos. Akkor miért? — Fokos is, bátyja is jófejű gyerek. Egyetemet akarnák majd végezni. Nem árt, ha megtanulják a munkát becsülni, ha megismerik a maguk által keresett pénz értékét, és még egy: tanuljanak önállóságot — mondja határozóban, aztán kicsit bizonytalan lesz, amikor azt kéri, hogy ne írjak nevet: — Nem fontos, azt hiszem. Nagyon sok szülő gondolkodik ugyanígy . Fokos és bátyja dolgozik, és ezt a nyári munkát biztosan másként fogalmazzák meg, mint mamájuk, de a lényeget megértik. Hiszen Fokos nem hiába büszke arra, hogy dolgozik, és nem cél nélkül törődik az apró „méltánytalanságokkal” sem. Azt elhatározták, hogy jövőre is „ledolgozzák” a nyári vakáció egyik felét. Ev közben pedig? Tiszta, fényes sínpárokra és az ismerős dombokra gondolnak néha ... S. NAGY G. ment, a panélgyártás majdnem teljesen leállt. Ekkor elhatározták, hogy „külszínen”, s még hozzá két helyen — a panelgyár területén és kint a bolgárkertben — gyártják le a paneleket. Ehhez — vagyis a gőzöléshez — fűtőberendezés kell. Valahogy biztosították a fűtést is, amikor — azt igazán mindenki tudja és érezte saját bőrén — november második felében jelentkezett a tél és a munka leállt. A 'korai és kemény télre, tekintettel arra, hogy az utóbbi évtizedben ilyenre aligha volt példa, az építők sem számítottak. — Mikor folytathatták újra a munkát? Wolf István mondja: — A panelgyár, ha jól emlékszem, március közepén indult, s így mi körülbelül áp rilis elején jutottunk „ hozzá panel-elemekhez. Akkor kezdtük a beépítést. — Ezután aztán már ment minden, igaz? — Fenét ment! Két trailer szállítja ki hozzánk a panelt. Kevés. Legalább négy trailer- re volna szükség. De ez még hagyján... KAPTAK A TAVASSZAL egy 100 torma-méteres szovjet darut, amely már májusban Is leállt, kisebb-nagyobb hiba miatt, de június 5-től 20-ig már nem tudták üzemeltetni. Pesti szerelők voltak itt, akik, bár nehezen, de valahogy üzembehelyezték. Ami a darut illeti: nagyszerű konstrukció. De pótalkatrész nélkül a világon egyetlen gépet sem lehet biztonságosan üzemeltetni, márpedig a külkereskedelmi szervek csak darut vásároltak, de alkatrészt nem. Közbevetőleg: a daru érkezése is két hetet késett, mert Pestről nem kantek meg a szállítási engedélyt időben. (Olyan nagy monstrum, hogy utcákat, utakat kell lezárni hatósági segítséggel, a szállítás alkalmával). — Mindezeket összevetve, akkor már volt huszonhat napi lemaradásunk — mondja az építésvezető. — Majdnem egy teljes hónap. Az építkezésen ekkor vezették be a kettes nyújtott műszakot: egyik részleg hajnali 4 órától délután fél 4-ig. a másik délelőtt fél 9-től este 20 óráig dolgozott. Erre üzért volt szükség, hogy a darut kellőképpen kihasználhassák. Ezt a módszert alkalmazták az emlékezetes üzemzavarig, amikor a daru két hétre leállt. Az ebből származott lemaradást azonban már ezzel a módszerrel sem lehet behozni. — Ezután olyan munka- szervezési megoldáson kellett töprengenünk, hogy a daru kapacitását száz százalékosan ki tudjuk használni, különben az elvesztett heteket lehetetlenség behozni. Ugyanis nekünk augusztusban az öt panelház közül az egyiket már át kell adnunk. A megoldás ez volt: a darut 23 órám át üzemeltetni és egyetlen órát hagyni karbantartásra. A két előbbi műszak — éppen mert időbén fedte egymást — nem alkalmas erre. így hát bevezették az éjszakai műszakot: reggel héttől este fél hétig a nappali, este fél héttől reggel hatig az éjszakai részleg dolgozott. De ez ellen az emberek tiltakoztak: — Itt van a szomszédban egy munkásszállás. Éjszaka nem tudtak aludni, mert a gépek zörögtek. Én is próbaképpen egy éjszakát éltöltöttem a szálláson, de pokoli volt a zörej, — mondja Wolf János. — Most képzelje el, hogy nappal dolgoznak, éjszaka pedig nem tudnak pihenni a munkazaj miatt. Nagyon nenéz volt rábeszélni az embereket, hogy ennek ellenére vállalják a munkát... ENNYIT A PROBLÉMÁKRÓL. Ma úgy állnak, hogy körülbelül tíz—tizenkét napos csupán a lemaradásuk. Ebben az esztendőben átadják az öt panelházat — folyamatosan persze — és valószínű sor kerül a hatodik épületre is. Ami a távfűtést illeti: a csőhálózat kész, valószínű nem lesz akadálya annak, hogy fűtéssel együtt adják át a panelházakat, hiszen az elmúlt tél folyamán az itt álló munkás- szállások is ezen a csővezetéken kapták a fűtést. Akadnak még itt nehéz problémák, — munkaerő- hiány, szállítóeszköz-hiány és egyebek — de értsék meg a bolgártelep jövendő lakói: amit manapság az építők végeznek. szinte emberfeletti. Ha valakinek érdeke, hát nekik igazán érdekük, hogy minél előbb tető alá hozzák az épületeket. Nemcsak azért, mert szorítja őket a tervfegyelem, mert visszahúzta őket a tavalyi tél és a robbanás, okozta nehézségek, nemcsak azért, mert .kötbér” is van a világon, hanem egyszerűen azért, mert tudják: rajtuk múlik a lakásgondok megoldása, tudják, hogy több száz család reménykedve várja azt a pillanatot, amikor a kulcsot a kezükbe kapják. Rab Ferenc A Kilián György utcai csecsemőotthon gyermekei a Balokány ligetben töltik délelőttjeiket*
