Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-23 / 170. szám
»63. JULIUS 23. NAPLÓ A mi szép városunk A főpályaudvar és környéke A déli városrész keleti terüle tének modellje. Ezt a területet a vasút, Rózsa Ferenc utca, Rákóczi út és a Szabadság út határolja. Ezen a területen már régen megkezdődött az új városkép kialakítása és magán viseli a különféle építési stílusok és irányzatok nyomait Elsősorban a Jókai utca mentén ta látunk különböző stílusban és felfogásban épült társasházakat. Még 1949-ben a csepeli „Élmunkás” típusban készült egy lakóépület, majd a következő évben a korábbinál sivárabb stílus volt a mérvadó, ami megmutatkozik a szövetkezeti házakon. Később a túlzottan díszített építészeti időszak következett, aminek a jellemzője a nehéz, kő balluszteres erkély, a lizénák- kal bontott homlokzat, dekorált gipsz betétek. Ugyaniakkor láthatók a korszerű, a célszerűséget legjobban megkö zelítő, modern felfogású házak, amelyek elsősorban a terület déli oldalán valósulnak meg. Már épül a vasúttal párhuzamosan két, egyenként kilenc emeletes toronyház, amelyet még három „ikertestvére’’ követ a jövőben. Ez mintegy lezárja a területrészt és kedvező benyomást keltenek a Pécsre vonattal érkezőkben. A magas épületek növelik a laksűrűséget is. hiszen egy-egy kilencemeletes házban átlagosan 150 lakos él majd. Már kialakult a Móricz Zsigmond körtér, amely körül épülnek a négyszintes lakóépületék. A tér központjában a város egyik legkorszerűbb, húsz tantermes általános iskoláját építik fel. Ezen a lakóterületen 26 korszerű épületben, 7,5 Az ország legöregebb ornitológusa Pécsváradcm él az ország legöregebb ornitológusa: a 72 esztendős Agárdi Ede, nyugalmazott tisztviselő. Töb'b mint fél évszázad óta tagja a Madártani Intézetnek és megfigyelői oklevelét még Hermann Ottó, a nagy magyar természet- tudós írta alá, mint az intézet akkori igazgatója. Négy évtizedes munkával ötezer tojásból álló gyűjteményt hozott létre, amely azonban 1956 őszén a Nemzeti Múzeumban elpusztult. Az idős ornitológus, 1959-ben újrakezdte a. gyűjtőmunkát. Magas kora ellenére évente legalább ötven kutató- utat tesz a Mecsekben és ai környező tájakon, s egy-egy alkalommal kilométereket gyalogol és a kisebb fákra még fel* is mászik.' 4 L i s Az elmúlt fél évtized alatt 121 madárfaj mintegy 2600 tojását gyűjtötte össze. Munkája tudományos értékű, amennyiben minden madárfajnak egy- egy fészekaljnyi tojását szedi össze. E mellett szép fészekgyűjteményt is létrehozott és ebben körülbelül száz madárfaj fészke található. A gyűjtést a pécsi Janus Pannonius Múzeum megbízásából végzi, s a tojásokat és a fészkeket a múzeum állítja majd ki. Érdekes, ám sok fáradsággal és vesződséggel járó munkájában most lelkes, fiatal segítőtársa akadt: Zsiga Tibor 16 éves pécsváradi kümöves-tanuló. A legidősebb magyar ornítologus oktatja tehát az ország legfiatalabb — egyelőre csak címzetes — ornitológusát. hektáron 2500 lakos él majd és végleges képét már a harmadik ötéves terv végére kialakítják az épületek, parkok és utak, valamint az üzletházak. A városrendező szakemberekben él egy olyan gondolat, hogy a gyorsforgalmi utat szegélyező magasabb épületek mögött nem építik fel a tervezett két társasházat, hanem helyükön lapos beépítéssel, fedett, a céloknak min den tekintetben megfelelő vásárcsarnokot létesítene^ a belváros e részének ellátáséra. Ugyanis a Bajcsy Zsilinszky út mentén ma még meg levő piac egyre zsugorodik, elsősorban a MÁVAUT pályaudvar miatt, de a Regős utcában már elkezdődött lakóház építkezések következtében is- így ennek a piacnak itt már nincs hosszú élete. A lakóterület közlekedési szempontból városunk legegységesebb területe jelenleg. — Ugyanis a gyorsforgalmi út kialakítása után több fontos közlekedési útvonal is átszeli, olyan útpályával, amelyik már megfelel a mai követel ményeknek. A Rákóczi út, a gyorsforgalmi út, majd észak-déli irányban a Jókai utca és a Bajcsy Zsilinszky út kedvező for galmi feltételeket nyújtanak a városon áthaladó és a fő- pályaudvarra tartó gépjárműveknek. A gyorsforgalmi út és a Rákóczi út közötti területen kívánják kialakítani a régió központot a különféle városi és megyei közintézményekkel. Itt lesz a város szíve és fontos feladatot tölt majd be Pécs és Baranya jövőjében. Erről a területről, közintézményeiről, a tervekről legközelebb számolunk be olvasóinknak. Vasárnapi műszak az építőknél Sokan jelentkeztek vasárnapi munkára Szerdán már fizetik a vasárnapi béreket Szombaton délelőtt sebtiben összehívták az építők parancsnokait, vasárnap a reggeli lapban jelent meg Nemeskéri Lászlónak, a Baranya megyei Építőipari Vállalat igazgatójá-! nak felhívása, s az újságolvasó még kézhez sem kapta a Dunántúli Naplót, amikor már — sokan reggel ötkor — megjelentek az építkezéseken, a vasárnapi műszakra. Pécsett a Geisler Eta utcában folyó la-1 kásépítkezéseknél, az egyetemi városnál, az új-mecsekaljai, házaknál hétköznapi felszerelésbe bújtak a munkások. Akik később jöttek, azok is gyorsan ellepték a falakat, a félig kész szobákat, hogy segítsenek a téli lemaradást pótolni. A vasárnapi műszak vége előtt kerestem fel újból a panelházak építőit. Az egyik [ többemeletes lakóház tövében szorgos kezek keverték a betont. A lábazat készítőit Róth Vilmos vezette. — Tizenegy kőműves és öt segédmunkás van a brigádomban fordította a nappal szembe gyöngyöző homlokát a brigádvezető — s vasárnapi munkára négy kőműves és két segédmunkás jelentkezett. Hat órakor kezdtünk és már 20 négyzetméter lábazatot elkészítettünk. — Csak az a furcsa, hogy olyan csendesség van köröskörül — mondja Lupék Ferenc, aki 1927 óta kőműves — de azért jó ilyenkor dolgozni. — Mennyit keresett a mai nap? — Biztosan még nem tudom, de százötven forint körül lehet a mai bérem. A vasárnapi munkát duplán fizetik. Én a magam részéről szívesen jövök el ide, mert ha maszeA TIT Baranya megyei szervezetének nyelviskoláin 1800- an tanultak az elmúlt oktatási évadban, közöttük sokan németül. A német nyelvcsoportok hallgatói közül százan — három önálló csoportban — né met szaktanár kíséretében kéthetes tanulmányútra indulnak a Német Demokratikus Köztársaságba, az első csoport július 28-án utazik el Pécsről, Tanulmányútjuk közben német nyelvtanároktól kapnak nyelvleckéket és útjuk programját is úgy állítják össze, hogy minél többet gyakorolhassák a tanult nyelvet. kol az ember kérem, akkor sem keres többet és azért inkább a vállalatot segítem. Itt biztos ez a dupla pénz. miért ne dolgozzam De sokszor kezembe kaptam volna a vakoló kanalat vagy kalapácsot, csak lehetett volna. Kőművesnek meg kell szoknia a nyári munkát. A többemeletes lakóépület belsejéből füttyszó és a betonvésés szokásos hangjai szűrődnek ki. A földszintre vezető lépcsőn állványokra bukkanok. A szobákat vakolják itt Sáros! István brigádjának tagjai. A habarcsos láda mellett álló Frőlich Vilmost, egy fiatal, szőkehajú kőművest kérdezek meg a vasárnapi műszakról. — Minden második héten szabad a vasárnap, ezt a kettőt meg havonta igazán fel lehet áldozni — magyarázza. — Reggel ötkor, még hűvösben elkezdi az ember, aztán ... olyan gyorsan letelik az idő. A vasárnapi műszakért járó pénzt meg már szerdán fel lehet venni. — Jobb lenne, azért most Harkányban fürödni, nem? ... — Persze, jobb lenne, de arra is jut azért idő. A beszélgetésre a többiek is felfigyelnek, egy-két percre leteszik a „fandlikat”. A szobában, amelyben négy beállításra váró fürdőkád áll, négyen jönnek be. Hügl József, Kaufman András kőművesek és két egészen fiatal gyerek. „Hát ti mit kerestek itt’ — akarom kérdezni, de habarcstól „büszke” overálljukra nézve megállók a szavakkal. — Mi is kőművesek vagyunk — húzza ki magát Szabó Béla és Szemén Mihály. — Egészen jól ismerik a szakmát — lép fel ügyvédként Hügl. — Szabó tizennyolc, Szénán tizenhét éves. Nemrég végezték el az iparitanuló-isko- lát. Szabó már egy hónap alatt ezerhétszázat is keresett. — A vasárnapi műszakkal majd még több lesz — mondja Szabó. — Nálunk is majdnem az egész brigád jelentke-1 zett. Tíz kőműves és hat se- gédmunkás dolgozik ma. Mi I Wolf István építés vezetőhöz tartozunk. A/ építésvezetőségen uvo evanau ;eicní- Leziec, . edig csak tegnap tu.llukmeg, hogy ma is lesz munka. Sokán szombaton is itt marad ak. Az építőkhöz intézett ie.hívás azonban nemcsak c kőművesek körében talált, megértésre. A szakipari dolgozók is egyetértettek abban: ki - kell használni a jó időt, be kell hozni a téli lemaradást Az egy'k épületben Szekér István és Cser Csaba a villanyszere'ők művezetői éppen a vasárnapi teljesítményeket „mérték fel”. — Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül a munka megszervezése — hajol egy rózsaszínű papír fölé Cser Csaba, — Itt szerel például a Kol-* lár brigád. Mai teljesítményük 137 százalék körül mozog. Ilyen jó eredményt még hétköznap is örömmel fogadunk. Kollár ezzel a teljesítménnyel biztosította kilenc forint 80 filléres órabérét, ami annyit jelent, hogy ezen a vasárnapon 153 forintot keresett. Elvégezték ma két darab két szobás és két darab egy szobás lakás villanyszerelését. — Nagy lemaradásunk van a szerelési munkákban — lép közelebb Kollár János fiatal szerelő. Ezen az épületen harminc nappal késtünk meg a tervekkel szemben. Kevés a szakmunkás. En megértem* hogy a vállalat vasárnapi munkára kért bennünket. — Szombaton délután tudtuk csak kiértesíteni őket, mégis eljöttek — veszi át a szót Szekér István. — Ebből is látszik, hogy rendes „gyerekek” a mieink. Az új-mecsekaljai hétemeletes épületek belsejében is folyik a munka. A már kész lakóházakban most terítenek ebédhez az asszonyok, most teszik talán a forró levest az asztalra. Van aki ilyenkor dől le egy kicsit és olvassa az újságot. Az építőmunkások legjobbjai pedig az első szóra felvették a simitókat, vakoló kanalakat. kalapácsokat. Reméljük, jövő vasárnap még többen lesznek. — Szűts — NEMCSAK ÍGÉRGETNEK A LEVÉL I FELADÓJA szomorú kétségbeeséssel Írja: „ .. .Betegsége miatt kihelyezték a bányából... Benzinkúthoz került... Éjjeliőr lett... Ahogy fogyott az ereje, úgy hagyták egyre jobban magára... Jelenleg olyan állapotban van, hogy az embernek elszorul a szíve, főleg ha arra gondol, hogy esetleg hasonló sors vár saját öregségére. Beteg lett a felesége is, tönkre ment a szíve... Segítsenek ezen a családon. A tanács is csak Ígérget...” Akin segíteni kell: Piszter János, Komló, Kossuth utca 47., emelet. Nehezen hihető dolog ez. Akadnak emberek, akik valamiképpen kiesnek a porból, soha semmi sem sikerül nekik életük folyamán és csak csúsznak lejjebb, egyre lejjebb... a teljes kiáb- ri -'dultságba. De hogy soha nem talált meg- é *st, támogatást, hogy soha nem nyúltak a ':óna alá — ezt napjainkban már aligha le et elhinni. De akkor miért írta ezt a levelet Piszter hajdani munkatársa, H. Jó- zl-*7 A jelzett épület alatt van a Sportbolt, a bejárat egy macskaköves, meredek mellékút : ból nyílik, boltíves kapualjból. Az udvar írt ";b egy észak-afrikai erődítmény sivár uc -arához hasonlít. Gyerekek bújnak elő a kőfal mellől, ami némi húst ád a fülledt melegben. Tíz év körüli, szeplős, keskeny áll í, nagy fülű fiúcska válik ki a csoportból. Egészséges, barnám sült, rokonszenves gy-rek. Azt mondja, fönt laknak az emelet n. az anyja fekszik, de majd szól neki. i— Te is Piszter vagy? A fiú komikus önérzettel válaszol: — Miért? Nem látni rajtam? ... Sötét, dohos a folyosó, akárcsak a konyha, amelyből két ajtó nyílik — valószínű a szobákba. Fekete-barna az ajtó, kopott a sötét olajfesték a falon is, a mennyezet szürke. Az elesett, nyomorúságos életnek ápo- rodott szaga tölti be a lakást. Sivár szegénység. Az asszony — szikár, beesett mellű és sovány — ruhát kap magára és egy ken- ijtel tarolgeti arcáról a verejtékei. Meleg van, de a verejtéket az elgyengült, beteg szív csapja ki az asszony bőrere. ■— Mi van az urával? — Beteg. Agyvérzést kapott. Nem mgst ám, már régebben. Nagyon régi betegsege ez, az apja is ebben halt meg. Az utóbbi időben már nem bírtunk vele ... A másik szobából kék szemű, világos hajú lány jön be, kiderül, hogy asszony már, különben a legidősebb testvér. Neki is kék szeme van, akár Jancsinak — aki felkísért — és a nagyobbik fiúnak, Józsinak, aki tizennégy esztendős. Hatesztendős a legkisebb, a Kati, most éppen napköziben van. A gyerekek kis-sámlin ülnek, a fiatalasszony az ajtónak támaszkodik és anyjukat figyelik. — ... Állandóan nagy késsel hajtott bennünket. Egyszer ennek is el akarta metszeni a torkát... — int Jancsi felé. — A papa mafla barátai mindig leitatták. „Jani bácsi igyon egy fröccsöt!... Jani bácsi igyon pálinkát!...” — utánozza Jancsi a mafla felnőtteket és ravaszkásan hunyorít szemével — Jani bácsi meg csak ivott... — Hallgass... Te! Tudod is te!? — korholja az anyja, de minden harag nélkül, inkább fáradtan, és restelkedve, hiszen a gyerekek mindent tudnak. — Éjszaka letépte magáról az inget és az ágyneműt ki akarta dobálni az ablakon... — Dolgozik most? — A...! Mohácson van a szociális otthonban. Odaküldték, ott van orvosi ellátás is szegénynek... — Meg kéne látogatni — mondja a ne gyóbbik fiú, aztán hirtelen elszomorodik. — Ki intézte el az otthont? — A tanács — mondja az asszony. — Gyorsan intézkedtek. Jobb is most így. Itthon úgy sem tudtuk volna rendben tartani. Hiszen sokszor már nem volt az eszénél.. A CSALaD tehát belenyugodott, valóban ez a legjobb megoldás. De miből élnek meg itthon? Ki keres? Három gyereket el kell tartani és bár az asszonyka férje dolgozik, — az a kevés pénz, amit a kőbányában keres — kettejüknek sem sok. A tanács segített: Piszter Jánost elvitték a szociális otthonba. De — kicsit bosszankodva tűnődöm — a gyerekeknek viszont enniök kell... Jancsi — mintha kitalálná gondolataimat — megszólal: — Intézetbe megyeink ám! Én meg a Józsi ... Nevet egymásra a két gyérek, anyjuk meg csak nézi őket elmerengve, félrebillent fejjel: — Milyen Intézetbe? Az asszony válaszol: — Ezt is a tanács intézi. Meg az iskola Nem is tudom mi lenne, ha nem segítenének. .. — Van tévé az intézetben? — kérdi Jancsi. — Van — mondom, bár ebben nem vagyok biztos, de valószínű hogy van. — Lehet ott szerelni is? Mondjuk egy rossz biciklit... — kérdi ismét és összeráncolja % homlokát. Most már belemegyek a játékba: — Lehet hát. Van ott szerszám, satupad, meg biztosan van rossz bicikli is. Szeretsz te ilyesmit? Szerelést meg effélét? — Ó... de még mennyire! Józsi — aki eddig csak hallgatott: — Könyvek is vannak? Nekem van egy, gondoltam elviszem, ha ott nincs... Mutatja is a Pál-utcai fiúkat. Most már bemutatom nekik az intézetet — anélkül, hogy különösképpen ismerném a gyermeknevelő intézetek belső világát, bár néhányban jártam már, csupán futólag. De a gyerekek la «eta veszik rólam tekintetűkéi. figyelnek, végül is legnagyobb problémájuk: milyen az intézeti élet. Kapnak szerszámokat. Aztán könyveket. Nézhetik a televíziót. Ruhát kapnak. Sok kedves kis fiúval ismerkednek majd meg ott A pedagógusok soha senkit nem bántanak. Úgy élnek ott a gyerekek, mint otthon. — Még jobban is talán, igaz? — szól közbe megint a kisebbik Piszter nagy bölcsen. — Van ott kaja is elég, igaz? Van, persze. Karácsonykor ajándékot kapnak a gyerekek. Focizhatnak is. Tanulni kell, de a kisiskolásnak könnyebben megy, mert mindig együtt vannak: tanulók — pedagógusok. A mama is meglátogathatja őket. Ok is viszont, hiszen szünidőben aki akar, hazajöhet. A GYEREKEK már egymás hátát csapkodják, nevetgélnek, roppant tetszik nekik az „intézeti élet” — amelyet így lefestek előttük. Bocsássák meg nekem, de muszáj volt a gyerekek kedvéért. És ... azt hiszem nem is állítottam valótlant. Azt mondtam csak el, amit tapasztalatból tudtam az intézetekről és ez igaz. Az asszony csak törölgeti arcát és sóhajtozik. — És önnel? önnel mi lesz? — Táppénzen vagyok, de az is lejár lassan. Ebben a hónapban utoljára kaptam néhány forintot. Valami könnyebb munka kéne.. ha felgyógyulok. A levél, — igaz volt. A család- — szerencsétlen. Ami nem volt igaz: hogy nem segítenek. A tanács — szinte láthatatlanul — kísérte figyelemmel a csatád sorsát és amikor kellett, — közbeszólt, intézkedett. És • fenti megoldásnál jobbat kitalálni sem lehetett volna. Marad hát az anya. Öt viszont mi jegyezzük fel és ha meggyógyul, majd kilincselünk az érdekében, hogy a család egyetlen tagja se érezze a ma- gárahagyatottság reménytelen sivárságát. BAB FE&ENQ , Németországi tanulmányútra indulnak a TIT Baranya megyei német nyelvcsoportjai
