Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
1953. MÁJUS 1. 5 < > MISSZIÓ VAGY MEM MISSZIÓ? A képriport az ötvenes évek első télében jelent meg az együk hetilapban. Ügyes, érdekes munka volt, a fotoriporter titokban, aféle „rejtett” mód- szerrel fényképezte le egy fa- j lusi táj színházi előadás közön- | ségét. Nem lehetett elfelejteni. [ Sorba ültetett csodálatos és figyelmes arcok, tágranyíU szemek szinte észrevehető ideges mozgása, a nagy cscdálko zás különös, eredeti pillanatai, i és az áhitat utánozhatatlan, j csaknem vallásos megszállott- | sága. Hogy a képriport alatt | voi:-e szöveg — és ha volt, má J volt — nem emlékszem, de ez te jesen közömbös. A képek I bevétek, az arcok — a magyar színházi kultúra egyik, talán legizgalmasabb időszakáról. Néhány hete pedig | egyik neves fővárosi színmű- í vésznőnk nyilatkozatát olvas- | ta" a színházi tájelőadások- : ró!: ..... ezért mondom, nem i inkább öncsalássá fajultak eze : a táj- és peremelőadások, 1 a tv.Uuráüs misszió szépen j Kar gzó, eredeti célkitűzései ! helyett? Az elmúlt tizenhét | év alatt sokszor bebizonyosodott, hogy a kirakatpolitika helytelen, inkább árt, mint használ. Ezért kellene alaposan felülvizsgálni a táj- és perem- előadások ügyét”. Valóban kirakatpolitikáról var. szól A tájszínház misszió-jellege. meg korai lenne megtagadni — függetlenül a tele- viz ó térhódításától és más közbejött tényezőtől — csupán az adott körülmények némiképpen megváltoztak. — Az egészségesebb igényekről van szó. A korábbi kulturális igények nagyjából már túljutottak a falu határain, a mai falu kulturális igényeire néni az anekdótabeli kisbojtár a jellemző, akinek a három legfontosabb kívánsága közül az első kettő az volt, hogy „szeretnék zsírt inni és szeretnék széna- kazalban aludni” — hanem a vasárnap délutáni tömött autóbusz, ami Vajszlőról, Nagy* harsányból vagy máshonnan Pécsre hozza a színházi közönséget. Egyre gyakoribb jelenség, hogy Pécsváradról, Szalántáról, Berkeséiről. Nagy- harsányból és máshonnan csoportosan autóbusszal jönnek Pécsre színházba. A tájszínház — kis díszletet, csökkentett szereplőgárdát, korlátozott lehetőségeket, esetleg a színészi játék művészi erejének bizonyos mértékű ' csökkenését is jelenti' — nem azért, mintha a színész más művészi ambícióval játszana Pécsett és más ambícióval Vajszlón, de az előadás pusztán műszaki, technikai körülményed szánté lehetetlenné teszik a pécsivel egyenértékű produkciót A számok viszont még ilyen körülmények között is bizonyítják a tájszínház misszió-jellegét. A Pécsi Nemzeti Színház a múlt év szeptembere óta tartó évadban 149 vendége kiadást tartott vidéken, a 149 előadásnak ösz- szesen csaknem 37 ezer látogatója volt. Megnyugtató számok, és ha még tekintetbe PASORÁMi vesszük, a helyzet objektív tényezőit is — aligha lehet ezt kirakatpolitikának nevezni. Nem beszélve arról, hogy a mai számok semmivel se rosz- szabbak a nyolc évvel ezelőtti adatoknál^ amikor pedig köztudomásúan a színházi konjunktúra korát éltük. Ha misszió-jellegről beszélünk, akkor nem lehet elhallgatni azt a rendkívüli emberi és szervezeti erőfeszítést, amit a rendszeres tájelőadás a színháztól és a színészektől szinte előadásonként megkövetel. Az utóbbi esztendőkben kétségkívül sokat javultak a körülmények, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a helyi népművelési funkcionáriusok megértették — vagy legalábbis többségük megértette —, hogy a tájforma nem a színház különleges kedvtelése vagy titokzatos gazdasági manőverezése, hanem fontos része a nálunk folyó egyetemes tömegkuétúrális feladatnak. — Ilyenformán nagymértékben javult a tájelőadások helyi elő készítése. Javultak a technikai és esztétikai előfeltéelek — — mint a színházi előadásra előkészített művelődési otthonok berendezése, fűtése és más kellékek — de a helyzet még korántsem kielégítő, amiről egyébként a tájoló színészek azt hiszem végnélkül mesélhetnének. Az ma már a legritkább esetek közé tartozik, hogy a művészek számára nem biztositanak megfelelő öltözőhelyiségeket, vagy hogy a színpadra meglehetősen kalandos körülmények között, mondjuk csak egy ablakon át lehet feljutni — mert erre is volt már példa — de a tájoló színészek misszionárius voltát ma sem lehet tagadni. Gyakran szinte : emberfeletti körülmények között utaznak, játszanak a legeldugottabb falvakban, a tájolás mai körülményei is nem egyszer a magyar színházi kultúra hőskorára emlékeztetnek, pedig ezt általában mi sem indokolja. A télen gyakran megtörtént, hogy nyolc-tíz fokos hőmérsékletű teremben kellett játszani, a nézőtér nagykabátban ült. Az illetékes közlekedési vállalat is általában rosszul záró gépkocsijait adja a színháznak erre a célra, pokrócokkal kell eltömni az ajtó és az ablak réseit, de küldtek már olyan kocsit is, hogy menetközben az utastérbe ömlött a gáz. A Pécsi Nemzeti Színház az idei szezon 149 vendégelőadását földrajzi értelemben meglehetősen nagy területen tartotta. Baja és Zalaegerszeg, Dombóvár és Székesfehérvár, Marcali és Nagykanizsa. Következik ez abból, hogy kevés a megye „színházi felvevőképessége”? Az egyik igazság kétségtelenül ez. A megyében vannak olyan területek — elsősorban Pécs város peremkerületei — ahol a színház szinte érthetetlen és megfejthetetlen nehézségekkel áll szemben. Köny- ' nyebb például Beremenden színházi előadást szervezni, sőt könnyebb Beremendről mondjuk hatvan nézőt egy pécsi előadásra behozni, mint Pécsbányatélepröl, vagy Meszesről. Ezeket a peremterüle- teket pillanatnyilag „színházi közöny” jellemzi, amit azt hiszem csak részben lehet a televízió erőteljes térhódításával megmagyarázni. A színház megpróbálkozott azzal is, hogy a meglévő és úgynevezett j „közönségbiztos” területeken . kísérletképpen növeli az előadások számát, de hamarosan kiderült, hogy ez csak operettek esetében járt sikerrel, ugyanis a vidéki színházi közönség szinte teljes egészében törzsiközönség, a helyi értelmiségre épül. A csaknem húszezer lakosú Mohács színházi előadásain általában mindig ugyanaz a négy-ötszáz ember ül a nézőtéren, de ez jellemző máshol is. Az eddigiekből logikusan következne, hogy ha a színház „Hotel Kikelet5’-néven avatták a szállót 1938-ban, (két évig építették) — s most egy alapos generál felújítást kairóit a mecseki SZOT-üdülő. Múlt év őszén kezdték meg a munkálatokat, a határidőt pedig 1963, augusztus 30-ra állapították meg. A beutalókat azonban rendszerint már fél esztendővel előbb kiadják az üzemeknek, így az üdülési fő- igazgatóság kérelemmel fordult a Komlói Építőipari Vállalathoz: próbálják meg lerövidíteni a belső építési munkát azokban a helyiségekben, sa ilyen nagy nehézségekbe ütközik, akkor csökkenteni kell a kötelező színházi előadások szárnál1:, csahogy a színháznál is tervgazdálkodás folyik és a tervet teljesíteni kell. Viszont a Pécs; Nemzeti Színház — összehasonlítva az ország más, hasnoló színházaival — rendkívül Összes, a legmagasabb táj terv szerint dolgozik. Egy színházi idényben összesen 270 vendégelőadás szerepel a tervben, ezért kell Baján, Zalaegerszegen, Bonyhádon, Székesfehérváron és máshol is színházi előadásokat szervezni. A színház korábban a 140 évi táj előadáshoz vállalt még 100 brigád- tájelőadást, de a kezdeti kísérlet után a brigádtáj, más néven „taxfcesztrád” megszűnt — a terv viszont megmaradt. Mindenesetre ez olyan tempó, amit maradéktalanul — gazdasági és műszaki elvek egyidejű hangoztatása mellett sokáig folytatni nem lehet. A tájszínház így mindinkább puszta gazdasági erőlködéssé vállik — természetesen az eredeti misszionáriusi cél híjjával. A megoldás nyilvánvaló — csökkenteni kell a színház tájtervét. Csak így lehet vidéken is megfelelő színházi körülményeket teremteni — jó darabokkal, jó előadásban, és a mű vészeli ás így érzik ált a nehéz, gyakran nagyon fáradságos feladat — tulajdonképpen izgalmas és értelmes voltét. Thiery Árpád amelyek szükségesek az üdültetés beindításához. A vállalat dolgozói, — akik a szálló felújítását végzik Mischl József művezető irányításával — szocialista szerződést kötöttek, amelyben meg ígérték, hogy május elsejére a vállalásnak megfelelően bizonyos munkákat befejeznék. így* készült el április utolsó napjára a szállodai szobák, továbbá az étterem, a konyha, a mellékhelyiségek belső tatarozása. A bárhelyiség, azután a társalgó, illetve az épület homlokzati tatarozását folyamatosan augusztus végére befejezik. táj programjának megvalósítaA vállalásnak megfelelően kedden nyithat az Üdülő Szálló Baráti kapcsolatok Pécs és Erfurt kösött Tegnap délelőtt Pécsre érkezett dr. Martin Sproszig docens, az Erfurti Mikrobiológiai Intézet igazgatója, az Erfurti Orvostudományi Egyetem tudományos bizottságának elnöke és dr. Kurt Hilcisch, az Erfurti Orvostudományi Akadémia rektori hivatalának vezetője. A vendégeket dr. Hajnal József, a Pécsi Orvostudományi Egye tem rektori hivatalának vezetője és dr. Tényt Jenő, az Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára köszöntötte a repülőtéren, s Pécsre érkezésük után 1 dr. Donhoffer Szilárd egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektor helyettese fogadta őket a rektori hivatalban. Német vendégeink 5 napot tartózkodnak városunkban. Látogatásuk az Erfurti Orvostudományi Egye tem közötti baráti kapcsolatok kdépi- tésére szolgál. Az épület meglehetősen rossz állapotban került a komlói építők kezébe. Az összes padlózatot például fel kellett szedni, mert a faanyag gombás fertőzést kapott. Tűzveszély es volt a villanyhálózat is, amelyet most teljesen korszerűsítenek, csak úgy, mint a vízvezetékhálózatot. A szálló északi homlokzata az elmúlt évek során beázott. A mészk5 átengedte az esővizet és a szobák falad benedvesedtek. — Június és július hónapokban — megfelelő hőmérséklet mellett — kerül majd sor arra, hogy a falakat külsőleg impregnálják. Kedden érkezik meg 150 üdülővendég az ország különböző vidékeiről a komlói építők jóvoltából. iüiiÜlii L. amin ■ :
