Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
' tan. jüntüs u. IVAPLO 3 Törjük fel a szellemi szűzföldeket! Vannak szűzfőldjeink! Csakhogy ezeket a „szűzföldeket” nem olyan könnyű feltörni mint a valóságosakat. Azoknak neki mennek a traktorok, feltörik, bevetik és kész. Nekünk ilyen szűzföldünk ha van is, nagyon kevés van. De van más szűzföldünk — szellemi szűzföld. Drávakeresztűron azt mondja a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője a határban járva a községi tanács elnökének: „Látja, most jó lett volna az állvány!” A tanácselnök bólint Igazat ad. Bizony jó lett volna az állvány, mert most nem állna boglyában a lucemaföldön a bamássárga széna. Nem nőne alatta az új termés, nem nyomná él a régi és a széna is Sokkal jobb minőségű lehetne. De nincs állvány — és a széna minősége sem a legjobb. Nincs állvány, mert a tsz vezetőd azt gondolták: jó lesz az időjárás, minek a szénaszárításnak ilyen nagy cécót csinálni. Megszárad az a földön is. Azelőtt is így szárították, így tanulták ezt az aljaktól, a nagyapjuktól: Persze az eset nemcsak Drávakereszfűrra jellemző. Saynos nagyon sok termelő- szövetkezetben „alkalmazzák” ezt a módszert, amelynek helytelenségét több év tapasztalata világosan bizonyította. És mégis! Makacsul ragaszkodnak a régihez, a megszokotthoz, pedig eljárnak bemutatókra, bólogatnak a csertői szénaszárító állványok láttán marzsolgatják a majdnem' zöld, száraz, jóüiatú szénát, fogadkoznak — és minden marad a régiben. Persze nem mindenütt, de nagyon sok helyen. Ma már több, mint húszezer állvány van a megye termelőszövetkezeteiben, de mi ez a húszezer hold pillangóshoz viszonyítva?! Kevés, nagyon kevés. Jön a rossz időjárás, bejönnek az esők, tönkremegy a földön a megtermett széna, vagy nagyon rossz minőségben takarítják be és mentegetőznek a termelőszövetkezetek vezetői: „Sajnos nem tehetünk róla, a rossz időjárás, az eső. A közös állománynak talán lesz elég széna, a háztájinak sajnos nem tudunk adná,” És így megy ez évről évre, mindig megpróbálják magukat kimenteni És ilyenkor meg is fogadják: jövőre lesz állvány, jövőre nem megy tönkre a szénánk. Szavukon kellene őket fogni. Nem a járásiaknak, a megyeieknek, hanem a termelő- szövetkezet tagjainak, ök is látják mennyi széna megy töiikre, ők is tudják, hogy emiatt kerül többek között kevesebb széna a háztájiba. A morgás nem siókat ér. Kötelezzék a vezetőséget: tegyen meg mindent a megtermett termés jó minőségben történő betakarításáért. Most már nem lehet sokat tenni az idei termésért, de már most gondolni kell a jövő évire. És a jövő évben nem szabad eltűrni, hogy egyetlen tsz vezető is arra hivatkozzon-. irAzért nincs elég szénánk, mart az időjárás, tudják kint a határban, a földön tönkre tette”: Ha azt elérjük: jelentős területet nyerünk, mert ma még Igen »ok szénát tesz tönkre az „időjárás”. Elég sok isz-vezető bukott már el a pillangóson, Egyrészt az előbbi okok, másrészt amiatt; óriási összeget betervezett, hogy az majd bejön aprómagból. Nem jött be. a terv felborult, kevesebbet lehetett osztani a tervezettnél. Nem sikerült — és ezzel az ügy le volt zárva; A magfogás nem biztos: Ez igaz, de biztosabbá lőhet tenni Erre valók többek között a vegyszerek: Baranyában már megtörtént a lucerna első kaszálása. Ezután a védekezésnek kellett volna következnie, hiszen ilyenkor sokkal tönnyebben lehet védekezni a kártevő ellen, biztonságosabbá lehet tenni a magfogást. Védekeztek is itt-ott Valóban csak itt-ott, mert például a legutóbb! jelentés szerint a 20 000 hold lucernából mindössze 1113 holdon végezték el ezt a munkát. Alig valamivel többön, mint az összterület őt százalékán. És vannak olyan járások, mint a pécsváradi és a sellyei, ahol a jelzett időpontban hozzá sem kezdtek ehhez. Szűz területek a rétjeink is. 35 000 hold olyan rét. van a megyében, amelyre ez az elnevezés ráillik. Évről évre visz szatérő probléma, a rétek kaszálása. Egy bizonyos napra várnak, a Szent Antal napjára, mert régen is ekkor kezdték a rétek kaszálását. Régen is ekkor, most is ekkor. Csakhogy azóta sokat fejlődött a tudomány, azóta sok mindenre tapasztalatból is rájöhettek volna az emberek. Ha ebben az időpontban kezdik meg a rétek kaszálását 3 veszéllyel is számolhatnak. Az egyik: a rétek kaszálása belenyúlik az aratásba, a másik: ha belenyúlok az aratásba, akkor a betakarításról a munkák miatt szinte szó sem lehet, — Hogy mennyire így van, ezt több éves tapasztalat mutatja. Volt olyan év, amikor Bük- kösd környékén gyűlt össze a sásdS járás széna termése, odáig vitte a víz. A harmadik veszély sem csekélyebb, sőt Veszélybe kerül a kései kaszálás miatt a másodtermés, a sár ju, hiszen az első kaszálás az esős időszakra esik a mostani gyakorlat szerint, a sarju- képződéshez pedig csapadék szükséges. Nem kevesebb, mint tízmillió forinttal játszanak a termelőszövetkezetek. — Ennyivel, mert normális körülmények között körülbelül 175 ezer mázsa sarjúszénára lehetne számítani. Ennyit kockáztatnak nem beszélve arról, hogy mit jelent ez az állat- tenyésztésnek. Állítom, hogy vannak szűzfölcfjeink! Szellemi szűzfőldjeink. A tsz-tagok, a pártszervezetek, a szakemberek segítségével hozzá kellene kezdeni ezeknek a „szűzföldeknek” a felszántásához. Ha csak e néhány területet sikerülne „felszántani” jóval több termésre számíthatnának a közös gazdaságok és nagyobb jövedelemre a tagok: Szálai János Gödrekeresztúron is rátértek a hideglevegős szénaszárításra. Az egyik szárító már működik, a másikat most szereli össze a Béke szövetkezet ács-brigádja. Hogy senkit ne érjen beleset • • • AZ ASZTALON baleseti statisztika. Tavaly az előző évhez képest nagymértékben csökkent a balesetek száma, mégis 875 munkanap esett ki a termelésből a Pécsi Bőrgyárban. Mi okozta vajon? Menjünk sorjába. Ismeri mindenki a munkahelyét? A régiek igen. Az újak pedig nem állhatnak munkába, amig nem tudják, hogy melyik gép milyen célt szolgál, hogyan szabad használni, milyen anyagokkal dolgoznak, hol található a tűzoltókészülék, hogyan kell bánni vele. Mindezt megtanulja és munkába álL Nincs is semmi baj hónapokig. Hanem egyszercsak észreveszi, hogy a régi, tapasztaltabb dolgozók nem mindig használják a védőberendezést. Vannak gépek, amelyek védőKÖNYVES AUTO FALUN B eértünk Nemesfcére. Széles utcát látok, ijedten rebbenő tyúkokkal, árok partján árválkodó benzineshordóval Amikor a legelésző malacokat is elhagyjuk, a sofőr lefékez, mert megérkeztünk a művelődési ház élé. Itt az iskola is. A két autó- könyvtáros kissé elgémberedve kászálódik le a mikrobusz- ról, és megindul a tanító lakása felé. Tíz perc múlva már a kerítés mögött üldögélünk, a terített asztalnál. Az asztalon kölcsönző füzet, mellettünk pedig hordozható könyv- állványok, tele könyvekkel. A kölcsönzők persze még nem jönnek, így tercierével telik az idő. Póré János, a harminc egynéhány éves tanító tájékoztat bennünket a faluról. Százhetvenkét ember, ö ven ház, egyetlen utcában. Parányi bolt, tizenhét iskolás- gyerek, saját magával, a mindenes tanítóval, aki kultúr- házigazgató, KISZ vezető, sportfelelős és még sok minden egyszerre. Eközben megérkezik az első kölcsönző is: szeplősképű iskoláslány. Halk, elfogódott hangon hozza vissza a megviselt meséskönyveket és kissé zavartan keresi az újabbakat. Amikor megtalálja, beírja a füzetbe gyöngybetűs nevét. Most Szigetvári Sándomé, Az ÉM Pécsi Építőgépkarbantartó Vállalat felvételre keres vasszerkezeti és géplakatos szakmára IPARI TANULÓKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. a Megyei Könyvtár munkatársa használja ki az újabb szünetet. A pirosruhás asz- szony elújságolja, hogy tíz faluba járnak a halványzöld mikróbusszal, minden községbe havanként egyszer. Természetesen a kicsiny falvakat látogatják, azokat, ahol nincs könyvtárosuk. Az autó már a megjelenésénél fogva is agitatívabb, mint a letéti könyvtár... Sajnos, még nincs hangoshíradójuk és magnetofonjuk. Ha lesz, akkor zeneszóval köszöntik a falu lakosságát és bemondják a sokat olvasók nevét. II jabb iskoláslány szakít^ ja félbe a tájékoztatást. Ez is mesekönyvet visz. A pirosruhás asszony szerint talán az iskoláslány édesapja vagy édesanyja is olvasni fog azokból a könyvekből. Falun ugyanis a felnőttek is meséskönyvvel kezdik az olvasást. A meséskönyvek után ifjúsági regények, azt követően Jókai, Gárdonyi szoktak következni. A következő lépcsőfok a nagy realisták és az olyan nehézveretű írók, mint például Thomas Mann, bár — hogy őszinték legyünk — a kisebb falvakban kevesen jutnak fel eddig a magasságig. A legtöbben megrekednek Jókainál. És még ez is fejlődés, méghozzá igen nagy fejlődés, hiszen valamikor ->ak kalendáriumot olvastak az emberek. A tanító helyben!'—'in bólogat erre a sorrendre és Bálint Muránvi Ferenc, a pirosruhás asszony munkatársa is. Egy klottnadrágos, szurtos- képű fiú megzavarja az elmélkedést, majd az állatorvos léJfötesége jön be. „nehézveretű“ könyvekkel a hóna alatt Aztán egy szőke bakfislányt látok, könyvekkel telt szatyorral. Ugyanannyi könyvet visz el, ez a lány tehát nagyon sokat olvashat. A tanító is megerősíti feltevésemet, mondván, hogy a falu legjobb olvasója a kis Váradi Ilonka, aki most a szigetvári gimnáziumba jár. Valósággal falja a könyveket, nemcsak innen, még Szigetvárról is hoz magának olvasnivalót Vöröses hajú, középkorú asszony a következő látogató. Fáradtan ereszekedik a székbe, most jött meg a kapálásból. Kissé szabódik hogy nincs kiöltözködve (amire persze kórusban tiltakozunk), meg hogy egészen pecsenyepirosra sült a karja. Mintha kissé kételkedne abban, hogy szívesen látják, pedig hát öröm csillog a két autókönyvtáros szemében, hiszen ő az első parasztasszony, aki a könyvtárat felkereste. Az első asszony, aki egyenesen a kapa mellől jött be. Valami „izgalmasat” kér, mire a pirosruuas asszo iy Mikszáth Szent Péter esernyőjét ajánlja. „Azt már olvastam!”— mondja kissé feddőn, mivelhogy elfelejtették, mit kölcsönzött korábban. A következő ajánlatokat elfogadja. Kérdésemre — hogy a kapálás, a gyerekek, a férj ellátása mellett jut-e ideje olvasásra — azt válaszolja, hogy ha az ember akarja, marad idő a könyvekre is. Csak egy kis igény kell, csak annak a belátása, hogy az ember nem lehet meg azok nélkül. „Mert — mondja — az ember nemcsak arra való, hogy dolgozzon, tennie kell valami mást is.” A két könyvtáros hálás szemmel néz a munkában elfáradt asszony távozó alakja után, aki — mint kiderül — nem más, mint a sokat olvasó szőke bakfislány mamája. Eszerint az egész Váradi családban szeretik a könyvet. \/áraainé látogatása után ’ arra számítok hogy néhány ícíU is eljön majd a tsz-ből, hiszen a férfiaknak mégiscsak könnyebb, mint Váradinénak, aki nemcsak kapál, hanem három gyerekre, a férjre főz, mos és takarít. Ebben reménykedem, ám a tanító kiábrándítóan válaszol. Szerinte az idősebbnek mondható férfiak közül nem jön senki sem. Mintha csak őt igazolnák, megint iskolások lépnek be, aztán néhány húsz egynéhány éves fiatalember, Jókait kérve. De még mindig reménykedem, hiszen hihetetlennek tartom, hogy senki se jöjjön. Makacsul várok, nem akarok hinni a pirosruhás asszonynak se, aki szerint Nemeskén télen is csak mulatóba volt egy idősebb férfiolvasó. És annak se, hogy ha olvasó férfi van is egy kisközségben, legtöbb esetben nem az megy a könyvért, hanem a fiát vagy a lányát, legjobb esetben a feleségét küldi el, mert hát ilyenek a szokások. Az út túlsó felére nézek, a fehérbajuszú öregre, aki a ház elé ült pipázni és egykedvű pöfékeléssel nézegeti a halványzöld autót. És ama a kékkötényes, napszítta kalapos, középkorú férfire, aki az autó mellé, az út közepére állt, a falu végét kémlelve. Ám hiába: ez se jön be könyvéi ;. 1 Magyar László rács nélíkül nem indíthatók. , mindig De másoknál „segít” egy zsineg. A rácsot rögzítik, s a gép üzemképes. A vizes bőrt elkapja a henger, s magával viszi a dolgozó kezét. A munkavédelmi felügyelő nem állhat minden dolgozó mögött. Ki vigyáz akkor arra, hogy a védőberendezéseket saját érdekükben használják, még akkor is, ha ez több időbe és fáradságba kerül? A MUNKAVÉDELMI ŐRSÉG. Másfél éve lehet, hogy megszervezték. Azóta nincs oíyan dolgozó, aki egy héten át ne lenne „ügyeletes”. Ónként vállalt „kényszer” ez, de feltétele annak, hogy mindannyian épségben maradjanak. De érheti a dolgozókat egyéb baleset is, géptörésből, hibás, zárlatos gépektől eredően. Erről árulkodnak a havi biztonsági szemlék jegyzőkönyvei. Megrongálódott a kapcsoló- szekrény az egyik műhelyben, rossz a világítás a lépcsőházban. Leszedett föcsölőgép- ajtók, ami eldőlve a dolgozó lábára esve eltörheti, elvághatja art. S minden hibánál feltüntetve a megjavítás határideje, s a felelős művezető neve. A következő havi biztonsági szemléin ellenőrzik, hogy a hibákat kijavították-e. Sajnos megtörténik, hogy ugyanúgy találják. Ilyenkor a prémium veszélyben forog. De a művezető „csodát művel”, mert amit nem javítottak meg hetekig, néhány óra alatt rendbehozzák. A kikészítő műhelyben Ko- lodium, Aceton, Benzin, Butái, Tulol és más robbanóanyagok. A dohányzás az egész üzem területén tilos, de különösen itt van szükség a legnagyobb óvatosságra. Egyszer egy szikra, élég volt ahhoz, hogy a festőgép lángbaboruljon. Percek alatt oltották el a tüzet, s az egész műhelyt megmentették a robbanástól. Másnap a régi gépeket kidobták a műhelyből, nem veszélyeztetheti a gyár életét. Huszonnyolc önkéntes tűzoltója van a gyárnak, s tizennégy itt lakik a gyár területén. Évek óta nem volt példa arra, hogy a városi tűzoltók segítségét kérték volna. Nem volt rá szükség. Art szeretnék megelőzni, hogy ne is legyen. Ezért ellenőrzik rendszeresen az oltókészülékeket, ezért vizs gáznak ezek használatából a dolgozók, műhelyvezetők. NYOLCSZÁZ Nő dolgozik itt a gyárban és kimondottan könnyű munka nincs. Ezért a nehéz munkát végző üzemek példájára a kikészítő üzem egy részében már hét órás műszakban dolgoznak, s július 10-ig csökkentik a kézifestők munka'd^jét js_ a kismamák nagy gondot jelentenek, de könnyebb munkára helyezésüket gondos körültekintéssel ez ideig mindig biztosítani tudták. Vizes, rossz lvegőjű műhelyek, maró folyadékok ... Állandó orvosi ellenőrzés nélkül nem is lehetne dolgozni itt. S nemcsak a havi biztonsági szemlén találkozik az üzemorvos a dolgozókkal, hanem naponta a rendelőben is. Az utóbbi időben különösen a savmarásók gyakoriak. S ennek egyik fő oka, hogy még az ősszel, az árvízveszély idején lefoglalták a gyár csizmakészletét. Helyette a dolgozók rövidszárú csizmákat _ kaptak, amelybe a kötényről befolyik a nátriumlé. A felsőbb szervek engedélye nagyon sürgős lenne ahhoz, hogy a „zárlatot” feloldják, vagy hosszúszárú csizmákat kapjanak. Nem jók a gyógyászatban használt vékony gumikesztyűk sem. Kiszakadnak, tönkremennek, néha órák alatt. Ha gumigyáraink készítenének 0,3—0,4 milliméter vastagságú gumikesztyűket, csökkenteni lehetne a savmarás okozta bőrbetegségeket. Mindezeket nem nehéz észrevenni. Gépek, savak, robbanóanyagok, megannyi veszély. Nehéz volna meghatározni, hány ember végzi az ellenőrzést, hogy minden rendben legyen. A munkásvédelmi őröket, az egészségőröket, a tűzoltókat, az állandó orvosi rendelést, a társadalmi szervek felelőseit, s nem utolsó sorban a felelős műszakiakat együttvéve nem is lehet komolyabb csoportot elképzelni az 1400 ember biztonsága érdekében. Nem is nyugodhat egy ilyen középüzem gondja néhány ember vállán. És a társadalmi ellenőrzésnek a legjobb példája, ha minden dolgozó egy emberként vigyáz a társára. Új művesét próbának ki Szegeden A hódmezővásárhelyi Elekt- rofém KTSZ szakemberei újabb művesét készítettek. A nagyméretű, külalakra csepp- formájú, bonyolult életmentő készüléket kedden próbálták ki, illetve ellenőrizték orvosi, szakmai szempontból a szegedi sebészeti klinikán. A művesének az a rendeltetése, hogy a heveny veseelégtelenségben szenvedő beteg vérkörébe kapcsolva, a gyógykezelés idejére átveszi a vese funkcióit. A csaknem százezer forint értékű készülékből az idén hármat készítenek NDK-beli megrendelésre.
