Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

19G3. MÁJUS 19.

Május 26:

Gyermeknap

A hagyományoknak megfelelően május 26-án, vasárnap ismét megrendezik a gyermeknapot. Valamennyi iskolánál a gyermeknap hetében tartják az úttörő- és kisdobos-avatásokat. Több- helyütt megvendégelik a gyerekeket. A Vasas I. iskolásoknak kirándulást szerveznek, ahol gulyásfőzéssel egybekötött vetélkedőket rendezne'-. Ujmecsekalján az iskolaudvaron délután 2-től este 7 óráig majálison vehetnek részt a gyerekek. A Felső-Vámház utcai iskolások pedig az állami gondozottaknak adnak műsort.

A vidámparkot május 26- án, vasárnap délután 2 óráig, tizennégy éves korig ingyen látogathatják a gyerekek. A park megjelölt játékait pedig ötven százalékos árkedvezménnyel használhatják. A Városi Művelődési Ház bábcsoportja délelőtt fél 11 órakor bemutatja a Vidámparkban „Az elátkozott malom” című bábjátékát, rossz idő esetén ezt az előadást a művelődési házban tartják. Az állatkertben szakemberek állnak a kíváncsiskodók rendelkezésére. Ugyancsak ezen a napon a Pécsi Moziüzemi Vállalat délelőtt 9—11 óráig a három pécsi moziban és a peremterületeken is matinékat tart. Az Uttörőházban délelőtt a mesebarlangban rendeznek játékot a kis pajtásoknak.

Kétszáz kiállítás a könyvhéten

Nyilatkozatok a könyv ünnepéről

A hagyományossá vált ünnepi könyvhetet az idén május 25—június 2-ig rendezik meg. A könyvhétre 63 mű jelenik meg 750 OOO példányban. A könyvhetet író-olvasó találkozóik, ünnepi irodalmi estek, utcai könyvárusi tások teszik érdekessé. Az ünnepi könyvhétről az irodalmi élet vezetői, könyvtárosok és könyv- terjesztők többet is tudnak mondani. Felkerestük őket kérdéseinkkel.

— Milyen jelentősége van a könyvhétnek, és általában az emberek életében mit ér a könyv?

Tüskés Tibor, a Jelemkor

főszerkesztője válaszol:

figyelmét ráirányítja a könyvek értékére és hasznára. A könyv kitágítja az ember életét, lehetővé teszi, hogy mélyebben és igazabban éljük azt az egyetlen életet, ami élni adatott, ott legyünk Napóleonnal Waterloonál, az orosz- országi hadjáratokban (Háború és béke), olyan népeket és eseményeket lemérjünk meg, ahová soha nem juthatnánk el (Hemingway „Afrikai vadásznapló”), s ugyanakkor az ember érzelmi életét is gazdagítja. Ezt hangsúlyoznám is, hiszem gyakran megfeledkezünk arról, hogy az embernek érzelmi kultúrája is van. A kifinomult érzésvilágunkat a könyveknek, az irodalomnak köszönhetjük. A könyvhetet olyan ünnepnek tekintem, ami a figyelmet a könyvekre irányítja, mint ahogy minden ünnepnek az az értelme, hogy a hétköznapok nyerjenek tőle fényt. John Cowper Powys idős angol prózaíró írta egyik tanulmányában: „Ha az első Prometheus ánizsszárbam hozott tüzet az égből, az utolsó könyvben viszi vissza...” Végül egy praktikus megjegyzésem is lenne: A könyvterjesztésben divatossá vált árleszállításokat az elkövetkező években jó lenne az ünnepi könyvhét időtartamára időzíteni.

— Milyen hagyományai vannak az ünnepi könyvhétnek?

Kozma Jenő vezető könyv'*’•0.5 válaszol:

— A könyvhét az emberek

Ezutonn értesittem, hogy igenn-fontos dolgok történtek _ ilen minálunk a zudvarba.

. Meruyyanis a Kancákkal alkalmunk adódót megfigyellni iJí zemberek jelemét. Mindez c. Kuper bácsi mijatt volt, aki, mint talánn tecik tűni töbzör körülrepülte a földet. Szeretnék a bejébe leni — mondta Apuka (ami egyálta- lánn nem azér volt mert apuka egy höss, hanem azér mer anyuka veszekedt vele). Szeretném azokat a csodálatos dolgokat látni, amit ő — monta a doktor bácsi, aki zintén itt lak a házba. Én meg zeretném a kilóméter- péndzet fölveni, amit az a Coper kap ■— mondta a Kra- gulec, és eből lácik, hogy a zegész bandából a Kragulecc- nek van a legtöb esze és mink a kilóméterpéndz halatára nagyonn elgondolkoztunk a Pancákal, hogy mink is zür- hajósok lezünk s talán akcr majdnem enyit tudunk keresni, minteggy gebineskocs- máros. Bár van eggy ujj tervünk is, mert hallottunk eggy jó liirt. A jó hírtől min- daketen elhatároztuk, hogy erőteljessen tanulni kezdünk (a Kragulecet majd megeszi a sárga irigység) merugyaniss halottuk, hogy a Nagylajos Gim-Náziumban zőlészeti borászati szakközépiskola nyill és oda zeretnénk specializálni „ magunkat különös tekintetei a borázatra. Már előre látom, hogy pár évenn belül én meg a Pancák leszünk a zország legkiválóbb borszag- emberei!

Bár ha jóll meggondolom

ezekre a bor-szagemberekre az utóbi időben igensok aljas panasz érkéz hozánk. Például töb család panaszkod, hogy n Várady Antal ucai vasutas kulturothon mijat nem lehet éjei aluni a környékbenn. Ugyannis it éjszakánként réteg nénik és bácsik üvöltöznek. Namúrmost ez diznóság. Mert egyrézt egyenjogúság van, miérne ordítoznának a nők is, másrézt pedig a roseb otegye a csendrendeletet, miiért éppen éjjel akarnak alunni azok a lakók?! A Pnn- cák monta is, hogy te Károj, ez a panazkodás azér van, mert a vasutas kulturothon részeggyei nem dolgoznak elég radikálisos módszerei. Kern ér az kérem sémit ha

éjei órákhoszat egyfojtábann

kurjongatunk és rádásul még bőgőzünk csikorgatyuk a fogunkat, a székeket, a kavicsot és időnnként elbődülünk mint egy tinó. Ez nemjó módszer, mer másnap a lakó pa- nazkod. Éjeli mutatások lakott területen csak úgy zajol- hatnak, ha ráijeztünk a gör- nyező lakosságra: Példájul: Időnként elsütünk eggy ágyút, vagy agnavetöt. Ha a lakosság még akor is panazkod, a következő éjei bevágunk a lakoság ablakánn egy kézigránátot, elvégre mink vagyunk a vasutasklub. (Ha a lakoság ere még életben marad és panaszkod, akor leg- job betartani a zárórát, és tizóra utánn nem hangoskon- ni — de ijet még ugysem- nem látót senki sem.)

Erői, hogy „ijet még ner látót senki sem” — erői jut ezembe eggy másik igenn szép dudományos kísérlet amit a Pécsi álami gazdaság fojtatot le igennagy sikerei, ami zinte páratlan a zegész világonn — most aztán iga- zánn megmutatuk anak a ro- hatt kapitalista rencernek. Azt mutatuk meg a kapitalista rencernek, hogy hogyan kel könyüszerrel kiirtani a kiirtás céljára szorgalmas munkával felnevelt méheket. Merugyannis a Pécsi álami- gazdaság 130 hold repcét be- porozot bolha eleni méreggel (mertkülönbenn a repce va- karódzik és kihűl belőle mag! — Plajbáz Károj elmélettye!) és ugyanakkor 100 család mehet is a közeibe hejeztek (azért kelet közeibe hejezni, hogy a porzás helyességérőll m.eggyőzőgyenek, merugyannis a méh a legérzékenyeb Ízeltlábú ésezért az ojan méreg amitől a méh nem dögöl meg a bolha sem dögöl meg.) A kísérlet tejjes sikerei járt mind a száz család méh megdögölt — tehát a bolhák is. Ének következtébenn a repce nem fog vakaródizni — de a Pancák ere kitalálta a ,.Va- karódzás megmaradásának elvét” mondván: A repce mosmár nem vakaródzzik ugyann de a zállami gazdaság vezetőji biztosan.

tiszteletei: t

— Emlékezetem szerint a könyv ünnepe először csak egy napos volt, s a * mozgalom a 20-as évek végén a „Literatu- ra című irodalmi lap kezdeményezésére született. Még jól emlékszem, hogy az első ilyen könyvnapra négy könyv jelent meg, köztük Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regénye, s Arany János versei. Az ünnepi könyv napnak akkor az volt az elsődleges jelentősége, hogy olcsóbban kaptuk a könyveket, s az írók megjelentek a könyv sátrakban. Az írók akkor természetesen csak a budapesti könyvsátrakat keresték fel, vidékre nem utaztak. Szerintem az ünnepi könyvhétnek ma az az értéke, hogy az új irodalomra tereli a figyelmet.

— A gyakorlatban mennyit

ér egy-egy ünnepi könyvhét?

Kende Sándor, a Magyar írók Könyvesboltjának a vezetője válaszol:

legét az utóbbi évben alig érzem, mivel jobb könyvek, különlegesebbek ilyenkor sem jelennek meg mint februárban, márciusban, vagy akármelyik hónapban. Mi több egyenesen furcsának találom, hogy Illyés Gyula „Másokért egyedül” című ragyogó új kötete a könyvhét előtt jelent meg, s a könyvhétre az átdolgozott, de sok kiadást megért Petőfi- könyvét adja közre a kiadó. A sorrendet nem tartom logikusnak. Az ünnepi jelleg újabban csak külsőség. Sokat hivatkozunk a sátorra, de az az igazság, hogy nemcsak ünnepi könyvhéten árusítunk könyveket sátorban, hanem karácsony, húsvét és minden nagyobb ünnep előtt. Az ünnepi könyvhét megrendezésére az időpont sem a legalkal- masább. Az lenne a helyes, ha az ünnepi könyvhét az írók és olvasók találkozását segítené, s elsősorban elvi célokat, és nem pedig üzleti érdeket. Az idei könyvhét örömöt okozó eseménye, hogy megindul „A világirodalom remekei” sorozat, melynek az első kötete Karenina Anna lesz, s megjelenik Lenin művet új kiadásának első kötete.

— Az ünnepi könyvhétnek milyen eseményei lesznek Pécsett és Baranyában? Pákolitz István, a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportjának titkára válaszol:

—• Az ünnepi könyvhét megnyitója május 27-én este 7 órakor lesz a városi Művelődési Háziban. A megnyitó beszédet örsi Ferenc író mondja. Az ünnepi esten Vas István Kossuth-díj as, Karinthy Ferenc Kossutih-díjas, Dér Endre

József Attila-dijas, Demény Ottó SZOT-díjas és Bárány: Ferenc költő olvas fel az írásaiból. A fővárosi írók vasárnap érkeznek Pécsre, meglátó- . gatják a könyvsátrakat és a I könyvesboltokat. 26-án Kom- j lón, a Zrínyi Művelődési Házban Karinthy Ferenc, Demény Ottó és Dér Endre tart irodalmi estet, 26-án Mohácson este 7 órakoir pedig Vas István és Baranyi Ferenc. — író-olvasó találkozók Pécsett a Kertvárosban, valamint Me- cseknádasdon, Dunaszekcsőn és Bólyban lesznek. Az ünnepi könyvhéten 120 könyvismertetéssel egybekötött könyvkiállítás lesz Pécsett, a megyében pedig nyolcvan. A FÖLDSZÖV külön rendez 150 kiállítást. Röviden ennyit mondhatok az ünnepi könyvhét eseményeiről, s talán még annyit, hogy az előkészítésben az idén nagyobb gondosságot érzek, mint a korábbi években.

Bertha Bulcsu

Nagy jelentőségű módszer

A Komlói Szénbányászati Tröszt három üzemének — a Kossuth, Anna és a 111-as aknáknak — a termelését 1968-ig "íy behangolják, szállításukat Kossuth-akna altáróján keresztül bonyolítják le. Ennek érdekében a munkahelyeket koncentrálják, a Kossuth-afc* nán például egy százezertonnás — a központtól távoleső — szénmezőt termelnek ki az idén gyorsított ütemben. A szénmező 8—10 méter vastag telepeinek gyorsított lefejtésére új módszert, a cseh hálós fejtési módot kísérletezték ki. Ennek az a lényege, hogy a telepnek csak az alsó és felső

szeletét fejtik le, míg a középső — alófejtett — szeletet meg felelő biztosítási módszerek alkalmazása mellett közvetlenül a szállítószalagokra omlaszt- ják. E rendkívül gazdaságos módszerrel az egy főre jutó teljesítményt a jelenlegi 3,2 tonnáról, 5 tonnára növelik, a százezer tonnás szónmező kitermelésének idejét öt hónappal lerövidítik és biztosítási anyagokban, önköltségben is jelentős megtakarítást érnek el. A cseh hálós fejtést a második félévtől kezdve alkalmazzák nagyüzemi méretekben a Kossuth-aknán.

Simáfrdty

Az Országos Filharmónia

pécsi kirendeltsége 20-án, hétfőn zárja a hangverseny- évadot. A „B” bérlet ötödik hangversenyével Susan Dan- co francia énekesnő elmaradt szó«:estjét pótolják. Si- nrindy József Kossuth-díjas Kiváló Művész dalestjét a . ászt Ferenc Hangversenyteremben rendezik meg este fél njolc órai kezdettel. A kiváló operáé: kés most új oldaláról mutatkozik bs a pécsi közönségnek: Caccini, Pergolesi, Mozart, Beethoven, Schubert, Liszt és Wagner dalokat szólaltat meg. Zongorán kísér Arató Pál. A kamarahangverseny másik szólistája Boda Eszter hegedű- művésznő, aki Mozart és Paganini műveket tolmácsol. A Filharmónia ezzel a hangversennyel befejezte az évadot. Szeptemberig még egy rendezvényt hallgathatnak majd a zenekedvelők a szabadtéri színpadon.

Oyu!neSí a ÉkiMíttüiiok

A bolgár nép emlékezetében „drávamenti eposz” néven fennmaradt felszabadító harcokról készülő filmhez a TIT Baranya megyei szervezete vállalta az élményanyag gyűjtését a közelmúltban Pécsett járt Pável Veszinov Dimitrov-díjas bolgár író és Rumen Gercsev ismertnevű filmrendező felkérésére. Értékes anyaggal jelentkezett a TIT-nél dr. Vörös Márton, a pécsi levéltár ny. vezetője, aki 35 oldalas visszaemlékezésben írta meg a drávamenti csatáról szóló élményeit, melyekből korábban filmsto- ryt is írt. Partizánok, a felszabadító csapatokkal együtt harcoló Petőfi-brigád tagjai is jelentkeztek a TIT-nél, sok eddig ismeretlen élményről adva számot. Szerelmek szövődtek, házasságok kötődtek bolgár katonák, baranyai magyar lányok között és jelenleg is tartó, baráti levelező kapcsolatok alakultak ki. Sok elesett bolgár hősnek, mint személyes ismerősnek ápolják sírjait magyar családok és gyakran érkeznek Bulgáriából is rokonok, ismerősök a Dráva menti falvak katonasírjaihoz, itteni ismerősökhöz.

Az összegyűlő élményanyagot a TIT eljuttatja a film írójához és rendezőjéhez, akiknek irányításéval már a nyáron sor kerül a készülő film Dráva menti felvételeire.

Az utolsó barlanglakok

— Egy évben most már nem egy, hanem 52 könyvhét van, hiszen az emberek rendszeresen betérnek a könyvesboltokba és vásárolnak az új kiadásokból. Én az ünnepi jelKÜLÖNÖS DOLOG az, ha

az ember este, mondjuk a France-ról, a 66 ezer bruttó- regiszteres, 132 ezer lóerős francia csodahajáról olvas, amely hatvan kilométeres sebességgel egyszerre több mint kétezer utast szállít Le Haviéból New Yorkba vagy vissza és egyetlen útjára 15 ezer kilogramm friss húst visz, azután másnap délelőtt végigvezetik Dunaszekcsőn egy kihalt vágaton, ahol valamikor harmincegynéhány nincstelen család lakott a homokos agyag falba vájt barlanglakásokban Disszonáns és idegesítő ez a két élmény egymásután, még akkor is, ha ezek a barlangok ma már többnyire összeomlottak, a vágatot befedte a bozót, a gyerekek gyanútlan romantikája és a szinte az égből idecsüngő fakoronák.

Ma már csak nagyerejű képzelettel lehet „benépesíteni” ezt az utcát, ahol azelőtt a2 ablaktalan, öt-hat négyzetméteres. embermagas ásgú barlangokban — mint mondják — több mint száz alkalmi munkás élt, ahol még látszik a napóra, a beomlott homoktömbök között a meszelt és mintás falrészek. A község valamikori vezetői akasztófahumorral „Üveg” utcának nevezték ezt a meredek homokszurdokot, mert itt egyetlen ablak se veit, csak durva deszkaajtó.

A dunaszakcsői Üveg utcában és a Rácmálon a legöregebb emberek emlékezete óta barlanglakásokban élt a község legszegényebb népe.

1949-ben költöztették ki innen az utolsó családot — földet, egészséges, frissen meszelt házat kaptak, és az asz- szanyok sírtak, amikor a szurdokból leguruLt velük a szekér.

MEGSZŰNT a dunaszekcsői Üveg utca.

Gondoltam — megírom, hogy ml lett a régi barlanglakókból, felkapaszkodnak-e néha ide a bozótok és finom homoktömbök közé, megnézik-e az öreg napórán, hogy menynyit mutat az idő — de egyáltalán megtalálom-e őket?

Kísérőim — Porkoláb József, a mohácsi járási párt- bizottság instruktora és Suba Zoltán, a községi pártszervezet titkára — összenéznek, hüm- mögnek. Hallok egy nevet. Azután egy másikat, de röviden, visszafogva, mintha megbánták volna. Hosszú a bizonytalan csend, de azután Porkoláb József bizonytalanul, effv kicsit tűnődve széttárja a kezét.

— Mondanék én neveket, hiszen itt születtem, alig egy dobásra laktunk az Üveg utcától. Személyesen ismerem azokat, akik itt éltek, de attól tartok, ha a nevükt : ki írja az újságban, megsértődnek Köztiszteletben álló emberek, némelyiknek saját autója is van,.. Megérti, ugye?

Persze. Beírom a jegyzetfüzetembe, hogy Dunaszekcsőn megszűnt az Üveg utca és a Rácmái, az emberek szorgalmasok és úgy élnek, mint másutt, azután ezt az egyszerű kijelentőmondatot néhány vonallal körülkerítem — kicsit reménytelenül, hiszen kereshetek egy másik riporttémát Porkoláb József meglátja a füzetemben a vonalakat) rámnéz, egy ideig hallgat, azután elindul,

— Egy vagy kettő még van..)

— Hol?

— A folyóparton, a gyep- mesteri lakás mellett. Ez pillanatnyilag a község vezetőinek talán a legnagyobb gondja. Jöjjön, megmutatom...

NÉHÁNY ÉVE telepedett meg Bájer János népes családjával Dunaszekcsőn, beköltöztek a gyepmesteri „szolgálati lakásba”. A Bájer család létszáma a házasságok és születések közbejöttével — egye-