Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-29 / 150. szám

4 NAPLÓ 1963. JÜNTDS 89« N. Sz. Hruscsov találkozása Berlin dolgozóival (Folytatás az 1. oldalról.) A városháza előtti téren tíz- meg tízezer berlini gyűlt össze, hogy köszöntse N. Sz. Hrus- csovot. Az itt tartott rövid gyűlésen Friedrich Ebert, Nagyberiin polgármestere üd­vözölte a Szovjetunió minisz­terelnökét. Hangsúlyozta, hogy a világtörténelem első német békeá’amának polgárai régen szivükbe zárták a világ leg­erősebb békeállamának veze­tőét. N. Sz. Hruscsov válaszbeszé- dá'cen a jelenlévők derültsége közepette azzal kezdte beszé­dé". hogy a legutóbbi időben külföl­diek gyakori vendégek Ber­uhen, egyesek Nyugat-Ber- lint, mások pedig a város kcieíi részét keresik fel. Az a kérdés, mit hoztak pod- gyászukban azok a vendé­gek, akik Nyugat-i3erlinbe mentek, az ő látogatásuk nem szolgálta a helyzet nor­malizálását. Hruscsov ezután hangsúlyozta, ő azért jött Berlinbe, hogy megszorítsa Walter Ulbricht kezét, annak 70. születésnapja alkalmából és új sikereket kívánjon az NDK népének a szocializmus építésére és a béke megerősítésére kifejtett erőfeszítéséhez. A Szovjetunió polgárai ne­vében meleg szeretettel üd­vözölte az NDK fővárosának lakosságát és a békeszerető Német Demokratikus Köztár­saság valamennyi polgárát. — Köszöntötte Marx és Engels hazáját, ahol megvalósulnak a marxizmus—leninizmus forra­dalmi eszméi Egyben köszönetét fejezte ki minden jelenlévő berlininek, aki őt és feleségét oly nagy szeretettel üdvözölte. Elismerő szavakkal emléke­zett meg a Német Demokra­tikus Köztársaságbeli Thorn­dike házaspárnak „Az orosz csoda” című dokumentfilmjé- rŐl, amely a valóságnak meg­felelően és pátosszal mutatja lie a szovjet hazát — hang­súlyozta, hogy a legutóbbi cso­portos űrrepülés is a Szovjet­unió ipari hatalmának, növe­kedésének és a technikai-tudo­mányos haladásnak ragyogó példája. Tyereskova űrrepülése pe­dig annak a jelképe, hogy a nők abszolút egyenjogúsá­gát csakis a szocializmus­ban lehet megteremteni. Büszkék vagyunk rá, hogy a világűrbe felrepült első nő a Szovjetunió polgára, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak tagja — mondotta Hrus­csov, majd így folytatta: „Ilyen magasságokba vezette az országot a nagy lenini párt” A jelenlévők hatalmas tapsa közepette kijelentette: „A szo­cialista orosz csoda alkotói testvéri szeretettel üdvözlik a szocialista német csoda meg­teremtőit” ezután azt hangsú­lyozta, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság elszakítha­tatlan része és rettenthetetlen harci csoportja a nagy szocia­lista tábor népeinek. Ezután Hruscsov ismét ko­csiba szállt és pankowi szál­lására hajtatott „Charles—Jack hoxmérkőzésének második menete11 De Gaulle a francia—amerikai erőpróba folytatására készül Léderer Frigyes, az MTI tudósítója írja: McGeorge Bundy, Kennedy tanácsadója csütörtökön mind­össze fél óra hosszat beszélge­tett Párizsban Couve de Mur- ville külügyminiszterrel. A francia hivatalos közlemény szerint az amerikai politikus látogatásának csak udvarias- sági jellege volt. Valójában Bundy párizsi küldetésének az volt a célja, hogy felmérj?, milyen visszhangot váltott ki Kennedy nyugat-németországi útja francia kormánykörök­ben, hogy lehetőleg enyhítse az amerikai elnök frankfurti beszédének élét Párizs álláspontján — a je­lek szerint — mit sem változ­tatott Kennedy nyugat-német­országi látogatása, sőt fran­cia hivatalos körökben De Gaulle nézeteinek igazolását látják abban, hogy az Egye­sült Államok kénytelen volt egyelőre lemondani a sokol­dalú NATO-atomerő tervéről, amelyért a nyugatnémeteken kívül senki sem lelkesedik. Ez a döntés — hangoztatja a de gaulleista Nation — vilá­gosan mutatja, mennyire bi­zonytalan az amerikai politi­ka. A lap szerint a döntő kér­dés — kinek az ujja lesz az atomfegyver ravaszán — meg­oldhatatlan, ezért a kollektív atomerő lehetetlenség. Bonn egyértelmű állásfogla­lása Washington mellett azon­ban erősen nyugtalanítja a Macmillan maradni akar Rusk londoni tárgyalásai London: Macmillan angol miniszterelnök pénteken in­terjút adott az angol független televíziónak (Independent Te­levision). Egyetlen mondatot már két és fél órával a köz­vetítés előtt nyilvánosságra hoztak a nyilatkozatból, ami­re még nem volt példa Ang­liában. Ez a mondat pedig így hangzik: „Ha minden jól megy és meg tudom őrizni erőmet és egészségemet, ak­kor remélhetőleg én vezetem a konzervatív pártot a soron- következő választásokon ...” Kennedy angliai látogatásá­nak előkészítésére egyébként már pénteken élénk tanácsko­zások folytak az agol fővá­rosban. Lord Home külügy­miniszter ebéden látta vendé­gül amerikai kollégáját, Rus- kot. A „munkaebéden” jelen volt Thorneycroft brit had­ügyminiszter, Heath külügy miniszterhelyettes, valamin1 több tanácsadó mindkét fé! részéről. Az eszmecsere kö­zéppontjában a sokoldalú NATO-atomhaderő létrehozá­sának terve állott. francia kormányköröket. Erre vall Peyrefitte tájékoztatás­ügyi miniszternek az újság­írók előtt tett nyilatkozata. De Gaulle minisztere első­ízben bírálta nyilvánosan a Rajnán túli szövetségeseket. Az embernek gyakran az a benyomása — mondotta —, hogy egyes német politikusok nem értékelik mindig kellően a francia—német egyezmény jelentőségét, sem Franciaor­szág erőfeszítéseit, hogy a múltat elfelejtve, hátsó gon­dolat nélkül békejobbot nyújt­son. A miniszter hozzáfűzte: a francia kormány nem tudja elképzelni, mi történne, ha a bonni kormány , nem vonná le maradéktalanul a követ­keztetéseket az általa java­solt egyezményből. Bár francia hivatalós kö­rökben tiltakoznak az ellen, hogy De Gaulle útját „Char­les és Jack boxmérkőzése” második meneteként tüntes­sék fel, valójában azonban a francia—amerikai erőpróba folytatásáról van szó, amely­nél ezúttal is Bonn tölti be a döntőbíró szerepét. Fidel Castro beszéde Havannában csütörtökön ünnepi gyűlést tartottak a cu­koripari dolgozók abból az alkalomból, hogy végétért a cukornád-ibetakarítási idény. A gyűlésen beszédet mon­dott Fidel Castro miniszter- elnök. — A szocialista országok­kal fennálló baráti viszony eredményeképpen Kubának szilárd cukorfelvevő piaca van — mondotta Castro. — A je­lenlegi körülmények között a szocialista táborral fennálló gazdasági kapcsolatok mellett eladható mindaz a cukor, amelyet az ország termel. Tel­jesen nyilvánvaló ezek alap­ján, hogy az ország legfőbb feladata a cukoripar tovább­fejlesztése. A gépesítés — hangsúlyoz­ta Castro — nemcsak a cu­koripar területén, hanem a népgazdaság más ágaiban is, az állattenyésztés fejlesztésé­ben is széles távlatokat tár fel. Kuba belső és külső ellen­ségeinek mesterkedéseiről szólva Castro hangsúlyozta: megesküdt ellenségeink is kénytelenek beismerni, hogy a kubai forradalom — vitat­hatatlan realitás. Az impe­rialisták leckét kaptak arra vonatkozólag, hogy milyen korszakban élnek. Megalakult a Mecseki Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottsága Tegnap délután Pécsett, a Puskin Művelődési Házban tartották egyesítő ülésüket a komlói és pécoi bányászszak­szervezetek. Az értekezleten Pintér István, a Bányászszakszervezet Központi Vezetőségének osztályvezetője mondott beszédet. Röviden ismertette a két szénbányászati tröszt egyesítésének gazdasági jelentőségét, majd értékelte a komlói és pécsi bá­nyászszakszervezetek munkáját. Beszéde végén megjelölte azokat a feladatokat, melyek az új szakszervezeti bizottság előtt állnak. Ezután került sor az új szakszervezeti bizottság megvá­lasztására, melyre a Bányászszakszervezet Központi Vezető­sége tett javaslatot. 29 tagú trösztbizottságot választottak meg, melynek soraiból került ki a 11 tagú intéző bizottság. Az in­téző bizottság elnökéül Györkő Antalt választották meg, tit­kára: Markvart Károly, helyettese: Czéder János lett. Schröder az NSZK és a szocialista országok kapcsolatairól Gerhard Schröder, az NSZK külügyminisztere pén­teken Düsseldorfban beszédet mondott a nyugatnémet Vas- és Acélipari Szövetség évi közgyűlésén; Schröder beszédében foglal­kozott az Egyesült Államok­hoz fűződő kapcsolatokkal is. Kijelentette, azért kell létre­hozni az európai politikai uniót, hogy ilymódon meg A nők világkongresszusa A moszkvai nemzetközi nő­kongresszus pénteken délután ismét plenáris ülést tartott Az első felszólaló Ruth Dawby, a békéért és szabadságért küzdő nemzetközi nőliga meg­figyelője hangsúlyozta, hogy a liga tagjai egységre töreked­nek mindazokkal az asszo­nyokkal. akik a békéért és az általános leszerelésért száll­nak síkra. Libéria küldötte felszólítot­ta a nőket, hogy konkrét tet­tekkel állják el a háború út­ját. Chile küldötte megálla­pította, hogy a leszerelés utó­99Közkegyelmi rendelet66 Spanyolországban Madrid. (MTI): A spanyol kormány szóvi­vője csütörtökön este bejelen­tette, hogy Franco, VI. Pál pápa koronázásának alkalmá­ból „közkegyelmi rendeletet” adott ki. Ennek részletei nem ismeretesek, nem tudni, mennyiben és milyen mérték­ben vonatkozhat politikai fog­lyokra. Mint ismeretes, szer­dán délután a barcelonai ér­seki palota előtt tüntető tö­meg követelt amnesztiát, s a pápa-választás óta ez volt Barcelonában a második ilyen tüntetés. piából reális céllá változott. Görögország és Sierra Leone képviselőjének felszólalása után a venezuelai küldött be­számolt arról, hogy hazájá­ban jelen pillanatban ötezren vannak börtönben politikai okokból. Pierre Bicard, a fran cia békemozgalom résztvevője a Béke Világtanács nevében üdvözölte a kongresszust. Serenna Madonna, az olasz nőküldöttség tagja hangsúlyoz­ta, hogy a kongresszusnak olyan nézeteket kell kifejezés­re juttatnia, amelyeket elfo­gadhat a különféle politikai felfogással rendelkező nők többsége. A libanoni küldött előélte a példátlan iraki ter­rort a kurdok elleni hadjára­tot. Az osztrák küldött meg­állapította, hogy az osztrák nőmozgalom problémái első­sorban a békés együttélés kér­déseivel függnek össze. Tilta­kozott a Bundeswehr atom­felfegyverzése ellen, és meg­állapította, hogy ha Nyugat- Berlin semleges lenne, az oszt­rák asszonyok nyugodtab- ban élhetnének. lehessen teremteni az Egyesült Áramokkal való kiegyensú­lyozott és tartós társasvi- szonyt. Ez a legfőbb politikai feladatunk — tette hozzá. Mi úgyannyira nélkülözhe­tetlenek maradunk az Egye­sült Államok számára, mint amennyire politikai, gazda­sági és katonai téren az Egyesült Államok nélkülöz­hetetlen a mi szempontunk­ból ... A Német Szövetségi Köztár­saság és a szocialista országok kapcsolataira térve Schröder azt bizonygatta, hogy „egész komolyan kell venni Nyugat- Németországot, amikor jobb kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval. Nem szabad azonban elfelejteni — fűzte hozzá —, hogy kapcsolataink központi prob lémája a nyugat-berlini és a német kérdés. Ez hatá­rozza meg az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatait­Schröder közölte, Nyugat- Németország valószínűleg új kereskedelmi megállapodásról tanácskozik majd a Szovjet­unióval, mivel a mostani már az idén lejár. a mentők jelentenék Tegnap délután Harkány felé tartva egy tehergépkocsi áruval megrakva, műszaki hiba miatt a siklósi elágazásnál felborult. A gépkocsi kísérői közűi egy meg­halt, négyen súlyosan, hárman könnyebben megsérültek. Ugyancsak tegnap a késődél­utáni órákban Kiss János vonta­tójával Gyöngyfa és Magyarmecs- ek között felborult. A balesetet a vezető gondatlansága idézte elő. Kiss János agyrázkódást és kulcs­csonttörést szenvedett. A Komlói Szénbányászati Tröszt III-as bányaüzeme föld alatti munkára "'vesz dolgozókat. Bérezés: kollektív szerződés szerint. Munkaruhát, kedvezményes utazást, étkezést és mun- kásszíllá.st biztosítunk. Jelentkezni lehet az üzem mun­kaügy: osztályán minden munkanapon reggel 7—10 óráig. KO: r Öl SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT III-AS BÁNYA­ÜZEME KOMLÖ. Az adriai Riviera Opatija, vagy régi nevén: Abbázia, az egykori magyar arisztokrácia és jól szituált művészvilág kirándul ótelepe és a korabeli Színházi Élet In­tim Pistájának leggazdagabb pletykabányája — ma a ju­goszláv tengerpart nemzetközi­leg legismertebb fürdővárosa. Az évi másfél millió külföldi turista nagyrésze elsősorban itt fordul meg. Természetes, hogy ez a nemzetközi jelleg a dolgok mindennemű vonatko­zásában megnyilvánul, kezd­ve a szállodák előtti külföldi autósoroktól egészen addig, VL hogy Opatijában szinte min­denki tud valami idegen nyel­ven beszélni, de legfőképpen németül. A híres fürdőváros, az „adriai Riviera” külföldi vendégei többnyire nyugat­németek, nem túlzás, ha azt állítom: tíz külföldi autó kö­zül nyolc nyugatnémet, de persze akad azért szép szám­mal itt amerikai, francia, an­gol és olasz turista is. Az Opatiját átszelő főúton éjjel­nappal zsúfolt a forgalom, a legkülönbözőbb márkájú sze­mélyautók és turistaautóbu­szok szinte nagyvárosi tem­póban jóformán egymást érik, és ha valakit megbíznának az opatijai közúti forgalomszám­lálással, bizony nem lenne irigylésreméltó ember. A környezet, a természet különösen szép. A partvonalon, teljes hosz- szúságban húzódik a keskeny, kavicsos sétány, közvetlenül a szürke parti sziklák között, amelyekre időközönként külö­nös zúgással rá-rácsapnak a tenger hullámai. A sétány el­vezet a legszebb szállodák vi­rágos teraszai és a strandok mellett. Tulajdonképpen nagy­jából elég egyszer végigsétál­ni a hosszú, több kilométeres főúton, amely a fürdőváros gerincét képezi, és vissza a keskeny parti sétányon ahhoz, hogy az ember nagyjából meg­ismerje Opatiját, mert egy ilyen sétán lényegében be is mutatkozik az adriai Riviera. Az ember megismerj a kavi­csos, elkerített strandokat, a kétezer személyes, különösen korszerű szabadtéri színpadot, ahol a különböző fesztiválo­kat bonyolíják le, a gondozott ligeteket a pálmafákkal és más délszaki növényekkel, kö­rüljárhatja az öreg faemel­vényt, amely ma. kihalt, csak a gyerekek ugrándoznak, köz­vetlenül a sziklafal fölött, de ami még ma is őrzi a régi vasárnap délelőtti térzenék hangulatát és persze emlékét is. Megismeri az üzletsorokat, a főutat a bolyongó és excent­rikus külföldiekkel, cotroenek- kel, korszerű lakókocsikkal, amelyekkel egész családok ér­keznek külföldről, és persze megismeri az ember az Ad­riát, amely valóban mindig kék — a strandolok ezreivel és a bátor vizisízőkkel. S ha vala­ki még ennél is többet akar tudni Opatijáról, — mert helyi múzeumot hosszas keresés és kérdezősködés után se talál­tam, egy van ugyan, de az ki­zárólag a második világháború idevonatkozó dokumentumait őrzi — szóval aki ennél is töb­bet akar tudni, az legfeljebb vesz egy Adria' Zeitungot va­lamelyik újságpavilonban, — amit kizárólag a külföldi üdü­lők kedvéért adnak ki Zág­rábban, német nyelven, heten­ként — az üdülési főszezon­ban. A „bennszülött” lakosság tu­lajdonképpen egy furcsa, ne­hezen körvonalazható idegen- forgalmi alárendeltségben él. Opatija harminc korszerű szál­lodája természetesen kevés az ideáromló turisták teljes elhe­lyezésére, nem sokat enyhít ezen az autócamping és az ön­ellátó lakókocsi karaván se. így jóformán minden opatijai — ha legalább két szobája van — az egyiket az ottani fizető­vendég szolgálat rendelkezé­sére bocsátja. Az ember ismerve a törté­nelmi távolságokat — úgy ké­szül fel, hogy a régi abbáziai atmoszférából, amit ugyancsak hírből, de elég jól ismer — a különös nyugalmú, inkább me­ditáló. mint ideges hangulat­ból aligha fog valamit találni, azután az első órák bebizo­nyítják, hogy Opatija szinte tel

Next

/
Oldalképek
Tartalom