Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-22 / 144. szám

4 (UAPL& 1963. JÚNIUS 22. Az ideológiában nincs békés együttélés As SZKP Központi Bizottságának pénteki ülése Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénumán, a péntek dél­előtti ülésen felszólalva Sza- tyukov, a Pravda főszerkesztő­je kijelentette, hogy az elmúlt tíz év nagy évtized volt a Szovjetunió életében. — A fejlődés egész menete igazolta — mutatott rá a to­vábbiakban —, hogy a béke és a szocializmus erői a békés együttélés viszonyai között egyre újabb győzelmeket arat­nak. A szocializmus erői offen­zívában vannak, az imperia­lizmus erői védekeznek. — Pártunk áll annak a harc­nak az élén, ameíy a gyar­mati rendszer ellen, a dol­gozók nemzeti felszabadulá­sáért folyik. A szovjet sajtó fejlődéséről szólva Szatyukov kijelentette, hogy a szovjet sajtó „tevéke­nyen segíti a' pártot a kommu­nizmus építésére irányuló ter­vek megvalósításában”. A szónok elmondotta, hogy a szovjet lapok példányszáma az utóbbi tíz év alatt meg­kétszereződött és elérte a 80 milliót A következő felszólaló, Konsztantyin Fegyin, a Szov­jet írószövetség első titkára a szovjet írók nevében üdvözöl­te a plénumot, majd beszéde további részében azt fejteget­te, miért ütközik össze a nyu­gati modernizmus a szocialis­ta realizmus módszereivel, — Ellenfeleinket — mondta— ingerli, hogy az Irodalom a legszorosabb kapcsolatban áll a párttal. Csakhogy a szovjet irodalom nem a könyvmolyok dolgozószobá­jában, nem a remeték bar­langjában született, az idő­sebb nemzedék művészei a sürgő-forgó nép köréből me­rítették tapasztalataikat, al­kotásaikat a marxista—leni- -nista eszmék lelkesítették. Fegyin nevetségesnek mond­ta a kommunisták ellenségei­nek azt az állítását, hogy a szocialista realizmus csökkenti a művészi egyéniséget, nivel­lálja a művészi alkotásokat. — A szocialista realizmust igen sok művészi tehetség alkalmazza — mondotta — és ezek műveit nemcsak a nem­zeti sajátságok, hanem a mű­vészi modor, a művészi fogá­sok is megkülönböztetik egy­mástól. A párt állandóan buz­dítja őket, hogy tökéletesítsék művészetüket. — Uj világot építünk, kiala­kítjuk a kommunista társada­lom új emberének tudatát és .a művésznek ott a helye ebben a nagy munkában — jelentet­te ki Fegyin. A következő felszólaló Vik­tor Grisin. a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnöke volt. Kijelentette, hogy a szakszervezetek külörfeges figyelmet szentelnek a munka­nevelésnek. A kommunista munkamozgalomban. amely­nek szervezői a szakszerveze­tek. több tízmillió munkás, mérnök és technikus vesz részt A termelés ésszerűsítésére ala­kult csoportok több mint 5 millió embert egyesítenek, ak;k a termelés korszerűsíté­sén munkálkodnak. A szovjet szakszervezeteket — jelentette k; Grisin — egyre inkább társadalmi ala­pokra állítják át. Ma már több mint 26 millió szak- szervezeti funkcionárius dol­gozik társadalmi munkás­ként. Grisin hangsúlyozta a szovjet szakszervezetek nemzetközi kapcsolatainak hatalmas ne­velő erejét. E kapcsolatok elő­segítik — jelentette ki —, hogy a dolgozókat a barátság, az internacionalizmus szelle­mében neveljük. Mint mon­dotta. a Szovjetunióba évről évre sok ezer külföldi dolgozó látogat el. A szovjet szakszer­vezeteknek a szocialista orszá­gok szakszervezeteivel fenn­tartott és egyre bővülő kap­csolatai erősítik a szocialista országok népeinek egységét. Nyikoiaj Cserkaszov lenán- rádi színész felszólalásában a ovjet színház társadalmi sze­repével foglalkozott. Rámuta­tott, hogy a kommunizmus építésének időszakában meg­növekedett a színháznak az új ember nevelésében játszott szerepe. A párt és a kormány vezetőinek a művész-értekni- ség képviselőivel megtartott találkozóiról szólva Cserkaszov kijelentette: a párt azért bírált meg ben­nünket, hogy művészeink el­foglalhassák az őket megil­lető helyet a kommunizmus építői között. Nekünk, szín­házi dolgozóknak — jelentette ki Cserkaszov — ugyanaz az érdekünk, mint az egész népnek. Egyes, a pártosság eSen fel­lépő művészeket bírálva Cser­kaszov hangsúlyozta, hogy ilyen felfogást csak azok vall- hatnak, akik elfogadhatónak tartják az ideológiák békés együttélését. Az irodalom és a művészet pártosságát Cserka­szov a téma hangsúlyozásában, kiválasztásában látja. Végeze­tül kijelentette: „szabadon al­kotunk, a népnék alkotunk. Szilárdan kitartunk a pártos­ság és népiesség álláspont] a, az SZKP lenini Központi Bi­zottságának álláspontja mel­lette Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénumán felszólaltak Mihail Szuszlov. Borisz Pono- marjov, Jurij Andropov, a Központi Bizottság titkára, akik kifejtették azoknak a né­zeteltéréseknek a lényegét, amelyek egyrészt a Kínai Kom munista Párt Központi Bizott­sága. másrészt pedig a Szovjet unió Kommunista Pártja és más testvérpártok között áll­nak fenn. A plénumről kiadott tájé­koztató közlemény rámutat: az SZKP Központi Bizottsá­gának azért kellett így eljár­nia, mert a Kínai Kommu­nista Párt vezetősége az ez év június 14-i levél közzé­tételével nem tartotta be a nyílt vita beszüntetésében elért megegyezést. A plénumán nagy beszédet mondott Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Az ülés egyhangú határoza­tot hozott Leonid Iljicsov, az SZKP Központi Bizottsága titkárának „A párt ideológiai munkájának soron következő feladatai” című beszámolójá­ról. A plénum ugyancsak egy­hangú határozatot hozott az SZKP Központi Bizottsága, valamint a KKP Központi Bi­zottsága képviselőinek talál­kozójáról. A plénumon szervezeti kér­déseket is megvizsgáltak. A Központi Bizottság titkárává választották Leonyid Brezs- r.yevet és Nyikoiaj Podgomiijt. A plénum elfogadta a Ka­zahsztáni KP Központi Bizott­ságának javaslatát és az SZKP Központi Bizottságának tagjai sorából törölte Szalken Dauleonovot, aiki méltatlan magatartásával kompromittál­ta magát. Szergej Varencovot kizárták az SZKP Központi Bizottságának póttagjai kö­zül, mert elvesztette politikai éberségét és betöltött tisztsé­géhez képest méltatlanul járt el. Iraki ítéletek Bagdad: A mosuli katonai bíróság halálra ítélt hat kurd szabadságharcost, Barzani hí­veit. A bíróság nyolc másik személyt életfogytiglani bör­tönre ítélt A bagdadi katonai bíróság pénzbírsággal sújtotta a bag­dadi rádió és a bagdadi tele­vízió volt igazgatóit azzal az ürüggyel, hogy még Kasszem alatt mint vezető tisztviselők előnyben részesítették a kom­munista alkalmazottakat és hűtlen kezelést követtek el. Megkezdődött az MHS ötödik kongresszusa Elutazott a magyar delegáció a nők moszkvai világkongresszusára Pénteken elutazott a nők moszkvai világkongresszusára a magyar nők 15 tagú kül­döttsége. A delegációt a Feri­hegyi repülőtéren Szakasits Árpád, a Béke Világtanács Irodájának tagja, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra és a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársai bú­csúztatták. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke, a delegáció vezetője az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondta: — Külön örömünkre szol­gál, hogy a nők nemzetközi tanácskozása olyan időben ül össze, amikor a szovjet fővá­rosban az első űrhajósnő föld- reérkezését ünnepük. Valen- tyina Tyereskova űrutazása újabb bizonyítéka a szovjet tudomány magasrendűségének és a nők egyenjogúságának. Reméljük, hogy az első űrha­jósnő résztvesz majd a nők moszkvai béke vilákongresz- szusán, s beszámol éknényei­| rőL — A magyar nők már hó­I napokkal ezelőtt megkezdték j a kongresszus előkészületeit, ! s szerte az országban ajándé­kokat készítettek a tanácsko­záson résztvevőknek. A dele­gáció a világkongresszusra el­viszi a magyar lányok és asz­szonyok üdvözletét és béke­akaratát. A kongresszustól azt várjuk, hogy szerte a világon megerősödik a békemozgalom, s az asszonyok még nagyobb erővel küzdenek majd a nuk­leáris fegyverkezés megszün­tetéséért, a teljes leszerelésért — fejezte be nyilatkozatát Erdei Lászlóné. Megkezdődött az MHS ötö­dik kongresszusa. Úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyet­tes, az MHS elnöke üdvözölte a kongresszus résztvevőit, majd Réti Antal, az MHS el­nökhelyettese tett javaslatot a kongresszus elnökségére. Ott voltak az elnökségben a külföldi testvérszervezetek küldöttségének vezetői is. Várkonyi* László, az MHS elnökhelyettese tartott rövid megnyitóbeszédet, majd javas­latot tett a kongresszus napi­rendjére és ügyrendjére. Ez­után Úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyet­tes, az MHS elnöke tartotta meg beszámolóját. Bevezetőben beszélt a bél­és külpolitikai helyzetről és méltatta a tartós béke szük­ségességének jelentőségét. Az előadó ezután rátért a szövetség tevékenységének részletes értékelésére. Elmon­dotta többek között: — Tömegsport-munkánk ke­retében legeredményesebben az összetett honvédelmi ver­seny fejlődött. Ezen a katonai jellegű terepversenyen 1958- ban tízezren, 1962-ben pedig már 158 500-an vettek részt. Figyelemreméltó, hogy köztük 24 ezer nő teljesítette a nehéz feltételű verseny követelmé­nyeit. A versenyzők 26 szá­zaléka egyúttal részt vett a Kilián Testnevelési Mozgalom­ban is. — 1958-ban a klubokban* szakosztályokban és sport­csapatokban foglalkoztatott versenyzők száma 9533 volt. 1962 végére ez a létszám 28 282-re emelkedett. Addig, amíg 1958-ban sportágainkban az összes minősítettek száma 1179 volt, jelenleg ez a lét­szám 4075 fő. Hazaérkezett Jugoszláviából a magyar újságíró delegáció A magyar újságíró-delegá­ció, amely a Jugoszláv Újság­író Szövetség meghívására két hetet töltött Belgrádban és más nagyvárosokban, pénte­ken hazaérkezett. A kül­döttséget a Ferihegyi repülő­téren Siklósi Norbert, a Ma­gyar Újságírók Szövetségének főtitkára, valamint a szövet­ség elnökségének tagjai fo­gadták. Pa! az Grnovérről Bányászsüveg, bányászlámpa Az első cigaretta Adenauer beszéde Adenauer kancellár pénte­ken Bad Godesbergben a kül­ügyi társaság előtt beszélt. A kancellár ecsetelte a kü­szöbönálló Kennedy-látogatás előnyeit és azt eleve nagyon hasznosnak jósolta. A kancellár külön kiemelte, igen hálás Kennedy elnöknek azért, hogy ellátogat Berlin­be és ezzel a berliniekben megerősíti azt az érzést, hogy „nem hagyják el őket”. Beszélt Adenauer de Gaulle látogatásáról is, hangsúlyozva, hogy Európának, amelynek felépítésére De Gaulle törek­szik szüksége van az Egye­sült Államok támogatására. Mennyi virág! A csokrok ez­rei! Ámbár ebben az évszak­ban Karaganda virágoskertjei nem éppen gazdagok. Ezer meg ezer dolgozó gyűlt egybe a karagandai repülőté­ren. Ugyanannyi, mint egy évvel korábban, amikor And- riján Nyikoiaj ev és Pável Popovics „űrtestvéreket” üd­vözölték. Az idő kellemes, az emberek türelmetlenül vizs- gálgatják a kéklő messzesé­get. Arra a hírre, hogy kora reggel Válj a földet ért, repülőgépek szálltak föl. Most őket lesik. A repülőtéren Általános a lelkesedés. Va­laki egy óriási csokor virá­got dob Zina Gribojedova re­pülőgépére. Ö a karagandai konfekciógyár ifjúsági brigád­jának komszomolista vezető­je. Valentyina Tyereskova en­nek a brigádnak lett példaké­pe, az ő nevét vette fel a bri­gád. Ezt a kezdeményezést a karagandai terület komszo­molista brigádjai mind elis­merték. És íme, a repülőtéren mo­solyogva, kék kabátban meg­jelenik a vidám Valentyina Tyereskova. Semmi nyoma rajta, hogy három napig a kozmoszban repült, ö az új hős, aki dicsőséget szerzett valamennyi szovjet nőnek. Fáradhatatlan dolgozó. Oda­adó harcosa a béke ügyének aurác *Sov Árubemutató! Árubemutató! Harkányban a közkedvelt hazai gyümőlcslevekből VI. hó 23-án, vasárnap 8 órai kezdettel a strand területén. Á jégbe hűtött gyümölcslevek a helyszínen megvásárolhatók Rendezi a Baranya megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi V. és a népek boldogságának. Méltán ünnepük. Az első találkozó ideje rö­vid. Amerre a gépkocsi elsu­han, emberek integetnek és éljeneznek mindenütt. Valen- tyinát a számára elkészített szállásra viszik. Ott is lelke­sen köszöntik őt a boldog ez­rek és ezrek. Első ajándékként fejére illesztik a hagyomá­nyos bányászsüveget és a ke­zébe nyomják a bányászlám­pát. Karaganda bányászai ilyen ajándékot csak a leg­kedvesebb vendégeiknek ad­nak. A szénfőváros népe lelkesen kiáltja: — Köszöntünk Válja! Mondj valamit! Csak egy szót! Valentyina kilép a balkon­ra és a kezét lengetve moso­lyog. Olyan üde és friss, mint­ha nem száguldott volna há­rom napon át a súlytalanság állapotában a kozmosz végte­lenjében. Csengő hangon szól az ünneplő sokasághoz: — Drága barátaim! Köszö­nöm, köszönöm üdvözlésieket! Hálás vagyok nektek ezért a fogadtatásért! Óriási taps dörren, kiáltá­sok hangzanak, hurrá! Es ez­után Valentyina pihenőre tér. Nagyszerű karagandai ebéd várja őt. Kényelmes szobáját elárasztják a virágok. A kara­gandai nők szíve dobog azok­ban a csokrokban. Miután az újságtudósítók és rádió fotó­sai lefényképezték a hőst, Tyereskova végre megpihen­het. Mindaz, ami a fogadtatáson történt — egyszerű volt, de szívből fakadóan ünnepé­lyes. Azonnal megtalálták Bikovszkij helikopteren ér­kezett. Gépe nagy porfelhőt csapva, gyorsan aláereszke­dett. A furcsa gépmadár nyi­tott ajtajában megjelent Vale- rij Bikovszkij. A szeme ra­gyog, szokott mosolyától su­gárzik az arca. Kék ruhát vi­sel, csaknem ugyanolyat, amilyet futballcsapatának tag­jai hordanak. A nagyszerű űrhajós homlokát izzadtság- cseppek gyöngyözik be — több mint 35 fokos a hőség árnyékban. Bikovszkij barátságosan in­teget és az egybegyűltek dör­gő tapsa közepette halad a reá várakozó gépkocsihoz. — Közben átadnak neki egy le­velet, amely szülői jókívánsá­gait tartalmazza — megkéri a rádiósokat, hogy köszöntsék a nevében apját, anyját — a mielőbbi viszontlátás remé­nyében. Egy határtalanul lelkes em­bercsoport fogadta Bikovszkijt abban a körzetben, ahol föl­det ért. Ez moszkvai idő sze­rint 14 06 perckor történt, 540 kilométerre Karagandától északnyugati irányban. Bará­tai, munkatársai, az orvosok és a technikai osztag, vala­mint a sportbiztos azonnal megtalálták őt. Nem marad­tak le a fürge újságírók sem. Alig lehet őt felismerni a tömegben, mely körülveszi. Aztán az M. I.—4 helikopter a fedélzetére veszi és elrepül vele a körzeti központba. Ott a lakosság üdvözli: kolhozpa­rasztok, munkások, a helység apraja-nagyja. A kozmosz új hősét hamarosan összekötik Nyikita Szergejevics Hruscsov telefonjával. A beszélgetés lel­kes és szívélyes. Valerij Bikovszkij az M. I.—6 helikopterrel folytatja útját. Újabb landolása után az első cigarettát szívja el június 14-e óta —. Bikovszkij leveszi a sapkáját és kedvtel­ve hallgatja az új dalt, ame­lyet a „csillagnővérről”, Va­lentyina Tyereskováról éne­kelnek: „Az ember szerető szíve..Valerij dedikált fényképet ad új barátainak, az M. I.—6 helikopter sze­mélyzetének: „A Vosztok 5 űrhajó repülésének emléké­re ...” Taps dübörög Az első f§ldi vacsora salá­tából, paradicsomból, retek­ből, borsóból és sült csirké­ből állott. Az űrhajós kitűnő étvággyal evett, azután talál­kozott az újságírókkal. Nyo­ma sem látszott rajta a fá­radtságnak: vidáman mosoly­gott, tréfálkozott, szemmel- láthatóan jól érezte magát. Beszélt repülésének tapaszta­latairól és benyomásairóL Majd elgondolkozott és el­mondta, mit érzett, amikor a földről közölték vele, hogy felvették a kommunista párt­ba. Besötétedett, leszállt az es­te, de a ház előtt, amelyben az űrhajós tartózkodik, nagy tömeg zsibong. Megszólal a hatalmas emberkórus: „Bi­kovszkij! Bikovszkij!” És ő megjelenik az ablakban. Taps dübörög, hurrá csattan. Bi­kovszkij csendet kér és tréfál­kozik az őt üdvözlő emberek­kel: — örülök, hogy nálatok ér­tem földet, mert oly barátsá­gosan fogadtatok! Történelmi repülés volt is... ez / I '

Next

/
Oldalképek
Tartalom