Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

f MÁJUS L íaplA 3 Díszítőmövtafi szak­körök menyei kiállítása Baranya nyolcvan dí­szítőművészeti szakkörének legsikerültebb munkáiból a Nő tanács és a Népművelési Tanácsadó rendezésében ki­állítás nyílt szombaton dél­előtt Pécsett, a fegyveres erők klubjában. A Baranya magyar lakosú, német és dél­szláv nemzetiségű vidékeit, jellegzetes néprajzi tájegysé­geit kifejező díszítőművésze­ti kiállítás több szál hímzett és szövött textíliát — térítő­két, párnákat, fajvédőket, kivarrott ruhákat —■= mutat be az érdeklődőknek. A ki­állítást elsőként tekintették meg a díszítőszakkörök ve­zetői, néprajzi kutatók, akik erre az alkalomra Pécsre ér­keztek. A kiállítás május 8-ig lesz nyitva. A b«Qépés díj­Tavaszi korkép Líltefik a szőlőt a villany—siklósi dombokon — Pirosodik a paradicsom j Harkányban — Szabadföldben a káposztapalánták Moat van a tavaszi munka dandárja a mezőgazda sagban s embernek, gépnek egyaránt nehéz a gyorsan nyárba for­duló idővel lépést tartani. Nemcsak a szántóföldeken sürget a munka,, de a szőlő­hegyeken éa a kertészetekben Is több hetea lemaradást keD bepótolni SIKLÓS A siklósi termelőszövetke­zetben március elseje óta fo­lyik a szőlőoltványok készí­tése és előhaj tatása, mert a szövetkeze* a saját szaporító­anyag-szükségletén kívül más tsz-ek részére Is készít oltvá­nyokat Ebben a két hónapban M tavalyi háromszorosát, ösz­1,5 millió oltványt ké­szített a szövetkezet 40 fős oltvány készítő brigádja, s a napokban megkezdték az elő­hajtatott oltványok iskolázá­sát Péntek estig 800 000 olt­ványt ültettek ki a tsz mária- gyüdi oltványiskolájába. Ezen a tavaszon újabb 60 hold bor­szőlőt telepítenek a kiváló bortermő gyűdi dombokon, méghozzá a legkorszerűbb Móser-féle kordonos módszer­rel. Már eddig 20 holdat bete­lepítettek és a munka szünet nélkül folyik tovább. Naponta 100—120 ember dolgozik a tsz szőlészetében, befejezték már a metszést, a karózást s az első kapálást s a szőlő egészen a szüretig mindig munkát ad a tagoknak. A tsz másik üzemegységé­ben Harkányban még a télen nagy fáradsággal kijavították az edavult melegágy! csőveze­tékeket. Es a nagy munka azonban megérte a fáradsá­got, mert a harkányi kertészet már két hete szállít a boltok­nak zöldpaprikát Pirosodik már a melegágyi paradicsom is, jövő hét elején megkezdik az első paradicsomszüretet. VILLANYKÖVESD A vfllányfcövesdlek már áp­rilis 30-ig befejezték az oltvá­nyok iskolázását, összesen 900 000 oltványt ültettek ki, melyből saját részre csak kb. 50 000-et használnak fed, a töb­bit a SZÖLFA Vállalaton ke­resztül értékesítik. Ezen a tavaszon 10 hold új telepítés­sel gyarapították borszőlő­területüket, s befejezték 8 metszést, kapálást és karóve­rést is. A szőlő mellett azonban a többi tavasa munkát sem ha­nyagolták el, 20 hold silókuko­rica kivételével valamennyi növényük a földben van már, megkezdték a gabonafélék vegyszeres gyomirtását A tsz- nék 100 holdas halastava is van, melyen kihelyezték a hal­ivadékokat A szőlő mellett az egyik legjövedelmezőbb ág a halgazdálkodás s ezért az idén tovább növelik a víztükröt újabb tavat helyeznek üzem­be. DIÓSVISZLÖ Első Ízben telepit szőlőt a diósviszlói termelőszövetkezet. Az első 20 holdból már csak néhány hold van vissza s mi­vel a munka még vasárnap sem szünetel, 2—3 nap múlva befejezik a szőlő telepítését. Másik diósviszlói híresség a csúcsos káposzta, melyet itt termelnek egyedül az ban. Eddig csak a termelőszö- j vetkezeti tagok foglalkoztak ezzel a növénnyel, az idén azonban már közös területen is termelik. A 60 hold cukor­borsó egy részét még az ősszel ültették ki — a csúcsoskáposz­tával együtt — s nem tett ben­ne jelentősebb kárt a kemény tél. Az őszi borsó szépen vi­rágzik s a tavaszi is virág- bimbós állapotban van. Bor­sóból az idén is igen szép jö­vedelemre számit a szövetke­zet FELSÖSZENTMÁRTON A megye egyik legnagyobb közös kertészetével a felső- szentmártoni tsz büszkélke­dik. A 250 holdas kertészet az elmúlt évben is nagymennyi­ségű zöldárut adott a megyé­nek. Ezekben a napokban megindulnak a tsz palántázó géped, megkezdték a korai ká­poszta és karfiol ' szabadföldi kipalántázását A kertészet mellett a szán­tóföldi munkákkal sincsenek elmaradva a felsőszen tmárto- niak. 60 bold kukorica kivéte­lével befejezték a vetéseket ■ megkezdték a növényápolást Pénteken a tsz-asszonyok már a szépen zöldellő nyári — előhajtatott — burgonyát ka­pálták. Villányi italkülönlegesség Wéber Imre, a ViBány-Sik- lóá Állami Gazdaság fiatal pincemestere szabad idejében előszeretettel kísérletezik új fajta italok előállításával. Legújabb készítménye az „oportókoktél”. A különleges ízű, vérvörös színű ital alap­anyaga oportóbor, amelyhez déligyümölcsök levét és külön­féle fűszereket kever, s utána megfagyasztja. A rubin vörös jégkockákból elegendő k ét­három darabot a pohárba ten­ni és hozzá szódavizet tölteni. Néhány deci oportóból ily módon annyi „koktél”-! lehet készíteni, hogy akár egy kok- télparty egész vendégserege fogyaszthat belőle. Az alko­holtartalmú, kellemes zamatú „oportókoktél” természetesen csak házi italkülönlegesség; Wéber Imre ismerősei körében mindenesetre nagy sikert ara­tott A dorbézcMsalről hires U­cullusnak csak egyetlen csele­kedete nyerte meg az alvilági bírák tetszését: az, hogy a cse­resznyefát Kis-Azsiából Euró­pába hozta. Mos, akkor a sely- l’iei Draskovics Iván grófnak sokkal könnyebb dolga volt az alvilági bírák / előtt, neki egy egesz arborétumot javára ír- holtak. Többek között ezt az ed- Gingko bilobát is —, hogy az ördög vinné el. A ( ■ :o biloba elleni makacs Pl .löletem egyéni jellegű. So- ncsem tudom elfelejteni, mi­kor nekem a Pillnitz-kastély kertjében Drezda mellett egy ilyen Gingko micsodát (most már tudom, hogy magyarul páfrány fenyőnek hívják) mu­togattak terjedelmes félórákon keresztül, s közben a kastély­ban eredeti Gauguin és Degas képeket lehetett látni. S lám a nagy ritkaságként em­legetett páfrányfenyő megta­lálható Sellyén is. Méghozzá legalább háromszor akkora példány, mint a drezdai. <— Az a nevezetessége, hogy ez már nem tűlevelű fa, de még nem is lomblevelű — mondja Dom Miska bácsi, aki 1926-ban költözött be ide a fák, páfrányok, dísznövények közé egy romantikus torony­szobába s azóta is itt él. O «oU a gróf keríésat. Némi megbocsátással nézek a Gingko bilobára. Nemcsak azért, mert ilyen alaposan túl­nőtte drezdai testvérét, hanem azért is, mert közben kiderül róla, hogy szent fa. Hazájában Japánban és Kínában templo­mok köré ültetik s tisztelettel adóznak neki. — Ezt a fát a gróf is nagyon szerette — mondja Dorn Mi­hály s aztán odébb mutat: azok meg az én kedvenc fáim. Bár mind a szívemhez nőtt, azért ezeket talán legjobban szeretem. Három hatalmas vérbükk vöröslik a páfrányfenyő mö­gött, ez a három fa a legszebb színfolt az arborétumban. Va­lamikor régen fagylabdával a gyökerükön érkeztek Sellyére nem tudni honnan. Az eredetét csak néhány fá­nak tudja Dom Mihály. — Itt vannak ezek a fenyők. A bácskai Jankóvich gróf is nagy fa-bolond volt, szép fák voltak az ő parkjában is. Egy szer aztán fene tudja miért, agyonlőtte magát. A Drasko­vics gróf rögtön azt kérdezte: és mi lesz a szép fáival? Más­nap már ment is érte és hozta a fákat, pénz nem számított. Egy ritka cédrus meg úgy került ide, mint valami ka­kukk-fióka. A sellyei iskola udvarán vette egyszer észre a gróf az akkor még csemetényi, ritka példányt. Nem lehetett kinyomozni hogyan került oda. Azonnal áthozták az aboré- tumba * most a park egyik legszebb fája. Ballagunk a vadnarancsfák, különböző fenyők között s egyszercsak, mint egy mesebe­li csoda-bokor elénk bukkan a virágzó magnólia. — Ez a híres tulipánfa — mondja Varga István, aki négy éve viseli gondját a parknak, amolyan gondnok, őr, felügye­lő egyszemélyben. Persze — bár a virágai na­gyon hasonlítanak a tulipánra — semmi köze ennek a nö­vénynek a tulipánhoz. De hogy csodaszép, az egyszer biztos. Három méter magas terebé­lyes bokrok tele fehér meg bí­borosán erezett virágokkal — MOcor ezeket hozták, ak­kor már itt voltam — mond­ja Dom Mihály. Ráncolja a homlokát, keresi az évszámot. — Nem tudnám megmonda­ni pontosan, mikor, de az biz­tos: ekkorák voltak. Mutatja a tenyerével: éppen térdig értek. A leghiresebb fdk a sellyei arborétumban közvetlenül a kastély mellett vannak. Két mammutfenyő. A sellyei szent fa Régi mesterek képein van­nak ilyen kolosszális, tömör csúcsíves fák. — Ezek miatt sokszor jön­nek ide kutatók meg persze látogatók is. De érdemet is megnézni, nem igaz?! Visszafelé menve dereket látunk meg egy finomrajzú ja­pán díszjuhart. Ezeket már most ültették — fejlődik, szé­pül a sellyei arborétum. — Csak ezeket az Urtica dioicákat nem lehet innen ki­irtani Na ez meg milyen furcsaság lehet nézek arra érdeklődve. Hát bizony semmi egyéb, mint közönséges csalán. A neve azonban főúri. Még hosszasan elnézegetjük a park színpompáját, vidám zöldjeit és a fellobbanó virá­gokat. Dorn Miska bácsi bú­csúzik tőlünk, politechnikái gimnazista lányokat oktat a kertben. De azért még rábök a kutyájára: — Ez is különlegesség ám. A Hattyú. Tiszta fehér német juhászkutya. Albino. Látott már ilyet? Nem, nem láttam, de ez már belefér a mai napba, ennyi ritkaság közé igazán odaillik egy albínó farkasku­tya is. ______’ Lázár Ervin A tudomány és a termelés n. A fejlett scBocialista és ^ * tőkés országokban a tudományos műhelyek kü­lönböző típusai rohamosan gyarapodnak. A szocialista országok felsőoktatási intéz­ményeiben is egyre nagyobb szerepet kap a tudomány« kutatómunka, s az oktatás, nevelés mellett, mint har­madik tényező határozza meg a felsőoktatási intézmé nyék munkájának jövőjét. A Szovjetunióban pl. 1955 és 1959 között 71 százalék­kal, évi átlagban 14,3 szá­zalékkal növekedett a tudo­mányos intézetek dolgozói­nak létszáma. ^ tudományos kutatóintézetiek száma az el­múlt 20 évben több mint kétszeresére növekedett, s 1959 és 1961 között mintegy 600 új tudományos intéz­ményt hívtak életre a Szov­jetunióban. A tudomány közvetlen termelőerővé válásának má­sodik tényezője a termelés jellegének megváltozása a tudomány hatására. E folya­mat során a termelés vala­mennyi anyagi elemében (energia, munkaeszköz, mun­katárgy) átcsoportosulás megy végbe. A termeléshez szükséges energia előállításának új for rásai nyílnák meg az atom­energia felhasználásával, s a termonukleáris folyamat megszeMíítésével A vezető ipari országokban a villa- mosenergia-szükséglet min­den 10 esztendőben megkét­szereződik. A legközelebbi évszázadokban szüntelenül növekvő igények mellett a ■vizáenergia és a szerves ere­detű üzemanyagok (szén, ás­ványolaj, gáz, stb.) már nem tudják kielégíteni a viüla- mosenergia-szükségletet. Az atom- és termonukleáris energia előállítása megoldja ezt a problémát. A rendelke­zésre álló urán- és tórium- készletek több minit 51 ezer esztendőre kielégítik az em­beriség vilILamosenergia- szükséglebét. A szén- és ás­ványolaj helyettesítéséhez mindössze 400 tonna deuté­riumra van szükség. Az em­beriség növekvő számú atom erőművek segítségével nem csupán fedezni tudja „tüze- lőanyag”-szükségletét, hanem jelentékenyen meg is sok­szorozhatja készleteit Az atomerőmű a tapasztalat szerint gazdaságosabb is az olyan hőerőműnél, amely távol fekszik szénlelőhelyek­től, vagy gyenge minősé"ű üzemanyaggal dolgozik. Az atomerőmű kezelő személy­zete nem egészen harmad­része a hőerőműének. Teljes mértékben automatizálható, nem szennyezi a levegőt ko­rommal és füsttel. Az iparban egyre nagyobb tért hódít a termelési folya­matok komplex gépesítése és automatizálása, amely a munkaeszközökben teremt forradalmi változást. A ter­melés automatizálása nap­jainkban a technikai hala­dás fő iránya. Az automati­zálással elvileg az anyagi javak korlátlan bősége meg­teremthető anélkül, hogy a nyersanyagok késztermékké történő átalakulásának egész folyamatát emberi kéz érin­tené, vagy az ember közvet­lenül beavatkozz» a terme­lési folyamatba. Az automa­tizálás legkorszerűbb formái nemcsak a fizikai munká­nak, hanem a termelés köz­vetlen irányításának, s ellen őrzésének gépesítését is le­hetővé teszik. Jelenleg az iparilag legfejlettebb orszá­gokban az egyes gépek és munkafolyamatok automati­zálásáról egyre inkább az automata gépsorok széles körű alkalmazására térnek át, de nem kis számban is­mertek teljesen automati­zált üzemek te. Világszerte ismert a szovjet Sztamkok- nosztrukcdja Művek, ahol a fémanyagot villamos kemen­cébe rakják, majd számos gépi művelet után elszállí­tásra kész dugattyúk hagy­ják el az üzemet A folya­mat alatt 1500 elektronikus műszer ellenőrzi az automa­ta gépek munkáját. Ford clevelandi üzemeiben 42 gép 14 perc alatt állít elő egy motort úgy, hogy a gépek az ember közvetlen beavatko­zása nélkül 532 műveletet végeznek el A programve­zérléses, gyorsműködésű, automatikus elektronikus számológépek megalkotása lehetővé teszi a termelési folyamatok azelőtt ember által végzett vezérlési funk­cióinak teljes helyettesíté­sét. Nem kevésbé változik a termelés harmadik anyagi eleme, a munka tárgya sem a kémiai kutatások nyomán létrejött és létrejövő mű­anyagok, valamint a nyers­anyagbázis kiszélesedése ré­vén. A munka tárgyaival szemben a termelésben tá­masztott új követélménye­ket egyre tökéletesebben elé gítik ki a műanyagok. Könnyű fajsúlyúnk, egyen­letes minőségben gyártha­tók, könnyen és sokfélekép­pen megmunkálhatok, s kü­lönböző természeti és mes­terséges tényezőkkel sz. ra­bén nagy éUenólilóképesség- gel rendelkeznek. Legfőbb jelentőségük azonban az, hogy ma már adott célra meghatározott tulajdonsá­gokkal rendelkező műanya­gok gyárthatók, mondhatni „rendelhetők”. A vegyipari termékek és kémiai éljárá­sok nagy szerepet játszanak a mezőgazdaság korszerűsí­tésében is. Felhasználhatók mint műtrágyák, talajjavító eszközök, gyomnövény- és rovarirtó szerek, az állaitoK fejlődését serkentő anyagok, stb. A kémizálás előrehala­dása egyik fő tényezője a terméshozamok és termelé­kenység ugrásszerű emelke­désének. A kommunizmus társadalma arra hivatott, hogy megvál­toztassa a termelésről, a ter­melés anyagi és műszaki alapjáról, a termelők szub­jektív oldaláról, az emberről kialakul* összes elképzelést. A kommunizmusban a mun­ka az eddig kevés szakkép­zettséget igénylő nehéz mun­kából újtartalmú munkává válik, amely szervesen ősz- p szeegyezteti a fizikai és szel­lemi funkciókat, s egyre mér lyebb kapcsolatba került a tudományos tevékenységgel, a termelési folyamat új tar­talmával. A szocializmust és a kommunizmust építő or­szágok egész kulturális és művelődési politikája a mun­kások és termelőszövetkeze­ti parasztok általános mű­veltsége és szakképzettsége növelésére irányuló tevékeny sége figyelembe vesd e táv­lati feladatot és célkitűzést. A tudomány eredményei- nefc teljes kibontakoz­tatása a tudomány közvetlen termelőerővé válása, s ezzel a termelőerők szinte korlát­lan fejlődése, s az ember ja­vára való felhasználósa csak a kommunista társadalomiban valósulhat meg. A tudomány és a műszaki haladás új vívmányainak, az atomener­gia békés felhasználásának, az automatizálásnak, a ke- mázálásnak a megvalósítása ugyanis a termelés társadal- masodásának további nagy­mértékű fokozódásált ered­ményezi, s ez parancsolóan megköveteli az egész társa­dalom gazdasági életének tervszerű irányítását. A tudomány és technika mai forradalma azonban nemcsak a tőkés rendszer ke­reteit feszíti szót, hanem az országhatárokat is. A tudo­mány termiélőerővé válásá­nak folyamata nem valósul* hat meg a meglévő ország­határok között. ObjefcHve szükségessé válik a szocialis­ta országok termelésének, tu­dományfejlesztésének nem­zetközi összehangolása. A tudománynak nem le­becsülhető hatása van ko­runk társadalmának nagy kérdéseire. Korunk fő célki­tűzésiéinek megvalósításában: a béke megőrzésében és a Vét világrendszer közötti békés gazdasági és kulturális ver­senyben megkülönböztetett szerephez jutnak a tudomá­nyok művelői. ülés János Szántó Lajos az MSZMP tudományos és kulturális nt.-1-ryának arunkat;-..-.. zsoiqorkO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom