Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

ms. MÄJTTS 31.

IUAPLÖ

5

Várják a fiatalokat Bolyba

A diákok. H elmúlt hetekben vették át a megbízóleveleket a nyári önkéntes ifjúsági építőtáborokban. Nagy a készülődés és a jelentkezők kíváncsian várják, milyen lesz az élet az építőtáborokban.

A Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaság ez évben 1300 fiatalt vár a nyári táborozás idejére. Az idén is a hibrid- kukoricát címerezik majd. — Szabó Zoltántól, a gazdaság főkönyvelőjétől kértünk felvilágosítást az előkészületekről:

Az idén két helyen létesítünk a gazdaság területén építőtábort Sziebert-pusztán 500 lány, Károlymajorban 800 fiú dolgozik majd. A károly- majori tábor létrehozása okoz problémát, mert ilyen nagy létszámú tábort eddig még nem szerveztünk. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, előnyösebb, ha a fiatalok egy nagyobb egységben végzik a munkát. A táborok felszereléséről, berendezéséről gondoskodtunk, az egészség- ügyi feltételeket már boztosí- tottuk.

A munkaszervezés különbözik a régebbinél. Az idén a mezőgazdasági egyetemekről kerülnek ki a csapatvezetők, mi csak brigádvezetöket küldünk az építő táborokba. — Mindent megteszünk, hogy a hozzánk érkező fiatalok jól érezzék magukat gazdaságunkban. Erre a KlSZ-szer- vezetünk is készül. Az idén a fiatalok mozgósítása az időjárástól függően távirati úton történik július 10 és 20 között.

Ormánsági

gólyaháború

A csányoszrói református templom tornyának csúcsán, a buzogány csillag tüskéibe belefonva, mintegy negyed- százada áll már egy hatalmas gólyafészek. Az ormánsági templomtornyok között ez a legnagyobb, 43 méter magas, tehát a gólyák ugyancsak feltűnő helyet választottak maguknak lakóhelyül. A gólyapár tavaszi érkezése, a fészek tatarozása és a költés mindig eseményszámba ment, mégpedig nemcsak Csányoszrón, hanem Ormán- ság-szerte. A mostani tavaszon azonban csak egy gólya érkezett vissza és a falu lakói napokon keresztül lesték, hogy jön-e a párja. A magányos gólya féltékenyen őrködött a fészek felett, elkergette az idegen gólyákat, amelyek el akarták foglalni azt. Egy alkalommal például fiatal gólyapár vette birtokába a fészket, de az özvegy madár erélyes „rá- repülésekkel” valósággal kilökte onnan az idegeneket S utána, talán hogy az eset meg ne ismétlődjék, hozzáfogott a fészek lebontásához. A csányoszróiak megdöbbenve és elszomorodva látták, hogy a híres fészek napról napra fogyatkozik. A magányos gólya, amely egyébként nem lakta a fészket mindennap alkonyaikor megjelent a tornyon, s a csőrével sorra húzta ki a fészekből a gallyakat és hajította le a földre. Már alig maradt valami a fészekből, amikor egy napon a fiatal gólyapár — úgylátszik, jobb helyet nem találtak — visz- szatért a templomtoronyra. Ekkor megkezdődött a háborúskodás a magasban a fészek birtoklásáért. Végül is a gólyapár győzött és a magányos, öreg madár eltávozott, azóta sem látták a környéken. A fiatal nősténygólya pedig most már költ, úgy hogy rövidesen megszaporodik a lakók száma a nevezetes csányoszrói toronyfészekben.

Távfűtés Komlón

Tizenegy millió forintos beruházás — Késnek a gépek

A Komlói Erőmű Vállalat j már az elmúlt év második | negyedében elkészítette fej- j lesztési programját a belső i konstrukciókhoz és a zobáki j ikerakna távfűtési vezetéké- ! nek megépítéséhez. A körültekintő vizsgálat után

a felsőbb szervek hozzájárulásával

| úgy döntöttek, hogy 10 millió 900 ezer forintos beruhá- j zással a hőközpontot úgy kell I átalakítani, hogy a távfűtés megvalósítása mellett villamosén ergiát is termelhessen.

; A Komlói Erőmű Vállalat i jelenleg is termel villamos- 1 energiát és így be van kapcsolva az országos hálózatba, de a városi távfűtés teljes kiépítése után hideg tartalékként szerepel majd a villamosenergia termelésnél és elsőrendű feladata Komló város távfűtése lesz.

A távfűtésre vonatkozó tervek gyorsan elkészültek, és a fejlesztési programot az el- ] múlt év első felében jóvá is hagyták. Ezek szerint ebben az évben 6 millió, 1964-ben egymillió és 1965-ben 3 millió 500 ezer forintot fordítanak a rekonstrukciókra és távfűtési vezeték építésére.

A munkálatokat január elején beindították és a szükséges gépeket, alkatrészeket idejében megrendelték. A gépek elkészítését és a gépszereléseket az Április 4. Gépgyár, a Láng Gépgyár, valamint a Miskolci Gépgyár, az egyéb szerelési munkálatokat a BUSZEV és a VERTEX, az építési jellegű ' munkálatokat a Budapesti Hídépítő Vállalat végzi.

Az előkészítő munkák jól indultak. Később azonban a különböző vállalatoktól egyre kellemetlenebb válaszokat kaptak. A gépgyártásban és a gépszállításban máris súlyosak a lemaradások és az építést a Budapesti Hídépítő Vállalat nem tudja folytatni, mivel a beépítésre kerülő gépalapok körvonalrajzai

nincsenek meg. Erre a területre a Hőterv által készítendő gépalapok kerülnek, amelyek addig nem készülhetnek el, amíg a felállításra kerülő gépet egyértelműen nem tervezték meg.

Probléma

a Zobák-aknán felállítandó hidroglóbusz is. Ennek gyártását a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat vállalta, de a

munkálatokat még el sem

kezdték és ezért az építés- jel legű alapozási munkák is állnak. A Zobák aknai távfűtés keringető szivattyúit a Miskolci Gépgyárnál rendelték meg, de a gyár a kért 200 tönna/óra teljesítőképességű szivattyútípus helyett 540 tonna/óra teljesítményűt akar szállítani, Az Erőmű Vállalat ezt nem fogadhatja el, mivel alacsony munkaponton kellene üzemeltetni, ami nem lenne gazdaságos.

A gépgyártás és a szállítás nagymérvű lemaradása miatt tragikus helyzet állhat elő, A távfűtés próbaüzemeltetését szeptember 1-re tervezték, de -ez az időpont máris veszélyben van. Zobák-aknán több ezer ember dolgozik. Ha a távfűtés üzembehelyezésének időpontja eltolódik, akkor a különböző épületeket, közöttük a fürdőket, öltözőket nem tudják fűteni.

A távvezeték építésénél sincs minden rendben. Az erőmű kerítésétől a zobáki ikerakna térségéig a távvezetéket a Komló Szénbányászati Tröszt beruházásaként a Budapesti Hídépítő Vállalat építi. A belső vezeték építésére a tervek legnagyobb része elkészült, de szükséges volna a munkák folytatása érdekében a fennmaradt rész megtervezése is. A rendkívüli hideg miatt a kivitelező vállalat különben is egy hónappal elmaradt a munkákban és ugyanakkor a tervezett organizációs munkáslétszámnál is 120 fővel kevesebbet foglalkoztat. A Budapesti Hídépítő Vállalat létesítmény befejezési határideje szeptember

1-e, de a vezetőség vállalta, hogy a le nem kötött munkák vonatkozásában is igyekszik a határidőt lecsökkenteni és szeptember 20-ig ezen a vonalon is megtörténik majd az átadás.

A komlói távfűtés határidőre történő megépítése a jelenlegi helyzet alapján

nincs biztosítva.

A vállalatok és üzemek nem ragyon tartják kötelességüknek a határidő pontos betartását, pedig egy kis jóindulat, fal komoly gondoktól szabadítanák meg az Erőmű Vállalat és a Komlói Szénbányászati Tröszt vezetőit.

Fertői Miklós

NEMZETKÖZI ÜJSAGtHGKÉPZÖ ISKOLA NYÍLIK BUDAPESTEN. A képen: Alexander Jefremov ismerteti az iskola működését és jelentőségét.

Négy nyelven — egy szívvel

Országos gázipari konferencia Pécsett

Az Energiagazdálkodási Tudományos? Egyesület pécsi csoportja június 6-án és 7-én országos gázipari konferenciát tart Pécsett az Orvostudományi Egyetem központi épületében. A június 6-i programot Berecky István, o Pécsi Kokszművek igazgatója nyitja meg. Ezen a napon, hat összefoglaló előadásra ke rül sor, valamint a beérkezett dolgozatok megvitatására. Június 7-én két előadás hangzik majd el, s ezen a napon is megvitatják a beérkezett dolgozatokat. A kétnapos konferencia dr. Diósszeghy Dániel zászavával és véget.

ARRA KÉRTEM az én kedves vendéglátóimat Versenden, mondják el, hogyan van' az, hogy ebben a népes faluban olyan barátsággal megél egymás mellett a négynyelvű lakosság? A német, a sokac, a cigány és a magyar olyan megértő békességben dolgozik egymás mellett, hagy csak a szójárásukból lehet megkülönböztetni, ki melyik nemzetiséghez tartozik. Ä viselkedésükből már aligha!

A beszélgetést Dékány István nyugalmazott igazgató tanító kezdte. Származásra német, hajlott korú ember, hiszen csak ebben a faluban 1916 óta tanított. Arnbach Kristóf bácsi kivételével mindenkinek mestere volt, aki ma eljött; a beszélgetésre.

— A fejlődés? Nagy, nagyon nagy ebben a faluban. Az emberek már nem is érzik, hogy négy nemzetiség él együtt. — Ismerjük egymást, megtanultuk egymás nyelvét, A német tud sokacul, cigányul, a soka- cok beszélik a németet és a cigány is háromnyelvű lett már. Egyben azonban valamennyien megegyeznek. Magyarul mind tud és odahaza még az idősebbek is magyarul beszélnek az unokákkal. Én például sokat adnék azért, ha unokámat megtaníthatnám németül. Csak magyarul akar beszélni.

Először bunyevácok lakták Versendet, aztán jöttek a németek és számba fölibük kerekedtek. Később beszivárogtak a cigányok. A magyarság kisebhség. Valamikor a sokac

meg nem szólalt volna németül, pláne magyarul. A cigányt kinézték, nem volt szavazati joga. A bíróváiasztáskor csak a korteskedők körül őgyeleg- tek, ha ugyan el nejn ugrasztották őket, fel a „városba”, ahogy a cigánytelepet nevezték.

;— Ma nem talál gyűlölködést. Igaz, nem is dicsérik egymást, de különbséget sem tesznek. Azt én nem állítanám — fűzi tovább a szót a volt igazgató tanító, — hogy csak a termelőszövetkezet eredményének köszönhető ez. Annak is, de legelőbb az általános helyzetnek, ami az országban van. Uigy-e emlékeztek még, amikor azt mondták a sokacok, németek, hogy „az én fiamat ne ültesse, tanító úr, a cigányok mellé!”?

MA PEDIG? Együtt játszanak, énekelnek a frissen alakult eredményesen szereplő kórusban. Sőt, azt mondja Mag Mihály, a fiatal igazgatótanító:

— Éppen a napokban néztük meg a tanulási átlagokat. Az iskola 3.2-en áll, a cigányok átlaga pedig kereken 3. Ez nem nagy különbség. Van köztük olyan jeles tanulónk is, mint Nikolics Mária meg a Kárász Erzsi.

Ahogyan tovább folyik a beszéd, mindig visszakanyarodunk az iskolához. Oda, hogy Kárászék három gyereke mind leérettségizett. Az egyik lány Budapesten óvónő, a nagyobbik fiú Pécsett technikus, a kisebbik most végez a Gépipari Technikumban. Az öregek keveset tanultak; Csak Kárászné járt iskolába. Az ura írni, valamit olvasni a feleségétől tanult, de a gyerekeiket iskoláztatták. — Azit mondja Kárász: „Telik a tsz- keresetből.”

A fiatal igazgató tanító foglalja össze a gondolatot.

Az iskolában egyenlőek a gyerekek, nincs megkülönböztetés és ez idővel vérükké válik. Ezt hazaviszik és a szülők is megszokják a gyerekeken keresztül.

Végh Erzsébet tanácstitkár megtoldja:

— Minden korosztálynak megvan a maga gyűjtőhelye. Első az iskola, azután a KISZ- ízervezet, majd pedig a munka. És mindenütt egyenlőek.

— Csak a KlSZ-munkát kell még szervezettebbé tenni — teszi hozzá Ambrózi József tanácselnök. — Nemrégen még az volt a helyzet, hogy a titkár összehívta a taggyűlést és 5 maga nem jelent meg. Most, hogy Bender László vette át a titkári munkát, megváltozott a helyzet. Csak egyet említek: most tanulnak egy színiarabot. Huszonhárom szereplője van és megtalálhatjuk mind a négy nemzetséget közöttük.

NA ÉS A FELNŐTTEK?

Hamisfőger Ádám, a termelőszövetkezet könyvelője a megmondhatója, hogy egységes a falu a munkában is.

— A vezetőségben van soka«, német és cigány is. A brigádokat vegyesen állítják ösz- sze. Nincs jó és jobb munka. Egyformán dolgoznak és dirigálnak: Jól dolgoznak, mert jól fizet a tsz. Tavaly is 40 fosánfe

7őázivarr étié

Pécsi Építő és Tatarozó V., Pécs, Déryné u. 35.

ács-állványozó és kőműves szakmunkásokat, fűtésszerelő, kőműves, villanyszerelő és ács-állványozó segédmunkásokat felvesz.

volt egy munkaegység, és há* rom forint prémium.

Köves István tsz-kpcsis — alacsony, barna, mozgékony ember. Neki már 137 munkaegysége van és az év végéig legalább 450-et összeszed, ha nem ötszázat. Abból jól él a családja. Persze nem mindegyik cigány dolgozik még iiyen szorgalmasan és rendszeresen.

Vannak közöttünk is munka kerülők — mondja Keleti Kálmán — a kukunye, a Miniszter.* Meg is látszik a családjukon.

Most már ott tartanak, hogy az óvodában egy takaros ci- gányasszony a főszakács és civakodnak a falubeli anyák,, hogy a gyerekük bekerüljön az óvodába.

Persze nem minden ilyen rózsaszínű még a faluban. Nem is oiyan régen még sok volt a vadházasság a cigánysoron. Aztán a tanácsiak felkeresték a cigánycsaládokat és kikérdezték, ki kivel él és miótó, mennyi a gyerek — és mikor akarnak hivatalosan összeházasodni. Ma már ott tartunk, hogy csak két család él vadházasságban.

— És nagy munka volt a gyerekek anyakönyvezése is — mondja Végh Erzsébet — 110 cigánygyereket kellett újra anyakönyvezni.

De megérte.

— Az kell — javasolja An- tolovics —. hogy a szülők meg értsék, hogy tanulniok- kell a gyerekeknek, ha azt akarják, hogy ne legyen különbség a gyerek és gyerek, felnőtt meg felnőtt között. Ezt nektek is szorgalmaz; kell — fordul Keletihez és Köveshez. — Nektek, akik már szépen, jó módban éltek a cigányok között.

— És a jövő ...?

EGYSZERRE rám néznek. Ez a legszebb szó mostanában: a jövő. Az igazgató kezdi: kelj egy nyolctantermes iskola. — Nem „kellene”, hanem nagyon is határozottan „kell”, mert kiszámították, hogy 1968-ban már 250 gyerek jár iskolába Versenden. Minden gyerek... cigány és sokac, német és magyar. Azoknak hely kell. Aztán nincs az italboltnak kerthelyisége. Ide kerítés kellene és néhány fonott kertibútor: Na, és az út, kövesét, végig a falun. Hozzá adják társadalmi segítségüket. A járást is kérik — a tanács jövőre ígéri. Villanyt is szeretnének a pincesorhoz. ahol mindenkinek van egy kis borocskája.

És a sokféle kívánság között egy sem akad egyéni.

Egy történettel búcsúztattak,

Hock Ádám, a községi tanács hivatalsegédje megtudta a napokban, hogy a tanácselnök szeretné befásítani gömbakáccal a poros utcákat. Nem szólt, csak néhány nap múlva azt tapasztalták a falu vezetői, hogy itt is, ott is ássák a gödröt, hordják a csemetét és minden ház elé akácot ültetnek. Csak később tudták meg, hogy Hosk Ádám végigszaladt a falun, minden házhoz bekopogott és. kinek-kinek a saját nyelvén elmondta, mit szeretne a tanács.

Gáldonyi Béla

I

L

Egyszer egy egész délutánt töltött nálunk egy idős matróna s egyetlen egyszer sem mosolygott. Nagyokat sóhajtott, kezeit összekulcsolta és szemét időnként az ég jelé fordította.

— Most házivarrónő — magyarázta nagyanyám, amikor már elment, — azelőtt apácafőnöknő volt. Es sehogy sem tudja megszokni a világi embereket.

Évek teltek el azóta, s én házi varrónővel csak a napokban találkoztam újra.

— Aringer Gyuláné vagyok — nyújtotta kezét a törékeny termetű, nevető szemű asz- szonyka, s amíg beszélgettünk, megnyerő mosolya minden mozdulatát kísérte. Házivarrónő a Hámán Kató KTSZ-ben.

— December óta dolgozom itt, Pestről jöttem, mert a férjem katonatiszt és idehelyezték.

Tehát majdnem féléves a KTSZ házivarrónő szolgálata, mert Aringerné ebben „első fecske".

— Pesten a Ruházati KTSZ- ben dolgoztam a Lenin körúton, pontosabban...

Nos, ezt nehéz lenne pontosan meghatározni, Szabadság- hegy, Kispest, Rózsadomb, Józsefváros, Rákospalota, Csepel, Rákóczi út, különböző bérházak, villák lakásaiban. S eszerint változtak a hivófclek

is. S nemegyszer hallotta a telefonban: ugye nem haragszik, hogy megint zavarom. Ha teheti, jöjjön el hétfőn ...

— Sokat varrtam munkás- nőknek, háziasszonyoknak, művésznőknek is, mint Bulla Elma, Várady Zsuzsa. S nagyon szeretett Gera Éva festőművésznő is. Mindig érdekes külföldi anyagokat hozott. Volt, hogy napokat töltöttem náluk.

— S itt, Pécsett?

— Azt hiszem még nem eléggé ismerik a pécsiek ezt az új szolgáltatást. De ennek ellenére szép számmal hívtak már. A legelső hely úgy emlékszem Bálicsban volt, ott a Sörgyár felett... De varrtam már Meszesen is. Két bányászfeleség hívott, az egyik egészen jól varr, csak szabni nem tud. Kiskosztümöket csináltunk és közben két aljat is varrtunk. Segítettek s igy két, két és fél óra alatt készen lettek az aljak.

— S ez milyen előnyt jelent a varrató számára?

— Sokat. Tizenkét forint az órabér.

— S milyen géppel dolgozik?

— Kinek milyen van. Sajnos, mi még nem állunk úgy, hogy gépet is vihessünk magunkkal. Talán majd egyszer ilyen is lesz? De nagyon sok

házban van varrógép és igy sok helyre mehetünk.

— S általában hogyan fogadják a házivarrónőt?

Kissé elgondolkodik, hogy mondja-e, aztán határozottan válaszol.

— Itt még nem ismerik ezt az új szolgáltatási rendszert. S bizalmatlanabbak, mint a pesti emberek. De gondolom, ha a híre jobban elterjed, s a munkámat is megszeretik, s elégedettek lesznek, nő a bizalom is. S még azt szeretném elmondani, hogy nálunk az asszonyok szép és jó anyagokat várásolnak. Nem is tudnék különbséget tenni, hogy a jól kereső, hírneves emberek varrattak-e finomabb ruhákat vagy az átlagkeresettel rendelkezők. Csupán az egyéni ízlésben akad eltérés. Mi ezen is igyekszünk segíteni. Nemcsak itt a szalonban, hanem a házivarrónő szolgálattal is. Nagyon szeretem a szakmámat és az elegánsan öltözött embereket. Kell ennél több?

Mindehhez még csupán any- nyi megjegyzést: nagyon helyes a Hámán Kató KTSZ kezdeményezése. S ha olvasóink a házivarrónő szolgáltatást kérik a 27-77-es számon, ne lepődjenek meg, ha egy bájosan mosolygó fiatalasszony kopogtat majd be a megadott címre. S ő egy cseppet sem hasonlít az idős matrónára...