Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

1963. AUGUSZTUS 1 'NAPLÓ 3 Új ipari tanulók — régi problémák Nyolcvan különböző szakmában folyik az oktatás — Az érettségizett fiatalok levelező úton végzik az iparitanuló-iskolát — Bővíteni kellene a Rét utcai iskolát Több mint ötezer Baranya megyei és pécsi fiatal hagyta el júniusban az általános is­kola nyolcadik osztályát.1 — „Félig” kiléptek az életbe. Vajon mihez kezdenek, mit csinálnák ezután? Nagyrészük tovább tanul valamelyik kö­zépiskolában, a többiek pedig munka után néznek, szakmát választanak maguknak. A szakmát választók száma to­vább bővül azokkal az érett­ségizett fiatalokkal, akik nem tanulnak tovább egyetemen, vagy főiskolán. S milyenek a lehetőségek? Megtalálják-e a választott szakmát? Milyen sors vár az idén kezdő ipari tanulókra? 500-as tanulóintézet A problémákat hagyjuk a végére, kezdjük a tájékozta­tással! Az 500-as tanulóinbé- zetben 509 fiatalt vettek fel az új tanévre. Általában emelke­dett az új jelentkezők száma, százzal többen jelentkeztek az idén, mint tavaly. A felvé­teléknél arra törekedtek, hogy a jelentkező fiatalok kö rülményeit alaposan megvizs­gálják és a legigazságosabban döntsenek. A MÁV-hoz pél­dául kétszeres jelentkezés tör tént a járműlakatos, a diesel- lakatos és a villanyszerelő szakmákba. Az iskola vezetői elsősorban a vasútnál dolgo­zó szülők gyermekeit vette fel. A többieket sem küldték a -.nagyvilágba”, hanem sze­mély szerint tájékoztatják őket az elhelyezkedési lehe­tőségekről. A tanulóintézet helyettes igazgatója elmondta, hogy már a vállalatok is figyelembe ve­szik a jelentkező fiataloknál a szülők munkahelyét, s hogy az iskolai szünetekben a gyermek hol és milyen terü­leten szerzett valami kis gya­korlatot. Érdekesebb adatok; a Ba­ranya megyei Építőipari Vál­lalat hetven fiatalt vett fel 8 szakmába — központifűtés- szerelő, vízvezeték szerelő, 'villanyszerelő, általános épü­letgépész, építőipari gépszere­lő és javító, épületbádogos és esztergályos szakmákba. Ritka szakmák, népesebb szakmák, kedvelt és kevésbé kedvelt szakmák között ma is éles határok vannak. Pél­dául az üvegtechnikai szak­mában csupán egy ipari ta­nulót szerződtettek, ugyanak­kor a vájáriskolába 120 fia­talt vettek fel. Népes szakmá­nak számítanak a különféle műszerész mesterségek autó- szerelés, a híradástechnika és elsősorban a lányoknál a fod­rász szakma. Fodrásznak pél­dául annyian jelentkeztek, hogy hat megye fodrászipara sem tudná őket felvenni. Igen kevesen érdeklődnek a vasas szakmába tartozó ön­tő, kovács, bádogos, hegesz­tő iránt, sőt az idén először a villanyszerelő szakmában is van még „üres hely”. Nem tudták a létszámot betölteni a sütőipari, a porcelángyári korongos és mintakészítő, a kőműves és a hálózatszerelő 'szakmákban. Az érettségizett fiatalok nagyrésze a Postához orientá­lódott, a híradástechnikai és a műszerész szakmákba. Sok érettségizett fiatal tanulja majd a rádió- és televíziósze- reiő mesterséget,, az autóvil­lamossági és az általános mű­szerész szakmát. Uj szakmáinak számít az idén először induló építőgép- szerelő és javító szakma. Az 500-as tanulóintézetben körülbelül 75—80 különféle szakmai ágban folyik áz ok­tatás. Van olyan mesterség, amelyben egy-két tanulót ta­lálunk, de vannak olyan szak­mák, amelyben két osztályt kell szervezni. Az idei tan­évben Pécsett körzeti köz­pontot szerveznek az érettsé­gizett ipari tanulók számára, s e keretek között lehetővé teszik, hogy — elsősorban a távol lakó tanulók — levelező oktatás keretében végezzék el az iparitanuló-iskolát. — Egyébként az 500-as tanulóin­tézetnék iskolai csoportja mű­ködik Siklóson, Mohácson, Sellyén, Szigetváron és Má- gocson. Komlón külön ipari tanulóintézet, az 501-es mű­ködik. 506-os és az 508-as intézet A legkitűnőbb körülmények között az építőipari tanulók 506-os intézete van. Négyszáz fős kollégiummal, tágas, vi­lágos tantermekkel az ország legszebb, legmodernebb in­tézete az Uj-Mecsekalján épült iskola. Az idén 220 ta­nuló felvételét „irányozták elő”, de csajt 193 fiút vettek GŐZMALOMBAN fél, mert a kollégiumi férő­hely „nem bírta” a sok vidéki fiú jelentkezését kielégíteni. A terv így nézett ki: 126 bent laké és 94 helybeli bejáró ta­nuló. A helybeliek érdeklődé­se igen gyér volt, még jelen­leg is 27 fiút várnak az épí­tőipari szakmákba — kő­művesnek, ácsnak, állványo­zónak, festőnek, burkolónak,; tetőfedőnek és épület üveges­nek. Az 508-as tanulóintézetben á jövő bányász szakemberei tanulnak. A 180 jelentkező közül 120 fiút vettek fel a vájár és 30-at a bányaelektro lakatos szakmára. Megoldásra váró problémák Köztudomású, hogy a Rét utcai iparitanuló-iskolát a húszas évek elején építették. Az akkori „tanonciskolában” néhányszáz pécsi és környék­beli fiatalt oktattak. Az egész épület kizárólag ezt a célt szol gálta. A jelenlegi helyzet igen fura; közel kétezer ipari tanuló oktatását kell áz intézetben ellátni, s valamivel magasabb színvonalon, mint ezelőtt négy ven évvel. A nagyszámú tanulót mind­össze tizenegy tanteremben, két műszakban oktatják. A délutánós időszakban — főleg estefelé — álmosak és fárad­tak a tanulók, de néha a ta­nárok is, his^sn délelőtt dol­goztak, tanítottak. Az épület egyik szárnyát más vállalatok birtokolják — a Tervező Vál­lalat és az Autóközlekedési Vállalat igazgatósága. — A tervezőknek már épül az iro­daházuk, de vajon az AKÖV vezetősége mikor fogja át­adni a helyiségeket? Volna egy javaslatunk is. Áz épületre egy újabb eme­letet kellene építeni, hogy növelni tudják a tantermek számát, s hogy valamiképpen áttérjenek az egy műszakos oktatásra. Csakhogy ehhez szí vesébb és nagyobb támogatást kellene adni az iparitanuló in­tézeteknek. Igaz, hogy az in­tézet minisztériumi szerv, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az intézetben ne­velődik a megye és Pécs vá­ros iparának szakmunkás gär dája. (G. I.) Naponta öt vagon búzát és két vagon rozst őrölnek a Malomipari Vallalat Felszabadu­lás úti telepén, nagy részét már az új termésből. Az új tarolótorony megépüléséig rak tárgondokkal küzdenek, a kenyérgabona egy részét az udvaron tároljak muanyagpony­vák alatt. * Mindig tanár akartam lenni Neve: Kovács Margit. A kicsiny Hegyszentmártonból indult el, a szülei tsz-tagok, Vörös oklevéllel végzett a Tanár­képző Főiskolán, szeptemberben kezd tanítani. Lírai hangon vall magáról. A Pécsi Sörgyárban kilenc brigád pályázik a szocialista címre. Munkájukat már több­ször értékelték, s közülük hét ismételten nyerte el a meg­tisztelő címet. Nehéz arról atíogó képet adni, hogy ez a mozgalom mennyit fejlődött a három év alatt, nem vált-e formálissá, s mutathat-e fel olyan eredményt az emberek formálásában, ami a további fejlődés alapja lehet, de azt megállapíthatjuk, hogy a ter­melésre ösztönzően hatott. A gyár termelése 1961-ben 337 000 hektoliter sör volt. Ebből a hordófejtő üzemrészé 269 000, a palackozóé 46 000 hektoliter. Tavaly a termelés 17 000 hektoliterrel nőtt, idén pedig 357 000 'hektoliter sört főznek lényegében azonos adottságok mellett. Jellemző, hogy a palackfejtő üzemrész­nek ugyanazokkal a gépekkel, berendezésekkel 29 000 hekto­literrel többet kell palackoz- ia, mint két évvel ezelőtt. Nem kétséges, hogy ebben az eredményben igen nagy szerepük van a szocialista bri­gádoknak. S nem véletlen, ipgy a palackfejtő asszonyai árom • ízben nyerték már el szocialista címet. Mivel a gyár üzemrészei iszonylag kis létszámúak, ól­aiéban egy brigádot alakítot­ok. A brigád legfontosabb eladatának tekinti az üzem­rész tervteljesítését. A gyár termelése áll vagy bukik, szokták mondani a fő­zőház eredményétől Ezért a hág szocialista brigádja SZOCIALISTA BRIGÁDOK idén is elhatározta, hogy az előírtnál töb sört főz és ezál­tal behozza az első negyed­éves lemaradást is. Amikor vállalásukat bejelentették, többen hitetlenkedtek, mond­ván, hogy ez a jelenlegi be­rendezésekkel teljesen lehe­tetlen. Mégis a második ne­gyedévben 5400 hektoliterrel több sör folyt le a főzőház­ból. Amikor Hermész József művezetőt megkérdeztük, ho­gyan érték el ezt, így vála­szolt: — Szóltunk a kazánház szo­cialista brigádjának, hogy ne hagyjanak bennünket cser­ben és legyen gőz bőven. Ugyanakkor azzal kezdtük a napot, hogy megbeszéltük a „legényekkel”, hogyan hasz­náljunk ki minden percet gazdaságosan. Az emberi összefogás szép példáját tapasztalhatjuk az ászokpincében. A brigád terv­be vette, hogy az üzem nyug­díjasait rendszeresen meglá­togatja, elbeszélgetnek velük a gyár életéről, munkájáról. Eddig három nyugdíjas társu­kat látogatták meg, betegsé­gük esetén ajándékkal ked­veskedtek nekik. Ebben a bri­gádban elhatározták, hogy mindenki külön feladatot kap. Pintér Józsefre például a legfiatalabb dolgozókat bíz­ták, hogy tanítsa őket, segít­se» munkájukban. A szakmai továbbképzés­nek egyik nagyon érdekes for­máját választották. Különbö­ző üzemismereti témákból — mint például sörátvétel, kül­ső-belső tisztaság, fertőtlení­tés, hűtőberendezések műkö­dése stb. — egy-egy brigád­tag készül fel és ő tart elő­adást. Ennek nemcsak az az eiedménye, hogy komolyan áttanulmányozza az anyagot, hanem kialakul egy egészsé­ges verseny is, mert mind­egyik többet akar nyújtani társainak az előadása során, mint az előző téma előadója. Tavaly alakult meg a labo­ratóriumi brigád, amely a to­vábbképzésben és a higiénia betartásában segíti a többi brigádot Létrehozták a mű­szaki, valamint a* üzemgaz­dasági szocialista brigádot. A két üzemrésznek és a brigád közös munkájának eredmé­nyeként idén már negyed év­re bontva kapták meg a bri­gádok azokat a tervfeladato­kat, amelynek teljesítése a szocialista cím elnyerésének alapja. Az üzemgazdasági bri­gád feladata a tervező és szer­vező munka, a műszaki bri­gád peu:g a termelés feltéte­leinek biztosításán, az üzem további fejlesztésén munkál­kodik. Munkájuk hasznossága leginkább a többi brigádok eredményeiben mutatkozik. A szocialista brigádok rend­szeres politikai oktatásban vesznek részt s ezzel meg­könnyítik a pártszervezet po­litikai nevelő munkáját. : így a partszervezetnek több ideje marad a szocialista brigádok­ban kialakult segítő szellem elmélyítésére. Ha a brigád céljai közösek, akkor abban a munkában mindenkinek egy emberként kell résztven- nie és nem lehet különbséget tenni, hogy jobb vagy rosz- szabb munka. E téren bizony itt-ott még van javítani való. A társadalmi munkában is szép eredményeket értek el. A harkányi üdülő felépítésén -109 társadalmi munkaórát vé­geztek a szocialista brigádok tagjai. S kulturális fejlődé­sünknek is egyik fokmérője, hogy nincs olyan üzemrész, ahonnét ne járnának techni­kumba, s ne vennének részt szakmai továbbképzésben. S nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a gyári könyvter­jesztőnél évente 20—22 000 fo­rint értékű könyvet vásárol­nak. A tervek szerint idén még újabb három üzemrészben — az anyag- és árucsere osztá­lyon, az iparvágánynál és a rendészetnél — alakulnak brigádok. így minden üzem­rész munkája egy-egy szocia­lista címért versenyző brigád­ra épül. Ezzel annak feltételét szeretnek megteremteni, hogy jövő évtől célul tűzhessék ki a szocialista gyáregység cím elnyerését. de azért rendszeresen megtar­tottuk az órákat. Ma már tudom, hogy naív voltam, hiszen nem lehet az órára egy békarajzzal felké­szülni. Az sokkal több előké­születet igényel. De a gyer­mekkori „tanárkodás” emléke máig is kedves számomra, és szüntelenül arra sarkallt, hogy igazi tanár legyek. Csak egy­szer inogtam meg, a gimná­ziumban, amikor egy gyermek- orvos előadást tartott az is­kolában. Remek volt az elő­adás, annyira lázbá hozott bennünket, hogy elhatároztuk: mi is gyermekorvosok le­szünk. A barátnőm kitartott elha­tározása mellett. ma már ötödéves orvostanhallgató. Én egy hét múlva újra hófehérre meszelt, nagy és virágos tan­termet láttam magam előtt. Ahogy az előadás varázsa el­szállt, úgy repültek el az or­vosi pályáról támadt gondo­latok is. Néhány év múlva a főiskola gyakorló iskolájában megtar­tottam az első órámat. Az el­sőt, amire olyan régen vár­tam. Igaz, kicsit nehéz óra volt, mert a feletteseim min­den mozdulatomat és szava­mat figyelték, s ez majdnem zavarba hozott, de a gyere­kek mindenért kárpótoltak. Az óra végén körülvettek és azt mondták, hogy ezért az óráért biztos ötöst fogok kap­ni. Otthon a szülői házban lel­kendezve meséltem erről az óráról. A húgom felcsillanó szemmel és érdeklődve hall­gatta. Kicsit meglepett, mert a hugi egészen más lány, mint én vagyok. Nagyon mo­dem, rövidre vágta a haját (saját kezével), divatosan öl­tözködik, az „öregem”, meg a „klassz” mindennapos szójá­rása, kicsit szeles és hozzám- képest nagyon is eleven. Mégis tűzbejött, s nagyon büszke volt rám, ugrált örömében, amikor megtudta, hogy vörös oklevéllel végeztem. Annyira magával ragadta a tanári pá­lya Ígérete, hogy elhatározta: ha végez a középiskolában, ő is pedagógusnak megy. Amikor megtudtam, ' hogy Siklósra helyeztek, nagyon jó kedvű lettem. Én sohasem forgattam az agyamban olyan álmokat, hogy városba kerül­jek, én mindig a mi hegyszent mártoni iskolánk fehérre me­szelt, olajos padlójú tanter­mét láttam magam előtt. Va­lószínű ilyenek lesznek a sik­lósi tantermek is. Eddig csu­pa jót hallottam az iskolá­ról, az igazgatóról, az össze­tartó tantestületről és arról, hogy van ott egy festőművész tanár is. Ez nagyon jó lesz ne­kem, hiszen egyrészt rajzsza­kos vagyok. A történelem ta­nításához — magyar és törté­nelem a másik két szakom — a siklósi vár fog segíteni, sőt a magyar tanításánál is hasz­nát veszem. Nem "tudok várni szeptem­berig, hamorosan megnézem az iskolát És drukkolok: mi­lyen lesz az első tanítási nap, az első igazi óra. amikor már senki sem figyel, ellenőriz, mint korábban. Milyenek lesz­nek a gyerekek, elbírok-e a tizennégy éves kamaszokkal — csupa izgalmas kérdés, amire csak szeptemberben kú­pok választ. Bár szinte min­dent elterveztem magamban az első órára, addig talán újabb ötleteket fogok kitalál­ni, mert nagyon széppé és maradandóvá akarom tenni az első napot. Nemcsak a gye­rekek, a magam számára is arról a napról minden apró­ságot feljegyzek, megőrzők, azt a napot megtartom az emlékezetemben. Feljegyezte: Magyar László Vajszlói kereskedelmi napok augusfitu.6 3—Í0-Lg Atubemutató, kiállítások, divatbemutató spotímusotak, műsotas estek 3-sii, 4-én főfámsi m sésze !éjrtf * Mindenkit szeretettel vár a vajszlói földművesszövetkezet. Én már kislány koromban tanár akartam lenni, engem már négy éves koromban meg tanított a nagyapám inni, ol­vasni és számolni. Bérczy Borbála, a falu ta­nítónője volt a példaképem. Mindig őt láttam magam előtt: tarkakockás ruhájával, botoréval és fehér blúzzal, könnyű pálcával a kezében, őt utánoztam. Amikor tizen­egy éves lettem, iskolát ren­deztem be házunk folyosóján. Én voltam a tanár, öt éves húgom pedig a diák. Egy ho­kedli és egy zsámoly helyette­sítette az iskolapadot. A tanító néni aznap a bé­káról tanított bennünket. Én is lerajzoltam, különösen a lábára és uszonyára ügyel­tem, mert azt akartam, hogy olyan élethű legyen, mint az iskolában láttam. így, a békás rajzzal és pálcával a kezem­ben, az izgalomtól elfúlva siettem a folyosó felé. Arra számítottam, hogy a húgom majd kinyitja a folyo­só ajtaját, mint ahogy mi is kinyitottuk a tanteremét, ha láttuk, hogy kedvelt, fiatal tanító nénink órára jön. Nagy csalódás ért, a húgom nem nyitotta ki. Ezen összevesz­tünk. Máskor is veszekedtünk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom