Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-10 / 159. szám
1963. JÜLITTS 18. IVAPió 3 Pécs legmodernebb általános iskolája Városunk legmodernebb általános iskolája épült a Köztársaság téren. Az újvonalú épületben tizenhat tanterem, két kilencszer hatméteres foglalkozó terem, hat ugyanilyen méretű politechnikai oktatóterem és egy természettudományi terem lesz. A hét méter magas és kilencszer tizennyolc méter alapterületű tornaterein labdajátékokra is alkalmas. Mellette két öltöző, hidegmelegvizes zuhanyozókkal és mosdókkal. A fűtést és a melegvizet egy különálló .kazánház szolgáltatja, mely a most épülő bölcsődét és az óvodát is táplálni fogja. A széles folyosókon ruhaszekrények foglalnak helyet, be- éoített ruhafogasokkal és cipőtartókkal. Orvosi rendelők, szertár és gondnoki lakás egészítik ki a helyiségek számát. A déli oldalon elterülő udvar parkírozását megkezdték. Dóser egyengeti a talajt, ahol röplabda-pályát, gyepesített talajtoma helyet, távol- és magasugró-pályát létesítenek. Az udvar szépségét egy díszkút emeli. A napközis tanulóknak saját konyhán főzik az ebédet, melyet az ebédlőnek is alkalmas tanulótermekben fogyaszthatnak eL Az iskola lényegében már felépült, csak a fűtőtestek beszerelése van még vissza. Baksa NYOLCEZER VIZSGA Nagy érdeklődés a magyar—történelem és a biológia—földrajz iránt — Interjú Székely Jenővel, a Pécsi Tanárképző Főiskola helyettes igazgatójával Teljes a „felvételi üzem* a Pécsi Tanárképző Főiskolán, olyannyira, hogy Székely Jenő, a főiskola helyettes igazgatója is, mint a felvételi bizottság elnöke fogad, bár ez pillanatnyilag teljesen stílszerű, hiszen a felvételi vizsgákról, a hallgatókról és az új felvételi szempontokról kérek tájékoztatást A „teljes üzem” meghatározás tulajdonképpen csak nagy vonalakban sejtet valamit az itteni rendkívüli, egy kicsit mindig izgatott forgalomról, amiből íme egy kis „ízelítő”: az idén a nappali tagozatra több mint hatszázan, a levelező tagozatra ezerháromszázán jelentkeztek, minden felvételező lényegében négy vizsgát tesz, ez ösz- szesen nyolcezer vizsga, sőt ha hozzá számítjuk a rendszeres évvégi „vizsgaműszakot", akkor a főiskola tanári kara ezekben a hetekben több mint 25 ezer vizsgát bonyolít le, de pillanatnyilag a felvételek hangulata uralja a főiskola vezetőit is, nemcsak a jelentkezőiket — Milyen speciális szempontok érvényesülnek a felvételi vizsgákon! •— Először teáén arról, hogy természetesen nálunk is megszűntek a származás szerinti megkülönböztetések, kinekNégynapos határidő Havonta IS—20 tv-t, 50—30 rádiót iavitanak a Pécsi Vegyesipari Vállalat új-mecsekáljai rádiójavító műhelyében, de vállalatnak magnót, elektromos borotvakészüléket is. Négynapos határidővel dolgoznak és a nagyobb készülékek javításai háznál végzik el kinek a tudása, a képessége a döntő tényező. A mi „speciális” szempontunk? A világnézet, hiszen pedagógusainktól azt várjuk, hogy az ifjúságot a marxizmus—lenin izmus szellemében neveljék. A felvételizőnek a vizsgán politikai és világnézeti tájékozottságról kell tanúbizonyságot adnia, amit ml természetesen nem adathalmazokkal, úgynevezett „vallatásokkal”. hanem elsősorban a szakmai anyaghoz kapcsolódva ellenőrizünk. — Eddig kizárólag a főiskolai eredmény alapián döntöttek a felvételről, most e téren is Jelentős változás történt. — Igen, az idén a középiskolai és a főiskolai együttes eredmény alapján döntünk a felvételekről Például, ha valaki magyar, történelem és orosz szakra jelentkezik, figyelembe vesszük, hogy a jelentkező a gimnáziumban évenként milyen jegyet kapott magyarból, történelemből és oroszból, és ezt a számot elosztjuk tizenkettővel. így kialakul a középiskolai átlagjegy. Ezenkívül figyelembe vesszük az érettségit, így kapjuk meg az együt tes középiskolai eredményt, a kettő együttese egytől tíz pontig terjedhet. Az eredmény másik része természetesen itt alakul ki a felvételi vizsgán, ahol a példaként említett jelentkező felvételi vizsgát tesz, négy újabb jegyet szerez, a három szaktárgyból szóbeli és egy írásbeli vizsgával, ennek érdemi eredményét kettővel elosztjuk, és megkapjuk a végleges pontszámot Igaz, hogy ez nagyon időleges eljárás, a gyakorlatban nagy erőfeszítéseket követel a vizs^ gabizottságoktól, de a lehető legreálisabb módszer. — A Jelentkezőket a pontszám sorrendjében veszik fel? — Igen, de ezt nem alkalmazzuk mechanikusan. Az országos középiskolai tanulmányi verseny, a Kürschák és az Eötvös tanulmányi versenyek első tíz helyezettjét felvételi vizsga nélkül vesszük fel, továbbá a munkásmozgalom mártírjainak, a Magyar Szabadságért érdeméremmel és a Munkás Paraszt Hatalomért érdeméremmel kitüntett szülők gyermekeit, ha megszerzik a minimum nyolc pontot, a további pontszámra való tekintet nélkül felvesszük. Ha két azonos pontszámú jelentkező között kell választaná, akkor a fizikai dolgozók gyermekei és azok a jelentkezők, akik az érettségi után legalább egy esztendőt dolgoztak, vagy a katonai szolgálatukat teljesítették, azok előnyben részesülnek. — Milyen szaktárgyak iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés? — A Pécsi Tanárképző Főiskolán évek óta a magyartörténelem és a biológiai- földrajz szak örvend a legnagyobb népszerűségnek, de a többi szaktárgy iránti áramlásra se panaszkodhatunk. — Egyetlen szaktárgy esetében se lesz különösebb gondunk, hogy a megfelelő hallgató anya got kiválasszuk, de az említett szaktárgyak esetében nagyjából háromszoros a túljelentkezés. — Hány új hallgatóval szaporodik az új tanévben a Pécsi Tanárképző Főiskola összhallgatói- nak száma? — A nappali tagozatra 350, a levelező tagozatra 900 új hallgatót veszünk feL A főiskola összLétszáma természetesen beleértve a távozókat és az érkezőket, rendkívül gyors fejlődés folyamatában van. Jellemző erre, hogy a múlt tanévben, a korábbi tanévhez viszonyítva 800 hallgatóval gyarapodtunk, a szeptemberben kezdődő iskolai évben pedig újabb 7—800 hallgatóval több látogatja a főiskolát, mint az előző tanévben. Ezekhez a számokhoz azt hiszem nem kell különösebb magyarázat. A gyors fejlődés nagy orris időszerű, hiszen az ország általános iskoláiban csupán 56 százalékos a szaktanári ellátás. — Milyen a felvételi vizsgák lég- köre? — Véleményünk szerint I nyugodt. A bizottság alaposan és emberségesen látja el a feladatát, ebben a légkörben mindenki azt nyújthatja, amire képes... Vadászati kiállítás nyílik; Pécsett Nagyszabású vadászati kiállítás nyílik Pécsett július második felében. A kiállítást a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztálya, a Mecseki Állami Erdőgazdaság, valamint a Magyar Vadászok Országos Sövetsége Baranya megyei választmánya közösen rendezi. A kiállításon többféle trófeát, kitömött szárnyas és szőrmés vadakat mutatnak be. Ezenkívül a kiállításon a közönség megismerkedhet majd a különböző vadászati fegyverekkel, vadászati szakkönyvekkel cÁ megpatkolt tgáldo jás Azt mondja ez a rendkívül ovány, vékonyarcú férfi a nohácsi múzeum irodájában: — Azt írta a Lobogó, hogy sak egy ember tudja meg- iatkolni a tojást Magyar- országon. Pedig nyugodtan rhatta volna, hogy kettő. ,Iert én is megpatkoltam. — Micsodát? — kérdezem sodáikozva. — Mit patkóit .-g? A tyúktojást. Ete János, a múzeum igazai ója siet segítségemre a sv csodálkozásban. Elmond- a hogy régi mesteremberek alönös virtusa volt ez: meg- atkolni a tyúktojást. Nagyon evésnek sikerült, mert finom éz, rendkívüli türelem kell ozzá. De aki megcsinálta, ’inak aztán volt becsülete, los hát a mohácsi Saiga Istán megcsinálta. Négy patkót ■ért egy tyúktojásra. Erre már aztán én is kíváncsi vagyok, gondoltam, s gyütt indultunk Saiga István itthona felé, hadd nézzem neg azt a megpatkolt tojást. Útközben kiderült, hogy ki ;z a Saiga István.. — Szegedi vagyok kérem. ?tt születtem, ott lettem ci- jász. De Mohács valahogy mindig vonzott, húzott.... Ismeri a verset: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mo^ hács.. .* Hogyne, persze, hogy ismerem. S egyre nagyobb tisztelettel néztem Saiga Istvánra. Hiszen nem véletlenül patkol- ta meg ő azt a tyúktojást. Dehogyis... Az egész valahol Móra Ferenc mellett kezdődött. — Az apám is embere volt a Móra Ferencnek. Dolgozott az ásatásain. Én hordtam neki az ebédet, aztán napokig ellődörögtem körülötte. Móra Ferenc miatt, mert néha nekiállt magyarázni. Ott szerettem meg az efféle régi dolgokat Meg a történelmet. Pontosan idéz régi-régi történelmi eseményeket, királyokkal, évszámokkal dobálózik. Mintha nem is egyszerű cipész lenne, hanem a történettudomány kandidátusa. Hát ami azt illeti, nem is egyszerű cipész. Elmesélte hogyan költözött Mohácsra, „ahol a levegőben van a történelem”, s hogyan került kapcsolatba a Néprajzi Múzeummal, a mohácsi múzeummal, s hogyan vált egyik legjobb tárgy- éa adatgyűjtővé. A külvárosi ház udvari lakásában csend van ..., és ejnye, majdnem megijedtem: Az ajtóval szembenéző falon két busó-álarc lóg. — Hát ezek? — Én csináltam — mondja. — Faragok is. És sorra kerülnek a farag- ványok. Az ötvenhatos árvíz, II. Lajos megtalálása, egy pásztorbot, amire Saiga István rá- faragU a teljes busólegendát. S nem is akármilyen faragások. Saiga István valóban a faragókés mestere. Művei közül jónéhányat láthatunk a most megnyílt népművészeti kiállításon. — Mennyi időt szentel faragásra? — Minden szabad időmet. Nagyon szeretek faragni. Csak az asszony ellenzi. Azt mondja, semmi értelme... Dehogy is nincs értelme. Öröm végiglapozni az albumon, amelyben faragványainak fényképét őrzi. Busó maszkok, szelencék, táblaképek. Soha senkitől sem tanulta. Magától jött rá a fortélyokra, akárcsak ezzel a megpatkolt tyúktojással. KiGyermekek a Hullámfürdőben Az új medence nagyban enyhít városunk strand-problémáján, de — különsen a Hullámfürdőben — még megoldásra vár az apró gyermekek strandolása. A képen látható kis körmedence — bármily szép is eozin-szobrával — még félmegoldásnak is kevés. A pohár marad fújta belőle a belsejét, aztán; a hártyavékony tojáshéjra föl-! szegeite a négy patkót — Sokat kísérletezett vele? j — Hát nem mondom, egy; pár tojást elrontottam. A leg- 1 rosszabb az volt, hogy mindig! az utolsó patkónál törött ősz-; sze. De megvan... és szeretnék egy másikat is, arra hat; patkót akarok verni. Töviről hegyire ismeri a j busólegendát is. Álarcai olyan! ijesztőek, horr-- attól talán még ] jobban megrémültek volna a; törökök. — Most is farag? — Mindig. Nézze magneto-! font is vettem, hogy régi me- 1 séket, meg népdalokat felve-; hessek rá. S amikor nem dolgozom, vagy nem néprajzi; gyűjtésen vagyok, akkor fara- ] gok. Aztán megajándékozott egy j féltenyér nagyságú, kicsiny; félelmetes busó-álarccal. Hazafelé menet néha elővettem 1 a zsebemből s eszembe jutott! a megpatkolt tojás, meg az; igazi álarcok, s azon gondol-; koztam: honnan van ez a ren- < geteg energiája ennek a tőré- < kény, vékony embernek. Lázár Ervin Az embertelen kánikula hétköznap is megtizedeli a pécsi utcák forgalmát, hát még ünnepnapon. így volt ez most vasárnap is, amikor a pécsiek már kora reggel tömött sorokban lepték el a buszmegállók környékét Nem is nagyon nézték a kocsik számozását, mindegy volt az útirány. Csak el, minél messzebbre ed az olvadó lakások, utcák közeléből Minden elismerésünk a PKV-é, igazán nem volt szűkmarkú a mecseki járatokkal. Kocsi után kocsi állt be a váróheüyekre, s szinte szünet nélkül ritkították a sorbaálló kókadt tömeget A forgalmista fáradhatatlanul mondta a magáét. — Ez a kocsi a Misinára megy. Kérem helyet adni a misinaiaknak. — Ez meg a Dömörre. Nénikém nem elől, hátul van a felszállás... Én a dömörkapta buszra kapaszkodtam fel, s akkor még nem sejtettem, hogy a „kikapcsolódás” helyett vasárnap is „dolgoznom” kell. No de mindent a maga idejében! Kezdem hát ott, hogy amikor a végállomáson puhára főve kikászálódtam a buszból, egy kis csoport nyomába szegődtem. Nem véletlenül, mert a kis csoport különös programja felkeltette érdeklődésemet. Ugyanis arról beszélgettek, hogy a jövő héten sorra- veszik a vendéglőket, közben különös módon centiliterekről, grammokról és hasonló mértékegységekről tettek megjegyzéseket A Dömörkapu vendéglőben telepedtek le, s szerencsémre sikerült asztalt kapnom a közelükben. Hát én még ilyen furcsa társaságot nem is láttam. Mert az még hagyjám, hogy borjúragoulevest, rántott sertésszeletet rendeltek pirított burgonyakörettel és káposztasalátával. Az is rendjónvaló, hogy az ebéd mellé sör dukál és az sem szokatlan, hogy a sör mellé kaszinórumot kértek kísérőnek. Van Myen. Ne essék félreértés, lem sajnáltam tőlük, hisz ahogy az imént is mondottam, kutató félének néztem őket. Ennyi kalória feltétlenül kell, pláne vasárnapi „sdh- tán” dolgozó embernek. Na de az mégis abszurdum, hogy mit műveltek a drága ételekkel, italokkal! Különös műszereket vettek elő és kezdték belemártogatni az italokba. Aztán méricskélni kezdték a sertésszeleteket, a pirított krumplit, a káposztasalátát, mindent Közben egy kis füzetben sűrűn jegyezgetiek valamit — Na, — mondom — ennek jó vége nem lesz. Nem is lett. Először az italost, aztán az étélest szólították oda az asztalhoz. Az étéles még szemérmesen hallgatott, amikor a szemébe mondták, hogy a 14—16 dekában előírt sertésszeletet 11 dekára, a 26 dekában megszabott burgonyaköretet 15 dekára sorvasztotta le, de az a „röviditalos” köröm- szakadtáig védekezett. Azt mondta, hogy az ő általa töltött 5 centiliter kaszinó- rumból legfeljebb egy-két tized hiányozhatott ebben a nagy tolongásban, kérdezzék meg talán a felszolgálót. Megkérdezték. Az meg arra emlékezett, hogy az „eltérés” alighanem abból származott, amikor a reklamált rumot idegességében megbillentette és ezáltal csorbult meg az előírt mennyiség. A sörök felszolgálója volt a legharciasabb. Amikor bebizonyították neki, hogy a megrendelt négy pohár sörből összesen majdnem egy pohárra való hiányzik, még neki állt feljebb. Különösen, amikor a furcsa vendégek poharastól együtt le is akarták foglalni a söröket. Hiába mutatta fel egyikük az igazolványát, (ekkor tudtam meg, hogy' népi ellenőrök) a felszolgáló rájuk ripakodott: „Nem érdekel, akármilyen igazolványuk van, a pohár marad! .. .* Maradt is a pohár, de a jegyzőkönyv nem, amiből a továbbiakat már legálisan jegyeztem ki magamnak. Nem nagyon értek a ven- déglátiparhoz, de ebből a két példából is messzemenő következtetést tudnék levonni, ha csupán a „külön bevételeket” forszíroznám. De ez már nem az én dolgom, sőt a népi ellenőröké is csak addig, amíg a tényeket megállapítják. Legyen ez soronkívüli dolga a Dömörkapu vendélő felettes szervéé. Egész pontosan a Turistaházakat Kezelő Vállalaté, amely a turistaházak kezelése mellett néha igazán „kéz alá” vehetné az adagcsonkító, „gebines hajlamú” üzletvezetőit is. — ás — * I I
