Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-30 / 202. szám
198S. AUGUSZTUS 3«. NAPLÓ’ 3 ÚJ stílus Titkári értekezlet a Dohánygyárban MINT A CSATATÉR Az a módszer, hogy a titkári értekezleteket ezúttal nem a párbizottságon, hanem mindig más és más üzemben tartja meg a városi pártbi zottság ipari osztálya, már eleve jónak bizonyult. A „helyszínen” lefolytatott tanácskozás gyakorlatiasabb, élénkebb és ez abból következik, hogy a gyárlátogatás révén a résztvevők életközelségbe kerülnek az üzem dolgozóival. Tizenhat-tizennyolc pécsi üzem pártalapszerveze- tének titkára vett részt a Dohánygyárban megrendezett értekezleten. A szokásos titkári tájékoztatón kívül — ez esetben a Dohánygyár titkára, Kovács Nándor számolt he az alapszervezet munkájáról — egy adott üzem pártéletéről szerez tudomást tizennyolc üzem képviselője. A beszámoló ugyan nem volt éppen szerencsés. Kovács Nándor elmondotta a következőket: céljuk a tagság elméleti politikai megszilárdítása a pártoktatás fejlesztése révén. Utalt a patroná- lási mozgalomra, a fiatalokkal kapcsolatos problémákra, aztán miként számoltatják be a gazdasági vezetőt bizonyos időközökben, továbbá a Dohánygyárban is van versenymozgalom, vannak szocialista brigádok, jó a kapcsolatuk a tömegszervezetekkel, a KISZ életében hanyatlás mutatkozik, a tagfelvételt jobban kell szorgalmazniuk... stb ... stb. Igen ám, de a gondokról, eredményekről az alapszervezet párttitkára annyira általánosan, szinte oda-oda vetett utalásokkal számolt be, hogy a résztvevők nem kaphattak teljes és alapos képet az üzem pártéletéről. Hiszen az alapszervezetek általános feladatait ők is ismerik, nem is lehet eltérő a politikai és gazdasági irányvonaltól. Csak az a kérdés, hogy a helyi, sajátos problémákat miképpen ágyazzák be a főbb irányvonalak közé? Ahány üzem — annyi probléma, annyi lehetőség, megannyi körülmény és ebben a vonatkozásban már eleve más-más súlya és minősége lehet egy egy alapszervezet feladatkörének. A vita során aztán a hozzászólók — nagyon helyesen — konkrét és sajátos válaszokat kértek az előadótól. Például: hogy lehet az, hogy a tagságuk csak alig ötven százaléka fizikai dolgozó? A válasz nem volt meggyőző: a fizikai dolgozók inkább a munkájukban akarnak produkálni, a politika nem érdekli őket. Ezen vitázni lehetne és fennáll az a gyanú, hogy a pártvezetőség nem támaszkodik kellő bizalommal az üzem régi munkásaira, az úgynevezett „törzsgárdára”. Aztán: a pártvezetőség neheztel a fiatalokra, mert távol tartják magukat a politikai élettől és ezért úgy határoztak, hogy az ősszel megkezdődő oktatás során a felnőtt párttagok szemináriumaira osztják be őket. Nem valószínű, hogy ez eredményes lesz, nem beszélve arról, hogy a magasabb szintű és „komolyabb” tartalmú előadások nem kötik le a fiatalok figyelmét és ezt nem is lehet elvárni tőlük. A KISZ Központi Bizottsága éppen emiatt vezetett be szemléltetőbb, „érdekesebb” előadás-sorozatokat, amelyeknek megvan a politikai tartalmuk, de köny- nyebb tálalásban. („A világ térképe előtt” — sorozat például, amely korunk történelmét is ismerteti a fiatalokkal ...) Felvetették azt is, hogy a beszámoló egyetlen mondatban utalt csak a szocialista brigád-mozgalomra, [ holott ennek jelentősége is- ' mert valamennyi pártalap- szervezet előtt. Csak a válaszban derült ki végül is, hogy hat brigád dolgozik az üzemben, de arról, hogy a brigádok szervezése hogyan zajlott le, milyen a minősítésük, szorul-e valamelyik segítségre, vannak-e problémáik, valóban „szocialista” jellegű brigádok-e, vagy csak a papírséma szerint működnek — néni kaptunk tájékoztatást. A gyár gazdasági vezetőjének beszámoltatása rendjén van, de hogy a pártvezetőség milyen segítséget adott — mondjuk ebben az esztendőben — az üzem termelési feladatainak végrehajtásához, ismét nem derült ki. Pedig itt aztán volna teendő. A mennyiségi termelés sajátos módon a Dohánygyárban nem fokozódhat a végtelenségig, hiszen a dohányipar ütemszerűen fedezi a szükségleteket. De a minőségre való törekvés nem ismerhet maximumot a Dohánygyárban. Köztudomású a lakosság körében is a cigaretták minőségi ingadozása, gyakran az élvezhetetlenségig, nyilván, ezt a pártvezetőség is tudja. A „minőségi’’ szó sajnos még csak elő sem fordult a beszá mólóban. A versenymozgalommal kapcsolatos kérdést is félreértette Kovács elvtárs, amikor válaszként elmondotta, hogy 360 ezer forint költséggel újjáfestették az egész üzemet, tehát nem rakhatnak ki a falakra versenytáblákat, eredményeket, jelszavakat, mert tönkre megy a fal. Nincs is erre szükség, de a kérdést feltevő sem erre volt kíváncsi, hanem magára a versenymozgalomra. Nem derült ki sajnos az sem, hogy a dolgozók és a pártvezetőség között milyen a viszony, fordulnak-e a vezetőséghez tanácsért, segítségért akár gyáron belüli, vagy gyárkapun túli problémáik megoldására? Hiszen ez a fajta kapcsolat is mutatna valamit, nem is keveset, de az ilyen konkrét tényéktől, példáktól mentes mondatból, hogy „... a dolgozókkal jó a kapcsolatunk” — végül is semmit nem tudtunk meg. Nos, azt írtuk az elején, hogy a „kihelyezett” értekezletek, mint új módszer, eleve jónak bizonyultak. Ez így is van. Hiszen a dohánygyári tanácskozás végül is tanulságos volt nemcsak Kovács Nándor elvtárs, hanem valamennyi alapszervi titkár számára. A „csak úgy általában” meghatározott teendők, eredmények csak a nagy semmit gyümölcsözik. Tartalmas, „életszagú” és gyakorlati példákkal megalapozott beszámolókra van szükség, olyan beszámolókra, amelyeket lehet értékelni, amelyekből tanulságot, tapasztalatot, módszert profitálhatnak saját munkájukra vonatkoztatva a résztvevő titkárok. Mert hiszen ez a lényeg. Rab Ferenc Több mint 50 centiméter mélységben emelik ki a régi talajt a Rákóczi úton. A zúzott kőágy elkészítése után mintegy 27 centiméter rétegben terítik az öntött aszfalt réteget a megszépülő és a városi közlekedésben nagy szerepet játszó Rákóczi út, Zsol- nay Vilmos utcától a villanyrendőrig terjedő szakaszára. Szeptember 2-án nyit a Köztársaság téri Általános Iskola Fokozott munkatempóban sikerült befejezni a Baira- nya megyei Állami Építőipari Vállalatnak; az új Köztársaság téri általános iskola építési munkáit még a tanítása év kezdete előtt, A tanévnyitót ünnepélyes keretek között szeptember 2-án, hétfőn tartják meg, melyre az érdekelt szülőket szeretettel várja az iskola igazgatósága. Ä BAKON! A Jókai utcai hatemeletes tövében apró házikó. Arra veszem az irányt, öt-hat fuvaroskocsi áll egymás, után. — Fuvart akar? — kérdez rám a legelső kocsiról egy szőke hajú, maszatos fiúcska. Tovább lépek. A házikó túlsó felén cigányasszonyok és gyerekek ülnek a földön, dinnyét esznek. Az egyik asszony hangosan ajánlja férje kocsiját, mire a fiú újból megszólal: — Én láttam meg először! Enyém a fuvar! Oda telepszem a fiú mellé, leülük a kis ház lépcsőjére. A nyurga kocsis gyerek pari- zert falatoz a bakon. Bicskájával húzza le a parizer bőrét, és egy karikát egy falatra lenyom. Fonottkalácsból tör egy-egy falatot melléje. Arca, keze, lába olyan fekete, mint az ördögé. — Ezzel a kocsival akarsz te szenet szállítani? — intek fejemmel a lyukacsos, rozoga spediterre, amelynek nemhogy oldala nincs, de a platója is igencsak szakadozott. LABORBAN A liszt jellemzőit: siker-, hamutartalmát, savfokát, keményítőtartalmát állapítják meg a Malomipari Vállalat laboratóriumában. Ezek ugyanis kihatnak a kenyér minőségére is. Képünkön: Szilit Alajosné technikus a hamutartalmat vizsgálja. —A fát rakjuk a szélére... — próbálja helyreállítani a tekintélyt. — Csak szenet szeretnék, — ellenkezek tovább. — Mennyit? — Tíz mázsát! — mondom határozottan, számítván arra, hogy azon a kocsin még hármat sem lehet elszállítani. — Elviszem hétszerre úgy, hogy egy szem se potyog le, — bizonygatja a gyerek tele szájjal. — Az előbb vittem pontosan öt mázsát. — Kié ez a kocsi? — A gazdámé. — Az ki? ^ — Kalányos Karcsi. — Hol van a gazdád? — Bent a telepen. 0 vállalja a fuvarokat. — Hogy kerültél Kalányo- sékhoz? — Oda kerültem. Kocsis vagyok... — Hány éves vagy? — Tizenöt. Éppen betöltöttem. — Feláll a bakon, befejezte az evést. Lábán egy rettenetesen rongyos, cipőnek csúfolt valami, a nadrágja a térdénél úgy el van szakadva, hogy kilátszik a fél combja és a lábaszára. Az ingje is piszkos, gomb sincs rajta. — A szüléidnél laksz? — Nem. A Kalányoséknál, kint a Füzes-dűlőben. Nem szíveltem a mostohámat, nem volt otthon maradásom ... — Mennyi a kereseted? — Hatvan forintot adnak hetenként az apámnak. Én lakást és teljes ellátást kapok a gazdámtól. — Hány osztályt jártál ki? — Ötöt. — Hogyhogy? — Az elsőt meg az utolsót dupláztam. Kétszer bukfenc volt. — Mikor olvastál utoljára könyvet? — Az iskolában olvasókönyvet. Nem képzeli, hogy könyvre pénzt adok. Ami borravalót keresek az az enyém, azon -moziba szoktam járni. Legfeljeb veszek egy zsebkendőt magamnak. — Kevés az a hatvan forint, s azt se te kapod. — Szeretek a gazdámnál. Higgye el akármelyik pillanatban volna helyem. Itt ebben a percben átszállhatnék másik fuvaros mellé, talán' még nyolcvanat is adnának hetenként. — Nem szeretnél inkább valami biztos szakmát tanul- ni? — Nem. Jól van nekem így is, később is. Dolgoztam már a Sörgyárban, de berúgtam és otthagytam őket... — Talán elküldték, nemde? — Csak három berugásután küldik el az embert. Én nem vártam meg, hogy ne tudjak elhelyezkedni? Hogyisne. Nem olyan fából faragtak engem. — Mikor mosdottál? — Minden héten lefürdök a teknőben. Szombaton, amikor moziba megyek. ‘r—- S napjában? — Minek, úgyis koszos leszek. Na és három lovat kell gondoznom. Nem érek én rá állandóan mosakodni. A fiú pattogtatja az ostorát, indítaná a lovát. A ló meg sem moccan, mire káromko- \ dik egyet és leszáll a kocsiról, úgy vezeti előbbre zablájánál j fogva a Csinost. „Aufoltatja” lábait, ellenőrzi a patkókat. majd a spediter alá ül a porba és a fék törött szerkezeté-1 nél mérgelődik. Nézem a fiút és kutatom magamban a sorsát. Hogy mi [ lesz később ebből a nyúrga, szőkehajú gyerekből, ki tud- ja? Értelmes fiú (az öt általános ellenére is), de hogy nem jó utakon indult el, az \ biztos. A Füzes-dűlő nem hin- [ ném, hogy valami kitűnő ne- < velőiskola lenne számáras főleg nem ilyen körülményekI között Kibújik a spediter alól és! rámnéz. — Lesz abbéi a fuvarból valami? Nem kell válaszolnom, mert! megérkezik a gazdája és int, a fiúnak, hogy álljon pe az! udvarba, akadt valami vinni j való. Gazdagh István Kollégium vagy albérlet? Az iskolakezdés előtt, még a nyár folyamán megjelennek az újságban az apróhirdetések: „Gimnazista lányom számára albérleti szobát keresek” „Gimnazista kislányom mellé szobatársat keresek különszo- bás albérletbe. Jelige technikumi tanuló lány válaszoljon.” Ugyanakkor a főbérlők is hirdetnek egy vagy két rendes tanuló részére kiadó szobát. Találkozik-e a kereslet és kínálat? Ez esetenként eldől; A tanév kezdetén már minden diák lakik valahol. —< Mert sürgős, így nem is igeá válogathatnak. Ha nem megfelelő a hely, a gyerek az egész szeptembert szaladgálással töliti az újabb albérlet érdekében. Meggyőződésem, hogy az albérlet-kereső szülők és gyerekek egész adat-tárral rendelkeznek az albérleti visszaélések területén. Kapásból négy-öt címet tudnak mondani; hol kérik az engedélyezett lakbér háromszorosát, hol tartanak egy szobában négy-öt albérlőt. Mégsem tesz feljelentést senki, elfogadják egy idő múlva a magasabb lakbért és a több szobatársat. A kollégium még itt sem jut eszükbe.:. Minden vidéki tanulót nem tudnak a kollégiumban elhelyezni — ez tény. Az elutasítások száma viszonylag kevés és rendszerint akkor folyamodnak hozzá, ha a tanuló rövid utazással meg tudja oldani a bejárást. A legtöbb visszautasítást a leánykollégiumok adják, mert kevés a férőhely. így sok, helyesen gondolkodó szülő is kénytelen beállni az albérletért talpalők sorába. Az ő segítségükre idén a kollégium biztosítja a napi öt étkezést és a tanulószobát. Az ilyen módon elhelyezett lányok a kollégium közösségéhez tartoznak majd. Részt vesznek a kollégiumi tanács munkájában, közösen látogatják a filmszínházakat, hangversenyeket, színházi előadásokat. Tanulásuk rendszeressége is biztosított. A szülők egy része azonban meg sem próbálja kollégiumban elhelyezni a gyerekét. így a kollégiumi kereslet csak kevéssel több, mint a diákotthonok befogadóképessége. Miéit idegenkedik a szülők egy része a kollégiumtól? Mert nem ismerik az ottani életet. Emlékezetükben a hajdani zárdák és internátusok élnek. féltik a gyerek önállóságát, szabadidejét; „Kerül, amibe kerül, de tegyen meg a gyerek szabadsága” — mondják, és fizetik a magas albérleti díjat, és nyugodtak gyerekük sorsát illetően. Pedig ez nem pénzkérdés. Egyáltalán nem anyagi kérdés. A kollégiumban elhelyezett tanuló egy meghatározott életformába lép. amelyhez alkalmazkodik. Az albérletek lakód viszont maguk alakítják ki — mert kénytelenek —1 életformájukat: a tanulás rendjét, a szórakozást. Ezt nem lehet egy tizennégy-tizenöt éves emberre bízni. Nem rendelkezik az ilyen korú tanuló még kellő önismerettel és akarattal ahhoz, hogy irányítója legyen idejének, a tanulás rendszerének és egész életének. Ez sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint amit ezek a gyerekek vállalhatnak. Ki vállalja akkor ezt a felelősséget? A szülő talán? Nem tudja vállalni, és nem is tűnődik ezen: ő megtette a magáét, a gyereknek fedél van a feje felett, és ha tanulni akar, akkor nem lógja el az idejét; Amikor teheti, meglátogatja, csomagot küld és pénzt — ezzel megtette kötelességét. S ha a gyerek gyengén tanul? „Hát istenem, túlterhelik Meet abban a gimnáziumiban.” S ha minden hónapbah több pénzt kér a gyerek? „Hát, bizony, drága a megélhetés a városban:.;!” Nem igaz. Nem terhelik túl a gyereket, csak lusta egy kicsit, nem lesz egyre drágább a megélhetés a városban, csak ha- szontalanságra költi el pénzét. A tanárok és elsősorban az osztályfőnök kötelessége szemmel kísérni az albérletiben lakó gyerekek munkáját Az ő segítségük sokat jelent, építően befolyásolhatja a tanuló emberré válását. Ha magára hagyják ezeket a gyerekeket. közülük csak néhány fedezi fel ösztönösen a rendszer, a kitartás és a mértékletesség szükségét. A többség fáig elkallódik: kicsit könnyelműen kezel mindent; „Nincs élég pén.z, és én szeretném megvenni azt a pulcsit. Majd küld a mama.” De később, amikor valóban önálló lesz. már nem számíthat örökké a mama pénzküldeményeire, és döbbenten látja majd, hogy „elmegy a pénz” és sosem eléig a fizetés. A leánykollégiumok új kezdeményezését örömmel kell fogadni. A kollégiumi kérelmek elutasítása így nem teljes elutasítás: a szülőnek csak a szállást kell biztosítani, a napi ellátást, a felügyeletet vállalják. Jó lenne, ha az albérlet-párti szülők igénybevennék gyerekük számára ezt a szolgáltatásit- A gyerek érdekében. S. N. G.
