Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-27 / 97. szám

4 fiiAm.0 1963. Április tn. Atom szalon A napokban Varsóban meg­nyílt az első úgynevezett atom­szalon, amely az atomtudo­mány eszközeit és berendezé­seit gyártó lengyel ipar állan­dó kiállítása és szakmai tanács adó központja. Jelenleg több mint száz különféle készít­ményt ajánl a vegyiparnak, a bányászatnak, a kórházaknak, a tudományos intézmények­nek, de még a múzeumoknak és a tűzoltóságnak is. I Földomlás vagy robbanás eifeineisit 21 emberi A nyugat-virginiai Clinchfield szénbányában csütörtök este szerencsétlenség történt, amelyről eddig nem tudták megállapítani, hogy robbanás volt-e, vagy földomlás, amely huszonegy embert temetett el. A bányába mentőcsapatok szálltak le, hogy az eltűnteket megkeressék. A genfi értekezlet pénteki ülése Carapkin rámutatott a Polaris tengeralattjárók részéről a békét fenyegető veszélyre Magyar-orosz diák- levelezők első találkozőja A levelező mozgalom április 28-án, vasárnap jelentős állo­máshoz érkezik: az MSZBT és az Uttörőszövetség budapesti elnöksége ekkor rendezi rneg a magyar—orosz diáklevelezők első találkozóját a Barátság Házában. A találkozón a buda­pesti iskolák legszorgalmasabb és legeredményesebb levele­zőin kívül húsz szovjet pionír is részt vesz. Imru Etióp küldött elnökle­tével 125. plenáris ülését tar­totta pénteken délelőtt Géni­ben a tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság. Az ülésen a nemzetközi feszültség enyhí­tésére és a leszerelés előmoz­dítására szolgáló részintézke­désekről folytattak vitát. . Carapkin nagykövet a szov­jet küldöttség vezetője meg­állapította, hogy a több mint egy éve tartó értekezlet mind- ezideig nem ért el említésre méltó eredményt. A szovjet küldött beszéde további részében rámutatott, a nyugati hatalmak a genfi értekezletet arra használják fel, hogy leplezzék vele gyorsütemű fegyverkezésüket és az újabb nukleáris fegyverek előállí­tását. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a Földközi-tengerre irányított Polaris tengeralattjárók a békére jélentenek. Hangsúlyozta, hogy Észak-Af- rika, a Közel- és Közép-Kelet állandóan veszélyeztetve van e tengeralattjárók által, ame­lyek ugyanakkor a Fekete­tenger közelében is tevékeny­kednek. Nyilvánvaló provoká­ció, hogy a Polaris-tengeralatt járók tartózkodnak a Szovjet­unió déli határainak közelé­ben, — hangoztatta a szovjet delegátus. Carapkin végül foglalkozott azokkal a javaslatokkal, ame­Sóvárit hat, Máiét pedig öt hónapra eltiltotlák Az MLSZ egyes számú fe­gyelmi bizottsága pénteken délután folytatta a vasárnapi U, Dózsa—Győri V. ETO baj­noki labdarúgó-mérkőzésen történt események tárgyalását. Újabb játékosokat Idéztek meg, Először Göröcsöt, majd Káposztát hallgatták ki. Ká­posztát és Mátét szembesítet­ték is, majd Sóvári „követke­zett”. Előzőleg az U. Dózsa és a Győri V. ETO vezetői sajnál­kozásukat fejezték ki a történ­tek felett s közölték a fegyelmi bizottsággal, hogy a szakosz­tályon belül is vizsgalatot indí­tottak s hangsúlyozták, hogy a jövőben még nagyobb erővel törekednek a sportszerűtlensé­gek megelőzésére. Az újabb vallomások alap­ján a fegyelmi bizottság meg­állapította, hogy a botrány előtt Göröcs szabálytalanul tá­madta Barnát, a vendégek ka­pusát. A megítélt győri szabad­rúgás végrehajtását megaka­dályozta, hogy Máté önbírás­kodott, s ezután nagy dulako­dás alakult ki. Ezután követ­kezett, hogy Sóvári leütötte Mátét. . A fegyelmi bizottság súlyos ítéleteket hozott. Máté Jánost, a Győri V. ETO játékosat 5 hónapra, 1963. szeptember 21- ig, Sóvári Kálmánt (U. Dózsa) pedig 6 hónapra, 1963. október 21-ig mindennemű bajnoki, nemzetközi és nyilvános mér­kőzésről eltiltotta. Solymosi Ernő (U. Dózsa) el­len az eljárást beszüntették. lyeket az amerikai küldöttség a nemzetközi feszültség enyhí­tésére és a leszerelés előmoz­dítására szolgáló részintézke­dések gyanánt előterjesztett — Kijelentette, hogy ezek a javaslatok, a lesze­relési rendszabályoktól el­különítve a legcsekélyebb mértékben sem segítenék elő a háborús veszély csökke­nését Sürgette az értekezlet résztve­vőit, hogy az amerikai indít­ványok helyett olyan szovjet javaslatokra összpontosítsa fi­gyelmét, mint például a NATO és a varsói szerződés tagálla­mai közötti megnemtámadá­si szerződés, valamint a kül­földi rakétatámaszpontok fel­számolásának . kérdése. Stelle amerikai fődelegátus védelmébe vette a Polaris- tengeralatt járókat és azt pró­bálta elhitetni az értekezlet résztvevőivel, hogy a külföldi rakétatámaszpontok felszámo­lásáról szóló szovjet javaslat megvalósítása egyértelmű len­ne „a Nyugat egyoldalú di- sengagement-jével és a NATO országok leszerelésével.” A Rajnán túl és az Elysée-palotában Francia lapok a Bandestag vitájáról A Bundestag vitája a fran­cia-nyugatnémet szerződésről nem nyugtatta meg Párizst. Bár seniki sem kételkedik hib­ban, hogy a bonni parlament törvénybe iktatja de Gaulle és Adenauer paktumát, a nyugat­német pártok állásfoglalásai­ból nyilvánvaló, hogy a Raj­nán túl misként értelmezik a francia-nyugatnémet szövetsé­get, mint az Elysée-palotában. Míg de Gaulle vidéki kőrútján pap or. la újabb beszédekben magasztalja Párizs és Bonn szoros együttműködését, addig a Bundestag képviselői na­gyobb fontosságot tulajdoníta­nak az Atlanti Szövetség és az Egyesült Államok iránti hűsé­get hangoztató bevezető szö­vegnek mint magának a szer­ződésnek. — Mindeníki egyetért e szer­[ ződés szövegével, de lehetetlen észre nem venni, hogy senki sem akarja olyan szellemben végrehajtani, mint ahogyan azt de Gaulle elképzelte — írja a vitával kapcsolatban a Le Monde. Mint ismeretes, de Gaulle a francia-nyugatnémet szreződést külpolitikai tervei alapkövé­nek tekinti, amelyre az Egye­sült Államokkal egyenrangú, francia vezetés alatt álló „Európáját” akarja építeni. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy Bonnban a nyugatnémet politika egyszerű eszközét lát­ják benne. Erre mutat rá a Libération, amikor Adenauer kancellár­nak a Bundestagban elhang­zott következő kijelentését idézi: „Ezentúl sem Francia- ország, sem Németország nem kísérelheti meg. hogy a Szov­jetunió szövetségét keresse a másik ország ellen." Neves szovjet tudós érkezik Pécsre A hazánkban tartózkodó V. N. Zajcsikov, a szovjet ösasz­szövetségi politikai és tudományos ismeretterjesztő társulat első elnökhelyettese ma délelőtt Pécsre látogat a TIT Baranya megyei Szervezete vendégeként. Zajcsikov elvtárs fogadásén ,'észt vesznek megyénk párt- és állami szerveinek vezetői. A neves szovjet tudományos kutató baranyai tartózkodása során meglátogatja a belvárdgyulai termelőszövetkezetet, Szigetvá- rott tanulmányozza a ismeretterjesztő munkát és megtekinti Pécs város nevezetességeit ZENEI NAPLÓ Pécsi művészek hangversenye A kamerabérletí hangverse­nyek során a Zeneművészeti Szakiskola Agócsy László ve­zette leánykarának és Borsay Pál zongoraművésznek szerdai estjén a közönség magasszín­vonalú koncertet hallhatott. A Leánykar tiszta hangvéte­le, kulturált, finom tónusa, a művek mindig pontos, stílushű előadása Agócsy László peda­gógiai-művészi munkájának eredményét igazolta. Akár a Händel-duett szépívelésű vo­nalvezetését, vagy a Sztra­vinszkij Orosz parasztdalok hiteles, kiegyensúlyozott inter­pretációját hallgattuk, mindig I találkoztunk Agócsy László át­LONDONI KERESKEDELMI KAMARA KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBA ÉRKEZETT A Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására hazánkba ér­kezett a Londoni Kereskedelmi Kamara 12 tagú küldöttsége Lord Kilmarnock, a Londoni Kereskedelmi Kamara elnöke vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke fogadta. A küldöttség tagjai között van P. G. Smyrk, a Londoni Keres­kedelmi Kamara magyar tagozatának elnöke. A küldöttség fogadásán megjelent I. T. M. Fink, Nagy-Britannia és Észak­írország Egyesült Királyság magyarországi nagykövete; — A képen: L T. M. Pink, Lord Kilmarnock és Kallós Ödön (elő­térben). gondolt, igényes munkájával. A közönség kívánságára meg­ismételt Lesur: „A kecske” c. művének vidáman lendületes, frappáns előadása a kórus leg­sikerültebb produkciója volt. Bach két Wohltemperiertes Klavier preludium és fugájá­nak gondosan elemző, plaszti­kus előadása után Borsay Pál Liszt: Dante szonátáját ját­szotta. Borsay előadásában a zene belső dinamizmusát hang­súlyozta, a legnehezebb része­ket fölényes virtuozitással, le­nyűgöző nagyvonalúsággal ol­dotta meg. A hangversenyt zá­ró Sztravinszkij: Petruska a legmagasabb művészi élményt adta a ha liga t ósá gnak. Jakab Zoltán * Tegnap este a Városi Műve­lődési Házban Kováts András és Gaál Mimi érdekes összeál­lítású szonáta-műsorát hall­hattuk. J. S. Bach h-moll szo­nátájával kezdték, melynek közvetlen, póztól, külsőségek­től mentes előadása biztató j bevezetés volt a két XX. szá- j zadi zeneszerző művéhez. Mil- • haud I. szonátája bemutató- J ként hangzott el. A Kováts- I házaspárnak sikerült tetszetős | felfogásban, meglehetős tech- i nikai és zened biztonsággal, mélyen átérzett franciás szel­lemességgel eljátszania a dal­lamos művet. Fejlődésük főleg Weiner Leó fisz-moll szonátá­jának meghallgatásán volt le­mérhető. hiszen néhány éve már hallhattuk tőlük Weiner D-dur szonátáját. Ezúttal is igen gondos és minden rész­letre kiterjedő, aprólékos elő­készítő munkát tapasztalhat­tunk, mely élvezetes, szép hangú, átélt előadásban reali­zálódott. Az interpretálás tel­jes megéréséhez azonban az eddiginél több és gyakoribb koncertlehetőségre lenne szük­ségük. A közönség megértő szeretettel . fogadta a mindig ujjal jelentkező, rokonszenves muzsikúsházaspárt és szerep­lésüket meleg tapssal jutal­mazta. •— nt — vyvvvwvwwvwvywyvYvvwwwwyyw fvwwwvwvwywww vvYYYWYvvvwwvwvvywvyywYywww, 5. INNEN—ONNAN A FINN ÉLETBŐL Helsinkiben, látogatásunk vége felé már módunkban állt, hogy bizonyos általánosítást végezzünk a finn élet egyes területeiről, s néhány vonatkozásban összehasonlítást te­gyünk a mi viszonyainkkal. Ami az árak egyrészét illeti, talán nincse­nek lényeges különbségek. Néhány műanyag, fehérnemű és ruházati cikk, — ing, nylon- harisnya, zokni, stb. — itt olcsóbb. Drágább viszont az élelmiszer, különösen a kenyér, hús és a burgonya. Ha már az étkezésnél tartunk, megemlí­teném, hogy annyi halait mát, régen ettünk, l mint látogatásunk e 8 napja alatt. A finn konyha alapvető étele ugyanis a hal. Utána, a tejtermékek következnek. Érdekes módor, még a feketekávéhoz is tejszínt szolgálnak fel, apró kis kancsókban. Ért ugyan bennün­ket néhány furcsaság az étkezések alkalmá­val, de igyekeztünk gyorsan ellesni a helyi étkezési szokásokat. Ez úgyáhogy a vége felé már sikerült is, csak a svéd asztallal voltak kisebb bonyodalmaink. Idehaza hallottunk már róla, csak nem tudtuk, hogy mikor ke­rül rá sor. így történt aztán, hogy a második nap, amikor egy szálloda éttermében ebédel­tünk, néhány percet „üresjáratban” ültünk a terített asztal mellett, arra várva, hogy fel­szolgálják az ételt. Ez azonban elmaradt, mert kicsit odébb, ott állt a svéd asztalon a választani való. Vendéglátóink felismerve a helyzetet, segítségünkre siettek, s meg­kezdték a körforgást. Mi is beálltunk a sorba, bár az elején egy kicsit összekeveredtünk, d? aztán egyenesbe jöttünk. Kezdetben kicsinek találtuk azt a tányért, amelyet az asztál sar­káról az evőeszközökkel• együtt fel kellett venni, de később halk magyarsággal infor­máltuk egymást, mely szerint itt úgy illik, ha többször fordulnak. S ez már jobban ment. Igaz, az ilyen ebédnek megvannak a " maga protokoll szabályai, de lehetetlen volt mosoly nélkül megállni, ha egymás tányér­jára pillantottunk. A rénszarvas-hús mellett ott volt az aszalt szilva, a sonka mellett a barack, saláta, főttkrumpli, banán és ágy sor­jában a többi. A finn konyha portréjához tartozik még, hogy leves nincs, vagy leg­alábbis ritkán. A gyümölcsök zöme pedig importált déligyümölcs. Ami a kereseti viszonyokat illeti, egy üveg­gyári gépésznek pl. 400 márka a fizetése. A kiadások legsummásabb tétele minden ház­tartásban a lakbér és az adó. Mindkettő elég magas. Az adók a fizetések 20—25 százalékát teszik ki. Ebből 12 százalék állami, és 8 százalék a városi adó. Ehhez jön még az egyházi adó, t néhány más, helyi fizetni való. Ingyenes társadalombiztosítás természetesen nincs. Egy kétszoba, összkom­fortos lakás bére pl. 120—150 márka, ami egy kisfizetésű dolgozó számára bizony rendkívül komoly összeg. Ez az oka annak, hogy bár lakásgondok vannak, mégis több elkészült házba nincs aki beköltözzék. Megfigyeléseink szerint mind a férfiak, mind a nők öltözködésére a sötét tónus a jellemző. Lahtiban, de Helsinkiben is néze­gettük az utcai embert: nem öltözködnek olyan csinosan és választékosán, mint ná­lunk, pedig ünnepnap is volt alkalmunk ösz- szehasonlításra, hisz húsvét napjait is kint. töltöttük. No és a finn nők? — kérdezhetik a férfi olvasók. Tartozom e válasszal, mert mind az elutazásunk előtt, mind a hazaérke­zésünk után, kaptunk erre vonatkozó kérdé­seket. Azt hiszem, azok is osztják e véle­ményt, akiknek a tavalyi VIT idején alkal­muk volt erről meggyőződni, hogy semmi ok arra, hogy a pécsi, s általában a magyar fér­fiak országhatárainkon túlra kacsintgassanak. Szép természetesen mindenütt van a vilá­gon. Éppen kinttartózkodásunk alatt zajlott le az ez évi szépségkirálynő-választás. A „Miss Suomi” természetesen megüti a „világszín­vonalat”. S hozzájuk hasonlóak is vannak még — nem is akármilyen célzattal a ven­déglátó iparban és a divatszalonokban, de az utca általános képe már mást mutat, hogy úgymondjam, lényegesen kiegyenlítettebb a „mezőny”. , A finn emberekről általában az a benyo­másunk alakult ki, hogy udvariasak, barát­ságosak. Úgy északi módra. Nehezebben me­legednek fel, s talán érzéseik is rejtettebbek. Hogy egy városvezető véleményére hivatkoz­zak, „mi finnek, hűvösebbek, kicsit komo- rabbaic vagyunk a magyarok temperamentu­mánál, vidámságánál és közvetlenségénél”. A finn élet egyes területeinek a mozaik­szerű bemutatásához tartozik az a magasfokú higiénia, rendkívüli tisztaság, amelyet min­denütt tapasztaltunk. S ez alól nem, kivétel sem az utca, sem az üzem, az Iskolák, még­kevésbé a lakások, üzletek és szállodák. A kulturáltságnak és tisztaságnak ezt a szere- tetét, mint követendő példát hozzuk magunk­kal. . . Nem lenne ez az utijegyzet igazáéi Finn­országról szóló írás, ha nem szólnék a szau­nákról. Jóllehet, az eddigi útirajzok sem vol­tak vele híján, de ez annyira hozzátartozik a finn élethez, hogy ezúttal is nehéz lenne róla hallgatni. Megvallom, kicsit latolgattuk a szaunázásban való részvételt, mert attól tar­tottunk, hogy először talán szokatlan lesz a magas hőfokú gőzfürdő, de aztán engedtünk a csábításnak. A szaunák egyébként, — ame­lyek rendszerint tóparton épülnek, de szinte valamennyi finh lakásban megtalálhatók, — kis faházikók, vagy fával bélelt fürdőhelyi­ségek, amelyeket jó előre vaskályhával felfü- tenek. A helyiség egyik oldalán 3 lépcsős ülőkék vannak, ahol a fürdőzők gőzölik ma­gukat, egészen az izzadásig. A lépcsők alatt, a kanállal ellátott vizesvödrök — a hűt"k. A legtöbb helyen hidegzuhany is van, s ahol nincs, főleg a tóparti szaunákban, ezt azzal pótolják, hogy fürdés után azonnal a tóba ugranak. Ezek után talán nem meglepetés, ha mi egy házi szaunát választottunk. Tud­tuk, hogy benn a fürdőben nem akármilyen a hőmérséklet, de amikor beleptünk, szinte mellbe vágott a meleg. Mondanom sem kell, hogy feleannyi idő alatt kiizzadtunk, mint vendéglátóink. S amikor már harmadszor dobtak egy-egy kanál vizet a kályhára, úgy megcsapott bennünket a gőz, hogy bizony kapkodtunk levegő után. Ráadásul megpil­lantva a hőmérő 90 C fokos mutatóját, tré­fálkozva buzdítottuk egymást a tusolásra, hogy „meg ne pörkölödjön a szempillánk”. — Ha visszagondolok erre az estére, még most is érzem azt a könnyed, felfrissült hangulatot, amit e vidám fürdőzés váltott ki belőlünk. így maradt meg kellemes élmény- • ként a finn népnek ez az ős, kedvelt szóra­kozása, — a szauna. Kupaa Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom