Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
A mi pofiiikánk milliók politikája Teljes meggyőződéssel támogatjuk a Szakszervezeti Világszövetség helyes programját A szakszervezeti kongresszus harmadik napja A Magyar Szakszervezetek XX. kongresz- szusa szombaton a beszámolók és a határozati javaslat vitájával folytatta munkáját. A délelőtti tanácskozáson megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Biszkn Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, a budapesti pártbizottság első titkára, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja Részt vett a szombati ülésen az MSZMP Központi Bizottsága az Elnöki Tanács és a Minisztertanács több tagja is. A tegnapi ülésen felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is. XX. ÉVFOLYAM, ARA: 60 FILLER 109. SZÁM Kádár János felszólalása a szakszervezetek XX. kongresszusán Tisztelt kongresszus! Tiszteit elv társak és eiivtársnők! Engedjék meg, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népiköztársaság kormánya megbízáséból átadjam a kongresszus küldötteinek, az önök személyén keresztül a magyar szak- szervezetek több mint három- százezer tisztségviselőjének, több mimt két és fél milliós tagságának, forradalmi, szocialista, testvéri üdvözletünket, — kezdte meg beszedet Kádár János — majd így folytatta: Pártunk Központi Bizottsága és Népköz társaságunk kormánya nagy szeretettel, szívből üdvözli mindazokat az elvtánsainlkat és barátainkat, akik a Föld különböző országaiból a testvér szakszervezetek képviseletében, a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében eljöttek hozzzánk, megtisztelték megjelenésükkel szakszervezeteink XX. kongresszusát és építő hozzászólásukkal segítséget nyújtottak munkánkhoz^ Megállapítható, hogy a tM- gyar szakszervezetek XX. kongresszusa hasznos, jelentős hozzájárulás a magyar szak- szervezeti mozgalom további fejlődéséhez, a hazánkban folyó szocialista építéshez. Reméljük, hogy ha csak szerény mértékben is, de hozzájárulás lesz a nemzetközi munkásosztály világméretekben folyó harcához. az emberiség életéből az imperializmust és ezzel a háborús fenyegetést. Szolidárisak vagyunk, együtt harcolunk a nemzetközi munkásosztály forradalmi osztagaival, ' az egyes országok munkásosztályainak forradalmi élcsapataival: kommunista ét munkáspártjaival, a munkás- osztály minden forradalmi erejével, minden haladó erővel. Pártunk, szocializmus épígon szovjet csapatok vannak, nincsenek belső társadalmi okai. Ha az imperialisták azt akarják, hogy a szovjet csapatok Magyarországról kimenjenek, valahonnan menjenek ki az amerikai csapatok is. (Nagy taps.) Ha nekünk valaki azt mondaná, hogy innen kimennek a szovjet csapatok, onnan az amerikaiak, mi nem ijednénk i meg. Azt mondanók: nézzük Pártunk politikáját népűnk is jóváhagyta Mind a beszámolókban, mind a felszólalásokban sűrűn esett sző airrói, hogy hogyan, milyen mértékben, milyen eredménnyel' segíti a magyar szakszervezeti mozgalom megvalósítani pártunk politikáját. Ezért engedelmüiklkel először pártunk politikájáról kívánok néhány szót szólni. Pártunk politikája következetes, immár évek óta töretlenül fejlődik és mind határozottabb lesz. A múlt év vége felé a párt legfőbb fóruma, a kongresszus ezt a politikát* annak fő irányát jóváhagyta és továbbfejlesztette, majd azt követően az országgyűlési és tanácsválasztásokon választási programunkat, azaz a párt politikáját népünk is jóváhagyta. Megvannak irányelveink, iránymutató határozataink. Megerősítést nyert gazdasági, kulturális oélfcitűzéseink tételes foglalata, második ötéves tervünk. Úgy gondoljuk, hogy mt.>st, kongresszusunk és népünk jóváhagyása után munkánk legfőbb elemének a végrehajtásnak. az életben való megvalósításnak kell lennie. Elvtársak! Az élet rákény- szerített bennünket arra, hogy az 1956-os ellenforradalom után a társadalom úgyszólván minden lényeges kérdését újból megvizsgáljuk: összegeznünk kellett a tapasztalatokat, elemeznünk kellett a helyzetet, meg kellett határoznunk az irányvonalat. Most az a fő dolog, hogyan tudjuk gyorsabban, hatékonyabban, minél hamarabb végrehajtani a határozatokat. A cselekvés döntő eleme most az, hogy ériük el a helyesen kitűzött célokat, hogy azután új célokat állíthassunk pártunk; szak1 szervezeteink, munkásosztályunk és népünk elé. Elvtársak! Ha megengedik, megemlítem politikánk fő elemeit. Ezeket soha, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, ezért ezen a kongresszuson is szólni kell róluk. Nemzetközi síkon harcolunk a társadalmi haladásért, a gyarmati rendszer szétzúzásáért, az általános és teljes leszerelésért, a tartós és szilárd béhe megteremtéséért. Nem népek, nem is államok ellen harcolunk, hanem az imperializmus ellen, az imperialisták és a háborús kalandorok ellen, az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és az imperializmus más fő országainak monopolista, militarista körei és a népek békéjét veszélyeztető kalandorpolitiká- i juk ellen. Hosszantartó és szakadatlan harc ez, amelyben együtt küzd az egész nemzetközi munkás- osztály, minden elnyomott, szabadságra vágyó, még függő helyzetben lévő és már szabad nép, minden becsületes, békére vágv„ ember. Ez a harc addig folyik, amíg teljes győzelmet nem aratunk, amíg teljesen ki nem küszöböljük a gyarmati rendszer végleges szétzúzásáért, a békéért folytatott harc erői. De hozzáte- hetem: számíthat ránk a világ minden országának kormánya, még az Egyesült Államok kormánya is, az esetben, ha a vitás nemzetközi kérdéseket hajlandó tárgyalások útján, a józan észre hallgatva, a magyar nép függetlenségének, nemzeti szuverenitásának, szocialista fejlődésének tiszteletben tartásával megoldani. Minden kérdésben készek vagyunk tárgyalni és véleményünk szerint sok mindenben meg lehet egyezni. Az a meggyőződésünk, hogy ez minden országnak javára válnék. 1956-ban, azzal a bizonyítvánnyal, amit akkor felmutattunk, nagyon sok nehézséget okoztunk szovjet testvé- reinknek, valamennyi szocializmust építő népnek, a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a legkülönbözőbb progresszív erőknek. Az imperialisták propagandája akkor annyit foglalkozott velünk, hogy sikerült feácsdgáz- nia az emberek érdeklődését az egész világon, még ott is* ahol azt sem tudták, hogy létezik a magyar nép. Mos* ezért is nagy az érdeklődés az emberekben az egész világon aziránt, hogy md van Magyarországon. Szerencsére elmondhatjuk, hogy megváltozott nálunk a helyzet. Most legyüjtk azon, hogy minél több olyan dolog legyen Magyarországon, hogy ha szovjet vagy kínai testvéreinkéit, vagy bármely más országból, akár nyugati tőkés prBaágbói, érkezett vendégeinket megkérdezik, „hát md is van Magyarországon” — úgy tudjanak beszélni, hogy az erősítse ügyünket és segítse az ő harcukat: ez proletárintemacio- naflista kötetességümk. A szakszervezet segítsége a pártnak tő népünk híve annak, hogy világméretekben dolgozzunk a szakszervezetek akcióegységéért. Teljes szívvel, legjobb meggyőződésünkkel támogatjuk a Szakszervezeti Világ- szövetség helyes programját Szolidárisak vagyunk és együtt haladunk minden olyan emberrel és minden olyan mozgalommal, amely a világ bármely országában harcol a békéért. Együtt haladunk a nagy szovjet néppel Engedjék meg, mondatta ezután Kádár elvtárs, hogy külön szóljak arról, hogy mi, kommunista forradalmárok, magyar munkások, egész szocializmust építő népünk, szolidáris, törhetetlen egységben halad együtt a nagy szovjet néppel. (Hosszantaró, viharos taps.) Pártunk, a magyar szak- szervezetek, egész népünk harca és munkája az utóbbi időszakban jelentős fejlődést ered ményezett. Ma városba vagy gyárba, intézetbe, vagy szinházba, bárhová nyugodtan elvisszük barátainkat és nem barátainkat is. Még ellenségeink is észrevették, hogy ma Magyarország nem olyan, amilyen 1956 októberében volt. Folyik is „filozofálás” arról, mi ez a magyar fejlődés, miképpen „liberalizálódtak” Magyarországon a viszonyok. Fantáziáinak arról is, hogy majd kimennek a szovjet csapatok, azután jönnek a „szabad választások" és így tovább. (Élénk derültség.) Annak, hogy Magyarorszámeg, vizsgáljuk meg. De próbálják ők Adenauernek emlegetni, hogy csak Berlinből menjen ki egy zászlóaljnyi amerikai csapat! Rögtön azt mondja, hogy összedől az egész rendszer, vége a világnak! (Derültség.) Nem akarok itt további részletekbe belemenni, csak azt szeretném megmondani, hogy először is Magyarországon nem liberalizálódás, hanem szocialista fejlődés megy végbe. Politikánk marxista—leninista elveken nyugszik, szocialista, kommunista politika. Az, hogy rendszerünk humánus, természetes, mert a szocializmus, a kommunizmus lényegénél fogva a legemberibb, a leghumánusabb világnézet. Ezt kell tehát ellenfeleinknek először megjegyezniük. A másik: számíthat ránk a nemzetközi élet minden haladó ereje, a szocialista országok közössége, amelyhez a mi népünk törhetetlenül hű. Számíthat ránk minden progresszív törekvés, számíthatnak Elvtársaik! Hadd szóljak most belső dolgainkról. Azt hiszem, nem kell külön bizonygatnom, hiszen részben maga a vita is mutatja, hogy megváltozott nálunk a munka stílusa. A vita mentes mindéin hatásvadászattál, minden demagógiától. Komoly kérdésekről beszéltek, komolyain és értelmesen. Egyszóval szerencséire kimentek a divatból a frázisok. Ne is hozzuk vissza. Nem köt most minket komoly ügyeink tárgyalásánál semmiféle helytelenül értelmezett udvariasság, vagy illendőség, nevén szoktuk nevezni a dolgokat Ezért kérem, ne vegyék puszta udvartaskodásnafc, ha azt mondom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nagyra értékeli a magyar szakszervezeti mozgalmat ée fő támaszának tartja harcában és a munkájában, (Nagy taps.). A szakszervezet az az osztályszervezet, amely pártunkat — a munkásosztály forradalmi élcsapatát — a legerősebben összeforrasztja saját osztályával, a legerősebben és mind fokozott mértékben ösz- szeforrasztja a dolgozó néppel, a munkások, parasztok, az értelmiség tömegeivel. Az építőmunkában, a termelésben, a közoktatásban, sőt még a kultúrában is és az élet sok más területén — a szakszervezetek iigen jelentős és nagy segítséget nyújtottak a párt harcához. Éreznie kell ezt mindenkinek, aki a szakszervezetben dolgozik, akár függetlenített, akár nem. Ez a munka erkölcsi tartalma. Amit az osztályöntudat parancsára tesz az ember, azért nem jár prémium és ne is járjon soha. Nincs az a pré- mdumboríték, amelyik pótolni tudná azt, hogy osztályomnak, a dolgozó népnek tudtam szolgálatot tenni, segítettem népünk nagy történelmi harcát a szocializmus építéséért. Sokat segített a szakszervezet a szocialista öntudat erősítésében is. A szocialista munkaverseny kezdeményezésében és szervezésében a szocialista brigádmozgalom szervezésében és propagálásában és még sok más területen nagy és növekvő szerepe van az öntudatnak. Nagyon figyelemreméltónak tartom, hogy nem egy felszólaló szintén említette — hogy vigyázzunk a szocialista címért harcoló brigádok alakításának a serkentésében, nehogy megalkuvó módon valamit ts engedjünk ennek a mozgalomnak a nagyszerűségéből és hatalmas erkölcsi erejéből. Valóban úgy van, hogy legyen inkább 39 helyett csak 38 ilyen brigád, semhogy a mozgalom nagy erkölcsi erejéből valamit is engedjünk. Az, hogy a szakszervezetek hatalmas támaszai a pártnak, nem újkeletű dolog. A felszabadulás előtt, a Horthy-fasisz- ta rendszer negyedszázadában, mint tudjuk, a munkásosztály forradalmi élcsapatának, leg- öntudatosabb harcosainak a szakszervezetek voltak fő támaszai. Ez nemes hagyomány nálunk és talán nem hiba. ha megállapítjuk, hogy 1956 után visszaállítottuk a régi egészséges helyzetet a párt és (Vcűytatás a 8. oldakmi, „ *