Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-30 / 176. szám

1963. JÚLIUS 30. NAPLÓ PATRIA O MTTERTE Magyar—kubai barátsági nap és nagygyűlés Pécsett örökítse meg benne mostani látogatását. A nagykövet azt írta a brigádnaplóba, hogy ... I ; „most a Patria o Muerte a ' munkát jelenti Kubában” és | ( üdvözölte a t brigád tagjait. |: Gáldonyi Béla i A 34-es ház és az igazság Hogy miért e házról írok? Mert úgy vélem, hogy kicsi­ben jellemző azon sok ház és lakás gondjaira, melyek rend- behozatala, felújítása, a több évtizedes meghibásodások és rongálódások kijavítása az ál­lamra szakadt. Sokszor erről megfeledkezve, az emberek oktalanul azokat az állami és gazdasági szerveket szidják, amelyek valójában milliókat költenek arra, hogy kulturált, Segítsük a terményszállítást! A megyei szállítási bizottság felhívása A nagykövet a Zsolnay múzeumban A kubai forradalom tize­dik évfordulója alkalmából Magyar—Kubai Barátsági Na­pot és nagygyűlést rendeztek tegnap Pécsett, amelyre váro­sunkba érkezett dr. Juan Jó­sé Fuxa Sanz elvtárs, a Ku­bai Köztársaság budapesti nagykövete. A kedves vendég délelőtt találkozott a megye és a város párt, tanácsi és népfront vezetőivel, majd vá­rosnézésen vett részt. Este hat órakor pedig a Fegyveres Erők pécsi Klubjában mint­egy nyolcszáz dolgozó részvé­telével nagygyűlést tartottak, amelyen megjelent Rapai Gyula elvtárs, a megyei párt­bizottság első titkára, Amb­rus Jenő elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, va­lamint a párt és a tanács, a népfront megyei és városi ve­zetői. Bevezetőben Nagy Sándor elvtárs méltatta a kubai for­radalmat, történelmi vissza­pillantást adott az elmúlt tíz esztendő eseményeiről. Majd dr. Juan Jósé Fuxa Sanz elv­társ mondott beszédet. — Egy hónapja tartózko­dom Magyarországon és meg­érkezésem pillanatától tapasz­talom a szeretetet, együttér­zést és segítő szándékot né­pem iránt. A mai ünnepség a július 26-i felkelés évfordu­lója. Akkor elvesztettük a Csatát, de mégis nagy szerep jutott ennek a felkelésnek a forradalmunkbian. Ez volt az első kürtjei, amely mozgósí­totta a népet nemcsak a zsar­nok, hanem az egész társa­dalmi rend ellen. — Ezzel vetették el a ma­got, amely később forrada­lommá, majd pedig a szocia­lista társadalom építésévé fejlődött Kubában. Orszá­gunk példát mutat a többi latin-amerikai országnak, ho­gyan kell a népnek kezébe vennie a hatalmat és irányí­tania saját jólétét. Népünk megmutatta a Playa Gironi támadás alkalmával is, hogy kész életével megvédeni a ki­rí vott szabadságot, a forra­dalmat. — Népem tudja, hogy nincs egyedül, a szocialista orszá­gok támogatják. A Szovjet­unió megígérte, hogy már a következő cukornád aratás­hoz biztosítja ennek a nehéz munkának a gépesítését. Ma­gyarországon üveggyárat épí­tenek számunkra és a kubai fiatalok itt. önöknél sajátítják el a berendezések használa­tát. — Kuba a cukor orsz'ga. Valamikor minden szem cu­korhoz a munkások verítéke, keserve fűződött. Ma a cukor boldogságot, jobb jövőt jelent népemnek — mondta a nagy­követ, majd így folytatta: — — Azzal szeretném befejez­ni, hogy néhány év múlva új­ra találkozunk önökkel és ak­kor elhozom ide azokat az tcedmén^ekel, amelyeket né­pem ért el a szocializmus épí­tésében. Az ünnepség végén a jelen­lévők hosszasan ünnepelték Kubát, a hős népet és annak jelenlévő képviselőjét és a teremben Viva Kuba! felkiál­tások hallatszottak. A Fegyveres Erők Klubja folyosóján körbevették a ku­bai nagykövetet. Elsőnek az Uránércbánya Vállalat II. üzemének 22. számú szocia­lista brigádja furakodott kö­zelébe és átnyújtották a bri­gádnaplót, kérve a vendéget, A rendkívüli mértékben megnövekedett közúti fuvaro­zási igények kielégítésének za­vartalan biztosítása végett a Gazdasági Bizottság felhatal­mazta a közlekedési és posta­ügyi minisztert, hogy a közü­leti gépkocsik közhasznú fu­varozásra történő felajánlásá­nak előmozdítására az érde­keltek részére vezessen be prémium- és jutalék-rendszert A közületek azonban erre az előnyös rendelkezésre nem megfelelően reagáltak. Csak Baranya megye területén jú­niusban 132, júliusban pedig 128 darab gépkocsihiány je­lentkezett. Mivel a felajánlási és pre­mizálási rendszer nem hozta meg a várt eredményt, a Gaz­dasági Bizottság a 10 201 /1963. sz. határozatával felhatalmaz­ta a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy a fuvaresz­közök pótlása végett a szük­séghez képest közületi teher­gépkocsikat vegyen igénybe. Az igénybevételt az egyes me­gyékben a Megyei Szállítási Bizottság eszközli. A Megyei Szállítási Bizott­Pécsi siker a szegedi őszibarack-kiállításon Hétfőn reggel érkezett vissza Pécsre a mecseki gyümölcs- termelő társulás küldöttsége. Pécsről ugyanis nyolcán képvi­selték a város őszibarack-termelőit, valamennyien a társulás tagjai. Nyolcvan kilogramm gyümölcsöt vitték el Szegedre, mégpedig három fajtából, a grenzboro, az arp és az amzden őszibarackból. S a bíráló bizottság a népes mezőnyben egy első, egy második és egy harmadik díjat ítélt a pécsieknek. Az első díjat Hentz Kálmán nyerte el, a másodikat Milassin László, a harmadikat pedig Nádor Sándomé. A mecseki baracktermelők azonban ennél a három díjnál is jobban örülnek a zsűri másik megállapításának. Eszerint az ország különböző területeiről összehordott őszibarack nagyság­ban elérte ugyan a pécsi gyümölcsöt, színre és zamatra azon­ban utolérhetetlennek nevezték a Mecsek termését Az első díjas Hentz Kálmán elmondotta munkatársunknak, hogy ez már a kilencedik aranyérem, amit a gyümölcsösében termelt őszibarackért kapott. Elsősorban annak köszönheti ezeket az eredményeket, hogy szép, déli fekvésű a kertje, mély, réteges a táptalaja, azonkívül sokát számított a helyes metszési mód és a lombtáplálás is. Ságnak a közületi gépkocsik igénybevételét elrendelő hatá­rozatát a 6. pont értelmében az érdekelt üzemek, vállala­tok, szervek maradéktalanul végrehajtani kötelesek. Ellen­kező esetben a Megyei Szállí­tási Bizottság az illetékes' fel­ügyeleti szerveknek javasla­tot tesz a berendelést nem tel­jesítő vállalatok vezetőinek fegyelmi felelősségrevonására és szükség esetén a kártérítési kötelezettség megállapítására. Egyidejűleg a közlekedés- és postaügyi miniszter a mulasz­tó vállalatok országos főható­sága területéről arányos szám­ban visszavonja a korábban rendelkezésre bocsátott köz­hasznú (AKÖV) tehergépkocsi­kat. A közületi gépkocsikat üze­meltető szérvek vezetőinek meg kell érteniük, hogy a be- gyűjtéses időben a termény­szállítás mindent megelőz. Ha a terményt időben nem szál­lítják el, akkor megromlik és súlyos népgazdasági kár ke­letkezik. Az első berendelések au­gusztus 1-től 17-ig terjedő időre már megtörténtek és fel­váltva folytatódnak a szük­ségnek megfelelően. A pécsi 12-es AKÖV részére kilátásba helyeztek több új gépkocsit, és ha ezek megérkeznek, úgy a berendelések száma is csök­kenhet. Helyes lenne, ha a vállala­tok felülvizsgálnák eddigi állás pontjukat és a gépkocsikat önként ajánlanák fel köz­hasznú fuvarozásra. Ebben az esetben a vállalatok dolgozói megkaphatják a befolyt fuvar­díj 10 szándékának megfelelő prémiumot, de igénybevétel, berendelés esetén prémium nem fizethető ki. A gépkocsihiány országos természetű és éppen ezért a kormányzat bízik abban, hogy az érdekelt szervek a nép- gazdasági érdeket szem előtt tartva, nem zárkóznak el a berendelések teljesítése elől, sőt megfelelő szervezéssel elő­segítik a begyűjtéses szállítás sikeres lebonyolítását. kényelmes és egészséges laká­sokban éljenek. Erre a házra és sorsára egyik ismerősöm hívta fel elő­ször a figyelmemet. — Nézd meg! Szörnyű ál­lapotokat fogsz ott találni! Jellemző ez arra, hogyan tö­rődnek nálunk az emberek­kel! Mi az igazság a Kossuth La­jos utca 34-es számú ház sorsa körül? Ki a felelős, hogy immár két év óta áll a rend- behozatal munkája? Kívülről, a nemrégiben el­végzett sortatarozás vajmi ke­veset árul el a gyanútlan járó­kelők előtt arról, ami a kapu alatt, a hátsó udvarban fogad­ja az embert. A kapu, a sötét boltív bizony elég kellemetlen meglepetést tartogat. Geren­dák tartják a boltozatot, ne­hogy leroskadjon és hátul az udvarban is támaszték oltal­mazza a megviselt falat. Az épület életveszélyes, abban így lakni tovább nem lehet. De kéllemetlen körülményeknek vannak kitéve azok is, akik az udvari részében a nemrégiben felújított lakásokban élnek. Mit csinált a PIK? Manap­ság könnyen okolják minden hibáért. Nem akarom most minden bírálattal szemben megvédelmezni, de a PIK eb­ben a házban is figyelembe vette a lakók jogos panaszait, a ház válságos és életveszé­lyes állapotát. Mi okozta a bajt? Régi házról lévén szó, az idő vasfogá is kikezdte már, de a korábbi villamos- járat okozta rázkódás és egy mellékhelyiség rendszeres cső­repedései véglegesen tönkre­tették az épületet, melyen már csak a falújítás segíthet. A PIK ezt el is határozta. A probléma ott jelentkezett, hogy az épület műemlék-jellgű és felújításához a műemléki fel­ügyelőség engedélye kellett. A PIK elkészítette a terveket, amelyek nem egyszerűen a helyreállítást, hanem a korsze­rűsítést is tartalmazták, a hóm lokzati rész hagyományos megtartása mellett. Érkezett is egy levél a műemléki felügye­lőségtől, amely a munkák el­kezdését jóváhagyta. A PIK mintegy két éve el is kezdte a felújítást. Ekkor egy meg­lepő távirat érkezett. A mű­emléki felügyelőség közölte, hogy az előzőleg leküldött le­vélben sajnálatos gépelési hiba következtében íródott be az, hogy a munkákat engedélye­zik, mert a tervek nem meg­felelőek. Közben a bontás, a lakók elhelyezése már részben megkezdődött. Ez történt két éve és azóta a munka áll, helyét a véget nem érő levelezés, alkudozás foglalta el a PIK és az ille­tékes szervek között annak érdekében, hogy a házat vala­milyen formában rendbehozzák. Mi történt eközben a tikok­kal? Igaz, hogy két éve barak­kokban laknak? Nem egészen, ugyanis egy sem lakik semmi­lyen barakkban! Három csalá­dot költöztettek át másik lakás ba és ezek közül kettő a réginél kedvezőbb körülmények kö­zött helyezkedett el. A Har­madik lakó ideiglenes lakása valamivel sötétebb a reginél. A negyedik család még .je­lenleg is a házban lakik. Meg­oldatlan egy szociális otthon­ban élő főbérlő jogainak a ki­elégítése. Mindezen kérdéseket a PIK és a tanács szívügyé­nek tekintette. Mi lesz ezután? Valóban soha nem készül el a ház? Er­ről már Hajdú elvtárs, a PIK főmérnöke tájékoztatott. — Örömmel közölhetem, hogy sikerült megkapnunk a műemléki felügyelőségtől az általunk készített helyreállí­tási elképzelésekhez az enge­délyt. Így a munkát rövidesen megkezdjük! Elém rakta a jövő évi költ­ségvetési és kivitelezési tervet, melyben többek között ez áll: Kossuth Lajos utca 34: 600 ezer forint,'kivitelező a Pécsi Tata­rozó Vállalat. Augusztusban megkezdik a ház megrongált részeinek bon­tását. Nem volt hiábavaló az a 200 ezer forint, melyet eddig fordítottak a ház rendbehozatalára. Megold­ják a tanács segítségével az utolsónak bentmaradt család ideiglenes elhelyezését is. A bontás alatt feltárt hibák fi­gyelembevételével kiegészített tervek alapján korszerűen át­építik a házat és körülbelül másfél év múlva 4—5 modern, egészséges, biztonságos lakás­ban, a műemlék jelleg meg­óvása mellett, költözhetnek vissza a régi és az új lakók. Igaz, egy kicsit sokáig tar­tott ... Ez az igazság a Kossuth La­jos utca 34-es számú ház kö­rül. Mitzki Ervin Táskák veszélyben Ifemek utazótás- -*'*• kával a kezé­ben magas, barna férfi igyekezett a Déli pályaudvaron veszteglő pécsi gyors felé. Táskáját gon­dosan elhelyezte a csomagtartóban* jó szabású zöld zakó­ját a fogasra akasz­totta. A hőség tik­kasztó^ volt. Az ab­lakhoz lépett és le­húzta. A mozdony fi nőm ciklonpora, — mely az ablak felső részére rakódott, fe­ketére fogta a kezét. Bosszúsan nézte, majd az ajtói be sem húzva maga után, a mosdóba lé­pett és kezet mo­sott. Nem telt belé három perc, amikor visszatéri: és megle­petéssel tapasztalta, hogy a csomagtartó üres, zakója sincs a helyén. Először azt hitte, hogy egyete­mista barátai tréfál­ták meg és várta, hogy majd előbuk­kan egy ismerős mo­solygó arc, de az­tán valami kelle­metlen balsejtelem kezdte gyötörni és le szállt a vonatról. A táskavívőnek sem­mi nyoma... Talán a rendőr. — Sajnos, ez már a harmadik ilyen eset ma — mondot­ta az ügyeletes rend­őr és felvette az adatokat. Néhány nap múl­va egy pécsi orvos — az előbbi fiatal­ember édesapja — utazott a Déli pá­lyaudvarról Pécsre. Miután elhelyezke­dett, tenyérbe haj­tott fejjel bóbiskolt. A fülkébe egy bo­rotvált frizurájú, nyugtalan tekintetű> 22 év körüli fiatal­ember nyitott be. Alig foglalt helyet, isegni, mozogni kez­dett, majd óvatos kézzel megmozdítot­ta a mellette ülő fér fi csomagját. Az élénken reagált és bőröndjét azonnal közelebb húzta ma­gához. A férfi le­szállt és fellépett a szomszédos vágá­nyon várakozó vas­úti kocsik egyikébe. Néhány pillanat múl va ismét feltűnt, és újabb kocsiba szállt. Az orvos most már a kopsisorok végétől jól szemelőtt tart­hatta a nyugtalanul mászkáló fiatalem­bert, aki nemsokára fel is tűnt, aránylag nyugodt léptekkel, egy pompás külsejű útitáskával a kezé­ben. A többi már gyor­san ment. Az orvos az ügyeletes rend­őrhöz lépett, akit rö­viden tájékoztatott a történtek felől. — Eleinte hitetlenked­ve fogadta a hallot­takat, majd a tás­kás férfi elé került és igazoltatta. — Nincs nálam a személyazonosságim, hagyjon a dolgomra, mert elmegy a vona­tom! = fölényeske­dett a sárga-csíkos nadrágos. — Mi van a bő­röndjében? — hang­zott a következő leér dés. Zűrzavaros ma- ^ gyarázgatás után a csíkos-nadrá- gos ismét talajt fo­gott. — A táska az egyik barátomé — felelte félvállról. Közben megjelent a pályaudvar őrsve­zetője, aki szívélyes hangon köszöntött az embergyűrű kö­zepén vitatkozó fia­talemberre. — Mi újság, >,Csó­ró?” Áttetted a szék­helyedet a Keleti­ből?... — Igen — felelte fejét lehajtva a tol­vaj — pár napja a Déliben „dolgozom” — aztán megvetően fordult az orvos fe­lé: — Pfuj, maga vén, vidéki suttyó, — aztán megindult a rendőrökkel. (B.vksa) Vasárnap a bol­gárkerti panel­építkezések táján nagyon érdekes dolgokat tapasz­taltunk. Az épít­kezéstől mintegy 150 méterre a vurstli jellegzetes zenéjére pörög a körhinta, gyere­kek és fiataloik gondtalanul röp­pennek a magas­ba — a felvonu­lási épület azon­ban néma és csen­des. Olyannyira, hogy mindenütt nyitott ajtók fo­gadtak és néma döbbenet. Miért? Mert az ajtók mö­gött hatalmas ér­tékek voltak. Ce­ment, ruha, ing, cipő, ásó, lapát, habarcskeverő, csákány, gumi­csizma, *«-uel, eső­kabát, 300 wattos villanykörték, sód rótt drót — az asztalon kés, félig szélt paprika, kenyérmaradék, mintha éppen most ment vol­na ki valaki. Pedig szabad­szombat volt és az elhagyott holmik már második napja hevertek mindenki szeme el'rtt és mindenkinek nyitva. Ahogy odébb mentünk, a daru melletti kapcsolószek­rény csupán egy drótszállal lezárva, és az őr is csak az építkezés túlsó sarkán csü­csült. Mivel ő nem jött, meg­látogattuk mi Varga Jánost, az éjjeliőrt és megkérdeztük, miért van nyitva a raktár és o-uozőhelyiség, miért van csak egy, drótszállal lezárva a ma­Az anyag mindenkié?! gasfeszültséget magában rejtő kapcsolószekrény? Válasza szerint az anyagraktárosnak, Tóth Aálmánnak már több­ször szólt, hogy jó lenne az ajtókat zárva tartani, vála­szul pedig csak azt kapta: hogyan zárják be, ha elve­szett a kulcs? Sajnáljuk, hogy nem gép­kocsival voltunk, mert az em­lített anyagokat zavartalanul elszállíthattuk volna a szer­kesztőségünkbe, hogy az ille­tékesek rádöbbenjenek mu­lasztásukra. Motil Emil j

Next

/
Oldalképek
Tartalom