Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
4 1963. ÁPRILIS ZU Ez a divat Érdekes mintájú kartonruha Csinos blúz-nadrág kombináció Modern szabású nyári ruha Könnyed fazonú férfiöltöny Orvosollak a lakosság panaszait Elintézték a választási jelölőgyűlések során elhangzott kérelmek többségét Hires lesz a Zsiga is? A közelmúltban elolvastam néhány regényfolytatást és mai keltezésű novellát, ahogy előre haladtam az olvasásban, egyre élénkebben kirajzolódott emlékezetemben régi-régi ismerősöm, a Kiss Zsiga. Kiss Zsiga katona volt, baka. _ ö volt a század, állítólag az egész hadosztály legtopább, leglustább és legtohonyább embere. Nem tudott vigyázz ban állni, nem szeretett mosakodni, örökké éhes volt és mindent, ami szeme elé került, egy pillanat alatt felfalta. Büntették; fegyelmezték, órabérben csinálta a „Feküdj !”-et a laktanyaudvar sarkában — mind hiába. Hanem ez a Kiss Zsiga végül is híres ember lett. Először csak a szakaszban fedte fel különös képességeit. Egy este a hideg krumplistészta után egyfolytában negyedóráig káromkodott az ágy szélén ülve. Fulladásig röhögött mindenki. Ettől kezdve ő lett bakamesemondó az este tíz órai takarodás után. A tartalom soha nem volt azonos, csupán egy visz szatórő szó volt, a kaporszakállú... El is terjedt a Zsiga híre. Végül már éjjeli mulatozásra induló hadnagyok és századosok is kisebb csoportokban érkeztek körlet vizit címen a Zsigáihoz és ő mondta mondta nekik a leg különfélébb változatokban. Volt, ami kor ébresztő előtt is felköltöttók visz- szatérve a mulatósból, hogy még egyszer hallani kívánják, mert egész éjszaka ezen haho- táztak. így érkezett el az ezredszemle napja, amikor maga az ezredes tartott bokacsattogtató szemlét. Miután végignézte elől, oldalt, hátúi a felsorakozott bakákat, tiszteseket, altiszteket és tiszteket, a laktamyaud- vart kezdte körbejárni monoklis szemét idegesen rángatva. Az egyik fa mellett a tisztkíséret cigarettára gyúj tott, az ezredes pipát tömött, de füstöt alig engedtek a levegőbe, amikor a legnagyobb torkú hadnagy elkiáltotta magát: „Kiss Zsiga ezredkihallgatásra jelentkezzen!” Zsigát úgy lökdösték ki a sorból, és az ezred arcéle elé állítva, magától az ezredestől kapta a parancsot ekképpen: „Hadd hallom azokat a hogyis- mondják... hosszú- miatyánkokat!” Zsi ga ezt nem értette. Elméjét az őrmester világosította fel: „Káromkodj, te hülye!” És Zsiga elkezdte. Éppen negyedóráig mondta. Az ezredes az első öt percben még fel- feltette szemére a monoklit és úgy nézte a Zsigáit, mint a kakas a cserebogarat, de aztán már kinyúlott a szája, mint a gumi. Kitört a hahota. Zsiga az újabb parancsra újabb negyedóráig produkálta magát, de más feldolgozásban, aminek hatására a feszes vi- gyázzban álló ezred teljesen szétszéledt. Voltak, akik egész testükkel kerestek támaszt az anyaföldön, az ezredes pedig, mint egy rülé- szakadt lemez, egyre csak hajtogatta: „Ilyent még nem hallottam... Ilyent még nem hallottam ...” Vezényszó nélkül oszlott szét a vaskos katonatréfa nyomán az ezredszemle. Mondom. hogy most olvasott re- gényfoiytatások és novellák nyomán Kiss Zsiga jutott eszembe. Arra gondoltam, hogy hurrá, megvan az írói érvényesülés lehetősége számomra. Felkeresem én a K''ss Zsigát, leírom változatos és legalább egy-egy novellát kitevő, a közismert tapintatos őrmestert rnesz- sze lepipáló mondó- káját. Esküszöm, hogy nagyobb sikere lesz, mint néhány novellának, mert Zsiga legalább teljesen szókimondó. Nem azt csinálja, mint néhány író, hogy például: „Sza..., Pi..., Ló..., Ku.., Ba...”. Ez lesz aztán az irodalom, a zólaiság utánzása történelmi homályba vész, az életsza- gúság teljes lesz bizonyos fogyasztási cikkek és foglalkozási ágakra való egyidejű utalással. Mindenesetre várom a kiadó ajánlataik Beszéltem a Zsigával. Említettem neki, hogy ebbeli képességei jobbak, mint néhány íróé. Szívesen vállalta egy tanfolyam megtartását és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a sikert biztosítja. Nagyon ial- lelkesedett és abban reménykedik, hogy végül mégiscsak híres ember lesz belőle. így tehát minden elintézve. Ne búsulj magyar nép, nemcsak szőlő lesz és lágykenyér, de életszagú irodalom is, mert esküszöm, a Zsigára lehet számítani. ö pedig irodalmi díjakra számít. (Kászon) 73 négyíalálaios Kétszáztíz jelölőgyűlést tartottak a választások előtt Pécsett, s ezen a 210 gyűlésen 604 közérdekű és 23 egyéni jellegű panasz hangzott el gidres- ! sé-gödrössé vált utakról, elromlott közkutakról, az utcai közvilágítás hiányzó villany- körtéiről vagy az elkopott járdáról, olyan ügyekről, amelyek az országos vagy városi mére- I tpkhez képest aprók ugyan, az j ott lakó emberek számára azonban bosszantók. A 210 pécsi jelölőgyűlésen majdnem 13 és félezer ember vett részt. Tizenhárom és félezer ember hallotta tehát ezeket a panaszokat, s ugyaneny- nyien kíváncsiak arra, hogy mi lett a kérelmük sorsa. Megépítették a járdát Az ügyintézés mechanizmusa a szokásos volt. Valameny- nyi panasz a városi tanácshoz került, s minden kérelmet szortíroztak aszerint, hogy melyik osztály hatáskörébe tartozott. A panaszok kivizsgálása és a konkrét intézkedés már az osztályokra várt. A legtöbb panasz az építési és közlekedési osztályhoz futott be, a 600 egynéhány kérelemből csaknem 400-at ennek kellett megvizsgálnia. Az I osztály becsülettel helytállt: a '• panaszok zömét már elintézte. \ A Doktor Sándor és Erreth ! Lajos utcai választók például I a járdák állapotát kifogásol- I ták, s nem hiába, mert — | amint dr. Rivészy János tájé- \ köztatott bennünket a tanács- \ ról — az Erreth Lajos utca ' egyik része nemes burkolatot I kapott, a Doktor Sándor utcai ! járda építéséhez pedig hozzáfogtak. Hasonlókat mondhatunk az új-mecsekaljai választóknak is, akik a drága parkok épséaét féltve több parkőrt kértek. Márki László az osztály vezetőjének intézkedé- ; se nyomán a 111. kerületi ta- ' nács az idén három parkőrt | fog beállítani a tavalyi kettő j helyett. Amint Simon Géza. a 1111. kerületi tanács munkatársa közölte, a státusz is. meg a pénz is megvan már, csak az ember hiányzik. Amint parkőrnek alkalmas személy jelentkezik, azonnal betöltik az állást. \ B^nkö Györnvn*. a Felsőha- lokány utca 26. szám alatti ház lakója kérte, hogy a háza mellett húzódó vadvizárkot tart- I sák rendben. A panaszt jogosnak tartották, s az építési osztály megrendelt egy átjáróhi- dat a Köztisztasági Vállalatnál 10 ezer forint értékben. Érdeklődtünk a vállalattól is: | Kerénvi István műszaki veze- ! fő azt válaszolta, hogy az át- \ járóhíd előrenyártási munkái megkezdődtek, s a kérdéses objektumot május elsejéig fel fogják állítani. így sorolhatnák a példákat sokáig. Sajnos, előfordult olyan eset is, hogy éppen a panaszosok felejtették el, hogy mit kértek. A kertvárosi Mqt<i Ferenc^ utca lakói például salakot kértek a sár ellen, megígérvén, hogy ha ott lesz a salak, társadalmi munkában majd kiteregetik. Márki elvtárs intézkedése nyomán 75— 80 köbméter salakot szállítottak a Bőrgyárból a helyszínre, ennek azonban csak a 40 százaléka van elterítve. Amint Pintér Ferenc, a Köztisztasági Vállalat művezetője tájékoztatott bennünket: a többi ma is kupacokban várja a társadalmi munkásokat. Időben viszik a kenyeret A kereskedelmi, a művelődésügyi meg a többi osztálynak is átutaltak jónéhány panaszt, és azok is elintézték már a zömét. Ismét néhány példa. A Tanárképző Főiskola környékének lakói sérelmezték, hogy a főiskolával szemben lévő fűszerboltba csak délután viszik ki a kenyeret. Herbst Ferenc, a kereskedelmi osztály vezetője intézkedett: ma már 12 óra előtt ott van a kenyér. Erről Held Józsefné, a bolt eladója tájékoztatta szerkesztőségünket. A Magaslati út és környékének lakói kifogásolták, hogy a területi üzlethálózat nem elégíti ki az igényeket. A kereskedelmi osztály közölte velünk. hogy ebben a körzetben 1963—64-ben új élelmiszerbolt létesül, a mecseki Üdülőszállónál pedig az élelmiszerpavilon helyett nagyobb kapacitású fűszer-élelmiszerboltot hoznak létre. Kovács Sándor, a Szigeti üt 81 számú ház lakója propán-bután gázpalackot kért. A kereskedelmi osztály megállapította igényjogosultságát, s közölte vele, hogy 1962- ben azért nem tudtak neki gázpalackot adni, mert tavaly keveset kapott a kerület, s abból a kevésből azoknak kellett juttatni, akik sorrendben is meg az indokoltság mértékében is megelőzték. 1963- ban már előreláthatóan több palackot kap a kerület, amiből minden bizonnyal Kovács Sándor igényét is ki tudlak elégíteni. Tóth József vasast lakos szolgáltató-javító részleg felállítását kérte Vasas 11-ben. Molnár Károlynak, a városi tanács ipari osztálya vezetőjének intézkedése nyomán a KTSZÖV ígéretet tett arra, hogy a részleg kialakítását még ebben a félévben megkezdik. A biztonság okáért felhívtuk Tárnái Ferencet, a Kl- SZÖV elnökét is. Tárnái elvtárs közölte, hogy a részleg elhelyezéséhez szükséges épületeket megvásárolták, s a jelzett épületek átalakítására szolgáló tervek is csaknem elkészültek már. Ebben a félévben tehát megkezdhetik az átépítést, s szeptemberben vagy októberben felállítják a részleget. Amit nem lehet teljesíteni Ügy véljük, a fenti példák bebizonyítják, hogy a tanácsi apparátus lelkiismeretesen foglalkozott a választók kérelmeivel, s azokból nagyon sokat teljesített már. Főként azok a panaszok vannak még hátra, amelyek orvoslása hosszabb időt vesz igénybe. Voltak persze olyan kívánságok is, amelyeket csak hosz- szabb idő múltán lehet vagy nem is lehet teljesíteni. Az előbbi példája volt számos meszesi lakó kérése, akik a gáz bevezetését szorgalmazták. A városi tanács csak egyet válaszolhatott: igen, lesz Meszesen gáz, de nem most, hanem a harmadik ötéves tervben, amikor az anyagi fedezet sem fog hiányozni hozzá. Egyelőre csak tanulmányi szinten foglalkozhatnak a kérdéssel^ Az utóbbira, a teljesíthetetlen kívánságokra R. M. felsö- gyükési lakos esete a legtipikusabb, aki az autóbusz viteldíjak általános mérséklését kérte. Mint az építési és közlekedési osztály válasza megállapította. a PKV.-nál érvény ben lévő tarifarendszert a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium és az Országos Árhivatal együttesen állapította meg, figyelembe véve a helyi körülményeket és a többi helyi közlekedési vállalat tarifarendszerét. A fentiek után aligha, lehet kétséges, hogy R. M. lehetetlent kívánt a tanácstól. „Primär kerílie’y'síf > A frisseség mindig Jő volt, ( különösen akkor, ha sok em- I bért érint. Pláne ha kelleme- / sen. Ilyen meglepetés volt pén< teken délután a déli város- S negyed lakói részére az a í fisseség. amelyet a Virágcso- ( kor vezetője Eisenmann István ) produkált: látván a kitűnő szép J időt, megnyitotta a vendéglő s kerthelyiségét. ( Pécsett ez volt az első „prt- J mőr kerthelyiség”. Kellemes > hely ebben a körengetegben: < jó sör, jó muzsika. Egyetlen j tanulság: nam kell különös- í képpen sokat pepecselni cgy- j egy kellemes kerthelyiség í megnyitásával. Itt a jó idő. ne \ várjuk a „naptári nyarat”. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása alapján a 16. játékhéten — nem végleges megállapítás szerint — öt találatos szelvény nem volt. Négy találatot 76 fogadó ért el, nyereményük egyenként 51178 forint. Három találatot 4643 fogadó ért el, nyereményük egyenként 418 forint. Két találatot 118 357 fogadó ért el, nyerményük egyenként 16 forint 40 fillér. MISERUHA FOLT NÉLKÜL A közel ezeréves templomba diák-turisták látogattak. Az idegenvezető vitte be őket. nézzék meg a gyönyörű freskókat, a temetkezési helyeket. — Megtették. — Most pedig nézzük meg a kegytárgyakat, a miseruhákat! Hátul nem hallják. Egy lány visszakérdez: — Mi lesz most? — Divatbemutató — válaszol egy fiú. Nézik a szentségtartókat, a sekrestyés biztatja őket: jól nézzék meg, mert kétmillió forint értéket tart a kezében. A szentségtartók után a miseruhák következnek. — Ez a miseruha kilenc kiló. Arannyal, ezüsttel van átszőve — magyarázza a sekrestyés ! és a ruhát egy turista kezébe I adja. Gyönyörű a ruha. Két- | százötven éves. Egy kislány odasompolyog a sekrestyéshez: — Tessék mondani: nincs MAI TÖRJ EHETEK ehhez a miseruhához folt darab. Jó lenne babaruhának. A sekrestyés vicces ember. — Nincs, már akkor sem volt elég a szabóknak semeny- nyi anyag ahhoz, hogy abból foltnak való is maradjon. GYEREKLOGIKA A gyerek a könyve fölé hajol. Lábával hintázik, a dereka körbe jár, egyik kezevel a sort mutatja, a másikkal meg a lapot gyűri. Egyszóval — olvas. Szótagolja: „Uj ci-pőt kapott a Zsu-zsi.” Egyszercsak odaér, hogy: „U-gyan, Zsuzsi — ne-ve-tett a báty-ja — hát egy kis bo-ci hord-ta, ha nem is épp a lá-bán de a hátán”, amikor közbe kérdezek: — Mondd, hogyan hordta a boci a hátán a cipőt? A gyerek néz. Kerekre nyitja nagy szemét, körmét rágja, majd hirtelen, mint aki nagy felfedezést tesz, kimondja gondolatát. — Hogyan Hordhatta volna? Hát úgy, hogy öszekötötte a két cipő fűzőjét és keresztül tette a hátán. LICITÁLOK Egy társaságban hogyan, ho gyan nem, szóba került a ház_ mester. — A mi házmesterünk az minden másnap felmossa a lépcsőházafc — állítja az egyik. — Ne mondd. Azt a sok emeletet minden másnap?! — Miért ne? — hördül fel a harmadik. — Nálunk 'égy emelettel több van és mindennap felmossa. Nem hiszed? — Én ne hinném? Olyan házmester, mint nálunk, talán sehol sincs az egész városban. Az nemcsak felmossa mindennap a lépcsőházat, de tel is vikszeli. És szabad idejében tudjátok mit csinál: a házbéli gyerekeket hintáztatja... KÉT ASSZONY BESZÉLGET ' A Csemegebolt előtt két ÍÜ asszony beszél- get. — Nem tudod, a Mari kapott már állást? — Kapott. — És milyet? — Jót. Képzeld egy oly n vállalathoz került, ahol nem kellett semmi protekció. Csak kipróbálták, hogyan gépel és felvették. Minden _ protekció nélkül. De jó volna tudni, hol van ez a vállalat! DUGI PÉNZ A köztudo- násúan anti- ilkoholista fizetést kap Ö is szortírozza a pénzt: ez ide megy, ez oda, ez az asszonyé, ez meg — és egy százast a levéltárca rejtett zugába dug —■ az enyém. Meglátja ezt a műveletet munkatársa. — Hát te mit csinálsz? — Egy kis pénzt magamnak. — Mire neked? — Hát mit gondolsz, én nem iszom meg a magam k éthárom gyümölcslevét naponta? 3IRSLE Szederkényben bemegyek az italboltba és egy birslét kérek. A kocsmá- ros virslit értett, de én felmutattam az állványra és majdnem. betűztem: birslevet. Kitöltötte. Néhányan ott álltak a pult mellett. Az egyik idősebb paraszt ember rámkacsintott. — Aztán .jó? — kérdezte. — 'Nnom — válaszolt helyettem a kocsmáros. — Ivott már? — Nem. — Hát akkor honnan tudja? — A hirdetésből. Szalai János 4
