Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

NAPLÓ 1963. JŰLIÜS 20. Magyar—szovjet baráti nagygyűlés Moszkvában (Folytatás a 3. oldalról) Eltéphetetlen szálak fűznek bennünket a világ első szocia­lista államához, a kommuniz­must építő Szovjetunióhoz és annak vezető erőihez, a terem­tő leninizmus fáklyavivőjéhez, a Szovjetunió Kommunista Pártjához. Barátságunk forradalmi küzdelmekben született és egységünk sziklaszilárd. A Szovjetunió Kommunista' Pártjának és kormányának vezetőivel folytatott tanács­kozásainkon újból bebizonyo­sodott, hogy teljes az egyetér­tésünk a szocializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi munkásmozgalom és. a nemzetközi helyzet meg­ítélésének valamennyi kérdé­sében. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta el­telt évtizedek számtalan mó­don bizonyították, hogy a proletár internacionalizmus biztos fokmérője a Szovjet­unióhoz, a Szovjetunió Kom­munista Pártjához való vi­szony. Negyvenöt év történelme ' bizonyítja, hogy nem lehet valaki internacionalista, kommunista, a népek sza­badságának híve, és ugyan­akkor szovjetellenes. A magyar nép számára külö­nös jelentősége van a Szovjet­unióhoz fűződő testvéri ba­rátságnak. Túl azon, amit a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész vjlág munkásosztálya, minden elnyomott és kizsákmányolt, minden igaz forradalmár szá­mára jelent, számunkra a Szovjetunió az az ország, amelynek a proletár interna­cionalizmus, a kommunizmus szellemében nevelt fiai vé­rüket hullatva, életüket áldoz­va elhozták a fasiszta rém­uralom alól való felszabadu­lást. a nemzeti függetlensé­get és a társadalmi felszaba­dulás lehetőségét. A Szovjet­unió fiai nyújtottak segítsé­ged népünknek az ellenforra- dálom elleni harobam "ÖÁ Szovjetunió mindenkor, jó és rossz időben egyaránt mellettünk volt, segített bennünket tapasztalataival, példájával és önzetlen tá­mogatást nyújtott és nyújt szocialista építőmunkánk­hoz. A nagy Szovjetunió velünk való kapcsolataiban is pél­dáját adja annak, hogy nem saját érdekeiből indul ki, ha­nem a közös érdekek, a két nép és az általános társadal­mi haladás ügyét tartja szem előtt. Állandóan bővül és mind szorosabbá válik orszá­gaink gazdasági együttműkö­dése. Nyersanyagbehozatalunk mintegy 40 százaléka, ezen belül a vasérc, a nyersvas, a kohókoksz, a nyersolaj, a mű­gumi, a gyapot túlnyomó többsége a Szovjetunióból származik. Számottevő meny- nyiségben kapunk a Szovjet­uniótól ötvözeteket, hengerelt árut, vegyianyagot, műtrá­gyát és egyéb ipari terméke­ket. A Magyar Népköztársa­ság egyebek között gépipari termékeket, híradástechnikai cikkeket, szállít a Szovjetunió­nak. Rendkívül előnyös szá­munkra a nemrég megépített Barátság olajvezeték, a Béke villamos távvezeték és a kö­zelmúltban megkötött szov­jet—magyar alumínium-egyez­mény. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió teljes mértékben egyetért a szocia­lista országok sokoldalú gaz­dasági együttműködésének fontosságával. Amellett vagyunk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa keretében mindnyájunk érdekeinek megfelelően, tervszerűen és együtt használjuk fel erő­forrásainkat, teremtsünk ésszerű és fejlő­désünket gyorsító munka­megosztást. Állandóan bővülnek és szé­lesednek a két ország kap­csolatai minden területen. Mind gyakoribb és szélesebb a magyar művészek vendég- szereplése a Szovjetunióban, és a magyar közönség is mind többet látja a színpadon és a hangversenytermekben a szov­jet kultúra kiváló képviselő­it. Évről évre bővülnek tudó­saink, szakembereink, gazda­sági és kulturális vezetőink kapcsolatai, nő a két ország közötti turistaforgalom, gyá­rak, termelőszövetkezetek, hi­vatalok dolgozói, egyszerű emberek ezrei járnak tőlünk a Szovjetunióba, és a Szovjet­unióból Magyarországra. A két nép mind közelebb kerül egymáshoz^ Mindennél fontosabb azon­ban a teljesen elvi egyetér­tés, az összhang a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a két párt Központi Bizottsága között. Az egész nemzetközi munkás- mozgalom szempontjából dön­tő fontosságúnak tartjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja Hruscsov elv társ által vezetett Központi Bizottságá­nak a marxista—leninista tűdomány alkotó továbbfej­lesztése terén kifejtett tevé­kenységét. Mi saját tapasz­talatainkból tudjuk, mire ve­zet az élettől elszakadt szek- tásság és dogmatizmus, a sze­mélyi kultusz, és mivel jár az akadálytalanul terjedő revizi- onizmuSj A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongiftsz- szusa felbecsülhetetlen ér­tékű segítséget nyújtott ne­künk ahhoz, hogy pártunk megszabaduljon a szektás- ságtól, a dogmatizmustól és a revizionizmustól, és visz- szataláljon a marxizmus— leninizmus egyenes útjára. Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanításainak he­lyességét bizonyítja. Ugyan­ezt bizonyítja az egész nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalom fejlődése. Éppen ezért mind a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, mind a szocialista építés, mind a nemzetközi helyzet kérdé­seiben teljes mértékben oszt­juk a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának álláspontját- mert ez pontosan megfelel az 1957-es és az 1960-as moszk­vai nyilatkozatnak. sét zavarják meg az egység­bontásnak a kínai elvtársak részéről kiinduló kísérletei, veszélyeztetve ezzel azokat az eredményeket, amelyeket a vi­lág munkásmozgalma és a füg getlenségért küzdő népek az elmúlt esztendőkben elértek. Csak a kommunista és mun­káspártok szilárd egysége biz­tosíthatja, hogy e pártok jár­janak élen a békeharcnak, a kapitalista országokban folyó osztályharcnak és jó vezetői legyenek a nemzeti felszaba­dító mozgalmaknak. Ez az egység pedig csak a minden torzítástól megvédett marxiz­i mus—leninizmus alapján nyu- godhatik. Mi eddig is mindent meg­tettünk, ezután is mindent megteszünk, hegy megőrizzük a nemzetközi munkásmozga­lom egységét. Teljesen egyetértünk a Szov jetunió kormányával a mai nemzetközi helyzet meg­ítélésében és támogatjuk a Szovjetunió külpolitikáját. Rendkívül fontosnak tartjuk az általános és teljes leszere­lésért folytatott harcot, mert az reális célt ad a békét aka­ró tömegeknek. A szocializmus győzelméhez nincs szükség háborúra Egyetértünk az SZKP Központi Bizott­ságának július lA-i nyílt levelével Ugyancsak teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével. A levél a ma egye­dül lehetséges marxista állása pontot fejti ki korunk fő kér­déseiben és cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a kínai vezető elvtársak a kérdések többségében téves és veszélyes állásponton vannak. Küzdelmünk most azért fo­lyik, hogy a szocializmus nem­csak a békével, hanem a jó­léttel is azonos fogalom le­gyen. Ehhez minden szocia­lista országnak fejlesztenie kell gazdaságát, de elenged­hetetlenül szükséges a szocia­lista országok gazdasági ^gvüttműködése is. Harcunk sikerének záloga az, hogy a szocialista világ- rendszer országai, a kommu­nista és munkáspártok egye­sítsék erőiket a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség és a béke ügyének győzel­méért, az imperializmussal szemben.. A marxizmus—leninizmus nem különböztet meg fehé­reket és feketéket, európaia­kat, ázsiaiakat, afrikaiakat és latin-amerikaiakat, csak osztályokat: elnyomókat és elnyomottakat. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a világ minden elnyomottjának és kizsákmá- nyoltjának azonosak az érde­kei a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harc­ban. Ezért szorosra kell zár- niok soraikat. A társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcok világ­szerte tapasztalható fellendülé­A világ ma a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Ez az im­perializmus, a kapitalizmus hanyatlásának, a proletár for­radalmak győzelmének, a nem zeti felszabadító harcok győ­zelmének, a gyarmati rendszer széthullásának kora. A szo­cializmusnak ahhoz, hogy győzzön, nincsen szüksége há­borúra. A világháború sem a szo­cializmusban élő népeknek, sem a többi népnek nem érdeke. Minden erővel meg kell akadályozni, hogy az imperializmus háborúba so­dorja a világot. A háború mindig embermil­liók halálával és az ember által alkotott értékek tömegé­nek pusztulásával, a népek szenvedésével járt, de különö­sen most, a nukleáris fegyve­rek korában. Küzdeni kell, hogy az egész világon diadal­maskodjék a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének lenini elve. Ez a politika nem a tőkések, és a munkások nem a gyarmattartók és le- igázottak, az elnyomók és el­nyomottak békés egymás mel­lett élését, nem az elnyomásba való belenyugvást jelenti, ha­nem éppen fordítva, ez terem­ti meg a legkedvezőbb lehető­séget a szocialista országok rendszeres építőmunkájához, a szocializmus fölényének mi­előbbi kibontakozásához, és ezzel békés győzelméhez, a tő­kés országok munkásosztályá­nak a monopoltőke ellen ví­vott harcához és még gyar­mati sorban élő népeknek a nemzeti felszabadulásért ví­vott küzdelméhez, A forradalom exportjának jelszava elvileg nem felel meg a marxizmus álláspontjának és ezért gyakorlata is elítélendő. A népeknek maguknak kell dönteniük arról, hogy milyen társadalmi rendszerben kíván­nak élni. A forradalmak nem helyzettől, tértől és időtől el­vonatkoztatott jelszavaktól, ha­nem a szükséges feltételek megérlelődésétől függnek. A rossz időben kiadott jelszó nem összeköti a pártot a tö­megekkel, hanem elválasztja azoktól. Az elmúlt majdnem két évtized tapasztalatai azt is bebizonyították, hogy a szo­cialista világrendszer létrejöt­tének és az erőviszonyok meg­változásának hatására szét­esett a gyarmati rendszer, mert a gyarmattartó hatalmak nem bírták tovább a leigázott nét>ek nyomását, az elnyomott népek pedig a szocialista vi­lágra tudtak támaszkodni. Békeharcunk eredményeként máris száz- és százmilliók látják az egész világon, hogy a szocializmus és a béke egy fogalom, hogy a népek leghőbb vágyá­nak, a békének a kivívásáért a szocialista országok, a kom­munisták küzdenek a legkö­vetkezetesebben és leghatáso­sabban. Küzdenünk kell a nukleáris fegyverekkel folytatott kísér­letek beszüntetéséért. Az, hogy eddig nem sikerült meg­egyezést elérni, nem indokol­hatja, hogy lemondjunk a tár­gyalásokról. Az imént hallot­tak és a tények egyébként arról tanúskodnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezető kormánykörei sem tud­nak már oly egyszerűen ki­térni a kérdés megoldása elől. A Szovjetunió a leszerelés és a nukleáris fegyverekkel foly­tatott kísérletek megtiltásáért vívott állhatatos harc mellett küzd a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolásáért, a Varsói Szerződés és az At­lanti Szövetség államai közötti megnemtámadási egyezmé­nyért. Mi erősíteni kívánjuk és fogjuk a Varsói Szerzőués szervezetét mindaddig, amíg arra szükség van, de bár­mely percben hajlandók va­gyunk tárgyalni a feszültség enyhülését Ígérő minden ésszerű javaslatról. Teljes mértékben támogat­juk a Szovjetuniónak a német kérdés és ezen belül a nyugat­berlini kérdés rendezésére tett javaslatait. A Nyugatnak tu­domásul kell vennie azt a tényt, hogy két különböző tár­sadalmi berendezésű Németor­szág van és az egyesítést rá kell bízni a német népre, mert azt nem lehet kívülről és felülről ráerőszakolni Né­metországra. A legfontosabb feladat most a Nyugat-Német- országban újjáéledt és napról- napra veszélyesebbé váló né­met imperializmus megféke­zése. Ebben a magyar nép ér­dekelt úgy is, mint békesze­rető nép és úgy is, mint olyan nép, amely a saját sorsán többször is érezte, mit jelent Európában az agresszív német imperializmus. Teljes mértékben támogat­juk a Szovjetuniónak a gyar­mati rendszer teljes és végle­ges felszámolására az ENSZ 15. ülésszakán előterjesztett javaslatát. E javaslat szelleme máris behatolt a nemzetközi politikába. Ma csak a leg- eszeveszettebb gyarmatosítók, a portugál kormánykörök, a dél-afrikai fajüldözők 's egyéb fasiszták merik ezt nyíl tan ellenezni. A háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen többé. Ahhoz azonban, hogy bizto­sítani lehessen a békét, a szocialista tábor szoros egy­sége, erejének növelése, minden békeszerető és ha­ladó nemzeti függetlenségi erő egységfrontja, a tömeg­harc és a diplomácia együt­tes alkalmazása szükséges. Tudjuk és látjuk, hogy a vi­lág békéjének védelméből az oroszlánrészt a Szovjetunió vállalja. A Szovjetunió hozta létre és tartja fenn a világ legkorszerűbben felszerelt és legerősebb hadseregét, a béke legfőbb biztosítékát. A szovjet nép vállalva az áldozatokat, létrehozta és fenntartja ezt a honvédő erőt, mert tudja, hogy ez elengedhetetlenül szükséges az imperialisták fé­ken tartásához. Erre az erőre támaszkodik a békeharc, ezt az erőt érzi maga mögött minden nép, amely védelmezi békéjét, nem­zeti függetlenségét. Ez az az erő, amellyel számolnak és amelyet elismernék az impe­rialisták. Ezúttal is szeretném kifejezni a magyar nép hálá­ját és elismerését a szovjet népnek a béke fenntartása ér­dekében végzett hatalmas munkájáért és a magára vál­lalt terhekért. A Magyar Nép- köztársaság, mint a Varsói Szerződés tagja, kiveszi és ki fogja venni részét a béke vé­delmének közös feladataiból. Magyarországon leraktuk a szocializmus alapjait Tisztelt Elvtársak! Engedel- mükkel szólok arról, hogyan dolgoztunk és milyen eredmé­nyeket értünk el az elmúlt néhány esztendő alatt Magyar országon. Amikor küldöttsé­günk 1957 tavaszán itt járt, pártunk, kormányunk és né­pünk még az ellenforradalmi felkelés maradványainak fel­számolásáért küzdött, a Ma­gyar Népköztársaság törvé­nyes rendjének helyreállítá­sáért, a magyar nép szocia­lista jelenének és jövőjének biztosításáért harcolt. A párt és a kormány e harcban a magyar népnek a szocializmus mellett kitartó tömegeire és a világ haladó erőinek rokon- szenvére támaszkodott. Biza­kodók voltunk, mert a Szov­jetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió kormánya és a szovjet nép megértéssel és barátsággal fogadott bennün­ket, magáévá tette gondjain­kat, támaszt és segítséget nyújtott harcunkhoz. Most el­mondhatjuk Önöknek, kedves elvtársak, hogy népünk élni tudott azzal a segítséggel és támogatással, amelyet annak idején a Szovjetuniótól és a szocia­lista tábor többi testvéror­szágától, a nemzetközi mun­kásmozgalomtól kapott. A segítség nem volt hiába­való. Üjjászerveztük marxis­ta—leninista pártunkat. A Magyar Szocialista Munkás­párt biztos kézzel vezeti a szo­cializmust építő magyar né­pet. Népi demokratikus álla­munk erős, élvezi a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ség, az egész dolgozó nép bi­zalmát és támogatását. Nagy lendületet vett hazánkban a szocialista építőmunka. Jelen­tős eredményeket értünk el a gazdaságban és a kultúrában. Befejeztük a magyar mező- gazdaság szocialista átszerve­zését, és ezzel a népgazdaság­ban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Pártunk 1962 no­vemberében megtartott Vili. kongresszusa ennek alapján szögezte le, hogy befejeztük hazánkban a szo­cializmus alapjainak leraká­sát és a szocialista társada­lom teljes felépítésének kor­szakába léptünk. Az elmúlt években eredmé­nyesen végrehajtottuk az 1958—60. évi hároméves ter­vet és most második ötéves tervünk végrehajtásának har­madik esztendejében vagyunk. 1958—62. között 50 százalékkal nőtt szocialista iparunk terme lése. Ipari termelésünk 1962- ben körülbelül ötszöröse volt az 1938-asnak. A mezőgazda­ság össztermelése az 1958—60 évek átlagában, tehát a szo­cialista átszervezés évei alatt, 20 százalékkal volt több az 1950—57-es évek átlagánál. Nagy lépésekkel haladt előre kulturális forradalmunk is. Az elmúlt esztendőkben emelke­dett népünk életszínvonala. Nőtt a bérből és fizetésből élők reáljövedelme, valamint a termelőszövetkezeti parasztok reálfogyasztása. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésével, a parasztság szociális biztosi' tásának megoldásával gyakor­latilag az egész lakosság biz­tosítottá lett, azaz térítés nél­küli orvosi ellátásban, kórházi ápolásban részesül, nyugdíjra jogosult. A szocializmus alapjainak lerakásával lényegesen meg­változott társadalmunk osz­tályszerkezete. Mivel Magyarországon be­fejeződött a szocializmus alap­jainak lerakása, nincsenek többé kizsákmányoló és ki­zsákmányolt osztályok, társa­dalmunk messze előrejutott azon az úton, hogy a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség egységes szocialis­ta társadalmává váljék. Pártunk VIII. kongresszusa kimondotta, ideológiai területen ki kell bontakoztatnunk a mar­xizmus—leninizmus eszmei oflenzíváját. A marxista—leninista ideo­lógia terjesztésében már je.en- tős eredményeket értünk ei, Most azonban, a szocializmus alapjainak lerakása után min­den eddiginél kedvezőbbek a lehetőségek arra, hogy népünk gondolkodásában, a tudomány ban és kultúrában is mielőbb osztatlanul uralkodóvá tegyük a marxizmus—leninizmust. Ez lehetséges és szükséges is, mert a lakosság egyes rétegei­nek gondolkodásában, tudatá­ban még jócskán vannak ma­radványai a múlt téves esz­méinek, a kispolgári gondol­kodásnak, az erkölcsnek és ez végső fokon fékezőleg hat a szocialista építésre. Szükséges az ideológiai offenzíva azért is, mert a nemzetközi impe­rializmus, látva a szocializ­mus növekvő sikereit, és koc­kázatosnak ítélve a szocialista országok elleni háborút, még több erőt, pénzt fordít az ideo­lógiai harcra, helyesebben lé- lekmérgezésre, ideológiai kár­tevésre. A marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája azért is fon tos, hogy kizárjuk az ideoló­giák békés együttélését és utolsó hadállásaiból is kiszo­rítsuk a burzsoá ideológiát. Elért eredményeink mellett vannak le nem becsülhető gondjaink és nehézségeink is. Mezőgazdaságunk fejlődését éveken át késleltette az aszály, majd az idén a nálunk szo­katlan hosszú és kemény tél. Vannak nehézségek iparunk­ban és külkereskedelmünkben is. Ennek ellenére azt mond­hatjuk, hogy a mögöttünk lévő több mint félévtizedet a sikerek jellemzik, hiszen megvédtük a nép hatalmát, le­raktuk a szocializmus alapjait, végrehajtottuk a hároméves tervet és alapjában véve si­kerrel teljesítjük második öt­éves tervünket. Amikor a Magyar Népköz- társaságnak az elmúlt években elért nagy sikereiről, népünk jelentős győzelméről beszé­lünk, köszönettel emlékezünk meg arról a sokoldalú és hatal­mas segítségről, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, kormánya és népe nyújtott és nyújt a magyar népnek. Eredményeink elérésében a belső tényezők között döntő szerepe van pártunk politiká­jának, a párt és a dolgozó nép között az elmúlt esztendőkben kialakult szoros, bizalomteli kapcsolatoknak. A XX. kongresszus és a közös nyilatkozatok eszméinek hívei vagyunk idézte elő. A valóságban azon­ban az történt, hogy Magyar- országon nem a személyi kul­tusz leleplezése, hanem maga a személyi kultusz ásta alá és rombolta szét a párt egységét, a párt tömegkapcsolatait, gyen gítette meg a népi demokra­tikus rendszert. Az így előidézett helyzetet használta fel azután a töme­geket megtévesztve és félreve­zetve a hazai és a külföldi re akció a rendszer elleni általá nos támadásra. Éppen ezért, a XX. kongresszus adta a ma^ gyár munkásosztály és annak forradalmi pártja kezébe a: kát az eszmei fegyvereket, amelyekkel határozottan és teljesen le tudta küzdeni mind (Folytatása az 5. oldalon) Politikánk kidolgozásában fontos szerepe van annak, hogy kijavítottuk a korábbi hibákat. Levontuk a tanulsá­got a szektásság és dogmatiz- mus okozta súlyos torzulások­ból, valamint a revizionizmus kártevéseiből. Mindehhez nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusának, az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkoza­toknak az egész Nemzetközi Forradalmi Mozgalomra érvé­nyes megállapításai. Voltak és még ma is akadnak emberek, akik ostoba és álnok módon arra a képtelen állításra ve­temednek, hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalmi felkelést a személyi kultusz bűneinek a XX. kongresszuson történt gyökeres feltárása

Next

/
Oldalképek
Tartalom