Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
4 NAPLÓ 1963. MÁJUS 86. Rímelő receptek A pécsváradi honismereti szakkör tagjai felosztották maguk között az évezredes alapítású falu történetére, néprajzára, néphagyományára vonatkozó kutatási területeket. Öhler Anna tanárnő, a szakkör vezetője az itteni németség körében folytatja kutatómunkáját, eddig húsz német népdalt vett magnetofon- szalagra és javasasszonyok ötven, németnyelvű ráolvasását gyűjtötte össze. A legtöbb ..gyógyleírást” WeibJ Katalin pécsváradi lakostól kapta, aki magánbuzgalomból 1916 óta foglalkozik ezeknek a feljegyzésével. A ráolvasások érdekessége, hogy valamennyit versben, rímelő sorvégződéssel írták. Orvosi megalapozottság mindössze két-há- rom későbben keletkezett „rímelő receptnél” fedezhető fel, ai összes többi nem egyéb — a legjobb esetben ártalmat Jan Uókusz-pőkűsznál. o Büdípesli Állatkertien A közelmúltban ritika lakók érkeztek a Budapesti Állatkert madár osztályára. A szovjet Nagycirkusz 18 fiatal betanított pingvint használ fel egyik mutatványához, s mivel a pingvin igen kényes madár, elhelyezésük nagy gondot okozott a cirkusz vezetőinek. Az Állatkert megfelelő előkészületek, a hely kondicionálása után vállalta az állatok átmeneti elhelyezését. így pillanatnyilag a budapesti Zoó az egyetlen Európában, ahol pingvint bemutatnak, a ritka, a Déli-sark steril klímájához szokott madarak nehezen viselik a baktériummal fertőzött európai levegőt s rendszerint igen rövid idő alatt tüdőpenészben elpusztulnak. Az Állat- kert pingvinjei még igen jól érzik magukat új helyükön s hagy népszerűségnek örvendenek, a melegebb idő beköszöntésével azonban tovább ke1' szállítani őket, mert különben elpusztulnak. Kulturált vendéglátás Az AKF vizsgálata a baranyai szállodákban Galambosi László: Nagyszabású vizsgálatot végzett Baranya és Pécs szállodáiban az Állami Kereskedelmi Felügyelőség. Miután a munkát befejezték, javaslatokat tettek egyes fontos kérdések megoldására. Megyénk kilenc szállodájában jórészt megvannak a feltételek, hogy a vendégeknek átmenetileg kellemes otthont nyújtsanak. S ahol kevésbé jó a helyzet, ott is törekvés tapasztalható, megfelelőbb körülmények kialakítására. A Bm. Vendéglátó Vállalat például tavaly több mint három- százezer forintot fordított a szállodákra. Sajnos, ennyi nem elég. Körülbelül egymillió forint értékű fogyóeszközre lenne szükségük, s elsősorban a textíliakészleteket kellene kiegészíteniük, felújítaniuk. Idegenforgalmunk megkövetelné, hogy az eddiginél többet költ- sünk szállodáink rendbentar- tására is. Három szállodánknak — a harkányinak, szigetvárinak, villányinak — nem éppen vonzó a külső képe. A vendégek már kényesek arra, hogy pénzükért lehetőleg „összkomfortot” kapjanak. Az összkomfortnak pedig elengedhetetlen feltétele a fürdési lehetőség, mely több szállodánkból sajnos hiányzik. Néhány helyen csak közös fürdőszobák vannak, s azokat sem használják rendeltetésüknek megfelelően. A komlói szállodában például hat közös fürdőszoba közül kettőt leszereltek, mert a kádakra a mosodában volt szükség. A harkányi szállodában a két közös fürdő közül az egyiket vasalóhelyiségnek használják. Az előírt szolgáltatáson felüli figyelem csak a Nádor és Pannónia szállodákban tapasztalható. A kivilágított ruhás- szekrényekben varróeszköz, gombok, ruhakefe, az asztalokon levélpapír, boríték várja a vendégeket. Díjmentes á cipőtisztítás, a villanyborotva, valamint az esernyők hasznáÖrömmel érte sittem, hogy a városbann ezen a hétenn is töb jó buli volt, sikerült töb rendezvényei úgy meg rendezni mintahogyan a Pancák meg én a hejesirásot szerve- zük. Ez pedig nagyonn hejes dolog, minél töbszőr térjünk el a sabblontól mer csak így érhetünk el eredményeket. Először is a tisztiklubnak kel gratulálnunk, mert primájpl megszervezte a lengyel—magyar barátsági napokk ke- rettyében a filmvetíttést. Kitűnő ötlet volt a filmeket egggy vetittésre nem alkalmatos terembenn vetítteni és csak eggy ajtót nyitvahagyni, mert így a látogatók testbenn is edzetebben ültek le a nézőterein a tolakvás mijatt. A Pancák sajnálta, hogy a szeé- kek csak anyira nyikorogtak, mint egy kisebfajta égihábo- rú. jóban szervezet székekkel sokkal nagyobb lármát lehet előidézni. A legjobb buli azonban az volt, hogy a közönség nem tutta elóvasni a feliratokat a zelőtte ücsörgők fejitöll. Ezer mindenki ágos- kodtés még jobban nem látót. A vén Kragulec (aki pláne fejel lefelé lógot egy villanydróton aszondta mögöttem: Legközelebb a zilyen vetítéseket a szécsényi téri nyilvános vécében kel megrendezni. Kérdeztük, hogy mijért? Aszondja azér, mert az még alkalmatlanabb filmvetítések megrendezésére. Azér van érzéke ennek a rohatt Kragu- lecnek, nem igaz? (Különben a lengyel napokra azér jöt, mer aszite előadás hejett vodkakiosztást tartanak). De nem tartotok vodkakiosztást és ezér a Kragulec elment a Nádorba, hogy majdotan fölhajt valamit. De csak a vérnyomását sikerült fölhajtani, ilgyanis a Nádor falára zeneit megafonok tejjes erővel böktek, (más is idegbajot kapót nemcsak a Kragulec bácsi!) De a Kragulec bácsi azonal hazament és tolit ra- gadot és írt egy tanulmányot arái a kérdésről, hogy vaján mijér bőg a Nádorbann a megafon. Kragulec bácsi fel- tételezései: 1.) Dudományos kísérlet arái, hogy menyi zajt képes elviselni a zember — 2.) A Nádor vezetősége emberbaráti jóindulatbóll azt akarja, hogy a zemberek rie üjjenek eben a szép tavaz- bann a füstös gávéházbann és ezért zenéli megafonon 3.) A pincérek káromkodásokat gyűjtenek 4.) A vendégek tébolydába szálítása köyetlcezté ben a szeméjzet nyári zabad- ságra akar meni 5.) A vezetőségnek rozz kedve van 6.) A vezetőség süket (nem kel félreérteni arái van szó, hogy roszul hall!) 7.) A franc tugya mijér 8-c.) de ezt a Kragulec meg se merte említteni, a Pancálc gondojja így: A ká- véházbann zenés feldrat akar nak felszámíttani! Eben az esetben mondta Apuka inkáb renceresiccsenek zenenélküli felárat őzt szívessseben megfizeti a gözönség. (Mindegy hogy a gözönség mijér fizeti a felárt, csak vizonylag csönd legyen.) És most még egy dicséretet szeretnék kiosztani a Pan- cákkal, éspedig a pesti elen- őr bácsiknek, mertmivel szerdán olyan lelkiismeretesen e- lenőrizték a pécsi válalatokat, hogy a Kragulec bácsinak már nem jutót jegy a Fradi mecsre. lata. A vendégek számára expresszmosást és vasalást végeznek. A fürdőszobákban szap panon és törölközőn kívül fürdőköpenyt, papucsot, mérleget kapnak a vendégek. A Bm. Vendéglátó Vállalat szállodáiban is ilyenirányú törekvések csaknem kimerülnek abban, hogy a portákon cipőtisztító eszközöket kölcsönöznek. A szállodai alkalmazottak szakképzettsége, iskolai végzettsége az ellenőrzött szállodák ötven százalékában megfelelő. Azonban e tekintetben is a Nádor és Pannónia mutat példát, ahol a szállodai portások közül ketten közel négy évtizede dolgoznak már a szakmában és mesterlevéllel rendelkeznek. Egy portásuk jogi egyetemet végzett és négy idegen nyelven beszél. A Nádorban megfelelően gondoskodnak a szakmai utánpótlásról is. A vidéki szállodákban általában nem megfelelő a helyzet. Felvetődik a gondolat: nem volna-e szükséges a mostaninál alaposabb szállodai képzést biztosítani a szakmába kerülő fiatalok számára, s nem volna-e megoldható a Pécsett működő ipari és kereskedelmi tagozatú technikumi képzésen kívül vendéglátó- ipari, illetőleg szállodaipari technikumi oktatást szervezni. Udvarias dolgozók A szállodai adminisztratív munka és az elszámoltatás szabályszerű a Nádorban és Pannóniában, vidéken azonban annál több hibát tapasztaltak az ellenőrök.- A szigetvári szálloda bevételét például csak 8—10 naponként fizeti be a szobaasszony. Hasonló tapasztalatokat szereztek a villányi fmsz szállodájában, ahol a bevétellel csak havonta számolnak el. Olyan hibák ezek, amelyeken sürgősen változtatni kell. Jellemző, hogy a szállodai panaszkönyvekbe írt észrevételek száma minimális. Ez arra enged következtetni, hogy a szállodai dolgozók udvariasak, s a lehetőségekhez képest jó ellátást biztosítanak a vendégeknek. Több szállodában azonban hiányosságok tapasztalhatók a panaszkönyvek kezelésénél, részben a központ, részben az üzletvezetők hibájából. Komlón a Béke szálló- ; ban a vizsgálat idején nem volt panaszkünyv, a mohácsi és harkányi szállodákban — noha ott is érvényes a pa- < naszügyek intézésére hozott < rendelet — egy-egy múlt évi panasz még válaszra vár. A megye szállodái közül a j Nádor és a Pannónia nyerésé- ; gesen működik, a tanácsi szál- < lodák ráfizetésesek. Ezt bizo- 1 nyos mértékben az okozza,; hogy a kisebb szállodák kapacitása nincs kellően kihasználva.1 Hasznos volna, ha megfelelő < kapcsolatot ’teremtenének az IBUSZ-szal és az Idegenfor- \ galmi Hivatallal. E két szerv ; dolgozói a megyébe érkező j vendégek elhelyezésénél gon- doljanak vidéki szállodáinkra! is, mert e szállodákból nyere- ] ségre, ebből eredően tovább- ] fejlesztésükhöz szükséges pénz < összegekre csakis teljes kihasználtság esetében számíthatunk, j A kereskedelmi felügyelőség j javasolja, hogy az illetékes < szervek a különböző sportese- j ményeket, társadalmi megmozdulásokat, külföldi csopor-! tok fogadását hangolják ősz- ! sze. Ezáltal elkerülhető lenne j a hét egyes napjain a szálló- J dák túlzsúfoltsága és biztosít- j hatnák a kapacitás rendszeres < kihasználását. Javasolják ki-! sérletképpen bevezetni a kis- j vendéglői rendszerhez hason- j lóan kisebb szállodák juta- j lékos bérezés melletti üzemel- < tetését. A mohácsi Béke szálló < 19 szobájában két szobaasz- szonyt és két takarítónőt fog- j lalkoztatnak. A szálloda bévé- < tele 1962-ben 50 százalékos í kihasználtság mellett 245 ezer! forint volt, az összes költség; ezzel szemben 290 ezer forint. < A „kisszállodai” üzemeltetés- í sei az alkalmazott létszám < feltétlenül csökkenthető lenne j és valószínűleg kedvezőbben< alakulnának más költségek is. < A kereskedelmi felügyelőség J munkatársai csak néhány javaslatot soroltak fel, a szállodákat üzemeltető vállalatok vezetőinek | is bizonyára vannak okos elgondolásai. Ha mindezek megvalósulnak, a következő AKF! vizsgálat több pozitívumról ] számolhat be. H. M. A Fő d haldoklása Atomháború dúl... — Tűz perzseli a liliom-fészekben alvó lepké*. — Az aranycsápú bogarak törpe-fejecskék. — Vérzik a Föld, testvérei — a bolygók — szemén jég ragyog. — Égett kalász, parázs-tücsök pattog a forró szár ó szétömlő hamu-kukacok hullnak kék szén-virágról. — Irgálmazz tűz! — Suhog az űr, kitépett fák zöld buzogánya láng — Állat-jajok szír tje sikolt omlások robajából. — Vérzik a Föld. testvérei — a bolygók — szemén jég ragyog. — Ki él dobja el fegyverét, méreg-csapdákkal öl a lég. — A Tejút széttépett ere véresen csüng a semmibe. — Meghal az ég! — Szénarcú holtak hullanak piros páncélú szárnyakon. — Ruhájuk hervadó ezüst az üszkös-karmú ágakon. — A vulkán sárkányördöge sziklakútjában fölnevet. — Kőszemű láva-polipok fojtogatják a völgyeket. — Kínjában holt bálnákat ki a megsüketült óceán. — A folyam égett krokodilt cipel szikrázó homlokán. — Vérzik a Föld, testvérei — a bolygók —szemén jég ^*0000. — Mint tigris bársony madarat, oázist nyel a ssoatag. — Északra sújt a robbanás! — Erdő-ma m wwMt * — Irgalmazz tűz! — Sáros-sörényű árvizek dörögve rúgják partjukat — Villám-fogú orkán-kutyák a fény után száguldanak. — Szirom-fészkek! — Madárfejek! — Aranycsápú holt bogarak! — A füst fakó hálóiban egymásra lökve ríngdnak. — A sértetlen űr-szigetek táplálhatnak-e elevent?! — A Tűzisten máglyáira kiket taszít, ha győz a csend?! — A megmaradtak csapatát sugámyi fények mentik át. — Bomolj ki gyémánt sors-virág! — A tűz-uszonyú csillagok elindulnak a kék vizen, a Nap aranybárkába ül, s megindul köztük szelíden. yvvvyyvyyywyyyvvyyyywYYywyyWiVwyvyyyyvvywvvwwvvyyvvvvyv VASVÁRI LÁSZLÓ: Legenda EGY EMBER, aki a hosszú tél végére nagyon megszorult pénz dolgában, eladta a születésnapját. Nem valami magas árat kapott érte, igaz a születésnap meglehetősen kopott volt már, negyven éven át használta a gazdája. Eredetileg nem szándékor zott eladni, csupán arra gondolt, hogy becsapja a zaciba, de a‘ becsüs nevetségesen csekély összeget kínált érte, mond ván, hogy a születésnap túlságosan elhasznált. Nem volt mit tennie, fogta, kivitte az ócskás piacra, s eladta özv. Jarabek Edéné kofának, aki használt holmik vételével és eladásával foglalkozott. Az üzlet lebonyolítása után kicsit szomorúan ballagott hazafelé. Ha sok öröme nem is tellett benne, mégis megszokott, régi holmija volt, még a szüleitől kapta ajándékba, hát sajnálta. Szerencsére nem ért rá sokáig szomorkodni, volt gondja-baja elég, ami elfeledtette vele az elkótyavetyélt születésnapot. Nem is jutott eszébe, csak a következő esztendőben, akkortájt, amikor a korábbi években családjával szerényen meg szokták ünnepelni: a virágcsokor, isten éltessen apu, marhapörkölt galuskával, liter olcsó boj termelői kimérésből „utcán át”. Most elmaradt ez a pillanatnyi pihentető megemlékezés az esztendős hajszában, hiszen ami nincs, azt nem lehet ünnepelni. Az ember — mit tehetett mást — belenyugodott. Ebben különben már nagy gyakorlattal rendelkezett, hiszen annyi mindenfélébe bele kellett már nyugodnia életében. S AZ ELET észrevétlenül, lassan megváltozott. Pontosabban nem is maga az élet, hanem az ember és az élet viszonya. A dolgok törvénye szerint minden élő alakult, változott, fejlődött vagy öregedett tovább, de a mi emberünkön nem fogott az élet formáló hatalma, nem bírt vele az idő. A felesége vett észre először valamit. — Apu, mi van veled, semmit nem öregszel! — Ó szívem, dehogynem, mosolygott szerényen, de belül azért egy kicsi büszkeséget érzett. Később megnőtt a büszkesége. Hogyne, mindenki felfigyelt rá, üdvözölte, gratulált neki. — Nahát, maga egyáltalán nem öregszik, micsoda remek színben van! Azelőtt észra sem hogy él, senki sem foglalkozott vele. Az utóbbi években egyszerre az érdeklődés középpontjába került, nem csoda, hogy életében először feltámadt szívében a büszkeség. Eddig soha nem történt vele semmi, és most itt van ez a nemöregedés!... AZTÁN rádöbbent, hogy valóban nem öregszik. Egy családi esemény ébresztette rá. Háziasságuk harmincadik évfordulójára csoportképet készíttettek a fényképésznél. Amikor a képet kezébe vette, meghökkent. Négy felnőtt lánya, a vők s az unokák koszorújában ott ültek középen egymás mellett a feleségével. Az életpárja őszülő, öregedő asz- szony, ő meg javakorbeli férfi! Olyan... milyen is? Olyan negyvenes. Pontosan olyan, mint negyvenéves korában volt. Dehát azóta eltelt húsz év! Felesége öregszik mellette, gyerekei felnőttek, csak ő maradt változatlan. Hogyan lehetséges?! Megijedt. Orvosokhoz fordult, ideggyógyászokkal vizsgáltatta magát, hasztalan. Aztán egy pszichológus egyszer afelől faggatta: mik történtek vele negyvenéves korában? Sokáig hasztalan erőltette agyát, semmi különös nem jutott az eszébe. Hosszú töprengés után földobbant valami az emlékezetében, de nem merte megmondani . az orvosnak. Egész valóját megrázta a felismerés: Igen, igen a születésnap! Az eladott születésnap! Egyszerre megvilágosodott előtte az összefüggés: áruba bocsátotta a születésnapját, s vele együtt a jogát a megöre- gedésre. Nincs születésnapja, nincs mihez mérnie az évek múlását, következésképpen nem is öregedhet meg! Megpróbált föllázadni. Elhatárol ta, visszaszerzi a születésnap1 ját. Kiment a térre, ahol el- adta. Az ócskapiac bódéi helyén azonban új, modern városrészt talált. Újsághirdetésekben, rendőrség útján kutatott a kofa után, akinek furcsa nevét — özv. Jarabek Edéné — még mindig nem felejtette el. Az emlékezete nem kopott meg, úgy maradt, merevült meg teljes testi és szellemi valója, milyen állapotban negyvenéves korában volt, a születésnap eladása pillanatakor. Annyit sikerült mindösz- sze megtudnia, hogy a külvárosban élt valamikor egy ilyen nevű zsibárusasszony, de már évtizedekkel korábban elhalálozott. Itt végeszakadt minden nyomnak, s 6 feladta a harcot. ETTŐL KEZDVE beletörődött mindenbe. Felesége össze- törpült, tehetetlen matrónává vénült mellette, anélkül, hogy érezhették volna az együtt megöregedés örömét. De nem volt képes átérezni a nagyapák szép boldogságát, amit unokáiktól kapnak ajándékba, mert hiszen nem volt öregember. Éppen ezért nem ismerhette sohasem az öregek megállapodott, érett bölcsességét, s az igazi megnyugvást. Az emberélet második felének izeire, a szolid este örömére szomjazott, s közben tudta, hogy nincs mód kielégülésre, mindezek számára megismerhetet- lenek, elérhetetlenek. Tétlenül tengett a körülötte egyre változó, újra és újra megújuló elöregedő világban. Állásából néhányszori kikö- nyörgött halasztás után mar. I í
