Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
r 1988. AUGUSZTUS 16. MAPltf 3 A tsz-demokrácia n. Politikailag képzett, az állam által fizetett vezetőknél tapasztalható a szövetkezeti gazdálkodástól idegen vezetési módszer meghonosítása, illetve alkalmazása, ami esetenként éles konfliktusokhoz is vezet, mint pl. Dunafalván, Zalátán. a mohácsi Uj Barázda Tsz-ben, Turonyban, Szászváron stb. Nem egyszer megengedhetetlen durva hangnemben beszélnek a tagokkal, s ha hibákat követnek el, félnek nyíltan a tagság ele tárni, mert nem bíznak azok helyes ítélőképességében s a tag- sar a bizalmatlanságra bizalmatlansággal válaszol. A kezdeti sikereket esetenként túlbecsülik s a tagság, vagy vezetőség helyett döntenek a szövetkezet egészét érintő kérdésekről. Az ilyen jellegű hibák még súlyosabb károkat okoznak, ha a tsz-vezető jó kapcsolataiban bízva visszaszorítja az egészséges kritikai szellemet, sőt megtorlást alkalmaz a bírálókkal szemben. A fenti vezetők jó felkészültségükből eredően — saját elgondolásaikat tartják a legjobbnak, s nem mindig a meggyőzés módszereivel igyekeznek ér- vényrejuttatni, rendszerint csak a végrehajtás után adnak tájékoztatást, vagyis kész tények elé állítják a tagságot, s ezzel azt a látszatot erősítik, mintha a tagság alkalmazottja és nem tulajdonosa lenne saját szövetkezetének. Részben az ilyen módszer is hozzájárult ahhoz, hogy szűk körben terjedt el a belvárd- gyulai tsz által kezdeményezett családi tervezés —, amelyet országosan is jelentős kezdeményezésként értékeltek — s amely a tapasztalatok szerint igen alkalmas a tagság kezdeményezésének, bírálatának, a tsz-tervezésbe való részvételének serkentésére. Gyakran . előforduló vita va.: a vezetőségen belül az egyenjogúságról, főként akkor, ha az elnök rendszeresen csak a saját elgondolásának elfogadását erőszakolja, s ezzel gátolja a többi vezetőségi tag aktivitását, ami különösen az intéző bizottsági határozatok végrehajtásánál üt vissza. Ez több esetben oda vezet, mint a lippói tsz-ben, s még jó néhány tsz-ben, hogy a vezetőség tagjai csak elvileg egyenjogúak, a gyakorlati irányításban ez nem érvényesül, vagy a vezetőségi ülést az elnök, agronómus és a brigádvezetők megbeszélésével -helyettesítik. Az utóbbi időben a tsz-ék technikai bázisának növekedésével együtt rohamosan növekszik a . tsz-alkalmazottak száma, azonban beállításukról, fizetésük mértékéről, módjáról nem mindig a tagság dönt. Éppen ebből erednek a különböző bérfeszültségek. Az irodai dolgozók, különösen a havi fizetésesek (beosztott könyvelők, adminisztrátorok, munkaegység-nyilvántartók stb.) sokszor lényegesen többet keresnek, mint a fizikai munkát végzők, vagy az azonos munkakörben munkaegységért dolgozók. Több határozottságot! A másik véglet is fellelhető a vezetés részéről. Nem ritkán meghátrálnak, amikor határozott „nem”-et kellene mondani, s a tagságot meg is lehetne győzni a helyes álláspontról. Minden apró-cseprő ügyet közgyűlési döntésre bíznak, nem ritkán saját felelősségük áthárítása végett. Rendszerint ilyen tsz-ekben hoznak jogsértő határozatokat, s itt a vezetés is széteső, sok az ellentmondó intézkedés, ami fokozza a zűrzavart és a fejetlenséget. Itt a vezetők nem mérlegelik, hogy a tagság véleménye és érdeke nem mindig azonos, hanem engednek az önzésből eredő nyomásnak abban a hiedelemben, hogy ez az igazi tsz-demokrácia. Az ilyen felfogásból eredő a szabadszent- király'i, a kozármislenyi, a 'Szigetvári Uj Élet és sok más fez törvénysértő döntése a háztájival kapcsolatosan. A korábban jól gazdálkodó homorúd! tsz bomlását jelentékenyen elősegítette a vezetők elvtelen engedékenysége is. Tapasztalható olyan jelenség is, hogy bevált termelési módszerek bevezetése ellen foglal állást a tagság, mert kényelmesebb a régi módszer szerint dolgozni, s a vezetők nem tudják, vagy nem akarják meggyőzni őket egy-egy jó módszer gazdasági előnyeiről. Nem vesznek fáradságot maguknak egy-egy elemzés elvégzésébe, s ezért maguk sincsenek meggyőződve, hogy jó-e ez vagy az az új módszer a számukra. A Bólyi Állami Gazdaságban már 15 esetben szerveztek állványos szénaszárítási bemutatót, s a mohácsi járásban is mindössze 4—5 tsz- ben alkalmazzák, de a konzervatív szemlélet miatt a megye más járásaiban sem terjedt el, annak ellenére, hogy jelentős anyagi eszközöket használtak fel az állványok elkészítésére. Többek között a siklósi tsz vezetői is valamiféle divatnak tartják, anélkül, hogy számításokkal alapoznák meg álláspontjukat. Főként a több községből álló tsz-ekben tapasztalható a rendszeres tájékoztatás hiánya. Az alapszabály szerint a küldöttek kötelesek a képviseleti körzetükben, vagy egységükben beszámolni a küldöttgyűlés napirendjeiről és a hozott határozatokról. Azonban a vezetőség nem szervezi meg kellően a tájékoztatás módját, ezért nem szerez tudomást a tagság fontos problémák eldöntéséről, de a vezetőséghez sem jutnak el a kritikai megjegyzések, vagy jó kezdeményezések. Az intéző bizottság és ellenőrző bizottság viszonya elvileg tisztázott ugyan, de sokszor fonákul realizálódik. Az intéző bizottság fölötte érzi magát az ellenőrző bizottságnak, s nem tűr beleszólást az intézkedéseibe, illetve ellenőrzést saját munkája felett. Pl. Hosszúhetényben az ellenőrző bizottság elnökét, Mária- kéménden egyik tagját, Lánycsókon az egész ellenőrző bizottságot az intéző bizottság váltotta le, holott ez a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A mágocsi tsz-ben egy személy az ellenőrző, a fegyelmi és a szociális-kulturális bizottság elnöke, s ugyanitt fordult elő, hogy az ellenőrző bizottság jóváhagyása nélkül vitték tagság elé a zárszámadást, ami nyilvánvalóan durva megsértése a tsz-demok- ráciának. Ez bizonyos objektív körülményekből is ered, mert az intéző bizottságokban rendszerint képzettebbek az emberek, mint az ellenőrző bizottságokban, szinte sértőnek tartják, hogy képzetlenebb emberek gyakoroljanak ellenőrzést tevékenységük felett, s ilymódon gyakorlatilag korlátozódik ennek a tagság által választott fontos szervnek a hatásköre. A megyei és járási párt- és állami apparátus részéről is tapasztalható néhány esetben indokolatlan (közvetlen) beavatkozás, ami sérti a tagság, vágy a vezetőség jogkörét. Ez különösen a tervtárgyalások, beruházások elosztása, vagy különböző kampánymunkák idején fordul elő, s főként olyan tsz-ekben; ahol a vezetők kritika nélkül elfogadnak hibás javaslatokat is. A gyorsabb előrehaladás érdekében javítani kell a tsz- demokrácia érvényesülésének feltételeit. J Mindenekelőtt a tsz-i kommunistákra hárul a legnagyobb feladat ebben a vonatkozásban is. Ezért helyes. ha kibővített taggyűlésen alaposan megvitatják és megszabják az ezzel kapcsolatos feladataikat. O Nagy figyelmet fordít- “• sanak a járási párt- és állami szervek a közgyűlések és küldöttgyűlések előkészítésére, különösen a beszámolók és a tagság tájékoztatásának eUeaőcsésére. Q A tsz gazdasági ügyed- vei kapcsolatos helyszíni megbeszélésekre helyes bevonni az ellenőrző bizottság elnökét is. A helyi pártszervezet, a járási párt- és állami szervek ne engedjék, hogy az intéző bizottságok az ellenőrző bizottságok hatáskörét megnyirbálják. /J, Az ellenőrző bizo++" * jobb működését elősegíti, ha egy-egy beosztott ag- ronómust, vagy könyvelőt beválasztanak tagnak. St A jogásszal rendelkező tsz-ek használják fel jogászukat a fegyelmi bizottságok munkájának megszervezésére. A tagság szélesebbkörű bevonását szolgálja, ha a sok tsz-ben hiányzó szociális-kulturális bizottságot megválasztják és működtetik. ^ Követendő kezdeménye• • zés a gerényesi tsz-ben már alkalmazott módszer, hogy kéthetenként panasznapot tartanak, s utána az intéző bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket, vagy közgyűlés elé terjeszti a nem hatáskörébe tartozó ügyeket. Rapi János Vándorlás és lazaság (Az alábbi cikket egy vita bevezetőjének szántuk. Az írás sok olyan problémát vet fel, — s egyben nyitva hagy — amelyek több üzemben, vállalatnál tapasztalhatók. A műszaki vezetőgárda, továbbá a pártalapszervezetek és szak- szervezeti bizottságok minden bizonnyal alapos vélemény- nyilvánítást gyakorolhatnak — saját tapasztalataik alapján.;. unkaerőhiány és munika- nélküliség — két ellent mondó tény, már pedig van, akármilyen furcsán hangzik is. Komló város vezetői panaszkodnak .— joggal, — hogy évente a helyi középiskolákból kikerülő fiataloknak, továbbá a városban élő két— háromszáz főnyi női munkaerő-feleslegnek” szinte képtelenek munkát biztosítani. A bánya nem alkalmazhat sem nőket, sem túl fiatalokat, akik különben —.. ha lenne! — könnyűipari üzemekben munkához, keresethez juthatnának. Nehéz a nők elhelyezkedése Pécsett is. A Pécsi Kesztyűgyár siklósi telepének vezetője viszont arról panaszkodik. hogy szinte „lasszóval” fogják a fiatalokat, hogy az üzemben szakmát adjanak a kezükbe. Itt már munkaerőhiány van, csak úgy, mint a Drávaszabolcsi Kendergyárban, vagy — és ez köztudomású — a megye építőiparáÁ félig kész ételek „gyárában" Immár három éve működik Pécsett a Dél-dunántúli Vendéglátó Vállalat kezelésében a félkész üzem. Gyártmányai közkedveltek, sokat segítenek a háziasszonyok munkájában — no meg a megrögzött agglegényeknek. Naponta 15 húsféleséget csomagolnak és szállítják a pécsi boltokba. Külön sikerük van a fóliás-ételeknek. Napi 3—4 ezer adag gyártására képes az üzem. Eddig a kereskedelmi hálózat közbeiktatása okozott némi zavart a rendszeres ellátásban. Ezért a vállalat elhatározta, hogy a félkész gyártmányokat saját üzletében árusítja. A közeli napokban nyílik meg a bolt a Kossuth Lajos utca 1. szám alatt. Motil felv. * Felavatták az oroszlányi 1 ff ff ff A hőerőművet Csütörtökön ünnepélyesen átadták az oroszlányi 200 megawattos hőerőművet. Vajay Istvánnak, az MSZMP központi pártszervezőjének megnyitó szavai után dr. Lévai András nehézipari miniszter- helyettes tett jelentést a pártnak és a kormánynak a fel- szabadulás óta létesült nyolcadik nagy erőmű építésének befejezéséről. Ezután dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter mondott ünnepi beszédet. A miniszter beszéde után kitüntetéseket adott át a tervező, építő munkában kitűnt dolgozóknak. Végül az építkezésben részvevő 10 vállalat legjobb dolgozóinak pénzjutalmat osztottak ki. Augusztus 17—31. kozott rendezik meg a badacsonyi borheteket Badacsonyban, az úgynevezett Hableány-parkban augusztus 17-től ismét megrendezik a borheteket, melyre sok pécsi és baranyai vendéget várnak. A tizennégynapos kiállításon Badacsony legkiválóbb borait kóstolhatják meg a bel- és külföldi vendégek. A badacsonyi borvidék központjában ezekben a napokban nemcsak a borellátás lesz kiváló. Az éttermekben kaphatók lesznek az elmúlt esztendők borhetein nagy sikert aratott ételek, ízletes kacsasült, disznótoros ételkülönlegességek, halászlé és a magyar gulyás. A borhetek megnyitója augusztus 17-én délelőtt 11 órakor lesz a badacsonyi Hableány-parkban. ban, ahol akár egyetlen hét alatt ezer szakmunkásnak és segédmunkásnak tudnának állást biztosítani, ha — jelentkeznének ... A munkaerőhiánnyal és felesleggel kapcsolatos nehézségek szerteágazóak, de érdemes megvizsgálni csak egyetlen kiragadott problémát: a mun- kaerővándorlást és a vele kapcsolatos laza munkafegyelmet. A Sopiana Gépgyár fluktuációja évente 180 főre tehető, azaz, ennyi ember „jön és megy” (fele ráadásul szakmunkás!) akár okkal, vagy ok nélkül. Az üzem iparitanulókat nevel és három évi vesződség után — amikor már a szakma a kezükben van — többen elhagyják a gyárat. Mi az oka? Előfordul, hogy egyes vállalatok magasabb órabért biztosítanak, és bár rendelet írja elő, hogy a fiatal szakmunkás bárhol is vállal munkát — hat hónapig változatlan bért kaphat — sokhelyütt ezt nem veszik figyelembe, vagy ... inkább kivárja a hat hónapot. Az igazság persze az, hogy a Sopiana sem fizet rosszul, hiszen a szakmunkás átlagórabére 8 forint, ennél többet nem minden üzem tud biztosítani, ha csak a bányák TMK részlegei nem. Az a probléma, hogy a Sopiana szakmunkásai többségükben normában dolgoznak, mig másutt — ha kevesebb bérért ás — de órabérben, ami persze kényelmesebb. Felvetődött az a megoldás, hogy az iparitanulókat szerződésben kötelezze az üzem arra, hogy segéddé-ava- tása után is néhány évet „lehúzzon” még a gyárban. Ez viszont „lutri”-egyezség a gyár részére, mert a világon senki nem tudja eldönteni: X ipari- tanulóból, aki csak holnap vesz kezébe először szerszámot, lesz-e olyan jó képességű szakmunkás akire igényt tart a gyár, vagy pedig egy átlagon aluli szakember válik bfelőle, akinek távozása ugyan nem okozna fájdalmat, de marad, mert a szerződés köti az üzemhez. 4 Sopiana Gépgyárban je- 'rm~ len pillanatban 30 szakmunkással kevesebb dolgozik, mint amennyi szükséges lenne, az éves terv teljesítéséhez. Az is igaz, hogy mindig akad jelentkező, de... — ez érthető is — a jelentkezők bizonyos hányada még az átlagos szakértelmet sem üti meg, különben előző munkahelyét r.em is hagyná eL Az üzem természetesen munkába állítja még azzal a kockázattal is, hogy „sokat nem várhatnak tőle”, eléggé gyér képzettsége miatt. Mindenesetre — azt tartják: ez is több a semminél. De ez még a kisebbik baj. A közelmúltban egy szakmunkás szinte naponta rányitott az igazgatóra: engedje őt el az Erőműhöz, ott vállal munkát. Hallani sem akart róla, hiszen az illető személy az üzem egyik legkitűnőbb munkása volt. Mivel érvelt? „öt éve itt vagyok, ellenem panasz soha nem volt, jól dolgoztam. hajért büntetnek azzal, hogy nem engednek el?” Mit tehetett az igazgató? Elengedte, mert nem kötheti oda a satupadhoz. S elengedte azért, mert — a kérelmező szerint — az Erőműnél lakást kap, most viszont lehetetlen körülmények között lakik, otthon az asszony perlekedik vele ... ,,mindenki tud lakást szerezni, csak te nem...!” ... vagyis hát a szokásos — és emberileg érthető — kívánalmak. Ezért engedte el. Ebből következik egy másik igazság: bizonyos üzemek jobb körülményeket tudnak dolgozóiknak teremteni, ellentétben más üzemekkel. Hogy mást ne mondjunk: a Sopiana Gépgyár 10 év alatt csak 14 lakást kapott! Ennek a szakmunkásnak igaza volt, amikor azt mondta: „Én nem tudok százhúsz—száznegyvenezer forintot azért összespórolni, hogy házat építsek. Az Erőmű viszont ingyen ad .,.” Mindenesetre a munkaerővándor- lásmak nemezazoka. A lényeg talán az, hogy — és ez érdekes fordulatot jelent ebben a bonyolult ügyben — alig van olyan lehetőség az üzemek vezetőinek kezében, amellyel ilyenirányú fegyelmet tudnának tartani. Több vállalati igazgató elrrtondotla: valamiért figyelmeztetésben részesítették a dolgozót, — válaszként kikérte a könyvét. Szakmunkás, tehát akár másnap elhelyezkedhet. Beírják, hogy „önkényesen távozott...”? Nem olyan könnyű dolog ez. Különben is: ennek is meg van a maga kivárósi ideje és mégiscsak elhelyezkedik. Az Erőmű egyik osztályvezetője panaszkodott: „Lassan elmegy a kedvem attól, hogy fegyelmet tartsak. • Másfél órán át ebédelnek, szóvá teszem, erre bejelentik a fölöttesemnek, aki érthető módon maga elé rendel. Bebizonyítom, hogy igazam van, de a sok hercehurca nem éri meg, már csak az időveszteség miatt sem. hogy ezek után valakit is figyelmeztessek...” Elgondolkoztató dolog ez. A dolgozók joggal fordulnak panaszukkal, kívánságaikkal, óhajukkal akár az igazgatóhoz, szakszervezethez, sajtóhoz, pártbizottsághoz. Ehhez mindenkinek megvan a joga — a kivizsgálás pedig kötelessége e fenti fórumoknak. í^sak az „ügyek” gyakran csupán bagatell-szinten állnak meg, viszont a panaszok tisztázásáig tizenöt—húsz ember megmozgat mindent, időt és fáradságot... valóban nem sajnálva. Pedig ez a sok, Az idő, — néha a semmiért, „Népszerű” dolog kiállni az „egyszerű beosztott” mellé, de nem biztos, hogy az igazság egyértelmű. Következésképpen nem kell az igazgatóban, vagy művezetőben, osztályvezetőben a „főnököt, a górét” látni, akiket — egyes emberek — némi utánérzéssel a régi kapitalistához hasonlítanak, amennyiben a fegyelemről van szó. A vezetők zöme is a satupadtól indult el, valamikor, és ez a „zöme” — minden' bizonnyal így van — nem is felejti el. honnét származott a magasabb beosztásba.. S ha már itt tartunk, — az idősebb szakmunkások emlékezhetnek a kapitalista világ „fegyelmi módszereire”. Egyet len selejtes darabért nagyon hamar a munkás kezébe adták a könyvet és a következő órában már a porta előtt ácsorgó munkaerő-feleslegből citálták be a gép mellé a „tartalékot”. Ennek a módszernek^ — sok mással együtt — örökre vége. De emlékezni rá — azért ajánlatos. Unos-utalan elhangzott már az „öntudat” kérdése. Lehet, hogy frázisnak hangzik. De bárminek nevezzük is, mégis csak becsületbeli ügy a munka és a munkahely tiszteleti Visszaélni azzal az előnnyel hogy bármelyik másik gyár kapuján kopogok, befogadnak — nem éppen tisztességes dolog. Az esztergagép mellől talán nem, de az igazgatói székből nagyonis látni az egész gyár össz-problémáit, amelyben a munkaerő gazdaságos foglalkoztatása elsődleges szerepet kap. Ha egy csavar hiányzik, megérzi az egész gép és üzemeltetése már eleve nem tökéletes. Csak egyetlen ember hiányozzék a gép mellől — fönt az igazgatói szobában már gondot és felelősséget okoz. Ezt nem nehéz megérteni. Hab Ferenc A Baranya megyei Háziipari Termelőszövetkezet augusztus hó 17. napján szombaton délután 5 órakor tartja ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSÉT a ^ Pécsi Dózsa Sportkör, Pécs, Sörház u. 8. szám alatti helyiségében, melyre összes tagjait ezennel meghívja a szövetkezet vezetősége. >
