Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

4 1963. ÁPRILIS ZU Ez a divat Érdekes mintájú kartonruha Csinos blúz-nadrág kombináció Modern szabású nyári ruha Könnyed fazonú férfiöltöny Orvosollak a lakosság panaszait Elintézték a választási jelölőgyűlések során elhangzott kérelmek többségét Hires lesz a Zsiga is? A közelmúltban elolvastam néhány regényfolytatást és mai keltezésű no­vellát, ahogy előre haladtam az olva­sásban, egyre élén­kebben kirajzoló­dott emlékezetem­ben régi-régi isme­rősöm, a Kiss Zsi­ga. Kiss Zsiga kato­na volt, baka. _ ö volt a század, állí­tólag az egész had­osztály legtopább, leglustább és leg­tohonyább embere. Nem tudott vigyázz ban állni, nem sze­retett mosakodni, örökké éhes volt és mindent, ami szeme elé került, egy pillanat alatt felfalta. Büntették; fegyelmezték, óra­bérben csinálta a „Feküdj !”-et a lak­tanyaudvar sarká­ban — mind hiába. Hanem ez a Kiss Zsiga végül is híres ember lett. Először csak a szakaszban fedte fel különös képességeit. Egy es­te a hideg krump­listészta után egy­folytában negyed­óráig káromkodott az ágy szélén ülve. Fulladásig röhögött mindenki. Ettől kezdve ő lett baka­mesemondó az este tíz órai takarodás után. A tartalom soha nem volt azo­nos, csupán egy visz szatórő szó volt, a kaporszakállú... El is terjedt a Zsiga híre. Végül már éjjeli mulatozásra induló hadnagyok és századosok is kisebb csoportok­ban érkeztek körlet vizit címen a Zsi­gáihoz és ő mondta mondta nekik a leg különfélébb válto­zatokban. Volt, ami kor ébresztő előtt is felköltöttók visz- szatérve a mulatós­ból, hogy még egy­szer hallani kíván­ják, mert egész éj­szaka ezen haho- táztak. így érkezett el az ezredszemle napja, amikor maga az ez­redes tartott boka­csattogtató szemlét. Miután végignézte elől, oldalt, hátúi a felsorakozott ba­kákat, tiszteseket, altiszteket és tiszte­ket, a laktamyaud- vart kezdte körbe­járni monoklis sze­mét idegesen rán­gatva. Az egyik fa mellett a tisztkísé­ret cigarettára gyúj tott, az ezredes pi­pát tömött, de füs­töt alig engedtek a levegőbe, amikor a legnagyobb torkú hadnagy elkiáltotta magát: „Kiss Zsiga ezredkihallgatásra jelentkezzen!” Zsi­gát úgy lökdösték ki a sorból, és az ezred arcéle elé ál­lítva, magától az ezredestől kapta a parancsot ekkép­pen: „Hadd hallom azokat a hogyis- mondják... hosszú- miatyánkokat!” Zsi ga ezt nem értette. Elméjét az őrmes­ter világosította fel: „Káromkodj, te hülye!” És Zsiga elkezdte. Éppen ne­gyedóráig mondta. Az ezredes az első öt percben még fel- feltette szemére a monoklit és úgy nézte a Zsigáit, mint a kakas a cse­rebogarat, de aztán már kinyúlott a szája, mint a gumi. Kitört a hahota. Zsiga az újabb pa­rancsra újabb ne­gyedóráig produ­kálta magát, de más feldolgozás­ban, aminek hatá­sára a feszes vi- gyázzban álló ez­red teljesen szét­széledt. Voltak, akik egész testük­kel kerestek tá­maszt az anyaföl­dön, az ezredes pe­dig, mint egy rülé- szakadt lemez, egy­re csak hajtogatta: „Ilyent még nem hallottam... Ilyent még nem hallot­tam ...” Vezényszó nélkül oszlott szét a vaskos katonatré­fa nyomán az ez­redszemle. Mondom. hogy most olvasott re- gényfoiytatások és novellák nyomán Kiss Zsiga jutott eszembe. Arra gon­doltam, hogy hur­rá, megvan az írói érvényesülés lehe­tősége számomra. Felkeresem én a K''ss Zsigát, leírom változatos és leg­alább egy-egy no­vellát kitevő, a közismert tapinta­tos őrmestert rnesz- sze lepipáló mondó- káját. Esküszöm, hogy nagyobb si­kere lesz, mint né­hány novellának, mert Zsiga legalább teljesen szókimon­dó. Nem azt csi­nálja, mint néhány író, hogy például: „Sza..., Pi..., Ló..., Ku.., Ba...”. Ez lesz aztán az irodalom, a zólaiság utánzása történelmi homály­ba vész, az életsza- gúság teljes lesz bi­zonyos fogyasztási cikkek és foglalko­zási ágakra való egyidejű utalással. Mindenesetre vá­rom a kiadó aján­lataik Beszéltem a Zsi­gával. Említettem neki, hogy ebbeli képességei jobbak, mint néhány íróé. Szívesen vállalta egy tanfolyam meg­tartását és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a sikert biz­tosítja. Nagyon ial- lelkesedett és ab­ban reménykedik, hogy végül mégis­csak híres ember lesz belőle. így tehát minden elintézve. Ne bú­sulj magyar nép, nemcsak szőlő lesz és lágykenyér, de életszagú irodalom is, mert esküszöm, a Zsigára lehet szá­mítani. ö pedig irodalmi díjakra számít. (Kászon) 73 négyíalálaios Kétszáztíz jelölőgyűlést tar­tottak a választások előtt Pé­csett, s ezen a 210 gyűlésen 604 közérdekű és 23 egyéni jel­legű panasz hangzott el gidres- ! sé-gödrössé vált utakról, el­romlott közkutakról, az utcai közvilágítás hiányzó villany- körtéiről vagy az elkopott jár­dáról, olyan ügyekről, amelyek az országos vagy városi mére- I tpkhez képest aprók ugyan, az j ott lakó emberek számára azonban bosszantók. A 210 pécsi jelölőgyűlésen majdnem 13 és félezer ember vett részt. Tizenhárom és fél­ezer ember hallotta tehát eze­ket a panaszokat, s ugyaneny- nyien kíváncsiak arra, hogy mi lett a kérelmük sorsa. Megépítették a járdát Az ügyintézés mechanizmu­sa a szokásos volt. Valameny- nyi panasz a városi tanácshoz került, s minden kérelmet szor­tíroztak aszerint, hogy melyik osztály hatáskörébe tartozott. A panaszok kivizsgálása és a konkrét intézkedés már az osztályokra várt. A legtöbb panasz az építési és közlekedési osztályhoz fu­tott be, a 600 egynéhány ké­relemből csaknem 400-at en­nek kellett megvizsgálnia. Az I osztály becsülettel helytállt: a '• panaszok zömét már elintézte. \ A Doktor Sándor és Erreth ! Lajos utcai választók például I a járdák állapotát kifogásol- I ták, s nem hiába, mert — | amint dr. Rivészy János tájé- \ köztatott bennünket a tanács- \ ról — az Erreth Lajos utca ' egyik része nemes burkolatot I kapott, a Doktor Sándor utcai ! járda építéséhez pedig hozzá­fogtak. Hasonlókat mondha­tunk az új-mecsekaljai válasz­tóknak is, akik a drága par­kok épséaét féltve több park­őrt kértek. Márki László az osztály vezetőjének intézkedé- ; se nyomán a 111. kerületi ta- ' nács az idén három parkőrt | fog beállítani a tavalyi kettő j helyett. Amint Simon Géza. a 1111. kerületi tanács munkatár­sa közölte, a státusz is. meg a pénz is megvan már, csak az ember hiányzik. Amint park­őrnek alkalmas személy jelent­kezik, azonnal betöltik az ál­lást. \ B^nkö Györnvn*. a Felsőha- lokány utca 26. szám alatti ház lakója kérte, hogy a háza mel­lett húzódó vadvizárkot tart- I sák rendben. A panaszt jogos­nak tartották, s az építési osz­tály megrendelt egy átjáróhi- dat a Köztisztasági Vállalatnál 10 ezer forint értékben. Ér­deklődtünk a vállalattól is: | Kerénvi István műszaki veze- ! fő azt válaszolta, hogy az át- \ járóhíd előrenyártási munkái megkezdődtek, s a kérdéses objektumot május elsejéig fel fogják állítani. így sorolhatnák a példákat sokáig. Sajnos, előfordult olyan eset is, hogy éppen a panaszo­sok felejtették el, hogy mit kértek. A kertvárosi Mqt<i Fe­renc^ utca lakói például sala­kot kértek a sár ellen, meg­ígérvén, hogy ha ott lesz a sa­lak, társadalmi munkában majd kiteregetik. Márki elv­társ intézkedése nyomán 75— 80 köbméter salakot szállítot­tak a Bőrgyárból a helyszínre, ennek azonban csak a 40 szá­zaléka van elterítve. Amint Pintér Ferenc, a Köztisztasági Vállalat művezetője tájékozta­tott bennünket: a többi ma is kupacokban várja a társadal­mi munkásokat. Időben viszik a kenyeret A kereskedelmi, a művelő­désügyi meg a többi osztály­nak is átutaltak jónéhány pa­naszt, és azok is elintézték már a zömét. Ismét néhány példa. A Tanárképző Főiskola környékének lakói sérelmez­ték, hogy a főiskolával szem­ben lévő fűszerboltba csak dél­után viszik ki a kenyeret. Herbst Ferenc, a kereskedel­mi osztály vezetője intézkedett: ma már 12 óra előtt ott van a kenyér. Erről Held Józsefné, a bolt eladója tájékoztatta szer­kesztőségünket. A Magaslati út és környéké­nek lakói kifogásolták, hogy a területi üzlethálózat nem elé­gíti ki az igényeket. A keres­kedelmi osztály közölte ve­lünk. hogy ebben a körzetben 1963—64-ben új élelmiszerbolt létesül, a mecseki Üdülőszál­lónál pedig az élelmiszerpavi­lon helyett nagyobb kapacitá­sú fűszer-élelmiszerboltot hoz­nak létre. Kovács Sándor, a Szigeti üt 81 számú ház lakó­ja propán-bután gázpalackot kért. A kereskedelmi osztály megállapította igényjogosult­ságát, s közölte vele, hogy 1962- ben azért nem tudtak ne­ki gázpalackot adni, mert ta­valy keveset kapott a kerület, s abból a kevésből azoknak kellett juttatni, akik sorrend­ben is meg az indokoltság mértékében is megelőzték. 1963- ban már előreláthatóan több palackot kap a kerület, amiből minden bizonnyal Ko­vács Sándor igényét is ki tud­lak elégíteni. Tóth József vasast lakos szolgáltató-javító részleg fel­állítását kérte Vasas 11-ben. Molnár Károlynak, a városi tanács ipari osztálya vezetőjé­nek intézkedése nyomán a KTSZÖV ígéretet tett arra, hogy a részleg kialakítását még ebben a félévben meg­kezdik. A biztonság okáért fel­hívtuk Tárnái Ferencet, a Kl- SZÖV elnökét is. Tárnái elv­társ közölte, hogy a részleg elhelyezéséhez szükséges épü­leteket megvásárolták, s a jel­zett épületek átalakítására szolgáló tervek is csaknem el­készültek már. Ebben a félév­ben tehát megkezdhetik az át­építést, s szeptemberben vagy októberben felállítják a rész­leget. Amit nem lehet teljesíteni Ügy véljük, a fenti példák bebizonyítják, hogy a tanácsi apparátus lelkiismeretesen fog­lalkozott a választók kérel­meivel, s azokból nagyon sokat teljesített már. Főként azok a panaszok vannak még hátra, amelyek orvoslása hosszabb időt vesz igénybe. Voltak persze olyan kíván­ságok is, amelyeket csak hosz- szabb idő múltán lehet vagy nem is lehet teljesíteni. Az előbbi példája volt számos meszesi lakó kérése, akik a gáz bevezetését szorgalmazták. A városi tanács csak egyet vá­laszolhatott: igen, lesz Mesze­sen gáz, de nem most, hanem a harmadik ötéves tervben, amikor az anyagi fedezet sem fog hiányozni hozzá. Egyelőre csak tanulmányi szinten fog­lalkozhatnak a kérdéssel^ Az utóbbira, a teljesíthetet­len kívánságokra R. M. felsö- gyükési lakos esete a legtipi­kusabb, aki az autóbusz vitel­díjak általános mérséklését kérte. Mint az építési és köz­lekedési osztály válasza meg­állapította. a PKV.-nál érvény ben lévő tarifarendszert a Köz­lekedési és Postaügyi Miniszté­rium és az Országos Árhivatal együttesen állapította meg, fi­gyelembe véve a helyi körül­ményeket és a többi helyi köz­lekedési vállalat tarifarendsze­rét. A fentiek után aligha, le­het kétséges, hogy R. M. lehe­tetlent kívánt a tanácstól. „Primär kerílie’y'síf > A frisseség mindig Jő volt, ( különösen akkor, ha sok em- I bért érint. Pláne ha kelleme- / sen. Ilyen meglepetés volt pén­< teken délután a déli város- S negyed lakói részére az a í fisseség. amelyet a Virágcso- ( kor vezetője Eisenmann István ) produkált: látván a kitűnő szép J időt, megnyitotta a vendéglő s kerthelyiségét. ( Pécsett ez volt az első „prt- J mőr kerthelyiség”. Kellemes > hely ebben a körengetegben: < jó sör, jó muzsika. Egyetlen j tanulság: nam kell különös- í képpen sokat pepecselni cgy- j egy kellemes kerthelyiség í megnyitásával. Itt a jó idő. ne \ várjuk a „naptári nyarat”. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása alapján a 16. játékhéten — nem végleges megállapítás szerint — öt találatos szel­vény nem volt. Négy talála­tot 76 fogadó ért el, nyere­ményük egyenként 51178 fo­rint. Három találatot 4643 fogadó ért el, nyereményük egyenként 418 forint. Két ta­lálatot 118 357 fogadó ért el, nyerményük egyenként 16 forint 40 fillér. MISERUHA FOLT NÉLKÜL A közel ezer­éves templom­ba diák-turis­ták látogattak. Az idegenveze­tő vitte be őket. nézzék meg a gyönyörű fres­kókat, a temet­kezési helyeket. — Megtették. — Most pedig nézzük meg a kegytárgyakat, a miseruhákat! Hátul nem hallják. Egy lány visszakérdez: — Mi lesz most? — Divatbemutató — vála­szol egy fiú. Nézik a szentségtartókat, a sekrestyés biztatja őket: jól nézzék meg, mert kétmillió fo­rint értéket tart a kezében. A szentségtartók után a miseru­hák következnek. — Ez a miseruha kilenc kiló. Arannyal, ezüsttel van átsző­ve — magyarázza a sekrestyés ! és a ruhát egy turista kezébe I adja. Gyönyörű a ruha. Két- | százötven éves. Egy kislány odasompolyog a sekrestyéshez: — Tessék mondani: nincs MAI TÖRJ EHETEK ehhez a miseruhához folt da­rab. Jó lenne babaruhának. A sekrestyés vicces ember. — Nincs, már akkor sem volt elég a szabóknak semeny- nyi anyag ahhoz, hogy abból foltnak való is maradjon. GYEREKLOGIKA A gyerek a könyve fölé ha­jol. Lábával hintázik, a de­reka körbe jár, egyik kezevel a sort mutatja, a másikkal meg a lapot gyűri. Egyszóval — ol­vas. Szótagolja: „Uj ci-pőt ka­pott a Zsu-zsi.” Egyszercsak odaér, hogy: „U-gyan, Zsu­zsi — ne-ve-tett a báty-ja — hát egy kis bo-ci hord-ta, ha nem is épp a lá-bán de a há­tán”, amikor közbe kérdezek: — Mondd, hogyan hordta a boci a hátán a cipőt? A gyerek néz. Kerekre nyitja nagy szemét, körmét rágja, majd hirtelen, mint aki nagy felfedezést tesz, kimondja gondolatát. — Hogyan Hordhatta volna? Hát úgy, hogy öszekötötte a két cipő fűzőjét és keresztül tette a hátán. LICITÁLOK Egy társaság­ban hogyan, ho gyan nem, szó­ba került a ház_ mester. — A mi ház­mesterünk az minden más­nap felmossa a lépcsőházafc — állítja az egyik. — Ne mondd. Azt a sok eme­letet minden másnap?! — Miért ne? — hördül fel a harmadik. — Nálunk 'égy eme­lettel több van és mindennap felmossa. Nem hiszed? — Én ne hinném? Olyan házmester, mint nálunk, talán sehol sincs az egész városban. Az nemcsak felmossa minden­nap a lépcsőházat, de tel is vikszeli. És szabad idejében tudjátok mit csinál: a házbéli gyerekeket hintáztatja... KÉT ASSZONY BESZÉLGET ' A Csemege­bolt előtt két ÍÜ asszony beszél- get. — Nem tu­dod, a Mari ka­pott már ál­lást? — Kapott. — És milyet? — Jót. Képzeld egy oly n vállalathoz került, ahol nem kellett semmi protekció. Csak kipróbálták, hogyan gépel és felvették. Minden _ protekció nélkül. De jó volna tudni, hol van ez a vállalat! DUGI PÉNZ A köztudo- násúan anti- ilkoholista fi­zetést kap Ö is szortírozza a pénzt: ez ide megy, ez oda, ez az asszonyé, ez meg — és egy százast a le­véltárca rejtett zugába dug —■ az enyém. Meglátja ezt a mű­veletet munkatársa. — Hát te mit csinálsz? — Egy kis pénzt magam­nak. — Mire neked? — Hát mit gondolsz, én nem iszom meg a magam k ét­három gyümölcslevét naponta? 3IRSLE Szederkény­ben bemegyek az italboltba és egy birslét ké­rek. A kocsmá- ros virslit ér­tett, de én fel­mutattam az állványra és majdnem. betűztem: birslevet. Kitöltötte. Néhányan ott álltak a pult mellett. Az egyik idősebb pa­raszt ember rámkacsintott. — Aztán .jó? — kérdezte. — 'Nnom — válaszolt he­lyettem a kocsmáros. — Ivott már? — Nem. — Hát akkor honnan tudja? — A hirdetésből. Szalai János 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom