Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
MAPIÓ 5 f Ml JUNTOS 9. .................. L akbéremelés vagy felmondás? Vörös György Budapest^ n. Frankel Leó út 9. szám alatti lakos levelet küldött bérlőinek, Bencze József gépkocsivezetőnek, dr. Czoboly István könyvelőnek és özv. Mi- hálovics Imréné nyugdíjas asszonynak két-két bérleti szerződés kíséretében. A levél előzménye az volt, hogy Vörös György felajánlotta megvételre Felsővámház utca 60. szám alatti háromlakásos házát bérlőinek. Még abba is beleegyezett volna, hogy az új tulajdonosok harminc évig tör- lesszék az árát, de a ház így sem kellett senkinek. A lakók tudták, hogy Vörös György azért akar megszabadulni a háztól, mert az X. kerületi tanács elrendelte a Felsővámház utca sortatarozását, amelyből a 60. számú házra jutó költséget a tulajdonosnak kell vállalnia. „Ennek a kötelezettségemnek — írja. Vörös György — az alacsony lakbérek mellett, amit a házat terhelő adók és közterhek csaknem teljes egészében felemésztenek, elegei tenni nem tudok. Az előbbiekben elmondott okok miatt kénytelen vagyok az önök által lakott lakások bérét az állami tulajdonban lévő házakra alkalmazott módon és mérvben — amellett, hogy az állam ház-, jövedelmi adót, valamint községfejlesztési hozzájárulást sem fizet — négyzetméterenként havi 2.70 forintban megszabni." A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, Nemeskéri Gyula, aki feltételezhetően legalább annyira tudja, mint Vörös György, hogy mit lehet kérni lakterületek egy-egy négyzetméteréért, őszintén meglepődik a lakbéremelésen. — Kettő forint tíz fillér az a maximális összeg, amelyet az állami tulajdonban lévő lakott összkomfortos lakások négyzetméteréért kérhetünk. Nem láttam Vörös György házát, de ha sortatarozás alá esik ... Különben sincs joga a lakbéreket felemelni, rendelet tiltja ezt mind az állami, mind a magántulajdonban lévő házaknál. A kérdéses ház homlokzatáról teljesen lemállott a vakolat. A lakások — nyilván a lakók gondozásának eredményeképpen — viszonylag jó állapotb&n vannak, de összkomfortról szó sincs. Benczé- éknek például egy szobájuk és egy konyhájuk van, a két helyiség együttvéve 27 négyzetméter! A mosókonyha, amelyet három lakó együttesen hasznáj, éléskamrával együtt összesen öt négyzetméter. Az állam, mely Vörös György szerint „ház- és jövedelmi adót, valamint község- fejlesztési hozzájárulást nem fizet”, a mosókonyha és éléskamra használatot ingyen biztosítja a bérlőknek, ő viszont külön felszámítja az öt négyzetméter után az évi 162 forint bért. De lássuk a levél szövegét: „A lakbér után járó 5 százalékos házfelügyelő és szemétfuvarozási díjat azonban nem számítom fel. Éppen ezért az udvar, kapubejáró, az utcai járda és az egész ház takarítását, kellő mérvben való tisztántartását, beleértve a téli hóeltakarítást és a járda síkosság elleni felszórását önök kötelesek elvégezni. A vízdíjakat 1963. június 1-től szintén önök tartoznak fizetni, egymás között történő megegyezésük szerint. A kéményseprési díjat továbbra is magam fizetem", Nemeskéri Gyula megkérdezi: — A lakó kötelessége tehát, hogy felemelt lakbért fizessen, végezze el a házkörüli teendőket, takarítást, járdaseprést, egyebeket, fizessék a vízdíjakat? Szeretném tudni, mit szólnának az állami tulajdonban lakó bérlők mindehhez. Mi lenne, ha az Ingatlankezelő Vállalat minden kötelezettségét áthárítaná a lakókra? Alighanem egy bérlő sem nyugodna bele, hogy a bérbeadó „eltekint” az 5 százalékos házfelügyelői díj fizetésétől, amikor úgysincs ház- felügyelő, de megköveteli, hogy azért végezzen el ingyen egy csomó munkát. Aprólékos felsorolás Vörös György egészen aprólékosan felsorolja, mit kíván még az 5 százalékos különdíj elengedéséért. Megbízatást ad arra vonatkozóan, hogy a bérlők kezeljék a lakbérbevételt, abból fizessék ki a házat terhelő összes adókat, a kémény- seprési díjakat, a fennmaradó összeget minden hónap 15-ig helyezzék el takarékban. Azonkívül a bevételekről, kiadásokról, valamint javításokról, tatarozásokról félévenként „kötelesek” Vörös Györgynek „elszámolni az adóbefizetési csekkelismervé- nyek, kéményseprési díjbefizetési szelvények, valamint az elvégzett javításokról szóló számlák, jegyzékek stb. csatolásával, illetve bemutatásával, valamint annak közlésével, hogy az elszámolás időpontjában mekkora a takarékkönyv betétállománya.’’ Vörös György levele az utolsó bekezdés miatt kerüli végül is a szerkesztőségbe. Ebben pedig az áll, hogy amennyiben nem fogadnák el „ilyen feltételek mellett a kikötött lakbért, úgy kérem, szíveskedjenek az önök számára kedvezőbb lakásba költözni", mert „úgy ' a lakást már most, 1963. június 30-ra felmondom, s ez esetben szíveskedjenek a lakást ezen időpontig elhagyni." — Mit lehet az ilyen tulajdonosnak válaszolni? Fogadjuk el az ajánlatát, vagy vegyük tudomásul a felmondást? A lakóknak szerencsére védelmet nyújt a törvény. Nem kötelesek az eddiginél több lakbért fizetni, és nem kell elfogadniuk a háztulajdonos felmondását sem. Mert hova is mennének? Benczéék kétszer akartak lakást cserélni, de Vörös György nem egyezett bele. El nem mehetnek, most még belekénysze- rítené őket a mostaninál nehezebb helyzetbe, s elfogadná a nyugdíjból élő Mihálovics- nétől és az ugyancsak nyugdíjas Czobolyéktól is a magas lakbért. Még az a jó, hogy a társadalom nem tudja összeegyeztetni Vörös György eljárását a szocialista erkölcs- csel. LEGTÖBB ÉPÍTKEZÉSEN látni őket. Öltözetük: tégla- poros, malterfröccsenéses, kék overall, színes fejkendő. — Feszülő izmokkal emelik a habarcsos ládát, a palló meghajlik lábuk alatt. Ott állnak a hosszúnyakú daruk tövében, figyelő szellmei kísérik a magasba emelkedő betonoszlopokat, kezük keményen markolja a gép fogantyúját, fordul a daru lassan, pontosan engedi acélkötélen függő terhét az épületre. Evődnek velük a kőművesek, jókedvű nevetés válasz az élcre — vidámak. Szőkék, barnák, feketék — huncut szemű lányok. * „Feiramt”! — Lassú, fáradt mozdulatokkal vetik le magukról a munkaruhát, átöltöznek és soknak közülük a leányszállás &z otthona. A málomi úti munkásszállót az országút felől magasbatö- rő jegenyefák szegélyezik. A kerítésen belül hatalmas park, jó illatú akác- és gesztenyefák, rezgő levelű nyárfák, orgonabokrok takarta földszintes épületek sora. A bejárat melletti épületnél a gondnoknő, Bán Istvánná ül, csillagos mintájú' asztalterítőt hörgői. Aranyérmes balettcsoport Az 500-as Iparitanuló-intézet balettcsoportja aranyérmet kapott májusban a Vígszínházban megrendezett országos kulturális seregszemlén, az iparitanuló-iskolák versenyén. 9 9 A BETONORIÁSOK TOVEBEN Nem értem az építészetet, de szeretem a tervezőt és a kőművest, mert hiszen aligha akad ember, aki ne érezne ro- konszenvet valamely más szakma iránt, amennyiben annak szépsége belefér saját ér- zésvilágába. A tervező rajzlapokra rögzített álmait a kőműves betonba, oszlopokba, színekbe realizálja. Lehet, hogy ezért. Itt az épület kapuja alatt csak botladozni lehet, a léptek alatt megbillen egy palló, sár is van egy kicsi, meg homok és töredezett tégladarabok, szétszakadt cementeszsákok és szalonnabürke, — de ez a rendetlenség természetes és ezért nagyszerű is. Mondom Sárán Ferencnek, az SZTK-rendelő építkezés művezetőjének: — Kicsit frázis, de valahogy a béke megszemélyesítőinek látom az építőket... Elhúzza a száját, aztán éktelen káromkodásba kezd, mert akadozik a szállítás, kevés az ember is, a munkahelyek szanaszét vannak, (a Gázmű, DÉDÁSZ és Panelgyár építkezés is ide tartozik) szóval akad itt gond, probléma elég. Arra gondolok, hogy a kissé Riasztó és rendetlennek tűnő állványerdőből kibontott épületmonstrum — akár lakóház, akár iskola, gyárépület vagy kultúrház — talán a legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása az ember alkotókedvének. Es ha a grafikusok és szónokok az építészet fogalmát citálják a béke mellé, akkor ebben van is valami egészséges szimbólumféle. A valóság persze nem ilyen idillikus. Itt a rendelőintézet építésénél is rájuk szakadt a gond. — Az alapozást csináltuk, két hétre leállítottak bennünket, míg el nem döntötték, hogy a pince, amit feltártunk, nem hajdani törökfürdő. De ez a két hét már kiesést hozott ... Tarjáni főmérnök átszalad a központból, előkeríti az építés- vezető Benkő Jenő mérnököt meg Sárán Ferencet: — Eszembe jutott valami, beszéljük meg közösen ... Eredetileg betonpilléreket terveztek az épület alá, de ez hosszadalmas és drága munka és nem is szükséges éppenséggel, mert az épület, — terhelésének megfelelően — betonsáv-alapon is szilárdan állhat. Nem kell zsaluzni, nem kell gömbvas és időt is nyernek vele, ami ugyancsak nagy szó, hiszen szeptember helyett augusztus húszra akarják átadni az épületet az intézetnek. Az ötletből valóság leit, — különben az épület már rég áll, a költségek pedig 129 ezer forinttal csökkentek. Ez pedig igazán szép összeg, főleg akkor, ha egy nagyszerű újítás révén meg lehet takarítani. Sárán és Benkő mérnök ötvenkét emberrel dolgozik, ennek egy harmada kőműves, a többi kubikos, ács, segédmunkás, gépkezelő. — Nyolc nőnk is van — jegyzi meg a művezető. — Nehéz lehet nekik itt a munka... — Ne higgye. Vigyázunk rájuk, különben is a nehéz munkát többnyire gépekkel végezzük. Van olyan munkafolyamat, amit a nők jobban, precízebben el tudnak végezni. — Hogy-hogy? — Beosztottuk őket a kőművesek mellé. Kézre adják az anyagot, rendet tartanak a közvetlen munkahelyen és ez egy kicsit „rokon" a háztartási feladatokkal... — Hallottam, hogy a kubikosok valamennyien duna- szekcsőlek... — Igen. És nagyon összetartanak. Időnként nagyon nehéz a munkájuk, de nagyszerűen ellátják. 'Walter, Müller, Ebner.,. Német nevek, németajkúak. Komoly, nehéz, erős férfiak. Szívósak. Az öreg Zarács bácsi már nyugdíj előtt áll. Nem mindegy, hogy milyen átlagkeresettel búcsúzik el majd a kollektívától. De közben itt bérrendezés is volt, a kubikosok meg kijelentették, hogy Zarács kapja meg azt a bért, amit ők, s majd maguk között úgy osztják fel a munkát, hogy az öregnek a „könnyebbik vége” jusson. Igazán emberséges gesztus ez a többiektől, még akkor is, ha... Hm. — Fáradozott az öreg a talicska mellet annyit egész életében, hogy ez a könnyítés megjár neki. Ezt mondták a kubikosok és végül is ez az igazság. Kint az udvaron egy idős, vöröshajú férfi meszet olt. Arcán mészpöttyök, csuklója napbarnított és az arca, nyaka is az inggallérig. Keveri a fortyogó meszet füstöl, buborékol, sustorog a fehér lé. Termete eltörpül a hatalmas épület tövében. Mész, cement és az ember. Ez kell az égnek- törő tégla- és betonóriásokhoz. Rab Ferenc — Várom a lányaimat — i mondja. — Még korai az idő, este fél 6 felé érkeznek haza, attól függően, ki’milyen mesz- sze dolgozik. Van időnk diskurálni. Dicséri őket. Rendesek, takarékosak. — Esténként ide szoktunk üni a fák alá, beszélgetünk munkáról, a brigádvezetőkről. kőművesekről. Mert a lányot keresete a kőművesektől függ. Kezük alá kell dolgozni, elegendő tégla, habarcs mindig legyen mellettük. Az egyik barakk az övék, a többit férfiak lakják. Férfiak, nők — nagy a park... — Kővágószöllősről, a Golgotáról települtünk ide ezelőtt hat héttel — mondja Bánná. — Azóta vagyok itt gondnok, de eddig még nincs okom panaszkodni rájuk. Bizonyítékul egy esetet mesél. A barakk végében három férfi lakik családjával. Az első napokban a lányok nem ismerték ezt a három családot, csak látták, hogy a barakkba férfiak is járnak. Felháborodva siettek a gondnoknőhöz. Az eset vége az lett, hogy a lányok nem nyugodtak, a három családot, köztük a három férfit is be kellett mutatni nékik. Azóta ismét nyugalom van. ÖT ÓKA MÜLT — a kapun egymás után lépnek be, jönnek munkából a lányok. Egy pillanatra megállnak a porta előtt, akinek levél vagy csomag érkezett, itt veheti át. Égszínkék hosszúnadrágba, virágos mintájú blúzba öltözött lány fordul ki a portáról, levél a kezében. Piros táskáját a karjára akasztja, felbontja a borítékot. Lassú léptekkel indul a zöld bokroik szegélyezte úton a barakk felé és közben olvassa a levelet. Vajon ki írhatott? Találgatom. A mama, a papa? — Gondnok néni, írt ám! — mondja felénk fordulva. Arcán végigfut a mosoly, aztán ismét a levélbe mélyed. Megítélésem szerint a levelet nem a mama, sem a papa írta... Egy 20 év körüli lány toppan elénk, előrehulló haját erélyes mozdulattal csapja hátra. — Hát ez felháborító! — mondja. — Gondnok néni, itt valamit tenni kell. Képzelje, a fürdőbe alul a lefolyónál, ahol kis rés van a falon, a másik oldalról a férfiak beleselkednek. A fürdőt egy fal választja el, alul rés, a férfi és női fürdő vize ott folyik le. — Nem lehet az — mondja a gondnoknő. — Hiszen ha valaki ott akar átnézni, egészen a földig kellene lehajolni s különben is, azon a kis résen nem sokat láthat. — Nem? De igen! Tudjuk, mert mi is kipróbáltuk... Jót nevetünk mindhárman, ö a iegihangoisaibban — el is pirul belé. SZÉPEK, kényelmesek a szobák, kettesével lakják a lányok. A gondnoknővel együtt megyek a barakkba. Bekopogunk az egyik szobába. — Jaj, egy pillanatra — hangzik belülről ijedt hangon, aztán nyűik az ajtó. Fiatal, szőke hajú lány meglepetten néz rám kék szemével. Acsádi Máriának hívják, a húgával együtt lakik. A húga még nem érkezett meg. A fal mellett két, fehérre zománcozott vaságy, hófehér vánkosok, tiszta huzatú pap lanck. A két ágy között asztalka, virággal. Két éve dolgozik a B. m. Építőipari Vállalatnál. Most a Bőrgyárba járnak, ott épül egy raktárfóle. — Sokat dolgoztunk ma — mondja — érzem a lábaimon. — De tizedikére készen kell lennünk, az a határidő, különben xnegkötbérezik a vállalatot. S az sem nekünk, sem a vállalatnak nem jó. De készen leszünk. Nevetve és örömmel mondja: a húga menyasszony, most már rajta a sor. Felül az ágyra, lábát maga alá húzza és (hirtelen egy egész váratlan kérdést szögez nekem: — Maga milyen drukker? Meglepetten mondám: Dózsa. — Én is, de a húgom, az Fradi drukker. Csak hallotta volna, hogy mekkora kiabálást csaptunk a legutóbbi meccsen. Nevet, nevet, kedvesen hangos szavait széles mozdulatokkal kíséri. A keresete iránt érdeklőt döm. Havonta átlag 1600 forint körül. Jól kijön belőle. A szállásért 86 forintot fizet s ha naponta itt reggelizne, ebédelne és vacsorázna, ösz- szesen alig 8 forintot fizetne érte. Ágya fölött a falon bazárban kapható kis gólya csüng. Észreveszi, hogy odapillantok. — Eh, kis csecsebecse, a barátnőm vette — mondja és szőke hajához, kék szeméhez isten uccse nagyon illik piruló arca. És nevet, nevet. Kovács Istvánná 13 éve dolgozik ennél a vállalatnál. Uj- Mecsekalján a RÖVIKÖT-rak- tárakat építik. Erős, izmos asszony — szemmel láthatóan fáradtan ül ágyának szélén. — Egész nap habarcsot ta- licskáztam — mondja. —Nagyon nehéz munka. Szinte már a vállalathoz nőtt, nem is tudja más munkával elképzelni az életét. Hat éves fia van, az idén megy iskolába. Lánycsókon a fülei nevelik. Ö is odavalósi. Külön él a férjétől — de így is megállja a helyét, nem kér senkitől segítséget, dolgozik. Igaz, így este már fáradt, nem jár sehova, mert másnap ismét korán kell kezdeni... A FÖLDÖN egy nagy lavór mosott ruha, a szobában kötélen száradó holmik — Pó- kecz Piroskát éppen nagymosás közepette találjuk. Még alig 22 éves, de már 12 építőipari könnyű gép kezelését érti, le is vizsgázott belőlük. Csinos, fekete hajú lány — Murakeresztur és Nagykanizsa között lévő Fityeházáról ke- ‘rült Pécsre. — Már a hatodik éve dolgozom ennél a vállalatnál — mondja. *>*■•* Fiatalságával együttjáró vidámsága nagyon megfér a komolysággal is. Tudja irányítani a maga sorsát, tudja, mit akar. — Jólesik (látni azokat a házakat, amelyek építésénél én is ott voltam. Egyszer a keverőgépnél, másszor a vízszivattyúnál vagy a darunál. Uj- Mecsekalján, a Kolozsvár utcai építésnél, legutóbb a József Attila és a Szilágyi Dezső utca sarkán lévő háznál dolgoztam. Ennél az épületnél úgyszólván az összes betonelemet én emeltem fel a darummal ... — Szórakozás? A száradó holmikról fejemre csepeg a víz; — nevetünk, aztán Piroska arrébb húzza a kötélen a ruhákat. — Szórakozás? — kérdi és széleset mosolyog. — Mozi, tánc, ahova a fiúk visznek. A lánynak oda kell menni, ahova a fiúk hívják. Nem? Megvette már a konyhabútort, a hálószoba bútort ... — Most szombaton hazautazom a szüléimhez, de vasárnap már visszajövök ... Elvégre építők napja lesz — mondja. — Ilyenkor ünnepelni szoktunk, este táncolni megyünk. , * LEGTÖBB építkezésen látni őket. Evődnek velük a kőművesek, jókedvű nevetés válasz az élcre — vidámak. Szőkék, barnák, feketék — huncut szemű lányok. Garay Ferenc Pécsi Építő és Tatarozó V. Pécs, Déryné utca 35. sz. kőműves, ács-állványozó, tetőfedő, festő szakmunkásokat, férfi segéd munkásokat és a nyári szünidőre diákokat felvesz csak pécsi munkahelyre. Papírszakmában jártas ELADÓT és SEGÉDMUNKÁST keres azonnali belépésre a Déldunántúli Papírértékesítő Vállalat pécsi lerakata. Pécs, Perczel u. 2. szám. >
