Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-24 / 171. szám

»83. .TTJLrDS 24. PÜAPLÖ 3 Egy ember, aki nincs Pécsett forgatta a Hunnia Filmgyár legújabb bűnügyi filmjének külső felvételeit Hétfőn este négy óriási ref­lektor szórta a nappali fényt a Széchenyi tér legszebb épü­leteire. Közel ötezer ember gyönyörködött a nem minden­napi látványban, amelynek ra­gyogó fényeit a Hunnia Film­gyár „stábja” varázsolta a vá­ros főterére. A filmgyár for­gatta az „Egy ember, aki nics” című legújabb magyar bűnügyi film külső felvételeit Nyomozó a telefonfűikében Az ívlámpák fénye a nagy térről az IBUSZ előtti tele­fonfülkére terelte a figyelmet. A fülkében a film egyik fő­szereplője, Gábor Miklós tette helyére a hallgatót, majd ha­tározott léptekkel indult a Kossuth utca irányába és el­vegyült a járókelők között. A járókelők természetesen pécsi fiatalok voltak, a film statisz tál. A jelenetet megismételték. Kétszer ... ötször... tízszer... tizenkétszer! Azután éles síp­szó harsant, és egy időre ki­aludtak a fények. Elkészült az egyperces külső jelenet, meg­feszített munkával, nagy gonddal, mintegy másfél óra alatt A filmesek ezután a késő éj­szakai órákig forgattak még a Széchenyi tér 8. szám alatti ház második emeleti sarokszo­bájában, ahol a filmbéli nyo­mozótiszt dolgozószobáját ren­Az É. M. Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonáru- gyára elektrotechnikumi végzettséggel rendelkező ELEKTRO­TECHNIKUST alkalmaz. Jelentkezés: a vállalat főmérnökénél. Pécs, Siklósi út 10. dezték be. Kedden is egész na­pon át izzott a 15 ezer watt- nyi fény az alkalmi „műte­remben”. A Hunnia neves művészi „vezérkart” bízott meg a film elkészítésével. A rendezői uta­sításokat Gertler Viktor Kos- suth-díjas adta ki, míg a fel­vételeket az ugyancsak Kos- suth-díjas Hegyi Barna irá­nyította. Miért választotta a filmgyár Pécs városát a külső jelenetek forgatására? — A cselekmény bányavidé­ken játszódik, és a forgató­könyv szerint a nyomozás egyik részét a pécsi rendőri szervek irányítják — mondot­ta Gertler Viktor főrendező, aki a huszas évek táján a pé­csi színház tagja volt, és ezért is érzelmi szálak fűzik e vá­roshoz. — Pécs szép város, megfelelő külső keretet ad a film részére, és a kiválasztott Széchenyi téri szobából a ra­gyogó kilátás is elárulja majd, hogy Pécsett vagyunk. A film sokat sejtető címe érdekfeszítő keretek közé szo­rítja a mozgalmas cselek­ményt ... Az áruló fénykép ... 1945-ben megszökik egy háborús bűnös, miután leüti a kísérő rendőrt. Nyugatra ke­rül, ahonnan hamarosan egy kémszervezet megbízásából kerül vissza Magyarországra. Ezután kezdődnek az izgalmas cselekmények. A kém bányá­ban dolgozik, különböző neve­ken, különböző iratokkal. Egy „mesterséges” bányaomlás so­rán megöli társát, hogy újabb igazolványt szerezzen. A nyo­mozás a keresett kém halálát állapítja meg. de a nyomozó tiszt egy régi fénykép alapján tovább nyomoz, ég rájön, hogy az eltemetett holttest nem azo­nos a keresett személlyel. — Újabb tragikus események so­rán derül csak fény végül is az igazságra. Érdekes feladat Gábor Miklós alakítja a filmben a nyomozótiszt szere­pét. — Rendkívül . érdekes fel­adatot kell megoldanom. Az egész filmben jóformán csak kérdezek, de a kérdések mö­gött húzódik a cselekmény sok izgalma. Azért nehéz a feladat, mert ezeket az izgal­makat a szövegmondás mel­lett a feszült helyzetet kidom­borító arcjátékkal drámai, ap-* ró szünetekkel kell kihangsú­lyoznom. A filmben egyébként Ajtai An­dor, Budai István, Gábor Mik­lós, Kiss Manyi, Horváth Jó­zsef, Szénást Ernő és Vass Éva játsszák a főszerepeket. A Hunnia Filmstúdió 65 ta­gú „stábja” három napon át megfeszített munkát végzett, hogy a mintegy 10 perces pé­csi jelenetek jó illeszkedjenek be a készülő játékfilmbe. E munka dandárját a rekkenő melegben a műszaki személy­zet vállalta és a Széchenyi té­ren órákon át kitartó pécsi nézők is tanútsíhatják, hogy közülük többen 18—20 órát is talpon voltak, hogy a forga­tás legapróbb feltételeit bizto­sítsák. Tóth Zoltán Jobb kooperációt! A megyei pártbizottság a közelmúltban tárgyalta az építő- ■ és építöanyagipar hely­zetét. A megyénk gazdasági életében nagy súlyt képviselő iparág bonyolult, összetett problémáinak megoldása leg­időszerűbb gazdasági kérdé­seink közé tartozik. Az építőipar kérdései kö­zött sok vitára adott már ed­dig is alkalmat az anyagel­látás problémája, főként az összhang megteremtése az anyagot gyártó és felhaszná­ló vállalatok között. Látszólag az együttműködés feltételei jobbak, mint más iparágakban, miután az épí­tőipar és az anyagszükségle­tek zömét adó építőanyagipar egy ágazathoz, egy miniszté­riumhoz tartozik. Azonkívül az építőipar-bán a szakma sa­játosságainál fogva a „gyárt­mány”, az épület elkészülési ideje hosszabb, mint a telepi tett ipar termékeinél, a ter­vek elkészítése is több időt vesz igénybe, ezek alapján elvben jobban meghatározható lenne, hogy az építőanyag­ipar mit és milyen mennyiség ben gyártson. Sajnos ezzel szemben az építőanya'gipar termelése az idényszerűségen túlmenően is nagy hullámzást mutat és gyakran előfordul, hogy egyszer hiány, máskor pedig bőség van ugyanabból az anyagból. AKI VISSZATÉRT Pécsváradon, a Vár utca 8. szám alatti ház kapuját idő­sebb asszony nyitja ki. — A fiamat keresi?... Nimcs itthon, de megvárhatja. Biztosan benéz még hozzánk ma délután. Az árnyékban gyerekkocsi, pöttömnyi csöppség nyújtogat­ja kezecskéit. — Az unokám, három hó­napos — áll meg egy pilla­natra és elönti arcát a meleg mosoly. — Később, ha fia fe­lől érdeklődöm, újból a gye­rekre pillatva magyarázza: — Amikor már hárman vannak, jól meg kell gondolni magát egy embernek. Ezért is hagyta ott a fiam a gépállomást. Most aztán visszajött, mert jobban megtalálta a számítását. Hiá­ba, a fiataloknak is kell a pénz. Nem mondom, van már mindenük, ami csak kell, te­levízió, szép bútor, de hűtő- szekrény is szükséges a gye­rek miatt. Nemsokára újból nyikorog a kapu s jönnek a fiatalok. Horváth István és felesége. Bemegyünk a szobába és al­kálóm nyűik a „vödröt mé­lyebbre ereszteni a kútba”. — Itt szabadultam a gépál­lomáson, mint lakatos, ötven­nyolcban — mondja a huszon­három éves • fiatalember. — Pár hónapig dolgoztam csak, s otthagytam őket. Nem fizet­tek rendesen. Átmentem a komlói bányához, s ott kotró- gépész lettem. — Jól keresett? — Elég jól, de az utóbbi időben kezdett csappanni a bérem — nyújtja előrébb sű­rű hajú fejét az asztalnál, — így aztán megváltam tőlük. Sokan visszajöttünk. Pus Mi­hály például a kőbányánál volt dömper es, Vajda János a tsz-ből állt közénk. Tudja, alig akartak kiadni. Van még ott egy barátom, Imre Árpád, annak az ügyében a járási tanács elnökének kellett be­avatkozni, hogy kiadják. De van ilyen törvény, hogy a me­zőgazdaságba el kell engedni, aki akar, nem tilthatják meg! — Most milyen munkán dolgozik? — Dózerral vesződöm, Kom­lóra vagyok beosztva, de majd később itt dolgozom a szőlő­forgatásnál. Tudja, ezek a gé­pek hozzák a legtöbb pénzt a gépállomásnak. Ezek ki van­nak adva bérbe az építőknek. Én a három és felet, de van, amikor többet is haza tudok hozni. A szobában gyönyörű, mo­dern bútorok, ízléses könyves­polc, finom vonalú fekvő- és ülő alkalmatosságok. A fele­sége is dolgozik, a földszöv- nél gépíró. Ketten (hazavisznek négy és fél, ötezer forintot. Szép kis gyerekük van. Bol­dogok. És nem volt nehéz otthagy­ni a gépállomást, ahol mégis tanították, szakmát adtak a kezébe? Nem érzett semmit, amikor eljött? ... Egy cseppet sem fájt visszanézni a mű­helyre? Nem jutott eszébe egy öreg arc, vagy egy jáafcaratú mozdulat, hogy az első alka­lommal ki tudta kérni a köny vét?... Mindezt akarom kérdezni, de valahogy nem jön a ^el­vemre, mit is gondolna, ha most arról példáLózkodnék, hányán tartanak ki, „szakik” öreg gyáruk mellett, csupán valamiféle ragaszkodásból, bel ső érzésből. Nem, ilyesmit nem lehet kérdezni, sem mon­dani, mert alapjában véve igaza van: ha több a kereset itt, akkor ide kell jönnie. — ts — Jellemző példa erre a tégla­ipar termelése, amely a me­gyében évi 120 millió dara­bos nagyságrendet képvisel. Az építőipari kivitelező vál­Építőipar termelési ért. Téglagyártás Az eltérő fejlődés részbeni oka a korszerű előregyártott építési elemek (nagypanelek) térhódítása, fokozottabb alkal mazása. Azonban ezt figye­lembe véve is mutatkozik a tégla termelésben szervezet­lenség és viszonylagos bőség vagy éppen hiány. Például 1962-ben a terme­lés csökkentésére azért ke­rült sor, mert a téglagyárak készáru készletei felhalmo­zódtak. A felhalmozódás eb­ben az időszakban főként az üreges tégla készletekben tör tént, aminek nagyságrendjére jellemző, hogy 1962. évben az ÉM Téglagyári Vállalat 23 millió darabos készletéből 20,5 millió darab volt a kis- téglára átszámított értékesítet len üres tégla. A kivitelező vállalatok részben árproblé­mák miatt idegenkedtek ettől a téglafajtától. Az árkérdés a csökkentése útján megoldó­dott és az idén az értékesítés már folyamatos. Az üres tég­la gyártása 1963. évben to­vább növekszik és az ÉM. Baranya megyei Téglagyári ES-nek a fúziót megelőző terve szerint a termelés 68 százalékát, illetve a fúzió után az összevont ÉM Bara­nya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat termelésének kb. 38 százalékát teszi ki. A magas készletek miatt az 1962. IV. negyedévi termelést csökken­tették, míg 1963. I. negyed­évében a termelés az idény szerűséget is meghaladó mér­tékben alacsony volt. (Ápri­lis hónapig bezáróan nyers­gyártási tervet 78 százalék­ban, égetett tégla gyártási tervet 58 százalékban telje­sítették.) A csökkentett terv, vala­mint a jelentős lemaradás miatt a téglaellétásban helyen ként zavarok tapasztalhatók így pl. a termelőszövetkezeti építkezésekhez jelenleg nem áll megfelelő mennyiségben rendelkezésre szabvány tégla, a lakosság építkezéseihez pe­dig a TÜZÉP részben a szál­lítási költségek csökkentése érdekében is az igényeket közvetlenül a gyártól tudja csak — akadozva — kielégí­teni. Tervszerűtlenséghez vezet az is, hogy az építőipari vál­lalatok viszonylag nagyobb mennyiségű téglát szereztek be más megyékből részben méretben!, eseten­ként minőségi okokra hivat­kozva. Szükséges volna, ha az ÉM a más megyékből tör­ténő beszerzések indokoltsá­gát felülvizsgálná. Néhány évvel ezelőtt volt egy ilyen­irányú NEB vizsgálat, ame­lyet követően csökkentek a távolsági és keresztszállítá­sok, azonban az adatok sze­rint ismét van lazulás. Nemcsak a tégla, hanem a cementellátás is okoz problé­mát. Pl. a Beremendá Cement­gyár termelésének 1961—62- ben bekövetkezett mintegy 10 százalékos növekedése ellené­re az ellátásban zavarok voltak. 1962-ben átmeneti jel­leggel olyan ,.cementbőség” keletkezett, hogy intézkedése­ket kellett tenni a cementfel­használás növelésére olyan te­rületeken. ahol ez más építési anyaggal is megoldható lett volna. (PL a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél istál­ló burkolása, stb.) Ez évben viszont már több helyütt a cementhiány akadályozza a folyamatos munkát, ezért nem nagyon érthető, hogy a Beremendi Cementgyár éves tervét a tavalyinál 11 szá­zalékkal alacsonyabban szab­ták meg. A mészigények kielégítését ez ideig nem sikerült a me­gyén belül megoldani. A Be- remendi Cement- és Mész­művek mésztermelése 1962. évben 1961-hez képest 2,8 százalékkal emelkedett ugyan,« lalatok termelése és a megye téglagyárainak termelése kö­zött az utóbbi években eitéró ! irányzat mutatkozik. 1960 1961 1862 lOOVo 102,8 106,8 100 101,6 93,1 | a tanácsi vállalatok terma’.é- j se azonban, amely közel két- 1 szerese a beremendi vállalat­nak. 15 százalékkal csökkent. A csökkenés a kapacitások­ban beállott változások miatt történt, amelynek növelésére voltak ugyan tervek, ezeknek megvalósítása azonban a je­lentős beruházási késedelem miatt 1962. évben még nem történt meg. Emiatt az 1963. évre tervezett 32 000 tonnás tanácsi vállalati kapacitás egy része nincs biztosítva. Az igényeknek megfelelő termelés biztosításának hiá­nya jellemző a cementipari termékek vonatkozásában is. A termelés és az értékesítés között fennálló zavarok nagy részt a tervezés hibáira vezethetők vissza. Az érde­kelt vállalatok (Pécsi Ce- mentáruipari Vállalat. Bara­nya megyei Építőanyagipari ES), a gyártandó cikkekre és azok mennyiségére vonatko­zóan egy-két kiemelt ter­mék kivételével nem kapnak irányszámot Az említettek miatt több cikknél a szükségletet meg­haladó gyártás folyik, amit az eredménytervek teljesítése is abban az irányba ösztönöz, hogy helyenként kevésbé ke­resett, de naigyobb értékeket és nyereségeket biztosító ter­mékek gyártását szorgalmaz­zák. Pl. a Pécsi Cementáru- ipari Vállalat mozaiklap ter­mékei között a kisszemcsés szürkelap alacsony hányadot képvisel, holott ezt a gyárt- ményféleséget mind az épí­tőanyagipari vállalatok, ml(íd a TÜZÉP igényli. A vállalat ezzel szemben nagyobb rég­ben piros és nagyszemcsés la pokat kínál eladásra. A vál­lalat anyagi érdekeltsége a piros és nagyszemcsés lapok előállítására ösztönöz. mert a termelői árakat helyteleni.il állapították meg. A cementáiugyártás és ér­tékesítés terén fennálló zava­rok oka nagyrészt a jelenlegi tervezési rendszerből adó­dik. Nincsen, olyan szerv, amely koordinálná e válla­latok termelését és összehan­golná egyrészt azt, hogy ott történjék a gyártás, ahol ked vezőbb önköltséggel folytat­ható a termelés és amely biz­tosítaná a termelésnek a szükségletek mértékéig tör­ténő folytatását. Az eddigi ismertetés azok­nak a fontosabb építőanyagok nak problémáit érintette zöm mel, melyeket a megyében le­vő vállalatok termelnek. Ter­mészetesen a kivitelező válla­latok anyagbeszerzési bázisa mind a felhasznált anyagfaj­ták sokasága, mind azok meny nyisége tekintetében túlnő a megyei kereteken, de mi­után a kivitelező vállalatok igényei a megyei építőanyag­ipar • termelését alapvetően befolyásolják, foglalkozni kell a problémák mielőbbi megol­dásával Elsődleges követelmény, hogy az építőanyagipar fej­lesztési terveit sokoldalúan egyeztessük az építőipar táv­lati terveivel. Ugyanez vonat­kozik az éves, negyedéves operatív termelési tervekre is. Annak ellenére, hogy az építőanyagiparban alkalma­zott jelenlegi operatív terve­zési rendszer azt a célt szol­gálja, hogy az építőipar vál­tozó igényeit a termelés kö­vetni tudja, igen sok az éven belüli tervmódosítás, amely- lyel egyáltalán nem sikerült az anyaggazdálkodás problé­máit megoldani. A felsorolt jelenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy mielőbb meg kell keresnünk a hatásosabb együttműködés módszereit. Br. Nagy József * rándulókat végighordozza a < fürdőtelepen, sőt Siklósra is í elviszi. J Este M. Vincent, amikor le- j feküdt, végül Is jó érzések ural j kodtak benne, bár napközben < néha összeráncolta a homlo- < kát, néha eszébe jutott a | Harz-hegység és Abázzia, de < megtudta délután azt is, hogy < a megyei tanács és a helyi il- < letékesek mindent elkövetnek, ( hogy Harkány és Siklós mél­tán a megye legnagyobb ide- genfordalmi nevezetessége le­gyen, és ez megnyugtatta, mert szimpatizáns nyugati tu- 1 rista volt. Csak azt nem tudta megérteni, hogy az országos { szervek miért nem ismerik fel í Harkány—Siklós nagy lehető- í ségét és kincseit. í Hogy Monsiuer Vincent a, valóságban nem létezik és én j találtam ki? Gondoltam — oly sokszor beszéltünk már a me- ! gyei tanács és más illetékesek harkányi erőfeszítéseiről, mert szép és nagy lehetőségeket rejt az idegenforgalom számára, és J sokszor beszéltünk arról, hogy egy segítő és okos országos ) beruházásra, sőt általános or­szágos figyelemre lenne szűk- ) ség —, de hogy mindez ez- ; úttal ne legyen unalmas, gon- ! doltam más „formát” válasz- í tok. így született „Monsieur ; Vincent” — bocsánat érte. \ Thiery Árpád ä : kányi viszont évről évre nagy 1 nyereségeket hoz. Monsieur Vincent nagy ér­deklődéssel hallgatta a terve- két, a tájékoztatókat, azután egészen váratlanul két kelle­metlen kérdést tett fel. — Mikor indul Pécsre az utolsó autóbusz? — Háromnegyed hatkor. A tavasszal ugyan megígérték az esti járatot nyolc órára, de a próbakocsikat az előszezonban indították, nem is hirdették, így természetes, hogy kevés . volt az utas, és „részvétlen­ség” címén a járatot tulajdon­képpen megszületése előtt . megszüntették ... i— Mit csinálhat a vendég, ha rossz idő van? ÖK HÁRMAN, a „vendég- . látók” erre a kérdésre nagyon zavarba jöttek, valamelyikük a bizonytalan helyzetben hir- . télén azt akarta mondani, hogy a Bányászban esténként . egy dizőz énekel, de úgy gon­dolta, hogy ez a válasz túl iró- . nikus lesz. Sokáig nem szól- . tak, mert az éttermeken, a ! presszókon és a kis szélesvász­nú mozin kívül nem tudtak volna miről beszélni, így hát • hallgattak. Nagyon boldogok : lettek volna, ha elmondhatják, ■ hogy Harkányban van olvasó- I terem meg szép könyvtár, meg ■ helytörténeti múzeum, délutá- : nőnként térzene, és van egy ■ mikroagtóbq» is, ami a ki­mondta Hegyes Ferenc. — Az egyik szerint a gyógyintézet áttelepülne a Siklós és Gyűd közötti Tapolca forráshoz, ahol jelenleg 24—26 fokos víz jön fel, ha a kutatók ott is meg­találják a 62 fokos vizet, ak­kor ez a terv valósul meg. Ha nem, akkor a gyógyintézet itt marad, a fürdőtelepet pedig ott építjük ki, és a Siklós— Harkány—Gyűd háromszög egybefüggő egységet képezne. Ití a gyógyintézet körülbelül tu -ofnezer ágyas kórházi né­pi eddé alakul, a fürdőtelepen töub mint háromezer szállodai fé öhelyet biztosít a terv... Később Gellért Brúnó el­meid* 1 a a vendégnek, hogy ór ési a forgalom, a tavalyi szezonban 750 ezer vendég 'olt Harkányiján, télen termé- kíetosen mérsékeltebb a ven- , égiárás, de a szállodák télen I . zsúfoltak. Jövőre épül egy ’ 20 személyes hotel, ami a sió- . ol':1 Vénusz pontos másolata . ít ■ A zután elmondta M. Vin- f sntnek. hogy Harkányban i ürcsamód „van baj” a terve- éssel, mert itt nem lehet elő- r e tervezni. Például, amikor a > „epke Bisztró épült, mindenki ízt mondta, hogy ezzel a trandon tíz évre minden ven- j> églátói gond megoldódik, és 1 gv év után kiderült, hogy * ár kicsi, a harkányi strand §s eléggé „szokatlan” gazdasá- Fgi tényező, hiszen a strandok alUláiaaa veszteségesek, a hat;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom