Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

IMS, JÜLITJS IS.

ntiAPiö

5

Az SZÉP Központi Bizottságénak nyílt levele

a pártszervezetekhez

Moszkva. (TASZSZ).

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a pártszervezetekhez, a Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda július 14-i száma közli négy újságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bizottságának nyűt levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának jún. 14-én kelt levelével együtt.

Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy „a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barátságot akart és akar most is a Kínai Kommunista Párttal”. Komoly nézet- eltéréseink vannak a KKP. vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt, a népeink közötti kapcsolatok építésében abból kell kiindulnunk, hogy közös a célunk: az új kommunista társadalom építése, és közös az ellenségünk: az imperializmus”.

Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével kapcsolatban.

Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg

Moszkvában folyó találkozójára és sajnálattal állapítja meg, hogy „a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet”.

„Ennek ellenére

az SZKP küldöttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, s arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek.

A legközelebbi jövő megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami összefűz, s nem pedig ami bennünket elválaszt Készek-e kapcsolatainkat a marxizmus—Ieninizmus elveinek alapján építeni.

Az SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi testvérpárttal való nézeteltérései történetét majd megjegyezte, hogy „a KKP vezetői szembeállítják saját külön vonalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységesen hibás nézeteiket”.

Az SZKP Központi Bizottsága megemlítette, hogy „hosz- szú éveken át jók voltak pártjaink kapcsolatai”. De bizonyos idővel ezelőtt egyrészről a KKP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt között komoly nézeteltérések merültek fel.

„Az SZKP Központi Bizottságának egyre fokozódó gondot okoznak a Kínai Kommunista Párt vezetőségének megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforróttságát, népeink ba- rabságát”.

Az SZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele „önkényesen magyarázza a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatait, él- torzítia e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit”. A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista pártot, a XX., XXI. és XXII. kongresszusok határozatai* az SZKP programját”.

..Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látia az egységről és összefogásról szóló hangos frá- mögött a barátságtalan -í<ínlrr>nzó támadásokat pár- H.nit é*; a Szovietunió ellen. '<Hn bnerv csökkenteni akar- ••M- -nrmk a harcnak a történőin^ jelentőségét, amelvet nőnünk vív a 1”-mmunizmus- nak a Szovjetunióban való győzelméért, a békének és a szocializmusnak világméretű diadaláért”.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezetése a nagy Lenin kezében volt, mind a mai napig,

a szovjet nép önzetlenül

mindig Is óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperializmus és a kolonia- lizmus Igájának lerázásáért, az új élet építéséért harcok

A kínai dolgozók, a kínai kommunisták teljes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP testvéri szolidaritását A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves tapasztalatait « tudomány és a technika területén elért eredményeit A Szovjetunió jelentős segítséget nyűt jött és nyújt a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhe*.

„Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP vezetői az utóbbi időben megpróbálják lekicsinyelni a szovjet segítség jelentőségét De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköz- társaságtól szintén kapott olyan javakat, amelyekre szüksége van” — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy „1960 áprilisában a kínai elvtársak nyiltan feltárták nézeteltéréseiket a kommunista világmozgalommal úgy, hogy „Éljen a Ieninizmus!” címmel cikkgyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegében az 1957. évi moszkvai értekezlet nyilatkozatának alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláírta Mao Ce-tung elvtárs.” Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet arra, hogy a 81 kommunista párt 1960 novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség, „makacsul védelmezte a maga külön nézeteit és csak akkor itta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelődésének veszélye”.

„Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot” — állapítja meg a levéL Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői „a testvérpártokkal fennálló ideológiai nézeteltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére”.

„A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szűkültek. Nagyarányú propagandát indítottak, a kínai kommunisták, sőt az egész nép körében, hogy rontsák az SZKP bel- és külpolitikájának hitelét, szovjetellenes érzelmeket korbácsoljanak fel.

Eközben „a kínai vezetők minduntalan figyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyelmeztetéseit, s így tovább súlyosbították a kínai—szovjet kapcsolatokat”.

Az SZKP Központi Bizottságának levele elmondja, hogy 1961 végén a kínai képviselők nyiltan hozzáláttak ahhoz, hogy nemzetközi demokratikus szervezetekben elfogadtassák téves nézeteiket.

Rátérve a KKP-nek az SZKP-vel és a nemzetközi kommunista mozgalommal való nézeteltérései lényegére, az

SZKP Központi Bizottsága

kijelenti: „a vita középpontjában a népek létérdekeit érin tő kérdések állnak, ezek: a háború és a béke kérdései, a szocialista világrendszer szerepének és fejlődésének kérdései, „a személyi kultusz” ideológiája és gyakorlata elleni harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának éa taktikájának kérdései”.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a háború és a béke kérdéseinek megítélésében a Kínai Kommunista Párt vezetőségének elvi nézeteltérései támadtak az SZKP-vel és a kommunista világmozgalommal. Ezeknek a nézeteltéréseknek az a lényege, hogy homlokegyenest ellenkezően ítélnek meg olyan nagy jelentőségű kérdéseket, mint a termonukleáris háború megelőzésének lehetősége, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése a kölcsönös összefüggés a békéért vívott harc és a világ forradalmi mozgalmának fejlődése között

„Ml reálisan Ítéljük meg a

világban fennálló erőviszonyokat és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bár az imperializmus természete nem változott meg és nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel megakadályozhatják az új világháborút a béke erői, amelyeknek fő bástyája a szocialista államok hatalmas közössége” — állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága és hozzáfűzi:

„A kommunisták történelmi

feladata az, hogy szervezzék

és vezessék a népek harcát

a termonukleáris világháború elhárításáért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható

feladat”.

A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperializmus; a békés együttélés ábránd és nem általános vezérelve a szocialista országok külpolitikájának; a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdéseiben szembefordulnak a kommunista világmozgalom átalános irányvonalával. „Nem hisznek az új világháború megelőzésének lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül ha<*-’ák a népi i megek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra”.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a kínai elvtársak nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét”.

„Az atombomba nem más mint papírtigris, s egváltalán nem borzalmas” — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy véget kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvalóan másodrendű Kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszteségek árán lehet elérni.

De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár, ha kirobban a termonukleáris háború? Azoknak az államoknak-e, amelyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a föld színéről?

A KKP Központi Bizottságának június 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó „elkerülhetetlen áldozatokról”. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehetőségéről is, hogy háború esetén százmilliókat kell feláldozni. „A szétzúzott imperializmus romjain a győzedelmes népek igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalizmus rendszerénél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjüket”. — Olvasható az „Éljen a leniniz- mus!” című cikkgyűjteményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága.

Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársakat, tisztában vannak- e azzal, hogy miféle „romokat” hagyna maga után egy nukleáris rakéta-világháború. Az SZKP Központi Bizottsága

— s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy emberként támogat ebben bennünket — nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy ««berek százmillióinak holttestén „ezer szer magasabb civilizációt” lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmondanak a marxizmus—leninizmui eszméinek.

„Nyilvánvaló, — hangsúlyozza a levél, — hogy azok, akik a termonukleáris fegyvert „papírtigrisnek” tekintik, nincsenek tisztában teljes mér tőkben e fegyver romboló erejével”.

„Ml józanul ítéljük meg ezt az erőt Mi magunk is gyártunk termonukleáris fegyvereket, mégpedig elegendő meny- nyiségben. Nagyon jól ismerjük romboló erejét. Ha az imperializmus háborút robbant ki ellenünk, nem fogunk habozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az ag- resszor ellen, ha azonban nem támadnak meg bennünket nem fogjuk elsőként alkalmazni ezt a fegyvert".

„Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt javasolják, hogy a fényes jövőt a termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkás- osztályának véleményét erről”

„Ha a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak elpusztulnak a régi világ romjai alatt, ki fogja felépíteni a „fényes jövőt?”

„Minden olyan pártnak,

amelynek számára a nép érdekei valóban drágák, tudatában kell lennie annak, milyen felelősség hárul rá az újabb világháború elkerüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosításáért folyó harcban”.

„A békés együttélés lenini

politikáját folytattuk, folytatjuk és fogjuk folytatni a

jövőben is

— hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Pártunk a szovjet nép és minden más ország népe Iránti kötelességének tekinti ezt A béke biztosítása jelenti a leghatékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilárdításához, és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világ-forradalom folyamatára”.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat, hogy a KKP vezetőinek az SZKP-vel és más marxista—leninista pártokkal való mélyreható nézet- eltérései a háború és béke és a békés együttélés kérdésében különösen szembetűnőekké váltak az 1962. évi Karib- tengeri válság idején. „Ez éles nemzetközi válság volt: az emberiség korábban sohasem került olyan közel a termonukleáris háború szakadéká- hoz, mint tavaly októberben”.

„Hála a Szovjetunió bátor és messzetekintő álláspontjának, a hős kubai nép és kormánya szilárdságának és önuralmának, a szocializmus és béke erői bebizonyították, hogy képesek megfékezni az imperializmus agresszív erőit, békét kényszeríteni a háborús uszítókra. Ez a józan ész politikájának, a béke és szocializmus erőinek nagy győzelmét, az imperializmus erőinek, a háborús hazárdjáték politikájának veresége volt — mondja a nyílt levél.

„És mi volt a KKP vezetőségének vonala a Karib-tengeri válság idején? Bizonyos sajátos elképzeléseiktől vezettetve a bírálat tűzét nem any- nyira az Egyesült Államok agresszív imperializmusára, hanem az SZKP-ra és a Szovjetunióra irányították”. A kritikus módjára nem pedig a harcostárs és az elvtárs mód jára viselkedtek. „Azokban a napokban a kínai vezetőktől senki sem hallott egyetlen nyi latkozatot arról, milyen gyakorlati lépést tesznek a kubai forradalom védelmében. Ezzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyosbítani igyekeztek a már amúgy is feszült helyzetet a Karib-tengeri övezetben, olajat öntve a konfliktus parazsára”, — mondja az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelében.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a KKP vezetőinek igazi álláspontja nagyon világosain megmutatkozik a háború és béke kérdéseiben, a leszerelésért vívott harc túlzott lebecsülésében, sőt tudatos semmibevevésében”.

„A kínai elvtársak még azt

is ellenzik, hogy kommunisták egyáltalán felvessék ezt a kérdést, s ugyanakkor hivatkoznak a marxizmus—leniniz- musra, s minduntalan azt állítják, hogy a leszerelés egyfelől .megvalósíthatatlan’, másfelől pedig szükségtelen. Idézetekkel játszva igyekeznek azt bizonyítani, hogy az egyetemes leszerelés csak akkor lehetséges, ha a földön megvalósul a szocializmus teljes győzelme”.

Amikor a békéért harcolunk és felvetjük az egyetemes leszerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekeiből indulunk ki, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet és nem hunyunk szemet a nehézségek előtt. Az Imperialisták természetesen mindent megtesznek, hogy halogassák és zátonyra juttassák a leszerelési megegyezést — ezzel nyerni akarnak. De vajon nekünk az árral kell haladnunk, az imperializmus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők mozgósítását a béke biztosításáért a leszerelésért vívott harcra?

Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti: „Az ilyen magatartás egyértelmű az agresz- szív erők, a militaristák és az imperialisták előtti behódolás- sal. Mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy a munkásosztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperialista kormányokat a leszerelés elfogadására, meg tudják akadályozni a háborút.

Ehhez mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját erőnkkel, össze kell fognunk”.

„A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője; tényleges harc az imperializmus ellen. Ebben a harcban a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége.

Az SZKP Központi Bizottsága megjegyzi, hogy a kínai elvtársak felvették a „fegyvert fegyver ellen” jelszót, szembeállítva ezt a többi szocialista országnak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésére irányuló politikájával, majd hangsúlyozza: „Ez a jelszó a valóságban a szakadék szélén való táncolás politikáját valló imperialisták malmára hajtja a vizet, segíti a fegyverkezési verseny híveit”.

Az a benyomás alakult ki, hogy a KKP vezetői előnyösnek látják a nemzetközi feszültség fennállását és súlyosbodását, különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszonylatban. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy a Szovjetuniónak provokációra provokációval kell felelnie, az imperialista tábor „veszettel” által állított csapdákba kell esnie.

Erre az útra lépni egyértelmű a békének és a népek

biztonságának a veszélyezte^ tésévei — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának levele. Azok a kommunisták, akik szívükön viselik a népek érdekeit, sohasem tehetik ezt.

Az SZKP Központi Bizottságának levele hangsú.yozza, hogy a békéért és a békés együttélésért vívott harc gyengíti az imperializmus frontját, elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus leg- agresszívabb erőit, segíti a munkásosztály forradalmi a arcát és a népek nemzeti felszabadító harcát.

Az SZKP Központi Bízott- sága „valóban gyalázatos koholmánynak és a testvérpár- tok megrágalmazásáinak” minősíti a KKP Központi Bizottsága június 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolok és kizsákmányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra,

„A békés együttélés elve természetesein nem terjeszthető ki a kapitalista államokon belül az antagonisatikus osztályok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosztálynak a maga osztály- érdekeiért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népeknek a gyarmatosítóik ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága, Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideológia területén. Ez olyan közismert lény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista—leninistának tartja.”

Mint az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele megjegyzi, „a KKP-nek komoly nézeteltérései vannak az SZKP-vel és más marxista—• leninista pártokkal a sztálini személyi kultusz következményei ellen vívott harc kérdésében”. A „KKP vezetői magukra vállalták a személyi kultusz védelmeződnek, Sztálin téves nézetei házalóinak szerepét. Rá akarják kényszeríteni a többi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formáit és módszereit, amelyek a személyi kultusz időszakában virágoztak. Őszintén szólva, ez nem irigylésre méltó szerep, nem hoz sem megbecsülést, sem dicsőséget. Senki sem tudja rábfmi a marxista—'leninistákat, a haladó emberiséget, hogy a személyi kultusz védelmének útjára lépjen!*’

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet társadalom valóban nagyszerű eredményeket ért el az SZKP XX., XXI. és XXH. kongresszusa vonalát követve a pártéletben, a lenini elvek és normák helyreállítása felé tett éles fordulat óta eltelt tíz esztendő alatt, majd hangsúlyozza: „A szovjet emberek különösnek és sértőnek találják, hogy a kínai elvtársak megpróbálják befeketíteni az SZKP programját, a kommunista társadalom felépítésének ezt a nagyszerű tervét.”

„Nehéz maradéktalanul ítéletet mondani azokról az indítékokról, amelyek a kínai elvtársakat vezérlik a személyi kultusz támogatásában. Tulajdonképpen ez az első eset a nemzetközi kommunista mozgalom történetében, bogy a személyi kultusz nyílt marasztalásával találkozunk. Azt kell mondanunk, hogy még a személyi kultusz virágzásának időszakában is a Szovjétunióban Sztálin maga is kénytelen volt, lega’ább szavakban tagadni azt, hozv valami köze van ehhez a kispolgári elmélethez, és azt mondotta, hogy ez a —nciái- forradaűmároktól ered.”

(Foiyíatás a 6. oldalaaxi

f