Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

1863. MÁJUS SO. 3 Szebbé teszik a falvak eletet Kultúrházakat, iskolákat, orvosi rendelőket tervez a Hazafias Népfront műszaki akcióbizottsága A szebb és nagyobb műve­lődési ház, a korszerűbb isko­la és orvosi rendelő, a jó be­kötőút és a többi ma már mindennapos igény falun. A rohamosan növekvő igényeket azonban nem könnyű ’kielégí­teni. Nemcsak, azért, mert minden objektum pénzbe ke­rül, hanem azért is, mert épí­teni csak akkor lehet, ha előbb megtervezik, a tervezői kapacitás pedig szűk. Tervező vállalataink annyira túl van­nak terhelve a lakásépítéssel, hogy a falura csak kevésbé futja erejükből. Tervezőmérnökök és technikusok A Hazafias Népfront megyei bizottsága látva a problémá­kat, három évvel ezelőtt ún. műszaki akcióbizottságct ala­kított. A bizottság elnöke Bánhelyi Ferenc, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának helyettes vezetője. A bizottságnak 125 tagja van Negyvenöt tervezőmérnök és tervezőtechnikus a Pécsi Ter­vező Vállalat és Baranya me­gyei Tervező Iroda, 20 épí­tészmérnök, általános mérnök és építésztechnikus, a Baranya megyei Építőipari Vállalat, a Komlói Építőipara Vállalat és a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat részéről tagja a bizottságnak. A töb­biek ugyancsak építészmérnö­kök és technikusok, akik ta­nácsi apparátusban, ktsz-ek- nél és máshol dolgoznak. A bizottság tagjai vállalták, hogy társadalmi munkában segítik a falvak új, korszerű létesít­ményekkel való gyarapodását. A bizottság munkájának mechanizmusát a következők­kel lehetne jellemezni: a köz- sé" tanácsok jelentik a Ha­zafias Népfrontnak, hogy mű­velődési házuk bővítésére, or­vosi rendelőjük korszerűsíté­sére, .srtb-re lenne szükségük. A Hazafias Népfront megyei bizottsága összegezi és elbí­rálja az igényeket, s a reális kívánságokat továbbítja a műszaki akcióbizottsághoz. A bizottság tagjai elosztják egy­más között a munkákat, és elkészítik a szóbanforgó mű­velődési ház, illetve orvosi rendelő tervét. Ezeket a ter­Készül a komlói bányászemlékmű Ifj. Szabó István szobrász­művész 2,60 méter nagyságú bányászemlékműve kerül Komlóra, a Petőfi térre. Az emlékművet a bányásznapon leplezik le. Pécsi Építő és Tatarozó V., Pécs, Déryné u. 35. ács-állványozó és kőműves szakmunkásokat, fűtéssze­relő, kőműves, villanysze­relő és ács-állványozó se­gédmunkásokat felvesz. veket felülbírálják, majd át­adják a községi tanácsoknak, amelyek megfelelő kivitelező­ket keresve, elvégeztetik a szükséges munkákat. A bizottság tagjai menet közben is kiszállnak az adott községbe és ellenőrzik, hogy az előírt terveknek megfele­lően folynak-e az építkezé­sek. A bizottság tagjai tehát a tervezésen túl felelősséget vállalnak az új objektum mi­nőségéért is. Tizennyolc művelődési ház A bizottság megalakításával] a Hazafias Népfront olyan tár­sadalmi erőiket hozott mozgás­ba, amelyek nélkül aligha várhatták volna a falvak köz­ségfejlesztési terveik realizá­lását. Erről tanúskodik a bizott­ság két és féléves munkájá­nak mérlege is. A jelzett idő­szak alatt a bizottság elké­szítette 18 újonnan létesíten­dő, illetve bővítésre váró mű­velődési ház és klub tervét. A bizottság tervezte a magyar hertelendi tisztasági fürdőt, a szentiőrinci strandfürdőt, a magyarsarlós!, sellyei orvosi rendelőt és orvosi lakást, a Mágocs, Drávafok, Felsőszent- márton, Beremend, Harkány. Dunafalva, Szalatnak, Magyar- boly községekben épülő ma- kadámutafcait, a baranyajenői, drávaszaíbolcsi, bólyi iskola- bővítéseket, a palotabozsoki, hidasi, szabadszentkirályi óvo­dákat és bölcsődéket, a ko- zármislenyi, dunai álvai falu- rész-villamosításokat, a hosz- szúhetényi, bdcsérdi törpe-víz­müveiket, a véméndi mélyfú­rású kutat, a sellyei mentő- állomást, a bári, nagybudméri parkot, beremendi sportpályát, székelyszabari sportöltözőt, kisszentrnártoini ravatalozót, az Idegenforgalmi központok­ba kihelyezett idegenforgalmi táblákat. A bizottság készítette öl megyénk 258 falvának köz­ségrendezési irányelveit is. Ezek az irányelvek szabják meg a falvak 15 éves távlati fejlesztési tervednek legfőbb mutatóit, tehát a lakosság szá­mának várható alakulását, az ehhez méretezett kulturális, szociális szolgáltatási igénye­ket és így tovább. Könnyű be­látni, hogy az irányelvek is­merete nélkül még egy ktsz-t sem ajánlatos létrehozni fa­lun. A községrendezési irányel­vek elkészítésével járó mun­kát nem számítva, több mint egymillió forint a bizottság két és féléves munkájának értéke. Ez év végére, az 1963 végéig elkészülő tervek érté­két is beleszámítva, eléri majd a másfél millió forintot. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ebbe a községrendezési irányelvek értéke nincs bele­számítva, pedig az sem cse­kélység, mert községenként számítva, legalább húsz óra szaikképzett munkát vett igénybe. A községi tanácsok az el­múlt két és fél év alatt 75 ezer 900 forintot fordítottak a bizottság tagjainak jutal­mazására. Ez valóban csak jutalomnak tekinthető, hiszen az összeg nagysága a végzett munka értékéhez képest je­lentéktelen. A bizottság tag­jait tehát nem a csekély ösz- szegű jutalom, hanem annál sokkal több és minőségileg más, a falvak megsegítésének vágya sarkallta és sarkallja munkára. Aki a legtöbbet tette A bizottság csaknem mind a 125 tagja derekas munkát végzett Mégis, a 125 közül is ki kell emelni Szigetvári Já­nost, a Pécsi Tervező Válla­lat közismerten szerény ma- gatartású, ám annál többel dolgozó tervezőmérnökét. Szi­getvári eävtärs ugyanis több­szörösét végezte annak, amit az átlag-bizottsági tag nyúj­tott .Szigetvári János készí­tette el a monyoródi, regé­nyei, liptódi, szalántai műve­lődési házak, a baranyajenői iskola bővítésének, a palota- bozsoki bölcsőde és a bere­mendi sportpálya felépítésé­nek tervét. A társadalmi mun­kának — lényegében ugyanis erről van szó — olyan kima­gasló teljesítménye ez, amely méltán érdemel dicséretet. M. L. Elutazott Budapestről a ghanai iparügyi miniszter Néhány napos budapesti tartózkodása után szerdán el­utazott hazánkból Imoru Egala ghanai iparügyi miniszter és felesége. Erdei boszorkányfu Szaporcán Vörös László Zsigmond, a Pécsi Tanárképző Főis­kola növénytani tanszéké­nek adjunktusa már évek óta rendszeresen kutatja a Mecsek és általában Bara­nya megye növényvilágát. Most az Ormánság terüle­tén, Szaporcán, olyan nö­vényt talált, amelyre Euró­pában eddig még nem buk­kantak a botanikusok. A nö­vény neve: Panicum Phila- delphicum, magyarul „Er­dei boszorkány fű”, amely a kölesfélékhez tartozik. Feltételezhető, hogy az „Erdei boszorkányfű” pár esztendővel ezelőtt Török­országból vagy Kínából im­portált kendermagból került az Ormánság területére és azóta kisebb mértékben el­szaporodott. Á szezon kezdetén A borsószezon indulása előtt az utolsó simításokat végzik a Szigetvári Konzervgyár karbantartói a borsó „vonal” gé­pein. Az idén ezeken a gépeken 160 vagon borsókonzer- vet fognak gyártani. QYOQYULAS CSODÁLATOSAN SZÉP kis falu! A kertekből mind­járt az erdőbe lép az ember. A házakból zene szűrődik, rá­diók szólnak. A falu végén új téglaházak: cigányok laknak benne. Nem messze tőlük ros­kadozó vályogházak, amelyek szalmatetejükkel úgy buknak előre, mintha a járókelőkre lennének kiváncsiak. — Már csak négy ilyen van! — magyarázza a tanácselnök. — Jó állattenyésztő község volt ez. Látja, az istállók is mutatják. Nagy, téglaistállók, a vá­lyogfalú házak mögött. Való­ban így lehetett. És most? — Most csak a háztáji van az istállókban. — És a közös? — Ott elég gyenge az állo­mány. Mindössze ötven szarvasjószágjuk van. Most kezdenek vásárolni tenyész- anyagot. Tudja, nem nagyon akarnak az emberek az állat- tenyésztésben dolgozni. A ser­tésekhez még csak elmennek, de a marhákhoz nem nagyon. A bolt előtt a Füszértes ko­csi rakodik. — Fűszer, gyufa, cigaretta, meg ilyesmi' kapható itt, de nincs például rövidáru, cipő­fűző, kész ágynemű. Az is jó lenne, ha volna, nem kellene érte elmenni. A falu kihaltnak látszik Kint van a járási tanácselnök is, eljött körülnézni, az embe­rekkel beszélget. Ezt látom, ahogy végigjár­juk a falut, s nem tudom: mennyi öröm, keserűség szo­rulhatott ezekbe a házakba. Pedig van ebből Is, abból is, csak ki kellene kutatni. Messziről furcsa ze­nét hoz felénk g szél. Először a hang­szóróra gyanakszom, de nem recseg, nem serceg, olyan tiszta a tam-tam dob pergé- se, mintha valahol a közelben ütné valaki. Néha mélabúsan szól, aztán mindent elsöp­rően pereg. A strandfürdő ke­rítésére emberek csimpaszkodnak, jel­zőként mutatva: a strandon valami fur­csa, valami látnivaló van. A nagy medence partján nagy ember­gyűrű. A gyűrű köze­pén két fekete fiatal­ember üti a tam-tam dobot. Tapsolnak hoz zá, néha kiáltanak is. Százötven külföldi diák fürdik, a meden­cében. Mindenki őket nézi. Van, aki közel­ről is megszemléli, nem jön-e le a feke­teség a fürdéstől, van aki nem tud betelni a négerek atléta ter­metével, szépen ívelt testével. Csak a kí­váncsiságukat elégí­tik ki az emberek. Nem lenézik őket a bőrűik feketesége miatt, csők csodál­ják, hisz sokan kö­zülük négert csak fényképen vagy fil­men láttak. Megbo­csátható ez a kíván­csiság, bár az egyik külföldi diák azt mondja: — Mindenütt azt szeretnénk elérni, hogy ne furcsaság­nak tartsanak ben­nünket, hanem em­bernek. A szocialista orszá­gokban ezt elérték. Mert itt embernek tartják őket és amennyire erőnkből telik, segítünk is, hogy minél előbb mindenütt úgy néz­zenek rájuk, mint em berekre. Földrészek adtak itt egymásnak talál­kozót: guineaiak, szu- dániak, kameruniak, ganaiak, kubaiak, bol gárok, laosziak, szicí­liaiak, basutóföldiek, Soknemzetiségű, sok­nyelvű és soknézetű diák. Most egy nyel­vet tanulnak, a ma­gyart. Azt mondják nagyon nehéz a ma­gyar nyelv. Ez lehet, de az tény, hogy ezek a fiatalemberek igen jó képességűek. Szép tember óta tanulnak magyarul és már egészen jól el lehet velük társalogni. A nézeteik sokfélék, de két dologban teljes az egyetértés. Az egyik: az afrikai or­szágok nagyon el van nak maradva és ők azért jöttek, hogy se­gítsék minél előbb felszámolni országaik ban az elmaradott­ságot. — A másik: mindannyian kimond hatatlanul gyűlölik a háborút és óhajtják a népek közötti ba­rátságot. önfeledten lubic­kolnak a meleg har­kányi vízben. Ki gon­dolná, hogy ezekre a fiatalemberekre ott­hon misszió vár! Az egyik orvosnak ké­szül, a másik mér­nöknek, a harmadik zenésznek, a negye­dik nyelvésznek. — Mindegyik tanul, hogy az itt megszer­zett tudást otthon gyümölcsöztesse. —i Nagyon rendes, illemtudó gyerekek, mondja a tanárnőjük miközben ismét meg­szólal a dob. Tenye­rek csattannak. — Kik dobolnak? — Biztosan a ku­baiak. Azok állan­dóan jákedvüek. Ha mindenkinek lóg az orra, azok akkor is vidámak. Rákezde­nek egy vérpezsdítő dalra és mindjárt mindenki jókedvű lesz. Budapestről jöttek öt napra és a har­kányi Baranya szál­lóban laknak. Pénte­ken már mennek vissza, de addig is ismerkednek a kör­nyékkel, elviszik az afrikai, az ázsiai né­pek kultúráját, béke­vágyát a környékre. — Ma Villányba megyünk —■ mondja a tanárnő. — Ott adunk műsort a kul- túrházban. Miközben ezt mond ja megszólal a han- gosbeszélő is: „Kér­jük a külföldi ösztön díjas diákokat ké­szüljenek az ebéd- hez”. A diákok cso­magolnak, lassan szálUngózva elindul­nak a kijárat, a Ba­ranya szálló felé. — Búcsúzkodnak az új ismerősöktől, bará­toktól és mennek készülődni Villány­ba, ahol újabb bará­tok várják őket. Tavaly 420 000 forint mér­leghiánnyal zárt a pettendi termelőszövetkezet. Kihatott ez az emberekre is. Most új elnököt kaptak. Sámodról jött, Berki Gyulának hívják. Agro- nómusuk is van, Végh László, aki Bogdásáról került ide Fet­tend re, amit Sellye felől csak süppedős, homokos mellék- útón lehet megközelíteni. Mé­gis a sellyei járáshoz csatol­ták. Most kérték: csatolják őket vissza a szigetvári járás­hoz, azzal sokkal jobb az ösz- szeköttetésük. FAGGATOM az embereket: kigazdálkodj ák-e az idén a mérleghiányt, jobb termésre számítanak-e, mint amilyen az elmúlt évben volt? Benkő Sándor raktáros ne­kitámaszkodik az ajtófélfának, hümmög, majd azt mondja: — Ezt nem tudom. De egy biztos: idén jobban megy a munka. — Nincsenek már tsz-beteg- ségben szenvedők? Mosolyog, mintha csak azt kérdezné, hát maguk is tud­ják, hogy voltak ilyenek? — Nincsenek — válaszol. Az irodában három nő tar­tózkodik. Kiss Józsefné, a fő­könyvelő nem szívesen vála­szol, mondván, ki tudja azt pontosan. — Talán sikerül, bár már most van kiesésünk. Például burgonyából 16 hold. A terü­let megvan, csak éppen nem alkalmas burgrnyatermesztés- re. A bíborunk sem sikerült. Azért, ha a többi sikerül, ak­kor talán kigazdálkodjuk a tavalyi mérleghiányt. — Nagy volt a takarmány- hiány is — szól közbe a ta­nácselnök. — Kaptunk segítsé­get. Kértük: van nekünk két­száz mázsa tápra kiutalásunk a második félévre, adjanak legalább harmincat ebből eb­ben a félévben. Nem kaptuk meg. Pedig nagyon kellene. Az úton lovat hajt egy kö­zépkorú ember. Megállítom. Benke Gyulának hívják, ko­csis a tsz-ben. Neki is felte­szem a kérdést. i— Hát azi én nem tudom, pedig én is tagja vagyok a vezetőségnek. Egy biztos: most jobban megy a munka. Na­gyon szép a burgonyánk, amit elvetettünk. Alig győzünk a kapások előtt iglizni. A kuko­ricánk is szép. Most jobban van kedvük az embereknek, mert előleget is kapnak az ál­lami támogatásból — Miért, tavaly nem dol­goztak? — Dolgoztat k akkor is, de most mintha jobban menne. Röstelkedve, de leírom. Ak­kor, amikor húsz mázsa körül volt a holdankénti termés me­gyei átlagban kukoricából, ak­kor itt mindössze 3,70 mázsa szemeskukoricát takarítottak be holdanként. — Az idén jobb lesz. Most időben elvetettük — mond­ják. Galambbajszű, mezítlábas ember jön az úton. Kezében gyeplő, előtte két szép nehéz ló. *— Hoboli József vagyok, a tanácselnök édesapja — mu­tatkozik be. ö azt mondja: — hol így, hol úgy megy a mun­ka. A pénz most már jobban vonzza az embereket. Járom a falut, faggatom az embereket. Egyik ezt mondja, a másik azt, de egyben mind­egyik megegyezik: bizakod­nak, hogy az idén már jobb lesz. És az is tény, hogy egy­re jobban rájönnek: hogy mi­lyen lesz az eredményük, mi­lyen lesz a soruk, az csak raj­tuk múlik. Ha rosszul dolgoz­nak, maguknak okoznak kárt, ha becsapják a vezetőséget, magukat csapják be. PETTEND az utóbbi időben jelkép lett egy kicsit. Olyan község, ahol minden rossz megtörténhet. Megtörténhet, ha nem is történik meg. A ta- riácstitkámő is azt mondja: mindent csak rájuk kennek, azt is, hogy eladtak ötvenegy hold földet a szomszédos tsz- nek. Volt igazság a tsz-beteg- ségben is, de azért volt abban túlzás is. Az erdőben madarak adnak koncertet, keservesen brúkol egy vadgalamb. Mennyit meg­értek ezek a fák! A megyében széltében-hosszában beszélik a következő történetet. Sok volt a dúvad, a varjú, a héja és az uraság fát Ígért a petten- dieknek, ha segítenek kiírtál ni ezeket. Segítettek. Igenám. de az erdő olyan sűrű volt, hogy nem lehetett bemenni létrával. Elmentek az uraság­hoz a pettendiek és azt mond­ták: nem lehet az erdőbe be­vinni a létrát. Az csak ennyit válaszolt: vágjanak ki min­dent, ami a létra útjában áll. Megfogadták a tanácsot, nagy területet irtottak ki, mert a létra keresztben csak nagy te­rületen fért eh Régi história, az öregek ra­vaszságát dicséri. Régi histó­ria, de úgy érzem: nem ártana most is keresztbe vinni azt a bizonyos létráit, hogy minden akadáy eltűnjön a közös útjá- böl. Ha a pettendiek így akar­ják, akkor el is tűnik és akkor nemcsak eszességükről, hanem arról lesznek híresek, amiről a tőlük nem messze lévő Szö­rényiek — eredményeikről. Ez utóbbiból jobban meg lehet élni. Szalai János Pécsett, a Mecsek legszebb részén a városközponttól 10 percnyire villanegyed­ben 1—3 szoba-hallos OTP öröklakások eladók Jelentkezés, felvilágosítás, tervek meg­tekintése OTP Pécs, Kos­suth Lajos u. 11. Tel.: 11-29 Beköltözhetőség: 1964 I. ne­gyedév. •— Irányáraik: 1 szobás: 125 000 Ft. 2 szobás: 185 000 Ft. 200 000 Ft. 3 szobás: 229 000 Ft-

Next

/
Oldalképek
Tartalom