Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
r ts«s. JŰNIU8 t MAPlö 5 Kelle Sándor kiállítása TAVASZA Az éjszakai műszakról érkezők már 3 órakor „reggal'r- nek” az új-mecsekaljai munkásszálló éttermében. pénzben, a másik felét pedig terményben kérik. Ha a tagság így kéri, igylegyenl — Nem emlékszem, hogy tavaly valaki is jött munkát kérni — mondja Polgár Miklós főagronómus. — Az idén már jelentkeznek.,. A MOHÁCSI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG és a járási tanács is igyekszik hatásos segítséget nyújtani. A járási párt- bizottság egyik funkcionáriusa ennek a tsz-nek patronálását vállalta. Három, négy napot is a tsz-ben tölt egy héten. — Először viszolyogva fogadtak az emberek — mondja. — Gyanakodtak, nem tudták, miért megyek. Voltak, akik nem ismertek. Egyszer bementem a kovácshoz. Ajkbiggyesztve fogadták a városi embert. Mondom a kovácsnak, adja ide a kalapácsot, majd én verek. Levetettem a zakómat, aztán ütemesen voltam én. dolgoztam kovácsoknál is. ütöttem az izzó vasra. Parasztgyerek — Hát az elvtárs ehhez is ért? — kérdezte most már bizalmasabban a kovács, Mindjárt jobban tudtunk szót érteni egymással. Tapasztaltam én is, az emberek közül még sokan kételkednek abban, hogy a kereset másik felét, amit terményben ígértek, megkapják-e. Lesz-e annyi terményük, hogy minden tagnak megfelelő mennyiséget tudnak majd osztani. Kocsira ültünk az elnökkel és bejártuk a határt. Megnéztük az összes magtárt, az összes górét. Alig hittem a szememnek. Most, május végén az összes góré tömve kukoricával. De álljanak itt hiteles adatok a tsz könyveléséből! Tavaly április végén a tsz összes terménykészlete 307 ezer forint értékű volt. Az idén április végén: 2 millió 259^ ezer forint! Még egy összehasonlító számot, kukoricából tavaly április végén mindössze 98 mázsát mutatott a könyvelés (- most a górékban 70 vagon a készlet. És szépen fejlődik az idei vetés is... — Én állítom, semmi oka ennek a tagságnak félni a jövőtől — mondja az elnök. — Elindultunk a jó úton, végig kell rajta haladnunk. Ebben az évben szeretnénk a „közepes tsz” szintet elérni s aztán... akár hiszi, akár nem, olyan jó adottságaink vannak, hogy a megye legjobb termelőszövetkezete lehetünk. A megye' legrosszabb tsz-éből a megye legjobbja? Nem túlzás ez? Lehet, de ezt akarják! És az akarathoz hozzásegített az állam is. Pénzben és különböző kedvezményekben erre az évre mintegy 3 millió forint segítséget kaptak ... Most a tagságon a sor. — De akkor mindnyájan egy akaraton legyünk! — mondja Takaró János bácsi, amikor erről beszélgetünk egy silógödör szélén. — Ne úgy mint a múltkor! Azt mondták, megérkezett a pétisó. Na gyerünk emberek kirakodni! Jöttek is, egy kivételével. Mi, akik dolgoztunk, aznap 80 forint körül kerestünk. S éppen az az egy kiabált: igen, köny- nyű nektek, egy nap 80 forintot tesztek zsebre. Mondtam neki: téged is hívtunk, miért nem jöttél? — A dunafalvi emberek már sokat csalódtak, nehezen hisznek — mondja Haraszti Károly a párttitkár. — Most a legfontosabb: beszélni velük, sok kisebb nagyobb problémájukon segíteni. Ez most a teendő. — KÉT NAPIG JÁRTAM, KELTEM a tsz-ben, sok emberrel beszéltem. Általános vélemény: jó kezekbenivan most a gazdaság. De az emberekkel még nem foglalkoznak eleget. Az elnök szinte éjjel-nappal a földeket járja, mindenütt ott akar lenni. Jó, ha egy elnök mindenről tud, de nem kell az összes gondot magára vállalnia. Van jó főagro- nómusa, van hozzáértő beosztott agronómusa, derék brigád- és munkacsapatvezetői, hagyja őket önállóan dolgozni. Akkor több idő jut törődni az emberekkel. Kevesebb lesz a vezetőséghez írott panaszos levél. Sajátos a helyzetük. A tsz-aiek például egy évben mintegy 300 000 forintjába kerül a kompon át fuvarozás, a várakozási idő. A többi tsz-nél nincs ilyen probléma, ez az összeg is a tagságé marad. Azt kérik, hogy a Termény- forgalmi Vállalat és az Állatforgalmi Vállalat helyben vegye át az árut. A járás vezetői talán elintézhetik ez\ a kérésüket is úgy, ahogy segítettek már sok probléma megoldásában. Az elmúlt év végefelé egyik kollégám is itt töltött néhány napot. Riportot írt a tapsztaltakról. Akkor azt írta; „A gáton túl tintasötét az éj”. Ez a mondat híven kifejezi az akkori állapotokat. Helyzetük szinte a reménytelenséggel volt egyenlő. Alig-alig fogta meg valaki a munka elejét. — Társadalmi munkában 4 kilométer bekötőutat építünk — mondta büszkén a tanács elnöke. Társadalmi munka ott, ahol tavaly még a kötelezőt sem igen teljesítették! Ez a nép a szó legszorosabb értelmében sötétségben élt. Csak 1957-ben kaptak villanyt. A napokban új, szélesvásznú filmszínházat avatnak... AMIKOR DUNASZEKCSÖRÖL ÁTMENTEM, mellettem egy 10 év körüli kislány átlt a kompon. Kezében egy gyönyörű új nylonruha, akkor hozta a szabótól. Kérdeztem tőle, hol dolgozik az édesapád? „A tsz-ben — felelte. — A születésnapomra vették ezt a ruhái?. — És még magasabbra emelte a szép holmit, nehogy véletlenül is összepiszkolódjon. A régi „tintasötét éj” és a hófehér nylon között nagy a távolság. .. Garay Ferenc Az ünneprontó fiatalság autókon, sietve, lázaktól hajtva érkezik minden kiállításra, mohón körülpillant, s miután a látvány az érdeklődési körén kívül marad, sietve továbbröppen, más, nyüzsgőbb, XX. századibbnak vélt élmények felé. A kritikus is a fiatalokkal érkezik, s nagy várakozásai már a kiállítótermektől kilométerekre fellobbannak, s a terembe már izgatottan és modortalanul lép, megfelejtkezve a, kötelező tiszteletadások apró, nyavaly- gó szertartásairól, körbe rohan, mert képeket akar, valódi, legvalódibb kort tükröző, embert ábrázoló, modern és a színek, fények költészetén átszűrt igaz gondolatokat. Hit adott Kelle Sándor ? Mit fogalmazott meg képi nyelvén, abból, ami az emberek közös kincse 1963-ban? Mit mondott el abból a gigászi erőfeszítésből, amit az ember világviszonylatban tesz, hogy megőrizze a lakóházait, s a közelben új gyárakat építsen, melyek lehetővé teszik a továbbélést? Mit mondott é! a matematikusokról. akik értelmes kérdéseket tudnak feladni az elektronikus számológépeknek, s a válaszokból következtetni tudnak az ember lehetőségeire? Mit mondott ei az emberi gondolat fejlődéséről, mely egyre inkább a tökéletes, a totális megfogalmazások felé közeledik? És mit mondott el a XX. század bonyolult politikai életéről, azokról a lázakról, melyek az újságok első oldalairól az emberek szemébe ömlenek, s a tudatukat napokig, hetekig fogva tartják, a személyi kultusz utáni pezsgő fellendülésről, arról, hogy sokaknak még nincs lakásuk, s arról, hogy a tervezők meghökkentően modem és komfortos épületóriásokat álmodnak papírra, arról, hogy most már a faluk népe egész nap a földeken hajlong, s arról, hogy a vásárokban tehenek, és jámbor ökrök helyett csak autókat lehet venni, s arról, hogy kinőttük az országútjainkat, arról, hogy Izmosodunk napról napra... ? Semmit... Kelle Sándor képei életünk legnagyobb problémáiról semmit sem mondanak, az űrhajózás korszakának bonyolult emberéről és világáról még áttétele' n sem beszélnek. Csodákkal tehát nem találkozhatunk Kelle Sándor jubileumi kiállításán, s azzal a bátor realizmussal sem, mely korunkat esetleg megjelenítené. A továbbrohanó fiataloknak azonban mégsincs igazuk, mert a művészet különös mágusai között sokféle alkatú, világnézetű, bátorságul, stílusú ember akad, s így természetesen a kor szenvedélyes kutatói, ábrázolói mellett olyan művészek is élnek, akik tartják a festészet által egyszer már elért színvonalat, életük során, gazdagabbá, árnyaltabbá, mívesebbé tesznek egy ábrázolásmódot, s legfőképpen megőrzik a legjárhatóbb országutat a ké- ! sőbbi nemzedékeknek, akik ! érdekes útelágazásokig jut- 1 hatnak majd el a nyomuk- l ban, s talán újabb, még iga- j zabb utakat is felfedeznek. Kellj Sándor jubileumi kiállításán bemutatott képek inkább egy nosztalgikus művész egyéniséget állítanak a látogató elé, aki Dunántúl tájélményétől soha az életben nem tud már szabadulni, akinek az életkereteit még a dombok, erdők, vasárnapi kirándulások határozták meg, és nem motorversenyek, kibernetika, benzingőz... Kelle tűnődve elidőz a hegyek között láng- ralobbanó alkonyi tüzeknél és megmelegíti fáradó kezét. Dermedt téli tájak merevednek a vásznain, melyek fölött piszkos, havazást ígérő ég feszül, s az ember cserépkályhákra, duruzsoló füzekre, teára, csendes tarokkpartikra gondol, öreg házai között megvillan egy-egy fiatalabb szoknya, de ebben is van valamilyen rezignáltság, mintha egy rejtett narrátor a múlton merengve csak eny- nyit mondana: „Hát igen....” Kelle Sándor nem tartozik tehát a modem festők közé, élményvilága és látásmódja inkább a merengő, kiegyensúlyozott alkotók közé emelik. Képei szépek, de nem indítanak új gondolatokat, nem okoznak sem meglepetéseket, sem lázakat. Táj élményét hagyományos stílusban közli, formai újításai nincsenek. Elismeréssel kell beszélnünk „önarckép”, „öreg ' Pécs”, „Ürögi völgyben” és a „Kilátás a Lábdihegyről” című képeiről. A „Kilátás a Lábdihegyről” különösen merész színhasználatával gyönyörködtet, hiszen a zöldek árnyalatai átszövik a kép szerkezetét és mégesem válik „spenótszerűvé” mert megfelelően ellenpontozza más színekkel, így 'rtartotta a kép egyensúlyát. Vanr ak azonban olyan festményei is, melyek kevésbé sikerültek, ilyen az „Egyházaskozár” című olajkompozíciója, ahol a | zöldek már ráülnek a képre, s az eredeti tájélmény minden költészetét agyonnyomják. „Tenkes alja” című vásznán az előtér elnagyoltsága, bizonytalansága a befejezet- lenség érzését kelti, s a „Bányász” című egyetlen munkás képe nedig egyszerűen nem illik a kiállítás anyagába. Kelle Sándor életműve még messze van a befejezéstől, így biztosak lehetünk abban, hogy Kelle Sándor legközelebbi jubileumi kiállítása még esztétikusabb, még szebb lesz, hiszen az elmélyülés évei következnek. Bertha Bulcsú Még mélyen alszik a város, amikor a Tejipari Vállalat kocsijai szertehordják a városban a tele kannákat, palackokat. Mire felébrednek a háziasszonyok, már friss tej várja őket az üzletekben, készülhet a reggeli ... Ügyes diákok Tegnap délelőtt nyílt meg a gyakorlati oktatás anya gából készült kiállítás a pécsi járási tanács nagytermében. A megnyitót Papp Imire eivtárs, a városi tanács vbelnökhelyettese mondta. Ilyen jellegű kiállítás először nyílt Pécsett. Áki végignézi, láthatja, milyen gyorsan hódít teret az iskolákban a gyakorlati oktatás. A kiállítást a módszertani munka közösség dolgozta fel az iskolák elkészített, avagy félig kész anyagából. Érdekes, szemléltető módon állították ki a munkadarabokat Nemcsak a kész tárgy került a tablóra, hanem az egyes munikafogások is. Különösen reprezentatív a mezőgazdasági szemléltető eszközök bemutatója, de a technikai jellegű szakkörök munkája, különféle fém-, papír- és kézimunkák is nagyon szépek. Egyik másik darab szakmunkásnak is dicséretére válna. A kiállítás értékét növeli az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat bemutatója. A Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott eszközeit, gépeket, szerszámokat, vagyis a politechnikai oktatáshoz szükséges eszközöket hozta városunkba. Sok újdonsággal jelentkezik. ötletesek a műanyagból készült, szétszerelhető térmértani modellek, a műgyanta- kockába ágyazott gyikok, rovarok. Meg kell említeni a pécsi járás kiállítását is a szomszédos teremben. Az óvodások munkájától kezdve a végzős tanulóit készítményéig minden 'korosztály legszebb rajzait, kézimunkáit láthatjuk. A kiállítás egy hétig tart nyitva délelőtt 9 órától délután 6 óráig. Még alig dereng a hajnal, amikor Sarkantyú Erika és Guótli Zita I. éves orvostanhallgatók kezükbe veszik a fizika és kémia könyveket, hogy nyolcadikén minél jobb eredményeket érjenek el a vizsgán. Mire az első vásárlók megérkeznek, már „hegyekké” nő a retek és a zöldhagyma a búzatéri piacon. Erb János képriportja
