Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

JtÍLIUS 5 Milyen intéz a A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz évente több száz közérdekű bejelentés érkezik. Ezeket a bejelentéseket a né­pi ellenőrök útján megvizsgál­tatják, ritka esetben más szervhez teszik át intézkedés vagy kivizsgálás végett. Az ipar, a kereskedelem, a köz­lekedés, de különösképpen a mezőgazdaság területéről ér­kezik be igen sok közérdekű bejelentés. Ez teljesen érthető a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése után, amikor parasztsá­gunk újszerű gazdálkodási >'-mába kezdett, így az elő­állott hibák lehetősége is na­gyobb. Kevésbé ismertek ugyanis a parasztság körében a tsz-törvény, a háztáji föld- jarandóság stb. rendelkezései, ezért igen gyakran fordulnak a népi ellenőrzési bizottsá- goivuoz ilyen és hasonló sé­relmeik orvoslása végett. A bejelentésekkel a dolgo­zók legtöbb esetben felhívják a hatóságok figyelmét azokra a vi-jzásságokra, amelyek a mindennapi életben előfor­dulnak, a helytelen ügyinté­zésre, a bürokráciára, de nem utolsó sorban a társadalmi tulajdon védelmére vonatko­zóan. A bejelentések ma már mindjobban megalapozottab- bak, konkrétabbak. A VIII. pártkongresszus óta a népi ellenőrzési bizott­ságok csak a névvel ellátott bejelentéseket vizsgálják meg. Dolgozóink ma már öntudato­sak. bejelentéseiket aláírással látják el, még akkor is, ha olyan dologról van szó, mint a mekényesi tsz esetében, ahol egyik tsz-tag bejelentése szerint a gyümölcstelepítés egy része a hanyag kezelés miatt kipusztult. A vizsgálat megállapította, hogy a beje­lentés megalapozott, a gyü­mölcsös kipusztulását a rossz telepítés, a vadkár és a talaj­művelés helytelensége okozza. A közelmúltban érkezett a dunafalvi termelőszövetkezet egyik tagjától panasz, amely szerint büntetésből a harma­dos kukoricatermés teljes egészét kérte be a tsz. Ter­mészetesen ez szabályellenes, mert az egyharmad részét njunkabér címén kint kellett volna hagyni az illető tagnak. Súlyosbítja az esetet az, hogy ez esetben a tsz ellenőrző bi­zottság hozott fegyelmi hatá­rozatot — törvénysértőn — pedig csupán a fegyelmi bi­zottságnak tehet javaslatot. Ebben az esetben a Népi El­lenőrzési Bizottság intézkedett, hogy a bejelentővel szemben a törvényben meghatározott módon járjanak el és meg­kapja az őt megillető részt Igen érdekes bejelentés ér­kezett a Pécsi Állami Gazda­ság kukoricatárolásával kap­csolatban. Az egyik üzemegy­ségben p bejelentés szerint nagymennyiségű kukorica romlott meg. A vizsgálat meg­állapította, hogy a gazdaság üzemegységében a helytelen, szükségmegoldásként alkal­mazott téli tárolás következ­tében valóban nagyobb meny- nyiségű kukorica romlott meg. Itt a Népi Ellenőrzési Bizott­ság intézkedett az Állami Gazdaságok Igazgatóságánál, hegy a kukoricát halakkal etessük fel és a mulasztást el­követők ellen indítsanak el­járást. A közlekedés területéről is érkeznek be panaszok. Egyik bejelentő beadványá­ban felteszi a kérdést, hogy a Pécsi Közlekedési Vállalat milyen jogcímen és milyen rendelet alapján emelte fel az autóbuszbérletjegyek árát át­lagosan 10 százalékkal, biz­tosítás ürügyén. Ez a körül­mény a bejelentő szerint ár­drágítást jelent. A bejelentést megvizsgálva megállapította a NEB, hogy FÉRFI SEGÉDMUN KASOKAT felvesz a Pécsi Porcelángyár közérdekű bejelentéseket Népi Ellenőrzési Bizottság az Állami Biztosítói és a Pé­csi Közlekedési Vállalat utas- baleset-biztosítási szerződést kötött. A szerződés alapján csak a bérletjegyeket biztosít­ják. A biztosítás összegét a bérlet típusa határozd meg. A havi bérleti biztosítási díj 2 forint, kéthetes bérleté egy forint. Á biztosítás önkéntes, az utast biztosításra kénysze­ríteni nem szabad, tehát nem kötelező, teljesen az utas szándékától függ. Bejelentés formájában ju­tott a NEB tudomására, hogy a Komlói Szénbányászati Tröszt 800 köbméter bánya­fája befülledt. A vizsgálat megállapította, hogy valóban a 800 köbméter bányafa 60 százalékát bányafának fel­használni nem lehet. Ebből az üzem széldeszkát tud ké­szíteni, de egy részét csak tűzifaként lehet használni. A bányafa méretre vágását és szétválogatását, valamint desz kává történő lefűrészelését az anyagellátó üzem végezte el, azonban ez hosszabb időt vett igénybe. A tröszt igazga­tója az érdekelt fatelep ve­zetőkkel szemben a bányafa befülledése miatt fegyelmi el­járást indított, fegyelmi bün­tetésben és prémiumelvonás­ban részesítette azokat, akik miatt ez történt A dolgozó asszonyok, házi­asszonyok legtöbbször a kereskedelemmel foglalkoznak. Különösen sok a panasz a boltok nyitvatar- tásával, a MÉK áruterítésé­vel, a kenyér késői kiszállítá­sával kapcsolatban. Nemrég a Pécsi Élelmiszerkereskedelmi Vállalat egyik boltja ellen ér­kezett bejelentés, hogy a Kis- Daindolban lévő egység higié­niája igen sok kívánnivalót hagy maga után. Az üzletben vásárolt élelmiszerek nem tiszták, ezért kérték a bolt megvizsgálását. A vizsgálat megállapította, hogy a panasz helytálló, valóban nem kielé­gítő a bolt higiéniája és a boltvezetőt figyelmeztetésben részesítették. A napokban egy személyes bejelentés érkezett két gyu- fásdoboz mellékletével. A be­jelentő kifogásolta, hogy a vásárolt 40 filléres gyufa nincs megtöltve, illetőleg 48— 50 gyufaszál helyett 25 volt a dobozba^. A vizsgálatot végző népi ellenőrök a boltok­ban megállapították, hogy a gyári csomagolásban lévő gyu- fásdobozok nem érik el min­den esetben az előírt mérté­ket. igen sok dobozból hiány­zik 15—20. A vevők — mint később kiderült — mindenütt szóvátették a gyufásdobozok hiányos tartalmát, azt hitték, hogy az eladó szedte ki a gyu­fát a dobozból. A vizsgálat megállapította, hogy a gyár a hibás, ezért a NEB intézke­dett a felsőbb szintű vizsgálat irányában. A közelmúltban az egyik szociális otthon gondozottja tett bejelentést, hogy nem gondoskodnak az otthonban tiszta ruhák váltásáról, a gondnok férje durva hangne­met használ a gondozottakkal szemben. A kiküldött népi ellenőrök megállapították, hogy a bejelentőnek nem volt igaza, s mint idős ember a legkisebb külső behatásokra is érzékenyen reagál. Igen gyakran jönnek a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz la­káskiutalás ügyében is. A NEB mindig udvarias, szíve­sen áll a dolgozók rendelke­zésére, panaszaik intézésére, de lakáskiutalási ügyekkel nem foglalkozik, arra az ille­tékes tanács jogosult. Nem egyszer előfordult, hogy apró-cseprő indokolat­lan, személyi ügyekkel keresik a NEB-et. Ezek az ügyek olyan kicsinyeskedés­ből adódnak, amelyekkel a NEB a munka természeténél, komolyságánál fogva nem fog­lalkozhat. Az elmúlt évben például egy ingerült asszony kereste fel a NEB-et, kérve arra, hogy intézkedjék, az Ágoston téri iskolában ne csengessenek óránként olyan erősen, miután ő a szomszéd­ban lakik és az erős csenge­tés „idegesíti”. Vagy például egy asszony arra kérte a NEB- et, hogy fogassák össze a bér- házban lévő galambokat a padláson, mert az ott lévő tárgyakat beszennyezik. Ter­mészetesen az ilyen dolgokkal és panaszokkal a Népi Ellen­őrzési Bizottság nem foglal­kozhat. Szívesen foglalkozik azonban a megalapozott, tár­sadalmunkat elősegítő, a tár­sadalmi tulajdont "védő beje­lentésekkel. Rétvári Emil lormánykilintetés várományosai RÉGEN JÁRTAM a műhe­lyükben. Utoljára tavaly feb­ruárban, amikor Palkó Lajos már búcsúzófélben tartózkodott a brigádjánál. Egy hónappal később már a Sopiana Gép­gyár pártdrodájában találkoz­tam vele. Ide szólította a kö­telesség, hogy a néhány hét­tel előbbi gondokat ezután nem egyetlen brigádra, ha­nem az egész üzem gondjaira cserélje fel. A brigádnaplóba pedig lát­szólag közömbös hangon új bejegyzés került: „Változás történt. Palkó elvtárs a Sopia­na Gépgyár párttitkára lett, s így képtelen a „Gagarin-bri- gád” közvetlen vezetésére. De továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy legalább névleges tagja maradjon brigádunknak. Szíve­sen teljesítettük kérését”. Szalad István az új brigád­vezetőjük, s mindmáig méltó utóda Palkó Lajosnak. Sajnos, nem állt módomban, hogy ezért gratuláljak is ne­ki. Egyelőre üres a munka- padja, szabadságon van. Szi­geti József helyettesíti, s így ő jegyeztette fel velem a nem mindennapi hírt. A brigád harmadszor is elnyerte a szo­cialista címet, ami nemcsak azzal növeli a cím értékét, hogy a szocialista brigádok megalakulása óta folyamato­san őrzik, hanem azzal is, hogy ezúttal az oklevél mellé jelvényt is kaptak. Ezután már csak a kormánykitünte- téssel járó díszoklevél követ­kezhet. Ilyen pedig nem sok van Baranyában. Természete­sen megpályázták ezt is. Nézem a brigádnaplót, hol találom jegyét a minden bi­zonnyal új vállalkozásnak, azonban nyomát sem találom. Akár két évet is visszalapoz- hatnék, oly egyforma a szöveg mindenütt: „Havi tervünket 100 százalék felett teljesítet­tük, A „Hattyú-nyak?’ elevá­tor 12-es szériáját átadtuk, be is csomagoltuk a megadott időre. Baleset nem történt. Selejtünk nincs. Igazolatlan mulasztó nem volt. Stb., stb." Igen, két évvel ezelőtt leg­feljebb annyiban különbözött a bejegyzés a mostanitól, hogy a hattyú-nyak elevátor he­lyet egy másik „furcsaságról”, az exportra készülő „testko- pasztó”-gép 21-es szériájának elkészüléséről, határidős cso­magolásúéi írták be jelentésü­ket a brigádnaplóba. Külön­ben akkor sem történt baleset, igazolatlan mulasztót sem je­gyeztek, vagyis „gépiesen” ment minden a maga fegyel­mezett, jól olajozott útján. KERESTEM HÄT azt a bi­zonyos pluszt,' amely jogcímet adott a jelvényes szocialista brigád cím elnyerésére, de „csak” ilyeneket találtam: „Anyagtakarékosság terén lé­nyegesen jobb eredményt ér­tünk el a tavalyinál”. (Alatta a MEO hivatalos igazodása, ami szerint az anyagtakaré­kosság ellenére sem merült fel minőségi kifogás a brigád munkájával szembeni. Aztán más bejegyzések: „A megta­karítást főként a hulladék­anyagok összehegesztésével ér­ték el”. Aláírás: Hopp Ferenc, üzemvezető. Nézzük csak tovább! Hason­lítsunk össze egy-kót év előtti bejegyzést a maival. „1961. június: A tiranai vá­góhíd részére határidő előtt két nappal készítettük el a részmunkákat. Igaz, nagy volt a hajtás a határidőért, mert az utolsó héten reggel 6-tól este 10 óráig dolgoztunk, de megérte. A féléves tervet vé­gül is sikerült teljesítenünk”. „1963. június”: — Ez lenne az összehasonlítási alap, ha bejegyezték volna a brigád­naplóba, de csak márciusit találtam. így hát Szigeti Jó-' zsef élőszóval mondja el a be­jegyzésre váró adatokat. Töb­bek között a leglényegesebbet. _Ma már elvétve kerül sor „ hajtásra”. Úgy összeszoktunk, mint a jó futballcsapat. Min­denkinek megvan a maga posztja, s csak annyi a kü­lönbség, hogy nálunk minden­ki csatár. Aztán a futballzsairgont la­katos nyelvre is lefordítja. — Az összeszokást a több éves együttélés, együtt dolgo­zás hozta magával. A többi, szervezés dolga. Rájöttünk, hogy az időt csakis úgy lehet teljes mértékben kihasználni, ha egy-egy ember ugyanazt a műveletet végzi. Eszerint te­hát ki van zárva a kapkodás, a hajtás, mert a következő műveletek kézről kézre jár­nak. Közibevetek egy megjegy­zést: — Dehát itt is, mint min­denütt, akadnak azért embe­rek, akik nem mindenben tar­tanak lépést a rutinos, a jól képzett szakemberekkel. — Igen, van ilyen, de azért szocialista brigád a nevünk, hogy áthidaljuk ezeket a prob lámákat. Én például egyik gyakornokunknak segítek az előmenetelben. Azon felül, hogy megvásároltattam vele egy sor olyan műszaki könyvet, amely a mérésektől a reszelésig, majd minden la­katos szakmai ismeretet ma­gában foglal, a gyakorlati munkában sem hagyom ma­gára. Persze én is rá vagyok szorulva a segítségre és eb­ben legfőbb patrónusom Sza- lontai József, aki már elvégez­te a technikumot. Ugyanis művezetői tanfolyamra járok, s főként a műszaki megoldá­sokban igénylem Szalontai Jóska segítségét. Egyszóval ebben a brigád­ban minden ember a maga módján, a maga képességeivel segít a másikon. EZEK SZERINT mégiscsak megtaláltam azt a bizonyos „pluszt”, amely a brigádnak nemcsak a jelvényes kitünte­tésre adott jogcímet, hanem megalapozta, kilátásba helyez­te a nem is olyan majdani kormánykitüntetést is. —s—gy— fiz országút „bajnokai" A rról az útról, amelyen elment tizenhárom ember, már nincs visszatérés. Részben saját, másrészt mások felelőtlensége okozta annak a tizenháromnak halálát, akik immár mint statisztikai adat kerülnek rá a második negyedév baleseti táblázatára. De az „adatok” mögött tegnap még élő emberek álltak, akik egy váratlan pillanatban az úttesten lelték halálukat. A statisztikából azonban az élők­nek kell levonniuk a tanulságot. A közúti forgalom — ez kü­lönben köztudomású — meghökkentő mértékben megnőtt az utóbbi esztendőkben. Következésképpen felfutott a baleseti grafikon görbéje is, ám ez mégsem lehet természetszerű, hi­szen bármennyi gépjármű is foglalja el az utakat, az óvatos ■ve­zetéssel, a szabályok szigorú betartásával igenis megelőzhetők a balesetek. Csak hogy ehhez józanság kell, önfegyelem es felelősségérzet. A tények azonban sajnos másról beszélnek. Április 1-től június 30-ig 117 baleset történt a megyében, ebből 61 Pécsett! Tizenhárom ember vesztette életét. 91 sú­lyos, 10 könnyű sérülést szenvedett és csak három esetben nem történt „szerencsére” sérülés. Ez utóbbi adat nyilvánva­lóan nem vigasztaló. A kár — pénzben kifejezve — is meg­döbbentő: 339160 forint. Mi az oka ennek a sok balesetnek? Egyik oka: gyorshajtás. A város belterületén is, az or­szágutakon is bizonyos k trlátozások vannak érvényben, ame­lyek szigorúan figyelmeztetik a gépjármű-vezetőket: fontold meg jól, mit teszel, mielőtt nagyobb gázt adsz a motornak! Motorkerékpár számára lakott belterületen a megengedett se­besség: ötven kilométer, személygépkocsi számára hatvan ki­lométer, Dakott területen kívül bukósisak nélkül ' motorke­rékpár nem haladhat 60 kilométeres sebességnél gyorsabban! A személygépkocsik és a motorkerékpárok — amennyiben a motoros bukósisakot visel — lakott területen kívül korlátlan sebességgel hajthat. Csakhogy ... A korlátozást itt a felelősségérzet és a — különben megkövetelt — biztonságos vezetés ténye diktálja Es ez az a pont, amelyen túl már az országút — sajnos sokak előtt — versenypályává alakul. Egyesek egyszerűen nem tud­ják elszívlelni, hogy saját gépjárművüknél van .még gyorsabb is az országúton. És akkor megkezdődik a hajsza. A „verseny­ből” természetesen az kerül ki győztesen, aki életben marad. Majerhoffer Tivadar tormási fiatalember 85 kilométeres se­bességgel akart előzni motorkerékpárjával kanyarban! — és ez a vakmerőség az életébe került. Veszeti Mihály honvéd — katonai teherkocsival — több személyt és még 32 hordó sört szállított, de a Harkányba vezető úton a Kövesi csárdánál húzódó lejtőn nem tudta a meglódult gépkocsi sebességét le­fogni, árokba borultak: Oberling József meghalt, öt személy — közöttük a gépkocsivezető — súlyosan megsebesült. Ugyan­csak gyorshajtás okozta vesztét a 28 éves pécsi Göcz Henrik­nek is a szigetvári országúton. A száztizenhét balesetből 23 esetben a gyorshajtásból eredt a baj. A lakott területen meg­határozott 50, illetve 60 kilométeres sebesség-engedmény ugyan „engedmény”, de nem jelentheti azt, hogy a sebesség­mutató ezeknél alább nem állhat meg. A város szélesebb, egyenesebb útjain — Uj-Mecsekalja, Fürst Sándor út, Szigeti út, Zsolnay út — túlzsúfolt, többhelyütt gyalogos-átkelők van­nak, — a józan ész tehát nem is diktálhat mást, mint óvatos­ságot, azaz, csökkentett sebességet. Minden gépjárművezető tudja — hiszen ez már „szakmai" kérdés is —, hogy a normális, elővigyázatos vezetés aligha okoz balesetet, vagy ha okoz, nagyon ritkán és akkor is in­kább a gyalogosok gondatlanságából. A rendőrség 58 esetben indított eljárást olyan személyiek ellen, akik ittas állapotban vezették gépjármüvüket. Az alko­hol a legnagyobb ellensége a gyors és pontos koncentrálá s - vak, a reflexeknek, a gyors helyzetfelismerésnek és ítélőké­pességnek. A gépjárművezetők nagyon jól tudják, hogy az ittasságot milyen szigorúan büntetik, de sokan mégsem tanul­nak a példákból. Keményicki József motorkerékpárral Palko- nyára hajt ittasan, — meghalt. Tóth Imre pécsi lakos ittas állapotban vezette motorkerékpárját, elütötte Klett Jánost — meghalt, elütötte Bányai Ferencnél is — súlyosan megsérült. Keresztéig Lajos vásárosdombói lakos motorkerékpárra ült ittasan, az országúton felbukott és meghalt, nemcsak ő. ha nem utasa, Papp Mihály is. Szomorú tények, adatok ezek. Nagymi szívesen hivatkoznak egyesek bizonyos „kapcsolataikra” — te­hát isznak vagy bíznak áldott jó szerencséjükben, hogy mii -enő.őrrel dolguk nem volt, hát miért ne igyon? (~1sak a „szerencsében” bízni — ostobaság. Hihetetlen '-J de így van, hogy három hónap alatt 320 szeme! ellen indítottak eljárást azért, mert motorkerékpárt vezette anélkül, hogy jogosítvánnyal rendelkeztek volna. Hatvan mo torker ékpár őst azért büntettek meg, mert előre, a benzintan­ra ültettek gyereket vagy mert a szűkszoknyás pótutas old'. - vást ülve nyergelte meg a pótülést. A KRESZ — tulajdonképpen törvény minden gépjárm ’. vezető számára. És ha ez így van, — akkor különösen vonat­kozik a magángépjárművek tulajdonosaira, mert ha c ’ * 7 baleset közül 79 esetben magánosok okozták a bajt, akkoi tosra vehető, hogy a KRESZ ismerete — legalább is rés-ük­ről — nem kielégítő. De még a szabályokon túl, ami irat'an. morális törvény: a gépjárművezető kezében emberélet nvv..r- szik. Felelőssége tehát a lehető legnagyobb. Ezt a felelős:; -‘ pedig semmi más nem szentesítheti, mint a gondos elővigyá­zatosság és a lelkiismeret. Rab Peren­Á vajszlói „szökőkutak" Mintha sok-sok szökőkúttal népesítették volna be a vajszlói határt. Ezek a szökőkutak azonban nem d\§zek. Jól esik a látvány a szemnek, de jól esik az Ókor vize a cukor­répának és a kukoricának iu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom