Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-05 / 155. szám
6 WAP1Ö 1963. JÜUT7S 3. 1 A szovjet külügyminisztérium közleménye Moszkva. Az Izvesztyija csütörtöki szá ma közli a szovjet külügyminisztériumnak a kínai külügyminisztérium június 30-án elhangzott szóvivői nyilatkozatával kapcsolatos magyarázó közleményét. Az okmány megállapítja: Ez év június 30-án az Uj Kína hivatalos kínai hírügynökség Pekingben közzétette a Kínai Népköztársaság külügy- minisztériumi szóvivőjének nyi latkozatát abból az alkalomból, hogy ez év június 27-én a Szovjetunió Külügyminisztériuma jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez. Mivel a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma az adott esetben sietve közzétette a sajtóban saját célzatos megjegyzéseit arról a kérdésről, amelyről a szovjet jegyzékben szó volt és a tényeket elferdítve értelmezte, a Szovjetunió Külügyminisztériuma kénytelen a Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumának szóvivői nyilatkozatával kapcsolatban az alábbi felvilágosítást adni. A Szovjetunió Külügyminisztériuma ez év június 27-1 jegyzékében azt követelte a nagykövetségtől, azonnal szüntesse meg azt a példa nélkül álló gyakorta tot, hogy a nagykövetség munkatársai és egyes, Szovjetunióban tartózkodó kínai állampolgárok illegálisan tér jesztik a KKP Központi Bizottságának ez év jún. 14-én az SZKP Központi Bizottságához intézett levelét, amely — mint Ismeretes, — a szovjet sajtóban már részletezett okokból nem jelent meg a Szovjetunióban. A Szovjet Külügyminisztérium nyilatkozata kijelentette, nem kívánatos, hogy továbbra Is a Szovjetunióban tartózkodjanak Mej Vej- kang, Lu Pej-hszing, Vang Jao-tung, a nagykövetség munkatársai, valamint Liu Tao-jüje és Jao Ji kínai állampolgárok. A nevezettek olyan tevékenységet folytattak, amely ellentétes a testvéri szocialista országok közötti kapcsolatokban és általában az államközi kapcsolatokban általánosan elfogadott normákkal, súlyosan sértették tevékenységükkel a a Szovjetunió szuverenitását. Miért kényszerült a Szovjetunió Külügyminisztériuma ilyen intézkedésre? Felsorolunk néhány tényt. Ez év június 16-tól a Kínai Népköztársaság moszkvai nagy követségének munkatársai és néhány kínai állampolgár önhatalmúlag, a szovjet szervek tudta nélkül különféle úton- módon, egyre fokozódóbban illegálisan terjeszteni kezdték szovjet intézményekben, repülő tereken, vasúti várótermekben és más helyeken a fentem! ített levelet, amelyet külön e célból nagy példányszámban sokszorosítottak orosz nyelven. A levél szövegét a nagykövetség munkatársai gép kocsin elszállították különféle moszkvai intézményekbe, postán megküldték szovjet állampolgároknak. elvitték a lakásokra. A szöveget Moszkvából különlegesen irányított munkatársak más városokba is eljuttatták, többek között Le- nir.rrád'ba, Ki.ievbe, Odesszába- Dubnába és máshova. A szovjet emberekből ez nemcsak csodálkozást, hanem jogos tiltakozást is kiváltott. A külügyminisztérium és egyéb szovjet szervezetek számtalan levelet és nyilatkozatot kaptak, amelyekben a szovjet állampo’gárok felhívják a figyelmet a kínai képviselők tűrhetetlen tevékenységére és megkérdezik, miért viselkednek azok úgy a Szovjetunióban, mintha valamelvík kínai tartományban tartózkodnának A szovjet emberek intézkedéseket követeltek e tevékenység megszakítására. A Szovjetunió Külügyminisz tériuma, amely kezdettől fogva nem akarta, hogy a kér- (Sés szükségtelenül kiéleződtek, június 17-én már szóban figyelmeztette a Kínai Nép- köztársaság moszkvai nagykövetét, nyomatékosan sürgette, hogy a kínai nagykövetség szüntesse meg a diplomáciai gyakorlatban eddig példa nélkül álló tevékenységét, amely nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a diplomáciai képviselet státusával és feladatkörével. A Kínai Népköztársaság Kül ügyminisztériumának képviselője megpróbálja igazolni a kínai részről elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket és azt állítja, hogy a szovjet szervek és a szovjet személyzet Kínában hasonló tevékenységet fejtenek ki. Ennek azonban semmi köze az igazsághoz, ez csupán koholmány. Kínában egyetlen szovjet ember sem követett el és nem követ el olyan cselekedeteket, amilyeneket, mint bebizonyosodott, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének munkatársai és más kínai állampolgárok követtek el a Szovjetunióban. Ha a külügyminisztérium képviselője arra a tájékoztatóra gondolt, amely azelőtt orosz nyelven Pekingben jelent meg a Kínai Népköztársaságban tartózkodó szovjet személyek részére és amelynek néhány példányszámát éveken át megkapta több kínai szervezet, akkor tudni kell azt, hogy az előfizetés e szervek kérése alapján történt, s nem volt egyetlen olyan eset sem, hogy a szovjet nagykövetség és munkatársai, valamint a Kínai Népköztársaságban kiküldetésben tartózkodó más szovjet állampolgárok a kinai hatóságok kívánsága ellenére jártak volna el. terjesztve valamilyen dokumentum szövegét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a Kínai Népköz- társaság Külügyminisztériuma képviselőjének nyilatkozatában ! tapasztalható és elítélendő | próbálkozást, hogy elferdítve tüntessék fel azokat a minimális intézkedéseket, amelyek meghozatalára a szovjet fél kényszerült, hogy rendre utasítsa az államok közötti kölcsönös kap csodátok szabályait, valamint a Szovjetunióban fennálló törvényeket és szabályokat durván semmibevevő embe- i reket. Egyúttal ellent mondanak a !Kennedy elnök tíznapos i nyugat-európai körútja nem sok kézzeilogható eredményt hozott az amerikai küipoliti[ kanaK. A nyugati polgári sajtó ugyan a riporterek egész hadát vetette harcba, akik hosszan ecsetelték az elnök felé áradó érdeklődés és az őt körülvevő ünneplés nagyságát. Diplomáciailag azonban inkább a politika panoptikumában tett kirándulásra em- léKeztet Kennedy körsétája, hiszen a meglátogatott négy ország közül mindössze egy helyütt talált stabil kormányt — s ez valamennyi közül a legjeleníéktelenebb volt: Írország. A Német Szövetségi Köztársaságban Adenauernak az amerikai elnökkel való eszmecseréje volt a hattyúdala. Angliában MacMillant mindenki bukott miniszter- elnöknek tartja, s legfeljebb csak azt találgatják, hogy már júliusban lemond-e vagy később és ki lesz az utóda a kabinet élén. Olaszországban a Leone-kormány a legjobb esetben sem éli túl az október végét, hiszen ezt az egyszínű, csak kereszténydemokratákból álló „ügyvivő” kormányt csak azért tákolták össze Moro kísérletének kudarca után, hogy legyen, aki fogadja az amerikai vendéget és valaki beterjessze a költségvetést a parlamentben. Mindez előre látható volt, s többen ezért tanácsolták az elnöknek, hogy mondja le az utazást Kennedy azonban fontosnak tartotta, hogy végigvonuljon Nyugat-Németor- szágon, felkeresse Írországot, lenini elveknek a kínai félnek azok a próbálkozásai, amelyekkel úgy tünteti fel, mintha szocialista államok közötti kölcsönös kapcsolatokban nem lennének érvényesek az olyan szabályok, mint valamely szocialista állam törvényeinek és rendelkezéseinek, valamint szu verénitásának tiszteletben tartása egy másik szocialista állam részéről. Nyilvánvaló, hogy magukat a kínai hatóságokat sem vezérlik ilyen megfontolások. amikor a Kínai Népköztársaság területén járnak eL * i Kínai részről nem vonták le a szükséges következtetéseket. Erre való tekintettel a Szovjetunió Külügyminisztériumában június 24-én ismét közölték a Kínai Népköztársaság nagykövetével, hogy a Kínai Népköztársaság nagykövetsége munkatársainak és a Szovjetunióban tartózkodó, a Szovjetunió vendégszeretetét élvező más kínai állampolgároknak hasonló cselekedeteit nem lehet másként tekinteni, mint a szovjet állam szuverénitása megsértésének, a Szovjetunióban a külföldi diplomáciai képviseletekre és idegen állampolgárokra érvényes szabályok és rendelkezések durva semmibevevésének. A Szovjet Külügyminisztérium e megismételt figyelmeztetése után is folytatódott és még nagyobb aránylókat öltött az anyagok terjesztése. A dolog odáig fajult, bogy a Moszkva—l’e- king-vonat kínai személyzete a levél orosz nyelvű szövegét a vasútállomásokon a vasúti kocsik ablakain keresztül kiszórta. A levél szövegét a vonatszemé'vzet rádión keresztül közvetítette amikor a vonat állomáson állt. Amikor a szovjet emberek udvarias formában felhívták a kínai állampolgárok figyelmét arra, hogy cselekedeteik megengedhetetlenek, ez utóbbiak több esetben is kihívó módon viselkedtek. Az említett Jao Ji például hangoskodva ki jelentette a szovjet embereknek, hogy a kínaiak „senkitől sem kémek engedélyt” ezeknek az anyagoknak a terjesztésére. Ilyen körülmények között szovjet részről kénytelenek voltak közölni, hogy a kínai nagykövetség említett három munkatársának és a Kínai Népköztársaság két más állam polgárának tartózkodása nem kívánatos a Szovjetunióban és haladéktalanul el kell hagyniuk a Szovjetuniót. Ezek a tények. A Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumának képviselője úgy próbálja feltüntetni a dolgot, mintha az amit a Kínai Népköztársaság nagykövetsége tett, „teljesen szabályszerű és kifogástalan eljárás” lenne. Ha ez így lenne, akkor mit kellene valamely más állam, adott esetben a Szovjetunió szuverénitása megsértésének, a szovjet törvények és rendelkezések nyílt megsértésének nevezni? Ami a Kínai Népköztársaság Külügyminisztériuma képviselőjének azt a fejtegetését illeti, amely szerint a Szovjetunió ezekkel az intézkedésekkel, úgymond, „szándékosan megpróbálja aláásni Kína és a Szovjetunió összefogását” és „megpróbál akadályt támasztani a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői találkozójának útjába ”, az ilyen kitalálások terheljék csak azoknak a lelkiismeretét, akik ilyesmihez folyamodnak. Felvetődik az a teljesen természetes kérdés, hogy mennyire „segítik elő” a kedvező légkör kialakulását a szovjet—kínai kapcsolatokban a Kínai Népköztársaság nagykövetsége egyes munkatársainak és a Szovjetunióban tartózkodó több más kínai állampolgárnak e megengedhetetlen cselekedetei? Az a benyomás alakul ki, hogy a Kinai Népköztársaságban bizonyos kiadványok meg jelentetése épp az utóbbi napokban — nyíltan a közvélemény félrevezetését szolgálja az SZKP és a KKP képviselőinek találkozója előtt. Ez. természetesen, sajnálatra méltó eljárás. Szovjet részről minden lehetőt megtettek és megtesznek azért, hogy megakadályozzák a kapcsolatok kiéleződését test véri szocialista országaink között. A szovjet kormány változatlanul azon van, hogy tovább fejlődjenek és erősödjenek ezek a kapcsolatok a szovjet és a kínai nép javára, a béke és a kommunizmus javára. Versengés Bonn barátságéért Angliát és Olaszországot. De talán még ennél is fontosabb volt számára, hogy Francia- országnak megmutassa: De Gaulle politikája miatt kénytelen ezt az országot kihagyni útiprogramjából. A New York Times azt írta, hogy Kennedy a változás pillanataiban kereste fel Európát, mert - változást az Egyesült Államok érdekeihez kívánta hozzáigazítani. Ezt a megállapítást úgy is értelmezhetjük, hogy az amerikai elnök De Gaulle elszigetelését tekintette fő céljának. S minthogy a tábornok sem Londonban, sem Rómában nem tartozik a kedvencek közé, e fővárosokban nem volt nehéz „ellensúlyozni a párizsi vonzást”. Egyebekben viszont aligha ért célt Kennedy, hiszen sem az angol, sem pedig az olasz fővárosban nem azokkal értekezett, akik a New York Times által említett változásokat képviselik. Ezeknek a változásoknak ugyanis az a legfőbb ismérvük, nogy a kormánypártok befolyása és számszerű ereje csökken, s a baloldali erők törnek előre. Kennedy sem ezeknek az erőknek a képviselőivel nem kereste a találkozást, sőt Bonnban Erhard- ot, a leendő kancellárt is elkerülte. A tíznapos körutazás minden perce nyilvánvalóvá tette, hogy a nyugati szövetségi rendszert mély ellentétek marcangolják. Az elnöknek — mint megfigyelők írják — egyáltalán nem volt könnyű dolga, óvakodnia kellett, hogy semmiféle érdeket ne sértsen, sőt lehetőleg mindenkit kielégítsen. S minthogy közvetlenül európai utazása előtt a washingtoni egyetemen meglepő józansággal állást foglalt a békés együttélés mellett, Nyugat-Európában lehetetlen helyzetbe került Tojástánca annyira feltűnő volt, hogy C. L. Sulzberger, a New York Times vezető szemleírója fel is tette a kérdést: ugyan miért kellett az elnöknek „két nyelven szólnia”. Kennedy megkísérelte a lehetetlent: úgy szólni a nyugatnémet revan- sisták, az NDK-t bekebelezni szándékozó forrófejű kalandorok nyelvén, hogy szavai ne ébresszenek gyanút a szocialista világ népeiben. A szovjet miniszterelnök berlini beszéde a bizonyság rá, hogy Kennedy kísérlete csődöt mon dott. Azzal, hogy az NSZK reakciós köreinek hízelgett, lerontotta azt a kedvező hatást, amelyet washingtoni beszédével keltett. S ez nemcsak akusztika kérdése. Szereplése a nemzetközi viszonyok további alakulását sem kedvező irányba befolyásolja. A py” ' ’ Fiím Film Film Vannak az életben furcsa dolgok, és ezek a dolgok rendszerint a háborúkban még furcsábbnak látszanak. Hát nem furcsa, hogy a második világháborúban, közvetlenül a normandiai partraszállás előtt Észak-Afrikában megjelenik Montgomery angol tábornok, Gibraltárban, Tangerben és másutt, szemlét tart, a nácik gyors csapatösszevonásokat rendelnek el, sőt a népszerű „Montyt” még el is lopják, és a végén kiderül, hogy tulajdonképpen nem is tábornok volt, hanem egy Clifton James nevezetű kis angol színész, aki csodálatosképpen hasonlított a tábornokra. Azóta már tudjuk, hogy ez a „csere” taktikai előzménye volt a szövetségesek normandiai partraszállásának, gondosan őrzött hadititokként kezelték, mignem John Guillermin, angol rendező csinált a történetből egy ragyogó filmet. Az ember közben nem is tudja, hogy a kalandos történetnek vagy a filmnek adózzon-e elismeréssel, bár túlságosan sok ideje nem marad a töprengésre, mert a film ritmusa, cselekményessége, drámaisága és humora olyan szerencsés ve- gyületben és összetételben találkozik, amilyenre nem mindig van példa manapság a filmvilágban. Elsősorban az izgalom. a váratlan kalandosság, a lélegzetelállító pillanatok jellegzetessége dominál A nagy ma- nővel című filmben, de emellett tagadhatatlanul emlékeztet — természetesen más vonatkozásokban — Rovere tábornok alakjára. . Végeredményben itt is egy kis ember, bár más jellembeli kereszt- metszettel, de a körülmények kapcsán hőssé válik. Fokozatosan alakul át Montgomery tábornokká, fokozatosan veszi fel a szokásait, fokozatosam helyenként a lélektani filmekre emlékeztető finomsággal ábrázolja* egy kisember különös „összeütközését” a háborúval. Clifton James útja sikerül, azzal együtt, hogy a kalandosság és az izgalom érdekében még egy náci különítmény el is akarja rabolni, de az angolok visszamentik, és az ál-Montgomery jólsikerült útja után a szövetségesek megkezdik az „igazi” partraszállást Normandiában. A film befejezésében van valami célzatos, fanyar mali- cia, Clifton James a film végén titkosszolgálati barátaival a moziban ül, a híradóban a szövetségesek partraszállásáról készült hiradófelvételeket vetítik, a vásznon megjelenik az igazi Montgomery is, a mozi közönsége tapsol, éljenez, és egy másik ,,Monty”, a kis vidéki színész, aki a győzelem érdekében élete legnagyobb és legveszélyesebb szerepét játszotta el — bizonytalanul körülnéz. Talán tíz és tízezrek életét mentette meg, és amikor a mozi előtt véletlenül összeütközik egy gyors fiatalemberrel, az ifjú ráförmed: „Kicsoda maga?” Clifton James, aki a filmben „másodszor” is Montgomery megszemélyesítője, remek színészi alakítást nyújt, a film egyik nagy erénye az ő játéka. Tulajdonképpen önmagát adja, s voltaképpen ami a filmben több mint pusa ta izgalom és kaland, vagyis emberség és valami, egy ember leikéből — azt Clifton James színészi játéka jelenti. (Thiery) Parlamenti intéshedés a Maffia ellen Róma: Az olasz parlament elhatározta, hogy haladéktalanul megvizsgálja a Maffia, a Szicíliában működő illegális politikai bűnöző szervezet elleni harc kérdését. A Maffia lényegében ellenőrzi Szicília gazdasági és politikai életét, állandó terror alatt tartja lakosságát. amerikai vezetés mindinkább Bonnt tekinti legfőbb európai szövetségesének. De az NSZK kegyeiért verseng De Gaulle is. Alig néhány nappal Kennedy távozása után a francia elnök féltucat minisztere kíséretében Bonnban termett, hogy világos egyértelmű választ követeljen: vele, vagy Kennedyvel tart-e az NSZK. A nyugatnémet sajtó még fel is erősíti ezeket a szirénhangokat, a hangszórókat az új világ felé fordítják: hadd hallják Washingtonban, milyen magas árat kínálnak Bonn barátságáért a francia vezetők. Egyszóval a nyugatnémet politikusok könnyűszerrel zsarolhatják tengerentúli barátaikat Ebben a helyzetben baljós következményei lehetnek annak, hogy a Kennedy által szorgalmazott sokoldalú NATO atomhaderő terve London ellenállásán és Róma vonakodásán meghiúsult. A Sokoldalú NATO-haderő Washington elgondolása szerint azt az illúziót adta volna a nyugatnémeteknek, hogy az ő ujjuk is rajta van az atomfegyver ravaszán, viszont a ravaszt a valóságban csak amerikai ujj húzhatta volna el. Most, hogy az atomfegyverzethez vezető kerülő út bezárult Bonn előtt, valószínűleg ismét előállnak majd az atomfegyverre vonatkozó követeléssel. Amerikai hírmagyarázók most azt állítják, hogy elnökük a németek iránt érzett antipátia ellenére mégis az NSZK-t választotta Európa főszövetségeséül: ez annyit jelentene, hogy a bonni követelésnek aligha tud majd Wa- ' ‘og+on ellenállni. Olaszország demokratikus közvéleménye és a baloldali párták parlamenti képviselői az utóbbi .----.cn ismételten k övetelték, hogy hozzanak határozott intézkedéseket a Maffia ellen. Ezzel kapcsolatban ismertették e banditaszer..zet ez év első felében folytatott tevékenységének tragikus mérlegét: 27 ember gyilkosság áldozata lett, négyen nyomtalanul eltűntek, sokan megsebesültek. Ezideig azonban a Maffia befolyásos római pártfogóinak sikerült elhúzniok e kérdés parlamenti megvitatását és a külön e célra létesített parlamenti bizottság hónapok óta gyakor- latil-g nem végzett semmit. SPORT Boly—Pécsi Előre 5:4 (2:3) Vezette: Pemyési. 400 néző. Góllövők: Mirkó 3, Lukács 2, illetve Girán 3, Sárközi. A hazaiak erőtlen bizonytalanságaira a .vendégek rövid idő alatt három góllal terhelték meg a bó- lyiak hálóját. Az érdekes, változatos mérkőzés második félidejében a jól hajrázó hazaiak megérdemelten győztek. Jók: Lukács, Mirkó, Rezsényi, illetve Hollóvári, Sárközi, Girán. Bólyi ifjúsági—Előre ifjúsági 4:4. Vas-műszaki kereskedő ?zakmába legalább 8 álta tános iskolát végzett (érettségivel előnyben) tanulót felvesz a Baranya-Tolna megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, Pécs, Lenin tér 6. Jelentkezési idő 8 árától 15 áráig. cA naytj. man&Mt
