Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

1963. ÁPRILIS 24. IVAPLÖ 5 mM lArtAÍÁmfli/iú IkWílIk f\Si \Í\ÁA/jiAjj Ki ü A legszebb faluért Miért nem kap tűzifát? Két éve dolgozom a püspök­laki Egyesült Dózsa Termelő- szövetkezetben, beteg nagyma­mám helyett. Az első évben 198, a második évben 190 munkaegy­séget teljesítettem. 1961-ben én is pontosan úgy részesültem tű­zifa-juttatásban, mint a tsz többi tagja, 1962-ben azonban megvonták tőlem a fát. Mikor a vezetőséghez fordultam, kéré­semre azt hozták fel, hogy 19o3- ban már nem fogok a szövetke­zetben dolgozni. Ez igaz is, de a 190 munkaegységet nem 1963- ban, hanem 1962-ben teljesítet­tem, a többi tsz-tag sem idei munkája után kapta meg a ta­valyi tűzifa-részesedését. Miért pont velem tettek kivételt a tsz vezetői? FRIED SZÁM KATALIN Geresd. Ne ide építsék a garázst! Salakozták le az utcánkat! eA mi utcánk igen piszkos, pedig mindnyájan szeret­nénk, ha a „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalom nagy­szerű eredményei után az utcánkat is rendben tarthat­nánk. A legtöbb piszok ab­ból adódik, hogy a mi ut­cánkon szállítja a termelő- szövetkezet a takarmányt, szénát, szalmát és egyéb dol­gokat. Az útra kihajló gyü­mölcsfaágak és az élősövény lehúzza a kocsikról a szénát, szalmát. Az kellene, hogy az utcára kihajló faágakat le­nyessék, valamint a kerék­vágta gödröket durva salak­kal beszórják. Kovács János nyugdíjas, Vasas II. Ml, az Ujmecsekalja 57. szá­mú ház lakói panasszal for­dultunk a IX. és III. kerületi tanács v. b. elnökéhez. A ház elé ugyanis, amelyben lakunk, garázst akarnak építeni. 37 alá írással ellátott levelünkben ar­ra kértük a tanácsot, hogy ne j engedje ezt meg, mert a fel­építésre kerülő 12 garázs kb. 15 méterre lenne ablakunktól, s az autók túráztatása, az ajtók csapkodása és egyebek zavar­nák éjszakai nyugalmunkat. Ezen felül a házban lakó 42 gyermek testi épségét 's ve­szélyeztetnék. Ezért arra fér­tük a tanácsot, hogy a kérdé­ses garázs-komplexumot a ki­jelölt területtől körülbelül 50 méterre építsék fel, ahol sem a mi lakóházunk, sem pedig a szomszédos épület lakóinak nyugalmát nem zavarna. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy eddig még semmifele in­tézkedés nem követte kérel­Friss kenyeret kérünk Erről a kérdésről már Irtunk egyszer, az illetékesek válaszoltak is rá, a helyzet azonban semmit sem változott. Van olyan eset, hogy friss kenyér érkezik a köz­ségbe, de többnyire szikkadt, több­napos kenyeret kapunk. Április tizedikén például olyan kenyeret kaptunk, hogy sokan otthagyták a boltban. Szerintünk ez nem a bol­tos hibája de bárkié legyen, sür­gősen segíteni kell rajta. Réti Ernő Okorvölgy Pénteken délután húst vásá­rolni mentem a nagy hars ínyi húsboltba. Egy nő volt előttem, de már ő is megvásárolhatta, amit akart, mert én kerültem sorra. Háromnegyed kiló da­rálni való húst kértem és ne­gyed kiló csontot. A húst meg­kaptam, de darálni nem lehe­tett Csontot nem akart a hen­tes adni, mondván, hogy nincs. Pedig előttem csontozta ki a combot. A csontra mutattam, mire ő azt mondta, ez a csont már százszor is el van adva. Végül is kaptam csontot. Persze nemcsak ez az egy eset fordult elő. A télen fél kiló darálni való húst kértem. Meg is kaptam a húst, de amíg a százasból visszajáró pénzt vártam, eszükbe jutott, hogy még egy valakinek nem tettek félre húst, és így vissza­követelték tőlem. Azt válaszol­ták, nem én szabom meg, ki­nek tegyenek félre és kinek ne. Ebben igazuk van. Vélerné­műnket. Azt hallottuk ugyan, hogy a III. kerületi tanács v. b. elnöke úgy rendelkezett, hogy panaszunk kivizsgálásáig az építkezést megkezdeni nem szabad, mégis, az alapozási munkákhoz máris hozzáfog­tak. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy mi lesz az ügy vége. Gya­nítjuk, hogy később mondanak csak nemet, akkor, amikor az építkezés előrehaladottságára hivatkozva lehet elutasítani kérelmünket. Mondanunk sem kellene, hogy nagyon kedvezőtlen I lá­tást gyakorolna ránk ez az eljárás, ezért mégegyszer, is­mét bízni próbálunk abban, hogy feltevésünk nem válik valóra. Katona Sándor és még 36 aláírás. Tavaly karácsonyra ígérték A Krúdy Gyula utcai la­kók még tavaly ősszel kérés­sel fordultak a DÉDÁSZ- hoz, hogy az utcájukban mielőbb szereljék fel a vil­lanyvezetéket. Kis családi házainkat álla­mi támogatással építettük és a DÉDÁSZ megígérte, hogy karácsonyra felgyújthatjuk a villanyt lakásainkban. Az ígéret felét meg is valósítot­ták. A vezeték kiépítése és a trafóház is elkészült, csu­pán a bekapcsolás és a vil­lanyórák felszerelése hiány­zik. Ezúton is kérjük a DÉ­DÁSZ vezetőségét, mielőbb váltsa valóra Ígéretét Müller János, Pécs, Krúdy Gyula u.; 10.,; Üzletet kérünk A Széchenyi tér északi ré­szén évtizedeken keresztül üz­lethelyiség volt a bíróság épü­letében. Amikor a járásbíró­ság ideköltözött, egyik napról a másikra megszűnt. A Széchenyi tér északi ré­sze, a Megye utca, Déryné ut­ca, József és Anna utcák ele­je, Janus Pannonius utca, Leonardo da Vinci utca. Hu­nyadi út eleje üzlet nélkül ma­radt. A helyzeten némileg eny­hített, hogy az Anna utca és Zetkin Klára utca sarkén volt egy kis fűszerbolt. Az áru­ellátás ugyan nem volt kielé­gítő, de két deka élesztőért, egy doboz gyufáért, sóért stb. nem kellett lemennünk a Kos­suth Lajos utca nagyforgalmú csemegeüzletébe, vagy az ott lévő önkiszolgáló boltokba. | Eleinte kenyeret, péksüte- i ményt is kaptunk ebben a kis boltban, mely azonban néhány hete bezárt. Itt is nagyon sok a dolgozó nő, akiknek nem mindegy,! hogy kevés idejükből mennyi | megy el bevásárlásra, a nagy­forgalmú üzletekben várako-! zásra. Azt hisszük, az állami kereskedelemnek is kifizetőd-' ne itt üzletet nyitni. Nem* luxuskivitelű boltra gondo-; lünk, hanem egyszerű, de áru-! val jól ellátott helyre, ahol! kenj eret, süteményt, fűszert,; esetleg tejet vásárolhatnánk.: Füredi Mihályné, Megye utcai lakos Szervezettebb betegellátási az SZIK-ban! Előrebocsátom, hogy so­raim nem az SZTK-fogá- szat ellen íródtak. Ha ugyan ifc valaki az SZTK fogászati rendelő küszöbét átlépd, jó kezekbe kerül, előzékeny bánásmódban, lelkiismeretes kezelésben részesül. De amíg az ember eljut odáig! Aki rendelési idő alatt az SZTK fogászat folyosójára lép, jó­kora embertömeget pillant meg a rendelő bejárati aj­taja előtt. Mindenki az ajtó felé igyekszik nyomulni, a tömeg préseli, gyúrja, szo­rítja egymást. így állnak a kezelésre váré fogbetegek sokszor órákon át. Ha vala­ki nem hatol be a tömegbe, talán soha nem jut be a rendelőbe. Lehetne ezen az áldatlan helyzeten javítani — mint az a sebészeten tör­ténik — sorszámok kiosztá­sával és sorszám szerinti beszéli tássaL Dr. Szily Adám Pécs, Miklós u. 21. Időjárásjelentés Várható Időjárás szerda estig: íelhösebb Idő, több helyen eső­vel, zivatarral. Megélénkülő szél. Enyhe, párás éjszaka. Válható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 8—12, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 19—23 fok között. Még most is zsákutca! Mi, Pécsújhegy, IV/a. dűlő lakói, levelet irtunk a Dunán­túli Naplónak a területünkön lévő zsákutcáról és annak rossz állapotáról. Kérésünk az volt, hogy szüntessék meg a zsákutcát éa javítsák meg az utat. Az L kerületi tanács a levél nyomán Radnai András ott élő lakost kérte meg az átala­kítás műszaki tervének elké­szítésével. Ez meg is történt, több mint két hónapja. Be- küldtük a tanácshoz is, ám a mai napig még arra sem mél­tatták kérésünket, hogy vála­szoljanak. Pedig, kis akarat­tal meg lehetne oldani a kér­dést, hiszen — tudomásunk szerint — csak egy kisajátí­tás, illetve annak adminisztrá­ciója maradt még hátra. Szeretnénk, ha a tanács támo­gatná kérésünket. Mi, az itteni lakók társadalmi munkában is megcsináljuk az utat, csak ne halogassák az ügyintézést. RADNAI ANDRÁS, Pécsújhegy, Fátyol n. N. Sajnos, ez nem romantika. Lehet, hogy a festő ecset- végre kapja a kopott falusi házat, omladozó homlokza­tát, rozzant kerítését, az ud­var sarába vájt keréknyomo­kat és a félvállra billent ka­put — mindez elfér a vász­non, de a valóságban csuíon- dáros impressziót kelt az em­berben. Aligha akad falu a megyében, ahol ne látnánk — az újonnan épült családi házak, települések kivételé­vel — olyan épületeket, ud­varokat, amelyek elszomorí- tóan rendezetlenek, elhanya­goltak. Még szerencsésebbek a fától vagy dombokkal, er­dőkkel dús falvak, mert hi­szen a lombok sok mindent eltakarnak. Éppen itt az ideje a „Leg­szebb faluért”-mozgalom valóraváltásának, amelyet a megyei tanács indított el a közelmúltban, nagyon sum- más pénzjutalom záloga je­gyében. (Százötven, száz és nyolcvan ezer forint díj az első három falunak!) Az aba- ligeti turistaház teraszán vagy huszonöt ember ült össze hétfőn este, hogy ezt a ihozgalmat saját községeik­ben elindítsák és kiterjesszék a megyében. Tanácselnökök, párttitkárok, népfrontelnö­kök, pedagógusok latolgatták a megyei tanács elnöke je­lenlétében, hogy mit tudnak tenni a mozgalom érdekében. Valaki — ezen a kis esti megbeszélésen — megemlí­tette, hogy már a külföldi .turista-invázió” miatt is csi­nosítani kellene a falvakat — különösen itt Abaliget környékén. Elmondották azt is, hogy például Kovácsszé­nája község százötven esz­tendős öreg iskolája mahol­nap összeroskad, a benne lakó házaspárt éppen a na­pokban kell kiköltöztetni az épületből, mert az ott lakás életveszéllyel jár. A helve- helyi iskola-probléma is majdnem azonos az előbbi­vel és bár a megyei Népfront megígérte, hogy egy tervezőt küld ki a faluba (társadalmi munkáról van szó), az ígéret realizálásával még adósak maradtak. Elmondották azt is, hogy több helyütt a ta­nácsháza vagy a kultúrott­hon van meglehetősen siral­mas állapotban. És hát per­sze ... a rendezetlen, elna- nyagolt házakról, háztaiak- ról esett legtöbb észrevétel. Ami a külföldi turistamoz- galom respektálását illeti — érdemes megtoldani egy gon­dolattal: néma külföldiek miatt, hanem elsősor- ban a falu lakossága ér­dekében kell rendbehozni az épületeket. Sok helyütt nincs kerítés, (pedig ha nincs rá pénz, az élősövény is meg­feleli), a zilált, rendezetlen trágyadomb is szemetszúr, akár a düledező kapuk soka­sága, a sáros-poros udva­rok, a korhadt ólak, a szana­szét heverő mezőgazdasági gépek, szerszámok, az omló vakolatú homlokzatok, a piszkos falak, gazzal benőtt árokpartok. S ez már több is, mint esztétikai kérdés: egész­ségügyi problémává érik az elhanyagoltság. Az abaligeti megbeszélésen — tíz, tizen­két község képviselte magát — elhatározták, hogy a het- vehelyi termelőszövetkezet három égetőkemencéje meg­felelő mennyiségű meszet ad bármelyik községnek, csak igényeljenek. Az egyik abaligeti pedagógus azzal az ötlettel állt elő, hogy az ud­varokat valami tarackos nö­vénnyel kellene füvesíteni, ami különösen a domboldal­ra épült házak környékén hasznos, mert megköti a ta­lajt, erős gyökerű is, tehát a kocsik vagy állatok nyomát elbirja. Ezt is elfogadták. A mozgalom beindult s mi azért számoltunk be az aba­ligeti megbeszélésről, hogy a tiszta faluért versengésről tudomást szerezzen a megye valamennyi községe. Indítványozom Építsünk kultúrházat Kertvárosban A megye legtöbb községében van kultúrotthon, csak a sok ezer lakosú kertvárosban nincs semmi lehetőség a kulturális megmozdu­lásra. Pedig lehetne találni lehető­séget a művelődési ház felépítésé­re. Idézek a Dunántúli Napló már­cius 22-i számából: ,,Kétmillió fo­rint értékű társadalmi munka. Má- gocs minden lakosa részt vesz a művelődési ház építésében". In­dítványozom, hogy a kertvárosi pártszervezet kezdeményezzen eb­ben az ügyben. Létre kellene hoz­ni egy Intéző bizottságot, amely intézné a kertvárosi kultúrház ügyét. Jelentős támogatásra szá­mítunk a II. kerületi tanácstól is. A II. kerületi tanács Málomnak 100 000, Nagynydrddnak 200 000 fo­rint támogatást adott kultúrház építésére. Várjuk a II. kerületi tanács válaszát. Ha ezt a támoga­tást megkapjuk, úgy biztosíthatom; hogy a kertváros minden lakója messzemenő társadalmi munkával segíti a kultúrotthon felépítését. Németh Kálmán Idestova 15 esztendeje, hogy létrehozták az ülnöki rendszert az 1949-ben kiadott törvényerejű rendelettel és azóta háromévenként — Ba­ranyában és Pécsett — 953 ülnök kerül emberi és hivatali közelségbe a jogi paragrafu­sokkal. Most telt le a három­éves ciklus ési május 15—jú­nius 30. között az üzemekben újabb ülnököket jelölnek, amit végső soron a megyei, városi és a járási tanácsok szentesí­tenek. S hogy az ülnökök szép, de fárasztó munkáját közelebb­ről megismerjük, dr. Sánta János, a Megyei Bíróság el­nökhelyettese a közel ezer ülnökből hármait meghívott. Egy házilag főzött dupla mel­lett ezer apró élmény, örök emlék töltötte be a hivatali szobát. Azt mondja dr. Sánta Já­nos: Most kevesebb ülnököt választunk, csak 690 személyt vonunk be ebbe a munkába — ennyi is elég. A tapasztalat azt mutatta, hogy a három esztendő alatt nem került sor mindenkire... Akik viszont most itt ülnek, rendszeresen bejárnak a tár­gyalásokra. özvegy Gombár Mihályné már 1957 óta ülnö- kösködik. Civilben a Porcelán- gyár gázkemencéjénél dolgo­zik. — Nálunk csak úgy mond­ják, hogy forberejt vagyok, Munkások a pulpitus mögött... vagyis előkészítő — már ha­todik éve. Ülnök is épp hat esztende­je... — Amikor először beültem a tárgyalóterembe, akkor tár­gyaltuk az Állami Áruháznál elkövetett bűnügyet, ha em­lékezik rá. Bőrkabátokat ad­tak el feketén. Ha valaki ka­bátot kért, az volt a válasz, hogy „sa jnos nincs” ... Aztán odasúgták a vevőnek, hogy tudnak egy maszek kisiparost, aki príma kabátokat árul, csak egy kicsit drága. Az áru­házban nem volt bőrkabát, a maszek pedig jól megélt az állami áruból. Éz volt az első ügy... De volt a Taimásfi tanács­nál is... — Az nagyon érdekes... a fiatalkorúakkal foglalkozni. Se az apa, se az anya nem akarta vállalni a gyerek ne­velését. Ha magára marad, újra a bűnözésnél köt ki. Se­gíteni kell és Gombámé — a tárgyalás után — el­ment a nőtanácshoz, majd pe­dig felkereste a gyermekneve- lő otthont. Mire az ügyet le­zárták a bíróságon — helye volt a gyereknek. Az ülnököket jól ismeri az elnökhelyettes, mert közbe­szól: „Beszámolókat is tartott az üzemben!’? — Igaz. Az úgy volt, hogy amikor Cifra bíróhoz osztot­tak be egy hónapra, a csiszoló üzemrészben elmondtam, ho­gyan dolgozunk és ítélkezünk. Vagy negyvenen meghallgat­tak. Velem szemben, egy régi­módi fotelben ül Hornung László. Az ülnökséget együtt kezdte özvegy Gombáméval. Az Uránércbánya Vállalat fú­rómestere és nagyon érdeklik a vállalati ügyek. — Ezek különösen tanulsá­gosak a számomra, mert így összehasonlíthatom a saját vállalatunk életével. Melyik volt a legérdekesebb ügyük? Talán a kaposvári tanácsi ve­zetők korrupciója. A tárgyalá­son bebizonyosodott, hogy az egyéni haszonlesés mennyi kárt tud tenni a közösségnek. Ez volt egyben a leghosszabb tárgyalásunk is. Tíz napig tartott a kihallgatás, mire ki­mondhattuk az ítéletet. — Milyennek látják az „ügy feleket” a bíróság előtt? Mind a hárman mosolyog­nak és gondolatukat Hornung László fogalmazza meg: — Szerintem a bíróság előtt hazudnak a legtöbbet az em­berek. De később elszólják magukat. Mlég a becsületes ember sem bírja sokáig, ha merően figyelik. Hát az, aki­nek vaj van a fején! Hamar zavarba jön és ez meglátszik a viselkedésén. Aztán már elég egy-két keresztkérdés és kiugrik az igazság. A rövid beszélgetés harma­dik szereplője, Pénzes Gábor, a 12-es Autóközlekedési Vál­lalat autómentőjének gépkocsi- vezetője. Ezért is — vagy ép­pen ezért — legtöbbször Te­mesd Imre szakbíróval tárgyal, aki elé főleg közlekedési ügyek kerülnek. Nemcsak ülnök — bizonyos értelemben szakértő is a jogász mellett. — Nem elfogult a kollégák- kel szemben? — Soha. Én itt a bíróságon ülnök vagyok és a törvényt képviselem. Elmondok egy ese­tet. Talán emlékszik rá, ami­kor egy gépkocsivezető ellop­ta a PKV pótkocsis autóbu­szát. Én ismertem ezt a fiút, még akkor, amikor a vállalat­nál dolgozott... A fiatalember szerette az italt és nem egyszer munka­helyére is ittasan érkezett. — Aznap is rászólt Pénzes: „így ne állj munkába, menj haza, kijózanodni”. Azzal folytatták napi munkájukat, elmentek a műhelybe, vitatkoztak a moto­rok felett és amikor újra a te­lepudvarra került a sor, észre­veszik, hogy hiányzik egy ko- cri. •— Hol van? -w kérdik a portást. —■ Ott viszik, most fordul­nak vele az útra. Ez volt a második kocsilo­pás. Akkor elhelyezték a Fém­ipari Vállalathoz és most újra lopott, egy pótkocsis autó­busszal akart vikendezni. — Nem voltam elfogult ve­le szemben, pedig kollégák voltunk valamikor. Az Ítélet­hozatalnál is csak azt néztem, hogy mit ír elő a törvány. Törvény ... igazságosság — ez ismétlődik szinte minden mondatukban. És még egy: ma már tekintélyük van az ülnö­köknek. Rendszeres tovább képzést biztosítottak a számuk ra, megismerkednek a törvé­nyes rendelkezésekkel és hoz­záteszik nagy élettapasztalatu­kat, ami bizonyos fokig jogot ad számukra ahhoz is. hogy vitába szálljanak a szakbiró- vail. Szavazatuk ugyanannyit ér, mint a bíróé. Vállalatuknál is kettős be­csületük van. Pénzes is, Homung is a tár­sadalmi bíróság elnöke. Nem véletlenül. Mégiscsak bírósági gyakorlattal rendelkeznek és szakszerűbben fognak hozzá egy-egy vállalati ügy tárgya­lásához, mint a jóhiszemű, de gyakorlatlan szakszervezeti aktívák. És ez a vállalatnak: is, a dol­gozóknak: is igen hasznos. Gáldcilyi Cc'g » Me kivételezzenek! nyem szerint jó lenne, ha ezt az illetékesek a legrövidebb időn belül maguk szabnák meg. Miért nincs — ami van AprfEs 20-án a déli órákban szőlő­karókat akartunk vásárolni a Rákóczi út és Majláth utca között lévő TÜZÉP telepen. A telepve­zető kijelentette, hogy szőlőkarót nem adhat, mert a telepen lévő karók nincsenek átvéve. Csak akkor kapha­tok, ha a vasútról mind beszállítják. Érdeklődjem tele­fonon — mondta még — 22-én, hét­főn délután 3 óráig és akkor közük, hogy kedden adhat­nak-e a karókból. Én kértem, hogy adjanak mégis be­lőle, mivel ötödször jelentem meg ott vásárlás céljából, de újból elutasító választ kaptam. Amikor már indul­tam volna, láttam, hogy ezer karót raknak egy szőlős­gazda részére teher autóra. Amikor is­mét szóltam, a te­lepvezető azt mond ta: nem tartozik magyarázattal, Ihogy miért kap a másik vásárló és miért nem kapok én. Ezt a választ végiképp nem értettem, ezért kerestem meg pa­naszommal a Du­nántúli Napló szer­kesztőségét. Tihanyi Béla ny. pedagógus.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom