Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-23 / 118. szám
r 1963. MÁJUS 23. RIAPLÓ 3 Súlyos tervlemaradás A NEB megvizsgálta a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat munkáját igénylési menetrendnek homAmikor Németh Ferenc, a Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalatának vezetője elolvasta a NEB jelentését, csak annyit mondott: „Sajnos, minden sora igaz”. Idézzünk néhány tételt a vizsgalati jelentésből: „A vállalat 1963. évi termelési terve ki van agyam, töltve építkezési kijelölésekkel, de a tavalyról áthúzódó, valamint az új rnyinkákmál fennálló nehézségek miatt nemcsak a termelést, de az előkészítést sem kezdhették meg az újév első negyedében”. Az anyagmegrendelések vizs gála tónál a következőket állapítják meg: „Az év első negyedében lényeges mennyiségű jelesleges alapanyagot rendelt e- vállalót”. A vállalat elfekvő készleteiről megállapították, hogy az már a múlt év utolsó negyedében is meghaladta a félmillió forint értéket, amiért a Magyar Beruházási Bank pécsi fiókja évi 18 százalékos büntetőkamatot számít fel. — Természetesen azt is megjegyzi a vizsgálati jelentés, hogy az immobil készletek felszámolása szorosan összefügg a tervdokumentációk időben történő elkészítésével. A tervdokumentációk hiánya miatt sok esetben felesleges anyagot rendelnek, s ezek felhasználása, illetve beépítése bizonytalan időkre tolódik eL Az elfekvő készlet másrészt abból adódik, hogy az anyagkönyvelési kartonok adatai sem megbízhatóak. Olyan mennyiségeket is tartalmaznak, amelyek a valóságban nem léteznek, vagy éppen a többszörösét találni meg belőlük a helyszínen. A vizsgálat megállapította, hogy a múlt esztendőben nem kevesebb, mint 451 fő lépett ki a vállalattól. A nagymérvű munkásvándorlás elsősorban a pécsi építésvezetőségeknél fordult elő. A bérgazdálkodás vizsgálatánál kiderült, hogy a múlt esztendőben 8863 olyan órát fizették U a dolgozóknak ami mögött konkrét munkát ' nem tudtak felmutatni Ennék a legfőbb oka a dolgozók egyik munkahelyről a másikra való átcsoportosítása volt. ami lényegesen megnövelté a kihasználatlan óraszámokat. Tovább lehetne folytatni a sort az önköltség, valamint az trtókalkuláciök kedvezőtlen alakulásával, a bizonylati fegyelem lazaságával, a szállítási, a rakodási költségek helytelen elszámolásával, ami mind azt bizonyítja, hogy a vállalatnál ban a terhűkre róható, szinte tehetetlenül áUnaJt a nehézségek előtt. Május elsején még mindig ott tartott a vállalat, hogy az előirányzott munkáknak csak valamivel több mint a felét kötötte le szerződéssel és ebből is mindössze 40 százalék minősül olyan -munkának, amihez hozzá is lehet fogni. Az igényelt 25 tsz-létesítményből lekötöttek ugyan 17-et, de ebből csak négyet kezdtek meg a mai napig. Pedig az építésre váró létesítmények nem kis jelentőségűek. Köztük szerepel az exportra termelő Szigetvári Konzervgyár nagyraktárának, a Mohácsi Gépgyár szociális létesítményeinek, a szentlőrinci 6 tantermes iskola teljes felújításának, a lakások. tucatjainak felépítése, nem is beszélve a mintegy 11 millió forintos tsz-építkezésekről. amelyek mind, mind bizonytalanná váltak az építtetők hanyagsága miatt. Mi az oka a súlyos lemaradásnak? Mindenekelőtt az, hogy a beruházók elhanyagolták a tervdokumentációk időbeni pontos szállítását, illetve leadását. És ami a legszomo- rúbb, a beruházók között ott találni a megyei tanács egyes osztályait is. Még néhány hét, és a második negyedév végére érünk. Mégis arról kell beszámolnunk, hogy a megyei tanács egyik-másik osztályának, ha kézben is van a tervdokumentációja, hiányzik hozzá a hitelfedezet, az építési engedély, a tervszolgáltatás, a bankigazolás. Tóth F. Béla, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője elmondta, hogy az osztályok a tervévet megelőző utolsó negyedévben állították össze igényeiket, azt nyújtották be. Igen ám, de a hitelkeretek lebontásakor vált csak ismeretessé, hogy a hitel távolról sem fedezi a hónapokkal előbb bejelentett igényeket. Az osztályokon ekkor kezdetét vette valamiféle totózáshoz hasonló tippelés, hogy a sok óhaj közül melyik legyen az, amelyik belefér a rendelkezésükre álló hitelkeretbe. Ez aztán mi mást vonhatott maga után, mint azt a bizonytalanságot, ami végül is a tervdokumentációk késedelmében jelentkezik és kétessé teszi az egész építési program megvalósítását, Tóth elvtárs megjegyezte, hogy a fentebb elmondott lakegyenest fordítva kellene történnie. Vagyis, ennyit kapsz, erre építsd a tervet. De mi akadálya, hogy ezt így csinálják? Hiba volna azonban, ha a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat súlyos lemaradását csupán ezzel magyaráznánk. Hiszen az említett felesleges anyagkészletek, a büntetőkamatok, a különböző bírságolások, a meg nem dolgozott műm kák után kifizetett bérek, a munkásvándorlás és egy sor más hiányosság sem elsősorban a vállalat hibájából történt A már elmondott okok mellett nagyiban hozzájárult ehhez az Építésügyi Minisztérium anyagosztályának tehetetlensége is. Miért fizetett a vállalat 100 ezer forintnál is több büntetőkamatot és különböző bírságokat? Nagyrószüket azért, mert a szállító, gyártó vállalatok nem igazolták vissza időben a megrendeléseket. — Ehért kényszerült arra a vállalat, hogy „önbiztosítás” címén olyan anyagokat is megrendeljen, amire még nincs is lekötve építési szerződés. — Persze, hogy szabálytalan az ilyen eljárás, de mi mást tehetne, amikor a szállító vállalatoktól visszaigazolás helyett olyan leveleket kapnak, amelyekben a következő indokokat olvashatni: „A vasúti kocsihiány, kapacitáshiány, alapanyaghiány, munkaerőhiány stb.” A beruházó nem érzékenyül él az ilyen megoldásoktól, mert őt is szorítja a határidő. Tehát nincs más ellenméreg erre, mint a bírságolás. Ahhoz tehát, hogy egy vállalat a tervét gazdaságosan és időben teljesítse, „csak” két szempont szültséges. Égjük az, hogy a terpdokumentációk időben a birtokukba kerüljenek, a másik az, hogy az Építésügyi Minisztérium illetékes osztálya minden tőle telhetőt elkövessen a hozzá benyújtott igények kielégítésére. Nem teljesíthetetlen egyik előfeltétel sem, A megyei tanács részéről valamivel jobb szervezési készség, az ÉM részéről pedig a tanácsi vállalatok iránti nagyobb megértés szükséges. — Ha e két szempont érvényesül, minden bizonnyal pozitívabb eredménnyel zárul a NEB következő vizsgálata is. P. Gy. Világszínvonalra emelni a magyar állat tenyésztést! Magasszíntű előadások és hozzászólások a tudományos vándorgyűlés első napján Szerdán Pécsett a járási tanács dísztermében, több száz hazai tudományos és gyakorlati szakember részvételével megkezdődött az Állattenyésztési Kutató Intézet kétnapos tudományos vándorgyűlése. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke, aki a házigazda szerepében köszöntötte a tudományos konferencia résztvevőit. A kétnapos tudományos ülést Petőházi Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. Petőházi elvtárs értékelte az Állattenyésztési Ku. tató Intézet sokoldalú tevékenységét a hazai állattenyésztés felvirágoztatásában, majd rámutatott arra az örvendetes tényre, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek igénye állandóan nő a kutatómunka iránt s ezt az igényt ma már nagyon nehéz kielégíteni. Ezután dr. Tangl Harald, az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója tartotta meg t előadását „Takarmányellátott- i Ságunk fokozásának lehetősé- I gei és ennek érdekében végzett legújabb kutatások eredményei” címmel. Ma már — I főleg istállózott körülmények között — maximális termelésre kényszerítjük állatainkat — mondotta — s ehhez elengedhetetlen megadni számukra a megfelelő tápanyagot. Mintegy 70—80 nélkülözhetetlen tápanyagot kell biztosítani háziállatainknak s ezt csak takarmánytápokkal tudjuk megoldani. Ma már a takarmányozáson belül is új tudományág született — a takarmánykeverékek összeállításának tudománya. A korszerű takarmánykeverék legalább 30—40 komponensből áll, melyben a táplálóanyagokon kívül vitaminok, sőt hormonok, enzimek és különféle védőanyagok is találhatók. Kér. dés, hol készüljön a keverék? Véleménye szerint az ún. starter takarmányokat — malactáp, csibetáp — csak gyárakban készíthetik, mert túl finom keverést igényelnek. A többi állati tápokat termelő üzemekben, állami gazdaságokban is előállíthatják megfelelő premixekkel. Előadása további részében a A Kossuth Lajos utcában lassan első évfordulóját „ünnepli” a félbehagyott járda. De nemcsak itt, hanem a város más részein, például a Rákóczi úton is befejezetlenek maradtak a járdák, veszélynek kitéve a gyanútlan járókelők bokáját. A gyalogjárók nevében egy szerény kéréssel fordulunk az illetékesekhez, ha lehet, minél előbb tegyék járhatóvá ezeket a járdákat. tartós hazai fehérjehiány leküzdéséről beszélt. Kamuiuant a mesterséges szénaszán las előnyeire és felhívta a figyelmet a takarmányélesztó gyártásban és algatermelésben rejlő lehetőségekre. Jelenleg évi L54 vagon élesztőt gyárt az ipar, de további lehetőségek kínálkoznak az élesztőgyártás fokozására. Az algatenyésztésről, mint megfelelő öszetéteiü, olcsó és nagytömegű fehérjeforrásról beszélt. Végül a vitaminellátási gondokkal kapcsolatban ismertette, hogy kidolgoztak egy olyan antioxi- dánst, mely 7 hónapon át 75 százalékon tartotta a lucernaliszt — egyébként gyorsan bomló — karotin szintjét. Előadása végén annak a határozott véleményének adott kifejezést, hogy a korszerű tápokkal történő takarmányozás rövid időn belül meg fogja változtatni az egész állattenyésztést. Ezután dr. Czakó József, az Állattenyésztési Kutató Intézet szarvasmarhatenyésztési osztályának vezetője „Lehetőségeink a szarvasmarhatenyésztésben és a legfejlettebb országok színvonalának elérése” címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a hazai szükségletek növekedése és a világpiacon való verseny- képesség egyaránt szükségessé teszik szarvasmarhatenyésztó- sünk fejlesztését. Az első nap harmadik előadója dr. Kertész Ferenc, az Állattenyésztési Kutató Intézet sertéstenyésztési osztályának vezetője volt, aki „A világpiacon versenyképes sertés- tenyésztő országok eredményei és hazai lehetőségeink a termelés fokozásában” címmel tartott előadást. Mindenekelőtt a húsfajták szerepének növekedéséről, a kocaproduktivitás és a hízékonyság növeléséről beszélt. A koca produktivitást lerontják ma még-i a I kockázatos téli elletések. A felkért hozzászólók közül* elsőként dr. Baintner Károly egyetemi tanár ismertette új módszerét, mely szerint a keményítőérték számítása mellett a súlygyarapodási értékkel is helyes kiszámítani az egyes takarmányok hozamát, illetve értékét. Berkes Péter egyetemi tanár a szarvasmarhate- hyésztés előtt álló feladatokat foglalta össze, Magos László főigazgatóhelyettes a szarvasmarhaistálló építésének komp- lettírozását sürgette. A délutáni órákban újabb hozzászólásokra került sor. A konferencia ma folytatja munkáját káosz uralkodik. S ha csak arról volna szó, hogy a felsorolt hibák csupán egyéves keletkezésűéit, köny- nyű lenne a konzekvenciát levonni azzal, hogy vonják mielőbb felelősségre a vállalat vezetőit. Sajnos, nem ilyen egy szerű a helyzet. A vállalat vezetői. műszaki és adminisztratív dolgozói maguk is látják a bajokat, s néhány olyan hibától eltekintve, ami valóSzertáravatás Új-Mohácson Vasárnap délelőtt került sor az újmohácsi tűzoltószertár ünnepélyes átadására. Az avatás előtt az iskola előcsarnokában Völgyesi Jenő volt iskolaigazgató emléktábláját ko- szorúzták meg, ahol Bérdi Imre, az önkéntes tűzoltótestület parancsnoka mondott beszédet. Méltatta Völgyesi Jenő életét, aki az újmohácsi önkéntes tűzoltótestület tagja volt és mint vezetőségi tag éveken keresztül tevékenyen részt vett az újmohácsi tűzol- tótestület munkájában. Az új tüzoltószertárat a városi tanács végrehajtó bizottsága nevében dr. Vadon Antal, az igazgatási osztály vezetője átadta Bérdi Imre önkéntes tűzoltóparancsnoknak. IZMOS, 22 éves fiatalember ül szemben a nyomozóval. Válaszolgat a kérdésekre, s közben időnként az ablakra pillant. Ide látszik a sportpálya, a gyepen néhá- nyan fecskében elnyújtózva napoznak. Mélyet sóhajt — Soha többet, csak még egyszer szabaduljak — mond ja. Nem először fogadkozik. Lopásért 1961-ben 7 hónapra ítélték. Szabadulása után néhány hónappal ismét lopott — 1 évet kapott érte. A börtön kapuját nemrég csukta be maga után s most ismét itt ül... Már a kilencedik motor lopásának beismerésénél tart. — Szenvedélye a motorozás? Kényszeredetten mosolyog. — Nem. -.. hanem a lányok miatt. Biztosabb az em bér fellépése, ha látják, hogy motorja van. Nem értem ezt a fiatalembert Legutóbb a lippói termelőszövetkezetben dolgozott. Kertész. Fizetése 1800 forint volt. Munkakönyvébe 1960-tól hét üzem és vállalat nyomta bélyegzőjét Nem mondhatja, hogy a nincste- tenség miatt kényszerült lopásra. Kertész a szakmája — jó szakma. Csakhogy dolgozni kell. Lappon ez év április 9-én alkalmazták, április 22-én már csak hüli helyét találták. „Munkáját elhanyagolta, meg nem engedhető hangon beszélt a tsz-tagokkal” — írták róla. Nagyot szippant abból a cigarettából, amellyel a nyomozó megkínálta. Inge felgyűrve. A karján az ujja hegyétől a könyökéig tetoválás tetoválást ér. Női fej, leomló nagy hajjal, aláírás: Kató. Mellette nagy betűkkel: AFRIKA. Aztán Ica, Margit, Klári, egy horgony lánccal és isten tudja még milyen rajzok. — 131 tetoválás van rajtam — mondja. Pontosain tudja: 131. Sem több, sem kevesebb. — A hátamon is van, a lábamon is, a mellemen is Már ki akartam szedetni, leg alább a kezem fejéről meg a karomról, de nem lehet... KOPOGTATNAK az ajtón, egy fiatalember Lép be. Ellopták a motorját — feljelentést tett, s most érdek , lődik: van-e valami eredmény. Igen. A motort megtalálták, a III. kerületi rendőrőrsön átveheti. Arca fel- derűi, nagyon köszöni s boldogan perdül ki az ajtón. — Szóval a 'kilencediknél tartunk, — mondja a nyomozó. Pista biccent a fejével. — Több nem is volt, őszintén mondom. Őszinteség? Amit már nem lehet tagadni, azt kénytelen-kelletlen beismeri. A többiről tudni sem akar. Hanem, marad itt „nyitott kérdés.” Ez az életerős fiatalember, jó szakmával, havi 1 800 forintos fizetéssel — miért került 3 év alatt harmadszor a bíróság élé? — A barátok miatt — mondja, de a „barátok” szót nagyon gúnyosan ejti ki. — Meg a barátnők miatt — mondja a nyomozó. Megrándítja a vállát. Egy nő nevét említi, akit a Mecsekre fuvarozgatott lopott motoron. Hirtelen eszembe jut a lány arca. Egy bírósági tárgyaláson láttam. Három nő ült a vádlottak padján, köztük ő is. Egy lottónyertes pénztárcáját könnyítették meg. Úgy látszik, a lány amnesztiával szabadult. — Igen, ő az — mondja Pista. — Még régebben, 1958-ban feleségül akartam venni. „A haverok miatt kerültem id^” — ez a védekezése. Ha először állna a nyomozó előtt — talán hihető lenne. De immár harmadszor az „ismerősök” miatt? — Az anyámnak sem fogadtam szót. Azt hiszem, most kitagadott. Abból gon dolom, mert csomagot sem küldött. Újabb kérdések, újabb válaszok. Pista minden válasz előtt néhány pillanatig gondolkozik. Nem akar belezavarodni vallomásába A tanúk mást mondanak, ellenkezőjét Pista „töredelmes beismerésének,” — Most őszinte vagyok — mondja s éppen akkor akarja a nyomozót félrevezetni. Úgy véljük: „nehéz fiú’' van itt Pista személyében felnövőben. Hogyan képzeli él az életét? — Ha most letöltőm a büntetésemet, megnősülök. Engem itt nem látnak többé. Elég volt — mondja, de érezni a szaván: várt erre a kérdésre, s már előre eltervezte a választ. Se megbánás, se szégyen nincs egyhangú, szenvtelen beszédében. EMLÉKSZEM, régebben nem egy értekezleten különböző felszólalásokban elhangzott: „Elvtársak, mi vagyunk a felelősek a fia- taloik életéért, mi vagyunk a felelősek, ha rossz útra kerülnek.” Úgy tűnt, mintha minket vontak volna felelős ségre azért, ha egy fiatal hibázott. „A társadalom felelős, mert nem vigyázott rá eléggé” — hallottam ilyen hozzászólást is. A fiatalokért persze általában a mi társadalmunk a felelős s ezt vállaljuk is. De semmi felelősséget nem érzek és azt hiszem senzj sem érez például Pista miatt. A társadalom az ő esetében megtette a magáét. Kétszer börtönből szabadu 11, kétszer elhelyezkedett jó állásba, jó fizetéssel, senki sem hánytorgatta fel múltját. Megbecsülhette volna magát. De úgy látszik, a tetovált testtel a tetovált erkölcs is együtt jár. j „•> Garay Ferenc „Jubiláló" járdák
