Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-20 / 116. szám

IMS, Bf ÄJTTS n. wapiA 3 NAPIRENDEN A gyorsforgalmi ót kialakítása Készül a Majláth utca környékének városrendezési és beépítési terve A napokban megkezdték a Majláth utcád öreg házak bon­tását, A lakókat korszerű la­kásokban helyezték eL az epületek ablakait, az ajtókat az Ingatlankezelő Váltadat le­szereli és hozzáfognak rövi­desen az épületek teljes bon­tásához. Ugyanakkor a Pécsi Tervező Vállalatnál az általá­nos városrendezési terv része­ként készítik a Majláth utca környékének beépítési tervét Elsősorban a gyorsforgalmi út belvárosa szakaszának ki­alakítását valósítják meg. A József Attila utca folytatásá­ban a Rózsa Ferenc utcáig hozzak létre. A kétpályás gyorsforgalmi úton óránként 1800 gépjármű közlekedhet. A helyenként 35—45 méter szé- le„ út közepén öt méteres zöld savót alakítanak ki. A zöld­sáv alatt helyezik el a víz, a gáz, a villany gerincvezetéke­ket és így esetleges hibák al­kalmával nem kell felbontani az. útburkolatot, nem akadá­lyozzák a közlekedést. A zöld­sáv két oldalán 10—10 méter széles útpálya biztosítja a gyors és biztonságos közleke­dést. Még ebben ács évben vég­rehajtják a Szabadság utca felől a gyorsforgalmi út he­lyének áttörését a Majláth utcához. A Hatemeletes OTP- ház, a négyemeletes társasház és a mellette lévő ugyancsak négyemeletes, most épülő la­kóház alkotja majd a gyors­forgalmi út déli szakaszát Az üt. déli oldalán ugyancsak hat­emeletes épületeket terveznek megépíteni egészen a Bajcsy Zsilinszky útig. A Regős ut­cában pedig már megkezdték azoknak a négyemeletes há­zaknak az építését amelyek a gyorsforgalmi út belvárosi Felkutatják Magyarország különleges szőlőlökéit Németh Márton,, a Szőlészeti Kutató Intézet pécsi kísérleti telepének vezető kutatója mintegy másfél évtizede gyűj­ti a hazánkban található sző­lőfajtákat. A Mecsek déli lej­tőjén, a kutatóintézet kísérleti telepén létrehozta az ország legnagyobb borszőlő gyűjte­ményét. Ma már közel három­száz szőlőfajta található itt. A neves kutató most újabb érdekes munkához fogott hoz­zá. Felkutatja, számbaveszi Magyarország különleges sző­lőtőkéit, olyanokat, amelyek a kor, a nagyság vagy a termő­képesség tekintetében kitűn­nek. Főleg azok a ritka tőkék jönnek számításba, amelyeket még a filoxéra előtt ültettek, és amelyek épségben átvészel­ték a nagy pusztulást A ku­tató eddig nyolc ritka tőkére bukkant az ország különböző részében. Ezek között van például a „pécsi Matuzsálem”, az ország legöregebb szőlőtőkéje, amely­nek korát háromszáz évre be­csülik. Mari agyúdon mazsola- szőlő tőkét tart nyilván, amely évente nyolcvan—száz kilo­gramm magtalan szőlőt terem. Debrecenben felfedezett egy kétszáz év körüli csemegesző­lő tőkét, amelynek comingis- tagságú szára van. Rács-Kis­kun megyei Rém községben egész udvart befedő borszőlő tökét talált, a gyöngyfehér ne­vű őé magyar szőlőfajta egy őr-' ’ '.ldányát. F gyelmetlen kerékpáros Vasárnap délután Bódog József Peis, József Attila utca 6. szám alatti lakos kerékpárjával a te­mető felé haladt. A vágóhíd előtt hirtelen meggondolta magát és átvágott az úttest bal oldalára. A szerencsétlenséget nem lehetett elkerülni. Az éppen arra haladó CH 75—51 rendszámú Trabant gépkocsi, amelyet Farkas Ferenc Komló, Vörösmarty utca 27. szám alatti lakos vezetett elkapta a kerékpár első részét. A tizenkét éves fiú az összeütközés követ­keztében megsérült. A helyszínre siető mentők Bódog Józsefet kó­pén vatör és gyanújával az ideg- £liniliára szállították. szakaszának déli részén he­lyezkednek el. Tervezés köz­ben többféle variáció alakult ki a kereskedelmi hálózat ki­alakítására. A legkorszerűbb megoldásnak kínálkozik, egy szupermakett rendszerű bevá­sárlási központ létrehozása, a Bajcsy Zsilinszky út környé­kén. Meg kell említeni, hogy a gyorsforgalmi út déli részének beépítéséhez elengedhetetlenül szükséges a Siklósi út kezde­ténél lévő vasúti sorompó he­lyettesítése korszerű felüljáró­val. A megnövekedett forga­lom, az autójavító kombinát felépítése a volt vásártéren, de egyáltalán a balesetmentes és gyors közlekedés megkí­vánja a felüljáró mielőbbi megépítését. A gyorsforgalmi úttól észak ra a Rákóczi út és a mai Maj­láth utca közötti területen alakítjáR ki a regionális köz­pontot, Pécs politikai, gazda­sági, kereskedelmi és kulturá­lis irányító szerveinek köz­pontját Ennek tervezése ugyancsak a jövő feladatai közé tartozik. DCim/it&tt a JCi&izk Szombaton délután kinyitott a KIOSZK kerthelyiség. Vasárnap, már itt Is csúcsforgalom volt s bizony nehezen £ lehetett asztalhoz jutni. „Haditudósító44 voltam Abaliveten FEGYVER, egyenruha, — díszszemle. Vagy őrség, vagy felvonu­lás. így látja a munkásőrt a lakosság s részére — már ami a látványosságot illeti — a munkásőr fogalma ezzel ki is merült Aztán egy szombat es­te egészen furcsa dolgok tör­ténnek a város különböző pontjain. Motoros futár futja be a peremrészeket Férfiak ugornak fel a délutáni szun­dikálásból, vagy szaladnak haza az ulti-partiról. Van, aki a családdal látogatóba indul, amikor a futár megérkezik Fiatal legények táncközben köszönnek el a lányoktól a táncparkett közepén. Akad, aki a borpince csendes ma­gányából riad fel, csomagol, zárja az ajtót és indul. Aki nemrég érkezett haza munká­ból és lefekéshez készül, — „beöltözik”, pisztolyt köt az oldalára és indul. E pillanat­tól kezdve a szokásos szom­batesti elfoglaltságok, mozdu­latok, tevékenységek meg­szűnnek és e pillanattól kezdve az egyenruha és a fegyver demokratizálja az embereket: már nincs igazgató, esztergá­lyos, könyvelő, munkás, vál­lalatvezető, orvos, villanysze­relő és bányász, hanem — munkásőr. Munkásőr egység. Ejfél előtt indul a konvoj az Olimpia-étterem előtti szé­les műútról. Roppant hosszú gépkocsikaraván. Parancsnoki terepjárók, teherkocsik, men­tőautó, rádiósok, hadtáposok, egyelőre reflektorfényben. Kővágószöllős, aztán a szer- pentin-út után felvillannak Bakonya kékes fényei. A gép­kocsik pontos távolságban, fegyelmezetten követik egy­mást. Elhagyjuk Bakonyát, aztán már sűrű sötétségben halad a kocsi-karaván. A lámpákat letompítják. Körben erdő, hegy és csendesség. A kocsisor elől megáll. Egy mo­toros munkásőr tartja fel a kezét, — innét már harci-te­rület következik. S. parancsnok magához ren­deli az alegység parancsnoko­kat: — A körzetben diverzánsok bújtak meg, számuk ismeret­len ... Aztán részletezik a felada­tokat. A „KÖRZET” meghökken­tően nagy. Tizenhat négyzet­kilométer, de ez hagyján, ha­nem beleesik két hatalmas — pokolian meredek — hegyvo­nulat, tele cserjével, bokrok­kal. fákkal és sziklával, víz­mosásokkal. Ilyen szavakat hallok: blokkolás, kutatás, szűrőpont. Blokkolás, a tizen­hat négyzetkilométeres terü­let teljes lezárása. Vagyis: hat-nyolc órán keresztül fek­szik a munkásőr a földmélye­désben vagy fa mögött úgy, hogy a szomszédja látóhatá­ron belül kerüljön. Mozdu­latlanul feküdni, egyetlen ci­garetta nélkül. S ha eső van? Szerencsére ragyogó, csillagos az égbolt A kutatók: ezen a körön belül átfésülik a tere­pet. De csak hajnali szürkü­letkor, fehér rakéta jelre. A szűrőpont a parancsoki főha­diszállás mellett van, Abali- get fölött egy gyönyörű lan- kás hegyaldalon. Négy „köl­csönkért” nyomozótiszt végzi itt majd az elfogott diverzán­sok kihallgatását A „haditudósító” is itt kap helyet egyik sátorban, ám egyelőre semmi teendőm nincs, mint hogy rriegegyek egy fél rúd szalámit, friss kenyérrel, a hadtápos tiszt jóvoltából, aki különben K. vállalatve­zető. Akad citromszörp is egyik kulacsban. Hajnalodik. A PARANCSNOKI sátor­ban, egy asztalon kiterített térkép fekszik. Föléje hajol­nak, bemérnek, órájukat né­zik és furcsa jeleket rajzolnak be a hegyet jelző barnás-zöl­des foltokra. A tőlünk talán húsz méterre „dekkoló” rádió­sok szinte kétpercenként je­lentenek valamit. Később ki­ismerem magam „civil” lé­temre is a térképen. A kuta­tó-lánc szűkíti a gyűrűt és helyüket állandóan berajzol­ják a térképre a parancsnoki sátorban. A köd felszáll, kisüt a nap ás csodálatosan szép mecseki panoráma bontakozik ki előt­tünk. A faluban, messze ha­rang szól. S mögöttünk lövé­sek dördülnek, egyre sűrűb­ben. Aztán észreveszem az el­ső diverzáns csoportok. Há­rom, — terepszínű ruhás alak — kúszik ki az erdőből. Innét fentről nagyszerűen látni a szemben elhelyezkedő mun­kásőröket is, bár közöttük van még vagy kilométernyi dombos szakasz. A diverzán­sok köd-bombákat robbanta­nak és a fehér, gomolygó füst alatt igyekeznek menekülni, de elfogják őket. Később a többit is. Fél óra múlva föl­vezetik az első hármat a szűrőpontra. — Üljenek le oda a diver­záns eltársak! Mindenki nevei „Diverzán­sok” is, de „elvtársak” is. Bányászfiatalok, akik most társadalmi munkában „diver­zánsok”. Szombat esti udvar­lás helyett eljöttek hegyet mászni. Porosak, fáradtak, a terepszínű ruha szakadozott. Aztán hoznak egy munkás­őrt is. Keze összekötve, mö­götte két fegyveres. S. pa­rancsnok tágranyílt szemmel nézi a menetet és dühösen felkiált: — Mi ez... ?m A „fogoly” is dühös és szé- gyelli magát, a két fegyveres kísérő pedig jelenti, hogy K.-t azért fogták el, mert nem tudta a jelszót Éjszaka, elmoz-l dúlt a helyéről és a szomszé­dos blokkolé-pár az „ismeret-! len” alakra fegyvert fogott: „Állj! Jelszót.. — Ilyen is van? — méltat-! lankodott — Feküdj!!! Megkötözik, elhozták. — Szép. Mondhatom, szép! — dühöng a parancsnok, de ezt egyáltalán nem dicséret­nek szánta. A GYAKORLAT a délelőtti órákban befejeződik. Az emberek kimerültek. Ül­nek a fűben, eszik a szalámis kenyeret és a fasírozottat. Sze­mük leragad az álmosságtól. A nap ragyogóan süt, tiszta a levegő, az erdő felől kesernyés — lelket üdítő — illatot hoz a könnyű szél. A bokor árnyé­kában fekszik K. Gy. — külön­ben telepvezető — fűszálat rág- \ csál és nézi fáradt pillantás­sal az égboltot. — Nem sajnálja a szombat- vasárnapi szabadidejét? Fejével int. Elgondolkozik és később szólal meg: — Nem. Nem sajnálom ... Itt az ember már nem „civil”. A kinti élet minden gondja, problémája megszűnik szá­momra és csak az van előttem, amit végre kell hajtanom. Egy szerű ez öregem. Egyszerű. Egyszerű és fel- emelői. Rab Ferenc Vérbosszú a Somogyi Béla utcában Gőngyösmellék kö­zelében találjuk Póré tanyát. Kevés szoba, sok gyerek, és egy évek óta húzódó viszály­kodás. Ez jellemzi a tanyát és lakóit. A viszálykodás még 1957-ben kezdő­dött, amikor Kuti Istvánt felfogadta mezőőrnek a kisdob- szai erdőbirtokosság. „Aztán jól vigyázzon a fára!” — indították el a fiatal mezőőrt, aki becsületesen tel­jesítette is kötelessé­gét. Ismerte a környé­ket, mindenkiről tud­ta, mit hordoz a fejé­ben és hol kell ke­resni az erdőből lo­pott fát. Még ekkor — hat évvel ezelőtt — je­lentette fel Nagy Jó­zsefet és bátyját fa- lopásért. Innen a harag ..: pedig Nagy József el­ső unokatestvére fe­leségül ment Kati­hoz. Rokonok, mint mindenki itt a Póré tanyán. A feljelentést talán éppen ezért nem tudták meg­emészteni. A két ha­ragos ritkán beszélt, pedig gyakran talál­koztak. Kuti a Gáz- szolgáltató Vállalat­nál dolgozott Pécsett a Légszeszgyár utcá­ban. Nagy József a szomszédba járt, és a DÉDÁSZ-nál volt se- gédmuknás. Naponta együtt utaztak a vo­naton, sokszor egy kupéban, de elfordul­tak egymástól. Az utcán kerülték egy­mást, és előre sietett az egyik, ha észre­vette, hogy utoléri a másik. Február 11-én is együtt utaztak. Hideg idő, kegyetlenül csak a két haragost fűtöt­te — a bosszú! Kuti ment elöl, mögötte nyolc-tíz lépésre kö­vette Nagy. Már a Somogyi Béla utcá­ban jártak, amikor Nagy József meg­nyújtotta lépéseit és Kuti mellé került. — Megálltunk egy P'llanafera, és én úgy láttam, hogy Kuti va­lamiért a sebébe nyúl — vallotta Nagy a rendőrségen. — Azt hittem, bicskát vesz elő, és meg akar­tam előzni,;. Előkapta zsebkését, egy villanás, és aztán teljes erőből Kuti feje felé sújtott. A kés beszorult az arcüreg­be. Amikor látta, hogy a bicskát nem tudja kihúzni Kuti arcából — elmene­kült. A szerencsétlen ember összeesett. Két társa futott hozzá, és ketten is csak nehezen tudták kivenni a kést a fejé­ből. — Bücsit.;. a Bü- csit fogjátok él — nyögte a legény, és valaki Nagy József után vetette magát. Nagy bemenekült a vállalat pincéjébe. Sötét volt. Meghúzó­dott a fel mellett. Az­tán lépéseket hallott. — Kiszóltam, hogy ne keresse a kapcso­lót, nem ég a villany, de az ember csak jött tovább a sötétben. Mikor odaért hoz­zám, megfogta a ka-, hátamat..: Bücsi — alias Nagy József engedelmesen követte a rendőrség­re. Kutft elvitték a mentők az idegklini­kára. Meggyógyult, de kettős látása van, baloldali végtagjai gyengültek, sokáig viseli még a vér­bosszú hatását. A kést egyik munka­társa vitte el felesé­gének, az szolgáltatta be a rendőrségnek a nyolc centi hosszú pengéjű bicskát... Megindult a vizsgá­lat, amelyből ügyész­ségi vádirat lett Nagy József ellen. A vád ellene: szándékos emberölés kísérlete. Csak a gyors orvosi beavatkozásnak kö­szönhető, hogy Kuti István életét meg­mentették. A bíróság; tárgya­lásra a napokban ke­rül sor... Bálványos A tervezett Orfü környé­ki üdülőegység gyöngysze­me ez a kis falu. Miniatűr kis Svájc, bájos hegyi lege­lőkkel, visszhangos erdőkkel, mély szakadékos völgyek­kel, hatalmas sziklafalakkal. S ha még a Toplicza eHo­rn ödö ti, melegvíz-forrását is sikerül felújítani, — maga a paradicsom! De miért Bálványos, mi­kor a térkép is Bánosnak ismeri, a közigazgatás is így tartja nyilván s a nép sem ismeri másnak? Ez pedig sokat jelent, mert a nép­nek mérhetetlen messzeség­be nyúló emlékezete van hisz helynév hagyományai egész a magyar honfoglalá­sig, vagy még azon is túl vezetnek. Apa fiúnak, anya lányának adja egy évezred óta a helynevek emlékeze­tét s hogy ebben az apró mecsekháti községben soha meg nem szakadt a magyar élet folytonossága, azt a megőrzött helynevek rend­kívüli gazdagsága bizonyít­ja elsősorban. Alig 1300 kh. területén másfélszáz helynevet tart nyilván a köztudat s ezany- nyit jelent, hogy minden tíz hold földnek külön neve van. S hogy ebben a kis fa­luban milyen általános a helynevek ismerete, tavalyi kutató utam is bizonyítja, amikor egy forró nyári na­pon ott jártamban, kéré­semre Sebők Irén 13 éves tanuló lányka 114 helynevet írt össze rövid idő alatt A többiek azután kiegészítet­ték 142-re. De Bálványos a 142 kö­zött sem szerepel Hát ak­kor miért Bálványos? Mert ez volt a falu első neve, Így hívták a középkorban, de még a török hódoltság alatt is. 1554-ben, 1565-ben is így szerepel a defterekben: Bál­ványos. Akkori lakói Bence Petre, Borbás Petre, Varga Bálind, Sitk János és há­rom Hencse. Kriszton, Ferenc és István. Ezeken kívül Lón György, kinek neve azt is bizonyítja, hogy a turisták által is oly jól ismert „Ló­ri” nem új keletű helynév, hanem szintén a középkor­ban keresheti már eredetét De a nép által megórzött helyneveknek még sokasága mutat a messze letűnt időik­be. Már maga a Bálványos név is az ősfogjtaló Csaba- Csák család pofány mytho- saval, hitviláfíival össze­függő elnevezés. Nem vé­letlen, hogy a Somogy me­gyei Bálványos is, melyet a nép Bánosnak is nevez, Csaba-puszta tőszomszédja- ként jő elő. De hol volt a bálvány? Vagy mint 1332-ben írják a pápai tizedösszeírók, a „pa- luan”? Az a hatalmas sziklafal volt a pogány áldozati kő, mely a Toplicától pár száz méterre meredezik a „So- borján” mély, árnyékos pa­takvölgye fölé? Vagy a „Bankó” ölök szelíd haj­latában feküdt, ott valahol, ahol később a kereszténység térhódítása idején az azóta rommá lett ..Szentegyház” felépült? — Mindegy. A .i'aan? míg másutt vissza tehet térni. Ma a lényeg az. hogy ennek az ősi népnek emlékezete élő múzeum. Ilyen neveket őrzött meg. mint az előbb említett So- borján, Lriri, Ficzke, Per- váta, Bugyori, Csákány. Katyma, Sinai, Garaicz, Kor­hány, Memhecz, stb. Továbbá a lényeg az, hogy a tervezett üdülőtáj jelentős látványossága lehet a Bálványos sziklafala, ha kiszabadítjuk kicsit a ma túlburjánzott fák árnyéká­ból s ha feltárjuk jelentő­ségét- A falu népe szívesen elvégzi a szükséges mun­kát, csak jelölje meg a vé­dett terület felügyelősége, hogy mit, hogyan. De az a gondolatom, hogy ezt az alig pár házas kis községet meg kellene őrizni eredeti természetességében. Talán egyes öreg épületeit élő falumúzeummá lehetne konzerválni. Úgy valahogy, hogy azokban zajoljon to­vább az ősöktől átvett ha­gyományokon alapuló gaz­dasági élet a régies gazdál­kodás eszközeivel. Sőt, ha ez lesz Baranya üdülőhelyi központja — mint ahogy az lesz — itt össze is lehetne gyűjteni a hagyományos gaz­dálkodás eszközeit, s fel is lehetne újítani a már-*nár letűnő népi gazdálkodás módszereit. Ezek a mód­szerek ma már elavultak, kis hozamúak, de történeti értékük van, s tanulságosak. Fel lehetne újítani az ősi állattartás módszereit is a régi legelőkön, juhászattal, rideg állattartással, téli-nyá­ri szállások berendezésével. Rendezzünk be itt egy ősi borpincét is a régi szőlőmű­velés és szüret eszközeivel, a hozzátartozó szőlőhegyen ide való régi emberek ha­gyományos eszközökkel, ha­gyományos módon művel­jék a szőlőkéit Az ősi vadtenyésztés és erdészet múzeuma egy er­dészházikó lehetne, végül az ősi vendéglátás hagyomá­nyait egy „beszálló” csár­da területére konzerválhat­nák. Valamennyi létesítmény, amellett hogy önmagát az ősi gazdálkodás módszerei­vel fenntartaná élő múzeum és hagyományőr is lenne, emellett a vendéglátás cél­jait is szolgálná, azaz egy­szerre vanzama, szórakoztat­na, nevelne és tanítana. Dr. Zsolt Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom