Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

1983. XÜLTUS t RiAPLÖ 3 Új feladatok a Komló városi páribizoltság élőit Előtérbe került a várospolitikai és kulturális tevékenység A Mecseki Szénbányászati Tröszt július elsejei megala­kulásával megváltoztak az MSZMP Komló városi Bizott­ságának feladatai. Az új szán­tröszt pártbizottságának létre­jöttével a Komlón működő bányaüzemek pártszervezetei ezentúl már nem tartoznak a városi bizottság irányítása alá. A komlói pártbizottság hosszú éveken át elismerésre méltó munkát végzett a gazdasági feladatok maradéktalan megoldása ér­dekében. Azok a nagyszerű eredmények, melyeket az el­múlt években a komlói bá­nyák dolgozói elértek, elvá­laszthatatlanok a városi párt- bizottság, az irányítása alatt dolgozó kommunisták; akti­visták tevékenységétől. A szénbányászati tröszt új párt- bizottsága Komlón bátran tá­maszkodhat a pártmunka régi kereteire, azokra a kommu­nista vezetőkre, akik a kom­lói pártbizottság irányítása alatt nőttek íeL A gazdasági fejlődés meg­követelte a két tröszt egyesí­tését és az új helyzetnek meg­felelően kellett kialakítani. a komlói pártbizottság felada­tait is. A pártbizottság leg­utóbbi ülésén erre hozott meg­felelő határozatokat. A továbbiakban is nagy fel­adatai vannak a pártbizott­ságnak a gazdasági munka se­gítése terén. A bányaüzemek mellett egy sor más üzem és hivatal, kereskedelmi hálózat jött létre az évek során Kom­lón. A további pártmunka fő iránya az itt működő párt- szervezetek gazdaságszervező tevékenységének segítése. Az üzemi pártszervezetek fontos feladata, hogy a tél okozta termeléskieséseket év végéig maradéktalanul pótolják. Mozgósítani kell a dolgozókat ennek megvalósítására. Ez ko­moly erőfeszítéseket követel meg a pártszervezetektől. A városban igen sok szolgáltató üzem mű­ködik. Tevékenységük befo­lyásolja a városban élő nagy­számú bányász ellátását. Ezek segítése a jövőben a pártbi­zottság legfontosabb felada­tai közé tartozik. A város pártszervezeteinek fokozottan kell törődniök a dolgozók életkörülményeinek megjavításával, az üzemegész­ségügyi és szociális kérdések­kel. A pártbizottság ülése pél­dául kiemelte a Helyiipari Vállalatot, ahcj közel 600 nő dolgozik, többségében csalá­dos anya, családfenntartó. Komoly gond itt a gazdaság­vezetők, a pártszervezet és a tömegszervezetek számára munkakörülményeik figye­lemmel kísérése, az úgyneve­zett második műszak meg­könnyítése. A város kereskedelmének, a vendéglátás kulturáltságá­nak figyelemmel kísérése is komoly feladat. A lakosság igényli a gyors kiszolgálást, a megfelelő áruválaszték bizto­sítását a kereskedelemtől. A vendéglátó iparnak biztosíta­nia kell a megfelelő kultúrált szórakozási lehetőséget. Mind­ezekkel a jövőben rendszere­sen kell foglalkoznia a városi pártbizottságnak. Előtérbe kerülnek a város- politikai és kulturális kérdé­sek, melyek figyelemmel kí­sérésére az elmúlt években a termelőmunka irányításának számtalan feladatai mellett nem mindig jutott megfelelő idő és erő. Olyan kérdésekről van itt szó, mint a közszolgál­tatások további javítása, a közlekedési igények fokozott kielégítése, építkezések kér­dése, utak és épületek kar­bantartása, parkosítások. A kulturális ellátottság terén régebben is jelentkeztek prob­lémák. A város lakossága több kulturális lehetőséget igényel a jelenleginél. Hasonló a hely­zet a tömegsport lehetőségei­nek biztosítása terén. Az új feladatok elvégzése megköveteli a foko­zott támogatást a városban működő tömegszervezetek munkájához, amelyek nagy­ban segíthetik a pártbizottság sokoldalú tevékenységét. A megváltozott körülmények után is a városi pártbizottság tekintélyes vezető szerve lesz Komlónak, melynek jó mun­kája kihat a város fejlődésére, dolgozóinak jó munkájára, a politikai hangulat alakulásá­ra. A városi bizottság össze­tétele biztosíték arra, hogy a jövőben is meg tud felelni a követelményeknek és a vára­kozásnak. 2326 térítésmentes véradó Ülést tartott a Vöröskereszt megyei elnöksége Pénteken ülést tartott a Vöröske­reszt megyei elnök­sége. Az első félév­ben legfőbb felada­tuk a térítésnélküli véradás megszerve­zése volt. Hat hó­nap alatt 2326 sze­mély adott vért té­rítés nélkül Érde­mes megemlíténi, hogy az éves terv 2500 térítésmentes véradót ír elő. Az eredményben jelen­tős része van an­nak, hogy behívá­sok helyett kiszál­lásokat végeztek a véradó állomások dolgozói. Bolyban 144, Ujpetnén 203 személy adott vért egy-egy kiszállás al kalmával. Az ered­mények láttán az elnökség elhatároz­ta, hogy szorgal­mazzák a kiszaüá- sos véradásokat. A Vöröskereszt másik fő feladata, a tisztasági mozga­lom megszervezése. Az eredményeket leginkább a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom szemlél­teti. Az értékelés szerint jelenleg 11 998 ház nyerte el Baranyában a leg­magasabb pontszá­mot. Pécsett pedig a közeljövőben ke­rül sor a mozgalom értékelésére, örven­detes az öregekről való gondoskodás fokozódása, ebben az évben megyénk­ben 220, Pécsett pedig 55 ünnepé­lyen emlékeztek meg az öregekről. Pécsváradon az öregek napján ad­tak át 10 ezer fo­rint szociális se­gélyt az öregeknek. SzálEókomláinát Új-Mecsekalján Néhány évvel ezelőtt a Ba­ranya megyei Építőipari. Vál­lalat beruházói még meggon­dolták volna, hogy az épülő­félben lévő új-mecsekaljai munkásszálloda mellé megter­vezzék a második szállót is. De talán ne is említsük a pár év: előtti állapotokat, sünikor sok­kal közelebbi példákkal il­lusztrálhatjuk! Egy évvel ezelőtt júniusban nyílt meg Uj-Mecsekalján az építők korszerűen felszerelt szállodája, amelyről annak idején megírtuk, hogy mi mindenben vetekszik a luxus­hotelek kényelmével. Akkor még azt hittük, hogy a táv­fűtéssel, társalgóval, büfével, klubbal, olvasóteremmel, hi­deg-meleg vizes fürdőkkel, vil- lanytűzhelyes íőzőhelyiségek- kei rendelkező szálló halijá­ban napok alatt kikerül a •.telt házat” hirdető táblai Tévedtünk, mert a megnyi­tást követő hónapokban tucat­szám álltak üresen a négy­ágyas szobák. A szálló gond­noka szinte hetenként csaló­dottan jelentgette a gyéren növekvő létszámot, amelyen még a leglelkesebb propagan­da is alig-alig tudott segíteni. Halijuk csak, mivel érveltek? Hagyjuk ki belőle a „közhe­lyeket”, amelyek a kényelem­re, a szociális, kulturális le­hetőségekre hivatkoztak, s ál­lapodjunk meg az anyagi ér­dekeltségnél. „A vállalat napi háromszori étkezést biztosít a szálló lakói­nak, amiért mindössze hét fo­£ nt 30 fillért számol fel, ho- iU tüb» mint 16 forintjába kerül a két-három fogásos éte­lek előállítási ára”. Természe­tesen sokkal érdekesebb szá­mot kapunk, ha egész évre vetítjük ki a vállalati hozzá­járulás, illetve a megtérülés összegét. Az üzemi étkeztetést (1962-ben) éves szinten 2957 dolgozó vette igénybe, ami a vállalatnak közel 6 millió fo­rintjába került, s amiből a dolgozók visszatérítése alig haladta meg a kétmillió fo­rintot E kedvezményekhez feltét­lenül hozzá kell számolni azt is, hogy a dolgozók többsége nemcsak a szállás és az ét­keztetés előnyeit élvezi, hi­szen legtöbbjük hetenként ha za is utazik családjához. Ha az utazás költségeit is éves szin­ten értékeljük, ugyancsak több millió forinttal kell szá­molnunk. A munkásokat nem hatot­ta meg túlságosan, hogy a vállalat mivel és mennyivel járul hozzá a különélés meg­könnyítéséhez. Javarészt úgy könyvelték el mindezt, mint a szerzett joguk eredményét, de végső fokon mégis sökan bi­zonytalankodtak az egyenes válasz előtt. Legtöbbször az­zal érvelték, hogy az új szál­ló lényegesen drágább a régi­nél, és ilyenkor még gyakran előkerült a papír és a ceruza: Eddig 56 forint lakbért fizet­tem, ezután 105-öt? Hát kö­szönöm szépen. Ha eddig jó volt a régi, ezután is jó lesz”. Később, amikor már néhány „áldozat” nemcsak kipróbálta a költségesebb életformát, ha­nem be is számolt róla, nem sokat gyengült az ellenállás. Egy kubikos brigád, amely szintén engedett a .kísértés­nek” egy hónap múlva ott­hagyta a szállót és visszatérve régi szálláshelyére így riaszt- gatta a többieket: — Ne menjetek. Itt csizmá­ban is mászkálhattok a szobá­ban, ott meg csak papucsban lehet. Zárdista lányoknak való az, nem nekünk. Szó ami szó, írott és íratlan törvényei vannak a szállodá­nak. Az írott rend pontokba foglalja az „etikettet”, az írat­lan meg minden szónál éke­sebben és erélyeseben figyel­meztet. A ragyogóan tiszta szobák, szép társalgó, a fote­lokkal, képekkel, függönyök­kel felszerelt olvasóterem, a szinte tükrösen fénylő folyo­sók, egyszóval az egész kör­nyezet némán is rendre inti a lakókat. Bizony megtörtént már az is, hogy valaki haj­naltájt részegen tért haza, azaz csak stért” volna, ha a portás beengedi. SZIEBERT PUSZTA. Autónk bekanyarodik az állami gaz­daság üzemegységét bekötő útra és a távolban feltűnik a hibridkukorica üzem körvona­la. Körös-körül — amerre a szem ellát — végtelennek tű­nő kukoricatáblák. Ismerősök a gazdaság épü­letei. Tudom, hogy amikor el­hagyjuk a fehér házsorokai az út mentén, a fák lombjai alatt találom az ifjú építők nyári táborát. Évek óta, min­den nyáron két hetet töltenek itt a fiatalok. Segítik a gaz­daság dolgozóit a hibridkuko­rica címerezésében. Szokatlan munka ez a városi gyerekek számára, de még egy évben sem vallottak szégyent! A se­gítség pedig kell. A címer gyorsan bújik ki és még mi­előtt virágzik, végezni kell a címerezésséL A napsütötte tábor szinte teljesen üres a délelőtti órák­ban. A sátrak ontják a ma­gukba szívott meleget, árnyékukban csak a négy táborügyeletes, a két beteg és a táborparancsnok helyettese húzódik meg. Kellemes meg­lepetés: idén a Sziebert pusz­tai építőtábor lakói — lányok Vozár Erzsébet, Stefán Ka­talin és Horváth Zsuzsa ügye­letesek miközben a lemezját­szón egy hangulatos twistet hallgatnak, elvégzik a tábor adminisztrációs munkáját Névsorokat írnak, kimutatá­sokat készítenek, aztán az üres vizeskannákat gyűjtik egybe, hogy mire a lányok délben visszaérkeznek a tá­borba, hús víz várja őket Rigó Zoltánná, a táborpa­rancsnok helyettese adja meg az első felvilágosításokat: — Kétszázhetven budapesti diáklány van az építőtábor­ban. Tizenkét középiskolából jöttek. Többen kellett volna, hogy legyünk, de nagyon vá­ratlanul, mintegy 10 nappal Ma már elmondhatjuk, hogy elvétve akadnak hasonló ese­tek, s egyre kevésbé van szűk ség a portás szigorú közbelé­pésére. Pedig nem kell már csalogatni az új lakókat S ha nincs is „telt ház” a szállo­dában, az is inkább annak tulajdonítható, hogy néhány szobát jó előre az Építőipari Technikum leendő tanulóinak tartanak fenn. Egyszóval kapós lett az új- mecsekaljai munkás szálloda. Olyannyira, hogy a vállalat máris hozzákezdett egy újabb és a jelenleginél is moder­nebb száz szobás szálló építé­séhez, amit 1965—66-ban nyo­mon követ a harmadik is. Az egymás mellé épülő háztöm­bök egységes száll ókomtoiná- tot alkotnak majd, amelyben helyet kap egy 1200 személyes hatalmas étterem, nem is be­szélve a saját fodrászüzemről és a teljes kényelmet szolgáló legkülönbözőbb szolgáltató boltokról, amelyek mind a szállókombináton belül kap­nak helyet A hagyományos szórakozási lehetőségeken kí­vül (tv, rádió, könyv, rex- biliárd, stb.) máris megkezd­ték egy fedett tekepálya épí­tését, amely egy éven belül nemzetközi mérkőzésekre is alkalmassá válik. Közeledik hát az idő, ami­kor a mai követelményeknek esvre kevésbé megfelelő mun­kásszállásokat korszerű szál­lók váltják fel, amelyekben a kultúrember minden igényét megtalálják a tegnap még el­lenkező, saját kényelmük el­len ágáló munkásemberek. ^ s—gy *­előbb kaptuk meg a távirto­kat, hogy meg kell kezdeni a munkát. Az időjárás miatt Ugyanis előbb jöttek ki a cí­merek és sokunknak meg kel­lett szakítania az elkezdett üdülést. De voltak olyanok is, akiket nem talált meg a táv­irat. Ezért még most, a mun­ka megkezdése után is érkez­nek újabb résztvevők. Amikor hétfőn megjöttünk, itt már minden készen várt bennün­ket! A sátrak felállítva, be­rendezve, fürdő, konyha üzem­kész állapotban. Gyorsara el­helyezkedtünk és kedden már meg is kezdődött a munka. A LÁNYOK reggel 6-tól 12- ig dolgoznak kint a táblákon. Ezekben a napokban sok a munka, így délután 2-től 6-ig is címereznek a lányok. Bi­zony ez eléggé fárasztó ebben a nagy melegben. — A jövő héten már keve­sebb lesz a munkánk és így a délutáni eímerezésre nincs szükség, több lesz a szabad idő, a pihenés és a szórakozás — mondja a táborparanosnok- hely éltes. — Csak vasárnap ne kell­jen dolgozni — veti közbe Vazár Erzsébet — Bolyban játszik a Ferencváros, szeret nénk megnézni a mérkőzést! A kocsink nekivág a kuko­ricatáblák mellett húzódó agyagos útnak. Az út teteje fényesre csiszolódott a vonta­tók kerekeitől. — Tegnap nagy eső volt. Egy ideig gyalog jöttünk visz- sza a munkahelyről és bizony jókat huppantunk a csúszós úton — meséli Kovács Ilona, aki mint „idegenvezető” ül elől a gépkocsivezető mellett. Sorba hagyjuk el a táblákat A kukoricák tövében sárguló levelek bizonyítják, hogy erre már megfordultak a lányok, végeztek a munkával. — Itt már mi dolgoztunk tegnap — mutat egy hatalmas táblára Ilonka. A dombnak húzódó táblán katonás sor­rendben állnak a címerezett kukoricák, köztük aranyos sárga csíkot húznak a címerü­ket magasra tartó apasorok. A domb tetején befordul a kocsi a tábla mellett húzódó másik útra. Egy vontató jön velünk szembe, rajta fürdő­ruhás, barnára sült lányok. — Hova mennek, lányok? hogy maradjak otthon — veti — Itt már végeztünk, me­gyünk egy másik táblába. Utánunk jönnek a többiek.. AZ UT TARKÄLLIK a lá­nyok színes fürdőruháitól, kendőitől. A sorokból egy-egy csúcsos szalmakala/p emelkedik ki. Nevetgélés, besizélgetés veri fel a határt. Közben a vonta­tó meg-megfordul. és felveszi a sorban érkező brigádokat. — Tizes brigád vagyunk, — mondja egy vidám csoport. — Mi meg a tizenötös — veti közbe egy másik csoport. Az út szélén egy csoport lány ül. A kukoricás kelle­mes hűsében várják a vonta­tót. Van egy kis idő, beszél­getünk. — Mi vagyunk az ötös bri­gád — közli Joó Kornélia, aki a Gömb utcai Közgazdasági Technikum tanulója. Egy bri­gádban vannak a Gömb ut­caiak a Fényes Elek Közgaz­dasági Technikum diákjaival. Egymás szavába vágva mond­ják el a véleményüket a tá­borról, a munkáról. — Nagy a meleg... — Sok a tíz órás munka­idő .. t — Azért érdekes itt, szép emlék lesz ez a tábor... — Nagyon jó a kaja, nem is bírjuk megenni... — Én már tavaly is voltam kukoricát címerezni Dalmandon — jegyzi meg Habony Zsuzsa. — Mondta az anyukám, közbe Szüts Erzsiké, amikor a nehéz munkáról beszélge­tünk. — Muszáj volt eljönni — állapítja meg Radó Gabriella és amikor látja, hogy egy ki­csit furcsán nézek rá, hozzá­teszi. — Ez kiszes kötelesség volt. önként vállaltuk, tudtuk, hogy mit kell csinálnunk! Igen, önként vállalták mind a kétszázhetvenen, hogy a nyári szabadságukból két he­tet építőtáborban töltenek. Már megérkezik a vontató és az ötös brigád is felszáll Irány az új munkahely. MI 1$^ ELINDULUNK. Ami kor a Kbcsink bekanyarodik a tábor felé, a hátsó ablakon visszatekintünk. Távol, a rét végén,' új, széles kukoricatáb­la húzódik. Több száz méter szélességben állnak fel a lá­nyok. Színes, tarka alakjaikat lassan elnyeli a zöldellő tábla. Mitzki Ervyj Kellemes napfürdő a sátrak között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom