Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

XX. ÉVFOLYAM, ARA: 60 FILLÉR 155. SZÁM ÚJ LAKÁSOK Tiszta falvakat Valahányszor megkérde­▼ zem a községi tanács elnökét: Mit végeztek, mi­lyen feladatuk van a falu­ban? ... szinte refrénsze- rűen válaszolnak: parkosí­tunk, fásítunk, rendezzük a község belterületét — egy­szóval szépítjük a falut! Kivétel nélkül, mind a 323 baranyai községben célul tűzték ki a csinosítást, nem holmi apró munkával, ha­nem az egész falu össze- fogá-ával és úgy hogy már most hosszú évekre megha­tározzák a falu képét. Sokféle előnye van ennek! Általánosságban úgy ha­tározhatjuk ezt meg, hogy meg kell teremteni a fal­vakban a városias külsőt. A gazdasági feltételeket biz­tosítottuk a nagyüzemi gaz­daságok kialakításával, ami­kor a paraszt is biztos jö­vedelmet kap a szövetkezet­től hónapról hónapra, min­den evben. Most a min­dennapos életkörülménye­ket kell városiassá tenni azzal, hogy a falu ugyan­olyan, vagy legalábbis ha­sonló környezetet, kellemes pihenést nyújtson lakóinak, akárcsak a város. A járdák megépítése, hogy ne sárban botorkáljanak haza a falu­siak, a kultúrházépítés, or­vosi rendelő, mozi, idősza­kos színházi előadások — mind a gazdasági feltételek­hez tartoznak és függvényei a községfejlesztési alapnak, a járás és a megyei tanács évi költségvetésének. Vi­szont a csinosítás, parkosí­tás, a tisztaság és rend csak­is a falubeliek szorgalmától, áldozatvállalásától függ. Az árnyékos, virágos, ren­dezett terek egészséges kör­nyezetet biztosítanak a ma még elég poros, falusi utcák­nak, az ott játszó gyerekek­nek. Mennyivel más ma jelly a központja a parko­sított térrel, padokkal, ahol valamikor — alig néhány éve — még vásározó szeke­rek gazdái zaboltatták lo­vaikat Mohács is méltán p'. j. zhat a „virágos” cin­re, hiszen a legtöbb ház előtt virágos szegélyek fo­gadják az érkezőket. Má­sutt. mint például Bárban most rendelték meg a köz­ség belterületének rendezési tervét Mit is kellene tenni első lépésként? A megyei tanács arra kérte a községeket, fő­leg azokat, amelyek a főút­vonalak mellett fekszenek, hogy hozzák rendbe a há­zakat Meszeljék ki a hom­lokzatot, frissítsék fel a lá­bazatot, kapjanak új színt az aítók, ablakok, a keríté­sek. Aztán következzenek a ma még rendezetlen terek, amelyeken parkokat, játszó­tereket alakíthatnak ki, az idősebbek pihenésére, a gye­rekek szórakozására. M ennyi lehetőség nyílik erre a megye 323 köz­ségében. Drávaszabolcson például már fásították a község belterületét most következhet a terület ren­dezése, a parkosítás. Sza­bályozzák a falut átszelő csatornát és két partján gyermekparadicsomot va­rázsolnak rövid idő alatt. Magyaregregynél szinte ma­gát kínálja a természet, a patak völgye. Nemcsak a helybelieknek, hanem más­honnan érkező kirándulók­nak is kellemes pihenő­helye lehet A kövesút, járda, jó ivó­víz persze nem minden és nem is jelenthet végállo­mást a falu életében. A környezetet kell végérvé­nyesen megváltoztatni ah­hoz, hogy a porfészeknek nevezett falvakban uralko­dó legyen az egészségét, esz­tétikai szépet jelentő fa, vi­rág, park, sétány és játszó­tér. A virágos, tiszta fal­vak nem merülhetnek ki egy meghirdetett verseny- mozgalom célkitűzéseiben, életszükséglet kell, hogy le­gyen falvainkban a rend és a tisztaság, olyan szükség­let, amelyik kellemes ott­hont biztosít a munkából, földekről hazatérő parasz­toknak. Hruscsov elvtárs elutazott Berlinből Klara Zelkin érdeméremmel tüntették ki Hru&caov feleségét Hruscsov és kísérete kilenc óra 23 perckor érkezett meg a schönefeldi repülőtérre. Az állami himnuszok elhangzása után a szovjet kormányfő meghallgatta a díszszázad pa­rancsnokának jelentését, majd llépett a díszszázad előtt Ez­után úttörők virágcsokrot nyúj tottak ál Hruscsovnak és Ulb- richtnak, majd a megjelent sokezer berlini hatalmas tap- sa és éljenzése közepette N. Sz. Hruscsov és felesége elbú­csúzott az NDK fővárosának lakosságától. Ezt követően Walter Ulb- icht mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt napok a szovjet-német barát­ság nagy napjai voltak. Az NDK polgárai a szovjet nép­pel együtt tovább fogják erő­síteni azt a mindannyiunk szá­mára drága barátságot. A béke és az egész német nép nemzeti jövendője azt köve­teli, hogy Nyugat-Németország is jó viszonyt tartson fenn a Szovjet unióval. , Ulbricht ezután arról be­szélt, hogy az NDK dolgozói különösen hálásak azokért a béke javaslatokért, amelyeket Hruscsov az NDK fővárosá­ban megerősített. Kívánunk Hruscsovnak és a Szovjetunió kormányának sok sikert, hogy minél előbb megvalósuljanak ezek a javaslatok — mondotta Ulbricht, majd kifejezte azt a reményét, hogy a békés együtt élés eszméje szerte az egész világon diadalmaskodni fog. Walter Ulbricht külön szólx arról, hogy Hruscsov feleségét szerdán Klara Zetkin-érdem- éremmel tüntették ki, s ki­jelentette, az NDK dolgozói remélik, hogy Nyina Hrus­csova a legközelebb újból el- | látogat hozzájuk. Nyikita és Nyina a legszívélyesebb vi­szontlátásra!” — fejezte be búcsúbeszédét Walter Ulb­richt. Hruscsov válaszában, köszö­netét fejezte ki azért a meleg testvéri fogadtatásért, amely­ben a Német Szocialista Egy­ségpárt, az NDK kormányá­nak vezetői és az NDK népe őt részesítette. Hangsúlyozta, hogy a legutóbbi látogatás óta a Német Demokratikus Köz­társaság rendlvül sokat erősö­dött, fejlődött. Most értette meg igazán, hogy Adenauer és a többi nyugatnémet mili­tarista és revansista miért kiabál annyira az NDK ellen. Nekik elsősorban az fáj, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság határai bezárultak előttük. „A farkasnak levág­ták a farkát” — mondotta. Hruscsov ezután arról be­szélt, hogy most a Szovjet­unióban is, a Német Demok­ratikus Köztársaságban is a fő kérdés, a népgazdaság fej­lesztése. Még szorosabban fo­gunk együttműködni, hogy gazdaságunkat minél jobban fellendítsük — mondotta. Min den rendelkezésünkre áll eh­hez, csak az ananász hiány­zik, az ananászért viszont nem fogunk háborút viselni — mondotta. Majd még egy­szer hangsúlyozta: a szocia­lista országoknak minden le­hetőségük megvan arra, hogy polgáraik egyéni szükségletét kielégíthessék. Hruscsov ezután még egy­szer arra mutatott rá, hogy most a fő kérdés a népgazda­ság fejlesztése, a munka jó megszervezése. Végül arról beszélt, reméli, hogy Walter Ulbricht hamarosan ellátogat a Szovjetunióba. N. Sz. Hrus­csov a következő német sza­vakkal fejezte be beszédét: „Freundschaft, auf Wiederse­hen!” (Barátság, a viszontlá­tásra!) Az XL 18-as gép 10 óra 15 perckor emelkedett fel a schönefeldi repülőtér betonjá­ról. Egy hónapon belül befejezi a 26-os Dunaújvárosi Építő­ipari Vállalat a Fürst Sándor utcai készenléti lakótelep ne­gyedik lakóházának építését. A belső vakolás elkészült, jelen­leg kívül dolgoznak. Hátráltatja a munkájukat, hogy nem kapnak időben elegendő állványt. Foto: Czakó P® Gaulle Bombán Dobsa János, az MTI tudósítója írja De Gaulle elnök és kísérete csütörtökön délelőtt megérke­zett a Bonn közelében fekvő wahni repülőtérre, ahol Ade­nauer • kancellár és a bonni kormány tagjai fogadták őket. De Gaulie-t bonni útjára elkí­sérte Pompidou miniszterel­nök, Couve de Mérv ide kül­ügyminiszter, Mesemer had­ügyminiszter, d’Estaing pénz­ügyminiszter, Pisani földmű­velésügyi miniszter és Fouchet közoktatásügyi miniszter, va­lamint a Francia Külügymi­nisztérium több magasrangú tisztviselője. A repülőtéren Adenauer üd­vözölte az elnököt és azt a reményét fejezte ki, hogy a kétnapos tárgyalásokon „gyű mölcsüző munkát” fognak végezni De Gaulle eredetileg nem akart beszédet mondani a re­c/í ^íeeiekett Fiatal még és máris nem­zetlcözi rangot vívott ki ma­gának a Fenyves Szálló. Az elmúlt néhány hónap alatt szinte mindennaposak a kül­földi vendégek, magyarok, akik valaha itt éltek a Mecsek tövében és a honvágy haza­hajtja őket néhány hétre, ide­genek, akik most ismerkednek Pécs és a Mecsek szépségével. Azt mondták a minap, hogy érdemes felmenni a szállóba és elbeszélgetni a külföldiek­kel, sok érdekeset mondanak magukról, Pécsről, a szállóról. Megfogadtam a tanácsot. A portán libanoni vendég­ről tudtak. Most éppen a kert­helyiségben ebédelnek. Ismer­tető jel: lila nadrág a fiatal- asszonyon. Erről aztán gyor­san megtaláltam a „külföldie­ket’. A szokásos bemutatko­zás; aztán csodálkozás; Hiszen önök jól beszélnek magyarul? — Hát persze. En paksi lány vagyok, a férjem viszont kairói. — Tehát nem Libanon? — Óh, nem, biztosan félre­értették. A történet persze nem min­dennapos. Vagy talán éppen mindennapi? Jó hat eszten­deje már, hogy Kedves Judit, paksi kislány Budapesten dol­gozott. Az egyik este elmentek a Duna étterembe táncolni. Ott ismerkedett meg egy arab fér­fivel. Kölcsönös szimpátia, dmesere és kétéves levelezés után egyszer távirat jött: Há­zasodjunk össze, küldöm az iratokat! Valahogy így szólt a szöveg és __ négy évvel ez­e lőtt Kedves Juditból Fouad Kabrita felesége lett Kairóban élnek és minden évben hazajönnek, hiába a hon vágy nagyon erős kötelék. Ju­dit nem tanult meg arabul, bár egy keveset ért belőle, ezért franciául társalognak „oda­haza”. Így aztán érthető, hogy kisfiúkat, aki most kétéves, Michelnek keresztelték. Mi­chel, azazhogy idehaza csak Miska és folyékonyan beszél magyarul. Most éppen alszik a Fenyves Szálló egyik lefüggö­nyözött szobájában. Michel a szobában alszik, Fouad, a papa Bőrgyárban tár­gyal üzleti ügyben, a feleség pedig gyönyörködik Pécsben. Szeretem ezt a várost, iga» zán szép, a szálló pedig külö­nösen megkapó... Nemcsak Kedves Judit, oppardon Fouad Kabritáné vallja ezt, hanem sokan má­sok. külföldiek és hazaiak, akik az elmúlt hónapokban megszálltak a Fenyvesben. Forgatom az emlékkönyvet és csupa dicsérő, elismerő bejegy­zés. Egy francia szövegben há­romszor is ott áll: Merd! — a többit sajnos nem értem. Az­tán németek köszönik meg a szívélyes fogadtatást, kedves ellátást. És a bécsi magyar hosszú szövege a következő: Én járom a világot! Becsben lakom. Megfordulok München­ben, Hamburgban, Kölnben, Koppenhágában, Stockholm­ban, Velencében, Rómában és Genf ben, de mondhatom, hogy ez a szálló bárhol megállná a helyét. Ha alkalmam lesz rá, még visszatérek ide. Aláírás: Strenger Bernhard. Ám azt is észreveszik a ven­dégek, ami hiba, a kicsi kony­hát, ahol kunszt megfőzni azt a finom ebédet, amit ma is rendelt a kairói fiatalasszony. Gulyáslevest hozott a pincér és mákostésztát, amit így Joga­dott a távoli vendég: Ilyesmit — hiába — csak itthon lehet enni! Gáldonyi Béla pülőtéren, Adenauer unszolá­sára végül is a mikrofon elé lépett, de mindössze csak any- njit mondott: örül, hogy is­mét Bonnba látogathatott és tanácskozhat Adenauer káücei- Iáiról és a nyugatnémet ve­zetőiekéi. De Gaulle és kísérete ez­után a bonni kancellári pa­lotába hajtatott. Az útvonalon körülbelül 3000 rendőr állt sor­falat. A múlt évi látogatással ellentétben azonban most nem szólították fel a lakosságot a francia elnök üdvözlésére és nem vezényeltek ki zászlókat lengető iskolásgyerekeket sem „Az ünneplés ideje már el­múlt, mcst az együttműkö­dés szürke hétköznapjainak gyakorlata kezdődik” — mondotta ezzel kapcsolatban egy bonni kormányszóvivő és arra hivatkozott, hogy a mos­tani látogatás „munkalátoga­tásnak” számít és éppen ezért De Gaulle kifejezett kérésére nem iktattak be a programba semmiféle látványos ceremó­niát. A francia elnök és kísérete mindjárt megérkezése után megkezdte a tárgyalásokat a bonni vezetőkkel. Előbb Adenauer és De Gaulle négyszemközt tár­gyalt, a miniszterek pedig több munkacsoportra oszol­va kezdték meg megbeszélé­seiket. Délután De Gaulle négyszemközt tárgyalt Er- harddal is. — Mint francia diplomáciai körökben hangsúlyozták: — az elnök ki akarja puhatolni, mennyire számíthat majd Er hard együttműködésére, ha ősszel ő veszd át Bonnban a kancellári tisztet. A nyugatnémet fővárosban a látogatás előestéjén azt han­goztatták, hogy az egyik leg­fontosabb megvitatandó prob­léma a Közös Piacon belüli búzaár kérdése és De Gaulle ezért hozza magával Pisanit, földművelésügyi miniszterét. Ebben a kérdésben ütköznek ugyanis össze a legélesebben a Közös Piacon belül a fran­cia és nyugatnémet érdekek. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy a konferencia programján szerepelnek a .katonai együttműködés problémái” is, s egyes jelek arra mutat­nak, hogy éppen ez a prog­rampont lesz a mostani láto­gatásnak következményeiben talán legfontosabb témája. A Welt francia köröktől szer­zett értesülésekre hivatkozva például azt írja, De Gaull« nagyon örül annak, hogy al angol ellenállás következtébe« meghiúsultnak látszik az úgy- nevett sokoldalú atomhaderő terve, s azt reméli, hogy Bonn ennek következtében „kézzel fogható érdeklődést” fog tanú­sítani a francia atomhaderő iránt. Csütörtökön délután — ma­gyar idő szerint 16.30 órakor — újabb tanácskozás kezdő­dött a Schaumburg-palotában, De Gaulle és Adenauer, vu.a- mint mindkét részről számos tanácsadó részvételével. Ügy tudják, hogy ezen a kétórás megbeszélésen elsősorban kul­turális. katonai és a két or­szág ifjúságát érintő kérdések­ről volt szó. A .ancellár a kora délutáni órákban felkereste Lübke köz- társasági elnököt és rövid megbeszélést folytatott vele. U Hiant Szófiában Csütörtökön délelőtt megér­kezett Szófiába 17 Thant, as ENSZ főtitkára és kísérete. A szófiai repülőtéren a fő­titkárt Zsivkov, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese, Ivan Basev külügyminiszter, valamint a kormány más tag­jai, s a politikai és társadal­mi élet képviselői fogad tálé. A repülőtéren Zsivkov és (1 Thant /üdvözlő beszédet mondott. U Thant részt vesz a szó­fiai egyetemen tiszteletére rendezett gyűlésen, maid a külügyminiszter ebédet ad tiszteletére. Ugyancsak csütör­tökön fogadja az ENSZ főtit­kárát Todor Zsivkov, a Mi­nisztertanács elnöke, a Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára. » I

Next

/
Oldalképek
Tartalom