Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

$963« JULIUS 31«

(UAPI.Ó

3

Tartsák be a rakodási időt!

Gondolatok a vasúti áruszállításról

A nagytömegű és nagy távolságról történő szállításokat elsősorban a vasút végzi. Népgazdaságunk különféle ágai és szektorai mind nagyobb igényeket támasztanak a nagytömegű, nagytávolságú szállításokkal szemben. Az említett ágazatok terveiket csak abban az esetben tudják teljesíteni, ha az üzemük folyamatosságát a vasúti szállítások biztosítják. Az első negyedévi rendkívüli időjárás ezt a folyamatot megszakította s ennek következtében a bányákban, az üzemekben, a félkésztermékeket előállító helyeken

jelentős árumennyiség halmozódott fel.

Ezek a kitermelt és már megtermelt termékek akkor lesznek jól felhasználhatók, hogv ha idejekorán felhasználási helyükre kerülnek. A vasút szervei több alkalommal fordultak a szállítófelek felé olyan kérelemmel, hogy idejében jelentsék be szállítási igényeiket a helyzet normálissá válása után. Ugyanekkor arra is felhívtuk figyelmüket, hogy a mezőgazdasági termékek szállítási igényeinek jelentkezéskor már nem lesz lehetőség minden igényt teljes mértékben kielégíteni. Sajnos, ez a felhívásunk nem mindenki részéről talált meghallgatásra.

A vasúti szállításokhoz szükséges műszaki és személyi adottságok nem korlátlanok. Mégis van még olyan lehetőség, amely kellő megértéssel, kimunkálással nagyobb feladatok ellátására teszi képessé a vasutat. Jelen pillanatban az építőipar és az útépítés, de talán elsősorban az élelmiszerszállítás vonatkozásaiban kell ilyen intézkedéseket foganatosítani.

Az előző gondolatok világosabb megfogalmazásaként fordulunk ismételten azokhoz a szállítókhoz, akiknek jelentősebb mennyiségű árujuk vasúton érkezik, vagy vasúton kerül feladásra, hogy a rendelkezésre bocsátott vasúti kocsikat az engedélyezett rakodási idő alatt, vagy azon belül ürítsék ki vagy rakják meg. Az a tapasztalat, hogy ebben a vonatkozásban még nagyon sokat tehetünk és nem is kellene különösen senkit sem megterhelni sem fizikailag sem anyagilag. A megfelelő időben visszaadott vasúti kocsi újabb szállítmányok továbbítását teszi lehetővé, és

ezzel nemcsak a vasút szállítási tervei teljesülnek, hanem a népgazdaság 1963-ra meghirdetett egyéb tervei is megvalósulhatnak. Még van lehetőség az említetteken keresztül nagyobb mennyiségű áru elszállítására. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy olyan helyzet és körülmény

oe ismétlődjék meg

többé, mint amelyeket az alábbiakban említünk.

Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat címére érkező és a 7. sz. ÉPFU által kirakandó, elfuvarozandó küldeményeknél mutatkozó késedelmek: június 29-én Pécs külváros állomáson 11 kocsi, Pécsbánya-rendezőn 6 kocsi, Pécs állomáson 7 kocsi maradt vissza, mint késett ki- rakatlan. Továbbá ugyancsak a vállalatnak június 30-án Pécs állomáson 15 kocsi, Pécs állomáson 1 kocsi, július

13-án Pécs állomáson 7 kocsi, július 14-én Pécsbánya- rendezőn 6 kocsi. Pécs állomáson 24 kocsi marad meg, mint késett kirakatlan, mert a vállalat a vasút által engedélyezett rakodási időt nem tartotta be.

A Pécsi Cementipari Vállalat címére érkező küldeményekből június 29-én 2 kocsi, július 14-én 6 kocsi maradt késett kirakatlan.

Még néhány érdekes adatot említünk, hogy ezzel is érzékeltessük azt a jelentős hátrányt, amit egyes vállalatok a kocsik kirakásánál való késlekedés miatt saját maguknak okoznak. A népgazdaságnak okozott hátrányokat és károkat számokkal teljes pontossággal érzékeltetni nem lehet, mert minden egyes hiányosság más és más vonatkozásban bir jelentőséggel. A Baranya megyei Építőipari Vállalatnál a repülőtéri iparvágányon május hónapban pl. késett kocsikirakás miatt

24 568 Ft kocsiálláspénz fizetés merült fel. Egy másik iparvágányán kezelt kocsiknál ugyanebben a hónapban 5108 Ft kocsiálláspénz merült fel. A következő hónapban még rosszabbodott a helyzet, mert ez a vállalat június hónapban 33 328 Ft kocsiállás- pénzt fizetett. Érdemes volna az illetékeseknek számításokat végezni, hogy nem vol- na-e olcsóbb a megfelelő emberi vagy gépi erőt alkalmazni a kocsik kirakásánál és időben, késedelem nélkül raknák ki a kocsikat.

A teljesség kedvéért még néhány ilyen kirívó rakodási késedelmet hozunk fel.

Í2. sz. AKÖV, Pécs: június

30-án Pécsbánya-rendezőn 9 kocsi, Pécsett 1 kocsi, július 6-án ' Villányban 5 kocsi, július 7-én Pécsett 7 kocsi, július 13-án Pécsett 3 kocsi, július 14-én Pécsett 3 kocsi és Pécs-külváros állomáson 3 kocsi maradt vissza, mint késett kirakatlan.

Erőmű Beruházó Vállalat Pécsbánya-rendiező: június 30- án 4 kocsija maradt késett kirakatiara.

DÉDASZ, Pécs: július 6-án 2 kocsi, július 14-én 1 kocsi maradt vissza, mint késett ki- raikatülan.

E néhány példán keresztül úgy gondoljuk, sikerült bizonyítani, hogy

a vasát tudna még sokkal többet szállítani,

mint amit jelenleg szállít.

Ismét kéréssel fordulunk a szállító vállalatokhoz, a szállító vállalatok vezetőihez, hogy törődjenek ezzel a kérdéssel többet, mert ezek a körülmények jelentős hatással vannak a tervek megfelelő teljesítésére. Ne kíméljék erejüket, fáradjanak lankadatlanul a közös cél megvalósítása érdekében.

Szakosztályokat alakítottak a mohácsi nyugdíjasok

A mohácsi nyugdíjasok

klubja szakosztályokat alakított, melyeknek tagjai az élet különböző területein hasz nősít ják szaktudásukat. A mohácsi nyugdíjasok társadalmi ellenőrzéssel foglalkozó szakosztálya például a kereskedelmi hálózat munkáját kíséri figyelemmel Nagyon

aktívan tevékenykedik a balesetvédelmi szakosztály, amely a mohácsi üzemek balesetvédelmi intézkedéseit ellenőrzi rendszeresen. A munkaterv szerint a szakosztályok észrevételeiket, javaslataikat szóban és írásban rendszeresen közük az illetékes üzemek vezetővel.

EMBEREK

— Ilj'en is volt, nem is egy

— mondja. Aztán kiválasztja közülük a legkülönbet.

— Hibák voltak a műtőasztallal. Műtét közben derűit ki, hogy kényelmetlen a sebésznek is, a betegnek is. Tehát utasítást kaptam a sebészorvostól, hogy szerkesszek valami olyan toldalékot, amely kénye1 mesebbé teszi a beteg ! óz- és fejtartását a műtét alatt.

— A tervezést „konzíliummal” kezdtük, amelyen részt vett az adjunktus úr is. Amikor elkészült, először maga a sebészorvos próbálta ki. Négyszer, ötször felfeküdt a műtőasztalra, amíg végül is hibátlannak konstatálta.

Aztán elérkezett a nagy pillanat. „Igazi" beteg került a műtőasztalra, és a ,,tőkonstruktőr” életében először engedélyt kért. bogy jelen lehessen a műtétnél.

— Nagyon izgalmas volt. el hihetik. Azt hiszem, nemcsak az alkalmi köpenyem, hanem én magam is hófehér lehettem a „vizsgamunkám” előtt. És sikerült. A „toldalékom” együtt emelkedett, — együtt süllyedt az asztallal, a beteggel úgy, ahogy a nagykönyvben elő van írva.

Es lám, a beteg csak ebből a riportból tudhatja meg, hogy a sikeres operációhoz egy icipicit hozzásegített a karbantartó is.

A nővér

Talán nem is kellene bemutatnunk, hiszen az orvos után ő áll a legközelebb a beteghez, a gyógyításhoz. A szó szoros értelmében, ő az orvos jobb keze. A gyakorlott nővér nem is vár utasítást, szinte eltalálja az orvos gondolatát. Határozottan, gyorsan cselekszik, közben arra is jut ideje, hogy vigasztaljon vagy eré- lyeskedjen, ha a szükség úgy kívánja. Ne is azt kérdezzük tőle, mi a feladata, hogyan látja el, hiszen ezt minden beteg, minden látogató elmondhatná helyette. S ha mégis kérdezünk valamit, talán azt, — ami szintén sablonosnak tűnik, s mégsem az: Mjért választotta ezt a hwatá«0

— Anyám hónapokig feküdt súlyos betegségben. Én voltam mellette, én állítottam talpra. Nem tudnám már elmondani, milyen érzés volt, de nagy dolognak tartottam. És attól a naptól nem hagyott nyugton a gondolat: Képes lennék-e arra, hogy talán másokat is?

Azóta tizennégy év is elmúlott, és ebből tizenhármat kórházakban töltött el. Tizenhárom év óta Nővérkének szólítják, és sok, nagyon sak betegnek segédkezeit a talpraállásban. Nem bánta meg? Nem fásult el? Egy történettel adja meg rá a választ.

— Egy fiatalasszony, aki már tizenkilenc éves kora óta járta egyik kórházat a másik után, szinte reménytelen állapotban került hozzánk. Azonnal műteni kellett. Az operáció utón súlyos krízis következett be és három nap, három éjjel az ágya mellett virrasztottunk. Tapintottuk a pulzusát, lestük a lélegzését, a kritikus percben orvosért ugrottunk, úgy éreztük, hogy az élete a mi életünk is.

— Aztán a harmadik éjszakán végre bekövetkezett a leg szebb pillanat. Az asszonyka kinyitotta a szemét és én fényt láttam benne. És meg is szólalt: ,-Nagyom-nagyon

éhes vagyok. Aludttejet kérek. Hideg aludtejet.” — Ezt mondta először.

— Ahányan voltunk, annyi felé futottunk aludttejért. Orvos is, nővér is. Berohangáltuk az osztályokat.. Azt hiszem a konyhában találtunk egv csészére valót a iégszek- rényben. Futásban vittük visa- 6za a betegnek}

Négy új filmet tűznek műsorra a mozik

Augusztus 1-én négy új filmet tűznek műsorra a fővárosi és vidéki mozik. Bemutatják Mameserov Frigyes rendezésében, Gergely Miklósnak napjainkban játszódó drámáját. Bálvány címmel. A főbb szerepeket: Törőcsik Mari, Kiss Gábor és Madaras József játsszák. A döntés joga című lengyei film története is napjainkban játszódik, ~ katonai repülők életéről szól. A lány és az államügy ’ íz című nyugatnémet film a bonni igazságszolgáltatást bírálja. A negyedik film a Déryné, amely felújításként kerül műsorra.

Tavában folyik az átalakítás a Rákóczi . úton. Egyrészt a Zsolnay Vilmos utca felől, másrészt a villanyrendőrtől indullak el a munkákkal. Légkalapácsokkal felszedik az elhasználódott aszfaltot, és megfelelő alapozás után terítik az új burkolatot.

Motil felv.

— ÖT—HÉT NAPOS vállalási határidővel dolgoznak a Vegyesipari vállalat cipőjavító részlegei. Negyedévenként mintegy 10 ezer pár cipőt javítanak, s öt- hétezer párat talpalnak.

KÖZELBŐL

PÉCSI JArASI TANÁCS?...

Meghívnám Balogh elvtársat egy kirándulásra, megyénk két termelőszövetkezetébe. Végigjárnánk a földeket, és Balogh elvtárs mint szakember véleményt mondana arról, mit tettek jól. mit rosz- szul a nyári mezőgazdasági, munkákban. Gondolom két jó tsz-t kellene kiválasztanunk, mert a gyengébben úgy is elég hibát lehet találni. Rendiben van? Akkor holnap délután egy órakor találkozunk.

Ilyen beszélgetés előzte meg utunkat s mos! itt állunk a I nyári melegtől perzselt szabadszentkirályi „fennsíkon”. Az első táblán már learatták a búzát, s mi már csak felszántott tarlóba gázolhatunk. A keresztekbe rakott gabonába túr a járási főagronó- mus keze.

— Ezen a földön a szabadszentkirályi Uj Élet Tsz Bezosztája búzát termelt. Aratógéppel vágták le, közepes termést adott. Dicséretes dolog, hogy a tarlót máris lebuktatták. Ám nézze csak ezt a szemben levő lucematáblát. Menjünk át! A traktoros itt hanyag munkát végzett. Csíkok látszanak benne. A gereb- lyézést elfelejtették, s mint a feketedett szárak mutatják az előző kaszálásnál is felületes munkát végeztek. A növény növekedését akadályozza. De várjunk csak, itt jön

— És amikor jóízűen beka- nala'zta. csak annyit mondott: „Most már csak aludni szeretnék.” — És mosolygott hozzá.

— Ö mosolygott, mi meg sírtunk, — hát nem bolondság?

A riport elején arra vállalkoztunk, hogy a nyilvánosság elé szólítjuk a „névtelen embereket”, a hivatás névtelenjeit. íme előálltak, jelentkeztek, s talán be is bizonyították, hogy hol a helyük abban az intézményben. amely közvetve vagy közvetlenül a gyógyítás szolgálatába állította őket.

V, Gy.

*

szemben velünk két ember, megkérdezzük, ez a tsz lucernája-e! Nem, ez a szentlőrinci tangazdaságé, s az ő doigukba nem akarok beleszólni.

A faluba vezető út mentén másik, már felszántott táblába gyalogolunk, őszi árpa tar lóját buktatták, de sajnos, csak a felét gyűrűzték le — magyarázza kísérőm.

A sertésólak mellett, szerte széjjel szórt trágyakupacokra mutat. Naponta kellene ki hordani — jegyzi meg, — vagy legalábbis rendesen össze rakni. Nem fordítanak elég gondot a trágyakezelésre.

UTUNK Bicsérd felé vezeti A bicsérdi tsz tagjai a silótakarmánynak vetett napraforgót vágják géppel. A fő- agronómus elégedetten nézi a munkát, a szentkirályiak nagy búzatáblájában arató kombájnos munkáját annál kevésbé.

— Mennyit állt a gépével? — lép a kombájn kelepelő karjait megállító Cirják Jánoshoz, a szentlőrinci gépállomás dolgozójához.

— Sok törésem volt — válaszol a kombájnos. Ráz a terep. Eddig csak háromszáz holdat arattam. Ez a talaj sem jó.

— Ez igaz, a föld nem lett kellően előkészítve tavaly a gépi aratáshoz — mondja Balogh Sándor. Hepe-hupás, göröngyös.

Ellátogattunk a tsz kertészetébe is. A csaknem száz holdas, öntözött kertészetben nagyon szép termést csodálhatunk meg. Az uborka, a paprika, a tök. a káposzta — mind a tsz-tagok szorgalmát, jó- munkáját dicsérik. Az asz- szonyok éppen csehszlovák exportra készítenek elő egy uborkaszállítmányt.

— Nagyrészét hétfőn szedtük le és a MÉK csak most szállítja el — panaszkodik Angyal László né, brigádvezető. — Különben is az átvételi ár a tavalyinál jóval kevesebb. A kertészetre több százezer forintot fogunk ráfizetni. Pedig minden nagyon jól sikerült.

A tsz irodájában Tóth Gyula főkönyvelőnek számolunk be a látottakról. A főagronó- mus „szemüvegén” át látott hibákat elismeri, hozzátéve, hogy a hepe-hupás búzatábláról nem tehetnek, késő ősszel végezték el a talajművelést és kézzel vetették a sok csapadék miatt, azért sikerült gyengében. A talajmunkák (szántás, tarlóhántás) befejezéséről. a gyűrűzésről sem feledkeznek meg — ígéri, de megjegyzi, hogy naponta 20 holdat kellene felszántaniuk, hogy november közepére végezzenek.

SZABADSZENTKIRÄLY- RÓL Gerdébe megyünk. Amíg az előbbi növénytermesztő, kertészkedő, az utóbbi főleg állattenyésztő tsz. Ennek ellenére gyönyörű krumpli fogad bennünket a határban. A kiikorirájuk is evomtalan. szé pen fejlett. Cukorrépájuk is kiállja a ..nagyító” próbáját. Szembetűnő azonban lucernájuk gyengesége} Gyomos,

gyérnövésű. A nagy tsz ha-i tárát körbejárva a főagronó- mus hosszú hallgatás után szólal meg.

— Négy kisebb tsz egyesült itt Veléray, Varjas, Rugásd és Gerde. Négy kis „autonom köztársaság.” Látszik a területről, hogy mindenhol minden "növényt vetettek. Nem osztották el nagyüzemi módon. Valószínű úgy gondolják, „független” kis köztársaságok a nagy tsz-ben. De nézzük meg először alaposan Velényt

Nagy porfelhőt csapva megyünk be a csöppnyi faluba}

— Messze esik a főútvonaltól- azért elhanyagolt — magyarázza Balogh Sándor. — A trágya kezelésére itt sem fordítanak gondot. Az istállóban azonban megyénk egyik legjobb állatállományát láthatjuk. Jöjjön! Ezek magyar tarka tehenek. Igen;;.- nos, a 86. számú Sári napi tejtermelése 22,4 liter. Julcsáé 22,7. Takarékosak, látom a szecskavágóban még repceszárat is belevágják a takarmány közé. Nagyon helyes.

A velényi határban is búzát arat a kombájn. Bányavölgyi Nándor, a szentlőrinci gépállomás kombájnosa vágja a Bezosztája búzát. Mint mondja, volt olyan negyven holdas táblájuk a gerdeiek- nek, amely holdankint 17 mázsa 40 kilót fizetett.

A gerdei központi major felé haladva legelőn csapunk át. ■

— Tele van szerb tövissel, és iglice tüskével.- Elhanyagolt. — jegyzi meg a főagro- nómus. Pedig itt az állatok miatt nagyobb gondot kellene fordítani a legelőre, ki kellene irtani a tüskéket, gyomokat.

A komtoájnszérűn két gép tisztítja a búzát. Az egyik csapat rugásdi, másik varjasi — mondja Sipos Antal. — Hogy külön tesszük-e a búzát? — ismétli a kérdést nevetve Sípos. — Nem. ilyet nem teszünk, csak versenyben vagyunk egymással. Ki végez többet.

A „köztársaságoknak” tehát előnye is van Gerdán. To- vábbmenve a nagyon szép svájci szarvasmarhaállományt nézzük meg. Szépek a jószágok, de az istállóban légyfelhőbe ütköztünk, fi hiába csodáljuk meg a 24 ezer forintos Tatár nevű bikát, a fö- agronómus a tejházat kutatja.

— A legyeket ki kellene irtani — mondja, majd az istálló végében egy betonalkotmányra hívja fel figyelme«! met. — A járás hat hideg levegős ventillátort kapott, ebből kettő áll, az egyik úgy lát szik itt. Sok ezer forintos érték kiihaszná'atlanuL Miért?

HAZAFELÉ azt mondja Balogh Sándor: ,,Jó lenne; mindig itt lenni közöttük* segíteni, tanácsot adni.” Én arra gondolok: jó 'enne az eredményeket és a hibálcat mindig ilven Hsz'v” szemüveggel látni, s akkor megint egy kis lépéssel előbbre mehe tünk}

r Ste&ts István

Nagy a munka a Rákóczi úton